Népsport, 1969. július (25. évfolyam, 147-172. szám)

1969-07-01 / 147. szám

FÉLSZEZON -félsikerek jegyében Vasárnap hét NB I-es labdarúgó-mérkőzés végén szinte egy időben harsantak fel a játékvezetők hármas sípjelzései. Jelezték, hogy labdarúgásunk legjobbjainak vetélkedésében egy félszezon ismét befejeződött. Nem is akármilyen félszezon! A tavalyi bajnokság sok esetben vitatható eredményei után az idei küzdelmeket feszült várakozás előzte meg. Feszült várakozás a sportközvélemény, a labdarúgó szakemberek és a játékosok részéről is: vajon mi lesz az idén? Várakozásunkra 15 fordulón át vártunk és kaptunk feleletet. Nem egyértelműen biztató válaszokat, de jobbára előrelépést bizonyító jelzéseket. Fejlődés van tehát, ha bizonyos belső ellentmondásokkal is, amelyeket egyébként válogatott csapatunk idei szereplése is tükrözött. De ez csendült ki az MLSZ országos értekezletének felszólalásaiból is. Sőt, a tavaszi szezon végén megkérdezett 16 NB I-es labdarúgóedző nyilatkozatából is, amelyekben arra válaszoltak, mennyire elégedettek csapatuk tavaszi szereplésével, eredményeivel és jelenlegi bajnoki helyezésével. A nyilatkozatok — kimondva vagy kimondatlanul — tükrözik, hogy a kétségtelen fejlődés ellenére még mindig vannak szakmai, szervezeti és etikai problémái labdarúgásunknak. Ezért fogalmazhatunk így: a labdarúgó Nb I tavaszi idénye: félszezon félsikerek jegyében. A játékkal és a helyezéssel is elégedettek az Ú. Dózsában Baróti Lajos: — Teljes mértékben elégedett vagyok csapatommal. Ami az elmúlt hónapok teljesítményét illeti, minden elismerésem a fiúké, hiszen január óta szinte páratlan igénybevételnek voltak kitéve: harminchét komoly, tétre menő mérkőzést játszottak. Úgy érzem, hogy ez a fokozott teljesítmény néhány hónapon belül nyilvánvalóan érezteti majd pozitív hatását. Már most is, az utolsó három mérkőzésünkön olyan erőnléti tulajdonságokról tettek a fiúk tanúbizonyságot,, amelyek számomra különösen örvendetesek. Nem véletlen, hogy ezen a három mérkőzésen tizenöt gólt sikerült rúgni, mégpedig nem is akármilyen ellenfeleknek. Örvendetes, hogy csapatunkban sok fiatal játékos találta meg az utóbbi esztendőben a helyét, biztató egyéni és összjátékbeli fejlődésről téve tanúbizonyságot. A csapat most, a bajnokság félidejében, az első helyen áll. Nem mondhatom tehát, hogy elégedetlen vagyok a helyezéssel. Annyi azonban bizonyos, hogy a jövőben a jó helyezés érdekében jobban össze kell csak a jövőben különösen rohangolni a válogatott- és a klub- bekezésben kell javulnia az érdekeket, mint eddig tettük, egyszerű megoldások terén és konkrétan egyébként a csapat- fegyelmezettségben. Játék — igen eredmény — nem Marosvári Béla (Salgótarján). — A 13. helyen állunk a tavaszi idény befejeztével, 11 pontot szereztünk. Többször mondták rólunk: stílusosan, ügyesen játszó csapat ez a Salgótarján! Igen, ez az. Játékunkkal legtöbbször elégedett voltam, az eredményekkel általában nem, így azután a táblázaton elfoglalt helyünkkel sem vagyok elégedett.. . — Miért nem sikerült előbbre lépnünk? Hiányzik játékosaimból a helyzetek értékesítéséhez szükséges nyugalom. Az előkészítés jó, a helyzetek adottak, de elrontjuk a legnagyobb lehetőségeket is . .. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy nem vagyunk a szerencse kegyeltjei, minden érthető. Ha mi lőttünk kapufát, akkor — kipattant a labda. Ha nekünk lőttek, akkor — a hálóba perdült. Aztán sok volt a sérültünk. Heteken át kényszer-összeállítású védelem játszott nálunk. Olykor a játékvezetők is terhünkre tévedtek. Eger ellen szabályos gólunkat nem adták meg, ugyanakkor a Vasas győztes — és vitatható — gólját megítélték. Mindezek tények . .. Persze az igazi ok: jó képtelenségünk. A tavalyiajnokságban csak az Újpest, a Vasas, a Ferencváros és a Bp. Honvéd ért el nálunk több gólt. Most, az egész tavaszi idényben csak tizet lőttünk ... Bajban a Vasas, de van kiút... Ilovszky Rudolf: — Mindenekelőtt el kell mondanom: még mindig a Pécs elleni játék hatása alatt vagyok. Mély benyomást tett rám a fiúk csupaszív játéka. Örülök annak, hogy ennyire szeretik az egyesületet és megértették: most aztán igazán kell minden pont... Figyelembe véve nehézségeinket, a negyedik helyről azt is mondhatnám, hogy megtisztelő, felér egy „sima bajnokságban” elért — mondjuk — második hellyel. — Jól kezdtünk idén, s minden reményünk megvolt arra, hogy a reálisan kitűzött célokat elérjük. Harmadikok szerettünk volna lenni, úgy, hogy közben néhány posztra megfelelő, fiatal helyettest keresünk. Sérülések miatt azonban fel kellett forgatni a csapat összeállítását. Azok az idősebb játékosok, akikről azt hittem, nehéz helyzetekben is helyt tudnak állni, sajnos, botladoztak ... — Nagyon nehéz helyzetben van a szakosztály. Talán 1957-ben voltunk hasonlóban, amikor 10 mérkőzés után, 10 ponttal a 10. helyen álltunk. De akkor majóidban „együtt volt” a gárda. Mindezek után, azt hiszem, válaszolni kell arra a kérdésre is, hogy mit várok a folytatástól. Most már kényszerré vált, a frissítés, s az ilyesmi mindig magában rejt további kockázatokat. De ki fogunk lábalni a bajból, újra jó csapat lesz a Vasas! Nem holnap, esetleg még jövőre sem, de lesz! Kérem a szurkolókat, ne veszítsék el hitüket, legyenek türelmesek és ezzel is segítsék munkánkat. A folyamatos, jó játék hiányzott tál maradva csak el a Ferencvárostól és kettővel az Újpesti Dózsától. Az eredmény tehát nem ad okot elégedetlenségre, mégis csak félig vagyok elégedett ... — Idény közben, sajnos, akadtak olyan mérkőzések, amelyeken sem a mutatott játék, sem az eredmény nem elégített ki. Hiányzott még csapatunkból a folyamatos jó játék. Olykor egy mérkőzésen, sőt, egy-egy félidőn belül is elszürkültünk. Csapatjátékunk szétesővé vált. Tudatában vagyunk tehát hibáinknak, és ezeken akarunk javítani... — Végül mégis azt mondom: miért legyek elégedetlen? A legtöbb mérkőzés azt igazolta, hogy csapatunk kezd kialakulni, kezd összekovácsolódni. Pedig sok új játékost kellett beépíteni, és többször zavarták munkámat sérülések,, így fél év alatt — amely csapatépítés szempontjából kis idő — többet nem is várhattunk önmagunktól... Preiner Kálmán (Bp. Honvéd): — Ilyen tavaszi szereplés után nem illik elégedetlennek lenni. Hiszen célkitűzésünk az volt, hogy 21 pontot szerezzünk, akárcsak tavaly ősszel. Viszont 23-at szereztünk, biztosan tartjuk harmadik helyünket, egy pont A Csepel tartja a középcsapat rangját Keszthelyi Mihály: — Sikerült győzelemmel befejezni a tavaszi idényt, s ez megkönnyíti a 15 mérkőzés filmjének visszapörgetését. Általában elégedett vagyok. A 6. hely és a tizenhét pont azt jelenti, hogy a középcsapat rangját biztosan tartjuk idén is. A hazai mérlegünk kitűnő és idegenben is gyűjtötte a csapat a pontokat. Ősszel nyolc alkalommal játszunk otthon, s ez csak megerősíti bennem azt az érzést: idén is sikerül az első hat között végezni. A csapatjáték közül azonban nincs minden rendjén. A védelemmel általában elégedett voltam. A 15 mérkőzésen 16 gólt kaptunk, de azért itt is akadtak kisiklások. A Ferencváros és a Rába ETO elleni találkozóra gondolok elsősorban. Továbbra is gondot okoz a csatársor. Még mindig nem úgy megy a góllövés, ahogy szeretnénk. Persze, ebben közrejátszott az is, hogy Faludi helyén Rottenbiller játszott, s így egy sorral hátrább került egy jól lövő játékosunk. Ősszel elsődleges feladatunk az lesz, hogy a védelem további erősítése mellett növeljük csatársorunk gólképességét. A helyezés kielégítő Lakat Károly dr. (Ferencváros): — Második hely és csak egy ponttal lemaradva az éllovastól, a körülményeket tekintetbe véve elégedett vagyok. — Nem mondhatom el ugyanezt a csapat teljesítményéről. Ilyen formaingadozással, mint a tavaszi idényben, még nem játszott ez a gárda. Nemcsak egyegy alkalommal szerepelt formáján alul, hanem ugyanazon mérkőzésen belül is. Gondolok itt elsősorban az MTK elleni összecsapásra. Remek első félidő után, 4:1-es vezetésnél majdnem kiengedtük kezünkből a győzelmet. A formaingadozásra azonban feltétlenül megvan a mentségünk. A tavaszi idény folyamán csaknem mindig sérült volt egyik-másik kulcsjátékosunk. Néha egyszerre több is. Emiatt gyakran kellett változtatnom az összeállításon. Néhány fiatal is bekerült a csapatba. Ha nem is tudták teljes mértékben feledtetni a sérülteket, bebizonyították, hogy számíthatunk rájuk. Egyet még feltétlenül meg kell említenem.. Régen kapott már a Ferencváros annyi gólt szögletrúgásból, mint az idén. Különösen bosszantó volt a Vasas elleni 2:2, amikor mindkét gólt szögletrúgásból fejelték a piros-kékek. Nem beszélve arról, hogy a második az utolsó másodpercekben esett. Remélem, okultak ebből védőink. Az MTK az otthoni szereplésével elégedetlen Kovács Ferenc: — Helyezésünkkel — az 5—7. hely volt az előirányzott cél — többé-kevésbé elégedett vagyok. Figyelembe kell venni, hogy tavaszi sorsolásunk nehezebb volt, mint amilyennek az őszi ígérkezik. Idegenben többnyire megállta a helyét a gárda, otthonunkban annál több probléma akadt. Hazai eredményeinktől egyáltalán nem vagyok elragadtatva. __ Ami a játékot illeti, itt el kell mondanom, hogy az MTK csapatjátéka most van kialakulóban. A védelem teljesítménye két esettől eltekintve — az FTC és az Újpesti Dózsa elleni megfelelő volt, különösen a vidéki mérkőzéseken tettek ki magukért Dunaiék. A fent említett két esetben azonban túlságosan nyílt sisakkal játszottunk. Támadójátékunkról már kevesebb jót mondhatok. E sor rapszódikusan szerepelt, jobbára akadozott az összjáték, túl sok volt az egyénieskedés. Persze meg kell jegyezni: elég sokat kísérleteztünk, egyes csatárhelyeken többen is megfordultak. A balszélső poszt még pillanatnyilag is megoldatlan. __ Az elkövetkezendő időszakban még alapos javításra vár csatárjátékunk. A taktikai fegyelemmel nem volt baj Szusza Ferenc (Eger): — A csapat játékában egyaránt akadtak pozitív és negatív jelenségek, örömmel mondhatom: több volt a jó, mint a rossz,, ami bizalommal tölt el a jövőt illetően. Pozitív volt például, hogy a játékosok valamennyien szorgalmasan vettek részt az edzésmunkában, igyekeztek a tanultaikat elsajátítani, és azokat a gyakorlatban megvalósítani. Különösen a taktikai fegyelemmel vagyok elégedett. Mondhatom, mindenki a legjobb tudása szerint oldotta meg a rábízott feladatokat. A sportkör vezetősége jól támogat bennünket, biztosítja a feltételeket, amelyek természetesen elsősorban a bennmaradást célozzák. — Negatív vonás volt viszont, hogy a tervezettnél kevesebb pontot sikerült összegyűjtenünk. 11 —12 pontra számítottam, de csak 9 lett belőle. Ugyancsak kívánnivalót hagy maga után a játékosok gondolkodásmódja, amely még csak hellyel-közzel NB I-es . .. Mindent egybevetve: továbbra is bízom az eredeti célkitűzés megvalósításában, a bent maradásban. A Rába ETO teljesítette tervét rá feltétlenül számítottam. — Az együttes játéka sok mérkőzésen zökkenőmentes volt. A védelem jól állt helyt, a középpályások — Somogyi vezérletével — jól szervezték a csapatjátékot. A csatársor 31 gólt szerzett. A Storcz, Varsányi, Korsós, Magyar négyes több mérkőzésen kitett magáért. De hiba lenne, ha nem beszélnék a gondokról. Storcz és Korsós hiányát nagyon megéreztük a hajrában. Aztán az sem tetszett, hogy az utolsó három mérkőzésen a csatársornak nem ment, Csepelen pedig teljesen csődöt mondott a védelem. Igyekeztem tavasszal minél kevesebb játékost szerepeltetni, mert eltökélt szándékom volt, hogy az idény előtt kialakult csapatot szerepeltetem. Nem vagyok híve a csereberének. Ősszel tovább akarom javítani a védelem és a csatársor munkáját. Szükség van erre idehaza a bajnokságban a középcsapat rangjáért, nemzetközi porondon pedig azért, hogy a régi hagyományoknak megfelelően szerepeljünk az Európai Vásárok Kupájában. Mészáros József: — Az utolsó pillanatban veszítettük el a negyedik helyet, mégis azt mondom: a csapat tavaszi szereplésével elégedett vagyok. Ötödik lett a Rába ETO és 17 pontot gyűjtöttünk össze. Ez nagy előrelépés a tavalyi 14. hely után. A csapat szintevégig megbízható teljesítményt nyújtott, csak az utolsó három mérkőzésen nem sikerült valóra váltani elképzeléseinket. A Komló ellen biztos győzelmet vártam, Csepelen pedig egy pont- Csak otthon „bátor” a Pécs vetítünk nagyot. Az viszont már határozottan gondokat okoz, hogy a csapat játékát nem sikerült csiszolni, színesíteni. Gondolom, a többi edző is beszélt sérülésekről, mint gátló tényezőkről. Én csak azt említeném meg, hogy Jánosi hiánya miatt mélyreható szerkezeti változásokat kellett idény közben foganatosítani. Csak a védelem maradt érintetten. — Hogy miért tudtunk mégis középen megkapaszkodni? Mert otthon százszázalékosan szerepeltünk. Viszont , ahogy kitettük a lábunkat a megszokott pályáról, alig lehetett ráismerni a gárdára. Az álltaléban jónak ítélt védelmünk elemi hibákat vétett — négyszer 3:0-ra kikaptunk —, a támadójáték pedig egyenesen kezdetleges volt. Itt nem is látok más gyors megoldási lehetőséget: frissíteni kell! — Nagyon kevés játékossal, tulajdonképpen 13-mal játszottuk végig az idényt. Konrád I, Dunai dr., Tüske és Kincses teljesítménye általában kielégített. A többiek a középmezőny gyenge átlagszínvonalán mozogtak. Sok és kemény munkára lesz szükség ahhoz, hogy az ősszel várhatóan még élesebbé váló küzdelemben kielégíthessük a hazai szurkolók vágyait. Kovács Imre: — Idény elején úgy terveztük, hogy a 7. helyen, 16 ponttal fejezzük be a tavaszi küzdelemsorozatot. Kilencedikek vagyunk, 15 pontunk van, tehát nem té- A pompás hajrának örülnek Tatabányán (Nem szerkesztőségünkön múlt, hogy a Tatabánya csapatának képviseletében nem az edző, hanem a sportkör elnöke nyilatkozott. Szűcs Györggyel ugyanis sem az általa kért időpontban, sem később nem sikerült kapcsolatot teremtenünk.) Bödecs József: — Az első hat fordulóban csak egy pontot szerzett csapatunk. A lassan-lassan, hagyományosan gyenge, idegesítő rajt után végre az egriek elleni győzelem jelentette az első fordulópontot. Igazában azonban a Megyeri útról váratlanul elhozott két pont adta vissza a fiúk önbizalmát. A csapat április 29 óta veretlen, s az utolsó kilenc fordulóban — pedig közben az FTC, az MTK, és az Újpesti Dózsa ellen is játszottunk — 14 pontot szereztünk. A csapat tavaszi szereplésével most nemcsak a sportkör vezetősége, hanem — ami nálunk nagy szó — a szurkolótábor is elégedett. A szakosztály társadalmi vezetősége megtalálta a hangot a játékosokhoz, s ennek fő hatása az edzéseken való részvételen és a küzdeniakaráson is megmutatkozik. — ősszel hasonló szereplést várunk, ötven százalék körüli teljesítménnyel szeretnénk egykét hellyel még előbbre kerülni a bajnoki táblázaton. „Átszerveztük az együttest Tátrai Sándor (DVTK). — Szucsányi és Szurgent nélkül lényegesen jobb helyezésre nem számíthattunk. Mégis csak nagyjából vagyok elégedett, mert néhány olyan hazai mérkőzést is elvesztettünk, amelyen pedig pontszerzést reméltem, így aztán pontjaink száma nem elégít ki. — Néhány vonatkozásban viszont feltétlenül előreléptünk. Jobb a közösségi szellem, nagyobb a megértés, s a vezetők véleménye szerint kisebb a formaingadozás. Erényként könyvelhető el az is, hogy számos újoncnak — Haffar, Sáfrány, Lázár — szereplési lehetőséget adtunk. Lényegében véve, ha kényszerhelyzetben is, átszerveztük e csapatot. Haffner és Sáfrány állandó tagja volt az együttesnek, s többi fiataljaink is tehetségesek. Néhány találkozón elégedett voltam a fiúk harcos, lelkes küzdőszellemével, s jónéhányszor a csapatjátékkal is. Mindez persze nem jelenti azt, hogy szakmailag nincs sok tennivalónk. Nem elég gyors, folyamatos az összjáték. Védelmünk elég sok gólt kapott, támadójátékunk nem elég eredményes, sok gólhelyzet kimaradt. Amikor átvettem a csapat edzéseinek irányítását, az volt az óhaj: ne essünk ki. Válaszul azt mondhatom: az első tíz között szeretnénk végezni. Idegenbeli mérlegén kíván javítani a Komló Lantos Mihály: — Ami a tavaszi helyezésünket illeti, nem panaszkodhatunk. A 12. hely ugyan nem a legelőkelőbbek közé tartozik, de mi újoncok vagyunk, tehát szerények is. Ami pedig a tavaszi játékot illeti? E téren fenntartás nélkül csak a hazai teljesítményünkről szólhatok az elismerés hangján. Otthoni pályán mertek játszani a fiúk, idegenben viszont elfogódottan küzdöttek. Főleg a csatárjáték gyengélkedett rendre, s ebben nagy szerepet játszott a rutintalanság és az, hogy a mieink túlságosan is tisztelték az ellenfeleket. A tiszteletet nem arra értem, hogy nem mertek rugdosni, durváskodni. Ilyesmit Komlón sem csinálnak a mieink, hozzánk nyugodt szívvel jöhet és jön minden csapat. Az idén az NB I- ben újoncnak számító gárdát át kellett szervezni, hét játékost beépíteni, s ez nem ment zökkenő nélkül. Persze, a neheze még hátravan. Az őszi idény ... Sérülések gátolták a jobb szereplést Albert József (Szombathely): — Az alapozás utáni időben az volt a véleményem, hogy csapatom meg tud szerezni 16 —17 pontot. A később közbejött sérülések azonban akadályozták a csapat kialakítását. Kulcskérdés nálunk, hogy Rátkai milyen erőben van. Az idén nem mindig tudta azt nyújtani az együttes irányítója, amit vártunk tőle. Ennek az lett a következménye, hogy kevesebb gólt lőttünk, és néhány olyan pontot elhullottunk, amelyre számítottunk. Sajnos, az eredményesebb szereplést az is befolyásolta, hogy későn találtuk meg azokat a fiatalokat, akik a sérülteket helyettesíteni tudták. A tavaszi idényben néhány mérkőzésen jól játszott a csapat, például a Rába ETO, az Eger, az Újpesti Dózsa és a Bp. Honvéd ellen 45 percen keresztül. A 13 ponttal és a csapat teljesítményével tehát nem vagyok megelégedve, bár tavasszal csak hétszer játszottunk idehaza, ősszel — remélem — a nyolc hazai mérkőzésen többre futja erőnkből A legjobb csapatrész mondott csődöt Palicskó Tibor (Dunaújváros): — Amiikor elkezdődött a bajnokság, nem hittem volna, hogy a tavalzi idényben az utolsó előtti helyen végzünk. Ezért azután elégedetlen vagyok a csapat teljesítményével. — Gyenge szereplésünk okait a következőkben látom: a tavalyi csapat erőssége a Formaggini, Oláh, Csepecz hátvédsor volt. Az idén csak elvétve tudták nyújtani igaz képességeiket. Különösen idegenben ment nagyon rosszul, hiszen egyetlen pontot sem tudtunk szerezni és 24 gólt kaptunk, míg idehaza csak hatot. Ebben azonban nemcsak a védelem ludas. Középpályás játékosaink sem tudták szokott formájukat nyújtani, elöl pedig hiányzott a befejező csatár. A hajrában balszerencsénk is volt, mert öt olyan pontot vesztettünk el, amelyet megszerezhettünk volna. Súlyosan érintette a csapatot Ruppert sérülése és Nagy Béla betegsége. Meg kell még említenem azt is, hogy egyes esetekben a taktikai utasításokról is megfeledkezett néhány játékosunk. Természetesen a reményt egyáltalán nem adtuk fel, mert sokkal több van a csapatban, mint amit tavasszal nyújtott Az Egyetértésnek nem volt csatársora Komorettó Béla: — Szereplésünkről helyezésünk mindennél többet mond. Erre bizony nem számítottunk. Úgy gondoltuk, hogy a tavalyi szereplés után az idén nem lesznek kiesési gondjaink. Sajnos, nem így történt. A tavalyi gárda már nem tudta beváltani a szerepléséhez fűzött reményeiket. Utána a fiatalokhoz nyúltunk. Fokozatosan öt sietőit dobtunk be, akikkel szemben azonban egyelőre még türelmesnek kell lennünk. Sajnos, az egész idényben nem volt csatársorunk. A vészes gólképtelenség rányomta bélyegét a csapatjátékra. Mindössze 5 gólt szereztünk, és 11 mérkőzésen nem tudtunk gólt lőni. Az utolsó tavaszi mérkőzésen, a Tatabánya ellen is ordító gólhelyzetekben hibáztak csatáraink A reményt ennek ellenére nem adtuk fel. . • Kedd, 1969. július 1.