Népsport, 1969. augusztus (25. évfolyam, 173-199. szám)
1969-08-01 / 173. szám
SZABADSÁGON Tizenkét éve a győzni akarás segített a EB-selejtezőn — emlékezik Bundzsák Dezső re, de repülnek az évek__ Bundzsák Dezső, a Vasas szinte tegnap visszavonult sokoldalú, huszonötszörös válogatottja már a negyedik idényét kezdi Görögországban. A Pierikosz után Athénben a Panioniosz együttesénél folytatta edzői működését. Csapata, az „athéni Zugló” népszerű klubja negyedik lett a bajnokságban, s ősztől kezdve már nemzetközi porondon, az Európai Városok Kupájában is bemutatkozik. A változatlanul rendkívül szerény Bundzsák csendesen jegyezte meg: „Az első időkben nehéz volt, de valahogy megszerettek, s ma már elfogadnak. Igaz, közben tűrhetően megtanultam görögül és meg tudom értetni magam .. Athéni gólok Ebben a közös nyelv, a foci, Dezső barátunk szakmai felkészültsége, s néhány „bemutatója” is segített bizonyára. Ezzel, az egyik bemutatóval kapcsolatos történet ugyan ismerős, de talán akadnak, akik még nem ■hallották... — Görögországban nincs rendszeres tartalékbajnokság — mesélte —, így a tartalékok hétfőnként barátságos mérkőzéseken lépnek pályára. Olykor, ha valaki hiányzik, még én is beállok. A Panioniosz clubnál a kezdeti időben történt, hogy egy ilyen mérkőzés alatt néhány fanatikus szurkoló szidni kezdte a vezetőséget, mindenáron engem követeltek az első csapatba... Hát igen, mert Bundzsák nemcsak szerény maradt, hanem külsőre sem változott. Negyvenegy éve ellenére éppoly fiatalos, mint volt egykor, játékos korában. — Szóval, a szurkolók szerint még beférne az egybe... — folytattuk a beszélgetést. — Azt azért nem mondanám *— felelte mosolyogva. — A görög labdarúgás, ahogyan azt a nemzetközi eredmények is mutatják, fellendülőben van. A válogatott jól szerepel, s a klubcsapatok is kezdenek szerephez jutni a nemzetközi kupákban. A fejlődés, athéni vélemények szerint, a külföldről érkezett edzők eredményes munkájának köszönhető. Igaz, olyan kiváló mesterek működtek és működtek Görögországban, mint Bukóii Marci bácsi, Böbék, Csaknády Jenő és többen mások. A görög labdarúgók erénye a gyorsaság, a lelkesedés és a küzdeniakarás. Hibájuk, hogy sokat cipelik a labdát, s labda nélkül keveset mozognak. De hazai környezetben, a népes szurkolótábor biztatásától kísérve, az azonos helyezésű magyar csapatoknak egyenlő ellenfelei volnának. A fejlődéshez a nemzetközi tapasztalat hiányzik. Lassan ezt is sikerül pótolni, s közben a hazai népszerűség is bizonyára tovább nő, bár a bajnok Panathinaikosz minden mérkőzésén telt ház, huszonkétezer néző van, s az én csapatom is kinőtte a 15 000 nézőt befogadó pályát. Átépítéssel duplájára emelik most a lelátó férőhelyeinek számát. Aki többet fut... A görög labdarúgás valóban fejlődést mutat, ha ezt az Arisz tavaly őszi budapesti szereplése alkalmával nem is tudta igazolni. A válogatott azonban mindenképpen nemzetközi méretű meglepetést szolgáltatott a portugálok tavaly decemberi legyőzésével ... — A folytatás, sajnos, nem sikerült ilyen jól — vette át a szót újra Bundzsák. — A román válogatottat nem sikerült legyőzni Athénben. Pedig kétszer is vezetéshez jutottak Szideriszék, de a kapus nagyszerű védések mellett potyagólokat kapott. Nagyon tetszett a románok játéka. Fiatal csapatuk — egyelőre kiemelkedő csillagok nélkül — sokmozgásos, kombinatív játékkal lepte meg a közönséget. S ma már csak sok mozgással lehet érvényesülni. Ettől függetlenül, azt hiszem, ebben az első csoportban izgalmas őszi hajrá következik, de a portugálok már aligha lehetnek ott Mexikóban. Bundzsák fiai viszont még szót kérhetnek... Az átszervezett válogatott keretbe hat Panioniosz-játékos kapott meghívást. A magyar edző örömébe azonban üröm is vegyült. A szeptember második felében induló bajnokságra ugyanis a jövő csütörtöktől kezdi a felkészülést — az Ausztráliában túrázó válogatottak nélkül, akik számára az augusztus 15-i hazaérkezés után még két hét szabadságot is kell adni. A VB-selejtezők gondjai tehát mindenfelé jelentkeznek... Értékes tanács — Tizenkét esztendővel ezelőtt hasonló helyzetben voltunk — gondolkozott el Bundzsák Dezső, amikor a magyar gondok kerültek szóba. — Akkor ugyancsak június közepén, ugyancsak északon a koppenhágaihoz hasonló vereséget szenvedtünk a norvégoktól. Már mindenki lemondott a továbbjutásról, hiszen ehhez a mostanihoz hasonló ellenfelet, a bolgárokat kellett legyőznie idegenben. Helyzetünket nehezítette, hogy akkor úgyszólván teljesen új válogatott csapatot kellett kialakítani, a régi nagyok közül csak Grosics, Bozsik és Hidegkúti állt rendelkezésre. De ahogy visszaemlékezem, mi, játékosok, Baróti Lajos bácsival együtt kimondott szó nélkül is megfogadtuk, hogy azért is győzünk és továbbjutunk! Elhatározásunk megvalósítása érdekében az előkészületek során és a pályán is mindent megtettünk. A döntő őszi mérkőzés is szeptemberben volt, 15-én. Három újonc, Sípos Feri, Sárosi Laci és Lenkei Sanyi kapott helyet a csapatban s hihetetlen győzniakarásunk Szófiában diadalmaskodott! Kiváló erőkből álló bolgár csapattal szemben eljutottunk a világbajnokságra! Állítom, a mai csehszlovák válogatottat is le lehet győzni, még Prágában is!... Kis szünetet tartott itt, majd hozzátette: — Kétségtelen, hogy a középpályán, tisztelet a kivételnek, nincsenek igazán jó játékosaink, de nem ez a fő hiba. Véleményem szerint az életmódon kellene változtatni. Ha a maiak úgy élnének, mint a profi labdarúgók, akkor nem kellene tartani a dánoktól elszenvedett vereséghez hasonló meglepetésektől, mert nem a játékosanyaggal, a tehetséggel vagy a tudással van elsősorban baj! Ezt mondja Bundzsák Dezső. S aki játékával oly sok örömet szerzett, annak bizony a véleményére is érdemes odafigyelni! Vad Dezső Fosbury — Major — Rudolf Kellemes meglepetést okozott Dunakeszin az ifjú atléták országos seregszemléjén a 15 éves Rudolf Erika. Mindössze egy éve kezdett atletizálni a MAFC-ban Kismartoni Károly dr. irányításával. A 171 cm magas és 47 kg súlyú kislány magasugrásban próbált szerencsét. Elég nehezen sajátította el a naszant technikát és egy hónapja tért át a Fosbury-stílusra. Nem az olimpiai verseny adott neki ötletet, Fosburyt nem is látta ugrani, de annál többször figyelte Major Istvánt. Az eredmények azt bizonyítják, hogy megfigyelő képessége kitűnő. Ugrott már 158 cm-t és a tatai serdülőtáborban Zink Teréz, válogatott magasugrónő is foglalkozott vele. Az edzésen 163 cm-es eredményt ért el. S jött a dunakeszi seregszemle. A barna hajú budapesti lány bátran versenyezett s a jelen lévők nagy örömére 165 cm-t ugrott. Kísérletezett 167-tel is, egyelőre még sikertelenül. Egyelőre... A Vointa Bukarest férfi kézilabdacsapata Budapesten Az OKISZ sportosztálya meghívására Budapestre érkezett a Vointa Bukarest férfi kézilabdacsapata. A kiváló elsőosztályú román együttes több mérkőzést játszik a fővárosban. I KÉT LEGJOBB A DÖNTŐBEN A labdarúgó MNK idei küzdelmeiből már csak a finálé, azaz a döntő hiányzik. Az augusztus 20-i döntő, amely különös és bizonyára élvezetes labdarúgó csemegét kínál. Végülis a két legnagyobb játékerőt képviselő, legjobban felkészített, azaz mondjuk ki, jelenlegi két legjobb csapatunk vívja a döntőt. Ezt nemcsak az MNK-ban elért eredményeik bizonyítják, hanem bajnoki szereplésük, illetve a bajnokság tavaszi fordulójában mutatott játékuk is! De érdekes lesz a kupadöntő azért is, mert a jelen csapata — az Újpesti Dózsa — mérkőzik az „ígéretek csapatával”, azaz a fiatal, az idén összekovácsolódó Bp. Honvéddal. Az egyik csapatban adva lesz a hirtelen ritmusváltásokra kész, szellemes, kombinatív játék, az összeszokottság. A másikban a még döcögő csapatjátékot is feledtető szilaj lendület, a villámgyors ellentámadások mindig gólt ígérő készsége. (Elég, ha csak a két csapat tavaszi bajnoki mérkőzésére gondolunk, amely 3:3-as döntetlent hozott, s amely az első perctől a kilencvenedikig izgalomban tartotta a szurkolókat ellenfelüknél. Több gólhelyzetet dolgoztak és hagytak ki, mint a csepeliek. Egyedül Kozma legalább hat biztos gólhelyzetben hibázott! És annak ellenére, hogy sem a mérkőzés színvonala, sem a Bp. Honvéd játéka nem emelkedett az átlagos föl.",, kidomborodott a jelenlegi Honvéd minden erénye. A tiszta, egyszerű eszközökkel romboló védelem, a Kocsis, Komora-kettőssel ügyesen kombináló, valamint a Kozma, Pusztai-kettőssel lendületesen rohamozó középpályások, illetve csatárok egyre egységesebb csapat benyomását keltik. Erőnlét dolgában sem állhatnak rosszul, hiszen a második félidőt rohamozták végig lendületesebben. Azt viszont a Bp. Honvéd játékosainak is tudomásul kell venni, hogy egy-egy gól még semmit sem biztosít. Egy-egy gól után nem szabad „kiereszteni”, esetleg könnyen verni az ellenfelet. Szerdán, a Csepel ellen, ezt is tették. Ezért lett a tényleges erőviszonyokat tükröző „sima” mérkőzés helyett a végén izgalmas küzdelem ez az MNK- elődöntő. Honvéd-győzelem - izgalmakkal A Bp. Honvéd—Csepel mérkőzés végén a csepeli legénység elkeseredve (sőt, még szitkozódva is!) vonult le a pályáról. Szerintük Kaposi játékvezető 30 másodperccel korábban fújta le a mérkőzést. Éppen akkor, amikor Szöglethez jutottak. A szögletet ugyan még elrúgták, de abban a pillanatban harsant a játékvezetői sípszó. Igazuk volt? Vagy valami olyan csodában reménykedtek, hogy ha egy mérkőzésen a 89. percig 0:2-re állnak, még lehet egyenlíteni? Elvben igen. Valójában viszont máson kellett volna elgondolkozniuk, s lehiggadás után bizonyára el is gondolkoztak — a csepelieknek. A mérkőzés nem az utolsó 30 másodpercben dőlt el. Hanem eldőlt például az első és második Honvéd-gólnál, amikor a hadrend szerint megerősített csepeli védelem úgy fellazult, hogy Tichynek nem jelenthetett különösebb gondot a gólszerzés. Eldőlt az első félidőben, több nagy csepeli gólhelyzet kihagyásakor. De még inkább eldőlt a csepeliek lassú, sok pontatlan átadással tarkított támadásszövésénél, amely mezőnyfölényhez elég volt a győzelemhez kevés. De még inkább eldőlt a mérkőzés a Bp. Honvéd játéka révén. Lényegesen gyorsabbak, pontosabbak és fegyelmezettebbek voltak a piros-fehérek es Fegyelmez a Dunaújváros A Dunaújvárosi Kohász sportegyesület fegyelmi bizottsága csütörtökön délután tárgyalta Nagy Ervin és Somogyi Sándor labdarúgók fegyelmi ügyét. Mint ismeretes, a két játékos július 18-án engedély nélkül elhagyta a várost. A fegyelmi bizottság a sportegyesület házi szabályzatának megsértése miatt mindkét labdarúgót fél évre eltiltotta, de az eltiltást egy év próbaidőre felfüggesztette. Ugyanakkor mindkét játékost nyolcheti kedvezményelvonással büntette. A fegyelmi határozatot a labdarúgócsapat előtt nyilvánosan kihirdették. Dózsa-győzelem - izgalmak nélkül A szerdai Megyeri úti kupamérkőzés előtt egy MTK-„hívő” emigyen próbálta nyugtatni önmagát: — Mi már egyszer kivertük a Dózsát a kupából. Pedig akkor sem állt nekünk papíron a meccs. Ugyanakkor a bajnokin is sikerült elkapni Solymosiékat. Már kezdett úgy festeni a dolog, hogy mi leszünk a lila-fehérek mumusa ... Nem így folytatódott. Mert az idei tavaszi fordulóban már elégtételt vett a Hungária körúton az Újpesti Dózsa. Méghozzá fél tucat góllal. Szerdán pedig megadta „kupatartozását” is. Méghozzá fillérnyi, pontosabban gólnyi pontossággal! Négy gólt rúgott a lila-fehér gárda. Csak négyet. A csak szón azért van hangsúly, mert helyzetei alapján ennek könnyen a dupláját is elérhette volna. Annak ellenére, hogy a kék-fehérek levonták a szükséges tapasztalatokat a legutóbbi 6:0-ból, most nem védekeztek olyan levegősen, mint legutóbb, nem hagyták olyan nyugodtan „élni” Benééket. A veszélyes emberek testőröket kaptak. Strasszer Dunai II-re igyekezett vigyázni, Salánki pedig Benére. Mindkét védő állandóan a nyomában loholt emberének, kísérte fel és alá. Követő emberfogással egészen kivételes tudású csatároknak is számos esetben megkeserítették már az életét. Ahogy mondani szokás , kikapcsolták őket a játékból. Nos, van, áld engedi, hogy kikapcsolják, helyesebben hamar beletörődik, hogy „bulldog” szegődött a nyomába. Van azonban, aki igyekszik megszabadulni kísérőjétől. Nem ácsorog egy helyben. Nem várja állva a labdát, hanem sokat és gyorsan mozog. Nemcsak a pálya szélében, de mélységében is mutatja magát, mi több: ő is gyorsan, s egyszerűen veszi át a labdát, úgy, hogy azzal az egy mozdulattal már pozícióba is kerüljön. A szoros emberfogás nem tudta megbénítani az újpesti támadósort. A csatárok gyorsak voltak, mozgékonyak, lendületesek, ellenállhatatlanok. Lendületből cseleztek, nem húzogattak egy helyben, s helycserés támadások özönével rohamozták Hajdú kapuját. Hiába volt külön őrzője, Bene nem egy esetben úgy ment át a védőfalon, mint kés a vasban. S Dunai II is sokszor került helyzetbe a kapu előterében. Csupán azért, mert mozogtak, fürgén, kiszámíthatatlanul. És ... főleg gyorsabban, mint az őrző. Jól játszott, tetszetősen, korszerűen futballozott szerdán az Újpesti Dózsa. Látszik, formában van az együttes. Vasárnap, amikor a Volán ellen is megmegvillant „kardjuk pengéje”, volt, aki bekiabált: — Ezt a dánok ellen kellett volna így csinálni__ Ez igaz, így kellett volna a dánok ellen is. De ez más kérdés. Kajak-kenuban Budapest és vidéki bajnokság A vidékiek frissebbek. Az országos vidéki bajnokság már pénteken megkezdődik a Szarvastól 6 kilométerre fekvő Békésszentandráson. Erre a bajnokságra összesen 634 nevezés érkezett. Ez a szám minden eddigit felülmúl. Érthető, mert nemcsak a felnőtt férfiak és nők, hanem az ifjúságiak és serdülők bajnokságát is most rendezik. Nagy a valószínűsége, hogy a vidékiek bajnoksága — színvonalát tekintve — nem marad majd el a Budapest-bajnokság mögött. Ennek azonban különböző okai vannak. A szombaton kezdődő Budapest-bajnokságon a válogatott keret tagjai — vagyis mindazok a versenyzők, akik az ifjúsági, illetve a felnőtt Európa-bajnokságon rajthoz állnak — nem vehetnek részt. A szövetség edzőbizottsága úgy találta, hogy a bajnokságon való indulás zavarná az EB-re való felkészülés utolsó szakaszát. Ennek ellenére jó néhány versenyszámban itt is színvonalas küzdelmekre számíthatunk, elsősorban az Újpesti Dózsa, a Bp. Honvéd, a Bp. Spartacus, a Bp. Építők, az FTC és a VTSK versenyzőinek jóvoltából. A Budapest-bajnokságon egyébként szombaton délután a hosszútávú számok döntőit, vasárnap délután pedig az 500 és 1000 méteres versenyszámok döntőit rendezik az Újpesti-öbölben. Algériából jöttek, mesterségük címere: labdarúgóedző Három félmeztelen fiatalember, bokáján kötéllel igyekezett előremenni. Arcuk nedves volt az izzadságtól, izmaik megfeszültek a erőlködéstől. Néhány lépés után már minden centiméter előrehaladás nagy erőfeszítésbe került. Egyre nehezebben engedett a gumikötél, annál is inkább, mert a túlsó végén a másik három húzta visszafelé. A teremben, ahol a szóban forgó „kínzás” folyt, a fal melleti padokon hét férfi ült, s nekik szemlátomást tetszett a dolog. Olyannyira, hogy valamenynyien feljegyezték jegyzetfüzeteikbe a gyakorlatot. Ezt is, meg a soron következőket is. Egyikük felvett a padról egy parlagon heverő gumikötelet, duplára fogta, meghúzogatta, s aztán elégedetten bólintott. — Ez nálunk már a legtöbb alacsonyabb osztályú klub szertárában is megtalálható — mondta a kötelekről Sári Géza, az edzésbemutató vezetője, a padon ülő bájos ifjú hölgynek, Boros Zsuzsának, aki mindezt közölte franciául a jegyzetelő férfiakkal. — Nos, ebből viszünk magunkkal néhány darabot haza Algériába — így a külföldiek. És írtak tovább. Tehát mint a fentiekből kitűnt az edzésbemutatón résztvevő szakemberek messze földről, Algériából érkeztek. Kilenc labdarúgó edző, különböző osztályú kluboktól egy kis tapasztalatszerzésre. Egy hete jöttek, augusztus 18-ig maradnak, s addig sok mindent akarnak látni. A csütörtök délelőtti foglalkozáson látottakkal elégedettek voltak. Sári Géza a bemelegítés gyakorlatanyagából tartott tartalmas bemutatót. Előbb labdával dolgoztak legényei, majd gumikötéllel. Végül még egy kétszer ötperces „nemzetközi találkozóra” is sor került a TF játéktermében. A gyakorlatokat bemutató játékosok, a Sári edzővel megerősített algériai edzők ellen vették fel a küzdelmet. Előbb egy, majd két labdát kergettek és sűrűn potyogtak a gólok. Volt amikor egyszerre mindkét kapuba. Esik Vadam mester, az oráni Mouloudia Club trénere nem öltözött az eseményhez illően, s ezért nem vett részt a mérkőzésen. Korábban hosszú évekig erőssége volt a francia St. Etienne és Lyon csapatának. Hat éve az első osztályú oráni együttes edzéseinek vezetője. — Azért jöttünk, hogy hasznos tapasztalatokat gyújtsunk — mondta. — Sok edzést szeretnénk látni, és olyan gyakorlatokat, amelyeket nem ismerünk. Nem az alapvetőeket, értem ez alatt a labdaátvételt, rúgásfajtákat stb, hanem a speciálisokat. Kedden a Ferencváros tartalékcsapatának edzését nézték végig. A jövő héten pedig egész hetet töltenek el az Üllői úton. Minden nap kimennek, végigkísérik az együttes munkáját. Fél 12 tájban elbúcsúzott Sári edző, s ment fiaival zuhanyozni. A vendég edzők is felkászálódtak. Délutánra a változatosság kedvéért a mérkőzésre készültek. A Kőbányai útra. És ez így megy majd nagyrészt az elutazásig. Idejük jelentős részét a pályákon, az edzőtermekben töltik. Ezért jöttek! V. s. Összeállították a válogatott csapatot a magyar-lengyel ifjúsági atlétikai viadalra A hét végén a Népstadionban sor kerül a magyar—lengyel ifjúsági atlétikai viadalra. A magyar csapat összeállítása a következő. Fiúk 100 m: Pósvári, Fodor. 200 m: Magyar, Lauber. 400 m: Pavek, Hegedűs L. (ZTE). 800 m: Hegedűs L., Erdős. 1500 m: Sári E., Kormos (Papp L ). 3000 m: V. Tóth, Kocsis. 2000 m akadály: Sári E., Papp L. 110 m gát: Dóczi, Hegedűs L. 400 m gát: Csorna, Hegedűs L. 4x100 m: Pósvári, Fodor, Magyar, Lauber. 4x400 m: Pavek, Hegedűs L., Magyar, Boros. Magas: Dóczi, Tatai. Távol: Katona, Kamzár. Hármas: Herczeg, Katona. Rúd: Gegesi-Kiss, Tóth. Súly: Horváth, Szalai, Diszkosz, Gyergyói, Szauer. Gerely: Paragi, Szabó. Kalapács: Kapusi, Ihász. Lányok 100 m: Séfer, Kovács. 200 m: Séfer, Lázár. 400 m: Bata, Gyénes (Orosz). 800 m: Pásztor, Bíró. 100 m gát: Wieland, Szűcs, 4x100 m: Séfer, Kovács, Lázár, Kocsis, Neducsin, Majzik. Magas: Vadász, Gyurcsa. Távol: Forisek, Zsom. Súly: Armuth, Vasvári. Diszkosz, Pógyor, Didek. Gerely: Kucserka, Gábor. Péntek, 1969. augusztus 1. /