Népsport, 1969. október (25. évfolyam, 226-251. szám)

1969-10-02 / 226. szám

Az FTC, a Dózsa, a Rába ETO továbbjutott A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1969. OKTÓBER 3. ♦ Ara: 90 fillér ♦ XXV. ÉVFOLYAM, 336. SZÁM A Ferencváros várakozáson felüli csatárjátékkal rukkolt ki Ferencváros—CSZKA Szeptemvrijszko Zname Szófia 4:1­­2:11 Zsekovot sikerült teljesen lefogni és ezzel kihúzták a bolgár csapat méregfogát . Végig izgalmas, változatos volt a játék . A Ferencváros több gólt is lőhetett volna Népstadion, 25 000 néző. V: Mullen (Lowrie, McDonald, mindhárom skót). Ferencváros: Géczi — Bá­lint, Páncsics, Szűcs, Megyesi — Horváth, Rákosi — Szőke, Juhász, Branikovits, Katona. CSZKA Szeptemvrijszko Zna­me Szófia: Filipov — Zafirov, Penev, Marincsev, Gaganelov — B. Sztankov, Nikodimov — Ma­­rasliev, Zsekov, Jakimov, Ca­­nev. Góllövő: Szőke a 3., Braniko­vits a 14., Marasliev 27., Rákosi a 60., Szőke a 83. percben 11- esből Csere: Canev helyett Pencsev (63. p.), Katona helyett Tátrai (30. p.). Szögletarány: 6:2 (3:2) a Fe­rencváros javára. Esőre hajló, hűvös időben a Ferencváros kezdett bátrabban. Egy bal oldali támadását nehe­zen tisztázták a bolgár védők. A partbíró közben megmoso­lyogtatta a nézőket: lest akart inteni, de a nagy lendülettel ki­repült kezéből a zászló. Végül is Marincsev fel tudott szabadítani. A 3. percben azonban újabb hibája érzékenyen sújtotta a vendégcsapatot. Szőke több mé­teres lesről indult egy hátulról kapott meredek labdával, betört a 16-oson belülre, s tíz méter­ről a jobb sarokba helyezett. 1:0 Közvetlenül ezután Katonát buktatták a 16-os előtt, a bírói síp azonban most is néma ma­radt. Küzdelmes mezőnyjáték ala­kult ki. A zöld-fehér védők lát­hatóan nagy gondot fordítottak, túlerőt biztosítottak Zsekov és Jakimov lefogására, a bolgár csapatban pedig Sztankovot is utasította a partvonal mellől az edző, hogy maradjon hátul. Ez sem segített, mert a 14. percben Szőke nagyszerű átadásával Branikovits lefutotta a védőket, még igazított is a labdán, úgy lőtt tizenhat méterről a bal sarokba. 3:0 A CSZKA védelme megzava­rodott. Nem volt ellenszerük a Ferencváros sokmozgásos, ötle­tes csatárjátékával szemben. A 16. percben Juhász került tiszta helyzetbe, de tizennégy méter­ről óriási erővel a felső lécet találta el. A 25. percben a les­taktikával kísérletező bolgár védők hibájából Branikovits új­ra százszázalékos helyzetbe ju­tott, de kínosan kivárt a befe­jezéssel és Gaganelov utolérte. És ahogy ilyenkor ez lenni szo­kott, a Ferencváros kapott gólt. A 27. percben bal oldalról vé­gezhettek el szabadrúgást. A fe­rencvárosi védők késlekedve, tanakodva helyezkedtek, Maras­­liev felismerve a lehetőséget, kapura lőtt, s az éles szögből küldött labda a kapus mellett becsúszott a bal sarokba. 2:1 A szépítés visszaadta a CSZKA reményét és önbizal­mát. Újult erővel rohamoztak, s kétszer is „meleg helyzetet” te­remtettek Géczi kapuja előtt. Rákosi nem találta fel magát a kapu előtt, majd egy nagyszerű akció Juhász lesállásán akadt el. Horváth harmincöt méteres bombája majdnem zavarba hoz­ta Filipovot. A gyors, fordulatos játék izgalomba hozta a közön­séget. Biztatták, tapsolták a csa­patot, és olykor fütyülték a bírót. Erre is volt valami okuk, mert Mullen nem következete­sen ítélte meg a szabálytalan­ságokat. SZÜNET UTÁN ferencvárosi rohamokkal kezdő­dött a játék. Rákosi 18 méteres bombáját Filipov bravúros vető­déssel tolta szögletre. Az 53. percben — a változatosság ked­véért — az egyedül kapura tö­rő Juhászt állította le les cí­mén a játékvezető. Marasliev éles szögből fölé , emelt, majd Jakimov buktatta a nagy len­dülettel futó Szűcsöt. A magyar játékos nagyot esett, ölben vit­ték le a pályáról. És a 60. perc­ben a szabadrúgásból megszüle­tett a nagyon értékes gól! Szőke bombája lepattant a sorfalról, a berobbanó Rákosi tizenegy mé­terről megtolta, s a vetődő ka­pus csak beleütni tudott a lab­dába. 3:1 A gól után Szűcs Lajos a kö­zönség örömére visszatért a pá­lyára, a bolgár edző pedig Pen­csev becserélésével próbálta fel­javítani csapatának támadójáté­kát. A felfutó Páncsics nagyszerű labdát adott Branikovitsnak, de a késlekedő csatár lövésébe be­leléptek. Egy perc múlva is a kelleténél többet húzott a labdán Branikovits, majd a 70. percben Katona a mérkőzés legnagyobb helyzetét hagyta ki. A test vitat­va leálló védők közül egyedül kiugrott, kicselezte a kapust is, de éles szögből keresztben el­lőtte a labdát az üres kapu előtt. A bolgár 16-oson belülre szél­sebesen felfutó Páncsics kapott tapsot, majd amiatt bosszankod­tak a nézők, hogy Juhász a ka­pu torkából melléfejelt, Géczi nehezen, csak másodszorra tisz­tázott Zsekov elől. A 80. perc­ben Katona görcsöt kapott, Tát­rai jött be helyére. A 83. percben Rákosi faképnél hagyta a védőket, az utánaroha­nó Penev hátulról lerántotta, vitathatatlan 11-es! Szőke a jobbra mozduló kapus mellett a kapu bal oldalába helyezett! 4:1 A CSZKA feladta a küzdel­met. A játék tehát lényegében véget ért. Az FTC labdázgatott, és a közönség ütemes „Szép volt fiúk!”-kal köszönte meg a példás helytállást, a nagyszerű ered­ményt. A játékosok ki is érde­melték az elismerést, mert négy gólt rúgni a CSZKA Szófiának , bármely európai nagy csap­at becsületére válna. A FERENCVÁROSBAN Géczi egy-két megingásától el­tekintve jól védett. Bálint jól időzített megelőző szerelései­vel, Páncsics és Szőcs munka­bírásával, küzdőképességével, nagy területen való játékával tűnt ki. Kifogástalanul helytállt Horváth, s a régi időkre emlékez­tető teljesítményt nyújtott az örökmozgó Rákosi. Szőke és Juhász nagyon igyekezett a váltakozó sikerrel, Branikovits­nak voltak nagyon szép dolgai, de bántó hibái is, Katona nem nagyon boldogult a szélvész gyors Gaganeloval. A CSZKA SZÓFIÁBAN Filipov gyors, ruganyos, bátor kapus. A gólokról nem tehet. A közvetlen védelemből csak Ga­ganelov emelkedett fel ennek a találkozónak a színvonalához. Társaival éles ellentétben rend­kívül gyors, fordulékony. A kö­zéppályán játszó Jakimov az első félidőben a mezőny leg­jobbja volt, fölényesen csele­zett, „látott” a pályán és min­dig a legjobb helyre adta a lab­dát. Zsekovot nagyon fogták és ő hamar megadta ma­gát. Csatártársainak csak felvil­lanásaik voltak. Mullen és két partjelzője so­kat hibázott. A lesek megítélé­sében is és a szabálytalanságok büntetésében is. Mullen egy­­egy ítélete teljesen érthetet­len volt. Borbély Pál A második félidő döntött a­zÚjpesti Dózsa—Partizán 2:0 (0:0) Megyeri út, 25 000 néző. Ve­zette: Lazowszki (Budaj, Ho­­lubi, sm­indhárom lengyel). Újpesti Dózsa: Borbély — Ká­poszta, Solymosi, Noskó — Du­nai III, Zámbó — Fazekas, Gö- Vacs, Bene,­ Dunai II, Nagy L. Partizán: Csurkovics __Mihaj­lovics — Bajics, Paunovics, Ra­­dakovics, Damjanovics — Ka­­tics, Dzsordzsevics, Kovecsevics — Vukotics, Bjekovics. Csere: Damjanovics helyett Marics (40. p.), Bajics helyett Dordics (70. p.). Góllövő: Bene (61. p.), Du­nai II (66. p.). Szögletarány: 16:2 (7:0) az Új­pesti Dózsa javára. A nagyszerű, kellemes időben tódult a közönség a Megyeri út felé. Akik korán kijöttek, nem bánták meg, mert az előmérkő­­zésen nagyszerűen szórakoztak. Az újpesti öregfiúk a pozsonyi öregfiúk csapatával mérkőztek és a gólokban bővelkedő 4:4-es mérkőzésen sokat tapsoltak a né­zők. Az újpestiek öltözőjében Ba­róti Lajos amiatt kesergett, hogy Szentmihályi szemérem­csont sérülés miatt nem tudja vállalni a játékot. — Diósgyőrött Sikorával üt­köztem össze és nagyon érzé­keny a lágyékom tája — ma­gyarázta a kapus. Aztán Baróti vette át ismét a szót: — Úgy terveztem, hogy Ká­posztát, vagy Dunai Ill­at pi­hentetem, de mivel Szentmihá­­lyira nem számíthatok, nem akartam megbontani a csapat egységét. A Partizán öltözőjében nyu­godtan készülődtek a játékosok és mind többen is mondták: jó védekezéssel képesek egy dön­tetlenre. Az eredetileg tervezett csapatból Petrovics, aki Belgrád­­ban balszélsőt játszott, kimaradt. Hatalmas iramban indult a já­­­­ték. Már az első percek után látni lehetett, hogy a Partizan minden erejét a védekezésre összpontosítja. Olyannyira, hogy elől csupán egyetlen csatáruk maradt, Bjekovics, vagy Vuko­tics felváltva. A többiek teljesen hátrahúzódtak, megszállták a 16- os környékét, minden játékos külön őrzőt kapott és mögöttük még egy sepregető helyezkedett el. Az újpesti térfél sokszor tel­jesen kiadó volt. A 9. percben adódott az első nagy gólhelyzet. Nagy László középen 10 méterről kapura lőtt, Csurkovics ujjheggyel a felső léc­re tolta a labdát. Nem sokkal később Bene szorongatott hely­zetből lőtt, a kapus most is a helyén volt. Óriási volt a hazai csapat fölénye. De emiatt a ju­­goszlávok nem nyugtalankodtak, meglepően higgadtan védekez­tek és úgy passzolgattak a kö­zéppályán, mintha egy barátsá­gos mérkőzésről lenne szó. Min­den megmozdulásukon látszott a nagy rutin. Arra törekedtek, hogy lefékezzék a Dózsa roha­mait. Göröcs lövését másodszor­ra kaparintotta meg a kapus. A 28. percben Fazekas mesteri cselekkel remekül átjátszotta a védőket, de miközben lökték, 6 méterről mellé lőtt. Solymosi óriási, 20 méteres szabadrúgá­sát Csurkovics játszi könnyed­séggel úgy csípte el, mint macs­ka a legyet. Egyre keményebbé vált a játék, gyakori volt az üt­közés, a játékosok többször a földre huppantak. A 40. percben Dzsordzsevics egy gyors támadás végén alig lőtt mellé. Nagy L. lövését védte a kapus, majd a félidő hajrájában Dunai II. majd Nagy L. lövése vágódott vissza a védőkről. A II. FÉLIDŐBEN egymásután négy szögletet ért (Folytatás a 2. oldalon.) Óriási erővel, tíz emberrel védekezett a Partizán * Az újpestiek úgyszólván egy kapura játszottak, de kihagyták a helyzeteket . Csurkovics remekül vé­dett, Bene gólja törte meg a betonvédelmet * Biz­tos, megérdemelt győzelem, jobb támadójátékkal Az Újpesti Dózsa —Partizán mérkőzés első félidejében készült képünk, s egy olyan pillanatot örökít meg, amikor Pauno­­vicstól megugrik Bene, s kapura lő. Kiküldött munkatársunk, Dávid Sándor távirati jelentése A rajt előtt Havannában (Havanna, október 1.) A XXXII. vívó-világbajnokság elő­készületei lényegében véve be­fejeződtek. A nevezett 26 ország csapatai közül most már csak­ nem mindenki itt van Havan­nában, s akik még nincsenek, azokat is órákon belül várják. A többnapos versenysorozat színhelye szerdán reggel már készen állt a versenyzők foga­dására, az ünnepélyes megnyi­tóra. A feldíszített teremben, a díszpáholy feletti hatalmas Che Guevara kép uralja a látványt. (A nagy forradalmár halálá­nak évfordulója éppen a világ­­bajnokság idejére esik!) Átel­­lenben a képpel, vörös zászló­csíkok lógnak alá a világbaj­nokság jelvényével és feliratá­val díszítve. Az előkészületek befejeztét jelezte már a kedd esti nagyszerű program is, amelyről nyugodt lelkiis­­merettel állíthatjuk, hogy páratlan volt a maga ne­mében. Alkalmam volt már néhány szép világbajnokságot tudósíta­ni, de olyanra, amely már kez­dődni is valódi, hamisítatlan karnevállal kezdődik, nem em­lékszem. És még hátra van maga az ünnepélyes és hivatalos megnyitó szerda este fél kilen­ces kezdéssel, előzetesen jel­zett két és fél órás, nagyszabású műsorával. Igaz azonban az is, hogy ezek a nagyszerű programok nem tudnak egyforma lelkesedést kelteni a résztvevőkben. Egyre gyakrabban látni már sápadt, beesett arcokat, elgondolkodva, magányosan sétáló vívókat. A mieink között is! Érthető, a verseny már a nyakun­kon van. Illetve, sokan van­nak, akiknek már a nyakán , van. Kamuti dr. kivételével a ma­gyar férfi tőrcsapat is lemondta a Tropicana műsorát. A csodá­latos élmény helyett a pihenést választották. Egyrészt készülni a versenyre, másrészt kipihen­ni az utolsó napok idegeske­dését. Idegeskedés már a verseny előtti napokban? Igen, mert a férfi tőrvívók 20 fegyvere kö­zül 15 (!) nem felelt meg az előírásoknak, s így minden embernek csupán egy jó fegyvere maradt a hitelesítések után. És ugyanez várható párbajtőr­ben is!) Igazán nem akarok ünneprontó lenni, de le kell ír­nom, tarthatatlan állapot, hogy a magyar vívóválogatott rész­ben gyári hibás, részben helytelenül szerelt fegyve­rekkel álljon egy nagy vi­lágverseny előtt. (Most is szegény­ és fáradhatat­lan­­ Szenyovszky Fricire, a gyúróra vár, hogy mint minde­nes, egész éjszakai munkával helyrehozza mások mulasztá­sait.) De hagyjuk most a bosszúsá­gokat! Legyünk mi is ünnepé­lyesek, hiszen néhány órával tudósításom útra bocsátása után megkezdődik a világ vívóinak 32. nagy találkozója. És más­nap, csütörtökön reggel pástra lép a férfi tőrvívók közel száz fős mezőnye. V­ilágba­j­nokok a dobogón •Japán és magyar súlyemelők bem­utatója a Sportcsarnokban A varsói súlyemelő-világbaj­nokságról hazatért magyar válo­gatott pénteken ismét a közön­ség elé lép. A világbajnokságon járt japán csapat elfogadta az MLSZ meghívását és a lengyel­­országi szereplés után bemutat­ja tudását Budapesten is. A találkozó szervezői eredeti­leg hivatalos japán—magyar ta­lálkozót terveztek, de mivel az ázsiaiak nem teljes csapattal ér­keznek, a versenyzők csak egy­­egy fogásnemben mérik össze erejüket. Az előzetes elképzelé­sek szerint Holzreiter, Bagócs és Rehus-Uzor nyomásban, Be­nedek, Ambrózi és Tóth Géza szakításban, Földi, Bagócs, vagy Ambrózi és Nagy Ferenc lökés­ben mérkőzik a japánokkal, akik között Mijake és Oucsi szemé­lyében két világbajnok is sze­repel. Magyar részről is két vi­lágbajnoki aranyérmes lép do­bogóra, Földi és Tóth Géza. Sajnálatos, hogy a Varsóban sérülést szenvedett Szarvas és Bakos nem vehet részt a küz­delmekben, de a parádés me­zőny még így is kitűnő csemegét jelent majd a súlyemelősport hí­vei számára. Itália ETO—FTC: Diróczki Az országos JT kijelölte a hétvégi NB Is mérkőzések bí­ráit. Csepel — Pécs: Bálla Gy. Dunaújváros—Vasas: Kaposi. I. Dózsa — Salgótarján: Schopp. Bp. Honvéd —Eger: Wottava. Egyet­értés— Sz. Haladás: Szegedi. MTK—Tatabánya: Soós G. Komló — Diósgyőr: Emsberger. Rába ETO —FTC: Biróczki. Az NB I B mérkőzéseit a kö­vetkezők vezetik Győri Dózsa — Szállítók: Petri. Bp. Spartacus— Ózd: Bacsó. Oroszlány—Békés­csaba: Klemm. Székesfehérvár— ZTE: Fehér II Várpalota — Pécsi Bányász: Magyar Z. SZMTE— Nagybátony: Fáth. Ganz-MÁVAG —BKV Előre: Bircsák. Kecske­mét— SZEOL: Márton. MVSC — Videoton: Bana. Pénteki szá­m­­un­kban Visszapillantás a labdarúgó kupamérkőzésekre Kiküldött munkatársunk jelentése Havannából a vívó-világbajnokságról A Népsport Somogy megyében Totótippek Hétvégi sportműsor

Next