Népsport, 1969. október (25. évfolyam, 226-251. szám)

1969-10-02 / 226. szám

Az ETO kettős győzelemmel jutott tovább Ráb­a ETO—Lausenne 2:1 (0:0) A vizek városát újra kupaláz kerítette hatalmába. A Rába ETO csapata az idegenben szer­zett egygólos előny, a tatabányai győzelem és a sérültek felépü­lése után érthető bizakodással­­ tekintett a mérkőzés elé. — Remélem, tovább jutunk!... " — mondta Mészáros József, a csapat edzője. A másik öltözőben Roger Von­­lanthen, a vendégek edzője fo­gadott bennünket. A svájci baj­nokság örök ranglistájának el­ső helyén álló, de az idén vala­mivel gyengébben szereplő Lau­­sanne erősen megváltozott összeállításban készülődött. Tacchella, a 33 éves, 40-szeres válogatott középhátvéd, Lala, a sokszoros csehszlovák válogatott hátvéd és a Kerkhoffs, a holland balszélső nem jött el a csapattal. Az edző szerint: sérüléssel baj­lódnak. A csapattal érkezett új­ságírók viszont azt mondják: a lassú, öreguras védelemre ráfért már a frissítés. Az osztrák játékvezetőhármas: Kessler (Karrer), Suchy) telt ház, 12 000 néző előtt adott jelt a kezdésre. Rába ETO: Tóth dr. — Orbán — Keglovich, Horváth B., Izsá­ki — Somogyi, Kiss — Varsá­nyi, Győrfi, Korsós, Magyar. Edző: Mészáros József. Lausanne: Gautschi — Her­­tig. Chapuisat, Weibel, Loichat — Dűrr. Polencent, Hosp — Za­­pella, Vnilleumier, Clude. Edző: Roger, Vorlanthen. Csere: Vuilleumier helyett Kaeser a szünetben, Korsós he­lyett Nagy a 66. percben. Góllövő: Korsós (53. perc), Somogyi (60), Dürr (64. p.). Szögletarány: 5:4 (3:2) a Rá­ba javára. A kék-fehér mezben játszó­­ vendégek kezdtek. Az első öt perc két eredménytelen szög­­­lettel zárult. A 6. percben Ma­gyar távoli lövését Gautschi biztos kézzel védte. A 10. percben Győrfi jobbról becsa­vart labdájára sajnos, senki sem rajtolt. A svájciak kemé­nyen, biztosan védekeztek, a mezőnyben jól adogattak, de a kapura semmi veszélyt nem je­lentettek. Az úgyszólván min­dent a bal oldalon kezdeménye­ző ETO nem tudott kibontakoz­ni. Az első „gólszagú” lövést — a 16-osról megítélt szabadrúgás­ból — Varsányi küldte kapura, de a nyurga Gautschi jól vé­dett. Unalmas mezőnyjátékkal teltek a percek. A 30. percben eleredt az eső. Az égi zuhany a Lausanne csapatának használt. A körülményes ETO-csatársor próbálkozásait, a védelmet erősí­tő középpályás Chapuisat és a gyors Weiber révén, csírájában elfojtották a svájciak. A 40. percben a sokat mozgó, Vuilleu­mier bal oldalról beadott, Zapel­­la azonban nem a kapu felé, hanem a mezőnybe fejelte a lab­dát. A félidő végén csak a já­tékvezető kapott tapsot a közön­ségtől. SZÜNET UTÁN nyilván a pihenőben kapott fej­mosás hatására rákapcsolt a Rába, s az 53. percben megsze­rezte a vezetést. Az addig hi­bátlanul játszó Chapuisat 20 méterre a kaputól a csúszós ta­lajon elvétette a labdát, Győrfi kiugrott, a kifutó kapusba lőtt, de a kipattanó labdát Korsós a 11-esről nagy nyugalommal a bal alsó sarokba lőtte. 1:0 A 60. perc hozta a mérkőzés addigi legszebb győri akcióját. Somogyi a bal oldalon nagysze­rű cselekkel ment el, Korsóshoz játszott, ő Varsányihoz továb­bított, akinek nagy lövését Gautschi szögletre hárította. Korsós lőtte a szögletet, a labda a 16-oson kívül álló Somogyihoz került, és a győriek legjobbja a bal felső sarokba bombázott. 2:0 Az egyre többet csúszkáló svájciak nehezen találtak ma­gukra. Egy ártatlannak látszó támadás végén azonban, a 64. percben, sok adogatás után Dürr 20 méterről a jobb alsó sarokba lőtt. 2:1 A váratlan gól megzavarta az ETO-t. A 70. percben az előre­törő Hertig alaposan megkavar­ta a győri védőket, Tóth dr. is kifutott, de Zapella mellé lőtt. Győrfi körülményeskedése két jó támadást akasztott meg. Vál­takozó játékkal teltek az utolsó percek, s az eredmény már nem változott. Magyar a 89. percben ugyan tisztán ugrott ki, de a kapusba lőtte a labdát. A vendégek szórványos ellen­­támadásokkal próbálták behozni hátrányukat. Jelentős mezőny­fölényben végig az ETO irányí­totta a közepes iramú játékot. Fölényüket azonban körülmé­nyes csatárjátékuk miatt nehe­zen váltották gólokra. Csak a második félidőben tudták fel­törni a svájci reteszt. De ne le­gyünk elégedetlenek, hiszen a nemzetközi kupákban kevés csapat akad, amelyik kettős győ­zelemmel vívja ki a továbbju­tást. A Rába kapuját Tóth dr. jól védte, a gól előtt nem látta a labdát. A hátvédeket nem tette különö­sebben próbára a svájciak csa­társora. Somogyi volt a győri csapat és a mezőny legjobbja. A csatársorban Győrfi igyeke­zete dicsérhető, Korsós vezető góljával szerzett érdemeket. A svájci együttes védelme, Gautschi kapussal az élen, jól állta az ETO-rohamo­­kat. Két megingásukat azon­ban a győriek jól használták ki, Chapuisat és Weiber játszott jól. A középpályán Dürr dolgo­­zott rendkívül sokat. Elől meg­látszott, hogy Vall­eumier csak egy félidőt tudott végigjátszani. Vad Dezső Tizenegy perc alatt esett a három gól • A svájciak jól védekeztek, ügyesen adogattak, de a kapura veszélytelenek voltak Barátságos labdarúgó-mérkőzések Ifjúsági válogatott —Csepeli Pa­pír 5:0 (1:0). Papírgyári pálya, 100 néző. V: Katona, ifj. váloga­tott: Bence (Pólyák) — Őze, Csor­na (Tóth), Lukács, Komjáti, Var­ga, Horváth, Bogáti, Gass (Bánfal­vi), Földes I, Kovács (Zsédényi). G: Varga (2), Gass, Bánfalvi, Földesi. Bp. Honvéd — Dorogi Bányász 9:1 (3:0). Kispest, Honvéd-pálya, 150 néző. V: Kaposi. Bp. Honvéd: Bicskei — Kelemen, Ruzs­inszky, Tajti, Tusstager, Végi, Pusztai, Kocsis, Tichy, Kozma, Mamsi. A második félidőben a Honvéd tar­­talékcsapata játszott. G: Pusztai (2), Fehérvári (2), Kozma, Kocsis, Tóth K., Szur­géni, Varga,­­ill. Bartalos. Vasas — Budafoki MTE 6:2 (3:2). Fáy u, 200 néző. V: Szlá­­vik. Vasas: Gál — Bakos (Vára­­di), Mészöly, Vidáts, Ihász, Men­­czel (Antal), Müller, Somogyvá­­ri (Fister), Török, Puskás,, Sző­ke. G: Puskás (2), Somogyvári, Török, Müller, Antal, 111. Kol­­bert (2). Csepel — Középítők 8:4 (5:2). Csepel. V: Mayer. Csepel: Fatér — Vellai, Molnár, Faludi, Rot­­tenbiller (Nagy F.), Kandi (Hu­nyadi), Major, Pető (Gulyás), Kalmár, Gondár, Kelemen. G: Kalmár (3), Kelemen (2), Gon­dár (2), Gulyás, 111. Egri (2), Pes­ti. Juhászkis. Diósgyőr—Ózdi Kohász 4:2 (2:0). Diósgyőr. V: Tátrai. Diós­győr: Tamás — Török, Gál, Sa­lamon, Sáfrány, Ilerr (Ruttkai), Hajas, Vass. Fekete, Haffner, Si­­kora. G: Sikora (2), Fekete, Gál (11-esből), dl. Csukány, Egri. Egyetértés — Vasas Izzó 5:3 (2:2). 200 néző. Egyetértés: Var­ga — Aspirány, Józsa, Sóvári, Galambos, Harangi. Karába, Ku­­harszki, Géber, Halápi, Mohácsik. G: Halápi (3), Karába. Mohácsiik, 111. Lövegjártó (2), Bodó. Pécsi Dózsa —Kaposvári Vasas 6:1 (3:0). Kaposvár, 200 néző. V: Buzsáki. Pécs: Rapp — Hernádi (Tüske), Móricz dr., Kincses, Kö­ves, Koprád (Máté), Bérczési, Da­lia Maurer. Rádi. Dunai dr. G: Daka (2), Köves. Dunai dr., Tüs­ke. Rádi, 111, Székács. Komló I — Komló II 5:0 (3:0). Komló. V: Kohlmann. Komló I: Erdősi — Kótai, Csordás I. Laza­­ridisz, Fickó, Makray, Bordács, Merczel (Földi), Solymosi, Korom. Csordás NI. G: Bordács, Korom (2 — 2). Solymosi. Egri Dózsa —Bocskai SE 3:1 (1:1). Debrecen, 400 néző. V: Sándor J. Egri Dózsa: Landi (Bulyovszky) — Kárpáti, Kiss, Winkler, Tátrai, Berán, Szűcs, Bánkúti, Rajna, Kovács Gy. Salcza. Mindkét csapat több tar­talékkal játszott. G: Bánkuti (2), Rajne, Ili, Puskás. SBTC —Gáspár SE 11:1 (3:1), Salgótarján. V: Langár. SBTC: Szőke (Magyar) — Baranyai, Fe­­rencz (Gecse), Vertig, Horváth, Kmetty, Kriskó (Kajdi), Szalai, Répás, Jeck, Básti. G: Répás (3), Szalai (2), Jeck (2), Básti (2), Kriskó (2), ül. Vidomiusz. Jól játszottak as ik­off­in­k Magyarország — Jugoszlávia 3:1 (1:1) Zág­ráb, 30 000 néző, vezette: Horvat. Magyarország: Grosica (Gellér) — Buzánszky, Mátrai, Várhidi — Sípos, Zakariás (Be­­rendii) — Budai II (Raduly), Hi­degkúti (Szimcsák I, Babol­­csay), Szojka (Tóth M.), Szusza, Fenyvesi dr. Jugoszlávia: Beara — Colics, Horvat, Czinkovics — Csajkovszki, Atanaszkovics — Ognyanov, Mitics, Vukas, Mu­­jics, Lipcsinovics. Góllövő: Szu­sza 3, illetve Mujics. A kedden este játszott mér­kőzés után, szerdán már haza is érkezett a magyar csapat. Bu­zánszky Jenő csapatkapitány na­gyon elégedett volt: — Mindenki dicséretet érde­mel. Nagyközönségsikert aratott együttesünk. Szusza három re­mekbe szabott gólt lőtt. 0:1-ről fordítottuk meg a mérkőzést a mi javunkra — mondta. A Hungária körúton nem sikerült... MTK—Magdebu­rg 1:1 (1:0, 1:0, 1:0) Hungária krt., 8000 néző. Ve­zette: Kitabdjan (Debroas, Uh­­len, mindhárom francia). MTK: Lanczkor — Oborzil, Salánki, Dunai, Keszei — Sár­közi, Szucsányi — Török, Ta­kács, Mártha, Becsei. Magdeburg: Schulze — Sikora, Fronzeck, Zapf, Retschlag — Seguin, Ohm — Hermannn, Wal­ter, Sparwasser, Kub­sch. Csere: Becsei helyett Kiss (71. p.), Hermann helyett Abra­­ham (92. p.). Góllövő: Takács (5. p.), Spar­wasser (113. p.). Szögletarány: 13:6 (4:0, 10:3, 3:1) az MTK javára. Nagy erővel támadott az MTK, minden igyekezetével azon volt, hogy már az első percekben gólt szerezzen. A kö­zönség nagy üdvrivalgása köze­pette már az 5. percben a ven­dégek kapujában táncolt a lab­da. Török pompásan viharzott el a jobb oldalon, középre adott és a jókor érkező Takács 7 mé­terről a jobb sarokba lőtt. 1:0 Mindkét csapat elég idegesen, sok hibával, de rendkívül lelke­sen játszott. A kapuk nem ke­rültek veszélybe jó darabig, mert a tömörülő védők mindig időben léptek közbe. A huszadik percben Walter elől Lanczkor gyors vetődéssel csípte el a lab­dát, a 31. percben Török átadá­sát Mártha 5 méterről kapu mel­lé fejelte. Mindjárt utána Siko­ra megrúgta Szucsányit, a já­tékvezető ezért felírta a jobb­­hátvédet. Takács az oldalhálót találta el, majd a vendégek csa­tárai is bebizonyították, hogy tudnak nagy helyzetben hibázni. Walter beadását Sparwasser az 5-ösön nem érte el. SZÜNET UTÁN eg­y időre a Magdeburg vette át a játék irányítását. Az 50. perc­ben Hermann szabadrúgása tel­jesen egyedül találta a 11-es ponton az elől tartózkodó Zap­­fot, a hátvéd azonban nagy helyzetben kapu mellé gurított. Az 53. percben a vendégek ka­pujába került a labda Mártha jóvoltából, a bíró azonban jel­zett, hogy Takács lökött, ezért nem adja meg a gólt. Fölényben játszott az MTK, de mindent középen erőltettek a csatárok és a magas labdákat sorra elfejelték a magdeburgi védők. Újabb nagy helyzet ma­radt ki a 77. percben, Takács, öt méterről küldött fejesét ütötte szögletre Schulze. Ezután Kiss lövését védte bravúrral a kapus. A 85. percben sokat ígérően húz­hatott kapura Kiss, de 18 mé­terre a kaputól felvágták. Dunai a sorfalba rúgta a labdát. A 87. percben Kubischt írta fel a já­tékvezető. Az utolsó helyzet a 89. percben maradt ki, MTK-tű­zi­­játék után Szucsányi lövését védte a kapus. A HOSSZABBÍTÁS első 15 perce heves küzdelmet hozott, a 99. percben Abraham öt méterről nem találta el a ka­put. Ezután még Takácsnak és Sárközinek volt egy-egy sokat­­ígérő lövése, de Schulze mindkét alkalommal a helyén volt. A második 15 percre nagy iz­galmak közepette került sor. Sokan azt gondolták, itt már nincs más hátra, csak a sorsolás! A 112. percben Sárközi beadását Takács két lépésről fejelte kapu mellé. A 113. percben aztán min­den eldőlt. Jobb oldali német tá­madás végén Sparwasserhez került a labda, s a válogatott csatár 7 lépésről, senkitől sem zavartatva lőtt a jobb sarokba. 1:1 Az MTK nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy legalább a győ­zelmet megszerezze, de ez nem sikerült. Beharangozónkban azt a kér­dést tettük fel, tud-e két gólt rúgni az MTK csatársora? Saj­nos, a 120 perc alatt mindössze egyszer tudták bevenni Schulze kapuját Takácsék, és ezért aztán kiengedték kezükből a tovább­jutás lehetőségét. Az MTK vé­gig óriási lelkesedéssel, akarás­sal küzdött, de a helyzeteket a csatárok nem tudták értéke­síteni és a védelem a legdön­tőbb pillanatokban hibát kö­vetett el. Az MTK végig technikásabban, ötletesen ját­szott, a Magdeburg keményeb­ben, határozottabban. Ezen a mérkőzésen az MTK saját ma­gát ütötte el a továbbjutástól. Az MTK kapuját Lanczkor jól őrizte, a gólról nem tehet. A védelem­ben Dunai higgadt játéka ér­demel említést. Oborzil gyak­ran tört előre, Salánki és Szu­csányi sokat fáradozott. Sárközi rengeteg támadást kezdeménye­zett, Takácsnak a lábában volt a továbbjutás több alkalommal is, Török, Mártha és Becsei csupán igyekezetével tűnt ki. A MAGDEBURG védelme keményen küzdött, tag­jai valamennyien jól fejeltek, a földön már könnyebb volt át­játszani őket. Az igen erőtel­jes Zapf és Fronzeck sok tá­madást akadályozott meg, a kö­zéppályán Ohm nyújtotta a legtöbbet, jól időzített indítá­saival. A csatárok nagyon gyengén lőttek kapura, egyedül Sparwasser jelentett veszélyt és a döntő pillanatban helyén volt a szíve. Kitabdjan elég gyakran téve­dett, főleg az MTK terhére, de ezek nem befolyásolták a mér­kőzés eredményét. A Magdeburg 2:1-es össztel­jesítménnyel és 3 ponttal biz­tosította továbbjutását a KEK- ben. Varga Béla Az MTK mindent megtett a győzelemért, óriási lelkesedéssel, de sok hibával játszott • A kiegyen­lítő gól előtt hibázott a hazai védelem • Sok gól­helyzetet kihagytak Takácsék • Viharos búcsú a KEK-től Jól kezdődött. Hamar vezetési folytatás szerzett ez MTK. Takács ügyesen helyezett a jobb sarokba. A sajnos, elmaradt. (Geleta Pál felv.) ATHÉNBEN nem voltak olyan kiegyensúlyozottak az élmezőnyök, mint BUDAPESTEN­ ­ Eddig még egyetlen atlétikai Európa-bajnokságon sem javítot­tak hatszor világcsúcsot. Az at­héni „rendhagyó” EB-re azon­ban mégsem csak a rekordhullás volt a jellemző, hanem az in­dulók kis száma, a szél nagy szerepe és a színvonal hullám­zása is. A szél uralkodott a stadionban A benevezett atléták közel harminc százaléka távolmaradt és ennek folytán — az EB-k történetében egészen szokatla­nul — elmaradtak különböző se­lejtezők, közép-, sőt, még előfu­tamok is. A mezőnyök összezsu­gorodása főképp az olimpiai mércével megállapított, túl ma­gas nevezési szintekkel magya­rázható. Ezek mindenütt befo­lyásolták a válogatást, így az­után otthon maradtak olyan ver­senyzők is, akiknek pedig At­hénben lett volna a helyük. Amiről az előzetes tájékozta­tók hallgattak: a tengerparti Karaiszkakisz-stadionban az ál­landó, átlagban 2,5 m erősségű szél a versenyek hű kísérője lett. A lelátókon a stadion ke­­mence-forróságát napnyugtáig ugyan kellemesen enyhítette, de I­lenn a pályán gyakran „elfújta”­­ az egyenlő feltételeket. A cél­egyenesben szinte mellbevágta a vágtázókat, elvette a közép- és főleg a hosszútávfutók vállalkozó kedvét, megkeserítette a több­­próbázók „életét”. Segítette, de ugyanakkor — a nekifutásnál — zavarta is a távol- és hármas­­ugrókat, próbára tette a gerely­­hajítókat és meglehetős szeren­csejátékká avatta a diszkoszve­tést az amúgy is csúszós körben. Nem véletlen, hogy az aránylag szélcsendes szombati napon szü­lettek sorozatban az EB legjobb eredményei. A kitűnő tartánpá­lya komoly előnyt jelentett, de szokatlanul éles kanyarjaival ne­hezen barátkoztak meg a futók. Nincs visszaesés, de... Mégsem lehet csupán a szél­viszonyokat okolni azért, hogy a világ- és EB-csúcsok ellenére az általános színvonal gyakran csalódást okozott. Ebben feltét­lenül közrejátszott a nyugatné­metek értelmetlen visszalépése is. Amíg azonban a budapesti EB-t elsősorban az élmezőnyök roppant kiegyensúlyozottsága jellemezte, addig Athénben jó néhány (nemcsak ügyességi) számban a győztes messze ki­emelkedett, mögötte a küzdelem ellaposodott, s jó helyezéseket is lehetett szerezni a szinten aluli teljesítményekkel. A fia­talok a rövidtávokon kívül még ritkán tudták áttörni az időseb­bek falanxát. A hosszabb tá­vok meglehetősen álmos verse­nyei közül egyedül az akadály­futás volt magával ragadó. Meg­lepetéseket, váratlan fordulato­kat jóformán csak a középtávok és a 4x400-as váltók hoztak. A szombati döntők kivételével ke­vés fénypont akadt. A sportsze­rű, de rendszerint teljesen ér­dektelen hazai közönség csak a zárónapon tudott igazi verseny­hangulatot, légkört teremteni. A döntők átlagai alapján túlz­­­zás lenne az európai atlétika visszaeséséről beszélni. Ennek ellentmondanak az idei ranglis­ták is. Az igazság azonban az, hogy Athénben aránylag sok esélyes atléta elmaradt idei leg­jobb eredményétől. Ennek oka lehetett a zavaró szél (pl. Ja­­worska, Páni esetében), a hőség hatása (Taylor), taktikai hiba (Plachy, Arese, Roelants), kisebb sérülés (Kinnunen, Wadoux, Sherwood távolugrónő), vagy a téttel járó idegesség is (Dionisi). Gyakran azonban úgy tűnt, mintha az idén is sikeresen sze­repelt olimpiások az EB idejére már elfáradtak volna, nem tud­ták formájukat tartani. Ez is az Európa-bajnokság sűrítése ellen szól. Hasonló problémák jelent­keznek majd 1971-ben Helsinki­ben, az olimpia előtti évben is. A két „nagy" fölénye A szocialista országok a 38 bajnokságból 26-ot vittek haza. Ahogyan várható volt, a buda­pesti „aranyeső” után az NDK most már nemcsak a bajnoksá­gok, hanem az összes érmek és pontok alapján is kivívta az el­sőséget, noha több erős számá­ban csak egy képviselőt indított. Idősebb és fiatalabb atlétákból ötvözött csapatának felkészülése mintaszerű volt, céltudatosság­ban versenyzőiktől tanulni lehet, s formaidőzítésük ezúttal is ki­tűnően sikerült. A nem biztató előjelek után a Szovjetunió ki­tűnő szereplése általános meg­lepetést okozott. Elsősorban még ismert, korosabb erősségeire tá­maszkodott, de mellettük már szóhoz jutottak a fiatalok is. Huszonhárom év után avattak is­mét szovjet vágtázót bajnokká, s nagyot javultak 400-asaik is. Fel­tűnt viszont, hogy női futóik alig játszottak szerepet. A két „nagy” mögött a továb­bi sorrendről — a nyugatnéme­tek távollétében — az EB nem adhatott bő képet. A harmadik hely így a briteknek jutott, akik — elsősorban kitűnő futóik révén — néggyel több bajnoksá­got és tizenöttel (!) több érmet nyertek, mint a Népstadionban. Ezzel szemben a megfiatalított francia csapat érmeinek száma — eredményes rövidtávfutóik el­lenére — felére csökkent, a len­gyelek pedig Szewinska nélkül 1966-hoz képest öt bajnokságot vesztettek, több csalódás érte őket. A többi ország az élcsoport­tól erősen leszakadt. A közép­mezőnyben a csehszlovákok ja­vultak, a magyarok érmeinek és az olaszok bajnokságainak száma megcsappant. A svédek és a finnek ismét beléptek az érmesek közé. A román atléta­nők nem tudták megismételni mexikói sikereiket. A kisebb or­szágok profitáltak a nyugatné­metek távolmaradásából. Figye­lemre méltó volt Svájc előretö­rése, atlétáinak szereplésén lát­szott a tartános előkészület és a magaslati edzőtáborozás hatása. A rendezés a júniusi főpróbá­hoz képes határozottan javult, időnként azonban akadozott. A lassú és pontatlan eredményköz­lés kezdetben sok nehézséget okozott. A két új női szám beve­zetése teljes sikert aratott, vi­szont a műsor öt napra zsúfolá­sa nem vált be, feleslegesen el­nyújtotta a versenynapokat. Sze­rencsére Helsinki nem követi ezt az újítást. Robert Zoltin Csütörtök, 1969. október 2.3

Next