Népsport, 1969. október (25. évfolyam, 226-251. szám)
1969-10-02 / 226. szám
Az ETO kettős győzelemmel jutott tovább Rába ETO—Lausenne 2:1 (0:0) A vizek városát újra kupaláz kerítette hatalmába. A Rába ETO csapata az idegenben szerzett egygólos előny, a tatabányai győzelem és a sérültek felépülése után érthető bizakodással tekintett a mérkőzés elé. — Remélem, tovább jutunk!... " — mondta Mészáros József, a csapat edzője. A másik öltözőben Roger Vonlanthen, a vendégek edzője fogadott bennünket. A svájci bajnokság örök ranglistájának első helyén álló, de az idén valamivel gyengébben szereplő Lausanne erősen megváltozott összeállításban készülődött. Tacchella, a 33 éves, 40-szeres válogatott középhátvéd, Lala, a sokszoros csehszlovák válogatott hátvéd és a Kerkhoffs, a holland balszélső nem jött el a csapattal. Az edző szerint: sérüléssel bajlódnak. A csapattal érkezett újságírók viszont azt mondják: a lassú, öreguras védelemre ráfért már a frissítés. Az osztrák játékvezetőhármas: Kessler (Karrer), Suchy) telt ház, 12 000 néző előtt adott jelt a kezdésre. Rába ETO: Tóth dr. — Orbán — Keglovich, Horváth B., Izsáki — Somogyi, Kiss — Varsányi, Győrfi, Korsós, Magyar. Edző: Mészáros József. Lausanne: Gautschi — Hertig. Chapuisat, Weibel, Loichat — Dűrr. Polencent, Hosp — Zapella, Vnilleumier, Clude. Edző: Roger, Vorlanthen. Csere: Vuilleumier helyett Kaeser a szünetben, Korsós helyett Nagy a 66. percben. Góllövő: Korsós (53. perc), Somogyi (60), Dürr (64. p.). Szögletarány: 5:4 (3:2) a Rába javára. A kék-fehér mezben játszó vendégek kezdtek. Az első öt perc két eredménytelen szöglettel zárult. A 6. percben Magyar távoli lövését Gautschi biztos kézzel védte. A 10. percben Győrfi jobbról becsavart labdájára sajnos, senki sem rajtolt. A svájciak keményen, biztosan védekeztek, a mezőnyben jól adogattak, de a kapura semmi veszélyt nem jelentettek. Az úgyszólván mindent a bal oldalon kezdeményező ETO nem tudott kibontakozni. Az első „gólszagú” lövést — a 16-osról megítélt szabadrúgásból — Varsányi küldte kapura, de a nyurga Gautschi jól védett. Unalmas mezőnyjátékkal teltek a percek. A 30. percben eleredt az eső. Az égi zuhany a Lausanne csapatának használt. A körülményes ETO-csatársor próbálkozásait, a védelmet erősítő középpályás Chapuisat és a gyors Weiber révén, csírájában elfojtották a svájciak. A 40. percben a sokat mozgó, Vuilleumier bal oldalról beadott, Zapella azonban nem a kapu felé, hanem a mezőnybe fejelte a labdát. A félidő végén csak a játékvezető kapott tapsot a közönségtől. SZÜNET UTÁN nyilván a pihenőben kapott fejmosás hatására rákapcsolt a Rába, s az 53. percben megszerezte a vezetést. Az addig hibátlanul játszó Chapuisat 20 méterre a kaputól a csúszós talajon elvétette a labdát, Győrfi kiugrott, a kifutó kapusba lőtt, de a kipattanó labdát Korsós a 11-esről nagy nyugalommal a bal alsó sarokba lőtte. 1:0 A 60. perc hozta a mérkőzés addigi legszebb győri akcióját. Somogyi a bal oldalon nagyszerű cselekkel ment el, Korsóshoz játszott, ő Varsányihoz továbbított, akinek nagy lövését Gautschi szögletre hárította. Korsós lőtte a szögletet, a labda a 16-oson kívül álló Somogyihoz került, és a győriek legjobbja a bal felső sarokba bombázott. 2:0 Az egyre többet csúszkáló svájciak nehezen találtak magukra. Egy ártatlannak látszó támadás végén azonban, a 64. percben, sok adogatás után Dürr 20 méterről a jobb alsó sarokba lőtt. 2:1 A váratlan gól megzavarta az ETO-t. A 70. percben az előretörő Hertig alaposan megkavarta a győri védőket, Tóth dr. is kifutott, de Zapella mellé lőtt. Győrfi körülményeskedése két jó támadást akasztott meg. Váltakozó játékkal teltek az utolsó percek, s az eredmény már nem változott. Magyar a 89. percben ugyan tisztán ugrott ki, de a kapusba lőtte a labdát. A vendégek szórványos ellentámadásokkal próbálták behozni hátrányukat. Jelentős mezőnyfölényben végig az ETO irányította a közepes iramú játékot. Fölényüket azonban körülményes csatárjátékuk miatt nehezen váltották gólokra. Csak a második félidőben tudták feltörni a svájci reteszt. De ne legyünk elégedetlenek, hiszen a nemzetközi kupákban kevés csapat akad, amelyik kettős győzelemmel vívja ki a továbbjutást. A Rába kapuját Tóth dr. jól védte, a gól előtt nem látta a labdát. A hátvédeket nem tette különösebben próbára a svájciak csatársora. Somogyi volt a győri csapat és a mezőny legjobbja. A csatársorban Győrfi igyekezete dicsérhető, Korsós vezető góljával szerzett érdemeket. A svájci együttes védelme, Gautschi kapussal az élen, jól állta az ETO-rohamokat. Két megingásukat azonban a győriek jól használták ki, Chapuisat és Weiber játszott jól. A középpályán Dürr dolgozott rendkívül sokat. Elől meglátszott, hogy Valleumier csak egy félidőt tudott végigjátszani. Vad Dezső Tizenegy perc alatt esett a három gól • A svájciak jól védekeztek, ügyesen adogattak, de a kapura veszélytelenek voltak Barátságos labdarúgó-mérkőzések Ifjúsági válogatott —Csepeli Papír 5:0 (1:0). Papírgyári pálya, 100 néző. V: Katona, ifj. válogatott: Bence (Pólyák) — Őze, Csorna (Tóth), Lukács, Komjáti, Varga, Horváth, Bogáti, Gass (Bánfalvi), Földes I, Kovács (Zsédényi). G: Varga (2), Gass, Bánfalvi, Földesi. Bp. Honvéd — Dorogi Bányász 9:1 (3:0). Kispest, Honvéd-pálya, 150 néző. V: Kaposi. Bp. Honvéd: Bicskei — Kelemen, Ruzsinszky, Tajti, Tusstager, Végi, Pusztai, Kocsis, Tichy, Kozma, Mamsi. A második félidőben a Honvéd tartalékcsapata játszott. G: Pusztai (2), Fehérvári (2), Kozma, Kocsis, Tóth K., Szurgéni, Varga,ill. Bartalos. Vasas — Budafoki MTE 6:2 (3:2). Fáy u, 200 néző. V: Szlávik. Vasas: Gál — Bakos (Váradi), Mészöly, Vidáts, Ihász, Menczel (Antal), Müller, Somogyvári (Fister), Török, Puskás,, Szőke. G: Puskás (2), Somogyvári, Török, Müller, Antal, 111. Kolbert (2). Csepel — Középítők 8:4 (5:2). Csepel. V: Mayer. Csepel: Fatér — Vellai, Molnár, Faludi, Rottenbiller (Nagy F.), Kandi (Hunyadi), Major, Pető (Gulyás), Kalmár, Gondár, Kelemen. G: Kalmár (3), Kelemen (2), Gondár (2), Gulyás, 111. Egri (2), Pesti. Juhászkis. Diósgyőr—Ózdi Kohász 4:2 (2:0). Diósgyőr. V: Tátrai. Diósgyőr: Tamás — Török, Gál, Salamon, Sáfrány, Ilerr (Ruttkai), Hajas, Vass. Fekete, Haffner, Sikora. G: Sikora (2), Fekete, Gál (11-esből), dl. Csukány, Egri. Egyetértés — Vasas Izzó 5:3 (2:2). 200 néző. Egyetértés: Varga — Aspirány, Józsa, Sóvári, Galambos, Harangi. Karába, Kuharszki, Géber, Halápi, Mohácsik. G: Halápi (3), Karába. Mohácsiik, 111. Lövegjártó (2), Bodó. Pécsi Dózsa —Kaposvári Vasas 6:1 (3:0). Kaposvár, 200 néző. V: Buzsáki. Pécs: Rapp — Hernádi (Tüske), Móricz dr., Kincses, Köves, Koprád (Máté), Bérczési, Dalia Maurer. Rádi. Dunai dr. G: Daka (2), Köves. Dunai dr., Tüske. Rádi, 111, Székács. Komló I — Komló II 5:0 (3:0). Komló. V: Kohlmann. Komló I: Erdősi — Kótai, Csordás I. Lazaridisz, Fickó, Makray, Bordács, Merczel (Földi), Solymosi, Korom. Csordás NI. G: Bordács, Korom (2 — 2). Solymosi. Egri Dózsa —Bocskai SE 3:1 (1:1). Debrecen, 400 néző. V: Sándor J. Egri Dózsa: Landi (Bulyovszky) — Kárpáti, Kiss, Winkler, Tátrai, Berán, Szűcs, Bánkúti, Rajna, Kovács Gy. Salcza. Mindkét csapat több tartalékkal játszott. G: Bánkuti (2), Rajne, Ili, Puskás. SBTC —Gáspár SE 11:1 (3:1), Salgótarján. V: Langár. SBTC: Szőke (Magyar) — Baranyai, Ferencz (Gecse), Vertig, Horváth, Kmetty, Kriskó (Kajdi), Szalai, Répás, Jeck, Básti. G: Répás (3), Szalai (2), Jeck (2), Básti (2), Kriskó (2), ül. Vidomiusz. Jól játszottak as ikoffink Magyarország — Jugoszlávia 3:1 (1:1) Zágráb, 30 000 néző, vezette: Horvat. Magyarország: Grosica (Gellér) — Buzánszky, Mátrai, Várhidi — Sípos, Zakariás (Berendii) — Budai II (Raduly), Hidegkúti (Szimcsák I, Babolcsay), Szojka (Tóth M.), Szusza, Fenyvesi dr. Jugoszlávia: Beara — Colics, Horvat, Czinkovics — Csajkovszki, Atanaszkovics — Ognyanov, Mitics, Vukas, Mujics, Lipcsinovics. Góllövő: Szusza 3, illetve Mujics. A kedden este játszott mérkőzés után, szerdán már haza is érkezett a magyar csapat. Buzánszky Jenő csapatkapitány nagyon elégedett volt: — Mindenki dicséretet érdemel. Nagyközönségsikert aratott együttesünk. Szusza három remekbe szabott gólt lőtt. 0:1-ről fordítottuk meg a mérkőzést a mi javunkra — mondta. A Hungária körúton nem sikerült... MTK—Magdeburg 1:1 (1:0, 1:0, 1:0) Hungária krt., 8000 néző. Vezette: Kitabdjan (Debroas, Uhlen, mindhárom francia). MTK: Lanczkor — Oborzil, Salánki, Dunai, Keszei — Sárközi, Szucsányi — Török, Takács, Mártha, Becsei. Magdeburg: Schulze — Sikora, Fronzeck, Zapf, Retschlag — Seguin, Ohm — Hermannn, Walter, Sparwasser, Kubsch. Csere: Becsei helyett Kiss (71. p.), Hermann helyett Abraham (92. p.). Góllövő: Takács (5. p.), Sparwasser (113. p.). Szögletarány: 13:6 (4:0, 10:3, 3:1) az MTK javára. Nagy erővel támadott az MTK, minden igyekezetével azon volt, hogy már az első percekben gólt szerezzen. A közönség nagy üdvrivalgása közepette már az 5. percben a vendégek kapujában táncolt a labda. Török pompásan viharzott el a jobb oldalon, középre adott és a jókor érkező Takács 7 méterről a jobb sarokba lőtt. 1:0 Mindkét csapat elég idegesen, sok hibával, de rendkívül lelkesen játszott. A kapuk nem kerültek veszélybe jó darabig, mert a tömörülő védők mindig időben léptek közbe. A huszadik percben Walter elől Lanczkor gyors vetődéssel csípte el a labdát, a 31. percben Török átadását Mártha 5 méterről kapu mellé fejelte. Mindjárt utána Sikora megrúgta Szucsányit, a játékvezető ezért felírta a jobbhátvédet. Takács az oldalhálót találta el, majd a vendégek csatárai is bebizonyították, hogy tudnak nagy helyzetben hibázni. Walter beadását Sparwasser az 5-ösön nem érte el. SZÜNET UTÁN egy időre a Magdeburg vette át a játék irányítását. Az 50. percben Hermann szabadrúgása teljesen egyedül találta a 11-es ponton az elől tartózkodó Zapfot, a hátvéd azonban nagy helyzetben kapu mellé gurított. Az 53. percben a vendégek kapujába került a labda Mártha jóvoltából, a bíró azonban jelzett, hogy Takács lökött, ezért nem adja meg a gólt. Fölényben játszott az MTK, de mindent középen erőltettek a csatárok és a magas labdákat sorra elfejelték a magdeburgi védők. Újabb nagy helyzet maradt ki a 77. percben, Takács, öt méterről küldött fejesét ütötte szögletre Schulze. Ezután Kiss lövését védte bravúrral a kapus. A 85. percben sokat ígérően húzhatott kapura Kiss, de 18 méterre a kaputól felvágták. Dunai a sorfalba rúgta a labdát. A 87. percben Kubischt írta fel a játékvezető. Az utolsó helyzet a 89. percben maradt ki, MTK-tűzijáték után Szucsányi lövését védte a kapus. A HOSSZABBÍTÁS első 15 perce heves küzdelmet hozott, a 99. percben Abraham öt méterről nem találta el a kaput. Ezután még Takácsnak és Sárközinek volt egy-egy sokatígérő lövése, de Schulze mindkét alkalommal a helyén volt. A második 15 percre nagy izgalmak közepette került sor. Sokan azt gondolták, itt már nincs más hátra, csak a sorsolás! A 112. percben Sárközi beadását Takács két lépésről fejelte kapu mellé. A 113. percben aztán minden eldőlt. Jobb oldali német támadás végén Sparwasserhez került a labda, s a válogatott csatár 7 lépésről, senkitől sem zavartatva lőtt a jobb sarokba. 1:1 Az MTK nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy legalább a győzelmet megszerezze, de ez nem sikerült. Beharangozónkban azt a kérdést tettük fel, tud-e két gólt rúgni az MTK csatársora? Sajnos, a 120 perc alatt mindössze egyszer tudták bevenni Schulze kapuját Takácsék, és ezért aztán kiengedték kezükből a továbbjutás lehetőségét. Az MTK végig óriási lelkesedéssel, akarással küzdött, de a helyzeteket a csatárok nem tudták értékesíteni és a védelem a legdöntőbb pillanatokban hibát követett el. Az MTK végig technikásabban, ötletesen játszott, a Magdeburg keményebben, határozottabban. Ezen a mérkőzésen az MTK saját magát ütötte el a továbbjutástól. Az MTK kapuját Lanczkor jól őrizte, a gólról nem tehet. A védelemben Dunai higgadt játéka érdemel említést. Oborzil gyakran tört előre, Salánki és Szucsányi sokat fáradozott. Sárközi rengeteg támadást kezdeményezett, Takácsnak a lábában volt a továbbjutás több alkalommal is, Török, Mártha és Becsei csupán igyekezetével tűnt ki. A MAGDEBURG védelme keményen küzdött, tagjai valamennyien jól fejeltek, a földön már könnyebb volt átjátszani őket. Az igen erőteljes Zapf és Fronzeck sok támadást akadályozott meg, a középpályán Ohm nyújtotta a legtöbbet, jól időzített indításaival. A csatárok nagyon gyengén lőttek kapura, egyedül Sparwasser jelentett veszélyt és a döntő pillanatban helyén volt a szíve. Kitabdjan elég gyakran tévedett, főleg az MTK terhére, de ezek nem befolyásolták a mérkőzés eredményét. A Magdeburg 2:1-es összteljesítménnyel és 3 ponttal biztosította továbbjutását a KEK- ben. Varga Béla Az MTK mindent megtett a győzelemért, óriási lelkesedéssel, de sok hibával játszott • A kiegyenlítő gól előtt hibázott a hazai védelem • Sok gólhelyzetet kihagytak Takácsék • Viharos búcsú a KEK-től Jól kezdődött. Hamar vezetési folytatás szerzett ez MTK. Takács ügyesen helyezett a jobb sarokba. A sajnos, elmaradt. (Geleta Pál felv.) ATHÉNBEN nem voltak olyan kiegyensúlyozottak az élmezőnyök, mint BUDAPESTEN Eddig még egyetlen atlétikai Európa-bajnokságon sem javítottak hatszor világcsúcsot. Az athéni „rendhagyó” EB-re azonban mégsem csak a rekordhullás volt a jellemző, hanem az indulók kis száma, a szél nagy szerepe és a színvonal hullámzása is. A szél uralkodott a stadionban A benevezett atléták közel harminc százaléka távolmaradt és ennek folytán — az EB-k történetében egészen szokatlanul — elmaradtak különböző selejtezők, közép-, sőt, még előfutamok is. A mezőnyök összezsugorodása főképp az olimpiai mércével megállapított, túl magas nevezési szintekkel magyarázható. Ezek mindenütt befolyásolták a válogatást, így azután otthon maradtak olyan versenyzők is, akiknek pedig Athénben lett volna a helyük. Amiről az előzetes tájékoztatók hallgattak: a tengerparti Karaiszkakisz-stadionban az állandó, átlagban 2,5 m erősségű szél a versenyek hű kísérője lett. A lelátókon a stadion kemence-forróságát napnyugtáig ugyan kellemesen enyhítette, de Ilenn a pályán gyakran „elfújta” az egyenlő feltételeket. A célegyenesben szinte mellbevágta a vágtázókat, elvette a közép- és főleg a hosszútávfutók vállalkozó kedvét, megkeserítette a többpróbázók „életét”. Segítette, de ugyanakkor — a nekifutásnál — zavarta is a távol- és hármasugrókat, próbára tette a gerelyhajítókat és meglehetős szerencsejátékká avatta a diszkoszvetést az amúgy is csúszós körben. Nem véletlen, hogy az aránylag szélcsendes szombati napon születtek sorozatban az EB legjobb eredményei. A kitűnő tartánpálya komoly előnyt jelentett, de szokatlanul éles kanyarjaival nehezen barátkoztak meg a futók. Nincs visszaesés, de... Mégsem lehet csupán a szélviszonyokat okolni azért, hogy a világ- és EB-csúcsok ellenére az általános színvonal gyakran csalódást okozott. Ebben feltétlenül közrejátszott a nyugatnémetek értelmetlen visszalépése is. Amíg azonban a budapesti EB-t elsősorban az élmezőnyök roppant kiegyensúlyozottsága jellemezte, addig Athénben jó néhány (nemcsak ügyességi) számban a győztes messze kiemelkedett, mögötte a küzdelem ellaposodott, s jó helyezéseket is lehetett szerezni a szinten aluli teljesítményekkel. A fiatalok a rövidtávokon kívül még ritkán tudták áttörni az idősebbek falanxát. A hosszabb távok meglehetősen álmos versenyei közül egyedül az akadályfutás volt magával ragadó. Meglepetéseket, váratlan fordulatokat jóformán csak a középtávok és a 4x400-as váltók hoztak. A szombati döntők kivételével kevés fénypont akadt. A sportszerű, de rendszerint teljesen érdektelen hazai közönség csak a zárónapon tudott igazi versenyhangulatot, légkört teremteni. A döntők átlagai alapján túlzzás lenne az európai atlétika visszaeséséről beszélni. Ennek ellentmondanak az idei ranglisták is. Az igazság azonban az, hogy Athénben aránylag sok esélyes atléta elmaradt idei legjobb eredményétől. Ennek oka lehetett a zavaró szél (pl. Jaworska, Páni esetében), a hőség hatása (Taylor), taktikai hiba (Plachy, Arese, Roelants), kisebb sérülés (Kinnunen, Wadoux, Sherwood távolugrónő), vagy a téttel járó idegesség is (Dionisi). Gyakran azonban úgy tűnt, mintha az idén is sikeresen szerepelt olimpiások az EB idejére már elfáradtak volna, nem tudták formájukat tartani. Ez is az Európa-bajnokság sűrítése ellen szól. Hasonló problémák jelentkeznek majd 1971-ben Helsinkiben, az olimpia előtti évben is. A két „nagy" fölénye A szocialista országok a 38 bajnokságból 26-ot vittek haza. Ahogyan várható volt, a budapesti „aranyeső” után az NDK most már nemcsak a bajnokságok, hanem az összes érmek és pontok alapján is kivívta az elsőséget, noha több erős számában csak egy képviselőt indított. Idősebb és fiatalabb atlétákból ötvözött csapatának felkészülése mintaszerű volt, céltudatosságban versenyzőiktől tanulni lehet, s formaidőzítésük ezúttal is kitűnően sikerült. A nem biztató előjelek után a Szovjetunió kitűnő szereplése általános meglepetést okozott. Elsősorban még ismert, korosabb erősségeire támaszkodott, de mellettük már szóhoz jutottak a fiatalok is. Huszonhárom év után avattak ismét szovjet vágtázót bajnokká, s nagyot javultak 400-asaik is. Feltűnt viszont, hogy női futóik alig játszottak szerepet. A két „nagy” mögött a további sorrendről — a nyugatnémetek távollétében — az EB nem adhatott bő képet. A harmadik hely így a briteknek jutott, akik — elsősorban kitűnő futóik révén — néggyel több bajnokságot és tizenöttel (!) több érmet nyertek, mint a Népstadionban. Ezzel szemben a megfiatalított francia csapat érmeinek száma — eredményes rövidtávfutóik ellenére — felére csökkent, a lengyelek pedig Szewinska nélkül 1966-hoz képest öt bajnokságot vesztettek, több csalódás érte őket. A többi ország az élcsoporttól erősen leszakadt. A középmezőnyben a csehszlovákok javultak, a magyarok érmeinek és az olaszok bajnokságainak száma megcsappant. A svédek és a finnek ismét beléptek az érmesek közé. A román atlétanők nem tudták megismételni mexikói sikereiket. A kisebb országok profitáltak a nyugatnémetek távolmaradásából. Figyelemre méltó volt Svájc előretörése, atlétáinak szereplésén látszott a tartános előkészület és a magaslati edzőtáborozás hatása. A rendezés a júniusi főpróbához képes határozottan javult, időnként azonban akadozott. A lassú és pontatlan eredményközlés kezdetben sok nehézséget okozott. A két új női szám bevezetése teljes sikert aratott, viszont a műsor öt napra zsúfolása nem vált be, feleslegesen elnyújtotta a versenynapokat. Szerencsére Helsinki nem követi ezt az újítást. Robert Zoltin Csütörtök, 1969. október 2.3