Népsport, 1969. november (25. évfolyam, 252-276. szám)

1969-11-01 / 252. szám

KUC: európai Münchenben futók is dobogóra állnak Krzyszkowiak néhány dolgot másképpen lát A szőke lokomotív, Vlagyimir Kuc neve ezzel a jelzővel bejár­ta az egész világot. Régóta nem láttuk, és most itt van Tatán, a baráti hadseregklubok atléta­edzőinek tanácskozásán. Szőke­sége mit sem változott, lokomo­tív jellege viszont jelentősen erősödött. 110 kilóját fekete tengerész egyenruhája még alá is húzza. A tanácskozás „leg­súlyosabb” egyénisége a jelen pillanatban. — Egy anekdota maradt fenn abból az időből, amikor Buda­pesten versenyzett. Ön túl erő­sen kezdett 5000-en és az utolsó körökben már nem tudta tartani az iramot. A ver­seny végeztével valaki azt ta­nácsolta, máskor kezdjen las­sabban, hogy végig bírja. Mire ön azt válaszolta: „Én már csak így kezdem. És egyszer majd végig bírom.” Így volt? — Pontosan. Most mint edző lényegében véve ugyanez a vé­leményem. — Ugyanebben a szellemben készíti fel tanítványait? — Attól függ. Ha valaki olim­piai bajnokságot akar nyerni, annak ma is csak ez lehet az elve. — Mi a véleménye az euró­pai közép- és hosszútávfutás­ról? — A jelen pillanatban Európa feladta néhány jelentős pozíció­ját. Új-zélandi, afrikai, amerikai futók kerültek az élre ... Ám én őszintén bízom abban, hogy ez az állapot csak átmeneti. — A lemaradás oka? — Véleményem szerint ebben Európa éghajlati viszonyai ját­szanak igen jelentős szerepet. Ahol négy hónapig tart a tél, mint nálunk, ott nehéz úgy és annyit edzeni, mint ott, ahol mindig tavasz van. Erőre és állóképességre dolgozunk mi rengeteget a teremben. De az nem teljes értékű munka. Per­sze, mondhatja valaki, hogy mi a Szovjetunióban találhatunk megfelelő éghajlatú helyet. Nos, tav­aly télen tanítványaimmal el­mentem Taskentbe, ahol a jósok szerint kellemes tavasznak kel­lett volna lennie. És — egyméte­res hó fogadott... — Mitől reméli akkor mégis a változást? — Először is nem általában az említett kontinensek futói győzik le az európaiakat ma, hanem egyes nagyszerű tehet­ségek. Amint nekünk is lesz­nek ilyen képességű verseny­zőink és lesznek —, abban a pillanatban más a helyzet. Meggyőződésem, hogy Mün­chenben már egy sor európai, sőt szocialista országbeli atléta áll majd a dobogóra. — Ennek edzésmódszerbeli alátámasztása? — Atlétikában nincs titok. Azt a módszert megváltoztat­ni, amely már igazolta magát általam, Iharosék és mások ál­tal is, kár lenne eldobni. Tehát megmaradt és folyton tökélete­sedik. De kiesik belőle az, ami elavult. Zdzislaw Krzyszkowiak, a lengyelek volt híres akadály­futója, ellentétben Kuccal, tart­ja a súlyát. Karcsú, elegáns mozgású sportember. A kedélye nem olyan áradó, sodró lendüle­tű, mint Vlagyimiré. Pontosan megválogat minden szót, amit kimond, s néhány dolgot ebben a témában másképp is lát. [ — A világ ma, kicsit leegysze­­­rűsítve a dolgot, két edzésmód­szer szerint dolgozik. Az­­ egyik az intervallumos, a másik az úgynevezett maratoni módszer. Én az elsővel rokonszenvezem inkább, bár tulajdonképpen mind a kettő kidolgozott és jó is. De abban mind a kettő azo­nos, hogy idővel végtelenül egyhangúvá, unalmassá, robot­tá válik. Úgy vélem, a kettő okos kombinációja, plusz az adott futó egyéniségére szabott és teljesen egyéni edzésmunka lenne a legjobb megoldás. Per­sze, ez csak­ az egyik problé­ma. — A másik? — A másik, hogy ami jó, azt még például nálunk nem min­denki csinálja országosan, egy­ségesen és következetesen. Ne­künk például nehézségeink van­nak az egységes elvek szerinti munka megszervezésével, hogy az alapokat mindenki úgy kap­ja meg, ahogy azt a kor köve­teli. Úgy érzem, versenyző­anyagunk, tehetségünk van, de összpontosítani kell erőinket ahhoz, hogy négy-öt év múlva elérjük azt a szintet futásban, amit szeretnénk. — Mik a nehézségei az eu­rópai edzőnek Európában? — Nálunk köteleznek, hajta­nak a versenyéit. Ilyen bajnok­ság, olyan bajnokság, olimpia. A gyerek elkezd futni, egy év alatt óriási munkával feljön, aztán fut még két-három évig, utána abbahagyja, kiégett, elfá­radt, vagy csak­ kedve nincs. Máshol ez úgy néz k­i, hogy a gyerek öt éven át edz, alaposan és általánosan egy későbbi ver­senyzői pályafutásra. Nálunk a korai specializálódás és ered­mény a cél, mert hajszol ben­nünket az idő. — Akikkel ön foglalkozik? — Csak kevés tanítványom van. Megpróbálom velük való­ra váltani elképzeléseimet. Az olimpiára készítem fel őket és ez alapos és sok időt követelő munka. Már csak azért is, mert nemcsak lábában kell erősnek lennie a világklasszis atlétának, hanem fejben is. Dávid Sándor HALÁSZBÁSTYA KUPOLATEREM Minden este fél 12 órakor. Randevú a Halászbástyán I. rész 1. Bevezető : Pálmay Marika 2. Szigetvári Tibor táncdalénekes 3. Váradi Katalin táncosnő 4. Pálmay Marika táncdalénekesnő 5. Ecsédi Márta táncdalénekesnő 6. Izsmán Nelly táncdalénekesnő 7. Badacsonyi Judit táncosnő 8. Izsmán — Szigetvári-duett. II. rész 1. Szabó Éva táncosnő 2. Tycho Marienne táncdalénekesnő 3. Szabó—Badacsonyi táncduett 4. Balázs-trió, akrobatika 5. Finálé. Zene: Sellei-trió. A műsor szünetében esténként OMNI A kávésorsolás Nyitva: Este 8-tól reggel 4-ig. Egész éjjel hideg és meleg ételkülönlegességek. PINCEBORQZÓ. Sánta Ferenc és népi zenekara játszik. Nyitva: Délelőtt 9-től éjjel 2 óráig. Egész nap meleg ételek. — Ételkülönlegességek. — Tájjellegű kimért borok. Asztalfoglalás a 160—363-as telefonszámon. OS általanos fogyasztasi tt/­ÉS ÉRT£KESÍTÖ SZÖVETKEZE MATYUÍY-EMLÉKVmsmY A kötelező gyakorlatok salán­os nőknél Nagy Zs. és Bánfai, a férfiaknál Kisteleki vezet Pénteken délelőtt ünnepélyes keretek között kezdődött meg a Bp. Spartacus háromnapos Jla­­tolav Elek nemzetközi egyéni meghívásos tornaversenye az egyesület Szentkirályi utcai tor­natermében. Sajnos, már a „név­sorolvasásnál” kiderült, hogy — legalábbis ami a nemzetközi mez­e­zőnyt illeti — a hagyományos verseny ezúttal kevésbé lesz méltó a hagyományokhoz: a fér­fiaknál és a nőknél egyaránt tá­vol maradt a meghívott külföl­diek nagy része, s különböző okok miatt a hazai férfi élme­zőny tagjai is (Bordán, Tihanyi, Bérczy, Kovács Gyula, Kis-Tóth) csak a nézőtéren foglaltak he­lyet. Mindössze tíz férfitornász (kö­zülük 2 román, 1—11 bolgár és lengyel versenyző) kezdte el ver­sengését a világbajnoki kötelező gyakorlatok bemutatásával. Már az első három szer után világosan látszott, hogy az összetettbeli elsőségért ki­zárólag magyar versenyzők küzdenek, s a további szereken ez egyre nyilvánvalóbbá vált. Az első versenynap után az egyik leg­­technikásabbnak tartott torná­szunk, Kisteleki (Újpesti Dózsa) vezet közel egypontos előnnyel a főiskolás Molnár előtt. Molnár — aki B. Kissel a Franciaország elleni csapatba kerülésért ver­seng — lólengésben és korláton remekelt és a nap legmagasabb pontszámát érdemelte ki a kü­lönben igen szigorú bíráktól. (9.31. — 9.25.) A külföldi vendégek közül csak a román Tohoneanu tartja meg magát, 51.35 pontjá­val azonban már ő is csak leg­feljebb a helyezések sorrendjébe szólhat bele. A nők a férfiaknál nagyobb számban (pontosan húszan) kezdték meg versengésü­ket délután (2—2 román, csehszlo­vák és NSZK-beli tornásznővel nemzetközivé egészítve a me­zőnyt). Küzdelmük talajon és ug­rással kezdődött meg, váltakozó színvonallal, amelyet egyébként hűen tükröztek a kapott pont­­számok. Talajon például egyet­len tornászna­k sem jutott a 9 pont fölé, s a többi szeren sem bizonyultak bőkezűeknek a pon­tozók, a 9 és az ennél maga­sabb pontszámért ugyancsak helyt kellett állniuk a tornász­nőknek. A szabadon választott gyakorlatok előtt az összetett versenyben holtverseny alakult ki az egyik nagy esélyes, Bánfai Ágnes (Bp. Spartacus) és Nagy Zsuzsa (Bp. Postás) kijzött, akik egyaránt 36.2 pontot szereztek. De mögöttük igen tömör a me­zőny, úgy, hogy szombaton még nagy küzdelemre van kilátás. Az összetett verseny állása az első nap után. Férfiak: 1. Kiete- Icki (Újpesti Dózsa) 52.66, 2. Molnár I. (TFSE) 52.95, 3. B. Kiss (Bp. Honvéd) 52.85, 4. Cser (Bp. V. Meteor) 52.40, 5. Karácsony (TFSE) 51.45, 6. Tohoneanu­ (Ro­mánia) 51.35. Nők: 1 — 2.: Nagy Zs. (Bp. Postás) és Bánfai (Bp. Spartacus) 36.20 — 36.20, 3. Bel­lák (Bp. Postás) 36.05, 4. Kele­men (KSI) 35.85, 5. Ho­rváth (KSI) 35.65, 6. Gaál (Vasas) 35.40. Sport és divat Nem, dehogyis! Nem a mini­vagy maxiszoknya, a rövid vagy hosszú haj, a szakállal, vagy anélkül stb. stb. kérdéshez sze­retnénk hozzászólni! Azok nem tartoznak lapunk profiljába, sőt — mint legtöbbször egészen kül­sődleges hóbortok — távol áll­nak a sport szellemétől. Vannak, azonban­­másféle di­vatok is! Például az ifjak ama — mondhatjuk: örök — vágya, hogy erősek legyenek. GRUBER JÓZSEF is úgy kezdte ... 1950-ben, a Széche­nyi gimnáziumban irigykedve nézte az egyik negyedikest. A fiú súlyemelő volt — és nagyon erős. Gruber otthon, Csepregen maga is készített súlyzót. Csak úgy, házilag. Betonból. A szom­széd legények előbb csak néze­gették ... 1954-ben azután Ecker István megszerezte az első aranyérmet Csepregnek — az országos vidéki ifibajnokságon. A KÖZSÉG FIATALJAI — a helyi MEDOSZ színeiben­ — ma is foglalkoznak súlyemelés­sel. Gruber József a szakosz­tály vezetője és edzője. 12—14 csepregi fiú edz rendszeresen. Közöttük például Antalovics Fe­renc, a középsúly kétszeres vi­déki serdülőbajnoka, három or­szágos serdülőcsúcs birtokosa. A súlyemelő-szövetség 1957-es ajándéka, a fémgarnitúra ma már kevésnek bizonyul Csepre­gen. Egy újabb versenysúlyzó viszont túlságosan is nehéz , a sportkör kasszájának... DIVATOS LETT A PINCE IS! Van már pinceszínházunk, s számos klubhelyiségünk is a föld alatt. Kedves, romantikus divat! Igaz, sokszor az egyedü­li megoldást jelenti... Mint például a Csetányi Petőfi SE sportolói számára. A község 25 holdas parkjában van a régi kastély, középen pedig a sport­pályák. Az egyesület most a kastély pincéjében is kapott egy kis helyet. Öltözőt, szertárt és­­ klubot építenek. TÁRSADALMI MUNKÁVAL maguk a sportolók fedezik a húszezer forintos kiadás fe­lét. Kézilabdapályát is építet­tek­, már hasonló módon. A költ­ségek másik felét az MTI Veszprém megyei Tanácsa fe­dezte. A csetényiel­ — a tömeg­sport terén elért eredményekért — most is kapnak anyagi támo­gatást. Az azonban kevés. Igaz, a pinceklub — mivel a község szinte egyetlen kulturált szóra­kozási lehetőségét biztosítja — a helyi tanács támogatását is igényli... E DIVATOK HASZNOS VOL­TÁRÓL felesleges szólnunk. Mindkettőnek különös súlya van az egészséges fiatal nemzedék nevelésében. Egy-egy község sportköre azonban képtelen le­hetőségein felüli erőfeszítéseket tenni. Segítséget kérnek, s nem is hatalmas összegeket. Remél­jük, minél előbb megkapják ... (szekeres) Vázaegyenlőség Házaspárok együttes sporttevékenységéről ez­­ideig nem sokat hallottunk,­­ egyáltalán nem fordult elő ökölvívásban. Nos, ez a „csoda” is megtörtént! A Kovács László ökölvívó em­lékversenyen a mind job­ban szereplő Törekvés el­nyerte a kupát, s miután a versenykiírás szerint jutal­mat adtak a legtöbb pontot szerző csapat edzőjének és intézőjének, ezt a díjat egy házaspár kapta meg. Aradi László a Törekvés edzője­ként, Aradi Lás­zlóné.. pedig, intézőjeként nyerte el az igen szép és teljesen egy­forma porcelánvázát. A rossznyelvek szerint, ha a jövőben véleménykülönbség alakulna ki az Aradi-házas­pár között, akkor — leg­alább a vázákat tekintve­­­, „egálból” indulhatnak. RÉTI ANNA: G y 25 ív- a ifi&idp­ályáké-fL ! A magyar sport hatalmasabb lesz, mint valaha volt... — búcsúztatták az 1945-ös évet, s e program teljesítéséhez sok mindennel híján voltak. Mi volt mégis korlátlanul? Szív és aka­rat. A „sportszív” Gallowich Tibor megható, im­már posztumusz üzenete magya­rázza, milyen is volt az a szív, amely a magyar sportot minden gond és leküzdhetetlennek tűnő akadályon átsegítette: „A Fe­rencváros—Admira mérkőzésen meghalt egy ember az állóhe­lyen, amikor a Fradi gólt ka­pott. Nem tudta a szíve elvi­selni azt a gólt, amely pedig nem is volt sorsdöntő a mérkő­zésen. Cinikusok, vagy bölcse­lők, orvosok valószínűleg azt mondják, bolond dolog ilyen csekélységért meghalni. Kérem szépen, én is így szeretnék meg­halni, mert nekem „sportszí­vem” van. A „sportszívnek” pe­dig parancsolni nem lehet.” A „sportszív” csodákra ké­pes. Nem a meghalni, az élni akarók szíve. S 1946-ban min­denki élni akart, mámorosan habzsolva a békét, amely még hordozta a háború gondjait és nélkülözéseit. Kinyílnak a szekrények Egy glossza hívja fel a figyel­met arra a tényre, hogy Bioba (Bácskai) Annának, az Előre versenyzőjének nincs futócipő- je! És mégis edzett! És mégis készült! Hogyan? Ki tudja ezt 1999 ben elképzelni? A felszere­lés hiánya óriási gond. Nemcsak a cipő és a mez, néha az ötlet is aranyat ér. Elhangzik a fel­hívás: régi sportemberek nézze­nek széjjel a szekrényükben, mert az ereklyeként őrzött sportcipő, vagy mez­ő­sportot jelenthet. És kinyílnak a szekrények. A bányászsportolóknak gyűjtenek. A szénmedencékben zajlik a széncsata. Az ország életét je­lenti a szén. Világosságot, gyá­rak munkáját, kenyeret. Szökés? Hazaárulás! Bizony, a kenyérből még min­dig kevés jut, s többen máris kalácsra vágynak. Csábítanak a nagy lehetőségek. Megjelennek a játékos-felvásárlók, egymás­nak adják a kilincset, a játéko­soknak pedig a csábítóbbnál csábítóbb ajánlatokat. A fekete­piac új színnel gazdagodik. Az értéktőzsdére bevonul a foci is. A klubok tehetetlenek. Kétség­­beesetten próbálják megvédeni a kufároktól az egyetemes magyar sport értékeit. Hiába. A nem­zetközi sportszótár új fogalom­mal bővül: játékoscsempészés. A „felvásárlás” új, kisebb tőke­­befektetéssel járó módja ez. A közhangulat forr. Igen, az újjá­építés drámai időszakában ez disszonáns jelenség. Az igazság­ügyminiszter erélyes nyilatko­zatban ítéli el a játékosvándor­lás, vásárlás ügyét: „Én igenis hazaárulásnak tartom__” A FIFA is kénytelen csele­kedni. Ezer dolláros bírsággal sújtja azokat az egyesületeket, amelyek jogosulatlanul szere­peltetik a „keleti import-játéko­sokat”. A labda esőben is gömbölyű , az eltávozottak — elköszön­tek, vagy szöktél­ — helyére új játékosok kerülnek. Az élet megy tovább. Sőt, felfelé ível. Július 31-én még 100 millió adópengő egy újság ára, augusztus elsején már 1­60 fillér! Új pénz. A gaz­dasági helyzet stabilizálódott. Kossa István, a Szakszervezeti Tanács főtitkára ezt mondja: „Sport nélkül hiányos lenne a szakszervezetek munkája.” Ösz­­szeül a MADISZ kongresszusa és új jelszó születik: „Követel­jük a falu sportjának támogatá­sát!” Megtelnek a pályák. Munká­sok, falusi fiatalok kóstolnak bele a sportolás örömeibe. S közben élénk készülődés folyik, hogy hazánk rangos, nagy sport­­eseményeken is méltóan szere­peljen. Labdarúgó-csemege: Magyar­ország—Ausztria 2:0. Szakad az eső. És a lelátókon 35 000 néző. A zürichi Sport riportere elra­gadtatással írja: „Nagyszerű já­ték folyt... Bécs és Budapest még mindig kitűnő európai lab­darúgást játszik!” Olimpia, olimpia! Célok — távol és közel. Kö­vetkezik az 1948-as olimpia. Megbolydul az egész sportaréna. Igen, London nincs is olyan messze! A magyar sportnak ott kell lennie Londonban! Hirdet­ni, hogy országunk él, erős, fiai a nagy békés vetélkedőn egyen­rangú társak. Szép tervek ková­­csolódnak. Az emberek pedig újra és újra megdörzsölik a sze­müket. Ugy­e, nem álom? Ugy-e, valóság? Csörömpölnek a villamosok, az üzletek pultján forint koppan, s mi már olimpiai esélyeinket latolgatjuk. Hittük volna? Volt egyszer egy kis Bence Milyenek is a mi olimpiai esé­lyeink? Hol a helyünk a világ­ban? Ivor Montagu, a nagy te­kintélyű angol sportvezető, a Nemzetközi Asztalitenisz Szö­vetség elnöke ezt így fogal­mazta: „Amit Magyarország a sport újjáépítésében produ­kált, az egyedülálló az egész világon! Az a hallatlan akarás, amellyel a múlt hibáitól igyek­szik megszabadulni, érdemessé teszi arra, hogy elfoglalja a régi helyét a sportvilágban.” Nos, megindítottuk a rohamot, hogy régi helyünket új módon foglaljuk el a Világban. A fel­szabadult magyar sport első nagy sikere egy fiatal géplaka­tos nevéhez fűződik. Mint a me­sében: Volt egyszer egy kis Bence ... Elindult fapados har­madosztályon és Stockholmból hazahozta az új korszak első magyar aranyérmét... I 2. Szív és akarat Tej és kenyér Bencze Lajos 1946-ban, a bír­­k­ózó Európa-bajnokságon Stock­holmban, olyan helyen győzött, ahol a háborút, a félelmet, az éhséget csak könyvekből ismer­ték. Csodálkozhatunk-e azon, hogy senki sem gondolta: egy pihent, a legjobb körülmények között felkészült svéd birkózó­val szemben nyerhet magyar sportoló? Ha valaha, akkor 1946-ban óriási szerepe volt a felkészülés közötti különbség­nek! Nem volt titok, hogy Ma-

Next