Népsport, 1969. november (25. évfolyam, 252-276. szám)

1969-11-01 / 252. szám

időszerű témák szer úgy pattant a lábáról a há­lóba a labda, hogy nem tehetett róla. Megingásaiban az is közre­játszott, hogy a közönség, amely-­­ nek egy része közvetlenül a­­ kapu mögött helyezkedett el, , hangorkánt rendezett, trombi- t tált, kerepelt, fülsiketítően za­­­­jongott. Miért nem cseréltem le Szentmihályit? Gondoltam rá, de az az igazság, hogy Szentmihá­­lyinak voltak jó védései is, s féltem attól, hogy Borbélyt — aki kevésbé tapasztalt — még inkább zavarja, idegesíti majd a kapu mögötti cirkusz. Sike­rül-e a visszavágás? Kevés az esélyünk. Ha Fazekas az utolsó percben nem rúgott volna gólt, reménytelen lenne a helyzetünk. Ha most végig úgy játszik a csapat, mint a Newcastle ellen az első félidőben, sikerülhet a 3:0! P­ÁLFAI: Váltosfástai az edzésmunkán! — Miért a kupafiaskók? Szá­mos oka van. Az egyik: néhány csapatunk jelenleg csak erre ké­pes, például az MTK és a Cse­pel. A másik: az elbizakodott­ság. Az Újpesti Dózsa vereségé­ben bizonyára ez is közreját­szott, hiszen a Bruges csapata a nemzetközi porondon eddig nem ért el jelentős eredményt. E­n­­nek tudatában az újpestiek könnyeim őrködhettek. A harma­dik ok a legdöntőbb: már sok­szor hangoztattuk, hogy nem bírjuk a sorozatmérkőzéseket! Az elégtelen fizikai felkészült­ség, a megfelelő állóképesség hiánya jelentősen közrejátszik a formaingadozásokban. Nem árt újból nyomatékosan kiemel­ni: vegyük már végre észre, hogy gyökeresen változtatni kell az edzésmunkán. Az évekkel ez­előtti nekibuzdulást nagyfokú visszaesés követte. A klubokban korszerűtlen az edzésmunka, a fizikai képzésre nem fordítanak elég gondot. Tapasztalatom sze­rint: nem tudjuk összehangolni a technikai és taktikai képzést az erőnlét fejlesztésével. Most érkeztem haza Lengyelországból. Sok szakemberrel beszéltem,, köztük Szczepanskival, a Gwar­­dia főedzőjével is, aki ezt mond­ta: „A magyarok ötletes játék­­felfogását, technikai tudását irigyeljük, de meglep bennün­ket, hogy nem elég erőteljesek, kemények, alulmaradnak a kö­zelharcokban. Úgy látszik, erőn­létük nem kifogástalan.” MACHOS: Ennél többet fisetek . Az ORT-n arra vol­tunk kíváncsiak: mit tud az a csapat, amely a jövő évi UEFA-tornára készül, s mi­re képesek személy szerint a játékosok? Mi jobbára 1951-es születésűeket szerepeltettünk, miként a románok, a lengyelek és az NDK-sok is. A Szovjet­unió csapatában olyanok is ját­szottak, akik már Lipcsében is ott voltak. Erre a versenykiírás lehetőséget adott. A koreaiak a legjobb csapatukat küldték pá­lyára, így aztán nem csoda, hogy meg is nyerték a tornát. A ho­mokos talajú, rendkívül nagy méretű pályán valósággal lero­hanták ellenfeleiket. Általában kiegyenlítettek voltak az erővi­szonyok, amit tizennégy 1:0-as eredmény is bizonyít. Mit lát­tunk a mieinktől? Nem sok jót mondhatok. A szovjetek, a ro­mánok és mások keményen, harcosan játszottak, a mieink pedig gyámoltalanul. Másoknál ezek az erények alapvető tulaj­donságként jelentkeznek, ná­lunk még ezt is tanítani kell! Bebizonyosodott, hogy a jelenle­gi támadójátékunk nem kielé­gítő, de védekezésünk se. Ezért változatlanul keresni kell gyors, küzdőképes védőket, de mégin­­kább csatárokat. Néhányan nagy csalódást okoztak, például Bo­gát­, a jobbszélső is, aki egy­szerűen megadta magát. Na­gyon tetszett viszont a kapus Bencze, a hátvéd S Komjáti és a fedezet Horváth. Belőlük egy­szer még nagyválogatott is le­het! " SZŰCS: Figyelmeztető — Tudtam, hogy egyik-másik kupában nagyon nehéz dolguk lesz a magyar csapatoknak, de arra nem számítottam, hogy már az első fordulóban balsikerek követik egymást. Mindez fi­gyelmeztető számunkra, sőt en­nél sokkal több, hiszen az ETO már aligha jut tovább, és vá­ratlanul nehéz helyzetbe került az Újpesti Dózsa is. Rajtunk a sor! Sajnos, a Leeds United rendkívül nehéz akadályt je­lent. De az angol csapat sem legyőzhetetlen. Rákosi addig felépül, s bár Flóri még hiá­nyozni fog, csaknem teljes csa­pattal állhatunk fel. Egy biz­tos: átérezzük­ a ránk háruló felelősséget! Érdekes, megszívlelendő vá­laszok. N. Gy. Aktuális témák. Szép számmal vannak ilyenek. Időszerű például meg­kérdezni Sós Károly szö­vetségi kapitánytól: mit szól az írek bizakodásá­hoz. Báróti Lajostól, az Újpesti Dózsa edzőjétől: miért nem cserélte le Bru­gesban Szentizsihányit, Pál­­fai János szakiés ügyelőtől; milyen következtetéseket von le a kupafiaskójából, Machos Ferenc szövetségi edzőtől; milyen tapasztala­tokat szerzett a Koreai K­EK-ban rendezett ÖRT- tornán, s Szűcs Lajos vá­logatott játékostól: mit várhatunk a Ferencváros­tól a BEK-ben, a Leeds United ellen? Az érdekeltek válaszai: • Miért nem cserélt Baráti? '* A szövetségi kapitány az írekről, a szakfelügyelő a kupafiaskókról • Az ORT tapasztaatai • Fel, a Leeds United ellen! SOS: Hens eszik olyan forrón a kását — Olvastam a Népsportban Leslie Vernonnak, a Népsport angliai tudósítójának a jelenté­sét az írek készülődéséről. És mondhatom, meglep a nagy bi­zakodásuk, a győzelembe, pont­szerzésbe vetett hitük. Mit mondhatok erre? Nem eszik olyan forrón a kását, hiszen a dánok is hangoztattak dicsérő jelzőket önmagukról. Egy két­ségtelen: az írek magabiztossága intő jel, jó lesz vigyázni! Való­ban makacsul küzdenek, nem adják fel, meg akarják mutatni, hogy tudnak. Nemzeti önérzet­ből teszik ezt, s a profijátékosok igazolni is akarják tudásukat, bizonyítani szeretnének: érdemes az ír válogatottal többet törődni. Az írek egyébként Prágában is azt igazolták, hogy nem lebe­csülendő ellenfelek. A magyar tv-nézők is láthatták, hogy a Sparta-stadionban sokáig me­zőnyfölényben játszottak, s a csehszlovákok elég szerencsés gólokkal győztek. Biztosra ve­szem, hogy a mieink mindezek tudatában megteszik majd a magukét. BAROM: Bárbel­y kevésbé tapasztalt . Nem tudom, hogy mi történt Miskával, hiszen he­teken át nagyon jól, meg­bízhatóan védett. Brugesban két védhető gólt kapott, s balszerencséje is volt, mert egy­ gyarország milyen nehézségek­kel küzd. Bizony, a magyar birkózók bátran mehettek a mérlegelésre. Fogyasztaniuk nem kellett. És ez sok mindent megmagya­rázott ... Éppen ezért volt bomba­ meg­lepetés, hogy a svédek dédelge­tett kedvencét Bencze harminc másodperc leforgása alatt két­­vállra fektette. Euró­pa-baj­nok lett! Bármilyen sokat is fag­gatták az újságírók, mindent nem mondhatott el. Nem is érthették volna meg. Győzelmét értékelték külföldön is, de iga­zán csak itthon értették meg. És csak azok, akik igazán ismerték. Mert mit is mondott volna a külföldieknek ez a két szó: tej és kenyér. A felkészülés meg­különböztetett étrendj­e. A „ka­lóriáddá” étrend mindjárt érthe­tőbb lesz, ha azt mondjuk, hogy főtt kukorica és melasz helyett fogyasztották az arra érdemes birkózók. A győzelem pillanata Bencze Lajos az elsők között látott munkához, s szinte ezzel egyidőben újra birkózni kez­dett. Látták lenyűgöző akarat­erejét, amellyel a többieket is magával ragadta. A csupaszív, lelkes birkózógárda hamarosan válogatott keretté lépett elő, amely készülődött a háború utáni első Európe­-bajnokságra. Készülődés?! Üvegezett terem, s gyakran edzés utáni meleg víz, és tej, és kenyér, az edzés­­ után­. A „kis Bence” minden porci­­k­ájával készült az Európa-baj­­nokságra, de valahogy mégsem hitt benne. Olyan szegény volt az ország és olyan költséges a kiküldetés! Amikor kezébe nyomták a fapados vasúti je­gyet, no és Prágától a repülő­jegyet, elérzékenyült. Akkor, abban a pillanatban határozta el, hogy minden áron győzni fog! A béke első magyar arany­érmese szűkszavú nyilatkozó volt. Úgy gondolta, hazájáról éppen eleget mondott a történe­lem. Ő a maga kis aranyérmét hozzátéve azt bizonyította a vi­lágnak, hogy talpra áll az az or­szág, amelynek ilyen sportolói vannak. A segítő kéz a A szív, az a bizonyos „sport­szív” csodákra volt képes. A tartós eredmények azonban nem táplálkozhattak csupán a „sport­­szív” lelkesedéséből. Az elmúlt évek viharai amúgy is alaposan igénybe vették a sportemberek áldozatkészségét, kitartását. A Magyar Kommunista Párt lépett elő, hogy bizonyítsa, mennyire fontosnak tartja a sport ügyét. Először a Vasasnak nyújtja se­gítő kezét, majd programját ki­terjeszti az egyetemes magyar sportra. A Vasas rendkívüli közgyűlé­sén deklarálja ezt az MKP. Tel­jes erkölcsi súlyával áll a nagy­­múltú munkásegyesület mögé. Hegyi Gyula mondja a rendkí­vüli közgyűlés beszámoló szóno­kaként: „Az infláció a vasmunkás szö­vetséget is megviselte. Nem is remélhettünk semmiféle támo­gatást ... És ebben a leron­gyolódott, szegény állapotunk­ban nyújtja felénk segítő kezét a Magyar Kommunista Párt és magáénak vallja a Vasast.” Új Vasas-legenda küszöbén A Vasas frissen választott el­nöke, Kádár János szavai: — Csodálatosan szép múlt áll a Vasas mögött. A háború alatt betöltött szerepe pedig hősies. Hiába nyomta a Vasast az ál­lamhatalom, a Vasas-szíveket nem lehetett megölni. — :A sportolók és vezetők kö­zött vissza kell állítanunk azt a szellemet, amely a háború alatt jellemezte a Vasast. Egy maga­sabb sporterkölcsöt kell ér­vényre juttatni. — Végül: egyetlen sportoló sem tölti be a hivatását, ha nem forr össze a munkásság százez­reivel. A Vasasnak szolgálnia kell nemcsak a minőségi spor­tot, hanem a tömegsportot is__ A Vasas-versenyzőknek komoly szervezeti életet kell élniük. Ne csak a versenyeken legyünk együtt, hanem a mindennapi életben is. Örökzöld szavak. Ma is meny­nyire érvényesek! LABDARÚGÁSRÓL VAN SZÓ Rossz passzban vagyunk? Túl hosszúra nyúlik ez az őszi idény, sehogysem akar befeje­ződni. A válogatott sajátos gondjai miatt újra szünetel a bajnokság és máris azért kell izgulni, hogy legyen harmadik VB selejtezőmérkőzés, tehát­­ újra megszakadjon... A szur­kolókat leginkább érdeklő kér­désekre nem kapunk választ, kiesők és bajnokjelöltek kétsé­gek között vergődnek, s a ku­pamérkőzések csak fokozzák a feszültséget! A Csepel már befejezte KK- szereplését, de kiesése közel sem volt olyan sima­ ügy, mint amilyennek kívülről lát­szik. A budapesti mérkőzés előtt ugyanis Keszthelyi Mihály pontosan látta a veszélyt. Szó­­ról-szóra ezt mondta a folyo­són: — Meglátjátok, a Wacker nem rossz csapat. Nincsenek szenzá­ciós játékosai, de abba a képbe sem fér bele, amit nálunk az osztrák középcsapatokról meg­formálnak. Esetleg gólokat­­ is rúghatunk nekik. De ők is fog­nak gólt rúgni, s­­ ez lesz a baj!. .. Ezek után tessék visszaemlé­kezni a mérkőzés lefolyására: 1:0-nál továbbjutó volt a Cse­pel, 2:1 után ordító helyzeteik voltak és mégis . .. Keszthelyi nem jós, csak edző. De ismeri a csapatát! Az ETO végigtámadta mérkő­zésének nagy részét. A barcelo­nai védelem nemegyszer látszó­lag vert helyzetbe került , és a hazaiak kaptak gólokat. Nincs sok reményük a továbbjutás­ra... A Bp. Honvéd legalább 70 percen keresztül egy kapura ját­szott. A Lazio kapusa a földön fekve kivédte Kocsis öt lépés­ről küldött bombáját. A kapus és a védők kétségbeesetten rúg­­tak-vágtak, aztán egyszer csa­táraik végigvezették a labdát a pályán. A vége: 1:1. Az O. Dózsa magával vitte Brugesba lelkes szurkolótáborá­nak feltámadó reményét. Végre igazán jó a csapat, valamilyen szinten mindenki válogatott! Öt gólt kaptak. Ez pedig a futbal­listák képletes fogalmazása szerint valamirevaló gombóc­ból is sok...­­ mentőkörü­lmenTcli­mell- végi eleje sorai lehetni ideírni! Igazuk van a játékosoknak: fel­figyelhetne a nemzetközi szö­vetség arra a hallatlan ellent­mondásra, ami 22 ember 120 perces küzdelme és a kalapból való sorsolás között van. In­kább 11-esekkel döntsék el a to­vábbjutást, abban mégiscsak szerepet kap a­ vetélkedők lab­darúgó tudása. Egy ilyen Horvát-szerű bírót kapni is határozottan pechnek számít. Nem véletlenül bukott meg a Slovan Bratislava a Dun­­fermline KEK-elődöntőn. Tilta­kozott is további foglalkoztatása ellen mindkét csapat... Tehet­­ségtelensége szembetűnő, képte­len arra, hogy 22 ember kemény küzdelmét megfelelő keretek között tartsa. Ezt hamar észre­vették az olaszok, s ízelítőt ad­tak nekünk a Világ Kupa-dön­tők hangulatából. A Honvédon valószínűleg az sem segítene, ha a visszavágót is I­lorvat vezetné, mert bár a mi labdarúgóink, szí­nészkedésben, raffinált időhú­zásban, a testi épséget fenyegető szabálytalankodásban valami­lyen fokra eljutottak már, az olaszokhoz képest mégis gyenge kezdők. De a Lazio budapesti dicstelen szereplése után mégis jó lenne tudni: a gyenge bíró ellenére mer-e az olasz csapat a saját szurkolói előtt ennyire minősíthetetlen teljesítményt nyújtani?! No és egyesek pillanatnyi in­­diszponáltsága, kapufák, balsze­rencse, stb ... Azért egyre érde­mes lenne felfigyelni: hallatla­nul idegesen játsszák csapataink a kupamérkőzéseket! Mindig eléggé tékozlóak voltunk a hely­zetek kihasználásában, de véde­kezni labdarúgásunk legkritiku­sabb időszakaiban is tudtunk. Ez ugyanis nem tartozik a játék magasabb művészetéhez: a mini­mális labdakezelésen túl gyor­saság, keménység és a hideg fej kell hozzá. Mi pedig a logvaratlanabb s/síitáeról­.Szól is góritksat kapunk. Két csatár öt védő ellen ered­ményes volt Csepelen, Kispes­ten, Győrött, Brugesban. De ha ide vesszük a válogatott talál­kozókat, akkor Koppenhágában, Prágában is.. Tessék csak végig­nézni a lelátón: sok ember már .Ekkor a fejet fogja, amikor az ellenfél átlépi a félpálya vona­lát. Az egészen kezdetleges hibák — a kapus beüti, berúgja, lába között átengedi a labdát, a kö­zéphátvéd kirohan a szöglet­­zászlónál cselezgető ellenfélhez, ugyanakkor senki sem fedezi a kapu előtt helyezkedő egyszerű csatárt, a védelem utolsó tagja lyukat rúg vagy elesik, pedig tíz­méteres körzetében senki sincs , szóval ez az általánosítható fejetlenség és önbizalomhiány érési problémákat sejtet. Az Új­pesti Dózsa fiataljai csütörtökön hazaérkeztek Belgiumból, pén­teken elindultak az utánpótlás­válogatottal Lengyelországba, il­letően Olaszországba. A többiek Sós Károllyal edzőtáborba vo­nulnak, hogy az írek ellen ké­szüljenek, aztán bajnokság, kupavisszavágó, s ha minden úgy lesz, ahogy szeretnénk , a csehszlovákok elleni VB-selej­­tező. Aztán a bajnokság hajrája és már készülődés a téli túrára, szerencsés esetben, újabb kupa­forduló ... Úgy élnek a labda­rúgók ebben a túlzsúfolt sza­kaszban, mint a haknizó színé­szek, akik a taxiban lapozzák át a forgatókönyvet, mit is kell a következő állomáson elmondani, vagy énekelni. Amikor a lila-fehérekkel leg­utóbb Leedsben jártunk, az United vezetői nagyon világosan levezették, miért nem megy rá egy élvonalbeli angol csapat egyszerre a kupára és a bajnoki címre. Nincs idő az oda-vissza hangolásra, a játékosokban nem érnek meg a vágyak és kötel­mek, s a kapkodás miatt nem­egyszer a két szék közé esett a Manchester United és a Leeds United is! Talán nincs igazuk. Elektroni­kus számológéppel mérik az embert és a tranzisztorok nem tudják követni a szívnek és szellemnek szárnyalását. Talán egy magyar labdarúgó ötlet­essé­géből — a maga szintjén — többre is futja. De akkor is jobban kell ügyelni a fokozatosság elv­ére. A mi játékosaink az ilyen nagy mértékű idegi terhelést, több helyre összpontosítást nem szok­ták meg, s erre nincsenek meg­felelően felkészítve. Rossz passzban vagyunk? A helyzet túlzott leegyszerűsítését jelentené, ha elfogadnánk a klubvezetőknek ezt a vélemé­nyét. Fejeződjön be az esztendő, rendezzük a bajnokság lebonyo­lítását, készítsék el az illetéke­sek az MTI Országos Tanácsa határozatainak végrehajtási ter­vét. Kapjanak egy kis levegőt a csapatok, hogy reálisan ter­vezhessenek, és ami különösen fontos, a célokhoz igazítsák az edzésmunkát. Van egy közmon­dás: „Aki sokat markol, keve­set fog”. Azt hiszem, ez erre a helyzetre is vonatkozik. Borbély Pál Soha is piké ilyen 90 penet! Nagyon el voltunk keseredve a Honvéd—Lazio mérkőzés után. A­ színészkedő olasz játékosok, a rúgások, a fülcibálások, az adok-kapok jelenetek olyan le­­hangoltságot keltettek ben­nünk, hogy legszívesebben mesz­­sze elkerültük volna a két öltö­zőt. S erre a folyosón mit lát­tunk? Az olasz játékosok kedé­lyesen ütögették a Honvéd-lab­darúgók hátát. Gyorsan pergő nyelvvel azt magyarázhatták: „Jól van, fiúk, letelt a 90 perc, legyünk megint jó barátok”. Az ügyet ezzel lezárták, s elé­gedetten álltak a tus alá. A­mi történt, számukra természetes volt? Úgy tűnik, igen. Kedves, mosolygós, s nagyon udvarias fiúkká változtak vissza. Olya­nok voltak, mint amikor meg­ismerkedtünk velük a szerdai edzés után. l­orenzo bízik a továbbjutásban Lorenzo! Kollégánk mondta a mérkőzés előtt, hogy olvasta ta­nulmányát a labdarúgók pszi­chikai felkészítéséről, az egyén felelősségéről a játéktéren. Nagyszerű — és főként sport­szerű — tanácsokat ad az egész világon ismert tréner. De most mintha éppen az ellenkezőjét tanítaná a Laziénál! Ki érti ezt? És este, amikor befejeztük a munkát, kezünkbe került Joao Saldanhának, a brazil váloga­tott szakvezetőjének csütörtöki nyilatkozata. „Európában a VB óta az erőszakosságok és a dur­vaságok száma nőtt... Ha ma egy csatár egyedül tör be az ellenfél kapujának előterébe, szinte az életével játszik... Az AC Milan—Estudiantes mérkő­zésen egyetlen ember maradt állva, a bíró... A mexikói dön­tőben a legnagyobb problémát az erőszakosság, a tettlegesség jelenti majd... Ha ütnek min­ket, mi visszaütünk. Szemet szemért, fogat fogért” ... — és ilyen szellemben­ folytatódik a nyilatkozat. Hát itt tartunk? A brazil ve­zető visszaütésről beszél, de — és éppen ez az, amit nem lehet érteni — Kispesten a vendég olasz játékosokat nem bántotta senki, ők ütöttek, csíptek, fület húztak, csaptak fejbe játékoso­kat. Olyan széles skáláját mutatták annak, amit nem szabad csinál­ni a játéktéren, hogy akár ta­nulmányt lehetne készíteni a 90 perc alatt bemutatott „gyakor­latanyagból”. Fegyvertáruknak ez csak egyik, de igen látványos eszköze volt. Nagyon módszeresen zavarták meg például a szögletrúgásokat, szabadrúgásokat. Két-három lé­pésre álltak a labda elé, s csak nagysokára mentek — egy lé­péssel hátrább. A kapukirúgás külön tanulmányt érdemel. Leg­alább 30 másodpercet elügyes­kedtek mindegyiknél. Nagyon sajnáljuk, hogy nem mértük stopperrel a tiszta játékidőt. Egészen bizonyos azonban, hogy egy órát sem tett ki. Játékban és taktikában A Bp. Honvéd Bicskei, Tóth Gyula, Tichy, Pusztai és Kozma nélkül is arra törekedett, hogy minden erejével támadjon. Prei­­ner a csatársor tengelyébe egy fiatal játékost állított, Pált. Bátran belement a közelharcok­ba, de a döntő pillanatban min­dig hibázott. Két gólt szerezhe­tett volna, de hát ne feledjük el: nem befejező csatár, tipikus középpályás. A Honvéd tehát bátran táma­dott, igyekezett előnyt szerezni. A középpályások is támadó sze­repkört tölthettek be, sőt, Ke­lemen és Marosi is eljutott a 16- osig. De a góllövés nem ment. A Lazio pedig a sok-sok sza­bálytalankodáson kívül azért csinált mást is. Szorosan őrizték a Honvéd előretolt csatárait, sőt, az építő szerepkört betöltő Ko­csist is. Tehát öten embert fog­tak. Mögöttük ott volt a bizto­sító hátvéd szerepkörében Mar­­chesi. Marad még négy mezőny­­játékos. Chinaglia nem kapott közülük védekező feladatot, a többiek a félpályától zavarták a Honvéd kibontakozó támadásait. Mindezekkel szemben kellett volna a Honvédnek gólokat rúg­nia. És csak egyet sikerült, azt is büntetőből. Miért maradtak el a gólok?­ ­ Nem volt igazi befejező csatár a Honvédban.¤ Nem találta meg a fog­gal-körömmel védekező Lazio-taktika ellenszerét. Nem tudtak megszabadulni védőiktől a csatárok, így a támadások in­dítói soha nem találtak szabad embert. Ezért sok volt az oldal­án hátraadogatás.­­ Nem kísérleteztek eleget átlövésekkel a középpá­lyások.­ És végül. Nem lett volna szabad átvenni a Lazio csipkedő-harapó stílusát. Ehhez nem ért a Honvéd, s nem is szabad, hogy megtanulja. Ez csak a tekintélyének ártott! Van-e remény Rómában? Mi­ért ne lenne! A teljes csapat­tal kiálló Honvéd, hibáit ki­szűrve, még a Lazio otthonában is továbbjuthat! A Lazio nem bekkelhet odahaza, s egy ha­tározott bíró vezette mérkőzé­sen Rómában egészen biztosan nem engedhet meg magának ilyen sportszerűtlenség-soroza­tot. Ilyen helyzetben pedig a já­ték dönthet, s ezt, reméljük, a Honvéd adja elő majd job­ban. Varga Béla Szombat, 1969. november 1.3 Győzelem nélkül... Három olyan ország van, amelynek válogatottja ellen lab­darúgó-válogatottunk Budapes­ten még sohasem nyert: Spa­nyolország, Uruguay és Írország. A spanyolokkal és az írekkel 1945 óta nem játszottünk itthon, Uruguay csapata ellen pedig még csak egy mérkőzést vívtunk Budapesten. Igaz, a spanyolok is csak egyszer jártak Budapes­ten (1925, 0:1, Zsák nagy potya­gólja), az írek azonban már két­szer is itt voltak. A Magyaror­szág—Írország mérkőzések múlt­ja — magyar szemszögből: 1934. dec. 13, Dublin 4:2 1936. május 3, Budapest 3:3 1936. december 6, Dublin 3:2 1939. március 1, Cork 2:2 1939. május 18, Budapest 2:2 1969. június 8, Dublin 2:1 6 mérkőzés, 3 magyar győze­lem, 3 döntetlen, gó­l arány 16:12 Magyarország javára. A magyar válogatott jelenlegi mérlege: 439 mérkőzés, 246 győ­zelem, 87 döntetlen, 106 vereség, a gólarány 1193:721. Ebből 1945 ót­a: 1198 mérkőzés, 129 győze­lem, 33 döntetlen, 36 vereség, a gólarány: 588:256. Ha a cseh­szlovákokkal harmadik mérkő­zést kell játszanunk, akkor az lesz a 200., 1945 óta sorra kerül a mérkőzés. Jubileum! ★' Hatvanadszor lesz válogatott legközelebb Göröcs. Lehet, hogy már szerdán? Az írek elleni 22-es keret töb­bi tagjának eddigi válogatottsá­ga: 55: Mészöly. 36: Bene. 30: Szentmihályi. 25: Ihász. 13: Szűcs. 7: Tamás. 6: Páncsics, Zámbó. 5: Fazekas, Puskás, Dunai 11. 2: Kozma, Géczi. 1: Noskó, Kelemen, Kocsis, Halmosi. Újonc: Nagy L. Vidáts, Keg­­lovich, Somogyi. (A legutóbbi kimutatásunkból a svédek elleni mérkőzés adatai kimaradtak.) Válogatottunk idei hatodik mérkőzését játssza. Az 1969. évi mérleg: 3 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség.

Next