Népsport, 1969. november (25. évfolyam, 252-276. szám)
1969-11-01 / 252. szám
időszerű témák szer úgy pattant a lábáról a hálóba a labda, hogy nem tehetett róla. Megingásaiban az is közrejátszott, hogy a közönség, amely- nek egy része közvetlenül a kapu mögött helyezkedett el, , hangorkánt rendezett, trombi- t tált, kerepelt, fülsiketítően zajongott. Miért nem cseréltem le Szentmihályit? Gondoltam rá, de az az igazság, hogy Szentmihályinak voltak jó védései is, s féltem attól, hogy Borbélyt — aki kevésbé tapasztalt — még inkább zavarja, idegesíti majd a kapu mögötti cirkusz. Sikerül-e a visszavágás? Kevés az esélyünk. Ha Fazekas az utolsó percben nem rúgott volna gólt, reménytelen lenne a helyzetünk. Ha most végig úgy játszik a csapat, mint a Newcastle ellen az első félidőben, sikerülhet a 3:0! PÁLFAI: Váltosfástai az edzésmunkán! — Miért a kupafiaskók? Számos oka van. Az egyik: néhány csapatunk jelenleg csak erre képes, például az MTK és a Csepel. A másik: az elbizakodottság. Az Újpesti Dózsa vereségében bizonyára ez is közrejátszott, hiszen a Bruges csapata a nemzetközi porondon eddig nem ért el jelentős eredményt. Ennek tudatában az újpestiek könnyeim őrködhettek. A harmadik ok a legdöntőbb: már sokszor hangoztattuk, hogy nem bírjuk a sorozatmérkőzéseket! Az elégtelen fizikai felkészültség, a megfelelő állóképesség hiánya jelentősen közrejátszik a formaingadozásokban. Nem árt újból nyomatékosan kiemelni: vegyük már végre észre, hogy gyökeresen változtatni kell az edzésmunkán. Az évekkel ezelőtti nekibuzdulást nagyfokú visszaesés követte. A klubokban korszerűtlen az edzésmunka, a fizikai képzésre nem fordítanak elég gondot. Tapasztalatom szerint: nem tudjuk összehangolni a technikai és taktikai képzést az erőnlét fejlesztésével. Most érkeztem haza Lengyelországból. Sok szakemberrel beszéltem,, köztük Szczepanskival, a Gwardia főedzőjével is, aki ezt mondta: „A magyarok ötletes játékfelfogását, technikai tudását irigyeljük, de meglep bennünket, hogy nem elég erőteljesek, kemények, alulmaradnak a közelharcokban. Úgy látszik, erőnlétük nem kifogástalan.” MACHOS: Ennél többet fisetek . Az ORT-n arra voltunk kíváncsiak: mit tud az a csapat, amely a jövő évi UEFA-tornára készül, s mire képesek személy szerint a játékosok? Mi jobbára 1951-es születésűeket szerepeltettünk, miként a románok, a lengyelek és az NDK-sok is. A Szovjetunió csapatában olyanok is játszottak, akik már Lipcsében is ott voltak. Erre a versenykiírás lehetőséget adott. A koreaiak a legjobb csapatukat küldték pályára, így aztán nem csoda, hogy meg is nyerték a tornát. A homokos talajú, rendkívül nagy méretű pályán valósággal lerohanták ellenfeleiket. Általában kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok, amit tizennégy 1:0-as eredmény is bizonyít. Mit láttunk a mieinktől? Nem sok jót mondhatok. A szovjetek, a románok és mások keményen, harcosan játszottak, a mieink pedig gyámoltalanul. Másoknál ezek az erények alapvető tulajdonságként jelentkeznek, nálunk még ezt is tanítani kell! Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi támadójátékunk nem kielégítő, de védekezésünk se. Ezért változatlanul keresni kell gyors, küzdőképes védőket, de méginkább csatárokat. Néhányan nagy csalódást okoztak, például Bogát, a jobbszélső is, aki egyszerűen megadta magát. Nagyon tetszett viszont a kapus Bencze, a hátvéd S Komjáti és a fedezet Horváth. Belőlük egyszer még nagyválogatott is lehet! " SZŰCS: Figyelmeztető — Tudtam, hogy egyik-másik kupában nagyon nehéz dolguk lesz a magyar csapatoknak, de arra nem számítottam, hogy már az első fordulóban balsikerek követik egymást. Mindez figyelmeztető számunkra, sőt ennél sokkal több, hiszen az ETO már aligha jut tovább, és váratlanul nehéz helyzetbe került az Újpesti Dózsa is. Rajtunk a sor! Sajnos, a Leeds United rendkívül nehéz akadályt jelent. De az angol csapat sem legyőzhetetlen. Rákosi addig felépül, s bár Flóri még hiányozni fog, csaknem teljes csapattal állhatunk fel. Egy biztos: átérezzük a ránk háruló felelősséget! Érdekes, megszívlelendő válaszok. N. Gy. Aktuális témák. Szép számmal vannak ilyenek. Időszerű például megkérdezni Sós Károly szövetségi kapitánytól: mit szól az írek bizakodásához. Báróti Lajostól, az Újpesti Dózsa edzőjétől: miért nem cserélte le Brugesban Szentizsihányit, Pálfai János szakiés ügyelőtől; milyen következtetéseket von le a kupafiaskójából, Machos Ferenc szövetségi edzőtől; milyen tapasztalatokat szerzett a Koreai KEK-ban rendezett ÖRT- tornán, s Szűcs Lajos válogatott játékostól: mit várhatunk a Ferencvárostól a BEK-ben, a Leeds United ellen? Az érdekeltek válaszai: • Miért nem cserélt Baráti? '* A szövetségi kapitány az írekről, a szakfelügyelő a kupafiaskókról • Az ORT tapasztaatai • Fel, a Leeds United ellen! SOS: Hens eszik olyan forrón a kását — Olvastam a Népsportban Leslie Vernonnak, a Népsport angliai tudósítójának a jelentését az írek készülődéséről. És mondhatom, meglep a nagy bizakodásuk, a győzelembe, pontszerzésbe vetett hitük. Mit mondhatok erre? Nem eszik olyan forrón a kását, hiszen a dánok is hangoztattak dicsérő jelzőket önmagukról. Egy kétségtelen: az írek magabiztossága intő jel, jó lesz vigyázni! Valóban makacsul küzdenek, nem adják fel, meg akarják mutatni, hogy tudnak. Nemzeti önérzetből teszik ezt, s a profijátékosok igazolni is akarják tudásukat, bizonyítani szeretnének: érdemes az ír válogatottal többet törődni. Az írek egyébként Prágában is azt igazolták, hogy nem lebecsülendő ellenfelek. A magyar tv-nézők is láthatták, hogy a Sparta-stadionban sokáig mezőnyfölényben játszottak, s a csehszlovákok elég szerencsés gólokkal győztek. Biztosra veszem, hogy a mieink mindezek tudatában megteszik majd a magukét. BAROM: Bárbely kevésbé tapasztalt . Nem tudom, hogy mi történt Miskával, hiszen heteken át nagyon jól, megbízhatóan védett. Brugesban két védhető gólt kapott, s balszerencséje is volt, mert egy gyarország milyen nehézségekkel küzd. Bizony, a magyar birkózók bátran mehettek a mérlegelésre. Fogyasztaniuk nem kellett. És ez sok mindent megmagyarázott ... Éppen ezért volt bomba meglepetés, hogy a svédek dédelgetett kedvencét Bencze harminc másodperc leforgása alatt kétvállra fektette. Európa-bajnok lett! Bármilyen sokat is faggatták az újságírók, mindent nem mondhatott el. Nem is érthették volna meg. Győzelmét értékelték külföldön is, de igazán csak itthon értették meg. És csak azok, akik igazán ismerték. Mert mit is mondott volna a külföldieknek ez a két szó: tej és kenyér. A felkészülés megkülönböztetett étrendje. A „kalóriáddá” étrend mindjárt érthetőbb lesz, ha azt mondjuk, hogy főtt kukorica és melasz helyett fogyasztották az arra érdemes birkózók. A győzelem pillanata Bencze Lajos az elsők között látott munkához, s szinte ezzel egyidőben újra birkózni kezdett. Látták lenyűgöző akaraterejét, amellyel a többieket is magával ragadta. A csupaszív, lelkes birkózógárda hamarosan válogatott keretté lépett elő, amely készülődött a háború utáni első Európe-bajnokságra. Készülődés?! Üvegezett terem, s gyakran edzés utáni meleg víz, és tej, és kenyér, az edzés után. A „kis Bence” minden porcikájával készült az Európa-bajnokságra, de valahogy mégsem hitt benne. Olyan szegény volt az ország és olyan költséges a kiküldetés! Amikor kezébe nyomták a fapados vasúti jegyet, no és Prágától a repülőjegyet, elérzékenyült. Akkor, abban a pillanatban határozta el, hogy minden áron győzni fog! A béke első magyar aranyérmese szűkszavú nyilatkozó volt. Úgy gondolta, hazájáról éppen eleget mondott a történelem. Ő a maga kis aranyérmét hozzátéve azt bizonyította a világnak, hogy talpra áll az az ország, amelynek ilyen sportolói vannak. A segítő kéz a A szív, az a bizonyos „sportszív” csodákra volt képes. A tartós eredmények azonban nem táplálkozhattak csupán a „sportszív” lelkesedéséből. Az elmúlt évek viharai amúgy is alaposan igénybe vették a sportemberek áldozatkészségét, kitartását. A Magyar Kommunista Párt lépett elő, hogy bizonyítsa, mennyire fontosnak tartja a sport ügyét. Először a Vasasnak nyújtja segítő kezét, majd programját kiterjeszti az egyetemes magyar sportra. A Vasas rendkívüli közgyűlésén deklarálja ezt az MKP. Teljes erkölcsi súlyával áll a nagymúltú munkásegyesület mögé. Hegyi Gyula mondja a rendkívüli közgyűlés beszámoló szónokaként: „Az infláció a vasmunkás szövetséget is megviselte. Nem is remélhettünk semmiféle támogatást ... És ebben a lerongyolódott, szegény állapotunkban nyújtja felénk segítő kezét a Magyar Kommunista Párt és magáénak vallja a Vasast.” Új Vasas-legenda küszöbén A Vasas frissen választott elnöke, Kádár János szavai: — Csodálatosan szép múlt áll a Vasas mögött. A háború alatt betöltött szerepe pedig hősies. Hiába nyomta a Vasast az államhatalom, a Vasas-szíveket nem lehetett megölni. — :A sportolók és vezetők között vissza kell állítanunk azt a szellemet, amely a háború alatt jellemezte a Vasast. Egy magasabb sporterkölcsöt kell érvényre juttatni. — Végül: egyetlen sportoló sem tölti be a hivatását, ha nem forr össze a munkásság százezreivel. A Vasasnak szolgálnia kell nemcsak a minőségi sportot, hanem a tömegsportot is__ A Vasas-versenyzőknek komoly szervezeti életet kell élniük. Ne csak a versenyeken legyünk együtt, hanem a mindennapi életben is. Örökzöld szavak. Ma is menynyire érvényesek! LABDARÚGÁSRÓL VAN SZÓ Rossz passzban vagyunk? Túl hosszúra nyúlik ez az őszi idény, sehogysem akar befejeződni. A válogatott sajátos gondjai miatt újra szünetel a bajnokság és máris azért kell izgulni, hogy legyen harmadik VB selejtezőmérkőzés, tehát újra megszakadjon... A szurkolókat leginkább érdeklő kérdésekre nem kapunk választ, kiesők és bajnokjelöltek kétségek között vergődnek, s a kupamérkőzések csak fokozzák a feszültséget! A Csepel már befejezte KK- szereplését, de kiesése közel sem volt olyan sima ügy, mint amilyennek kívülről látszik. A budapesti mérkőzés előtt ugyanis Keszthelyi Mihály pontosan látta a veszélyt. Szóról-szóra ezt mondta a folyosón: — Meglátjátok, a Wacker nem rossz csapat. Nincsenek szenzációs játékosai, de abba a képbe sem fér bele, amit nálunk az osztrák középcsapatokról megformálnak. Esetleg gólokat is rúghatunk nekik. De ők is fognak gólt rúgni, s ez lesz a baj!. .. Ezek után tessék visszaemlékezni a mérkőzés lefolyására: 1:0-nál továbbjutó volt a Csepel, 2:1 után ordító helyzeteik voltak és mégis . .. Keszthelyi nem jós, csak edző. De ismeri a csapatát! Az ETO végigtámadta mérkőzésének nagy részét. A barcelonai védelem nemegyszer látszólag vert helyzetbe került , és a hazaiak kaptak gólokat. Nincs sok reményük a továbbjutásra... A Bp. Honvéd legalább 70 percen keresztül egy kapura játszott. A Lazio kapusa a földön fekve kivédte Kocsis öt lépésről küldött bombáját. A kapus és a védők kétségbeesetten rúgtak-vágtak, aztán egyszer csatáraik végigvezették a labdát a pályán. A vége: 1:1. Az O. Dózsa magával vitte Brugesba lelkes szurkolótáborának feltámadó reményét. Végre igazán jó a csapat, valamilyen szinten mindenki válogatott! Öt gólt kaptak. Ez pedig a futballisták képletes fogalmazása szerint valamirevaló gombócból is sok... mentőkörülmenTclimell- végi eleje sorai lehetni ideírni! Igazuk van a játékosoknak: felfigyelhetne a nemzetközi szövetség arra a hallatlan ellentmondásra, ami 22 ember 120 perces küzdelme és a kalapból való sorsolás között van. Inkább 11-esekkel döntsék el a továbbjutást, abban mégiscsak szerepet kap a vetélkedők labdarúgó tudása. Egy ilyen Horvát-szerű bírót kapni is határozottan pechnek számít. Nem véletlenül bukott meg a Slovan Bratislava a Dunfermline KEK-elődöntőn. Tiltakozott is további foglalkoztatása ellen mindkét csapat... Tehetségtelensége szembetűnő, képtelen arra, hogy 22 ember kemény küzdelmét megfelelő keretek között tartsa. Ezt hamar észrevették az olaszok, s ízelítőt adtak nekünk a Világ Kupa-döntők hangulatából. A Honvédon valószínűleg az sem segítene, ha a visszavágót is Ilorvat vezetné, mert bár a mi labdarúgóink, színészkedésben, raffinált időhúzásban, a testi épséget fenyegető szabálytalankodásban valamilyen fokra eljutottak már, az olaszokhoz képest mégis gyenge kezdők. De a Lazio budapesti dicstelen szereplése után mégis jó lenne tudni: a gyenge bíró ellenére mer-e az olasz csapat a saját szurkolói előtt ennyire minősíthetetlen teljesítményt nyújtani?! No és egyesek pillanatnyi indiszponáltsága, kapufák, balszerencse, stb ... Azért egyre érdemes lenne felfigyelni: hallatlanul idegesen játsszák csapataink a kupamérkőzéseket! Mindig eléggé tékozlóak voltunk a helyzetek kihasználásában, de védekezni labdarúgásunk legkritikusabb időszakaiban is tudtunk. Ez ugyanis nem tartozik a játék magasabb művészetéhez: a minimális labdakezelésen túl gyorsaság, keménység és a hideg fej kell hozzá. Mi pedig a logvaratlanabb s/síitáeról.Szól is góritksat kapunk. Két csatár öt védő ellen eredményes volt Csepelen, Kispesten, Győrött, Brugesban. De ha ide vesszük a válogatott találkozókat, akkor Koppenhágában, Prágában is.. Tessék csak végignézni a lelátón: sok ember már .Ekkor a fejet fogja, amikor az ellenfél átlépi a félpálya vonalát. Az egészen kezdetleges hibák — a kapus beüti, berúgja, lába között átengedi a labdát, a középhátvéd kirohan a szögletzászlónál cselezgető ellenfélhez, ugyanakkor senki sem fedezi a kapu előtt helyezkedő egyszerű csatárt, a védelem utolsó tagja lyukat rúg vagy elesik, pedig tízméteres körzetében senki sincs , szóval ez az általánosítható fejetlenség és önbizalomhiány érési problémákat sejtet. Az Újpesti Dózsa fiataljai csütörtökön hazaérkeztek Belgiumból, pénteken elindultak az utánpótlásválogatottal Lengyelországba, illetően Olaszországba. A többiek Sós Károllyal edzőtáborba vonulnak, hogy az írek ellen készüljenek, aztán bajnokság, kupavisszavágó, s ha minden úgy lesz, ahogy szeretnénk , a csehszlovákok elleni VB-selejtező. Aztán a bajnokság hajrája és már készülődés a téli túrára, szerencsés esetben, újabb kupaforduló ... Úgy élnek a labdarúgók ebben a túlzsúfolt szakaszban, mint a haknizó színészek, akik a taxiban lapozzák át a forgatókönyvet, mit is kell a következő állomáson elmondani, vagy énekelni. Amikor a lila-fehérekkel legutóbb Leedsben jártunk, az United vezetői nagyon világosan levezették, miért nem megy rá egy élvonalbeli angol csapat egyszerre a kupára és a bajnoki címre. Nincs idő az oda-vissza hangolásra, a játékosokban nem érnek meg a vágyak és kötelmek, s a kapkodás miatt nemegyszer a két szék közé esett a Manchester United és a Leeds United is! Talán nincs igazuk. Elektronikus számológéppel mérik az embert és a tranzisztorok nem tudják követni a szívnek és szellemnek szárnyalását. Talán egy magyar labdarúgó ötletességéből — a maga szintjén — többre is futja. De akkor is jobban kell ügyelni a fokozatosság elvére. A mi játékosaink az ilyen nagy mértékű idegi terhelést, több helyre összpontosítást nem szokták meg, s erre nincsenek megfelelően felkészítve. Rossz passzban vagyunk? A helyzet túlzott leegyszerűsítését jelentené, ha elfogadnánk a klubvezetőknek ezt a véleményét. Fejeződjön be az esztendő, rendezzük a bajnokság lebonyolítását, készítsék el az illetékesek az MTI Országos Tanácsa határozatainak végrehajtási tervét. Kapjanak egy kis levegőt a csapatok, hogy reálisan tervezhessenek, és ami különösen fontos, a célokhoz igazítsák az edzésmunkát. Van egy közmondás: „Aki sokat markol, keveset fog”. Azt hiszem, ez erre a helyzetre is vonatkozik. Borbély Pál Soha is piké ilyen 90 penet! Nagyon el voltunk keseredve a Honvéd—Lazio mérkőzés után. A színészkedő olasz játékosok, a rúgások, a fülcibálások, az adok-kapok jelenetek olyan lehangoltságot keltettek bennünk, hogy legszívesebben meszsze elkerültük volna a két öltözőt. S erre a folyosón mit láttunk? Az olasz játékosok kedélyesen ütögették a Honvéd-labdarúgók hátát. Gyorsan pergő nyelvvel azt magyarázhatták: „Jól van, fiúk, letelt a 90 perc, legyünk megint jó barátok”. Az ügyet ezzel lezárták, s elégedetten álltak a tus alá. Ami történt, számukra természetes volt? Úgy tűnik, igen. Kedves, mosolygós, s nagyon udvarias fiúkká változtak vissza. Olyanok voltak, mint amikor megismerkedtünk velük a szerdai edzés után. lorenzo bízik a továbbjutásban Lorenzo! Kollégánk mondta a mérkőzés előtt, hogy olvasta tanulmányát a labdarúgók pszichikai felkészítéséről, az egyén felelősségéről a játéktéren. Nagyszerű — és főként sportszerű — tanácsokat ad az egész világon ismert tréner. De most mintha éppen az ellenkezőjét tanítaná a Laziénál! Ki érti ezt? És este, amikor befejeztük a munkát, kezünkbe került Joao Saldanhának, a brazil válogatott szakvezetőjének csütörtöki nyilatkozata. „Európában a VB óta az erőszakosságok és a durvaságok száma nőtt... Ha ma egy csatár egyedül tör be az ellenfél kapujának előterébe, szinte az életével játszik... Az AC Milan—Estudiantes mérkőzésen egyetlen ember maradt állva, a bíró... A mexikói döntőben a legnagyobb problémát az erőszakosság, a tettlegesség jelenti majd... Ha ütnek minket, mi visszaütünk. Szemet szemért, fogat fogért” ... — és ilyen szellemben folytatódik a nyilatkozat. Hát itt tartunk? A brazil vezető visszaütésről beszél, de — és éppen ez az, amit nem lehet érteni — Kispesten a vendég olasz játékosokat nem bántotta senki, ők ütöttek, csíptek, fület húztak, csaptak fejbe játékosokat. Olyan széles skáláját mutatták annak, amit nem szabad csinálni a játéktéren, hogy akár tanulmányt lehetne készíteni a 90 perc alatt bemutatott „gyakorlatanyagból”. Fegyvertáruknak ez csak egyik, de igen látványos eszköze volt. Nagyon módszeresen zavarták meg például a szögletrúgásokat, szabadrúgásokat. Két-három lépésre álltak a labda elé, s csak nagysokára mentek — egy lépéssel hátrább. A kapukirúgás külön tanulmányt érdemel. Legalább 30 másodpercet elügyeskedtek mindegyiknél. Nagyon sajnáljuk, hogy nem mértük stopperrel a tiszta játékidőt. Egészen bizonyos azonban, hogy egy órát sem tett ki. Játékban és taktikában A Bp. Honvéd Bicskei, Tóth Gyula, Tichy, Pusztai és Kozma nélkül is arra törekedett, hogy minden erejével támadjon. Preiner a csatársor tengelyébe egy fiatal játékost állított, Pált. Bátran belement a közelharcokba, de a döntő pillanatban mindig hibázott. Két gólt szerezhetett volna, de hát ne feledjük el: nem befejező csatár, tipikus középpályás. A Honvéd tehát bátran támadott, igyekezett előnyt szerezni. A középpályások is támadó szerepkört tölthettek be, sőt, Kelemen és Marosi is eljutott a 16- osig. De a góllövés nem ment. A Lazio pedig a sok-sok szabálytalankodáson kívül azért csinált mást is. Szorosan őrizték a Honvéd előretolt csatárait, sőt, az építő szerepkört betöltő Kocsist is. Tehát öten embert fogtak. Mögöttük ott volt a biztosító hátvéd szerepkörében Marchesi. Marad még négy mezőnyjátékos. Chinaglia nem kapott közülük védekező feladatot, a többiek a félpályától zavarták a Honvéd kibontakozó támadásait. Mindezekkel szemben kellett volna a Honvédnek gólokat rúgnia. És csak egyet sikerült, azt is büntetőből. Miért maradtak el a gólok? Nem volt igazi befejező csatár a Honvédban.¤ Nem találta meg a foggal-körömmel védekező Lazio-taktika ellenszerét. Nem tudtak megszabadulni védőiktől a csatárok, így a támadások indítói soha nem találtak szabad embert. Ezért sok volt az oldalán hátraadogatás. Nem kísérleteztek eleget átlövésekkel a középpályások. És végül. Nem lett volna szabad átvenni a Lazio csipkedő-harapó stílusát. Ehhez nem ért a Honvéd, s nem is szabad, hogy megtanulja. Ez csak a tekintélyének ártott! Van-e remény Rómában? Miért ne lenne! A teljes csapattal kiálló Honvéd, hibáit kiszűrve, még a Lazio otthonában is továbbjuthat! A Lazio nem bekkelhet odahaza, s egy határozott bíró vezette mérkőzésen Rómában egészen biztosan nem engedhet meg magának ilyen sportszerűtlenség-sorozatot. Ilyen helyzetben pedig a játék dönthet, s ezt, reméljük, a Honvéd adja elő majd jobban. Varga Béla Szombat, 1969. november 1.3 Győzelem nélkül... Három olyan ország van, amelynek válogatottja ellen labdarúgó-válogatottunk Budapesten még sohasem nyert: Spanyolország, Uruguay és Írország. A spanyolokkal és az írekkel 1945 óta nem játszottünk itthon, Uruguay csapata ellen pedig még csak egy mérkőzést vívtunk Budapesten. Igaz, a spanyolok is csak egyszer jártak Budapesten (1925, 0:1, Zsák nagy potyagólja), az írek azonban már kétszer is itt voltak. A Magyarország—Írország mérkőzések múltja — magyar szemszögből: 1934. dec. 13, Dublin 4:2 1936. május 3, Budapest 3:3 1936. december 6, Dublin 3:2 1939. március 1, Cork 2:2 1939. május 18, Budapest 2:2 1969. június 8, Dublin 2:1 6 mérkőzés, 3 magyar győzelem, 3 döntetlen, gól arány 16:12 Magyarország javára. A magyar válogatott jelenlegi mérlege: 439 mérkőzés, 246 győzelem, 87 döntetlen, 106 vereség, a gólarány 1193:721. Ebből 1945 óta: 1198 mérkőzés, 129 győzelem, 33 döntetlen, 36 vereség, a gólarány: 588:256. Ha a csehszlovákokkal harmadik mérkőzést kell játszanunk, akkor az lesz a 200., 1945 óta sorra kerül a mérkőzés. Jubileum! ★' Hatvanadszor lesz válogatott legközelebb Göröcs. Lehet, hogy már szerdán? Az írek elleni 22-es keret többi tagjának eddigi válogatottsága: 55: Mészöly. 36: Bene. 30: Szentmihályi. 25: Ihász. 13: Szűcs. 7: Tamás. 6: Páncsics, Zámbó. 5: Fazekas, Puskás, Dunai 11. 2: Kozma, Géczi. 1: Noskó, Kelemen, Kocsis, Halmosi. Újonc: Nagy L. Vidáts, Keglovich, Somogyi. (A legutóbbi kimutatásunkból a svédek elleni mérkőzés adatai kimaradtak.) Válogatottunk idei hatodik mérkőzését játssza. Az 1969. évi mérleg: 3 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség.