Népsport, 1969. november (25. évfolyam, 252-276. szám)

1969-11-01 / 252. szám

A RABLÓGAZDÁLKODÁST NEM ENGEDHETJÜK MEG MAGUNK Fiatal atléták a mérlegen Az év mérlegén megmérettek és sokan közülük könnyűnek találtattak. A müncheni olimpia rajtévét zártuk, azt az idényt, amikor a reflektorok makacsul az után­pótlást veszik célba atlétiká­ban is. Ahol derűsek a színek — A legkönnyebbel, vagy a nehezével kezdjük? — A leghálásabb témával, az ugrószámokkal! — nevet Túsz Ferenc és mély lélegzetet vesz. Láthatóan felkészült a „vallatás­ra” ... — Ha csak ezekből állna az atlétika, akkor most szép, de­rűs képet lehetne festeni, s az előtérben a magasugrás lenne Sárával, Farkassal, Dóczival, Ta­taival és Rudolf Erikával. Tá­volban ugyan igazán csak Kan­­dár futott be, de Katona, Her­­czeg és Fülöp is ígéret, s a gát­futó Deákkal itt is érdemes fog­lalkozni. A lányoknál Foriseké az elsőség, nyomában azonban Balatoni és Zsom is. — És miért ugrottak előre a fejlődésben éppen az ugrók? — Itt történt meg legkoráb­ban a tudatos kiválasztás s itt terjedt el talán legjobban az új edzésmódszer — a távlati mun­ka, amelynek első láncszeme a fizi­kkai erősítés. És emellett az ugrószámok megkülönböztetett figyelmet élveztek, mert itt egy új edzésrendszer ugrásszerű fej­lődést ígért — és hozott is! A kivételek meg a szabály — Az olimpiákon és Európa­­bajnokságokon bebizonyítottuk, hogy „dobó nemzet” vagyunk atlétikában. Milyen helyet kap most a dobás az értékelésben? — Gerelyben jól állunk, sok a tehetség, főleg a lányok között A többi számban azonban már hiányzik a közvetlen utánpótlás. Mindenütt van 2—3 ígéret, de kik inkább csak­ 1976-ra érnek be. — Münchenre miért nem? — Kiesett két-három lánc­szem. Amikor például súlylö­késben volt két nagy egyénisé­günk, Varjú és Nagy Zsigmond, azt hittük, hogy örök életűek lesznek ezen a földön. Azok, akik akkor voltak nagy ígére­tek, amikor e két versenyző közvetlen utánpótlását kellett volna nevelni, nem kaptak elég lehetőséget a fejlődéshez és en­nek most isszuk meg a levét. Egyébként hasonló a helyzet a hármasugrásban, ahol késnek az eredményekkel Cziffra, Kalocsai és Ivanov közvetlen utódai. . — A rúdugrásban nem voltak igazán nagy elődök, és mi mégiscsak hátul kullogunk... — Steinhacker tehetséges, de komoly fejlődést nem remélhe­tünk tömegesítés nélkül. Erről pedig szó sem lehet addig, amíg a legolcsóbb rúd 3000 forint, egy műanyag leérkezőhelyért pedig 25 ezer forintot kell letenni az asztalra. A szűk esztendők folytatódnak — Azt hiszem, nehéz fejezet­hez érkeztünk... A futásra gon­dolok ... — Hát ez így igaz — veszi át ismét a szót az utánpótláskeret vezető edzője. — Alig van olyan terület, amelyről szólva ne kel­lene sóhajtani egyet. Talán a gát a kivétel. Ott a tehetséges fiatalok szépen fejlődtek az idén. Kövesd­ és Árva már a nagykeretben van, de a fejlődés még lassú, gyorsítani kellene. — Mi van a rövidtávokkal? Az ember olyan egyszerűen képzeli el az egészet — csak gyorsan kell futni... — Igen ám, csakhogy gyorsan futni lassan kell megtanulni, ez örök igazság. Nálunk meg gyor­san szeretnék megtanítani gyor­san futni a fiatalokat. Ez ed­zésrendszeri hiba. A gyorsabb gyerekekből nem lehet rögtön vágtázót faragni rövid-résztávos edzésekkel. Görcsös, merev mozgást idegzenek be, ami nem alkalmas arra, hogy a továb­biakban építeni lehessen rá. Néha rossz nézni a mozgásukat! — Visszatérünk a mottóhoz, az edzésmódszeretkhez? — Hosszabb távú, lendületes futással kell a fiatalokat fizi­kailag alkalmassá tenni a ké­sőbbi gyorsasági munkához. Persze, a lendületes futás le­gyen azért gyors, de csak any­­nyira, amennyire erejükből el­­merevedés nélkül futja. Ez a rosszul értelmezett munka az egyik oka annak, hogy a tehet­ségnek indult fiatal egy ideig felfut, utána megáll, ami már a visszaeséssel egyenlő. — Közép- és hosszútávon is gyakran beszéltünk eltűnt te­hetségekről ... — Az idény eleji mezei verse­nyeken mindig úgy látszik: na, most lépünk végre egyet előre! Azután ahogy haladunk befelé az idénybe, úgy csappannak meg a reményeink. A pályaversenye­ken egyre gyengülnek az ered­mények. — Miért? Túl erf is a téli, vagy túl gyenge a nyári munka? — Nem. Amíg a mezei verse­nyekre készülnek, hosszúkat fut­nak, és csak­ mérsékelten kap helyet a szakaszos edzés. Ké­sőbb azonban a mennyiségi mun­kával szemben a minőségi ke­rül előtérbe, áttérnek az inter­­vall edzésekre és a gyor­sasági munkát részesítik előny­ben, ezt pedig a gyerekek nehezen vállalják. És lehet, hogy ezt a munkát néhol túlzásba is viszik. Már­pedig ha az ered­mény nem javul, a gyerek fo­kozatosan elveszti a kedvét, és az edzésmunkába vetett bizal­mát. Ezzel kezdődik azután a lemorzsolódás... Ok és okozat — Azt hiszem, mindabból, amit itt elmondott, az derül ki, hogy minden út — az edzés­módszerekhez vezet... — Amíg az edzők a mának dolgoznak és gyors eredménye­ket akarnak elérni, addig nincs megalapozva a holnap. A táv­lati edzésrendszerben, amely még nem terjedt el eléggé, egyetlen szakaszt sem lehet bün­tetlenül átugrani! A rablógaz­dálkodást nem engedhetjük meg magunknak! — És a fiatal versenyzők mo­rálja? — Változtatni kellene szem­léletükön, kiküszöbölve az önelégültséget. A hazai első­ség nemzetközi mércével néha még semmi. A győzelem is fontos, de az eredmény még fontosabb! Önigényesség nélkül aligha jutnak előre! Sem ők , sem a magyar at­létika ... Ruszkai Katalin 44 órás munkahétre azonnali belépéssel FELVESZÜNK gyors- és gépírónőket, asztalos, lakatos, esztergályos, marós, fúrás, villanyszerelő, szerszámkészítő, víz- és központi fűtés­­szerelő szakmunkásokat, sajtológép munkás­nőket, betanuló férfimunkásokat, továbbá segédmunkásokat, takarítónőket és mosdótakarítónőket, 14-16 éves leányokat és fiúkat 4, illetve 6 órás munkára, Óbudai telepünkre férfi segédmunkáso­kat. Jelentkezés: GANZ VILLAMOSSÁGI MŰVEK, BUDAPEST, II., FÉNY UTCA 16 (Széna térnél.) Pontyozás - szobában Telente még a pesti hi­dak tájékán is láthatjuk, hogy a sporthorgászok nem tartanak a mostoha időjárástól, mert szerin­tük a hal sohasem hiány­zik a vízből. Persze, az igazság az, hogy nap­jainkban nemcsak a víz­parton, hanem a szobában is lehet horgászni. Még­pedig november 5-től kez­dődően egészen február végéig minden hét szer­dáján jól temperált kö­rülmények között. Horgásziskola kezdődik a Közlekedési Építő Vál­lalat Böszörményi út 20/22. szám alatti helyi­ségében a fenti napokon 18 és 20 óra között. Vajon mit lehet itt ta­nulni? Az iskola anyaga két részből áll, gyakorlati foglalkozásból, és film­vetítésből. A tananyag mindenre kiterjed, még arra is, hogy a kifogott pontyot miként kell meg­tisztítani és elkészíteni halászlének. Az iskola ingyenes és elsősorban a kezdőket segíti az eddig rejtélyes tudnivalók meg­ismerésében. Felelősségtőlj­s döntései elüt a sportegyesüt­stek A­ kik szeretik, figyelik és segítik a testnevelési és sportmozgalmat, azok elsősorban a sikeres, vagy csa­lódást okozó sporteredményeken, a helyi, az országos, vagy nem­zetközi sporteseményeken mé­rik le a fejlődést. Időnként azonban a sportszervezetek felé fordul a figyelem, oda, ahol az eseményeket szervezik, ahol a sportolókat nevelik, a sport­eredményeket kovácsolják. Most is ilyen időszak következik: no­vember 1 és január közepe között valamennyi sportegyesü­let vezetőségválasztó közgyűlést tart. Sportmozgalmunk szervezeti alappillére az az ötezer kisebb­­nagyobb sportegyesület, amely több mint egymillió tagot tömö­rít. Az elmúlt két évben lénye­gesen megváltozott a sportegye­sületek helyzete, mert az MTI II. kongresszusa óta önálló tár­sadalmi szervezetek. Az adott üzem, intézmény, szövetkezet dolgozóinak, kollektívájának sportszervezetei, amelyek az MTI keretében működnek. Az új elrendezés egy sor olyan fo­lyamat megindulását eredmé­nyezte, ami egyértelműen egész­ségesnek tekinthetők. Erősödött az egész mozgalom demokratiz­musa, ha nem is mindenütt él­tek, vagy élnek még helyesen a nagyobb önállóság lehetőségei­vel. Utat nyitott annak, hogy ott és azok döntsenek egy sportegyesület helyi céljairól, terveiről, tevékenységéről, akik azt meg is valósítják. Az MTI központi irányítása — ami vala­mennyi sportegyesületben köte­lezően kell hogy érvényesüljön — az alapvető és átfogó kérdé­sekben jelentkezik. Az új helyzet arra késztette az MTI országos és területi szerveit, hogy egy sor igazgatá­si hatáskört leadjanak, vagy ne alkalmazzanak. Ezek közül a fontosabbak: megszűnt a sport­egyesületi költségvetések MTI által történő jóváhagyása, a bér- és létszámkeretek ügye, az al­kalmazási jogkör a sportegyesü­letek hatáskörébe került, a ká­der-hatáskörökben nem alkal­mazzák­ a korábbi központi és területi jogokat. Ez a folyamat még nem fejeződött be, de egyre érezhetőbbek a nagyobb önállósággal végzett munka elő­nyei. Az önállósággal összefér, hogy aki a testnevelési és sport­­mozgalomban tevékenykedik, vagy azt segíti, az betartsa a mozgalom szabályait. E­zekben a hetekben a sport­egyesül­eti elnöksé­gek elkészítik beszámolói­kat. Ez soha nem volt könnyű feladat, hiszen számot kell adni az egész egyesület és az elnök­ség kétéves tevékenységéről. Ko­rábban nem lebecsülendő „man­kót” adott az a sokféle szem­pont, irányelv, útmutató, ame­lyeket a központi és területi szervek előírtak, igaz, hogy ezek akaratlanul is a sablonos be­számolókat segítették. Ilyen „mankó” most nincs, de termé­szetesen az MTI és területi szervei minden más segítséget megadnak a közgyűlések szer­vezéséhez. Most tehát e beszá­molók keretében önállóan kell az elnökségeknek értékelniük a helyzetet, annak tükrében, hogy mit tette le az MTI II. kongresz­­szusa és az egyesület közgyűlé­si határozatainak megvalósítása érdekében. A korábbi közgyűléseik beszá­molói gyakran sportáganként, vagy más csoportosításban az egyesület sportolóinak, csapatai­nak a versenyeken elért ered­ményeit sorolták fel. Ma már ez kevés, többet vár a tagság is és a vezetésre megválasztott el­nökség a megnövek­edett önálló­ság következtében jobban a köz­gyűlésre van utalva. A tagság­gal kell megvitatni, milyen helyzetben van az egyesület, milyen irányban kell fejlődnie. Milyenek­ a feltételek, lehet-e ezeket javítani, milyenek az igények, teljesíthetők-e és ho­gyan? Milyen sportágban mi­lyen szintű program, tevékeny­ség, szervezet szükséges? Mit nyújt az egyesület tagjainak, mit vállalnal­ a munkából a tagok? Milyen sportakciókat szervezze­nek a nem sportegyesületi ta­gok részére? A rövidebb mun­kaidő milyen újabb feladatokat ró az egyesületre? Sok a vi­taindító és elhatározásra váró kérdés, amelyekre a közgyűlé­sek adhatnak választ. A technikában, a tudomá­nyokban felgyorsult fejlődés közvetlen hatása egész társa­dalmunkban és az egyén élet­módjában egyaránt jelentkezik. Ugyanígy a legkülönbözőbb for­mákban a testnevelési és sport­­mozgalomban is. Újabb sport­ágai­ honosodnak meg. Néhány sportág erősen veszít népszerű­ségéből, más sportágai­ ugrás­szerűen kibontakoznak. Növek­szik az érdeklődés és az igény a sportolás kötetlenebb formái iránt, szélesedik! a természetjá­rók tábora A változó élet igé­nyeit testnevelési és sportmoz­galmunknak is követnie kell és ebben nagy szerepet kapnak a sportegyesületei­, a sportegyesü­leti vezetők. Elsősorban a sport­egyesületek­ben valósulnak meg azok a cé­lok, amelyek testnevelési és sportmozgalmunk előtt állnak. De természetesen sokféle mó­don. A legkülönbözőbbek egy­­egy sportegyesület lehetőségei és az igények is eltérőek. Más lehetőségei vannak egy nagy­üzemnek és más egy kis falusi­nak. Ma már van olyan sport­egyesület, amely teljes egészé­ben önerőből — a tagok hozzá­járulásából és a helyi anyagi eszközökből — tartja fenn ma­gát. Sok helyütt helyesen élve megnövekedett hatáskörükkel, például a helyi sajátosságokhoz igyekeztek igazítani a rendezvé­nyek helyárait, differenciált tagdíjfizetést vezettek be, a szervezet céljával összefüggő melléktevékenységhez kezdtek és így tovább. A sportegyesüle­tek többségénél azonban az ilyen erőfeszítések mellett sem valósítható meg az „önfenntar­tás” és joggal számítanak a bázis­üzem, intézmény, szövet­kezet támogatására, hiszen csak ez teszi lehetővé a fejlődést, sokszor magát a fenntartást is. Mindez a sportegyesületi el­nökségeket a korábbinál jóval nagyobb előrelátásra és önte­vékenységre készteti. Nagyobb hatáskörűvé, önállóbbá, de egy­ben nehezebbé is vált a sport­egyesületi vezetők munkája. A sportegyesületek most soron levő közgyűlésein a vezetők megválasztásá­ra is sor kerül. A sportegyesüle­tek vezetésének szép, de nehéz feladatát az esetek többségében a sport, a közösség szeretetétől fűtött társadalmi munkások vég­zik. A vezetőségválasztó köz­gyűléseken a legtöbb sportegye­sületnél a régiek mellé új veze­tőket is választanak. Ott járnak el helyesen, ahol az új erők bekapcsolása nem hiánypótló jellegű, hanem tudatosan az irányító munka színvonalának emelése, a vezetők, az aktíva utánpótlása a cél. Az egyesületi elnökségi tagok, a számvizsgáló bizottsági tagok, a szakosztályok és sportcsoportok vezetőségi tag­jai többségükben nem üres cím­nek tekintik megbízatásukat, hanem szabad idejükből sokat áldozva, sokat tesznek egyesüle­tük érdekében. Róluk a nagy nyilvánosság előtt ritkábban esik szó. Most, a vezetőségvá­lasztó közgyűléseken, a sport­egyesület munkájának számba­vételekor kapják a legnagyobb elismerést, a tagság köszönetét és bizalmát. A sportegyesületek testneve­lési és sportmozgalmunkban a legfontosabb szerepet töltik be és — bár a sportpályákon egy­mással versenyeznél! — fejlődé­sükkel, sikereikkel, az újabb, növekvő igényeknek megfele­lőbb működésükkel örömet okoznak valamennyi, a testne­velési és sportmozgalmat sze­rető embernek. Béres Tibor, az MTI OT osztályvezetője Az MTS „EZÜSTGERELY“ pályázata­­ A fotópályázaton minden hiva­­tásos és amatőr fotós részt ve­het, aki képeinek témájával és művészi színvonalával ugyan­csak a testnevelés és sport pro­pagandáját szolgálja. Ennek ér­dekében a pályázók számára az MTS OT a sportmozgalom három alapvető területét javasolja: 1. versenysport, 2. utánpótlás-ne­velés, iskolai sportélet, 3. kötet­len, játékos, szórakoztató test­edzési és sportolási formák. Pá­lyázni fekete-fehér felvételekkel lehet. A legkisebb képméret 18x28 cm. A pályázaton egy szerző legfeljebb hat képpel ve­het részt. A három-hat képből álló sorozatok egy képnek szá­mítanak. A beküldési határidő ugyan­csak 1970. február 1. A cím: V., Báthory utca 5., Testnevelési és Sportmúzeum. A bírálóbizottság által legjobbnak ítélt fotó elnye­ri az Ezüstgerely és a 3000 fo­rintos tiszteletdíjat. A Magyar Fotóművészek Szövetségének dí­ját elnyert alkotás ugyancsak pénzjutalomban részesül. A legjobb sportirodalmi mű­vek pályázatán részt vehet min­den 1969-ben megjelent olyan sporttárgyú könyv, vagy irodal­mi alkotás, amely egy-egy sport­ág szakmai, oktatói, vagy neve­lési céljait szolgálja, emlékeze­tes sporteseményt örökít meg, valamely kiváló sportoló pálya­futásával foglalkozik, a szocia­lista sportmozgalmat népszerűsí­ti egy adott területen, vagy ál­talános jelleggel. A legjobb sportkönyv elnyeri az „Ezüstge­­rely”-díjat — és 8000 forintot. A bíráló bizottság ezenkívül pénzjutalomban részesíthet olyan nyomtatásban meg nem jelent sporttárgyú írást is, amely a fenti célokat szolgálja. A legjobb sportfilm ,,Ezüst­­gerely” díját elnyerheti minden olyan — 1969. március 1. —1970. február 1-e között készített — filmalkotás, amely a testne­velési és sportmozgalom ver­seny- vagy tömegsport-tevékeny­ségét művészi színvonalon nép­szerűsíti, sportszakmai, oktatói, nevelési vagy tudományos té­mát dolgoz fel, vagy a sport­­mozgalom — esetleg egy adott sportág — fejlődésével, fejlesz­tésével foglalkozik. A legjobb sportfilm rendezője elnyeri az ,,Ezüstgerely”-díjat é,­ 8000 fo­rintot. A bírálóbizottság a film operatőrét i... pénzjutalomban ré­szesítheti. (MTI) Az MTA Országos Tanácsa 1969—70-re is kiírta az „Ezüst­­gerely” pályázatot. A képzőmű­vészet, a fotó, a sportfilmek, a sport- é® a szakirodalom kate­góriáiban még színvonalasabb alkotások létrejöttét kívánják ösztönözni, ezzel is elősegítve a testnevelési és sportmozgalom népszerűsítését. A képzőművészeti pályázatra­­— 1970. február 1-i határidő­vel — beküldhető minden olyan képző- és iparművészeti alkotás (festmény, kisplasztika, szobor, grafika, érem, plakett, serleg, jelvény stb.) amely a testneve­lés és sport bármely területét művészien jeleníti meg. A leg­jobb képzőművészeti alkotás el­nyeri az „Ezüstgerely” díjat és az első helyezettnek járó 8000 forintot. Pénzjutalomban része­sülnek a második és harmadik helyezettek is. Nem fenegyerek, em... ötéves korában már mini­torpedóként szelte a hullámo­kat a jó öreg egri uszodában. Ügyesen labdázott, öröm volt nézni. Kint a parton meg akár egy nyúl, olyan sebesen futott. Főként, ha a pajkos kis kölyköt a felbőszített nagyobbak vették üldözőbe. Így nőtt fel. Úszott, futott. Egyszer kellett csak mondani, hogy próbálkozzon meg a lö­vészettel is — egycsapásra kész háromtusázó vált belőle ... Hogy labdázzon, azt viszont soha még mondani sem kellett. Szenve­déllyel kergette a vizes bőrt. Vízilabdázóként is ígéretként tartották számon. Bodnár János sokszínű csillagként tűnt fel. A felfelé ívelő pálya állomásai: az Egri Dózsa csapatával má­sodik az országos ifjúsági vízi­labda-bajnokságban. 1960-ban második az egri országos há­romtusa versenyen, s tehetsége feltűnik Benedek Ferencnek, a csepeli öttusázók edzőjének. Egy év múlva már öttusázó­k Csepelen. 1962-ben második az országos ifjúsági bajnok­ságon, csapatban első a Csepel. Egy nagy ugrás — 1965. Lip­csében ifjúsági egyéni öttusa­világbajnokságot nyer. 1966-ban a budapesti nagyszabású nem­zetközi versenyen Balczó mö­gött második. 1967-ben Buda­­pest-bajnok, a Csepel együtte­sével országos bajnok. 1968- ban az olimpiai csapat negye­dik embere a mexikói olim­pián ... És közben az elmarad­hatatlan vízilabdázás. Az OSC- vel végig járta a minőség lép­csőfokait — bátyja, Bodnár I dr., olimpiai bajnokunk testvéri társaságában. Idén itt is orszá­gos bajnokság, BEK-szerep­lés! ... És vegyük mindehhez hozzá még azt is, hogy már utolsó éves hallgatója a Testnevelési Főiskola vívómesterképző ta­gozatának. Ez a napos oldal. Idén azonban az öttusázás ha­tározottan nem ment. A rossz nyelvek szerint sokat megengedett magának értékítéleteiben, túlságosan sza­bad szájú. A hangnem, amit a vezetőivel megütött, gyakran volt bántó. Úgymond, nehezen kezelhető, s a csetepaték a­­sporteredményeiben is tükröződ­tek. — Mi a véleménye Bodnár Jánosnak?­­ — Nem vagyok elragadtatva magamtól. Kétségtelen, hogy soha nem haboztam elmondani a véleményemet. Azt sem állí­tom, hogy ez mindig kellemes lehetett azoknak, akiknek szólt. Lehet __ bizonyos kérdésekben nem is volt igazam. De ha valamit állítottam, azt meggyő­ződésből tettem, hittem tehát az igazamban. — Volt-e fegyelmije? — Igen. — Hányszor? — Háromszor. — Az okok? — Először, mert tiszteletlen hangot használtam Benedek ed­zővel ... Másodszor — fájós füllel kellett úsznom, s nem szí­vesen vállaltam — komolytalan versenyzés miatt. Ugyanis 4:10- et „repesztettem”. Legutóbb pe­dig minden eddigi bűnömet a fejemre olvasták. Egy évre el­tiltottak a versenyzéstől — fel­függesztéssel ,­s megvontál­ az élsportolói juttatásomat. — És mi következik ezután? — Okosabb lettem. Higgadtabb, meggondoltabb leszek. Meg kell tanulnom hallgatni is. Nem kétértelmű célzásként mondom... Az előttem álló évben egy utolsó, nagy próbát teszek. Elkövetek mindent, hogy ismét az élre verekedjem magam. Főként a lövészetre fektetek súlyt. Az 1969. évi eredményeimet elsősorban a gyenge lőeredményeknek kö­szönhetem ... Huszonhatéves vagyok, s ugye, itt az ideje fel­nőtté válni, legalábbis a fontos kérdésekben... Bodnár János nem fene­gyerek. Az uszoda társadalmá­ban közszeretetnek és népszerű­ségnek örvend. Mi volt a baj? Olykor ko­molytalan, felelőtlen — önma­gával szemben is. Ezt pedig a legnagyobb tehetségek sem en­gedhetik meg maguknak. Alig­hanem ő is erre döbbent rá. S­­ éppen ezért nincs okunk a kétkedésre sikerül a követke- s ző éve. Egészen biztos! .. . Pe­­­­dig nem akármilyen vetélytár­­sakat kell megelőznie! Gallov Rezső ! Szombat, 1969. november 1.5

Next