Népsport, 1969. november (25. évfolyam, 252-276. szám)
1969-11-01 / 252. szám
A RABLÓGAZDÁLKODÁST NEM ENGEDHETJÜK MEG MAGUNK Fiatal atléták a mérlegen Az év mérlegén megmérettek és sokan közülük könnyűnek találtattak. A müncheni olimpia rajtévét zártuk, azt az idényt, amikor a reflektorok makacsul az utánpótlást veszik célba atlétikában is. Ahol derűsek a színek — A legkönnyebbel, vagy a nehezével kezdjük? — A leghálásabb témával, az ugrószámokkal! — nevet Túsz Ferenc és mély lélegzetet vesz. Láthatóan felkészült a „vallatásra” ... — Ha csak ezekből állna az atlétika, akkor most szép, derűs képet lehetne festeni, s az előtérben a magasugrás lenne Sárával, Farkassal, Dóczival, Tataival és Rudolf Erikával. Távolban ugyan igazán csak Kandár futott be, de Katona, Herczeg és Fülöp is ígéret, s a gátfutó Deákkal itt is érdemes foglalkozni. A lányoknál Foriseké az elsőség, nyomában azonban Balatoni és Zsom is. — És miért ugrottak előre a fejlődésben éppen az ugrók? — Itt történt meg legkorábban a tudatos kiválasztás s itt terjedt el talán legjobban az új edzésmódszer — a távlati munka, amelynek első láncszeme a fizikkai erősítés. És emellett az ugrószámok megkülönböztetett figyelmet élveztek, mert itt egy új edzésrendszer ugrásszerű fejlődést ígért — és hozott is! A kivételek meg a szabály — Az olimpiákon és Európabajnokságokon bebizonyítottuk, hogy „dobó nemzet” vagyunk atlétikában. Milyen helyet kap most a dobás az értékelésben? — Gerelyben jól állunk, sok a tehetség, főleg a lányok között A többi számban azonban már hiányzik a közvetlen utánpótlás. Mindenütt van 2—3 ígéret, de kik inkább csak 1976-ra érnek be. — Münchenre miért nem? — Kiesett két-három láncszem. Amikor például súlylökésben volt két nagy egyéniségünk, Varjú és Nagy Zsigmond, azt hittük, hogy örök életűek lesznek ezen a földön. Azok, akik akkor voltak nagy ígéretek, amikor e két versenyző közvetlen utánpótlását kellett volna nevelni, nem kaptak elég lehetőséget a fejlődéshez és ennek most isszuk meg a levét. Egyébként hasonló a helyzet a hármasugrásban, ahol késnek az eredményekkel Cziffra, Kalocsai és Ivanov közvetlen utódai. . — A rúdugrásban nem voltak igazán nagy elődök, és mi mégiscsak hátul kullogunk... — Steinhacker tehetséges, de komoly fejlődést nem remélhetünk tömegesítés nélkül. Erről pedig szó sem lehet addig, amíg a legolcsóbb rúd 3000 forint, egy műanyag leérkezőhelyért pedig 25 ezer forintot kell letenni az asztalra. A szűk esztendők folytatódnak — Azt hiszem, nehéz fejezethez érkeztünk... A futásra gondolok ... — Hát ez így igaz — veszi át ismét a szót az utánpótláskeret vezető edzője. — Alig van olyan terület, amelyről szólva ne kellene sóhajtani egyet. Talán a gát a kivétel. Ott a tehetséges fiatalok szépen fejlődtek az idén. Kövesd és Árva már a nagykeretben van, de a fejlődés még lassú, gyorsítani kellene. — Mi van a rövidtávokkal? Az ember olyan egyszerűen képzeli el az egészet — csak gyorsan kell futni... — Igen ám, csakhogy gyorsan futni lassan kell megtanulni, ez örök igazság. Nálunk meg gyorsan szeretnék megtanítani gyorsan futni a fiatalokat. Ez edzésrendszeri hiba. A gyorsabb gyerekekből nem lehet rögtön vágtázót faragni rövid-résztávos edzésekkel. Görcsös, merev mozgást idegzenek be, ami nem alkalmas arra, hogy a továbbiakban építeni lehessen rá. Néha rossz nézni a mozgásukat! — Visszatérünk a mottóhoz, az edzésmódszeretkhez? — Hosszabb távú, lendületes futással kell a fiatalokat fizikailag alkalmassá tenni a későbbi gyorsasági munkához. Persze, a lendületes futás legyen azért gyors, de csak anynyira, amennyire erejükből elmerevedés nélkül futja. Ez a rosszul értelmezett munka az egyik oka annak, hogy a tehetségnek indult fiatal egy ideig felfut, utána megáll, ami már a visszaeséssel egyenlő. — Közép- és hosszútávon is gyakran beszéltünk eltűnt tehetségekről ... — Az idény eleji mezei versenyeken mindig úgy látszik: na, most lépünk végre egyet előre! Azután ahogy haladunk befelé az idénybe, úgy csappannak meg a reményeink. A pályaversenyeken egyre gyengülnek az eredmények. — Miért? Túl erf is a téli, vagy túl gyenge a nyári munka? — Nem. Amíg a mezei versenyekre készülnek, hosszúkat futnak, és csak mérsékelten kap helyet a szakaszos edzés. Később azonban a mennyiségi munkával szemben a minőségi kerül előtérbe, áttérnek az intervall edzésekre és a gyorsasági munkát részesítik előnyben, ezt pedig a gyerekek nehezen vállalják. És lehet, hogy ezt a munkát néhol túlzásba is viszik. Márpedig ha az eredmény nem javul, a gyerek fokozatosan elveszti a kedvét, és az edzésmunkába vetett bizalmát. Ezzel kezdődik azután a lemorzsolódás... Ok és okozat — Azt hiszem, mindabból, amit itt elmondott, az derül ki, hogy minden út — az edzésmódszerekhez vezet... — Amíg az edzők a mának dolgoznak és gyors eredményeket akarnak elérni, addig nincs megalapozva a holnap. A távlati edzésrendszerben, amely még nem terjedt el eléggé, egyetlen szakaszt sem lehet büntetlenül átugrani! A rablógazdálkodást nem engedhetjük meg magunknak! — És a fiatal versenyzők morálja? — Változtatni kellene szemléletükön, kiküszöbölve az önelégültséget. A hazai elsőség nemzetközi mércével néha még semmi. A győzelem is fontos, de az eredmény még fontosabb! Önigényesség nélkül aligha jutnak előre! Sem ők , sem a magyar atlétika ... Ruszkai Katalin 44 órás munkahétre azonnali belépéssel FELVESZÜNK gyors- és gépírónőket, asztalos, lakatos, esztergályos, marós, fúrás, villanyszerelő, szerszámkészítő, víz- és központi fűtésszerelő szakmunkásokat, sajtológép munkásnőket, betanuló férfimunkásokat, továbbá segédmunkásokat, takarítónőket és mosdótakarítónőket, 14-16 éves leányokat és fiúkat 4, illetve 6 órás munkára, Óbudai telepünkre férfi segédmunkásokat. Jelentkezés: GANZ VILLAMOSSÁGI MŰVEK, BUDAPEST, II., FÉNY UTCA 16 (Széna térnél.) Pontyozás - szobában Telente még a pesti hidak tájékán is láthatjuk, hogy a sporthorgászok nem tartanak a mostoha időjárástól, mert szerintük a hal sohasem hiányzik a vízből. Persze, az igazság az, hogy napjainkban nemcsak a vízparton, hanem a szobában is lehet horgászni. Mégpedig november 5-től kezdődően egészen február végéig minden hét szerdáján jól temperált körülmények között. Horgásziskola kezdődik a Közlekedési Építő Vállalat Böszörményi út 20/22. szám alatti helyiségében a fenti napokon 18 és 20 óra között. Vajon mit lehet itt tanulni? Az iskola anyaga két részből áll, gyakorlati foglalkozásból, és filmvetítésből. A tananyag mindenre kiterjed, még arra is, hogy a kifogott pontyot miként kell megtisztítani és elkészíteni halászlének. Az iskola ingyenes és elsősorban a kezdőket segíti az eddig rejtélyes tudnivalók megismerésében. Felelősségtőljs döntései elüt a sportegyesütstek A kik szeretik, figyelik és segítik a testnevelési és sportmozgalmat, azok elsősorban a sikeres, vagy csalódást okozó sporteredményeken, a helyi, az országos, vagy nemzetközi sporteseményeken mérik le a fejlődést. Időnként azonban a sportszervezetek felé fordul a figyelem, oda, ahol az eseményeket szervezik, ahol a sportolókat nevelik, a sporteredményeket kovácsolják. Most is ilyen időszak következik: november 1 és január közepe között valamennyi sportegyesület vezetőségválasztó közgyűlést tart. Sportmozgalmunk szervezeti alappillére az az ötezer kisebbnagyobb sportegyesület, amely több mint egymillió tagot tömörít. Az elmúlt két évben lényegesen megváltozott a sportegyesületek helyzete, mert az MTI II. kongresszusa óta önálló társadalmi szervezetek. Az adott üzem, intézmény, szövetkezet dolgozóinak, kollektívájának sportszervezetei, amelyek az MTI keretében működnek. Az új elrendezés egy sor olyan folyamat megindulását eredményezte, ami egyértelműen egészségesnek tekinthetők. Erősödött az egész mozgalom demokratizmusa, ha nem is mindenütt éltek, vagy élnek még helyesen a nagyobb önállóság lehetőségeivel. Utat nyitott annak, hogy ott és azok döntsenek egy sportegyesület helyi céljairól, terveiről, tevékenységéről, akik azt meg is valósítják. Az MTI központi irányítása — ami valamennyi sportegyesületben kötelezően kell hogy érvényesüljön — az alapvető és átfogó kérdésekben jelentkezik. Az új helyzet arra késztette az MTI országos és területi szerveit, hogy egy sor igazgatási hatáskört leadjanak, vagy ne alkalmazzanak. Ezek közül a fontosabbak: megszűnt a sportegyesületi költségvetések MTI által történő jóváhagyása, a bér- és létszámkeretek ügye, az alkalmazási jogkör a sportegyesületek hatáskörébe került, a káder-hatáskörökben nem alkalmazzák a korábbi központi és területi jogokat. Ez a folyamat még nem fejeződött be, de egyre érezhetőbbek a nagyobb önállósággal végzett munka előnyei. Az önállósággal összefér, hogy aki a testnevelési és sportmozgalomban tevékenykedik, vagy azt segíti, az betartsa a mozgalom szabályait. Ezekben a hetekben a sportegyesületi elnökségek elkészítik beszámolóikat. Ez soha nem volt könnyű feladat, hiszen számot kell adni az egész egyesület és az elnökség kétéves tevékenységéről. Korábban nem lebecsülendő „mankót” adott az a sokféle szempont, irányelv, útmutató, amelyeket a központi és területi szervek előírtak, igaz, hogy ezek akaratlanul is a sablonos beszámolókat segítették. Ilyen „mankó” most nincs, de természetesen az MTI és területi szervei minden más segítséget megadnak a közgyűlések szervezéséhez. Most tehát e beszámolók keretében önállóan kell az elnökségeknek értékelniük a helyzetet, annak tükrében, hogy mit tette le az MTI II. kongreszszusa és az egyesület közgyűlési határozatainak megvalósítása érdekében. A korábbi közgyűléseik beszámolói gyakran sportáganként, vagy más csoportosításban az egyesület sportolóinak, csapatainak a versenyeken elért eredményeit sorolták fel. Ma már ez kevés, többet vár a tagság is és a vezetésre megválasztott elnökség a megnövekedett önállóság következtében jobban a közgyűlésre van utalva. A tagsággal kell megvitatni, milyen helyzetben van az egyesület, milyen irányban kell fejlődnie. Milyenek a feltételek, lehet-e ezeket javítani, milyenek az igények, teljesíthetők-e és hogyan? Milyen sportágban milyen szintű program, tevékenység, szervezet szükséges? Mit nyújt az egyesület tagjainak, mit vállalnal a munkából a tagok? Milyen sportakciókat szervezzenek a nem sportegyesületi tagok részére? A rövidebb munkaidő milyen újabb feladatokat ró az egyesületre? Sok a vitaindító és elhatározásra váró kérdés, amelyekre a közgyűlések adhatnak választ. A technikában, a tudományokban felgyorsult fejlődés közvetlen hatása egész társadalmunkban és az egyén életmódjában egyaránt jelentkezik. Ugyanígy a legkülönbözőbb formákban a testnevelési és sportmozgalomban is. Újabb sportágai honosodnak meg. Néhány sportág erősen veszít népszerűségéből, más sportágai ugrásszerűen kibontakoznak. Növekszik az érdeklődés és az igény a sportolás kötetlenebb formái iránt, szélesedik! a természetjárók tábora A változó élet igényeit testnevelési és sportmozgalmunknak is követnie kell és ebben nagy szerepet kapnak a sportegyesületei, a sportegyesületi vezetők. Elsősorban a sportegyesületekben valósulnak meg azok a célok, amelyek testnevelési és sportmozgalmunk előtt állnak. De természetesen sokféle módon. A legkülönbözőbbek egyegy sportegyesület lehetőségei és az igények is eltérőek. Más lehetőségei vannak egy nagyüzemnek és más egy kis falusinak. Ma már van olyan sportegyesület, amely teljes egészében önerőből — a tagok hozzájárulásából és a helyi anyagi eszközökből — tartja fenn magát. Sok helyütt helyesen élve megnövekedett hatáskörükkel, például a helyi sajátosságokhoz igyekeztek igazítani a rendezvények helyárait, differenciált tagdíjfizetést vezettek be, a szervezet céljával összefüggő melléktevékenységhez kezdtek és így tovább. A sportegyesületek többségénél azonban az ilyen erőfeszítések mellett sem valósítható meg az „önfenntartás” és joggal számítanak a bázisüzem, intézmény, szövetkezet támogatására, hiszen csak ez teszi lehetővé a fejlődést, sokszor magát a fenntartást is. Mindez a sportegyesületi elnökségeket a korábbinál jóval nagyobb előrelátásra és öntevékenységre készteti. Nagyobb hatáskörűvé, önállóbbá, de egyben nehezebbé is vált a sportegyesületi vezetők munkája. A sportegyesületek most soron levő közgyűlésein a vezetők megválasztására is sor kerül. A sportegyesületek vezetésének szép, de nehéz feladatát az esetek többségében a sport, a közösség szeretetétől fűtött társadalmi munkások végzik. A vezetőségválasztó közgyűléseken a legtöbb sportegyesületnél a régiek mellé új vezetőket is választanak. Ott járnak el helyesen, ahol az új erők bekapcsolása nem hiánypótló jellegű, hanem tudatosan az irányító munka színvonalának emelése, a vezetők, az aktíva utánpótlása a cél. Az egyesületi elnökségi tagok, a számvizsgáló bizottsági tagok, a szakosztályok és sportcsoportok vezetőségi tagjai többségükben nem üres címnek tekintik megbízatásukat, hanem szabad idejükből sokat áldozva, sokat tesznek egyesületük érdekében. Róluk a nagy nyilvánosság előtt ritkábban esik szó. Most, a vezetőségválasztó közgyűléseken, a sportegyesület munkájának számbavételekor kapják a legnagyobb elismerést, a tagság köszönetét és bizalmát. A sportegyesületek testnevelési és sportmozgalmunkban a legfontosabb szerepet töltik be és — bár a sportpályákon egymással versenyeznél! — fejlődésükkel, sikereikkel, az újabb, növekvő igényeknek megfelelőbb működésükkel örömet okoznak valamennyi, a testnevelési és sportmozgalmat szerető embernek. Béres Tibor, az MTI OT osztályvezetője Az MTS „EZÜSTGERELY“ pályázata A fotópályázaton minden hivatásos és amatőr fotós részt vehet, aki képeinek témájával és művészi színvonalával ugyancsak a testnevelés és sport propagandáját szolgálja. Ennek érdekében a pályázók számára az MTS OT a sportmozgalom három alapvető területét javasolja: 1. versenysport, 2. utánpótlás-nevelés, iskolai sportélet, 3. kötetlen, játékos, szórakoztató testedzési és sportolási formák. Pályázni fekete-fehér felvételekkel lehet. A legkisebb képméret 18x28 cm. A pályázaton egy szerző legfeljebb hat képpel vehet részt. A három-hat képből álló sorozatok egy képnek számítanak. A beküldési határidő ugyancsak 1970. február 1. A cím: V., Báthory utca 5., Testnevelési és Sportmúzeum. A bírálóbizottság által legjobbnak ítélt fotó elnyeri az Ezüstgerely és a 3000 forintos tiszteletdíjat. A Magyar Fotóművészek Szövetségének díját elnyert alkotás ugyancsak pénzjutalomban részesül. A legjobb sportirodalmi művek pályázatán részt vehet minden 1969-ben megjelent olyan sporttárgyú könyv, vagy irodalmi alkotás, amely egy-egy sportág szakmai, oktatói, vagy nevelési céljait szolgálja, emlékezetes sporteseményt örökít meg, valamely kiváló sportoló pályafutásával foglalkozik, a szocialista sportmozgalmat népszerűsíti egy adott területen, vagy általános jelleggel. A legjobb sportkönyv elnyeri az „Ezüstgerely”-díjat — és 8000 forintot. A bíráló bizottság ezenkívül pénzjutalomban részesíthet olyan nyomtatásban meg nem jelent sporttárgyú írást is, amely a fenti célokat szolgálja. A legjobb sportfilm ,,Ezüstgerely” díját elnyerheti minden olyan — 1969. március 1. —1970. február 1-e között készített — filmalkotás, amely a testnevelési és sportmozgalom verseny- vagy tömegsport-tevékenységét művészi színvonalon népszerűsíti, sportszakmai, oktatói, nevelési vagy tudományos témát dolgoz fel, vagy a sportmozgalom — esetleg egy adott sportág — fejlődésével, fejlesztésével foglalkozik. A legjobb sportfilm rendezője elnyeri az ,,Ezüstgerely”-díjat é, 8000 forintot. A bírálóbizottság a film operatőrét i... pénzjutalomban részesítheti. (MTI) Az MTA Országos Tanácsa 1969—70-re is kiírta az „Ezüstgerely” pályázatot. A képzőművészet, a fotó, a sportfilmek, a sport- é® a szakirodalom kategóriáiban még színvonalasabb alkotások létrejöttét kívánják ösztönözni, ezzel is elősegítve a testnevelési és sportmozgalom népszerűsítését. A képzőművészeti pályázatra— 1970. február 1-i határidővel — beküldhető minden olyan képző- és iparművészeti alkotás (festmény, kisplasztika, szobor, grafika, érem, plakett, serleg, jelvény stb.) amely a testnevelés és sport bármely területét művészien jeleníti meg. A legjobb képzőművészeti alkotás elnyeri az „Ezüstgerely” díjat és az első helyezettnek járó 8000 forintot. Pénzjutalomban részesülnek a második és harmadik helyezettek is. Nem fenegyerek, em... ötéves korában már minitorpedóként szelte a hullámokat a jó öreg egri uszodában. Ügyesen labdázott, öröm volt nézni. Kint a parton meg akár egy nyúl, olyan sebesen futott. Főként, ha a pajkos kis kölyköt a felbőszített nagyobbak vették üldözőbe. Így nőtt fel. Úszott, futott. Egyszer kellett csak mondani, hogy próbálkozzon meg a lövészettel is — egycsapásra kész háromtusázó vált belőle ... Hogy labdázzon, azt viszont soha még mondani sem kellett. Szenvedéllyel kergette a vizes bőrt. Vízilabdázóként is ígéretként tartották számon. Bodnár János sokszínű csillagként tűnt fel. A felfelé ívelő pálya állomásai: az Egri Dózsa csapatával második az országos ifjúsági vízilabda-bajnokságban. 1960-ban második az egri országos háromtusa versenyen, s tehetsége feltűnik Benedek Ferencnek, a csepeli öttusázók edzőjének. Egy év múlva már öttusázók Csepelen. 1962-ben második az országos ifjúsági bajnokságon, csapatban első a Csepel. Egy nagy ugrás — 1965. Lipcsében ifjúsági egyéni öttusavilágbajnokságot nyer. 1966-ban a budapesti nagyszabású nemzetközi versenyen Balczó mögött második. 1967-ben Budapest-bajnok, a Csepel együttesével országos bajnok. 1968- ban az olimpiai csapat negyedik embere a mexikói olimpián ... És közben az elmaradhatatlan vízilabdázás. Az OSC- vel végig járta a minőség lépcsőfokait — bátyja, Bodnár I dr., olimpiai bajnokunk testvéri társaságában. Idén itt is országos bajnokság, BEK-szereplés! ... És vegyük mindehhez hozzá még azt is, hogy már utolsó éves hallgatója a Testnevelési Főiskola vívómesterképző tagozatának. Ez a napos oldal. Idén azonban az öttusázás határozottan nem ment. A rossz nyelvek szerint sokat megengedett magának értékítéleteiben, túlságosan szabad szájú. A hangnem, amit a vezetőivel megütött, gyakran volt bántó. Úgymond, nehezen kezelhető, s a csetepaték asporteredményeiben is tükröződtek. — Mi a véleménye Bodnár Jánosnak? — Nem vagyok elragadtatva magamtól. Kétségtelen, hogy soha nem haboztam elmondani a véleményemet. Azt sem állítom, hogy ez mindig kellemes lehetett azoknak, akiknek szólt. Lehet __ bizonyos kérdésekben nem is volt igazam. De ha valamit állítottam, azt meggyőződésből tettem, hittem tehát az igazamban. — Volt-e fegyelmije? — Igen. — Hányszor? — Háromszor. — Az okok? — Először, mert tiszteletlen hangot használtam Benedek edzővel ... Másodszor — fájós füllel kellett úsznom, s nem szívesen vállaltam — komolytalan versenyzés miatt. Ugyanis 4:10- et „repesztettem”. Legutóbb pedig minden eddigi bűnömet a fejemre olvasták. Egy évre eltiltottak a versenyzéstől — felfüggesztéssel ,s megvontál az élsportolói juttatásomat. — És mi következik ezután? — Okosabb lettem. Higgadtabb, meggondoltabb leszek. Meg kell tanulnom hallgatni is. Nem kétértelmű célzásként mondom... Az előttem álló évben egy utolsó, nagy próbát teszek. Elkövetek mindent, hogy ismét az élre verekedjem magam. Főként a lövészetre fektetek súlyt. Az 1969. évi eredményeimet elsősorban a gyenge lőeredményeknek köszönhetem ... Huszonhatéves vagyok, s ugye, itt az ideje felnőtté válni, legalábbis a fontos kérdésekben... Bodnár János nem fenegyerek. Az uszoda társadalmában közszeretetnek és népszerűségnek örvend. Mi volt a baj? Olykor komolytalan, felelőtlen — önmagával szemben is. Ezt pedig a legnagyobb tehetségek sem engedhetik meg maguknak. Alighanem ő is erre döbbent rá. S éppen ezért nincs okunk a kétkedésre sikerül a követke- s ző éve. Egészen biztos! .. . Pedig nem akármilyen vetélytársakat kell megelőznie! Gallov Rezső ! Szombat, 1969. november 1.5