Népsport, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

Labdarúgásunk, ahogy a játékos látja meg.Síp(Di?//­ A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA VASÁRNAP, 1970. FEBRUÁR 1. ♦ Áfa: 90 fillér ♦ XXVI. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM (Cikkünk a 3. oldalon) Hattá, itt Tata felaktkozik! Boldog új fiúk között Gabai, Józsa és Bolya ♦ Mit mond Hargitay? Tesztvizsgák­­• Mennyit futott Borsányi? Varjú tekintélye ♦ Palicskó-sztori ♦ Vigyázz, Ádám! Az új fiúk fiatalok, szerények, boldogak és tele vannak remé­nyekkel. Gabai János a BEAC-ból jött az MTK-ba. — Az MTK az anyaegyesüle­tem. Mérei Vili bácsi volt az el­ső tanítómesterem, s most régi vágyam teljesült, amikor vissza­kerültem a kék-fehérekhez. Nagybátyám, Révész Béla is az MTK-ban játszott, ugyancsak balhátvédet. Itt Tatán csodás! Négyszer annyit edzünk, mint a BEAC-ban. Túl vagyok a nehe­zén. Józsa István, a BKV egykori erőssége örül, hogy a Videoton­ba került: — Izgultam, miként fogadnak majd a fiúk. Nos, csak a leg­jobbat mondhatom. Szívélyessé­gükkel megkönnyítették szá­momra az első napokat. Én ke­mény edzésekhez voltam szokva, s így Tata ilyen vonatkozásban nem okoz gondot. Most már csak az a kérdés: gyökeret verek-e a csapatban? Bolya János, a nyurga kapus, Kiskunfélegyháza után Szegeden őrzi majd a hálót. — Minden vágyam az NB I volt. A fejlődési lehetőségek biztosítottak. Akaraterőn, igye­kezeten sem fog múlni, s ha mégsem sikerül, csak magam hibáztathatom. Vajon mire vi­szem? .... Három új fiú, akikkel edzőik eddig minden tekintetben elége­dettek. ged­, Wolek (Videoton) 135, Vá­­radi (Vasas) 134, Konrád (Pécs) 128, Novák (Ferencváros) 125, Somogyi (Rába) 124. Mennyit mozog egy játékos? A Videoton—Tatabánya edzőmér­kőzésen Borsányit, a fehérvári középpályást figyeltem: 5 perc alatt 2 perc 46 mp-et futott, moz­gott. Amikor embert kellett fog­nia, 5 percből csupán 38 mp-ig állt. És mennyi ideig birtokolja egy csatár a labdát? A székesfe­hérvári Szolnoki fél óra alatt harmincnégyszer ért a labdához, s összesen 36 mp-et (!) birtokol­ta. Azért ilyen keveset, mert nem mozgott eleget, s némely­kor előnyös helyzetben sem kapta meg a labdát. Varjú Vilinek nagy a tekinté­lye a labdarúgók előtt. Többek között azért is, mert nagysze­rűen lábteniszezik. Nem akar­tam elhinni, amikor elmondták, hogy Albertet és Farkast is megverte. Most már nem kétke­dem, mert láttam, amikor Szu­­romit kétvállra fektette. Vili telicsüddel nagyszerűen rúg. Igaz, a játékszabályokat saját profiljára alakította ki. Megkö­veteli a kétszeri érintés lehető­ségét. Ja, így neki kevesebbet kell mozognia. De hát ennyi előnyt csak kaphat, nem igaz? Vilinek nemigen akad verseny­társa. A labdarúgók féltik a presztízsüket. Hát még ha Pó­lyák, olimpiai bajnok birkózónk is Tatán lenne... Az MTK edzésein a két Pa­­licskó kapcsolatát figyeltem. A papa soha nem szólt a fiára, a Tibi gyerek ugyanis mindent ki­fogástalanul csinált. Nagyon igyekszik, szótlan, udvarias. — Mondj valamit a fiaddal kapcsolatban, Tibor? Mosolyogva válaszolt: — Nem tudok. Tibi egy a sok közül.­­'~ én edzőségemből ne­ki csak tránya lehet —, előnye soha. Rothe­mel Adámnak, a tatabá­nyaiak nagy tehetségű kapusá­nak — úgy látszik — egy kicsit fejébe szállt a dicsőség. Az egyik fotoriportert elhesseget­te, mondván: unja már a dol­got. Aztán az is igazság, hogy­ Ádám barátunk az edzéseken sem tartozik a legszorgalmasab­bak közé. Gélei József, az egy­kori válogatott nem véletlenül mondta neki a minap: — Vigyázz, Adám, nehogy úgy járj, mint Grosics távozása után Rapp. Ha könnyelmüsködsz, jön Csepecz! Adám — gondolkozz! Tata, január 31. Németh Gyula Hargitay György hetenként há­romszor speciális kapusedzést tart Tatán. Elégedetten mondta: — Egyre többet bírnak a kapu­sok. Főleg Tóth dr. és Földes, a két győri, mert soha nem hiá­nyoznak, nem kímélik magukat, hanem a lehető legnagyobb erő­bedobással edzenek. Most már csak az a fontos, hogy a ké­sőbbiek során is hasonló legyen a helyzet. Rothermel a derekát tapogat­ta, Fonyad a térdét, mások nem győztek pihegni. Hargitay meg is jegyezte: — A KSI-ben három éve fog­lalkozom néhány gyerekkel. Ter­helésüket fokozatosan növeltem. Bizonyára kétkedve fogadják, pedig igaz: a 12 éves fiúk lé­nyegesen jobban állják a speciá­lis edzések tempóját, mint az él­vonalbeli kapusok Tatán. Ez több mint elgondolkoztató! Belelapoztunk az ellenőrök naplójába, s megnéztük néhány tesztvizsga eredményét. Nézzük a legjobbakat. Ruganyosság­­felmérés, helyből távolugrás: Horváth B. (Rába) 2.98 m, Sza­bó (Tatabánya) 2.85, Török (MTK) 2.78, Vass (Szeged) 2.75, Posch (Videoton) 2.73. Gyorsa­ság, 20 m-es sprint alapján, ala­pozó időszakban: Szabó, Sántha (Tatabánya), Posch (Videoton), Szőke (Ferencváros) 2.90 mp, Szurom­ (MTK) 2.92, Vass (Sze­ged) 2.95, Korsós (Rába) 3.10, Puskás (Vasas) 3.13, Máté (Pécs) 3 20. Rúgóerő km /óra se­bességben, 70 m-es lövések alap­ján) Monostori (Tatabánya), Sár­közi­­ (MTK) 140 km, Vass (Sze­ A küzdeniakarás ismét remek győzelmet hozott Magyarország-NSZK 18:16 (8-10) Játékcsarnok, 900 néző. Ve­zette: Orosz, Valenta (mindkettő csehszlovák). Magyarország: Szabó L. — Fe­nyő, Kató, Vass S. Simó, Stiller, Marosi. Csere: Horváth, Varga, Adorján, Szabó I, Takács. NSZK: Podak — Möller, Lüb­­king, Brand, Neuhaus, Schmidt, Feldhoff. Csere: Bode, Bucher, Finkelmann, Görtz, Rogge. Góllövő: Kató 4, Takács 3, Fenyő 2, Marosi 2, Vass S. 2, Adorján 2, Stiller 2, Simó, ill Lübking 7, Schmidt 4, Möller 2, Brand, Bucher, Rogge. Az előzetes várakozással ellen­tétben — igen sok üres ülőhely volt még a Játékcsarnokban a mérkőzés kezdetekor. Ennek el­lenére milliók láthatták e ta­lálkozót a magyar és a stutt­garti televízió jóvoltából. Akárcsak csütörtökön, ezúttal is a német kézilabdázók kezd­ték a játékot, s most sem tud­ták első támadásukat góllal be­fejezni. A túloldalon mi sem örülhettünk, Marosi hibázott jó helyzetben. Szemmel láthatóan nyugodtabban játszottak a mie­ink, mint két nappal ezelőtt. Az eredmény viszont azt bizonyítot­ta, hogy szinte túlzásba is vit­ték ezt. Játékosainknak nem volt türelmük a helyzetek kidol­gozásához. Ugyanekkor a né­met ellentámadások során bizonytalanul védekeztek a széleken, olyannyira, hogy még Schmidt is bevette az ekkor még lassú Szabó hálóját. Nem volt tetszetős a játék, csupán nagy küzdelem folyt a játéktéren. Libking volt elemében — mivel külön őrzője nem akadt —, s ügyes játékmes­ternek bizonyult. A fél­idő utolsó perceiben Káló fellángolásának örülhettünk: egymás után két gólt is szerzett. Ennek ellenére kétgólos hát­ránnyal zártuk az első harminc percet. A MÁSODIK FÉLIDŐBEN Bode védte a német kaput. A magyar csapatban Horváth kez­dett. Az első öt percben Stiller góljára Lübking hárommal vá­laszolt, majd Schmidt — ismét a szélről — négyre növelte a gólkülönbséget (9:13). Közben Feldhoff futott el ragyogóan, biztos gólhelyzetben azonban hi­bázott. (Igaz, ebben a kapujából nagyszerűen kiinduló Horváth „segítette”.) Vass büntetőt hagyott ki és ez megint bizonytalanná tette játékosainkat. A második öt percben csupán Káló gólja ér­demelt említést és az, hogy­­ Szabó ismét elfoglalta helyét a magyar kapuban. A 15. percig 13:15-re feljött a magyar csapat. Az egyenlítés reménye tűzbe hozta a közönséget. Adorján becserélése sikeres húzásnak bizonyult. A csapatkapitány igen jól védekezett, támadá­saink is megfontoltabbak lettek. Felgyorsult a játék. Gólokat lőttünk ebben az időszakban, ugyanakkor még sokat hibáz­tunk. A 20. percben végre sike­rült egyenlíteni (16:16). A 23.-ban végre a vezetést is megszerez­te Takács, röviddel azután, hogy Schmidt büntetőt hibázott. (A hétméteres védésére Horváth váltotta fel kapunkban Szabó Lászlót.) A 25. percben — már magyar vezetésnél — egy Fe­nyő-bomba csattant az egyik ol­dalon. A másikon Lübking indí­tott, de­­ Szabó bravúrral védett. Kató lőtte 18. gólunkat. Még két és fél perc volt hátra a játék­időből. Növelhettük volna a magyar gólok számát, de játé­kosaink ismét idegeskedtel­. Az utolsó percben, Marosi hibás át­adása után Lübking nyargalha­tott el,­ de­­ Szabónak már nem lehetett gólt lőni. Az első félidő játéka láttán és az eredmény alakulása folytán, már-már tartottunk a találkozótól. A németek ugyan nem javultak sokat csütörtök óta, kézilabdázóink viszont — a csütörtöki győzelem ellenére — ismét sokat idegeskedtek. A második félidő utolsó részé­ben azonban jobb fizikai erő­állapotukkal és ismét kitűnő küzdeniakarással fordították saját javukra az eredményt. A német csapat az utolsó tizen­négy percben nem lőtt gólt (!). Ebben a ragyogóan védő Sza­bónak is oroszlánrésze volt. Második félidei teljesítményé­vel Szabó L. bizonyult a magyar csapat legjobbjának. Kaic kitű­nő harcos volt, akárcsak Simó. Az utóbbi igen jól irányította csapatunkat. Adorján jól küzdő, okosan játszó kapitánynak bizo­nyult. Podak volt a jobbik német ka­pus. Lübking egy félidőn át re­mekelt. A harcos német játé­kosok közül Möllert, Neuhaust és Feldhoffot lehet még dicsér­­ni. , A két csehszlovák játékvezető ezúttal is gyengén, rengeteg hi­bával bíráskodott. Szántó György Nem lehet áttörni!" - adták ki a jelszót kézilabdázóink. A rendkívül, gólveszélyes, robusztus Schmidt lövését egyszerre hárman — Marosi, Stiller és hátulról Ka­y — igyekeznek hárítani. S mögöttük még ott volt a ragyogó Szabó kapus is. (Geleta Pál felv.) Kiküldött munkatársunk, Hámori Tibor jelenti Pozsonyból. Az első meglepetés Gyengén szerepelünk a vegyes párosban A pozsonyi Kultúra Park ha­talmas tornatermében szomba­ton reggel egy kék melegítős, 12 éves kislány álldogált a palánk­nál. — Serdülőverseny nem lesz — mondta neki valaki. — Tudom — felelte —, csak­hogy én a felnőttek között indu­lok. A rendezők tehát éltek a ta­nulási lehetőséggel és sok fia­talt elindítottak nemzetközi asz­talitenisz-bajnokságukon. De a külföldi csapatok átlagos életkora is feltűnően ala­csony. Persze, azért találkoz­hatunk idősebbekkel is — főleg a palánkon kívül. Itt van például a vendéglátók sokszoros világbajnoka, Iván Andreadis. Szakvezetői minő­ségben szemléli a fejleményeket. Jósolni azonban nem akar, eb­ben nem sokat változott. De ta­lán másban sem. Rajta nemigen látszik meg az idő múlása. De térjünk a tárgyra. Szomba­ton este az ünnepélyes megnyi­tón 15 ország versenyzői vonul­tak fel: Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Hollandia, Jugo­szlávia, Lengyelország, Magyar­­ország, az NDK, az NSZK, Ro­mánia, Svédország és a Szovjet­unió asztaliteniszezői. Néhányan bizony lógó orral hallgatták az ünnepi beszédet. A megnyitó előtt ugyanis már sokan kiestek a küzdelemből, sajnos, közöttük egy egész és két fél vegyes pá­rosunk is. Nézzük tehát ezt a számot. A Timár, Papp A.-kettős biztosan ugrott át két alacsony akadályt és bejutott a legjobb 16 közé. Beleznay a csehszlovák szininö­­vendék Tomasovával indult egy párban. Matyi nem vette túl ko­molyan a mérkőzést, igaz Toma­­sova sem remekelt ebben a sze­repben, nyilván jobb alakításra is képes­­ a színpadon. Kikap­tak tehát egy gyenge holland pártól. Ez azonban túlzottan nem fájt, legfeljebb még egy fordulót mentek volna. A Papp J., Kisházi vegyes párosunk veresége már bosz­­szantóbb volt. Pappék a dön­tő játszmában 17:13-ra ve­zettek a dán Pedersen és a csehszlovák Zaharova ellen, mégis kikaptak. Papp jól ütött, Kisházi jól vé­dett, de folyamatosan a kettő nem sikerült, látszik, hogy al­kalmi ez a páros. A kiesés sor­sára jutott egyébként a Harangi, Ekeová (csehszlovák) vegyes páros is. Színeinket tehát már csak a Timár, Papp-kettős kép­­viseli a vegyes párosban. Az egyéni verseny küzdelmei is elkezdődtek. A figyelem rög­tön az 5-ös asztalra irányult, ahol a csehszlovák Fleisinger 3:0 arányban lekontrázta az ifjúsági Európa-bajnok szovjet Egritiszt, megszületett tehát az első meg­lepetés. És majdnem a második is. Alser csak nehezen nyert a dán Pedersen ellen, akit, úgy látszik, a magyar pár melegített be. A magyarok közül Papp József simán nyert a csehszlovák Horváth, Ha­rangi már nehezebben, 3:2- re, a bolgár Gencev ellen, Timár pedig az osztravai Hüb­­nert győzte le 3:1-re. Kisházi — a női egyesben — a csehszlovák Polacková kedvét vette el (leg­alábbis egyelőre) a játéktól, Papp Angéla — közvetlenül a megnyitó után — a csehszlovák Kakasovával játszott, akinek já­tékát ijesztő hírek előzték meg. Kakasova azonban nem sokat ,,kakaskodott”, 3:1-re nyert Papp. Hétfői számunkban Mi történt vasárnap a labdarúgópályákon? Tudósításaink a Ferenc­város, a Vasas, az MTK és más NB I-es csapatok előkészületi mérkőzései­ről• Kiküldött munkatársunk­­ jelentése a csehszlovák nemzetközi asztalitenisz- bajnokságról A világ atlétikája 1969-ben (nők) A jégkorongbajnokság vasárnapi eredményei Totóeredmények

Next