Népsport, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS LABDARÚGÁSRÓL VAN SZÓ Mit akar a szurkoló? Keresem a kérdésre — mit akar a szurkoló? — a választ, de nem tudok felelni. Legegyszerűbb volna azt mondani — jó focit. A jó focit azonban éppen olyan nehéz elővarázsolni, mint egy aranyrudat üres zsákból. Hónapokat vitatkoztunk azon, mennyi súlyos mulasztást követtünk el ebben a népszerű sportágban, s a legjobb szándék mellett is hosszú időre van szükség ahhoz, hogy látszata legyen annak, amit ezentú csinálni szeretnénk. Egy nagy közös család voltunk abban a kívánságban is, hogy a megújhodásból ne maradjon ki a válogatott sem: próbáljunk meg kevesebb rutinnal és esetleg kevesebb tehetséggel, de több szívvel rendelkező fiatalokat harcba küldeni a magyar színekért. A vezetők leszögezték és sok-sok ember elfogadta, hogy nem várhatunk tőlük csodákat. De van türelmünk— és sajnos a legközelebbi VB-ig négy évünk is — az új csapat kialakítására. Hoffer József, az új szövetségi kapitány — a sok mindent átélt újságíró, sportember — szinte meghatottan mesélte a kapott levelekből áradó bizalmat és taiztatást. És Szentendrén edzőmérkőzést játszott a válogatott csapat. Ha pontosabb akarok lenni, szenvedett. Nem sikerültek a támadások, a lövések, döcögött az egész gépezet. A nézőtérről pedig — már az első percek után — egyre többször és kíméletlenebbül hangzott a játékosok felé a gúnyolódás, a durva bántás, a szidalom. Megfagyott körülöttünk a levegő. Néztem egy embert. A társai szemében valamiféle szaktekintély lehetett, mert időnként felé fordultak: „Ugye, milyen csapnivalóak? El kellene zavarni valamennyit...” Ő pedig le,gyintgetett és odabökött egy-egy lenéző kifejezést. Például, hogy „Kár erre szót vesztegetni”. Mindezt három méterrel Koffer mögötti... Nem tudom megérteni, mi örömet talál ezer, száz, de akár egyetlen szurkoló is abban, hogy az egyébként sem túl sok önbizalommal rendelkező fiataljainkon a nyelvét köszörülje. Hogy miért nincs önbizalmuk? Ez nagyon egyszerű dolog. Olyan feladatot kaptak, amelyre még nem értek meg. Csak a tökéletes felkészülés, tudás, a sokoldalúság adhat magabiztosságot a nagy dolgokra vállalkozóknak. Ezek a fiúk nem hasonlíthatók össze azokkal a világklasszisokkal, akik 17—18 éves korukban szenzációs teljesítményekkel lepték meg a szakembereket. A játék művészetének örökölt tudománya kivételes ajándék, s a mostani 20—22 éveseink között csak elvétve akad, akihez ilyen kegyes volt a természet. De valamennyiükben benne van a képesség, hogy megfelelő munkával nemzetközileg i is elismert labdarúgókká váljanak. A bajnoki küzdelmek során hétről hétre csapatuk legjobbjainak bizonyultak, s mert húsz vagy húszegynéhány évesek,s magatartásuk is megfelelő, előlegezett bizalomként kapták a válogatott mezt. Jugoszláviában, első mérkőzésükön a tehetségükből még keveset, de küzdeni tudásukból már sokat adtak. Most a hazai siemiitatkozásra készülnek. Biztos, hogy valamennyien szeretnénk, ha jó eredményt érnének el a szovjet válogatottat legyőző lengyelekellen. Dehát elképzelhető-e ez a közönség, vagy — úgy is mondhatnám — a közösség ellenére?! Egyedül Herrera volt az, aki ki merte jelenteni, hogy nincs különösebb jelentősége a hazai pályának. De ő is már akkor, amikor Európa legjobb klubcsapatává érett az Inter és — amikor nem Angliába készülődtek. . Mert Manchesterben, az Old Traffortban, vagy Leedsben, az United pályáján például a közönség helytállása, közreműködése be-hozhatatlan előnyt jelent két, kö-zel egyenlő képességű csapat vetélkedésében. Ismét nem írhatunk mást, Belgrád után most idehaza sem vagyunk biztos esélyesek. Könynyedén elképzelhető, hogy ezúttal is felfedezhetők lesznek ugyanazok a hibák, mint Belgrádban, vagy éppen Szentendrén voltak. Hoffer József egy pillanatig sem állítja, hogy telibe találta a jövő nagycsapatát, befejeződött a játékoskeresés munkája. De ha még így is lenne, hosszú időnek kellene eltel-nie, hogy például legyenek szélsőink, a középpályán úgy játszszunk, mint például az olaszok, a csatáraink tudjanak fejelni, mint az angolok, stb .. . Szombaton a Népstadionban ' azonban a nézőtérről is érző ' ' kell annak a vágynak, hogy valóban valamennyiért akarjuk a megújhodást. Tréfásan azt szokták mondani, hogy nálunk kétmillió szövetségi kapitány van. De csak egy van, aki gyakorolja is a tisztséget. Ettől az egytől mi azt követeltük, hogy legyen következetes, hogy az újrakezdés gondját-baját, és nem utolsósorban kockázatot vállalva, kezdje el a müncheni csapat kialakítását. Ne lépjünk hát ki ilyen gyorsan ebből a körből, maradjunk továbbra is partnerek. Borbély Pál TIZENNYOLCADSZOR 17 Magyarország—Lengyelország labdarúgó-találkozó volt eddig. a mérleg a mi szempontunkból: 17 15 1 1 65:16 91.1% 1945 előtt: 7 6 — 1 21: 5 85.7% 1945 óta: 10 9 1 — 44:11 95 % *■' A lengyel válogatott Budapesten eddig mindig kikapott. Érdekes, hogy éppen az első mérkőzésen állt legközelebb a döntetlenhez. Ez még 1921 decemberében történt. Ez volt a fiatal Lengyelország első válogatott mérkőzése, s külföldön először a Hungária úti pályán játszották a függetlenné vált ország himnuszát. A magyar csapatban a híres Schlosser, Zsák Boglár, Mándi is szerepelt a többi között, de mindössze egyszer sikerült bevenni a lengyelek kapuját. 1:0 ... ■ *' A következő évben Krakkóban mir 3:0, pedig erre a találkozóra szinte B-csapatot küldtünk el. * A harmadik találkozó a párizsi olimpián: 5:0. Ekkor még senki sem sejthette, hogy utána jön az „egyiptomi csapás”. 1924-ben itthon még egy találkozó: 4:0, 1925- ben Krakkóben 2:0, 1926-ban Budapesten 4:1. Sima győzelmek, olyannyira, hogy a profizmusra való áttérés után csak amatőr válogatott állt ki a lengyelek ellen. Egy eset kivételével... 1939-ben, a németek Lengyelországba való betörése előtt néhány nappal, Varsóban 4:2-re nyert a lengyel válogatott. Már háborús hangulat volt egész Lengyelországban és a lelkes varsói közönség győzelemre tüzelte a kitűnően játszó csapatot. Pedig a magyar válogatottban olyan nagy nevek szerepeltek, mint Turay, Sárosi, dr., Zsengellér és Toldi ... 1945 óta: 1948-ban Varsóban 6:2, 1949- ben, Debrecenben 8:2. Ez volt az egyedüli eset, hogy a magyar válogatott mérkőzését vidéken rendezték. A mérkőzés előtti edzésen Szusza súlyos sérülést szen vedett... Deák egymaga négy gólt ért el. 1950- ben, Varsóban 5:2. A gólszerzők élén Szilágyi volt három góllal. 1951- ben Budapesten 6:0, 1952- ben Varsó 5:1. Főpróba volt a helsinki olimpia előtt, amelyen azután az első helyre került a magyar válogatott. 1956-ban Budapesten 4:1, 1958- ban Chorzówban 3: 1, 1960-ban Budapesten 4:1, 1962-ben Poznanban 2:0 ... És az első figyelmeztető: 1966- ban Chorzówban 1:1. A magyar válogatott a 443. mérkőzése előtt áll. A mérleg 247 szrzelem, 88 döntetlen, 107 vérést , a gólarány 1200:727. A lengyelek, sokkal kevesebbszer játszottak, s a mérlegük negatív: 224 mérkőzés, 83 győzelem, 57 döntetlen, 104 vereség. * Tavaly ősszel fellendülési korszak kezdődött a lengyel labdarúgásban : Varsóban VB-selejtezőn, 100 ezer néző előtt, a VB 16-os döntőjébe került Bulgária ellen 3:0, 6:1-re verték Norvégiát (most Norvégia az EB keretében velünk egy csoportban van), s lehetne még sorolni. Hiszen a Górnik Zabrze KEK-beli és a Legia Varsó BEK-beli szép szereplése is tavaly ősszel kezdődött. Most talán csupán azt sajnálják a lengyelek, hogy válogatottak legutóbbi moszkvai győzelme nem javíthatja a mérleget, mert az nem volt hivatalos mérkőzés. Martanovich Béla is Látogatás a Népstadionban Újabb újonc: Honrád Missó a főbbhátvéd • Dunai MN: Kocsis és Karsai is játszik Sütött a nap, de nem sokat ért, mert hideg szél fújt, amikor csütörtökön délután lefékezett az autóbusz a Népstadion toronyépülete előtt. A piros melegítős magyar játékosok nevetgélve siettek az öltözőbe. De azért nem mindegyiküknek volt jókedve. Például Vellainak, Vidámnak és Somogyinak sem. Vellai cipőfűzés közben meg is jegyezte: Úgy érzem, kimaradok... Hiába, nekem az edzőmérkőzéseken nem megy, ha megfeszülök, akkor sem ... Somogyi Jóska minden teketóriázás nélkül elismerte: — Nem vagyok kiemelkedő formában, visszaestem ... Majd ha jobban megy az ETO-nak, talán én is többre leszek képes. Kapocsi Sándor, a válogatott edzője látta a lengyeleketMoszkvában, s ott ült szerdán este a tévé képernyője előtt is. — Érdekes, hogy a lengyel válogatott más felfogásban játszik, mint a Górnik Zabrze — mondta. — A Górnik összjátéka rövidpasszos, viszonylag lassú kombinációkra épül, míg a válogatott harcosabb, keményebb, gyorsabb. Hátul szervezetten védekeznek — 1—4—3—2-t játszottak —, s aztán gyors ellentámadással lerohanják az ellenfelet. Így lepték meg a szovjet válogatottat is. Háromnegyed öt előtt kezdődött az edzés. Fazekas is ott ugrándozott a többiek között, láthatóan egészségesen. Az edzés célja frissítő jellegű, labdás átmozgatás volt. Nem egészen egy órán keresztül főleg párban, ötletes, helyenként tréfás jellegű gyakorlatokat végeztek a fiúk. A technikai játékokat ittott megtörte néhány könnyed, majd lendületes futás, gimnasztika, bukfenc, sőt kapuralövés is. Hoffer József szövetségi kapitány, miközben nézte az edzést, jókedvűnek tűnt. Amikor ezt megemlítettük, nevetett: — Ki bízzon bennük, ha én nem?... — És az összeállítás? Váratlan fordulat következett: — Tessék, diktálom: Tamás — Noskó, Páncsics, Konrád, Fejes — Dunai III, Halmosi — Fazekas, Kocsis, Bene, Karsai. — Karsai a balszélső?... — Miért, van jobb?__ Egyszerűen nincs szélsőnk! De pontosabban fogalmazok: Karsai játszik majd l1-es mezben, taktikai feladattal. — Vellai, Vidáts és Somogyi? — Vidáts és Somogyi nagyon visszaesett, s Noskó is jobb formában van, mint Vellai. Meggyőződésem, hogy jól játszik majd jobbhátvédet. Újpesten is ilyen tervvel foglalkoznak vele kapcsolatban. Magától folytatta: — Kocsist és a kis Dunait nagyon tehetségesnek tartom. Kocsistól azonban sokkal többet várok. Nem elégszem meg azzal, ha csak egy-egy negyedórát játszik ... — És Konrád? — A jövő embere. Szolid, szorgalmas, igen jó formában van, s nagyszerű csapatjátékos. Konrád Jancsi, persze, nem hallotta az elismerő szavakat, különben talán elpirult volna. Az edzés végén váltottunk néhány szót a pécsi fiúval. — Számított a válogatottságra? — Nem... De már annak is örültem, hogy meghívtak a keretbe. Bizony, hosszú volt az út idáig. Hat év ... Ennyi ideje játszik az élvonalban Konrád, aki most 26 éves, s a Pécsi Dózsa neveltje. Még pontos adatokat is mondott: — 127 NB I-es mérkőzés van mögöttem. Mosolygott. — És öt gól! Ugye, milyen kevés? ... Fejes Gabi sietett az öltözőbe, szájában az elmaradhatatlan rágógumival. Karsait ugratták: — Sunyi, nem lesz baj a nagy hajaddal? A csatár tréfálkozva válaszolt: — A kispadon ülni jó így is. Hoffer József közbeszólt: Még ma kurtítsd meg! Karsai bólintott. Kapocsi Sándor a programról beszélt: — Pénteken délelőtt séta, pihenés, délután edzés a Népstadionban. Szombaton taktikai tekezlet és a mérkőzés. — És? — Hát, bármily nehéznek is ígérkezik, de győzni szeretnénk. Felzúgott a motor, s az autóbusz elvágtatott a Római-part felé... Németh Gyula Felkészült a két utánpótláscsapat is Az utánpótlás-válogatott szerdai főpróbája sem sikerült. — Így talán jobb is — jegyezte meg Thomann Antal szövetségi edző. — Remélem, annál sikeresebb lesz az előadás! • — Mit vár a lengyelek ellen? — Lelkes, odaadó játékot. Szeretnénk úgy szerepelni szombaton délután, hogy megfelelő hangulatot tudjunk biztosítani Bencéknek és a közönségnek. — Az összeállítás? — Szerdán nem szerepeltettem sem Répást, sem pedig Tóth Andrást. Azt akartam, hogy szombatra mindenképpen felépüljenek. Végleges összeállítás még nincsen. A keret: Szabó, Veréb, Molnár, Nagy III, Juhász P., Hunyadi, Megyesi, Kovács J., Horváth J., Répás, Sárközi, Müller, Török, Tóth A., Nagy II, Nagy L. A lengyel utánpótlás-együttes edzője, J. Gurszki csütörtökön délután, a Budapestre érkezés után közölte, hogy 14 játékossal készülnek a magyarok ellen. — Biztos vagyok abban, hogy kitűnő mérkőzést vívunk szombaton — mondta. Pénteken az ifik kezdik a sort A magyar ifjúsági válogatott csütörtökön reggel indult autóbusszal Nowy Saczba. Machos Ferenc derűlátóan nyilatkozott: — Kedden egy, szerdán két edzést tartottunk. Jó erőben áll ki a gárda a pénteki mérkőzésre. Tizenöt tagú keretből állítom össze a csapatot. A névsor: Bencze, Pólyák, Korponai, Emődi, Tóth István, Lukács, Őze, Földes, Horváth, Fehérvári, Varga, Mucha, Kunszt, Zsédenyi, Tóth József. Szombaton a nagyválogatottak találkozójára már haza is érkezünk. " KK-stdíjiításban A Vasas a Slamal, a Bp. Honvéd az Inter Bratislava-Wacker Innnsbruck összecsapás győztesével mérkőzik az elődöntőben Bécs, április 30. A kora délelőtti órákban benépesült az Osztrák Labdarúgó Szövetség központja. Az illetékesek a KK idei elődöntőjének és döntőjének sorsolására gyűltél egybe. Megjelent a KK „tisztikara”, és természetesen itt voltak a Közép- Európa Kupában érdekelt országok labdarúgó szövetségeinek elnökei is: Foreth Csehszlovákiából és dr. Terpitkő András Magyarországról. A sorsolás megejtése után Terpitko dr. tájékoztatta a magyar újságírókat. Az elődöntőbe jutott csapatokat két párba osztották. Az elsőbe a Slavia és a Vasas, a másodikba a Bp. Honvéd és az Inter Bratislava—Wacker Innsbruck győztese került. Az első találkozón a Slavia, illetve a Bp. Honvéd lesz a pályaválasztó. Az Inter—Wacker mérkőzést május 12-én kell lejátszani Pozsonyban. Valószínű, hogy az Inter lesz a Honvéd ellenfele, hiszen idegenben is győzött 3:0-ra ... A döntőbejutásért május 17-én — osztrák játékvezetővel — kerül sor a Slavia—Vasas és — szintén osztrák játékvezetés mellett — a Bp. Honvéd és az Inter—Wacker mérkőzés győztesének találkozójára. A visszavágók időpontja június 3. Mindkét visszavágón jugoszláv játékvezető működik... .A döntők időpontja június 10 és 28. Először — jugoszláv játékvezetői hármas közreműködésével — a második pár győztese lesz a vendéglátó, 28-án pedig (osztrák játékvezetői hármassal) az első pár nyertese Döntött a bizottság arról is, hoy amennyiben azonos nemzetiségű csapatok jutnának a KK döntőjébe, a döntők időpontjá rá.Mezhat imyap, ce mindkét mérkőzést le kell játszani június 30-ig. — 1 — Esküdött munkatársunk, Rózsa András jelent* Bessbil Expressz helyett nadnális Fássós jegyzetek a KEK időH dm-úSjév Sl Hol is kezdjem? Már megérkezésem napján, kedden is hideg volt. Persze, ez relatív fogalom, hiszen amikor először akadtam össze a Manchester City szurkolóinak egyik csoportjával, közülük néhányan rövid ujjú (!) trikóban rótták a várost. Transzparenseket hordoztak, bohóckalpagjaikon kerek jelvényeket viseltek, kedvenceik képmásával. A dús hajú Bell épp úgy ott volt, mint a kopaszodó Lee. Mások színes sálakkal, törülközőkkel aggatták tele magukat. Az egyik srácon fekete-piros trikó volt, hátán nagy 10-es számmal. Ő Youngot „szimbolizálta”. A bécsi lapok szerint 2000 manchesteri szurkoló érkezett a kupadöntőre, de kétezrükkel tele volt a város. Az öltözőben A szerda délutáni sajtókonferencián Gustav Wiederkehr, az UEFA elnöke tájékoztatta az újságírókat. Elmondta, hogy jó labdarúgást remél. A bécsiek viszont 20 ezer nézőt „reméltek” a Práterban. Egyik sem valósult meg! Pedig a mérkőzés előtt az öltözőkben mindkét csapat bizakodott Joe Mercer elmondta, hogy nem változtat az összeállításon, és cserélni sem szeretne. A Górnik Zabrze öltözőjéből vidám nevetés hallatszott ki. Aztán Lubanski lépett ki az ajtón, és kérdésemre ezt válaszolta: „Bízom csapatunkban! Menni fog!” Két óra múlva kiderült: nem ment. A döntő Sajnos, a kupadöntő nem hozott jó labdarúgást. Pedig joggal várhattuk volna, hogy Európa második legrangosabb kupadöntője magas színvonalú, élvezetes játékot hoz majd. Miért nem feleltek meg a csapatok a várakozásnak? 1. Elsősorban azért, mert a Górnik Zabrze mélyen formája alatt játszott. A középpályások — pedig egyébként a csapat erősségei — képtelenek voltak tartani a labdát, nem tudták megszűrni az angol rohamokat és szervezni saját támadásaikat. Fáradtan, gépiesen játszottak a lengyelek. Nem fogtak embert, keveset mozogtak. Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy közvetlen védelmük is többször hibázott. A lengyel labdarúgók rovására írhatjuk még,, hogy sokat cipelték a labdát, feleslegesen cselezgettek. Mindig időt hagytak az angoloknak a felzárkózáshoz. 2. A manchesteri piros-feketék is csak időnként játszottak jól. A mérkőzés első 20 percében például hosszú és pontos labdákkal találták meg a lengyel védőfalba beálló Bellt, Youngot, majd Ueet, akik egyből továbbították a labdát jobbra, balra, vagy hátra, gyorsan felfutó társaikhoz. Ez ellen a ,,trand nerjáték” ellen a Górniknak nem volt ellenszere. Kétgólos vezetésük birtokában aztán az angolok már nem kockáztattak, csak az eredmény tartására törekedtek. Ez is nagyot ártott a kupadöntő színvonalának! 3. Feltétlenül szerepe volt a közepesnél is alacsonyabb színvonalú játékban az időjárásnak. Félf-1 eleltével zuhogni kezdett az eső, irreálissá, csúszóssá vált a talaj, a labda nehéz lett, így vált a játék ritmusa expressz helyett vicinális jellegűvé. Mindehhez annyit tehetünk még hozzá, hogy a Manchester City győzelme feltétlenül megérdemelt. A 2:1-es végeredmény nem is fejezi ki híven a két csapat közti különbséget. Utóhangok A szerdai mérkőzés után az öltözőben szerzett nyilatkozatok is némi csalódást árultak el. Joe Mercer, az angol csapat menedzsere, arról beszélt, hogy többet várt a Górnik Zabrzetól. Saját gyengébb teljesítményüket azzal magyarázta, hogy Doyle kiválását megérezte a csapatjáték. M. Mátyás a másik öltözőben arról panaszkodott, hogy csapata rosszabbul játszott, mint az előző kupamérkőzéseken. És természetesen panaszkodott a számukra hátrányt, jelentő esőről, és arról a két „ajándékgólról”, amelyeket a Manchester Citynek „adtak”. De csalódottságot árultak el a revcott osztrák lapok is. Legtöbbjük úgy vélekedett, hogy ilyen játékot még az osztrák futball is tud produkálni. Ezt, persze, csak kérdőjelest a szabad elfogadnunk... Vasas—Rába ETC: Szegedi Az országos JB kijelölte a május 6-i, szerdai NB I-es mérkőzések bírált. Vasas—Rába ETO: Szegedi. MTK—Tatabánya: Almási. Újpesti Dózsa—Videoton: Magyar. Komló—Diósgyőr: Katona. Dunaújváros—Ferencváros: Kaposi. Sz. Haladás—Bp. Honvéd: Schopp. SZEOL—Csepel: Bana. Salgótarján—Pécs: Szkokén. Labdarúgó NB II ÉSZAKI CSOPORT Volán SC—Kisterenyei Bányász 5:1 (3:1). Rákoscsaba, 2000 néző. V: Radó. Volán SC: Szegedi — Földi, Merényi, Molnár, Erdős, Halácsi, Török, Miskolci, Kiss, Káló, Mezei. Edző: Kiss Jenő. Kisterenye: Horváth — Geiger, Bibók, Orosz, Marton, Juhász, Tarlós, Szeberényi (Vanya), Nagymajdon, Kovács (Kaszás), Taliga. Edző: Dávid Róbert. A minden részében jobb hazai csapat megerőltetés nélkül győzött. A vendégek a mezőnyben időnként szépen adogattak, a kapura azonban semmi veszélyt nem jelentettek. Kiss a 76. percben, egy 11-est a kapufának rúgott. G: Mezei (2), Török, Káló, Kiss, ill. Kovács. Jó: Erdős, Török, Mezei, Kiss, ill. Geiger, Bibók, Tarlósi. KELETI CSOPORT Szegedi Dózsa—Debreceni EAC 2:0 (1:0). Szeged, 600 néző. V: Bokros. Szeged: Jáger — Károlyi, Biró, Hegyi, Portörő, Dezsőfi, Pusztaszeri, Veres, Csordás dr., Szikora, Héger dr. Edző: Zallár Andor. Debrecen: Palczhuber — Csapó, Molnár, Szulyovszky (Fohn), Bene, Bencze, Biró (Hegedűs), Kiss L. Tóth, Kiss L., Szabó. Edző: Bodor Lajos dr. Az első félidőben a szél által támogatott szegediek támadtak többet. Fordulás után egy negyed órán át erősen szorongatott a vendégcsapat, egy ellentámadás után azonban ismét a hazaiak, lőttek gólt. Az átgondoltabban, szervezettebben játszó csapat győzött. G: Pusztaszeri, Héger dr. Jó: Jágerszki, Biró, Veres, ill. Molnár, Bene. FŐISKOLAI LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG MAFC — TFSE 1:0 (1:0). Csörsz u. V: Szabó I. G: Kiss Gy. Jó: Mayer, Kósa, Domonkos, ill. Baksa, Györke, Pálmai.