Népsport, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS LABDARÚGÁSRÓL VAN SZÓ Mit akar a szurkoló? Keresem a kérdésre — mit akar a szurkoló? — a választ, de nem tudok felelni. Legegysze­rűbb volna azt mondani — jó focit. A jó focit azonban ép­pen olyan nehéz elővarázsolni, mint egy aranyrudat üres zsák­ból. Hónapokat vitatkoztunk azon, mennyi súlyos mulasztást kö­vettünk el ebben a népszerű sportágban, s a legjobb szándék mellett is hosszú időre van szükség ahhoz, hogy látszata legyen annak, amit ezentú csi­nálni szeretnénk. Egy nagy kö­zös család voltunk abban a kí­vánságban is, hogy a megújho­dásból ne maradjon ki a váloga­tott sem: próbáljunk meg ke­vesebb rutinnal és esetleg keve­sebb tehetséggel, de több szív­vel rendelkező fiatalokat harcba küldeni a magyar színekért. A vezetők leszögezték és sok-sok ember elfogadta, hogy nem várhatunk tőlük csodákat. De van türelmünk­­— és sajnos a legközelebbi VB-ig négy évünk is — az új csapat kiala­kítására. Hoffer József, az új szövetségi kapitány — a sok mindent átélt újságíró, sportem­ber — szinte meghatottan me­sélte a kapott levelekből áradó bizalmat és taiztatást. És Szentendrén edzőmérkőzést játszott a válogatott csapat. Ha pontosabb akarok lenni­­, szenvedett. Nem sikerültek a támadások, a lövések, döcögött az egész gépezet. A nézőtérről pedig — már az első percek után — egyre többször és kí­­méletlenebbül hangzott a játé­kosok felé a gúnyolódás, a dur­va bántás, a szidalom. Megfa­gyott körülöttünk a levegő. Néztem egy embert. A társai szemében valamiféle szaktekin­tély lehetett, mert időnként felé fordultak: „Ugye, milyen csap­­­­nivalóak? El kellene zavarni valamennyit...” Ő pedig le­,­gyintgetett és odabökött egy-egy lenéző kifejezést. Például, hogy­ „Kár erre szót vesztegetni”. Mindezt három méterrel Kof­fer mögötti... Nem tudom megérteni, mi örömet talál ezer, száz, de akár egyetlen szurkoló is abban, hogy az egyébként sem túl sok önbi­zalommal rendelkező fiataljain­kon a nyelvét köszörülje. Hogy miért nincs önbizalmuk? Ez nagyon egyszerű dolog. Olyan feladatot kaptak, amelyre még nem értek meg. Csak a tökéle­tes felkészülés, tudás, a sokol­dalúság adhat magabiztosságot a nagy dolgokra vállalkozóknak. Ezek a fiúk nem hasonlíthatók össze azokkal­ a világklasszisok­kal, akik 17—18 éves korukban szenzációs teljesítményekkel lepték meg a szakembereket. A játék művészetének örökölt tu­dománya kivételes ajándék, s a mostani 20—22 éveseink között csak elvétve akad, akihez ilyen kegyes volt a természet. De va­lamennyiükben benne van a ké­pesség, hogy megfelelő mun­kával nemzetközileg i is elismert labdarúgókká váljanak. A baj­noki küzdelmek során hétről hétre csapatuk legjobbjainak bizonyultak, s mert húsz vagy húszegynéhány évesek,­­s maga­tartásuk is megfelelő, előlege­zett bizalomként kapták a vá­logatott mezt. Jugoszláviában, első mérkőzésükön a tehetsé­gükből még keveset, de küzde­­ni tudásukból már sokat adtak. Most a hazai siem­iitatkozásra készülnek. Biztos, hogy valamennyien szeretnénk, ha jó eredményt ér­nének el a szovjet válogatottat legyőző lengyelek­­ellen. Dehát elképzelhető-e ez a közönség, vagy — úgy is mondhatnám — a közösség ellenére?! Egyedül Herrera volt az, aki ki merte jelenteni, hogy nincs különö­sebb jelentősége a hazai pályá­nak. De ő is már ak­kor, amikor Európa legjobb klubcsapatává érett az Inter és — amikor nem Angliába készülődtek. . Mert Manchesterben, az Old Traffort­­ban, vagy Leedsben, az United pályáján például a közönség helytállása, közreműködése be-­­­hozhatatlan előnyt jelent két, kö-­­­zel egyenlő képességű csapat­­ vetélkedésében. Ismét nem írhatunk mást,­­ Belgrád után most idehaza sem vagyunk biztos esélyesek. Köny­­nyedén elképzelhető, hogy ez­úttal is felfedezhetők lesznek ugyanazok a hibák, mint Belg­­rádban, vagy éppen Szentend­rén voltak. Hoffer József egy pillanatig sem állítja, hogy te­libe találta a jövő nagycsapatát, befejeződött a játékoskeresés munkája. De ha még így is len­ne, hosszú időnek kellene eltel-­­nie, hogy például legyenek szél­sőink, a középpályán úgy játsz­­szunk, mint például az olaszok, a csatáraink tudjanak fejelni, mint az angolok, stb .. . Szombaton a Népstadionban ' azonban a nézőtérről is érző ' '­­ kell annak a vágynak, hogy valóban valamennyiért akarjuk a megújhodást. Tréfásan azt szokták mondani, hogy nálunk kétmillió szövetségi kapitány van. De csak egy van, aki gyakorolja is a tisztséget. Ettől az egytől mi azt követel­tük, hogy legyen következetes, hogy az újrakezdés gondját-ba­­ját, és nem utolsósorban koc­kázatot vállalva, kezdje el a müncheni csapat kialakítását. Ne lépjünk hát ki ilyen gyor­san ebből a körből, maradjunk továbbra is partnerek. Borbély Pál TIZENNYOLCADSZOR 17 Magyarország—Lengyelor­szág labdarúgó-találkozó volt ed­dig. a mérleg a mi szempontunk­ból: 17 15 1 1 65:16 91.1% 1945 előtt: 7 6 — 1 21: 5 85.7% 1945 óta: 10 9 1 — 44:11 95 % *■' A lengyel válogatott Budapesten eddig mindig kikapott. Érdekes,­­ hogy éppen az első mérkőzésen állt legközelebb a döntetlenhez. Ez még 1921 decemberében történt. Ez volt a fiatal Lengyelország­­ első válogatott mérkőzése, s külföldön először a Hungária úti pályán ját­szották a függetlenné­ vált ország himnuszát. A magyar csapatban a híres Schlosser, Zsák Bogl­ár, Mándi is szerepelt a többi között, de mindössze egyszer sikerült be­venni a lengyelek­ kapuját. 1:0 ... ■ *' A következő évben Krakkóban m­ir 3:0, pedig erre a találkozóra szinte B-csapatot küldtünk el. * A harmadik találkozó a párizsi olimpián: 5:0. Ekkor még senki sem sejthette, hogy utána jön az „egyiptomi csapás”. 1924-ben itt­hon még egy találkozó: 4:0, 1925- ben Krakkóben 2:0, 1926-ban Bu­dapesten 4:1. Sima győzelmek, olyannyira, hogy a profizmusra való áttérés után csak amatőr vá­logatott állt ki a lengyelek ellen. Egy eset kivételével... 1939-ben, a németek Lengyelországba való betörése előtt néhány nappal, Var­sóban 4:2-re nyert a lengyel vá­logatott. Már háborús hangulat volt egész Lengyelországban és a lelkes varsói közönség győzelemre tüzelte a kitűnően játszó csapatot. Pedig a magyar válogatottban olyan nagy nevek szerepeltek, mint Turay, Sárosi, dr., Zsengel­­lér és Toldi ... 1945 óta: 1948-ban Varsóban 6:2, 1949- ben, Debrecenben 8:2. Ez volt az egyedüli eset, hogy a ma­gyar válogatott mérkőzését vidé­ken rendezték. A mérkőzés előtti edzésen Szusza súlyos sérülést szen vedett... Deák egymaga négy gólt ért el. 1950- ben, Varsóban 5:2. A gól­szerzők élén Szilágyi volt három góllal. 1951- ben Budapesten 6:0, 1952- ben Varsó 5:1. Főpróba volt a helsinki olimpia előtt, ame­­lyen azután az első helyre került a magyar válogatott. 1956-ban Budapesten 4:1, 1958- ban Chorzówban 3: 1, 1960-ban Bu­dapesten 4:1, 1962-ben Poznanban 2:0 ... És az első figyelmeztető: 1966- ban Chorzówban 1:1. A magyar válogatott a 443. m­érkőzése előtt áll. A mérleg 247 sz­rzelem, 88 döntetlen, 107 véré­st­ , a gólarány 1200:727.­­ A lengyelek, sokkal kevesebbszer játszottak, s a mérlegük nega­tív: 224 mérkőzés, 83 győzelem, 57 döntetlen, 104 vereség. * Tavaly ősszel fellendülési kor­szak kezdődött a lengyel labdarú­gásban : Varsóban VB-selejtezőn, 100 ezer néző előtt, a VB 16-os döntőjébe került Bulgária ellen 3:0, 6:1-re verték Norvégiát (most Norvégia az EB keretében velünk egy csoportban van), s lehetne még sorolni. Hiszen a Górnik Zabrze KEK-beli és a Legia Varsó BEK-beli szép szereplése is ta­valy ősszel kezdődött. Most talán csupán azt sajnálják a lengyelek, hogy válogatottak legutóbbi moszkvai győzelme nem javíthatja a mérleget, mert­­ az nem volt hivatalos mérkőzés. Martanovich Béla is ­Látogatás a Népstadionban Újabb újonc: Honrád Mis­só a főbbh­átvéd • Dunai MN­: Kocsis és Karsai is játszik Sütött a nap, de nem sokat ért, mert hideg szél fújt, amikor csütörtökön délután lefékezett az autóbusz a Népstadion to­ronyépülete előtt. A piros me­­legítős magyar játékosok ne­vetgélve siettek az öltözőbe. De azért nem mindegyiküknek volt jókedve. Például Vellainak, Vi­dámnak és Somogyinak sem. Vellai cipőfűzés közben meg is jegyezte: Úgy érzem, kimaradok... Hiába, nekem az edzőmérkő­zéseken nem megy, ha megfe­szülök, akkor sem ... Somogyi Jóska minden teketó­­riázás nélkül elismerte: — Nem vagyok kiemelkedő formában, visszaestem ... Majd ha jobban megy az ETO-nak, talán én is többre leszek képes. Kapocsi Sándor, a válogatott edzője látta a lengyeleket­­Moszkvában, s ott ült szerdán este a tévé képernyője előtt is. — Érdekes, hogy a lengyel vá­logatott más felfogásban ját­szik, mint a Górnik Zabrze — mondta. — A Górnik összjátéka rövidpasszos, viszonylag lassú kombinációkra épül, míg a vá­logatott harcosabb, keményebb, gyorsabb. Hátul szervezetten védekeznek — 1—4—3—2-t ját­szottak —, s aztán gyors ellen­­támadással lerohanják az ellenfelet. Így lepték meg a szovjet váloga­tottat is. Háromnegyed öt előtt kezdő­dött az edzés. Fazekas is ott ug­rándozott a többiek között, lát­hatóan egészségesen. Az edzés célja frissítő jellegű, labdás át­­mozgatás volt. Nem egészen egy órán keresztül főleg párban, ötletes, helyenként tréfás jelle­gű gyakorlatokat végeztek a fiúk. A technikai játékokat itt­­ott megtörte néhány könnyed, majd lendületes futás, gimnasz­tika, bukfenc, sőt kapuralövés is. Hoffer József szövetségi kapi­tány, miközben nézte az edzést, jókedvűnek tűnt. Amikor ezt megemlítettük, nevetett: — Ki bízzon bennük, ha én nem?... — És az összeállítás? Váratlan fordulat következett: — Tessék, diktálom: Tamás — Noskó, Páncsics, Konrád, Fejes — Dunai III, Halmosi — Faze­kas, Kocsis, Bene, Karsai. — Karsai a balszélső?... — Miért, van jobb?__ Egy­szerűen nincs szélsőnk! De pon­tosabban fogalmazok: Karsai játszik majd l1-es mezben, tak­tikai feladattal. — Vellai, Vidáts és Somogyi? — Vidáts és Somogyi nagyon visszaesett, s Noskó is jobb formában van, mint Vellai. Meggyőződésem, hogy jól ját­szik majd jobbhátvédet. Újpes­ten is ilyen tervvel foglalkoznak vele kapcsolatban. Magától folytatta: — Kocsist és a kis Dunait na­gyon tehetségesnek tartom. Ko­csistól azonban sokkal többet várok. Nem elégszem meg azzal, ha csak egy-egy negyedórát ját­szik ... — És Konrád? — A jövő embere. Szolid, szorgalmas, igen jó for­mában van, s nagyszerű csapat­játék­os. Konrád Jancsi, persze, nem hallotta az elismerő szavakat, különben talán elpirult volna. Az edzés végén váltottunk né­hány szót a pécsi fiúval. — Számított a válogatottságra? — Nem... De már annak is örültem, hogy meghívtak a ke­retbe. Bizony, hosszú volt az út idáig. Hat év ... Ennyi ideje játszik az élvo­nalban Konrád, aki most 26 éves, s a Pécsi Dózsa neveltje. Még pontos adatokat is mon­dott: — 127 NB I-es mérkőzés van mögöttem. Mosolygott. — És öt gól! Ugye, milyen kevés? ... Fejes Gabi sietett az öltözőbe, szájában az elmaradhatatlan rá­gógumival. Karsait ugratták: — Sunyi, nem lesz baj a nagy hajaddal? A csatár tréfálkozva válaszolt: — A kispadon ülni jó így is. Hoffer József közbeszólt:­ ­ Még ma kurtítsd meg! Karsai bólintott. Kapocsi Sándor a programról beszélt: — Pénteken délelőtt séta, pi­henés, délután edzés a Népsta­dionban. Szombaton taktikai tekezlet és­­ a mérkőzés. — És? — Hát, bármily nehéznek is ígérkezik, de győzni szeretnénk. Felzúgott a motor, s az autó­busz elvágtatott a Római-part felé... Németh Gyula Felkészült a két utánpótláscsapat is Az utánpótlás-válogatott szer­dai főpróbája sem sikerült. — Így talán jobb is — jegyezte meg Thomann Antal szövetségi edző. — Remélem, annál sikere­sebb lesz az előadás! • — Mit vár a lengyelek ellen? — Lelkes, odaadó játékot. Sze­retnénk úgy szerepelni szomba­ton délután, hogy megfelelő han­gulatot tudjunk biztosítani Be­­ncéknek és a közönségnek. — Az összeállítás? — Szerdán nem szerepeltet­tem sem Répást, sem pedig Tóth Andrást. Azt akartam, hogy szombatra mindenképpen fel­épüljenek. Végleges összeállítás még nincsen. A keret: Szabó, Veréb, Molnár, Nagy III, Juhász P., Hunyadi, Megyesi, Kovács J., Horváth J., Répás, Sárközi, Mül­­ler, Török, Tóth A., Nagy II, Nagy L. A lengyel utánpótlás-együttes edzője, J. Gurszki csütörtökön délután, a Budapestre érkezés után közölte, hogy 14 játékossal készülnek a magyarok ellen. — Biztos vagyok abban, hogy kitűnő mérkőzést vívunk szom­baton — mondta. Pénteken az ifik kezdik a sort A magyar ifjúsági válogatott csütörtökön reggel indult autó­busszal Nowy Saczba. Machos Ferenc derűlátóan nyilatkozott: — Kedden egy, szerdán két edzést tartottunk. Jó erőben áll ki a gárda a pénteki mérkőzésre. Tizenöt tagú keretből állítom össze a csapatot. A névsor: Ben­­cze, Pólyák, Korponai, Emődi, Tóth István, Lukács, Őze, Föl­des­, Horváth, Fehérvári, Varga, Mucha, Kunszt, Zsédenyi, Tóth József. Szombaton a nagyváloga­tottak találkozójára már haza is érkezünk. " KK-std­í­­­jiítá­sb­an A Vasas a Slamal, a Bp. Honvéd az Inter Bratislava-Wacker Innnsbruck összecsapás győztesével mérkőzik az elődöntőben Bécs, április 30. A kora dél­előtti órákban benépesült az Osztrák Labdarúgó Szövetség központja. Az illetékesek a KK idei elődöntőjének és döntőjének sorsolására gyűltél­ egybe. Meg­jelent a KK „tisztikara”, és ter­mészetesen itt voltak a Közép- Európa Kupában érdekelt or­szágok labdarúgó szövetségeinek elnökei is: Foreth Csehszlová­kiából és dr. Terpitkő András Ma­gyarországról. A sorsolás megejtése után Terpitko dr. tájékoztatta a m­a­gyar újságírókat.­­ Az elődöntőbe jutott csapa­tokat két párba osztották. Az elsőbe a Slavia és a Vasas, a másodikba a Bp. Honvéd és az Inter Bratislava—Wacker Inn­sbruck győztese került. Az első találkozón a Slavia, illetve­ a Bp. Honvéd lesz a pályaválasztó. Az Inter—Wacker mérkőzést május 12-én kell lejátszani Po­zsonyban. Valószínű, hogy az Inter lesz a Honvéd ellenfele, hiszen idegenben is győzött 3:0-ra ... A döntőbejutásért má­jus 17-én — osztrák játékvezető­vel — kerül sor a Slavia—Vasas és — szintén osztrák játékveze­tés mellett — a Bp. Honvéd és az Inter—Wacker mérkőzés győz­tesének találkozójára. A vissza­vágók időpontja június 3. Mind­két visszavágón jugoszláv játék­vezető működik... .A döntők időpontja június 10 és 28. Elő­ször — jugoszláv játékvezetői hármas közreműködésével — a második pár győztese lesz a vendéglátó, 28-án pedig (osztrák játékvezetői hármassal) az első pár nyertese Döntött a bizottság arról is, ho­­y amennyiben azonos nem­zetiségű csapatok jutnának a KK döntőjébe, a döntők idő­pontjá rá.Mezhat imya­p, c­e mind­két mérkőzést le kell játszani június 30-ig. — 1 — Es­kü­dött munkatársunk, Rózsa András jelent* Bessbil Expressz helyett nadnális Fássós jegyzetek a KEK időH dm-úSjév Sl Hol is kezdjem? Már megérkezésem napján, kedden is hideg volt. Persze, ez relatív fogalom, hiszen amikor először akadtam össze a Man­chester City szurkolóinak egyik csoportjával, közülük néhányan rövid ujjú (!) trikóban rótták a várost. Transzparenseket hor­doztak, bohóckalpagjaikon ke­rek jelvényeket viseltek, ked­venceik képmásával. A dús hajú Bell épp úgy ott volt, mint a kopaszodó Lee. Mások színes sálakkal, törülközőkkel aggatták tele magukat. Az egyik srácon fekete-piros trikó volt, hátán nagy 10-es számmal. Ő Youngot „szimbolizálta”. A bécsi lapok szerint 2000 manchesteri szurkoló érkezett a kupadöntőre, de kétezrükkel­­ tele volt a város. Az öltözőben A szerda délutáni sajtókonfe­rencián Gustav Wiederkehr, az UEFA elnöke tájékoztatta az új­ságírókat. Elmondta, hogy jó labdarúgást remél. A bécsiek viszont 20 ezer nézőt „remél­tek” a Práterban. Egyik sem valósult meg! Pedig a mérkőzés előtt az öl­tözőkben mindkét csapat biza­kodott Joe Mercer elmondta, hogy nem változtat az összeál­lításon, és cserélni sem szeretne. A Górnik Zabrze öltözőjéből vi­dám nevetés hallatszott ki. Az­tán Lubanski lépett ki az ajtón, és kérdésemre ezt válaszolta: „Bízom csapatunkban! Menni fog!” Két­ óra múlva kiderült: nem ment. A döntő Sajnos, a kupadöntő nem ho­zott jó labdarúgást. Pedig jog­gal várhattuk volna, hogy Euró­pa második legrangosabb ku­padöntője magas színvonalú, él­vezetes játékot hoz majd. Miért nem feleltek meg a csapatok a várakozásnak? 1. Elsősorban azért, mert a Górnik Zabrze mélyen formája alatt játszott. A középpályások — pedig egyébként a csapat­ erősségei — képtelenek voltak tartani a labdát, nem tudták megszűrni az angol rohamokat és szervezni saját támadásaikat. Fáradtan, gépiesen játszottak a lengyelek. Nem fogtak embert, keveset mozogtak. Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy köz­vetlen védelmük is többször hi­bázott. A lengyel labdarúgók rovására írhatjuk még,, hogy so­kat cipelték a labdát, feleslege­sen cselezgettek. Mindig időt hagytak az angoloknak a felzár­kózáshoz. 2. A manchesteri piros-feketék is csak időnként játszottak jól. A mérkőzés első 20 percében például hosszú és pontos lab­dákkal találták meg a lengyel védőfalba beálló Bellt, Youngot, majd Ueet, akik egyből továb­bították a labdát jobbra, balra, vagy hátra, gyorsan felfutó tár­saikhoz. Ez ellen a ,,trand­ ner­­játék” ellen a Górniknak nem volt ellenszere. Kétgólos veze­tésük birtokában­ aztán az ango­lok már nem kockáztattak, csak az eredmény tartására tö­rekedtek. Ez is nagyot ártott a kupadöntő színvonalának! 3. Feltétlenül szerepe volt a közepesnél is alacsonyabb szín­vonalú játékban az időjárásnak. Fél­f-1 eleltével zuhogni kez­dett az eső, irreálissá, csúszós­sá vált a talaj, a labda nehéz lett,­­ így vált a játék ritmusa ex­pressz helyett vicinális jellegű­vé. Mindehhez annyit tehetünk még hozzá, hogy a Manchester City győzelme feltétlenül meg­érdemelt. A 2:1-es végeredmény nem is fejezi ki híven a két csapat közti különbséget. Utóhangok A szerdai mérkőzés után az öltözőben szerzett nyilatkozatok is némi csalódást árultak el. Joe Mercer, az angol csapat mened­zsere, arról beszélt, hogy többet várt a Górnik Zabrzetól. Saját gyengébb teljesítményüket az­zal magyarázta, hogy Doyle ki­válását megérezte a csapatjá­ték. M. Mátyás a másik öltözőben arról panaszkodott, hogy csapa­ta rosszabbul játszott, mint az előző kupam­érk­őzéseken. És természetesen panaszkodott a számukra hátrányt, jelentő eső­ről, és arról a két „ajándék­gólról”, amelyeket a Manches­ter Citynek „adtak”. De csalódottságot árultak el a revcott osztrák lapok is. Leg­többjük úgy vélekedett, hogy ilyen játékot még az osztrák futball is tud produkálni. Ezt, persze, csak kérdőjelest a szabad elfogadnunk... Vasas—Rába ETC: Szegedi Az országos JB kijelölte a május 6-i, szerdai NB I-es mér­kőzések bírált. Vasas—Rába ETO: Szegedi. MTK—Tatabánya: Almási. Újpesti Dózsa—Videoton: Magyar. Komló—Diósgyőr: Ka­tona. Dunaújváros—Ferencváros: Kaposi. Sz. Haladás—Bp. Hon­véd: Schopp. SZEOL—Csepel: Bana. Salgótarján—Pécs: Szko­kén. Labdarúgó NB II ÉSZAKI CSOPORT Volán SC—Kisterenyei Bányász 5:1 (3:1). Rákoscsaba, 2000 néző. V: Radó. Volán SC: Szegedi — Földi, Merényi, Molnár, Erdős, Halácsi, Török, Miskolci, Kiss, Káló, Mezei. Edző: Kiss Jenő. Kisterenye: Horváth — Geiger, Bibók, Orosz, Marton, Juhász, Tarlós­, Szeberényi (Vanya), Nagymajdon, Kovács (Kaszás), Taliga. Edző: Dávid Róbert. A minden részében jobb hazai csa­pat megerőltetés nélkül győzött. A vendégek a mezőnyben időn­ként szépen adogattak, a kapura azonban semmi veszélyt nem je­lentettek. Kiss­ a 76. percben, egy 11-est a kapufának rúgott. G: Me­zei (2), Török, Káló, Kiss, ill. Ko­vács. Jó: Erdős, Török, Mezei, Kiss, ill. Geiger, Bibók, Tarlósi. KELETI CSOPORT Szegedi Dózsa—Debreceni EAC 2:0 (1:0). Szeged, 600 néző. V: Bokros. Szeged: Jáger — Károlyi, Biró, Hegyi, Portörő, Dezsőfi, Pusztaszeri, Veres, Csordás dr., Szikora, Héger dr. Edző: Zallár Andor. Debrecen: Palczhuber — Csapó, Molnár, Szulyovszky (Fohn), Bene, Bencze, Biró (Hege­dűs), Kiss L. Tóth, Kiss L., Szabó. Edző: Bodor Lajos dr. Az első félidőben a szél által támogatott szegediek támadtak többet. Fordu­lás után egy­ negyed órán át erő­­sen szorongatott a vendégcsapat, egy ellentámadás után azonban ismét a hazaiak, lőttek gólt. Az átgondoltabban, szervezettebben játszó­ csapat győzött. G: Puszta­szeri, Héger dr. Jó: Jágerszki, Biró, Veres, ill. Molnár, Bene. FŐISKOLAI LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG MAFC — TFSE 1:0 (1:0). Csörsz u. V: Szabó I. G: Kiss Gy. Jó: Mayer, Kósa, Domonkos, ill. Bak­­sa, Györke, Pálmai.

Next