Népsport, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1970-08-01 / 179. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABd­aRÚGÁS Hidegkúti fiainál A Bp. Spartacus edzésén­ ­ Betyár meleg volt. A füvön már néhányan pas­­ Szolgattak, mozgásukat azonban erősen korlátozta a negyven fok körüli hőség. Alig múlt negyed kettő, ilyenkor még a füvön fe­küdni sem kifejezett élvezet. Hát még futkosni. Nagy Pista jött kifelé az öltözőből, hóna alatt egy labda. Ő már jóval­ korábban érkezett ki a pályára s autómo­­sás ürügyén magát is lehűtötte egy kissé a csapnál. — Élvezet mostt tréningezni? — Hát azt nem­ lehet mondani — hunyorít bele a napba. — De ki lehet bírni... — A csapat? — Peches — így Pista. S még mindig az elszalasztott első he­lyet bánja. — Na majd most. Az új év­ben végre csak odakerül a tár­saság az első hely közelébe? — firtatom. — De szép lenne — sóhajtott, s ment oda, a többiekhez. Hidegkúti mester a Szimcsák fivérek társaságában ballagott ki a játéktérre. A mestert előbb a legfrissebb hírről faggattam. A River Plate-i meghívásról. — Megkerestek az argentin klubtól. És hívtak . .. De nem kapok engedélyt. Itthon van rám szükség ... — Ma mi lesz a foglalkozás tárgya? — Labdás bemelegítés, utána különféle "■ taktikai variációkat sulykolunk. A befejezések, ter­mészetesen a kapuralövések. Az elmúlt időszakban sokat dol­goztak a fiúk. Július 6-tól két hétig Gödön készültünk, napi két edzéssel. Az előkészületi mérkőzéseken általában jól ját­szott a társaság. A Tatabánya csak egy góllal tudott győzni ellenünk, s nagyon­ tetszetősen játszottak a fiúk a japánok ellen is, noha a mérkőzés előtt nyolc­vanperces edzést tartottunk. — Mi a célkitűzés az új baj­noki évre? — A csapatban megvan a ké­pesség ahhoz, hogy versenyben legyen a felkerülésért. Ha a sé­rülések nem húzzák rendre ke­resztül terveinket, akkor ott lehetünk az élmezőnyben. — Lesz-e különösebb változás a csapatban? — Nem. Ami öröm. Mezei is­mét a csapat rendelkezésére áll, s edz már Olasz is, akinek lá­báról alig egy hónapja vették le a gipszkötést. Őrá persze egye­lőre még nem számíthatunk. Aztán a mester is búcsúzott.­ ­ Jóska! — kiáltotta. — Ha ilyen messze vagy a labdától, ne is várd, hogy a kapu felé menjen. Tes­sék közel engedni. És rádőlni... Nagy indított, Mihalecz fel­nyargalt a bal szélen, majd be­ívelt. Közben odaértek néhá­nyan a kapu elé, és zutty ... Kint a partvonal mentén Olasz emelgetett. Súlyos, kettős lábtörés után, még csak kóstol­gatta a labdát. Még egy jó hét és kezdődik a bajnokság, v. s. így kezdődött. Bemelegítő gimnasztika - labdával „álcázva”. (Geleta Pál felvétele) A labdarúgó NB III őszi sorsolása északi csoport I. forduló. VIII. 16. Trencsényi SE—Rudabányai Ércbányász, Gyöngyösi Spartacus —Gáspár SE, Mákvölgyi Bányász (Alberttelep) — Hatvani Kinizsi, Edel­én­yi Bá­nyász— Berva Vasas,­­MÁV Hat­vani AC—Egercsehi Bányász, Ózdvidéki Bányász—Zalka SE, Ormosbányai Bányász—Miskolci Egyetemi AFC, Miskolci Bányász — Papp József SE. 2. forduló, vm. 23. Rudabá­­nya —Gy. Spartacus, Gáspár SE — Mákvölgyi B., H. Kinizsi—Ede­­lény, Berva Vasas—MÁV HAC, Egercsehi —Ózdvidéki B., Zalka SE—Ormosbánya, MEAFC—Papp 2. SE, Miskolci B.—Trencsényi SE. vI. forduló, vm. 30. Mákvöl­gyi B.—Rudabánya, Edelény— Gáspár SE, MÁV HAC —H. Kini­zsi, Ózdvidéki B.—Berva Vasas, Ormosbánya—Egercsehi, Papp J. SE—Zalka SE, MEAFC —Miskol­ci B., Gy. Spartacus—Trencsényi SE. IV. forduló. IX. 6. Rudabánya — Edelény, Gáspár SE—MÁV HAC, H. Kinizsi—Özdvidéki B. Berva Vasas—Ormosbánya, Eger­csehi—Papp J. SE, Zalka SE — MEAFC, Trencsényi SE—Mákvöl­gyi B., Miskolci B. —Gy. Sparta­cus. V. forduló. IX. 13. MÁV HAC — Rudabánya, Özdvidéki B. — Gás­pár SE, Ormosbánya—H. Kini­zsi, Papp J. SE — Berva Vasas, MEAFC—Egercsehi, Zalka SE — Miskolci B., Edelény—Trencsényi SE, Mákvölgyi B.—Gy. Sparta­cus. VI. forduló. IX. 20. Rudabánya — Ózdvidéki B., Gáspár SE — Or­mosbánya, H. Kinizsi—Papp J. SE, Berva Vasas—MEAFC, Eger­csehi— Zalka SE, Gy. Spartacus — Edelény, Trencsényi SE—MÁV HAC, Miskolci B. —Mákvölgyi B. vn. forduló, IX. 27. Ormosbá­nya—Rudabánya, Papp J. SE — Gáspár SE, MEAFC — H. Kinizsi, Zalka SE—Berva Vasas, Egercse­hi—Miskolci B., Ózdvidéki B.— Trencsényi SE, MÁV HAC—Gy. Spartacus, Edelény—Mákvölgyi B. vm. forduló, X. 4. Rudabánya —Papp J. SE, Gáspár SE— MEAFC, H. Kinizsi —Zalka SE, Berva Vasas—Egercsehi, Mák­völgyi B.-MÁV HAC, Gy. Spar­tacus— Ózdvidéki B., Trencsényi SE—Ormosbánya, Miskolci B.— Edelény. IX. forduló. X. 11. MEAFC — Rudabánya, Zalka SE —Gáspár SE, Egercsehi — H. Kinizsi, Berva Vasas—Miskolci B., Papp J. SE —Trencsényi SE, Ormosbánya — Gy. Spartacus, Özdvidéki B.— Mákvölgyi B., MÁV HAC—Ede­lény. X. forduló. X. 18. Rudabánya — Zalka SE, Gáspár SE —Egercsehi, H. Kinizsi — Berva Vasas, Edelény — Özdvidéki B., Mákvölgyi B.— Ormosbánya, Gy. Spartacus — Papp J. SE, Trencsényi SE— MEAFC, Miskolci B.-MÁV HAC. XI. forduló. X. 25. Egercsehi — Rudabánya, Berva Vasas —Gáspár SE, H. Kinizsi —Miskolci B., Zal­ka SE—Trencsényi SE, MEAFC — Gy. Spartacus, Papp J. SE—Mák­völgyi B., Ormosbánya—Edelény, Ózdvidéki B.-MÁV HAC. XII. forduló. XI. 1. Rudabánya — Berva Vasas, Gáspár SE — H. Kinizsi, MÁV HAC—Ormosbánya, Edelény —Papp J. SE, Mákvölgyi B.—MEAFC, Gy. Spartacus —Zal­ka SE, Trencsényi SE—Egercse­hi, Miskolci B. — Ózdvidéki B. XIII. forduló. XI. 8. H. Kinizsi -T-Rudabánya, Gáspár SE—Mis­kolci B., Berva Vasas — Trencsé­nyi SE, Egercsehi—Gy. Spartacus, MEAFC — Edelény, Papp J. SE — MÁV HAC, Ormosbánya—Ózd­vidéki B. XIV. forduló. XI. 15. Rudabá­nya—Gáspár SE, Ózdvidéki B.— Papp J. SE, MÁV HAC —MEAFC, Edelény—Zalka SE, Mákvölgyi B. —Egercsehi, Gy. Spartacus — Berva Vasas, Trencsényi SE — H. Kinizsi, Miskolci B. — Ormosbá­nya. XV. forduló. XI. 22. Rudabá­nya— Miskolci B., Gáspár SE— Trencsényi B., H. Kinizsi—Gy. Spartacus, Berva Vasas—Mákvöl­gyi B., Egercsehi—Edelény, Zal­ka SE —MÁV HAC, MEAFC — Ózdvidéki B., Papp J. SE—Or­mosbánya. Barátságos labdarú­gó-mérkőzés FTC—Bp. KÖZÉPÍTŐK 3:2 (2:0). Üllői út, 600 néző. V: Bánhidi. FTC: Géczi — Novák, Bálint, Horváth A., Juhász, Vépi, Sebők, Albert, Branikovits, Füsi, Barto­­sik. Változatos játékkal kezdődött a mérkőzés. A 21. percben Albert jó átadását Branikovits a hálóba vágta, 1:0. A 30. percben Novák szépen ívelt beadását Bartosik jó ütembe érkezve, a hálóba fejelte, 2:0. Ezután kiegyenlített küzdelem folyt. A második félidőt ferenc­városi támadások vezették be, de a jól romboló védők menteni tudtak, sőt, az elcsípett labdák­kal szellemes támadásokat vezet­tek. A 65. percben Budai szépí­tett, 2:1. Továbbra is szellemesen, ötletesen szőtte támadásait az NB II-es csapat, az FTC játékán erő­sen érződött a délelőtti kemény edzés. A 76. percben Kiss ki­egyenlített, 2:2. Az egyenlítés után az FTC vette át a játék irá­nyítását, és a 87. percben Brani­kovits — Füsi átadásából szép gólt lőtt. 3:2. Jó: Novák, Vépi, Branikovits, ill. Kiss, Budai. klubhelyiségről, a Becsei-ügyről­­ és még sok mindenről Az MTK szurkolóankétján Bodrogi Pál régi szurkoló li­hegve érkezik a KPVDSZ szín­háztermébe. A balatoni­el­lei nyaralásából jött ide őrült iram­ban, nehogy elkéssen. Jön Sán­dor Csikar is, ő kapja az első kérdést: — A játékosok is itt lesznek? — Nem — mondja —, pedig jó lenne, ha első kézből halla­nák a véleményeket. Lehr György, az MTK elnök­ségi tagja megnyitja a labda­rúgó-szakosztály szurkolói an­kétjét. Palicskó Tibor edző kimért szavakkal értékeli az egyfordu­lós bajnokság tapasztalatait. Az eredménnyel elégedettek, sikerült a csapat átszervezése, fejlesztették a támadójátékot, sok fiatalt próbáltak ki. De hát mondják el a véleményüket a szurkolók. Először Somogyi György kér szót és megköszöni az edző és­­ a vezetőség munkáját, majd rátér egy égető problémára. Mi van a klubhelyiséggel? A szur­kolóknak régóta nincs otthonuk, a Bajza utcából már eljöttek, a Szántó Béla úton még nin­csenek. — Hétfőtől nyitva az új klub, mindenkit szeretettel várunk — mondja Bánhalmi Ferenc el­nök. — Igaz, berendezés még nincs, de leülni azért lehet. — Termoszban viszem a ká­vét — jegyzi meg valaki —, csak már ott legyek! Sokan szólnak hozzá az úgy­nevezett Becsei-ügyhöz. Palics­­kó szerint tehetséges fiú, türel­mesnek kell hozzá lenni, ám — ha így folytatja — könnyen elszakadhat a húr. — Az egyfordulós bajnok­ságban már többször kapott büntetést! Sándor véleménye: — Megérdemelte a glosszát az újságban. Tudja, mit mond­tunk, amikor bekerült a válo­gatottba? Te jó isten, ezzel ki­készítettek minket! Bodrogi Pál teljes őszinteség­gel tár fel egy régi fájdalmat: — Szeretem az MTK-t. Be­csületesen szurkolok minden mérkőzésen, ha kell, áldozatot is vállalok. De néha elmenekü­lök a lelátóról. Ismeretlenek szidnak, mint a bokrot, mintha valami hibát követtem volna el ellenük. Vastapsot kap és ettől kezdve a szurkolás a téma. Szeretnének jó viszonyt kiala­kítani a többi csapat tagjaival, de ehhez az kell, hogy megfe­lelően kezeljék őket. Valaki enyhíti a helyzetet: nem sza­bad általánosítani, mindenhol akadnak huligánok. Csak egy a kérésük: ha a lelátón rend­ellenesség fordul elő, a szabá­lyok, a törvény­­ szerint járja­nak el, mint ahogy ezt a Va­sas, az FTC vagy az Újpesti Dózsa mérkőzésein teszik. Most már a tervekről esik szó. Az MTK csapata július 7-én kezdte el a felkészülést és azóta az állóképesség fokozása volt a cél. — A továbbiakban? Szinte kórusban mondják: — Felzárkózni az élmezőny­höz! A szurkolók most már — az egyfordulós bajnokság eredmé­nyei alapján — nagyobb önbi­zalommal állnak a csapat mel­lett. S nem járnak a fellegek­ben, amikor még jobb szerep­lést várnak, amikor ezt mond­ják: nincsenek legyőzhetetlen ellenfelek! Lehr György ezt a zárszavá­ban ki is egészíti: — A jövőben is a fiataloknak elsősorban az ifjúsági játékosokra kell építeni. Erős edzés és elemzőmunka szükséges. . A küzdőszellem so­kat javult és mi is igyekszünk jobban megbecsülni a játéko­sokat. De csak a nálunk töltött becsületess évek és egyéni tel­jesítményük alapján. .. Az ankét a színházterembe® befejeződik, az utcán, a presz­­szóban, a lakásokban még tart. Talán — pátoszi szavakkal — életük végéig. Mert szurkolók. Szurkolók, akiknek a torkuk­ban dobog a szívük, ha a csa­patukról beszélnek. A legszíve­sebben a kék égre és a fehér hóra is ráírnak óriási betűk­kel. MTK: Hámori Tibor (Szekeres László felvétele) 1 Búc sú Bárom diplomával Az SBTC tóstrandi pályáján hiába kerestem Ferencz Gyulát, a csapat középhátvédjét. — Sérült — világosított fel Szopóczi Ferenc szakosztály­­vezető —, azért nincs itt az ed­zésen. De azt rebesgetik, hogy abbahagyja a labdarúgást. Re­mélem, nem így lesz. Ragyogó futballista. Valóban. Sőt tanult, művelt labdarúgó. Ezért is akartam ír­ni róla, de így különösen érde­kessé vált a személye. A Karancs Szálló portájáról hívtam fel telefonon. Féltem, nem lesz ott­hon, mert — mint mondták — legényember. Soha sem lehet tudni . .. Szerencsém volt. Három perc múlva Ferencz Gyula ott volt a Karancs presz­­szójában... — Éppen a televíziót néztem — mondta.­­ Egyből a téma közepébe vág­tam: — Igaz, hogy abbahagyja a labdarúgást? — Igen. Most nyilatkozom er­ről először, de ez már végső döntés. A „miértet” még nem akar­tam kérdezni. A 33 éves labda­rúgó múltjáról beszélgettünk. Ferencz Gyula 1952 óta iga­zolt játékos. A Soproni VSE-ben kezdett. Sopronban érettségi­zett, ott is járt egyetemre. A magas, erős fiatalemberre már ekkor felfigyeltek. NB III-as játékosként került be a magyar B-válogatottba. Több csapatba­ hívták. Nem ment, mert az­ egyetem elvégzését fontosabb­nak tartotta. Ennek a hivatás­érzetnek aztán meg is lett az eredménye. Az erdőmérnöki ka­ron jórendűen diplomázott. Ez 1961-ben történt. Ismét megke­reste több klub, közöttük a Bp. Honvéd is. — Miért ment mégis Salgó­tarjánba? — Hogy őszinte legyek, rábe­széltek. Barátaim sok jót me­séltek erről a városról. Kiste­­renyén kaptam­ állást. Nekem csupán az volt a lényeg: az NB I-ben játszhassam. — Nem bánta meg, hogy ide­jött? — Egyáltalán. Nagyszerűen éreztem magam mindig. Iga­zán csak köszönettel tartozom. A foci mellett természetesen­­ tanult. Újabb diplomát szer­zett: mérnök-közgazdász lett. Aztán, hogy „ne legyen üres az élete”, elvégezte a marxista —leninista esti egyetem szako­sított tagozatát is. Mindkettőt jeles eredménnyel. Közben az SBTC labdarúgóinak csapatkapi­tánya lett. Most — egy kis pihenés után — ismét tanul. Programozó mérnöki diplomát, akar szerezni. Idén kezdi a má­sodik évet. Játéktudása sem kopott. Ru­tint szerzett, csapata legjobbja volt évről évre. — Miért hagyja abba ilyen hirtelen? — Nem szeretném megvárni, míg elküldenek. — Erről szó sem volt! — Egy évig biztosan tudtam volna még játszani. — Csupán ezért kerül szögre az a bizonyos cipő? — Nem. Még számos oka van. — Hallhatnánk azokat? — Természetesen. Nem volt könnyű elhatározni. Rengete­get gondolkodtam, de ezt kell tennem. Hadd kezdjem a csalá­di vonatkozású dolgokkal. Szü­leim Sopronban élnek, öregek és sajnos, betegesek is. Szük­ségük van támaszra. Ezt innen már csak nehezen tudnám biz­tosítani. A másik nagyon fontos tényező: nagyszerű munkale­hetőséget kaptam Sopronban. Tudok németül, s a GYESEV- nél pályamérnök lehetek. Az anyagi feltételek is kedvezőek. Ugyanakkor lakást is kapok, az ittenit pedig leadom, tehát or­szágos szinten nem lesz kiesés. Ha nem fogadnám el, betölte­­nék az állást. A bánya itt, Sal­gótarjánban erősen visszafejlő­­dőben van .. . Minden amellett szól: abba kell hagynom. — A jövőben labdarúgásmen­­tes lesz az élete? — Ez elképzelhetetlen! — Esetleg újra látjuk — az SVÉK-ben? — Arról szó sem lehet. Becs­telenségnek tartanám a Stécével szemben. Itt azt mondom: be­fejezem, s ott pedig ... Szóval érti. Tavaly elvégeztem az ok­tatói tanfolyamot. Szeretnék fia­­talokkal foglalkozni, jó focistá­kat nevelni. Ez utóbbi megütötte a füle­met. Nevelni a fiatalokat. Talán olyanokat, mint Fe­rencz Gyula. Mert ilyenekre volna szüksé­ge a magyar labdarúgásnak. Értelmes, tanulni vágyó, ugyan­akkor a labdarúgásban is tehet­séges emberekre! Németh Péter PÁNCSICS az Újpesti Dózsában? (Folytatás az I. oldalról) Kedden érdekes labdarúgó­program lesz Tatabányán. Dél­előtt dr. Lakat Károly minta­edzést tart a Magyarországon tartózkodó olasz és japán szakemberek számára. Délután a Tatabánya öregfiúk csapata a rendkívüli SZUE-ra készülő újságíró-válogatottal mérkő­zik, majd utána a Tatabánya NB I-es gárdája a japán után­pótlás-válogatottal vív barátsá­gos találkozót. Pénteken, július 31-én, a terü­leti labdarúgó szövetségek ve­zetői tanácskoztak az MLSZ- ben. A tanácskozáson az MLSZ elnökségének részéről dr. Ter­­pitkó András, az MLSZ elnöke, Börzsei János főtitkár és Sebes Gusztáv, az ifjúsági és után­pótlás bizottság vezetője vett részt. — Megbeszélésünk — mondta Börzsei János —, része volt an­nak a tanácskozássorozatnak, amelyet a bajnokság kezdete előtt tartunk. Július 27-én az NB 1-es, NB 1 B-s és NB II-es egyesületek vezetőit láttuk ven­dégül, most a területi szövetsé­gek vezetőit, augusztus 3-án az NB 1-es, NB 1 B-s és NB II-es csapatok edzőit. — Mi a célja ennek a megbe­szélés-sorozatnak? — Megvitattuk a versenyki­írást, a bajnokság új rendezési rendszeréből adódó feladatokat, az 1971—72. évi versenynaptár elkészítésének elveit, a labda­rúgók évi foglalkoztatottságá­nak általános rendjét, az átiga­zolási rendszer módosításait, a nemzetközi mérkőzések rende­zésével kapcsolatos tudnivaló­kat, az ösztönzési rendszert stb. Annyit már most elárulha­tok, hogy az 1971—72. évi baj­nokság augusztus második va­sárnapján kezdődik, s novem­ber végén ér véget az őszi for­duló. 1972. tavaszán március második vasárnapján kezdőd­ a tavaszi idény, s június végéig tart. Szombat, 1970. augusztus 13

Next