Népsport, 1970. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1970-11-26 / 277. szám

VÍZILABDA ♦ SPORTLÖVÉSZET ♦ VÍZILABDA ♦ SPORTLÖVÉSZET ♦ VÍZILABDA ♦ SPORTLÖVÉSZET ♦ VÍZILABDA ♦ SPORTLÖVÉSZ Akik könnyezni tudnak... Őszintén remélem, hogy önök is látták és emlékeznek is rá. Juhász Iászlóra, junior ökölvívó Európa-bajnokaink egyikére, amint ott áll a bajnoki emelvény legfelső fokán és a könnyeivel küszködött. A fiú, aki pillanatokkal előbb még férfi módra osztogatta egyeneseit és horgait, a győzelem mámorító és boldog tudatában könnyekre fakadt. Amikor az élő sport nyomában járva jeles, nagy tudású szakemberekkel beszélgetünk, előbb-utóbb az utánpótlás vagy még inkább a mai ifjúság témájához érkezünk el óhatatlanul. Nehézségeikről számolnak be, sőt sokszor elkeseredetten említik a fiatal nemzedéket, mint olyat, amelyet nem érdekel már a sport és főleg nem az áldozatvállalás, a lemondás, a kemény edzésmunka, ami egyedül üdvözítő, egyedül vezet csak el a klasszis versenyző szintjére. Szólnak a vívótermekről, amelyekben még tíz évvel ezelőtt is nyüzsögtek esténként a fiatalok, s amelyek ma konganak az ürességtől, ha az Angyal, megy a tévében. Beszélnek arról, hogy egyre kevesebb gyerek ostromolja a klubokat, mert labdarúgó szeretne lenni és mondják, kevesen, csak nagyon kevesen vállalják a „strapát”, amit atlétának, főleg hosszútávfutónak lenni jelent. Megváltozott a világ, változtak az értékek, a sport ma más helyet foglal el a fiatalok világképében, mint korábban. Nagyon nehéz ma az „aranyásás”, nagyon nehéz ma megtalálni azokat a tehetséges alanyokat, akik tehetségükön túl szorgalmukkal és teljes szívükkel, szenvedélyesen állnak sorompóba, akik nem holmi előnyökért, hanem a verseny izgalmáért, a játék semmi mással nem pótolható öröméért dolgoznak fáradhatatlanul. És mondják a példákat. Van miből merítenünk, mert a magyar sportélet sok nagyszerű sportembert nevelt már, akiknek személyes példája, egész életvitele ott áll, ott állhatna a ma felnövő nemzedék előtt. Az a kosárlabda-válogatott, amelynek tagjai, ha kikaptak, zokogni voltak képesek elkeseredésükben az öltözőben... Aztán, mindig vitatkozunk is. Arról, hogy akkor sem mindenki volt olyan, akkor sem fült a foga mindenkinek egyaránt a munkához és a töméntelen edzéshez. Hogy akiket ma példának hozunk, azok az évek, sőt évtizedek során kiválasztódott egyedek, akiknek példája azért oly pozitív, mert jellemük is az volt. Akik éppen ezért kerültek a csúcsra és maradtak meg örökre emlékezetünkben. És mutatkozunk arról, hogy ma is vannak olyan gyerekek, akik úgy érzik, életük csak akkor és azzal lehet teljes, ha sportolnak, vállalva minden nehézséget. Visszamenőleg persze könnyű megállapítani: ez és ez ilyen ember volt. De ki tudja, ki látja előre? Ma kevesebb van, vagy több? Hogyan lehetne kiválasztani? Az „aranyásás” mindig is nehéz munka volt. Az aranyásónak mindig is földköbméterek százait kellett átmosnia, hogy grammokban mérhető aranyleletre tegyen szert. Miért is lenne ez ma másként? A kiválasztás módszerei ugyan tökéletesedtek, de még mindig elsősorban csak fizikai jellemzőket mérnek, meg különben is, hol van, mi lehet biztos támpontot jelentő adat? Talán bolondos ötlet és semmi több, de valahogy úgy érzem: talán, akiket meghat a győzelem, akik tudnak efeletti boldogságukban sírni , azokkal a gyerekekkel érdemes foglalkozni. És amíg vannak ilyenek, addig mindig érdemes lesz velük törődni, munkát, energiát fordítani felnevelésükre. (Dd) Kustendil után Október elején Budapesten szerepelt a bolgár Kustendil város modern gimnasztikai válogatottja. A házigazda az Újpesti Dózsa, az ellenfél a Dózsa válogatottja volt. Az elmúlt hét végén Kustendilban került sor a találkozó visszavágójára. Potocska Máriával a hazaérkezés után beszéltünk. — Mi volt a verseny eredménye? Csütörtök, 1970. november 26. — Ezúttal a Dózsa Varga és Sziráczky nélkül állt ki, míg a vendéglátók erősítettek. Mladenovában kitűnő versenyzőt ismertünk meg! A mieink közül Tigelmann és Limbeck dolgozott nagyon szépen. Nekem sikerült minden gyakorlatom. Különösen a szabadgyakorlatomat értékelték magasra, mindhárom bírótól 9.9-et kaptam! Kustendil—Újpesti Dózsa: 141.6.139.8. Szabadgyakorlat: 1. Patocska (II. Dózsa) 9.9. Két kéziszer, összetett: 1. Patocska. 19.5. Három szer, összetett: 1. Potocska 29,4. És ilyen sportág Ha a német nyelvterületen is olyan népszerű szóvá vált volna a „mini”, mint nálunk, akkor egészen biztos, hogy a jövő évi sportlövő Európa-bajnokságra ezt a kifejezést használta volna a Deutsche Schützen-Zeitung. Így azonban megelégedett a szokott „kis” jelzővel. A jövő évi EB-ről írt cikkének címe ugyanis: „Kis Európa-bajnokság lesz 1971-ben.” De hogy ennyire kicsi? Éppen fele annyi versenyszámban akarnak aranyérmet osztani a suhli EB-n, mint idén Phoenixben tették. Amin pedig már most érdemes alaposan elgondolkodni: a férfiak részére csak a hét olimpiai számot rendezik meg, s a sportlövők ezekben a versenyszámokban is csak egyénileg mérhetik össze tudásukat. Csapatverseny — miként az előző és a következő olimpián is — nincs. Más kérdés, hogy részünkről a csapatversenyt nem is hiányoljuk. A sportlövészet valóban egyéni sportág. Csak egyéniben indultak most is versenyzőink a VB-n és egyénileg érték el sikereiket is. A nőknél és az ifjúságiaknál viszont lesznek csapatversenyek is. Nem tűnik túlságosan logikusnak az ügy. De ez ilyen sportág .. • / auril GUMIGYÁR felvesz jó kereseti lehetőséggel I—III. műszakos munkahelyekre férfi és női dolgozókat, továbbá keres lakatos, villanyszerelő, csőszerelő szakmunkásokat (bérmegegyezés szerint). Fiatalkorúakat 14 éven felül könnyű munkára. Juttatások a kollektív szerződésben foglaltak szerint Jelentkezés: BUDAPEST, X., ÚJHEGYI ÚT 25-31. SZÁM. Telefon: 472-980/119. Megközelíthető: 17, 117, 68 autóbusszal, 28, 37 villamossal. Hol jobb: a vízben, vagy a parton? Hol jobb: a pályán, vagy a pálya szélén? Hol jobb: a válogatottban, vagy a válogatotton kívül? Várom a válaszokat. De senki ne siessen velük, légióként pedig Felkai László ne! Mert amíg ő gondolkodik, addig legalább elmondható mindaz, amit a kérdések előzményeként el kell mondani. Nem ismeretlen tényekről van szó, csupán ismétlésekről, de azért kérem figyelni! ELŐZMÉNYEK Felkai László — népszerűbb nevén a „Róka” — tíz hosszú éven keresztül a vízilabda válogatott oszlopos tagja volt. Ebből a tízből közel hat, a válogatott nagy veretlenségi sorozata, benne egy olimpiai és egy európa-bajnoki aranyéremmel, Universiade és Trofeo d’Italia győzelmekkel. Egyszóval Felkai „Róka” egyike volt az utóbbi tíz esztendő legeredményesebb magyar vízilabdázóinak. Mindez tény, tehát nyugodt lelkiismerettel leszögezhető. Tény az is, ami most következik. Az, hogy tavaly ősszel Felkai előtt udvariasan levették a kalapot, és elbúcsúztatták, mint válogatottat. Aztán ő vette le fejéről a kalapot — ettől teljesen függetlenül — ugyancsak nagyon udvariasan, és elbúcsúzott attól az egyesülettől, amelyhez „vízipalánta” kora óta tartozott. Az egyesület vezetői azonban nem köszöntek vissza, magyarán ez azt jelentette: ha ragaszkodik távozási szándékához, egy év kényszerpihenő következik. Ragaszkodott. Azóta tehát se válogatott, se OB I. Csak Felkai László mérnök, a FOKGYEM Ktsz munkatársa, és Felkai „Róka”, december 15-e után, már hivatalosan is a Bp. Spartacus játékosa. Aki még nem játszik, csak játszadozik. Aki azonban nem dolgozgat, hanem dolgozik. (Félreértés ne essék: a munkahelyén!) — Amikor elhatározásom napvilágot látott, nagyon világosan igyekeztem mindenkinek elmagyarázni, hogy miről van szó — mondja Felkai. — Huszonkilenc éves vagyok, van egy csodálatosan szép és gazdag sportévtized mögöttem, és van, merem remélni, egynéhány sport nélküli évtized előttem. A válogatottból kimaradtam, hogy okkal-joggal, vagy sem, ennek eldöntése nem rám tartozik, tehát nem is vállalkozom rá. Tény, amit tudomásul vettem. A másik: civilben mérnök vagyok, és szerettem volna végre egy olyan állásban dolgozni, ahol erre a képesítésemre szükség is van. A Bp. Spartacus ezt a lehetőséget kínálta nekem, más egyebet semmit. Úgy véltem, mindez világos, egyszerű és érthető. „Kalap”, a fruttiárus meg is értette, pedig nála lelkesebb Fradiszurkolót még életemben nem láttam . ** ÉVEK ' A döntés, a huzavona, a meglehetősen egyoldalú haragszomrád óta kertíz egy esztendő telt el. Felkai „Róka” esete ma már nem téma az uszodák környékén, hiszen minden csoda három napig tart. Vagy ha tovább is, de egy esztendeig semmiképpen sem. Ha tehát mindez, amit most elmondtunk, világos, egyszerű és érthető, akkor térjünk viszsza kiinduló kérdéseinkhez. Vagyis: a vízben, vagy a parton? ... a pályán, vagy a pálya szélén? ... a válogatottban, vagy a válogatotton kívül?... —.Először is, ha a kérdést szó szerint veszem, nem pontos a fogalmazás. Miért így, hogy „a vízben, vagy a parton?” Nem lehetne például „is-is”? No, különben értem, miről van szó. Sőt, kivételesen még válaszolni is tudok rá: öregedőfélben levő sportemberek szokása, hogy könnyes szemmel emlékeznek a régi szép időkre, és ha nekem most nem is könnyes a szemem, de én is emlékezem. Szívesen emlékezem. Nem tudok mást mondani, soha nem is fogok tudni, mint hogy páratlanul szép volt az az időszak, amit válogatottként a vízben tölthettem. Szép volt, mert közben bejártam a fél világot, ha nem az egészet, és különösen szép volt azért, mert — nagyon szeretem a vizet, a vízilabdázást, a játékot. .. FÁRADTSÁG — Ugye, most én is pontosan úgy beszélek, mint egy öregember. Pedig nem vagyok öreg, életkoromat tekintve, legalábbis nem. Csakhogy a sport egy kicsit másként veti fel ezt az egész kérdést. Egyrészt nem vitás, hogy az évek múlásával, enyhén szólva nem javulnak az ember fizikai képességei, ami azonban ennél is lényegesebb: az idő bizonyos fokú relativitása. A huszonkilenc év önmagában véve nem sok, de mondjuk tíz év a nemzetközi porondon, az már, azt hiszem sok. Százhúszszoros válogatott vagyok, három olimpiát küzdöttem végig, igen, én már öregnek számítok ebben a sportágban. Hogy aztán valóban öregnek is érzem-e magamat? ... Hát, felettem sem múlt el nyomtalanul az idő, megfáradtam kissé, és talán nem is annyira a fizikai oldala érdekes ennek a fáradtságnak. A mai élsport egyre többet és többet követel, az embernek egyre többet és többet kell nyújtania. És ezt a különbséget már az én korosztályom is világosan érezte, még inkább azok, akik valamikor az ötvenes évek elején kezdték ezt a játékot. Mert változtak a követelmények és változott maga a játék is. Hajszál évtized volt, bele lehetett fáradni... DRÁMA? — Említettem: szeretem a vízilabdát. Persze, ma is szeretem! Azért is akarok még játszani egy-két évet az élvonal egy olyan középcsapatában, mint amilyen jelenleg a Spartacus. Válogatottság? Fájdalmas búcsú? Jó dolog válogatottnak lenni, ha az ember úgy érzi, hogy valóban ott a helye, és a búcsú sem könnyű. Annak idején, ha erre gondoltam, azt tervezgettem magamban, hogy a 70-es Európa-bajnoksággal búcsúzom. Nem is tévedtem hát olyan nagyot, alig egy esztendőt. Ennyi, hosszútávú terveknél, úgy érzem, megengedhető... — Nem vitás, vannak, akik drámát csinálnak ebből a búcsúból. Vannak, akiknek valóban az. Nem tehetek róla, én inkább a könnyebb műfajokat kedvelem. A sportban legalábbis! Kocsis L. Mihály A PARTON Felkai „Róka”: „A könnyebb műfajokat kedvelem .. Bizonyításért - bizalom Összeállították a sportlövő válogatott kereteket Kedden délután a késő estébe nyúló elnökségi ülést tartottak a sport Uteószövetségben. Ez alkalommal hagyták jóvá a válogatott keretek összeállítását. Mint ismeretes, a magyar sportlövők három nagy feladatra készülnek. Ezek sorrendben: a fedettpályás légfegyveres EB 1971 márciusában, az Európa-bajnokság jövő év augusztusában és a müncheni olimpiai játékok. A feladatoknak megfelelően külön olimpiai és EB-kereteket hívtak félne. Illetőleg van még egy harmadikeret, amelyet a „bizalom keretének” is nevezhetünk. Mindazok a sportolók, akik már bebizonyították, hogy képesek kellő szorgalommal és fegyelmezettséggel felkészülni az igazán nagy eseményekre, előlegezett bizalmat kaptak. Minden további bizonyítás nélkül utazhatnak az olimpiára, illetőleg az EB-re. Nekik majd ott kell bizonyítaniok! Az olimpián részt vevő versenyzők: dr. Hammerl László, Pap Lajos, Marosvári Kornél, Mucza László, Szabó Gyula. A fedettpályás EB-n részt vevő versenyzők: Abonyi György, Marosvári Kornél, Kisgyörgy Lajosné, Rozgonyi Veronika, Hullai János, Pataki Attila. Az olimpiai keretbe természetesen a felsoroltakon kívül mások is bekerültek. Sőt, a férfiak olimpiai keretét merész fiatalítás jellemzi. Nem állítottak fel viszont válogatott keretet a gyorstüzelők és a koronglövők számára. Nem vetették elvégleg annak a lehetőségét, hogy az EB-n ott lehessenek ezeknek a fegyvereknek a legjobbjai, nekik azonban még válogatóversenyeken meghatározott szint fölé kell kerülniük. Olimpiai kerete Kisöbű sportpuska: dr. Hammerl László, Nagy Sándor, Abonyi György, Petrovácz Ferenc. Nagyöbű sportpuska: Pap Lajos, Henyei János, Nagy Béla, Mátrai István. Sportpisztoly: Marosvári Kornél, Mucza László, Gyöngyösi Gábor, Ormai Zoltán. Futóvadlövés: Szabó Gyula, Füle Szilveszter, Grósz Mihály, Kiss Gábor. EB-keret: Nők. Puskások: Kun Ferencné, Kisgyörgy Lajosné, dr. Paveszka Lajosné, Kellner Oszkárné, Kolozsvári Zsuzsanna. Pisztolyosok: Rozgonyi Veronika, Kisgyörgy Lajosné, Beck Kornélia, Bakonyi Irén, Harsány Béláné. Ifjúságiak. Pisztolyosok: Pataki Attila, Veress , Ágnes, Deák Ferenc, Cselle László, Horváth Magdolna. Puskások: Hullai János, Szekeres János, Holczer István, Hepp Katalin, Szatmári Enikő. Az EB-keretbe jelölt ifjúsági versenyzőknél nem tettek különbséget a férfiak és nők között, mert az EB rendezői is eltekintenek a megkülönböztetéstől. A keretbe jelöltek a magyar ifi élmezőny legjobbjai! Az EB és az olimpiai keret között mindössze az a különbség, hogy az olimpiai keretbe válogatott versenyzők edzéseik zömét központi irányítás alatt végzik. És ahogyan az más sportágakra is jellemző, ezek a keretek nem merevek. Ki és be is lehet kerülni! HÓ VÉGE . LÁNG GÉPGYÁR felvételre keres: géplakatos, villanyhegesztő, villanyszerelő, esztergályos, marós, kőműves, tetőfedő, öntő, mintakészítő asztalos szakmunkásokat, továbbá villanytargonca-vezetőket, daruvezetőket, daraboló gépmunkásokat, raktárkezelőket, segédmunkásokat és fiatalkorú kisegítőket A jelentkezőknek munkásszállást biztosítunk Jelentkezés: Budapest, XIII., Váci út 152. Milyen óvódás volt Gyarmati Andrea? Ezt — hála a technikának — megláthatják azok a gyerekek és szülők, akik részt vesznek majd a Bp. Spartacus úszóóvodájának Télapó-ünnepségén. Mert ott aztán minden lesz december 5- én. Filmvetítés Gyarmati Andrea fejlődéséről és a barcelonai úti élményekről, fellépnek a gyerekek is, énekelnek, verseket mondanak. Csak még az a rejtély, ki lesz a Télapó? De nem vitás, ez is kiderül a mintegy 60 gyerek és 100 szülő előtt. Egy biztos: szép délutánjuk lesz. Nem lehetne máshol is hasonlót rendezni?. IVi Budapest, X., Fehér út 10. NitraÁVIIb Örs vezér téri metró vége BUkJanySdr állomásnál. Híradásipari berendezések gyártásához marós, esztergályos, lakatos, csőszerelő, elektró és mechanikai műszerész, asztalos, kőműves, fényező szakmunkásokat, elektrotechnikust bemérői munkákra, betanított festőt (szakképzettség megszerzését biztosítjuk), női és férfi betanított munkásokat ,és segédmunkásokat felveszünk.