Népsport, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

atlÉgiéért JELENTIK'fűrtetések Sport,ene.őket tüntettek ki a Honvédelmi Miniszteriumban. A néphadsereg írsinevedesi kiképzésének és sportmozgalmának fejlesztése érdekében kife.tett eredményes munkájukért a „Haza Szolgálatáért Érdemérem” arany fokozatát Kerezsi Erndre, Maszlay Lajos és Pál János, ezüst fokozatát pedig Béres Tibor és Bonn Ottó kapta. A kitüntetéseket Csinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter nevében Oláh István vezérőrnagy adta át. A néphadsereg sportmozgalmának fejlesztésében kiemelkedő eredményeket elért testnevelő tiszteket az MTS OT Elnöksége tüntette ki. A Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója címet Áldott János és Borsos Antal, míg a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója kitüntetést Dodek Rudolf, Dörnyei Ágoston, Császár Béla, Galamb István, Pozsgai Zoltán és Gábri László kapta. A kitüntetéseket dr. Szatmári István, , az MTI OT elnökhelyettese adta át. ■ Hazaérkeztek. A Bp. Spartacus férfi asztalitenisz csapata hazaérkezett Ostravából, ahol szép győzelmet arattak a csehszlovák bajnokcsapat ellen. Sidó Ferenc elmondta, hogy a versenyzőinket nagyon zavarta a szokatlanul „fals” labda, a lényeg azonban, hogy ezen a fordulón is túljutottunk. Az MTK-ifik új mestere: Fekete Mihály. A kitűnő labdarúgóedző, aki a KSI-nél, majd külföldön is eredményesen dolgozott, az MTK-ifik főfoglalkozású edzője lesz 1971-től Jubileum. A Pénzügyőr SE megalakulásának 20. évfordulója alkalmából dr. Garamvölgyi Károly, a pénzügyminiszter első helyettese házi ünnepség keretében emlékezett meg az egyesület eddigi tevékenységéről. A végzett munka értékelésénél külön hangsúlyozta, az egyesületnek az utánpótlás nevelése és a tömegsport kiszélesítése terén 20 esztendő alatt elért eredményeit. Az ünnepség befejeztével tárgyjutalomban részesítette a sport- és társadalmi munkával kitűnt legjobb sportolókat és aktívákat. mai menetrend. Az edzőtáborin 1971-ben négy labdarúgócsapat készül az idényre. Január.1 és 16. között a Ferencváros és az MTK, majd január 17.30. között az Újpesti Dózsa és a Pécsi Dózsa labdarúgói veszik birtokukba a pályákat és a terméket. Új edző, Szabó Géza lett a FOSPED Szállítók új edzője. Mint ismeretes, a régi edző, Sárjbi László, az ifjúsági válogatott szakvezetője lett, ezért került az első, csapathoz Szabó Géza, ajd már néhány eredményes esztendőt töltött el a Szállítóknál. „Január 6-án játékosértekezlet lesz, 7-én kezdődik a felkészülés az új bajnoki évre” — újságolta Feleld Gábor, a klub elnöke. Elmondta: a felkészülési munkában az ifjúsági edző, Cserháti Lajos segédkezik az új edzőnek. íjásztanácskozás. A Budapesti Íjász Szövetség megtartotta évzáróját. Az értekezlet végén kiosztották a Budapest íjászcsapatbajnokság díjait, és több társadalmi aktívát emlékéremmel tüntettek ki. Magyar Lövész. Megjelent a Magyar Lövész decemberi száma, amely többek között közli az idei évben elért vagy beállított országos csúcsokat, valamint rövid áttekintést, ad a világcsúcsok, fejlődéséről. Ezenkívül Gulyás Gábor szakfelügyelő tollából értékelő cikket olvashatunk az országos bajnokságról. Néhány nemzetközi és hazai verseny eredményei is megtalálhatók a lapban. Visszavágó júliusban. Tavaly nyáron Szlovákiában szerepelt Budapest atléta-válogatottja. A találkozó visszavágójára júliusban kerül sor. A szlovák válogatott ellen előreláthatólag a megerősített budapesti utánpótlás áll majd ki. Dicsérd. Az „Olimpische Turnkunst” című lap 1970. decemberi számában részletes, alapos bírálatot közöl a ljubljanai tornász-világbajnokságról, és az ott szerepelt csapatokról. Dicsérően emlékezik meg a magyarokról, különösen a „nagyon fiatal és ragyogó” női együttesről. A cikkíró szerint számítani lehet arra, hogy a magyar tornászok 1972-re a most elfoglalt helyükről magasabbra lépnek. Pihennek a tornászok. A női és a férfi válogatott tornászok most rövid pihenőt élveznek, de a lányok január 4-én, a férfiak '' január 5-én már megkezdik a felkészülést az 1971-es évadjra. A közös munkában már a leszűkített olimpiai keretek vesznek részt. 2 Péntek, 1971. január 1. Fóti óév,1970 Akár tetszett, akár nem, éjfélkor letéptük az utolsó lapot is a tavalyi naptárról. Több nap nem maradt 1970-ben. Koccintottunk is, nevettünk is, csókolóztunk is. Kívántunk egymásnak „boldog új évet!” Ez az! Boldog új év! Lehetőleg legyen boldogabb, mint a tavalyi. De milyen is volt a tavalyi? Az 1970-es focióév? Jó? Rossz? Közepes? Mindegy, milyen volt. Ma már mindegy! A tény az volt. Bizonyság erre az a néhány apró történet - és egy sem „kitalálmány" - amelyet előkapartunk agyunk rejtett zugaiból, vagy már-már elfelejtett (és kissé elrongyolódott) jegyzeteinkből. Ha semmi más nem is - ez a néhány kis dolgozat tehát bizonyíték, hogy volt 1970. És ha ezek a történetecskék netán nem is jellemzik a „tavalyit” (legalábbis a tavalyi fociévet), az nem véletlen. Elvégre a Fociélet sűrűjében (olykor-olykor dzsungelében) éltünk. És ezek után lássuk a történeteket! Kérjük kedves olvasóinkat, szálljanak magukba és „bele" az óévbe. Rajta! Kupán csapott kupák A Honvédnak valahogy nincs szerencséje a kupákkal. Ha aztán megnyeri valamelyiket, még akkor sem adják át az együttesnek. Kis clmünk, amelynek a „Kupán csapott kupák” címet adtuk, íme peregni kezd, 1. jelenet. Budapest, Ferihegy A Honvédot szállító repülőgép érkezik Párizs felől. Az előcsarnokban izgatott feleségek, menyasszonyok, mamák, papák, gyerekek, rokonok. A betonon, állunk. Jönnek a játékosok. — Hol a kupa? — kérdezzük. — Utánunk küldik, aligha veszíthetjük el — mondja Komora. — Tehát reménykedhetünk? — De még mennyire! A Real Sociaded ellen 4:0-ra nyertünk, s Sporting Lisszabonnal szemben, kihagyott 11-esünk után, egy órán át, tíz emberrel küzdve is 1:1 volt. Nem lehet, hogy a Sporting egy négyest rúgjon a Reálnak! — Na, jó, majd meglátjuk! Bicskei jön jókedvűen: — Tizenegyeseket rúgtunk az 1:1-es végeredmény után, s én nem hibáztam — meséli. * — Miért kellett büntetőket rúgni? — Ha netán gólarány-egyenlőség alakulna ki köztünk és a Sporting között, akkor a 11-es arány dönt. — És előre rúgták a büntetőket? — Mit tehettünk? Azt rebesgették a rendezők, volt már hasonló eset, amikor 11-esek döntöttek volna, de a vendégcsapat régen elutazott. — Nem lehet valami előre becsempészett bunda a dologban? — tamáskodtunk. — Miért? A büntetőrúgások aránya akkor számít, ha „egálban” leszünk a lisszaboniakkal. 2. jelenet. Zürich repülőtér. Tranzit — Helló, fiúk! — Helló! — Mi újság, mi újság? Hogy vagytok? — érdeklődött követségünk egyik tagja. — Meccsre megyünk Skóciába — emígy Tichy. — Olvastam, elveszítettétek a kupát Spanyolországban. — ?! — A Sporting vitte haza. — Hát a gólarány? — A lapok bizonyos 11-esekről írnak... 3. jelenet. Ismét büntetők Lo Bello dirigál Kispesten. 3:1 után 7x 15 perces hosszabbítás következik. A karmester, ha nagy tapsolt kap produkciójáért, ismétel, s általában a legszebb részt vezényli újra. Lo Bello a 30 perces hosszabbítást végigfutja, vágtázza. Egyre jobban belelendül. Már a 11-esekről beszél mindenki. És valóban, eljön annak is az ideje. Hirtelen micsoda káosz keletkezik a pályán. A két „zenekar” tagjai egy kupacba gyűlnek. Az Aberdeen harmadik mérkőzést akar játszani, a Honvéd meg a büntetőkről tárgyal. Ki kezdi és ki fejezi be? Ennek is megvan a taktikája. Az Aberdeen a harmadik 11- est elhibázta. A Honvédban mindenki megtette a magáét. • Az utolsó büntetőt Bicskei rúgta. A jobb felső sarokba! 4. jelenet. Forrást sír az öltözőben — Még most sem Íriszem — törölgeti az orrát. — Pedig igaz! — Hogy a csudába tudtam eltalálni a lécet... Olyan nagy az a kapu! — Bizony, több mint 7 méter széles és milyen magas! Bicskei is a kispadon foglal helyet, egy öltözővel arrébb. — “Nem félt? — Mitől? Ha elhibázom, újra kezdődött volna minden, s akkor biztos, hogy nyerünk. Aztán van egy titkom. Mindig kivárok egy pillanatot. A kapusok ezalatt elmozdulnak. — Azért jobb, hogy egyből eldőlt! — Persze! — Mi lesz a következő mécsesén? — Ha kell, berúgom megint. Nem volt alkalma a bizonyításra. A Manchester City, sajnos áthúzta a kapus számítását. A szakmai kislexikonból: „A fejeléshez mindenekelőtt fel kell ugrani...” A gyakorlatot bemutatja Pardoe, a Manchester City , játékosa. Tájékoztatóul közöljük, hogy a „bakot tartó” Ruzsinszki 180 centiméter magas... Üdítő sósborszesz — avagy hidegháború a pályán Zúgott a „lelátó”. Mit, hogy zúgott? Harsogott, tombolt, zenélt és énekelt. Élvezte a zöld gyepen folyó előadást. Mert előadás volt a javából. Régen várt, régen óhajtott igazi játék. Szikrázó küzdelem. Benne minden, ami a kerek labda útját oly széppé és kedvessé teszi. És hohó.... Maurer most rendre elfejeld a labdát a hórihorgas angol Davies elöl. Aztán Máté lő ... Gól, gól, góóóól... Talán soha nem hangzott ilyen szépen ez a szó a pécsi vasutas pályán. Mennyei hang, a szférák zenéje. S egy felcsillanó remény ... A szünetben táncol a „lelátó”. Azöltözőben viszont csend szorul a játékosok közé. Az edző szava halkan, szinte simogatóan hangzik. Szuggerál, dicsér. S játékosai, mint félénk gyerekek, lesik ajkáról a biztató szót. A gyúró, serényen tevékenykedik a lábak körüli kezében sósiporszeszes üveg, dörzsöli a fiúk combját és lábszárát. Rapp, a fekete mágus, csendben szemléli a műveletet, majd amikor a gyúró elébe kerül, egy mozdulattal kikapja kezéből a kis üveget, és egy hajtásra kiüríti tartalmát. Először döbbenten néz rá mindenki. Aztán Konrád nagyot kiált: — Egészségedre, öreg! Kacaj, mindenki felszabadul, kezdődhet a második félidő. És megszületik a második gól is. A feje tetején áll minden, lila-fehér ködben úszik az egész pálya. Átforrósodik a levegő. Már a hosszabbításnál tart a két csapat. A tét időnként görcsökbe rángatja a fáradt izmokat. De ilyenkor nem lehet feladni. S a közönség, ez a hálátlanságával is hálás, ezerfejű, játékos nagyhatalom űzi-hajtja kedvenceit. Szenzációt akar, szenzációt, amely megrázhatja, felrázhatja az egész várost. A szereplők már levegőért kapkodnak, lassan nem látják egymást. Hol van már ilyenkor a taktika! Aki jobban akar, vagy nagyobb a szíve, az nyer. Tizenegyesrúgások. Az aréna elcsendesedik. Az első kettőt elhibázza, az ellenfél. S ekkor váratlan jelenet játszódik le a pályáin Az angol játékos készülődik, várja, hogy a magyar kapus odadobja neki a labdát. Rapp azonban először jobb lábbal felrúgja, majd sarokkal, a feje fölötta térdére teszi a bőrt, innen felpattintja a jobb vállára és onnan a megdermedt ellenfél elé ejti. A közönség tombol, tetszik neki az attrakció. Majd újra csend. A 16-osig hátráló angol szeme akkorára kerekedik, mint egy hamutartó. Dörzsöli, de csak egy vigyorgó kapust lát... Csaknem természetes, hogy a lövést Rapp kivédte. A kopasz, fekete gumilabda hidegháborút folytatott a pályán, pszichésen tette tönkre az ellenfél idegrendszerét, ez pedig remegő lábakat, hirtelen vérnyomáremelkedést és — a pécsiek örültek ennek a legjobban — gyenge produkciót okozott. Bezzeg én, nemi képzelje bele magát az én helyzetembe. Faljuk a kilométereket, dögönyözzük a medicint, elhaljuk a gumikötelet, szakad rólunk a verejték ... Mindenki tudja, hogy miért teszi, csak én nem__ Kérdezze meg az edzőtől, hogyan áll fel a csapat vasárnap az előkészületi mérkőzésen. Az én nevem nem hallja majd .. .■ Mohi kísérletezik, nézi k az új fiúkat. . . Legyintett: — Pedig, ha érezném, ■ hogy bíznak bennem ... Megette a fene az egészet... Vigasztaltam. .?- mondtam, bízzon az új edzőben és saját magában. Tehetségében, szorgalmában. És egy év múlva majd visszatérünk erre a tatai napra. • Nos, az esztendő elrohant. A történethez visszakanyarodni azonban már nem érdemes. A nyurga, szőke, csontos arcú fiú nevével hétről hétre rendszeresen találkozhat az olvasó. Nagyszerűen játszik. Az MTK erőssége. Úgy hívják, hogy Strasszer László. Az idén Tatán mér nyugodtabban, biliárdozhatsz, Laci! VÉGRE EGY GÓL... Fotós-szerencse Az év nagy csalódása Új labdarúgó év kezdődött 1970-ben. Marseille utáni. .. Új erkölcsök, új bajnokság, új szövetségi kapitány. ■ Mindenki fogadkozott, másként lesz. Hoffer József szövetségi kapitány még az év elején értekezletre hívta össze az NB I-es edzőket. Megkérte őket, tegyenek javaslatokat, kit ajánlanak a válogatottba. — Bő kerettel dolgozunk majd, hogy bizonyíthassanak azok is, akik eddig szóba sem kerültek, bár tehetségük alapján mára válogatott „környékén” lenne a helyük — mondotta a szövetségi kapitány. Az edzők szép sorban felálltak, s mondogatták a már nagyon, vagy kevésbé neves futballistákat. Gyorsan alakult a keret, csaknem mindenki javaslata bekerült Hoffer József jegyzetfüzetébe. Aztán felállt Subits Lajos is, a SZEOL csapatának akkord edzője. Már a puszta tény is meglepte kissé a hallgatóságot. Az újonc NB I-es csapatból vajon kit ajánl? Subits egy ideig kivárt, s ezalatt néhányan találgattak. — Biztosan a Giliczét ajánlja. — Talán Dávidot... — Vass Ferencet ajánlanám — mondta végül is a szegedi edző. Moraj futott végig a teaamen. — Megmagyaráznám. Önök, kedves kollégáim, nem ismerik annyira az NB- I B-t, s így Vasst sem. Rengeteget fejlődött az elmúlt esztendőben. Hatalmas, 190 centi körül legény. Ragyogóan fejel. Ha felemelkedik, már reszkethetnek a kapusok. Talán Torreshez hasonlíthatnám. Hosszú vita következett. Egy a lényeg: Vass nem került be a keretbe. Távol áll tőlünk, hogy utólag bántsuk Subits Lajost. Inkább úgy említenénk az esetet, mint az „év cserbenhagyása”. A játékos, aki ilyen bizalmast kapott, alaposan cserbenhagyta edzőjét. Az ellenkezőjét bizonyította annak, amit a szakvezető állított. 4,23-as átlagával ugyanis az NB I. leggyengébbjei között bandukol ... Megette a fene az egészet □nézést kért, mert evetkezett. Megkrétázta a dákót, összpontosított, lökött. A három golyó összekoccant. Mosolygott Aztán újrázott. Harmadszor is. Amikor gratuláltam, jóizót nevetett: — Legalább az asztalon legyen szerencsém, ha a pályán nincs... S mielőtt újra nehéz csend telepedett volna ránk, megszólalt: — Hol is hagytam, abba? ... Ja, igen... Még az első évnél tartottam ... Akkoriban sokat játszottam a csapatban, csaknem állandóan. A második évben azonban új játékosokat hoztak. Ezek egyike-másika kivételes helyzetet élvezett. Megnyilvánult ez abban is, hogy olyankor is játszottak, amikor a formájuk ezt nem indokolta. Megtörölte a homlokát -Soha nem felejtem el a Honvéd elleni mérkőzést. Kispesten nagyszerűen ment a játék. A csapatnak, nekem is. Az edzőnk örömében megölelt, megcsókolt, gratulált. Aztán a következő héten, az Egyetértés ellen kihagyott a csapatból! Minden összetört bennem ... Egy tucatszor ültem a kispadon. Az edző hitegetett, ígért, de minden maradt a régiben. Megromlott a légkör, nemcsak körülöttem__ Nem szerettük egymást, néhányan nem éreztük jól magunkat a klubban. Úgy éreztem, jobban örül, ha most kesereghet: - D akartam menni, ..** rtem engedtek. Nem várom meg, amig a fejem felett összecsapnak a hullámok. Amint tudok, megyek __Megyek, mielőtt végleg elvesztem az önbizalmam. Ma már ott tartok, hogy magam is kétkedve töprengek: vajon tudok-e annyit, hogy az élvonalban megálljául a helyem ... Újra lökött, újra nem talált. — Most új edző jött, a csapat régi játékosa. Mindenki reménykedik ... Jót vár tőle...