Népsport, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚG Z MTK-Bp. Honvéd rangadó a Hungária körúton A Az FTC Komlén vendégszerepel Sereghajtók találkozója Dunaújvárosban Két mérkőzés a fővárosban, négy vidéken MESÉL A MÚLT: Valamennyi eredmény a mostani értendő. Az első sorokban az elöl álló otthonában játszott mérkőzések eredményei. A 21. forduló mérkőzéseit játsszák e hét végén NB I-es csapataink. És a 21-es az nyerő­szám. De nem mindenkinek. Vasárnap a pályára lépő 12 élvonalbeli gárdából például csupán hatnak lehet az. Hogy melyek lesznek ezek a csapa­tok? Kezdjünk hát puhatolódz­­ni az együtteseknél, s a ta­pasztalatokból próbáljunk bi­zonyos következtetéseket le­vonni. MTK—Bp. Honvéd Nem kétséges, hogy ez az összecsapás ígérkezik a legran­gosabbnak. Legalábbis papíron. Bevezetőben néhány érdekesség a két csapat elmúlt évi talál­kozóiból. ősszel Kispesten az MTK győ­zött. Méghozzá, imponáló bizton­sággal 3:1-re. Viszont az MTK- pályán legutóbb a Hon­véd diadalmaskodott, ugyan­ilyen arányban. Ha rendszeres­nek vesszük azt, hogy mindkét társaság a másik otthonában érzi csak jól magát, akkor most megint a Bp. Honvéd kö­vetkezne. A Hungária körúton viszont nem osztják e nézetet, s nem tartják magukra nézve kötelezőnek e gyakorlat köve­tését. A kék-fehér csapat szomba­ton rejtekhelyen tartózkodott, a Népstadionban. Dél lett, mire abbahagyták az edzést, s akkor már vallatni lehetett az edzőt, Palicskó Tibort. — Sárközi nem szerepelhet, így Kiss Tibor játszik. Kunszt szerdán megsérült, őt Oborzil helyettesíti. Tehát így fest a tá­madósor: Oborzil, Kiss, Becsei, Szuromi, Koritár — mondta az edző. — És mi lesz az eredmény? — Győzni akarunk. A piros-fehéreknél Babolcsay György edző szombaton dél­előtt még egy „több ismeretle­nes egyenlet’­ levezetésén dol­gozott. Pontosabban megpróbál­, te megadni a vasárnapi csapa­tot . Sajnos, elég sok a problé­mám, mivel több játékos baj­lódik kisebb-nagyobb sérülés­sel. Bicskei keze feje fáj, de nem egészséges teljesen a tar­talék kapus, Lévay sem, ő a lábát fájlalja. Marosi még mindig harcképtelen, Kelemen lázas beteg volt, s pénteken kezdte csak el az edzéseket. Nincs százszázalékos állapotban Komora és Pusztai sem. Min­denesetre bízom abban, hogy minél többen felépülnek. Mól­,­nár és Fehérvári azért készen­létben áll . Babolcsay edző egyébként ha­gyománytisztelő. És legutóbb az MTK-pályán, mint már emlí­tettük, 3:1-re a Honvéd nyert. " Az MTK legutóbb kikapott, de a bajnok Újpesti Dózsa győzte le. A Bp. Honvéd ugyan nyert, de egy fáradt, s nem az élmezőnyhöz tartozó DVTK-t győzött le. Ez tehát aligha le­het kiindulási alap a tippelés­­nél. Ami a realitás: közel egyenlő erők küzdelme lesz, döntetlen körüli eredménnyel. Tippünk: Komló—Ferencváros Komlón nagy várakozással tekintenek a Ferencváros el­leni találkozó elé. Népes le­látót, s természetesen jó ered­ményt szeretnének látni a bá­nyászklub vezetői. A bizakodásnak van némi alapja is, hiszen a Komló a legutóbbi két idegenbeli mér­kőzésén három pontot szerzett. Csupán az aggasztja egy kicsit a háziakat, hogy eddig egyet­lenegy bajnoki találkozón sem sikerült még két vállra fektet­niük a zöld-fehéreket. A Bányász összeállítása, úgy fest, nem változik. Legalábbis nem szeretne rajta változtatni Lantos edző. Solymosi gyomor­­bántalmai miatt a szerdai két­­kapus játékot kihagyta, de csü­törtökön és pénteken már ed­zett. Ha mégsem szerepelhet, akkor Földi helyettesíti. A Ferencváros labdarúgói szombaton délben már utazás­hoz készülődtek. — Azért indulunk ilyen ko­rán, hogy a Salgótarján—Vasas tévémérkőzést meg tudjuk néz­ni Komlón —– mondta Csanádi Ferenc edző. — Mi újság a csapat körül? — kíváncsiskodtunk. — Nem lesz változás. A Cse­pel ellen szerepelt 11 kezd ez­úttal is. És mint aki valami egészen különleges monológot vár — úgy kérdeztünk rá: — Mit vár?... — Nyerni szeretnénk... ami nem könnyű dolog Komlón. Va­lami egészen hasonlót nem mondtam legutóbb is? — kér­dezte mosolyogva. Úgy érezzük, ez a találkozó sem­ hoz lényeges változást a két csapat eddigi „viszonyában”, vagyis most is a zöld­­fehérek a mérkőzés esé­­lyesei. Tipp: Csepel—Szombathely A hazaiak jó kedélyállapot­­nak örvendenek az utóbbi idő­ben, mert néhány kellemes eredményt mondhatnak magu­kénak. A Népstadionban a Fe­rencváros volt az esélyes, még­is egy pontot elvettek­­ tőle. Plzenben is hazai továbbjutást ígért a papírforma a KK-ban, mégis a vasgyáriak mentek to­vább. — Mset nem szabad elégedet­ten kim­enniük a pályára, mert ak­kor esetleg ismét meglepe­tés születhet, aminek viszont mi leszünk a szenvedő alanya — így Keszthelyi mester. Szombathelyen Fehérvári ed­ző nem tervez változtatást a győztes csapaton. Otthonukban jól játszottak a vasiak, s ha tartós lesz ez a forma, akkor az edző szerint egy pontot „el­csenhetnek” Csepelről is. Papíron azért a hazaiak­­ mellett szól a nagyobb­ra esély. Tippünk: TM Diósgyőr—Pécs Bár a DVTK-játékosok közül a sérüléssel bajlódó Salamon, Oláh és Csukány már elkezdte az edzést, mégis gondban van­­Mathesz Imre. Vasárnap ugyan­is még egyikük sem tudja vál­lalni a játékot. Mindezek elle­nére hazai pályán győzelmet vár csapatától az edző. A pécsiek legutóbb a Videoton ellen az első félidőben igen jól játszottak, s ez ad okot a derűlátásra Czibulka dr.-nak. A vendégeknél Rónai még nincs rendben, s ezért a fiatal Zombori játszik ismét. Tippünk: ■‘•no- Dunaújváros—SZIOL Dunaújvárosban Fejes edző to­vább fiatalít. A csatársorban va­sárnap bemutatkozik az egyesü­let sportiskolájában nevelkedett tehetséges legény, Vaján, Már­­tha és Csörgő viszont még min­dig gyengélkedik, s ezért to­vábbra sem szerepelteti őket az edző. Szegedien Szűcs­ György edző ismét változtat az összeállításon.. A jelek szerint Vörös és Pataky is kimarad. A góliszonyban szenvedő csatársorba ismét visz­­szatért a védelemből a hórihor­­gas Véss, a közvetlen védelem­ben pedig helyet kapott a szer­dai előkészületi mérkőzésen az ifjúsági Emődi. A Kohász mellett Szól így a hazai pálya előnye is. 1­ Tipp: ■ Videoton—Rába ETO A székesfehérváriak Balaton­­szemesen készültek e találkozó­ra. A hangulat nem különöseb­ben rózsás, Burka sérült, Borsá­­nyi pedig megbetegedett. Egyi­kük sem vett részt a közös fog­lalkozáson. A Videoton régen nyert már, s ezen szeretne vál­toztatni. A győriek a kezdeti jó ered­mények után lej­jebb tették a mércét, s négy idegenbeli mér­kőzésükre mindössze két pon­tot terveztek. Eddig két meccs lement, de pontot nem sikerült szerezniük. Egyet tehát most re­mélnék. A legutóbbi összeállítás annyiban változik, hogy Nagy helyett Horváth L. szerepel. Ősszel nem bírtak egymással a csapatok. Most a Videoton tfz győzelmére szavazunk. Tipp: b *,Letörés”. A munkát a csepeli stadion gyepszőnyegén végzik, mégpedig labdarúgók. A páros gyakorlat résztvevői, balról jobbra: Egri, Major, Vellai, Pető, Takács, Gulyás. (Geleta Pál felv.) C* ?0 «VDN S­­ 2 r­* m (0 r«* 08m © © i£* tű tű tű to tű MTK—Honvéd 4:1 2:2 0:4 3:5 1:7 2:0 2:1 1:1 1:3 1:3? 1:0 1:1— 1:6 0:0 0:3 2:2 0:2 0:0 1:3 3:1 Komló—FTC 2:2 0:2 0:4 0:3 1:1 —­0:4— 0:0— ? 0:3 1:3— 0:2 1:4 —2:4— 1:1—0:3 DVTK—Pécs 1:4 1:0 2:0 2:0 2:1 3:3 1:4? — — — 1:1— 0:0 0:3 1:4 0:1 3:5 1:0 Csepel—Haladás_ _ _ _ —3:2 2:0 1:0 0:07 — — — — — — 0:1 212 0:1 0:1 1:1 Dunaújv.—SZEOL_ _ _ 0:0 3:1 —4:1? 1:2 Videoton—ETO, — 11:0 —3:0 — — — — 1:2— 1:2 6:0 I­t N­incstelen bőkezűség Mindazok, akik valamilyen félreértésből csupán Albert Flóriánra és Bene Ferencre gondolnak, ha a magyar lab­darúgásról beszélnek, sebesen félreteszik írásomat, mihelyt megtudják, hogy a labdarúgó Pajtás Kupáról szeretnék szót ejteni, így hát megkönnyítem dolgukat, elöljáróban feltárul­kozom, engem igenis e sok ezer gyereket foglalkoztató labda­rúgótorna sorsa izgat. Izgat, mert úgy érzem, hogy a ma­gyar labdarúgás legsúlyosabb bajait éppen a Pajtás Kupa tü­netei jelzik. A Pajtás Kupa szervező bi­zottságának egyik tagja keser­nyésen mesélte a történetet, amelyet nagyon jellemzőnek talált: — Tavaly az országos döntő résztvevőit szerettük volna megjutalmazni, el akartuk vin­ni őket a Nép­stadionba, az FTC—Vasas rangadóra. Szabad­jegyet próbáltunk szerezni, kér­tünk az MLSZ-től, a klubo­któl, a Népstadiontól. Mindenütt sü­ket fülekre találtunk. Ugyan­akkor a lelátók fele üresen tá­tongott. Igaz, a Pajtás szer­kesztősége végül megvásárolta a jegyeket, és a gyerekek nagy örömükre bejutottak a sta­dionba, de szerintem mégsem így kellene kezelni, vagy­­ lekezelni a gyerekeket. Az idén hetedszer írják ki a Pajtás Kupát, ezúttal végre az MLSZ is részt vállalt az elő­készítő munkákból. Sebes Gusztáv többek között ezt mondta: — Tervünk az, hogy minél több mérkőzést végignézzünk, és a legjobb játékosok nevét feljegyezzük. Ezekről szemé­lyi lapot fektetünk fel, és to­vábbi pályafutásukat fokozott figyelemmel kísérjük. Precíz, sok mindenre ügyelő jegyzetek, nyilvántartások ké­szülnek. Nagyszerű, lelkesed­nénk készséggel, dörzsölnénk örömmel a kezünket, ám hirte­len emlékezetünkbe ötlik, hogy miért csak a hetedik évben ju­tottunk el eddig? Első ízben 1966-ban írták ki a kupát, ek­kor 700 csapat nevezett. Há­rom évvel később ez a szánd 1300-ra emelkedett. Csapaton­ként 10—15 gyerek játszott, ez annyit jelent, hogy ezekben az években 17 000 gyerek futbal­lozta át a nyarat. 1970-ben 1897 csapat játszott mérkőzést, a résztvevők száma elérte a 38 000 főt. Róluk semmit nem tudunk. A különböző egyesületek ser­dülő és úttörőcsapatai súlyos utánpótlásgonddal küzdenek. Amikor néhány labdarúgó­­szakembert megkérdeztem, hogy nevezzenek meg olyan játéko­sokat, akiket a Pajtás Kupán fedeztek fel, mindössze egyet­len játékost tudtak említeni. Hat értékes esztendő és több mint­ harmincezer gyerek jó része elveszett a magyar labdarúgósport számára. Most az MLSZ részt vállalt a szer­vezésből, az előkészítésből. Saj­nos, még mindig nincs egy át­fogó terv, amely a Pajtás Ku­pát­­ a labdarúgósport bővizű forrásává avatná. Nagyon ör­vendetes, hogy az MLSZ segí­tő kezet nyújtott a szervezők­nek, de még hasznosabb lenne, ha a fő gondot a Pajtás Kupá­ban részt vevők további szere­peltetésére fordítaná. Bocs Ferenc Látványos, mintaszerű becsúszó szerelés. Magas színvonalú volt a legutóbbi Pajtás Kupa döntője. (Lengyel Miklós felvétele) M­imn­k rémmli m O hm-es niá NB I-es labdarúgócsapataink öt fordulót játszottak le eddig a tavaszi idényből, azaz a bajnokság tavaszi részének egy harma­dán túljutottunk. Nem sok ez az öt mérkőzés, de nem is kevés. Már nemcsak mérhetünk, hanem mérnünk is kell, hogy mi történt ta­vasszal. Kievickélt-e a magyar labdarúgás súlyos betegségéből? S ha igen, hol tart ma?­­ Elöljáróban annyit leszögezhetünk: a 0 kilométerkövet magunk mögött hagytuk. Az eddigi tapasztala­tok szerint a magyar labda­rúgás talán túljutott a krízisen. * Zalka Andrással, a TF igazgatóhelyettesével, az MLSZ edző­bizottságának vezetőjével beszél­gettünk erről. " Labdarúgócsapataink az idei évet is foglalkozásokkal kezd­ték: többet és keményebben ed­zenek, több gondot fordítanak az erőre, a kondícióra, azaz általá­ban a fizikai tulajdonságok fej­lesztésére, így is alapoztak? — Általában igen. Ez egyéb­ként a mérkőzésekből is kide­rül. Élvonalbeli együtteseink java része lényegesen jobban bírja erővel, állóképességgel a viadalokat. Ha kevéssel is, de fokozódott az iram. Kevesebb lett ,a második,­­félidőre kifulladt csapat és játékos. Vagy rs szinte minden jel arra mutat, hogy túljutottunk a holtponton, s egy előrevivő folyamat kezdetén va­gyunk. De hangsúlyozom: csak a kezdetén! Néhány ténnyel azonban jobban kell számolnunk, mint eddig tettük. — Milyen tényekre gondol? — A magyar élvonal jelenleg jobbára kialakult szemléletű és felfogású játékosból áll akik pályafutásuk korábbi szakaszai­ban más jellegű labdarúgást szoktak meg. Olyan dolgokat tanultak és sajátítottak el, amelyek már nem felelnek meg a korszerű labdarúgás követel­ményeinek. Az ő átállásuk na­gyon nehéz! Ők tulajdonképpen képesek zsonglőrködni a labdá­val, de csak addig, amíg tarkó­jukon nem érzik az ellenfél le­heletét. Amint viszont meg­érzik, elvesztik hatalmukat a labda fölött. Már nem sikerül­nek olyan jól a labdaátvételek, hiba csúszik a labdavezetésbe, a cselezésbe, az átadásokba. Ezt is jól bizonyítják a tavaszi idény mérkőzései. Olyan, a mi ko­rábbi fogalmaink szerint „mű­vészi technikájú” játékosok, mint például Albert vagy Ko­csis, meghökkentő technikai hi­bákra képesek. Méterekre pat­tan el tőlük a labda, „nem jön­nek be” cseleik, átadásaik rö­vidre, felpörgetéseik pedig rosz­­szul sikerülnek. Pedig az ed­zések — nem mérkőzésszerű, tehát ütközések és zavarások nélküli — mozzanataiban sok­szor minden sikerül I­mme a Baaszas . — Ezek szerint fura kettőssé­get is tükröz a mai magyar lab­darúgás. Egyfelől úgy-ahogy pó­toltuk a korábban elhanyagolt fizikai képzést, s ezáltal javult az iram, nőtt a küzdelem, más­felől viszont nem javult a mér­kőzések játékszínvonala. — Igen, valahogy így van. Az a baj, hogy hiányzik az össz­hang labdarúgóink jelenlegi technikai képzettsége és fizi­kai adottságai között. A kor­szerű labdarúgás gyors, ke­mény, sok ütközéssel jár. Eh­hez az egyik alap a­­jó kondíció. Viszont ehhez a felgyorsult, kor­szerű labdarúgáshoz másfajta technika kellene, mint amilyen­nel jelenlegi játékosaink ren­delkeznek. Ha a magyar lab­darúgókat hagyják játszani, ak­kor mindenkit elbűvölnek. De hittük arr.: "Elfilékeznek ,Albert? játékára a magyar—osztrákon, vagy például a Csepel ellen? Testőre állandóan a nyakában lógott, s ezért nem érvényesül­hetett az ő lassúbb tempóhoz szokott játékkészsége a határo­zott, gyors, jól záró védelem ellen. Mindebből azt a követ­keztetést kell levonnunk, hogy technikai képzésünket alapos re­vízió alá kell vennünk. szerűbb labdarúgáshoz szük­séges gyorsabb, célszerűbb tech­nikára. Azaz ez is egyik jele a fejlődésnek. — Különösen védőjátékunk fej­lődött, mint ahogy játékrendsze­rünk sem annyira sematikus, mint korábban volt. Kezd el­tűnni a számfetisizmus, a 4—2 —4, vagy a 4—3—3 merev alkal­mazása. Jó néhány NB I-es csapatunk már egészen jól al­kalmazza a vegyes védekezést. Maradjunk a 20. forduló egyik legérdekesebb összecsapásánál, a Csepel—Ferencváros mérkő­zésnél. A csepeli védőfalból Faludi és Kandi kitűnően alkal­mazta a követő emberfogást, míg védőtársaik kötetlenebbül, „lazábban” játszva jobbára te­­rületet védtek. És ennek kap­csán még egy fejlődést bizonyí­tó tanulság: Vellai dolga volt nehezebb a két csepeli szélső­hátvéd közül, mert Mucha kor­szerűbb felfogásban játszott, mint szélsőtársa, Szőke. Much­a többet mozgott el az oldalvonal mellől, a pálya más-más helyén bukkant fel, míg Szőke igyete­­zett régi értelemben vett „klasz­­szikus” szélső maradni. Pedig a korszerű labdarúgásnak nem szélsőkre, hanem veszélyes szél­sőjátékra van szüksége! ” Pozitívumok és negatívu­mok tehát még egyaránt keve­­rendnek a magyar labdarúgás­ban. A felkészülés jobban sike­rült, mint a korábbi években, nincs oly nagy szakadék az ala­pozás és a formábantartás ed­zésmunkája között, mint régen. Ennek révén fejlődtünk vala­melyest erőben, állóképességben, gyorsaságban, játékrendszerben stb., de ósdi a technikai fegy­verzetünk ... Mi hiányzik még a további fejlődéshez? — A korszerű labdarúgás egyik leglényegesebb fegyvere a rit­musváltás. Ezt nagyon keveset lehet látni magyar pályákon. Tavaszi tapasztalataim szerint csupán az Újpesti Dózisa és a Ferencváros képes olykor-oly­kor ritmust váltani. Hol lassú passzokkal, gurigázással elaltat­ni az ellenfelet, hol meg villa­násszerűen gyors támad­ásba menni át. Más csapatok azonos, vagy csupán egyenletesen las­suló, esetleg egyenletesen gyor­suló ritmusú játékra képesek. A korszerű technika elsajátítása mellett ezt is igen fontosnak tartom ... Végül pedig: labdarú­gó utánpótlásunkkal már olyan szellemben kell foglalkoznunk, hogy a korszerűség követelmé­nye, ez állandó tanulás köve­telménye természetes legye­n számukra.­­ Ebben azért valami jó is van. Nevezetesen az, hogy már nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai bajnoki mérkőzéseken is igény van, igény lenne a kor-Ez van tehát. Az NB I-es összecsapások érdekesebbekké, iz­galmasabbakká, keményebbekké váltak. Mi, a lelátókon ülők, hét­ről hétre tapasztalhatj­uk, hogy a játékosok többsége akar küzdeni. És ha törekvéseik nem is párosultak még színvonalas játékkal , már jó szándékról árulkodnak. Arról, hogy valami elkezdődött Csak nehogy túlértékelje bárki is ezt az előrehaladást, mert azzal minden leomolhat, ami eddig épült. Rózsa András Zalka András

Next