Népsport, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-18 / 91. szám
LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚG Z MTK-Bp. Honvéd rangadó a Hungária körúton A Az FTC Komlén vendégszerepel Sereghajtók találkozója Dunaújvárosban Két mérkőzés a fővárosban, négy vidéken MESÉL A MÚLT: Valamennyi eredmény a mostani értendő. Az első sorokban az elöl álló otthonában játszott mérkőzések eredményei. A 21. forduló mérkőzéseit játsszák e hét végén NB I-es csapataink. És a 21-es az nyerőszám. De nem mindenkinek. Vasárnap a pályára lépő 12 élvonalbeli gárdából például csupán hatnak lehet az. Hogy melyek lesznek ezek a csapatok? Kezdjünk hát puhatolódzni az együtteseknél, s a tapasztalatokból próbáljunk bizonyos következtetéseket levonni. MTK—Bp. Honvéd Nem kétséges, hogy ez az összecsapás ígérkezik a legrangosabbnak. Legalábbis papíron. Bevezetőben néhány érdekesség a két csapat elmúlt évi találkozóiból. ősszel Kispesten az MTK győzött. Méghozzá, imponáló biztonsággal 3:1-re. Viszont az MTK- pályán legutóbb a Honvéd diadalmaskodott, ugyanilyen arányban. Ha rendszeresnek vesszük azt, hogy mindkét társaság a másik otthonában érzi csak jól magát, akkor most megint a Bp. Honvéd következne. A Hungária körúton viszont nem osztják e nézetet, s nem tartják magukra nézve kötelezőnek e gyakorlat követését. A kék-fehér csapat szombaton rejtekhelyen tartózkodott, a Népstadionban. Dél lett, mire abbahagyták az edzést, s akkor már vallatni lehetett az edzőt, Palicskó Tibort. — Sárközi nem szerepelhet, így Kiss Tibor játszik. Kunszt szerdán megsérült, őt Oborzil helyettesíti. Tehát így fest a támadósor: Oborzil, Kiss, Becsei, Szuromi, Koritár — mondta az edző. — És mi lesz az eredmény? — Győzni akarunk. A piros-fehéreknél Babolcsay György edző szombaton délelőtt még egy „több ismeretlenes egyenlet’ levezetésén dolgozott. Pontosabban megpróbál, te megadni a vasárnapi csapatot . Sajnos, elég sok a problémám, mivel több játékos bajlódik kisebb-nagyobb sérüléssel. Bicskei keze feje fáj, de nem egészséges teljesen a tartalék kapus, Lévay sem, ő a lábát fájlalja. Marosi még mindig harcképtelen, Kelemen lázas beteg volt, s pénteken kezdte csak el az edzéseket. Nincs százszázalékos állapotban Komora és Pusztai sem. Mindenesetre bízom abban, hogy minél többen felépülnek. Mól,nár és Fehérvári azért készenlétben áll . Babolcsay edző egyébként hagyománytisztelő. És legutóbb az MTK-pályán, mint már említettük, 3:1-re a Honvéd nyert. " Az MTK legutóbb kikapott, de a bajnok Újpesti Dózsa győzte le. A Bp. Honvéd ugyan nyert, de egy fáradt, s nem az élmezőnyhöz tartozó DVTK-t győzött le. Ez tehát aligha lehet kiindulási alap a tippelésnél. Ami a realitás: közel egyenlő erők küzdelme lesz, döntetlen körüli eredménnyel. Tippünk: Komló—Ferencváros Komlón nagy várakozással tekintenek a Ferencváros elleni találkozó elé. Népes lelátót, s természetesen jó eredményt szeretnének látni a bányászklub vezetői. A bizakodásnak van némi alapja is, hiszen a Komló a legutóbbi két idegenbeli mérkőzésén három pontot szerzett. Csupán az aggasztja egy kicsit a háziakat, hogy eddig egyetlenegy bajnoki találkozón sem sikerült még két vállra fektetniük a zöld-fehéreket. A Bányász összeállítása, úgy fest, nem változik. Legalábbis nem szeretne rajta változtatni Lantos edző. Solymosi gyomorbántalmai miatt a szerdai kétkapus játékot kihagyta, de csütörtökön és pénteken már edzett. Ha mégsem szerepelhet, akkor Földi helyettesíti. A Ferencváros labdarúgói szombaton délben már utazáshoz készülődtek. — Azért indulunk ilyen korán, hogy a Salgótarján—Vasas tévémérkőzést meg tudjuk nézni Komlón —– mondta Csanádi Ferenc edző. — Mi újság a csapat körül? — kíváncsiskodtunk. — Nem lesz változás. A Csepel ellen szerepelt 11 kezd ezúttal is. És mint aki valami egészen különleges monológot vár — úgy kérdeztünk rá: — Mit vár?... — Nyerni szeretnénk... ami nem könnyű dolog Komlón. Valami egészen hasonlót nem mondtam legutóbb is? — kérdezte mosolyogva. Úgy érezzük, ez a találkozó sem hoz lényeges változást a két csapat eddigi „viszonyában”, vagyis most is a zöldfehérek a mérkőzés esélyesei. Tipp: Csepel—Szombathely A hazaiak jó kedélyállapotnak örvendenek az utóbbi időben, mert néhány kellemes eredményt mondhatnak magukénak. A Népstadionban a Ferencváros volt az esélyes, mégis egy pontot elvettek tőle. Plzenben is hazai továbbjutást ígért a papírforma a KK-ban, mégis a vasgyáriak mentek tovább. — Mset nem szabad elégedetten kimenniük a pályára, mert akkor esetleg ismét meglepetés születhet, aminek viszont mi leszünk a szenvedő alanya — így Keszthelyi mester. Szombathelyen Fehérvári edző nem tervez változtatást a győztes csapaton. Otthonukban jól játszottak a vasiak, s ha tartós lesz ez a forma, akkor az edző szerint egy pontot „elcsenhetnek” Csepelről is. Papíron azért a hazaiak mellett szól a nagyobbra esély. Tippünk: TM Diósgyőr—Pécs Bár a DVTK-játékosok közül a sérüléssel bajlódó Salamon, Oláh és Csukány már elkezdte az edzést, mégis gondban vanMathesz Imre. Vasárnap ugyanis még egyikük sem tudja vállalni a játékot. Mindezek ellenére hazai pályán győzelmet vár csapatától az edző. A pécsiek legutóbb a Videoton ellen az első félidőben igen jól játszottak, s ez ad okot a derűlátásra Czibulka dr.-nak. A vendégeknél Rónai még nincs rendben, s ezért a fiatal Zombori játszik ismét. Tippünk: ■‘•no- Dunaújváros—SZIOL Dunaújvárosban Fejes edző tovább fiatalít. A csatársorban vasárnap bemutatkozik az egyesület sportiskolájában nevelkedett tehetséges legény, Vaján, Mártha és Csörgő viszont még mindig gyengélkedik, s ezért továbbra sem szerepelteti őket az edző. Szegedien Szűcs György edző ismét változtat az összeállításon.. A jelek szerint Vörös és Pataky is kimarad. A góliszonyban szenvedő csatársorba ismét viszszatért a védelemből a hórihorgas Véss, a közvetlen védelemben pedig helyet kapott a szerdai előkészületi mérkőzésen az ifjúsági Emődi. A Kohász mellett Szól így a hazai pálya előnye is. 1 Tipp: ■ Videoton—Rába ETO A székesfehérváriak Balatonszemesen készültek e találkozóra. A hangulat nem különösebben rózsás, Burka sérült, Borsányi pedig megbetegedett. Egyikük sem vett részt a közös foglalkozáson. A Videoton régen nyert már, s ezen szeretne változtatni. A győriek a kezdeti jó eredmények után lejjebb tették a mércét, s négy idegenbeli mérkőzésükre mindössze két pontot terveztek. Eddig két meccs lement, de pontot nem sikerült szerezniük. Egyet tehát most remélnék. A legutóbbi összeállítás annyiban változik, hogy Nagy helyett Horváth L. szerepel. Ősszel nem bírtak egymással a csapatok. Most a Videoton tfz győzelmére szavazunk. Tipp: b *,Letörés”. A munkát a csepeli stadion gyepszőnyegén végzik, mégpedig labdarúgók. A páros gyakorlat résztvevői, balról jobbra: Egri, Major, Vellai, Pető, Takács, Gulyás. (Geleta Pál felv.) C* ?0 «VDN S 2 r* m (0 r«* 08m © © i£* tű tű tű to tű MTK—Honvéd 4:1 2:2 0:4 3:5 1:7 2:0 2:1 1:1 1:3 1:3? 1:0 1:1— 1:6 0:0 0:3 2:2 0:2 0:0 1:3 3:1 Komló—FTC 2:2 0:2 0:4 0:3 1:1 —0:4— 0:0— ? 0:3 1:3— 0:2 1:4 —2:4— 1:1—0:3 DVTK—Pécs 1:4 1:0 2:0 2:0 2:1 3:3 1:4? — — — 1:1— 0:0 0:3 1:4 0:1 3:5 1:0 Csepel—Haladás_ _ _ _ —3:2 2:0 1:0 0:07 — — — — — — 0:1 212 0:1 0:1 1:1 Dunaújv.—SZEOL_ _ _ 0:0 3:1 —4:1? 1:2 Videoton—ETO, — 11:0 —3:0 — — — — 1:2— 1:2 6:0 It Nincstelen bőkezűség Mindazok, akik valamilyen félreértésből csupán Albert Flóriánra és Bene Ferencre gondolnak, ha a magyar labdarúgásról beszélnek, sebesen félreteszik írásomat, mihelyt megtudják, hogy a labdarúgó Pajtás Kupáról szeretnék szót ejteni, így hát megkönnyítem dolgukat, elöljáróban feltárulkozom, engem igenis e sok ezer gyereket foglalkoztató labdarúgótorna sorsa izgat. Izgat, mert úgy érzem, hogy a magyar labdarúgás legsúlyosabb bajait éppen a Pajtás Kupa tünetei jelzik. A Pajtás Kupa szervező bizottságának egyik tagja kesernyésen mesélte a történetet, amelyet nagyon jellemzőnek talált: — Tavaly az országos döntő résztvevőit szerettük volna megjutalmazni, el akartuk vinni őket a Népstadionba, az FTC—Vasas rangadóra. Szabadjegyet próbáltunk szerezni, kértünk az MLSZ-től, a kluboktól, a Népstadiontól. Mindenütt süket fülekre találtunk. Ugyanakkor a lelátók fele üresen tátongott. Igaz, a Pajtás szerkesztősége végül megvásárolta a jegyeket, és a gyerekek nagy örömükre bejutottak a stadionba, de szerintem mégsem így kellene kezelni, vagy lekezelni a gyerekeket. Az idén hetedszer írják ki a Pajtás Kupát, ezúttal végre az MLSZ is részt vállalt az előkészítő munkákból. Sebes Gusztáv többek között ezt mondta: — Tervünk az, hogy minél több mérkőzést végignézzünk, és a legjobb játékosok nevét feljegyezzük. Ezekről személyi lapot fektetünk fel, és további pályafutásukat fokozott figyelemmel kísérjük. Precíz, sok mindenre ügyelő jegyzetek, nyilvántartások készülnek. Nagyszerű, lelkesednénk készséggel, dörzsölnénk örömmel a kezünket, ám hirtelen emlékezetünkbe ötlik, hogy miért csak a hetedik évben jutottunk el eddig? Első ízben 1966-ban írták ki a kupát, ekkor 700 csapat nevezett. Három évvel később ez a szánd 1300-ra emelkedett. Csapatonként 10—15 gyerek játszott, ez annyit jelent, hogy ezekben az években 17 000 gyerek futballozta át a nyarat. 1970-ben 1897 csapat játszott mérkőzést, a résztvevők száma elérte a 38 000 főt. Róluk semmit nem tudunk. A különböző egyesületek serdülő és úttörőcsapatai súlyos utánpótlásgonddal küzdenek. Amikor néhány labdarúgószakembert megkérdeztem, hogy nevezzenek meg olyan játékosokat, akiket a Pajtás Kupán fedeztek fel, mindössze egyetlen játékost tudtak említeni. Hat értékes esztendő és több mint harmincezer gyerek jó része elveszett a magyar labdarúgósport számára. Most az MLSZ részt vállalt a szervezésből, az előkészítésből. Sajnos, még mindig nincs egy átfogó terv, amely a Pajtás Kupát a labdarúgósport bővizű forrásává avatná. Nagyon örvendetes, hogy az MLSZ segítő kezet nyújtott a szervezőknek, de még hasznosabb lenne, ha a fő gondot a Pajtás Kupában részt vevők további szerepeltetésére fordítaná. Bocs Ferenc Látványos, mintaszerű becsúszó szerelés. Magas színvonalú volt a legutóbbi Pajtás Kupa döntője. (Lengyel Miklós felvétele) Mimnk rémmli m O hm-es niá NB I-es labdarúgócsapataink öt fordulót játszottak le eddig a tavaszi idényből, azaz a bajnokság tavaszi részének egy harmadán túljutottunk. Nem sok ez az öt mérkőzés, de nem is kevés. Már nemcsak mérhetünk, hanem mérnünk is kell, hogy mi történt tavasszal. Kievickélt-e a magyar labdarúgás súlyos betegségéből? S ha igen, hol tart ma? Elöljáróban annyit leszögezhetünk: a 0 kilométerkövet magunk mögött hagytuk. Az eddigi tapasztalatok szerint a magyar labdarúgás talán túljutott a krízisen. * Zalka Andrással, a TF igazgatóhelyettesével, az MLSZ edzőbizottságának vezetőjével beszélgettünk erről. " Labdarúgócsapataink az idei évet is foglalkozásokkal kezdték: többet és keményebben edzenek, több gondot fordítanak az erőre, a kondícióra, azaz általában a fizikai tulajdonságok fejlesztésére, így is alapoztak? — Általában igen. Ez egyébként a mérkőzésekből is kiderül. Élvonalbeli együtteseink java része lényegesen jobban bírja erővel, állóképességgel a viadalokat. Ha kevéssel is, de fokozódott az iram. Kevesebb lett ,a második,félidőre kifulladt csapat és játékos. Vagy rs szinte minden jel arra mutat, hogy túljutottunk a holtponton, s egy előrevivő folyamat kezdetén vagyunk. De hangsúlyozom: csak a kezdetén! Néhány ténnyel azonban jobban kell számolnunk, mint eddig tettük. — Milyen tényekre gondol? — A magyar élvonal jelenleg jobbára kialakult szemléletű és felfogású játékosból áll akik pályafutásuk korábbi szakaszaiban más jellegű labdarúgást szoktak meg. Olyan dolgokat tanultak és sajátítottak el, amelyek már nem felelnek meg a korszerű labdarúgás követelményeinek. Az ő átállásuk nagyon nehéz! Ők tulajdonképpen képesek zsonglőrködni a labdával, de csak addig, amíg tarkójukon nem érzik az ellenfél leheletét. Amint viszont megérzik, elvesztik hatalmukat a labda fölött. Már nem sikerülnek olyan jól a labdaátvételek, hiba csúszik a labdavezetésbe, a cselezésbe, az átadásokba. Ezt is jól bizonyítják a tavaszi idény mérkőzései. Olyan, a mi korábbi fogalmaink szerint „művészi technikájú” játékosok, mint például Albert vagy Kocsis, meghökkentő technikai hibákra képesek. Méterekre pattan el tőlük a labda, „nem jönnek be” cseleik, átadásaik rövidre, felpörgetéseik pedig roszszul sikerülnek. Pedig az edzések — nem mérkőzésszerű, tehát ütközések és zavarások nélküli — mozzanataiban sokszor minden sikerül Imme a Baaszas . — Ezek szerint fura kettősséget is tükröz a mai magyar labdarúgás. Egyfelől úgy-ahogy pótoltuk a korábban elhanyagolt fizikai képzést, s ezáltal javult az iram, nőtt a küzdelem, másfelől viszont nem javult a mérkőzések játékszínvonala. — Igen, valahogy így van. Az a baj, hogy hiányzik az összhang labdarúgóink jelenlegi technikai képzettsége és fizikai adottságai között. A korszerű labdarúgás gyors, kemény, sok ütközéssel jár. Ehhez az egyik alap ajó kondíció. Viszont ehhez a felgyorsult, korszerű labdarúgáshoz másfajta technika kellene, mint amilyennel jelenlegi játékosaink rendelkeznek. Ha a magyar labdarúgókat hagyják játszani, akkor mindenkit elbűvölnek. De hittük arr.: "Elfilékeznek ,Albert? játékára a magyar—osztrákon, vagy például a Csepel ellen? Testőre állandóan a nyakában lógott, s ezért nem érvényesülhetett az ő lassúbb tempóhoz szokott játékkészsége a határozott, gyors, jól záró védelem ellen. Mindebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy technikai képzésünket alapos revízió alá kell vennünk. szerűbb labdarúgáshoz szükséges gyorsabb, célszerűbb technikára. Azaz ez is egyik jele a fejlődésnek. — Különösen védőjátékunk fejlődött, mint ahogy játékrendszerünk sem annyira sematikus, mint korábban volt. Kezd eltűnni a számfetisizmus, a 4—2 —4, vagy a 4—3—3 merev alkalmazása. Jó néhány NB I-es csapatunk már egészen jól alkalmazza a vegyes védekezést. Maradjunk a 20. forduló egyik legérdekesebb összecsapásánál, a Csepel—Ferencváros mérkőzésnél. A csepeli védőfalból Faludi és Kandi kitűnően alkalmazta a követő emberfogást, míg védőtársaik kötetlenebbül, „lazábban” játszva jobbára területet védtek. És ennek kapcsán még egy fejlődést bizonyító tanulság: Vellai dolga volt nehezebb a két csepeli szélsőhátvéd közül, mert Mucha korszerűbb felfogásban játszott, mint szélsőtársa, Szőke. Mucha többet mozgott el az oldalvonal mellől, a pálya más-más helyén bukkant fel, míg Szőke igyetezett régi értelemben vett „klaszszikus” szélső maradni. Pedig a korszerű labdarúgásnak nem szélsőkre, hanem veszélyes szélsőjátékra van szüksége! ” Pozitívumok és negatívumok tehát még egyaránt keverendnek a magyar labdarúgásban. A felkészülés jobban sikerült, mint a korábbi években, nincs oly nagy szakadék az alapozás és a formábantartás edzésmunkája között, mint régen. Ennek révén fejlődtünk valamelyest erőben, állóképességben, gyorsaságban, játékrendszerben stb., de ósdi a technikai fegyverzetünk ... Mi hiányzik még a további fejlődéshez? — A korszerű labdarúgás egyik leglényegesebb fegyvere a ritmusváltás. Ezt nagyon keveset lehet látni magyar pályákon. Tavaszi tapasztalataim szerint csupán az Újpesti Dózisa és a Ferencváros képes olykor-olykor ritmust váltani. Hol lassú passzokkal, gurigázással elaltatni az ellenfelet, hol meg villanásszerűen gyors támadásba menni át. Más csapatok azonos, vagy csupán egyenletesen lassuló, esetleg egyenletesen gyorsuló ritmusú játékra képesek. A korszerű technika elsajátítása mellett ezt is igen fontosnak tartom ... Végül pedig: labdarúgó utánpótlásunkkal már olyan szellemben kell foglalkoznunk, hogy a korszerűség követelménye, ez állandó tanulás követelménye természetes legyen számukra. Ebben azért valami jó is van. Nevezetesen az, hogy már nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai bajnoki mérkőzéseken is igény van, igény lenne a kor-Ez van tehát. Az NB I-es összecsapások érdekesebbekké, izgalmasabbakká, keményebbekké váltak. Mi, a lelátókon ülők, hétről hétre tapasztalhatjuk, hogy a játékosok többsége akar küzdeni. És ha törekvéseik nem is párosultak még színvonalas játékkal , már jó szándékról árulkodnak. Arról, hogy valami elkezdődött Csak nehogy túlértékelje bárki is ezt az előrehaladást, mert azzal minden leomolhat, ami eddig épült. Rózsa András Zalka András