Népsport, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDA a Sima" forduló izgalmakkal és néhány furcsa eredménnyel Csendes vasárnap a második vonalban Sima fordulónak ígérkezett, de hát az NB I B- ben sohasem lehet tudni.. . Nos, nemcsak annak ígérkezett, az is volt! Pontosabban­­ majdnem az volt! Mert azért a ZTE és a DVSC pontvesztése, saját otthonukban, meglepetésnek számított. De két meglepetés az NB I B-ben — nem meglepetés! Ez is valami? Aki kint volt vasárnap a Pé­csi Bányász—VM Egyetértés ta­lálkozón, azt állította, hogy el­sősorban a bányászok ludasak abban, hogy a soroksáriak a 22. forduló után is megőrizhet­ték veretlenségüket. A listave­zető játékrendje az „óvatos du­hajára emlékeztetett. Szerve­zetten védekezett és játékosai a megszerzett labdákkal időnként igyekeztek „megijeszteni” az ellenfelet — sikerrel! Az első félórában a pécsiek nemcsak a saját, hanem az el­lenfél kapuja előtt is elég bá­tortalanok voltak és csak akkor mertek — egy rövid negyed­órára — gátlás nélkül támadni, amikor látták, hogy az ellenfél csak „vaktölténnyel” tüzel. A szurkolók nagyobb része csalódottan távozott. Látott egy soroksári fejest (a kapufán csat­tant) és egy öt lépésről kiha­gyott pécsi helyzetet. Semmi mást! Ez bizony kevés egy NB I B-s mérkőzésen. Talán csak a két csapat volt elégedett: az egyik azért, mert hazavitte, a másik azért, mert otthon tar­totta az egyik pontot. Ez is valami! Pontosabban: ez is valami ? Strenitzer Nem csalog-villog, látványos cseleket sem csinál, nem bűvöli a labdát zsonglőr módra, „csak” szerel, egyszerűen, a pálya min­den részén, elöl és hátul is. Az­­­­tán -.továbbit—­ Jánosán,­ maga­san, ahogy a helyzet megkíván- • ja — legtöbbször gyorsan, álta­laiban mindig saját társához. ..Szürke” játékos — mondanák, de hozzátennénk — hasznos! Egy epizód a Bp. Spartacus— Székesfehérvári MÁV Előre mérkőzésről: tumultus a 16-os közelében. Flórom játékos a földön. Egy láb közben, fekté­ben, lekotorja a csomóból a labdát. És máris indít... És mi­lyen gyorsan. És milyen ponto­san. Aztán egy kis baleset. Légi­párbaj. Két fej összekoccan, az egyik vérzik, felszakad a bőr. Egy csinos, fehér turbán a fe­jen. De mintha mi sem történt volna, a játékos tovább hajt! Nincs megállás, egy pillanatra sem! Mondják, volt már úgy, hogy gyengén játszott. Gyengén, de lélek nélkül — soha! Ezút­tal sem volt a mezőny legjobb­ja, „csak” jól játszott — becsü­letesen, a csapat érdekében. 90 percig. Mert Strenitzer Jenő ilyen fiú és még sokáig ilyen szeretne maradni a Bp. Sparta­cus szív­embere ... Taps a ZTE-pályán Szokatlan hangulatban folyt le Zalaegerszegen a ZTE—MÁV DAC mérkőzés, mindössze 1800 néző előtt! Ez a nézőszám bi­zony szokatlan a négy-ötezres tömeghez szokott egerszegi pá­lyán, mely ezúttal egyáltalán nem hasonlított oroszlánbar­­langhoz. Sem a játék­, sem a nézőtér. Eseménytelenül teltek a percek. A ZTE körülményes, sok hibával tarkított játéka ért­hetően nem tudta lázba hozni a nézőket, a taps a hiánycikk volt. Azaz mégsem! Két alka­lommal ugyanis tapsolt a néző­sereg. S ez a két pillanat az osztrák—magyar két góljánál volt Az NB I B-s mérkőzés gyen­ge volt, de a közönség azért mégis tombolt.... Azt mondják az cserszegiek: „megérte”! Vasutas feltámadás Nyolc-tíz évvel ezelőtt Grosiics Gyuláról, a Tatabánya sokszoros válogatott kapusáról gyakran jelentek meg az újságok hasáb­jain ilyen megjegyzések: „Jó kis csapat ez a Grosics!” vagy: Grosiics—Ferencváros 0:0”. Egy­szóval olyan tartalmú bírálatok, melyek szerint a bányászok ka­pusa szinte egyedül szerzett pontot csapatának. Ha nem tartanánk attól, hogy elbizakodottá teszi, akkor most Bazsántról, a BVSC fiatal csa­táráról is elmond­hatnánk ugyan­ezt Remekelt a Kőbányai úti Ganz-MÁVAG—BVSC találko­zón! Gyors, lendületes volt, re­mekül cselezett, két gólja pe­dig.. . Az első előtt három vé­dőt hagyott maga mögött, és óriási, jobblábas lövést küldött — a kapufára ... Szerencséjére befelé pattant! Második gólja Pétsig egy 30 méteres vágta és annak az önmagát meg nem adó harcosságnak az eredménye, ami­vel a rátámadó három hátvédet lerázta magáról, valamint annak a higgadtságnak, mellyel az el­mozduló Mayer mellett a há­lóba küldte a labdát A „levelező" középcsatár A Népsport február 29-i szá­mában jelent meg: „A csabai szurkolók gúnyolódásának első számú célpontja Imri, aki ked­vencből . .. kegyvesztett lett, mert... magasabb osztályban szeretné játszani.'Az NB'­­-ben.” A bírálat a Tatabányai Bá­nyász csabai vendégjátéka után jelent meg, s az akkori közhan­gulatot tükrözte. Azóta­­ vál­tozott a helyzet — a csatár ja­vára! Imri István 1946-ban született Csabán, akkor, amikor apja — kitűnő társaival együtt — haj­szál híján az NB I-be vitte a Bcs. El­őrét. Debrecenben kez­dett futballozni, azóta egymás­után következett a Dorog, az MGM Debrecen, a Szolnoki MTE és a Bcs. Előre. Tavaly nyár óta Tatabányán lakik, ott edz, de a Bcs. Előre Spartacusban játszik. Amolyan „levelező” csatár. Aligha akad ma Magyarorszá­gon olyan sportoló, aki család­jával 300 kilométerre lakik at­tól a várostól, melynek legjobb csapatában játszik. Imri viszont ilyen labdarúgó! Most, ha a Békéscsaba otthon játszik, Imri fehér Zasztavája péntek este a klubház előtt par­kol, s a fiú vasárnap estig is­mét tősgyökeres csabaivá vélik. Aztán — ismét irány a bányász­­város. Tavaly ősszel ez az ingá­zás — fűszerezve „egy és más­sal” (!) — nem használt erőn­létének, küzdő kedvének. Ta­vasszal? Együttese legjobbjai közé tartozik, sokat vállal ma­gára, kevesebbet cselez, mint ko­rábban, „osztja” a labdát. Gó­lokat lő, ott van az osztály mes­terlövészei között. A Bes. Előre Spartacus és a Tatabánya között úgy szól az egyesség: a nyárom a Bányászé lesz a fiú. És addig? A csabai közönség tapsol Im­rinek, mert a Kórház utcai publikum — ha valakitől csupa szív, lelkes, eredményes játékot lát —, hálás is tud lenni. És Imri most ilyen lelkes, eredmé­nyes ... Jelentős eltérések Ha az NB I B őszi táblázata mellé a tavaszi eredményeket külön számítva tesszük, akkor nem kis eltéréseket tapaszta­lunk. Íme néhány . .. MÁV DAC: őszi harmadik, most a 17. helyen áll. Szolnok: az őszi idény után a 16. helyen tanyázott, a tavaszi táblázaton pedig az előkelő 3. helyen áll. Kecskemét: tavaszi első! Előre: a tavaszi táblázaton nem utolsó, ott ezt a helyet a Székes­­fehérvár foglalja el. BVSC és Szolnok: mindkettő a kiesés ellen küzd, s e két csapat érte el a legtöbb gólt a tavaszi idényben. Debrecen: tavaszi hatodik. Még egy-két érdekesség: Egyetértés: tavasszal még nem vesztett, sőt, még gólt sem ka­pott MÁV DAC és Székesfehérvár, mindkettő még nyeretlen a ta­vaszi idényben. > &* S°PFRC^0 AZ NB I B HÉT II-E: Nagy (Szolnoki MTE) — Sitke (Várpalotai Bá­nyász), Tallósi (Pécsi Bá­nyász), Gyiffkó dr. (Kecs­keméti Dózsa), Zágonyi (Debreceni VSC) — Ba­­zsolni (BVSC), Strénitzer (Bp. Spartacus) — Jelinek (Székesfehérvári MÁV Előre), Végh (Ganz- MÁVAG), Pasek (Kecs­keméti Dózsa), Kaszás (BVSC). Élesedik a harc Az NB I B-vel szemben, egy osztállyal lejjebb, bombameglepetéseket hozott a forduló. Kikapott a Cegléd, döntetlenezett a Kazincbarcika, élre került - a tavasszal először - a Volán és a Pénz­ügyőr SE. Egyszóval, élesedik a harc, még érdeke­­sebbb a bajnokság. Tavaszi „vitaminhiány” A Szegedi VSE-Lehel SC mérkőzés második félidejének közepe táján, amikor már lát­szott, hogy a hazai csatárok nem tudnak megbirkózni a lelkes és­­erőteljes jászberényi ,­­védelem­­mel, egy vasutasszurkoló felállt a helyéről és hazafelé indult. Csak ennyit mondott: — Úgy látszik, a tavaszi „vi­taminhiány” okozta fáradtság ütközik ki a csapaton, azért ját­szik ilyen erőtlenül. Szomszédja nem hagyta szó nélkül a megjegyzést: — Nem a vitamin, hanem a szív és a lelkesedés hiányzik. Pe­dig most már ezekre a fegyve­rekre nagy szükség lenne, hi­szen a csapat a kiesőjelöltek kö­zé került. Nyilván a szomszédnak van igaza, különösen, ha még azt is elmondjuk, hogy a rossz nyel­vek szerint az SZVSE jó né­hány játékosának életmódjában is bőven akad kifogásolni való. A tapolcai jós Még az év elején történt Hé­vízen.­­ A bányászüdülőben, egyuu id­uu alapuzas ívesen, a Dorog és a Bauxitbányász SE. Az egykori dorogi játékos, He­gedűs egyik alkalo­m­­al így szólt: — Meglátjátok a Pécsi Ércbá­nyász! simán megverjük és tő­letek is elhozunk egy pontot, én pedig gólt rúgok. Az előző vasárnap a Bauxit­bányász valóban simán verte a Pécsi Ércbányászt, s most va­sárnap a dorogi találkozóra ke­rült sor. Az első félidőben 2:0- ra vezetett a Dorog, de a mér­kőzés nem látszott lefutottnak. Az 53. percben 11-esből szépí­tett az ellenfél , Hegedűs ré­vén! Veszélyben forgott a dorogi győzelem, de nem sokkal később megszületett a harmadik do­rogi gól. — Hetvenöt százalékban iga­zad volt — mondta mérkőzés után az egyik dorogi fiú He­gedűsnek. — Megvertétek a pé­csieket, gólt is rúgtál nekünk, szerencsére nem vittétek el az egyik pontot. Nézőcsúcs a II­­.­­t-palorán? — Ha vasárnap játszanak, né­zőcsúcs lesz a BEAC-pályán. Ki­megyünk a BEAC-nak szurkolni. Ezt mondta a mérkőzés előtti héten a Volán képviselője ak­kor, amikor a BEAC a szombat mellett kardoskodott, így ke­rült vasárnap délutánra a Vo­lán szempontjából sem közöm­bös BEAC—Kazincbarcika mér­kőzés. Vasárnap aztán várták a BEAC-on a csabai tömegeket. A hír azonban áprilisi tréfának bizonyult, mert legfeljebb mu­tatóban akadt néhány csabai szurkoló az E-bet­ükök pályáján. Pedig ezúttal nagyon kitett ma­gáért a BEAC. Játékosai úgy küzdöttek, mintha az ő bajnok­ságuk függött volna a mérkő­zéstől. Egy rosszmájú néző meg is jegyezte: — Szép, szép, hogy Volánt az első helyre juttattuk és a Kazincbarcikát „lebuktattuk” (az első helyről), de azért az sem lenne rossz, ha a sokkal gyengébb ellenfeleket is megvertük vol­na. Mert ebben az esetben most nem fenyegetné a csapatot a ki­esés réme. Hármat rúgott a tartalék Kaposvárott már hosszú idő óta, vészes gólszegénységben szenvednek az NB II-es csapa­tok. Most az történt, amire az idei bajnokságban még nem volt példa. Négy gólt rúgott a Táncsics SE! Ebből hármat Bari!, áld a tartalék sorból úgy került a csapatba, hogy az „iga­zi” csatárok megsérültek. Ekkor jött a nyurga csatár. Kettőt rúgott, egyet pedig fejelt — Vajon miért csak most ke­rült a csapatba a fiú? — ezt a kérdést latolgatják a Táncsics­­szurkolók. Valóban, miért? ... Hagyom... Hagyod... Hagyjuk! így van az néha, amikor a játékosok jobban ügyelnek egymásra, mint a labdára. A furcsa kép a KISTEXT — Cegléd mérkőzésen, a nap meglepetésén készült. (Fotó Jécsy) Minden maradt a régiben Mintha megállt volna az idő labdarúgásunk negyedik vonalában. Kevés a jó mérkőzés (mint évek óta), kevés a közönség (mint évek óta), annál több a kiállítás (mint évek óta). Bizony, elkelne egy kis javulás. Kezdetnek nem lenne rossz, ha a fentiek egyikében-másikában történne ez. Aztán sok mindent meg lehetne még vizsgálni ... Meggondolatlanság Kapuskiállítás általában ritka jelensége a labdarúgómérkőzé­seknek. Vasárnap egy ilyen rit­ka esemény színesítette Tatán a Rákóczi—Győrszentiván mér­kőzést. 1:0-ra vezetett a hazai csapat, amikor Kovács László, a tataiak kapusa lövést hárított. A vendégek egyik csatára, Gö­­bölös zavarta a kirúgást elvé­gezni akaró kapuvédőt, majd ki­ütötte kezéből a labdát. Juhász játékvezető azonnal lefújta a sportszerűtlenséget és szabadrú­gást ítélt a Rákóczi javára. Ko­vács azonban nem nyugodott be­le az ítéletbe. Túlságosan eny­hének találta és „megtoldotta” azt... Belerúgott Göbölccbe. A játékvezető Kovácsot kiállította. A Rákóczit megzavarta kapusá­nak kényszerű kiválása és ezt az „üzemzavart” ügyesen kihasz­nálva egyenlítettek a vendégek. Mégpedig a Göbölös révén. A kapus pillanatnyi „kiboru­lása” egy pontjába ürült a Rá­kóczinak! Bonyhádi „katasztrófa” azután csaknem mindig közép­kezdésre állt fel csapata. Per­sze, sok múlott a kapusokon, de talán Molnár József, a PEAC intézője találta legjobban fején a szöget, amikor kijelentette: bizony, alaposan kiöregedett a bonyhádi gárda. 100 százalék A Nyugati csoportban a tava­szi idény első három mérkő­zésén egyedül a Szombathelyi Dózsa ért el 100 százalékos tel­jesítményt, pedig vasárnap a legjogosabb bajnokjelölt Olaj­bányász SE (Nagykanizsa) volt az ellenfele. A mérkőzés előtt nagy volt az izgalom, a szom­bathelyi táborban, holott az S­. Dózsát­ nem fenyegeti a kiesés réme, s a bajnoki címre sem pályázik. A 90 perc alatt a szom­bathelyi lila-fehérek nagyobb lelkesedéssel és fegyelmezetteb­ben, de idegesebben játszottak. Igaz, az Olajbányász SE játé­kosai a mérkőzés kezdetekor már értesültek arról, hogy két riválisuk, az SZSE és a Katona J. SE döntetlenre játszott egy­mással, s ez megnyugtatta, sőt, talán túlságosan is megnyugtatta őket És ahogy az már sokszor meg­történt, a lelkesedés, a szív győzelmet aratott a nagyobb tu­dás felett... Ami — elsősor­ban a kanizsaiak szempontjából — nem mindegy, hiszen 12 for­duló van még hátra ... És a lelkesedés hiánya már sokszor megbosszulta magát. . . Mint ezúttal is! „Gáz" van a győri Tromosban Az Északnyugati csoport őszi idényének egyik kellemes meg­lepetését az újonc Győri Elekt­romos szolgáltatta. Egy vereség­gel, az őszi bajnok KOMÉP-pel azonos pontszámot elérve, csu­pán rosszabb gólkülönbséggel­ szorult a 2. helyre. Most, há­­­rom forduló után, csak a tava­szi eredmények alapján az utolsó helyen áll a győri gár­da. Ez is meglepetés, de már — negatív meglepetés! Vajon mi történhetett? A csapat edzője, Koós László szerint: — A legnagyobb bajt abban látom, hogy a játékosok, mint őszi másodikak és nem pedig úgy, mint egy újonccsapat tagjai lépnek pályára. Egyszó­val — nagy „mellénnyel”, túl­zott önbizalommal! Ez pedig sú­lyos hiba, mivel nem vagyunk jobbak a csoport résztvevőinek legtöbbjénél és sikereinket el­sősorban küzdőképességgel ér­tük el. Küzdőképesség tekinte­tében pedig erősen visszaes­tünk. Az első két fordulóban el­szenvedett vereség után levetet­ték a „mellényt”. Vasárnap Mosonmagyaróvárott már ,,más” győri csapat játszott. Az átállás azonban sohasem megy simán. A 60 percen át 10 emberrel ját­szó MOTIM TE ellen egy idényre való helyzetet hagytak ki a győriek. A téli idényben még NB II-es álmokat szövögető vér­mes Trompe-szurkolók most féktelen elkeseredéssel szórják a szitkokat. Úgy tűnik, nem­csak a csapatnak volt, hanem a szurkolók egy részének is nagy „mellénye” van! Ami vi­szont a csapatnak sem jó! Vasárnap Pécsújhegyen a PEAC—Bonyhád NB III-as ta­lálkozó végén a bonyhádi játé­kosok 11:0-ás vereséggel vonul­tak le a pályáról. Ilyen vereség­re, bajnoki mérkőzésen, a bony­hádi krónikások nem is emlé­keznek. A szurkolók nem hittek a szemüknek, ami érthető, hiszen a Bonyhád addig a 4. helyen állt. Sokan találgatták a súlyos ve­reség okát. A bonyhádi edző arra hivatkozott, hogy kapusukat katonai szolgálatra hívták be. Ez azonban aligha lehet ment­ség 2:0 után még úgy gondolta az edző, a kapuscsere segít, de azután csalódottan legyintett, mert ami labda kapura ment,’3 A kassza stimmelt ••• A Fejér megyei baj­nokságban történt... A Bicske—Kincsesbánya mérkőzésen az első fél­időben csak 40 percet ját­szottak. A játékvezető ugyanis tévedésből ko­rábban vetett véget a já­tékidő első felének. De aztán helyesbített: a má­sodik félidő 50 percig tartott. Tehát a 90 perces játékidő összességében mégis megvolt. A kassza stimmelt... Csütörtök, 1971. április 8.

Next