Népsport, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDA a Sima" forduló izgalmakkal és néhány furcsa eredménnyel Csendes vasárnap a második vonalban Sima fordulónak ígérkezett, de hát az NB I B- ben sohasem lehet tudni.. . Nos, nemcsak annak ígérkezett, az is volt! Pontosabban majdnem az volt! Mert azért a ZTE és a DVSC pontvesztése, saját otthonukban, meglepetésnek számított. De két meglepetés az NB I B-ben — nem meglepetés! Ez is valami? Aki kint volt vasárnap a Pécsi Bányász—VM Egyetértés találkozón, azt állította, hogy elsősorban a bányászok ludasak abban, hogy a soroksáriak a 22. forduló után is megőrizhették veretlenségüket. A listavezető játékrendje az „óvatos duhajára emlékeztetett. Szervezetten védekezett és játékosai a megszerzett labdákkal időnként igyekeztek „megijeszteni” az ellenfelet — sikerrel! Az első félórában a pécsiek nemcsak a saját, hanem az ellenfél kapuja előtt is elég bátortalanok voltak és csak akkor mertek — egy rövid negyedórára — gátlás nélkül támadni, amikor látták, hogy az ellenfél csak „vaktölténnyel” tüzel. A szurkolók nagyobb része csalódottan távozott. Látott egy soroksári fejest (a kapufán csattant) és egy öt lépésről kihagyott pécsi helyzetet. Semmi mást! Ez bizony kevés egy NB I B-s mérkőzésen. Talán csak a két csapat volt elégedett: az egyik azért, mert hazavitte, a másik azért, mert otthon tartotta az egyik pontot. Ez is valami! Pontosabban: ez is valami ? Strenitzer Nem csalog-villog, látványos cseleket sem csinál, nem bűvöli a labdát zsonglőr módra, „csak” szerel, egyszerűen, a pálya minden részén, elöl és hátul is. Aztán -.továbbit— Jánosán, magasan, ahogy a helyzet megkíván- • ja — legtöbbször gyorsan, általaiban mindig saját társához. ..Szürke” játékos — mondanák, de hozzátennénk — hasznos! Egy epizód a Bp. Spartacus— Székesfehérvári MÁV Előre mérkőzésről: tumultus a 16-os közelében. Flórom játékos a földön. Egy láb közben, fektében, lekotorja a csomóból a labdát. És máris indít... És milyen gyorsan. És milyen pontosan. Aztán egy kis baleset. Légipárbaj. Két fej összekoccan, az egyik vérzik, felszakad a bőr. Egy csinos, fehér turbán a fejen. De mintha mi sem történt volna, a játékos tovább hajt! Nincs megállás, egy pillanatra sem! Mondják, volt már úgy, hogy gyengén játszott. Gyengén, de lélek nélkül — soha! Ezúttal sem volt a mezőny legjobbja, „csak” jól játszott — becsületesen, a csapat érdekében. 90 percig. Mert Strenitzer Jenő ilyen fiú és még sokáig ilyen szeretne maradni a Bp. Spartacus szívembere ... Taps a ZTE-pályán Szokatlan hangulatban folyt le Zalaegerszegen a ZTE—MÁV DAC mérkőzés, mindössze 1800 néző előtt! Ez a nézőszám bizony szokatlan a négy-ötezres tömeghez szokott egerszegi pályán, mely ezúttal egyáltalán nem hasonlított oroszlánbarlanghoz. Sem a játék, sem a nézőtér. Eseménytelenül teltek a percek. A ZTE körülményes, sok hibával tarkított játéka érthetően nem tudta lázba hozni a nézőket, a taps a hiánycikk volt. Azaz mégsem! Két alkalommal ugyanis tapsolt a nézősereg. S ez a két pillanat az osztrák—magyar két góljánál volt Az NB I B-s mérkőzés gyenge volt, de a közönség azért mégis tombolt.... Azt mondják az cserszegiek: „megérte”! Vasutas feltámadás Nyolc-tíz évvel ezelőtt Grosiics Gyuláról, a Tatabánya sokszoros válogatott kapusáról gyakran jelentek meg az újságok hasábjain ilyen megjegyzések: „Jó kis csapat ez a Grosics!” vagy: Grosiics—Ferencváros 0:0”. Egyszóval olyan tartalmú bírálatok, melyek szerint a bányászok kapusa szinte egyedül szerzett pontot csapatának. Ha nem tartanánk attól, hogy elbizakodottá teszi, akkor most Bazsántról, a BVSC fiatal csatáráról is elmondhatnánk ugyanezt Remekelt a Kőbányai úti Ganz-MÁVAG—BVSC találkozón! Gyors, lendületes volt, remekül cselezett, két gólja pedig.. . Az első előtt három védőt hagyott maga mögött, és óriási, jobblábas lövést küldött — a kapufára ... Szerencséjére befelé pattant! Második gólja Pétsig egy 30 méteres vágta és annak az önmagát meg nem adó harcosságnak az eredménye, amivel a rátámadó három hátvédet lerázta magáról, valamint annak a higgadtságnak, mellyel az elmozduló Mayer mellett a hálóba küldte a labdát A „levelező" középcsatár A Népsport február 29-i számában jelent meg: „A csabai szurkolók gúnyolódásának első számú célpontja Imri, aki kedvencből . .. kegyvesztett lett, mert... magasabb osztályban szeretné játszani.'Az NB'-ben.” A bírálat a Tatabányai Bányász csabai vendégjátéka után jelent meg, s az akkori közhangulatot tükrözte. Azóta változott a helyzet — a csatár javára! Imri István 1946-ban született Csabán, akkor, amikor apja — kitűnő társaival együtt — hajszál híján az NB I-be vitte a Bcs. Előrét. Debrecenben kezdett futballozni, azóta egymásután következett a Dorog, az MGM Debrecen, a Szolnoki MTE és a Bcs. Előre. Tavaly nyár óta Tatabányán lakik, ott edz, de a Bcs. Előre Spartacusban játszik. Amolyan „levelező” csatár. Aligha akad ma Magyarországon olyan sportoló, aki családjával 300 kilométerre lakik attól a várostól, melynek legjobb csapatában játszik. Imri viszont ilyen labdarúgó! Most, ha a Békéscsaba otthon játszik, Imri fehér Zasztavája péntek este a klubház előtt parkol, s a fiú vasárnap estig ismét tősgyökeres csabaivá vélik. Aztán — ismét irány a bányászváros. Tavaly ősszel ez az ingázás — fűszerezve „egy és mással” (!) — nem használt erőnlétének, küzdő kedvének. Tavasszal? Együttese legjobbjai közé tartozik, sokat vállal magára, kevesebbet cselez, mint korábban, „osztja” a labdát. Gólokat lő, ott van az osztály mesterlövészei között. A Bes. Előre Spartacus és a Tatabánya között úgy szól az egyesség: a nyárom a Bányászé lesz a fiú. És addig? A csabai közönség tapsol Imrinek, mert a Kórház utcai publikum — ha valakitől csupa szív, lelkes, eredményes játékot lát —, hálás is tud lenni. És Imri most ilyen lelkes, eredményes ... Jelentős eltérések Ha az NB I B őszi táblázata mellé a tavaszi eredményeket külön számítva tesszük, akkor nem kis eltéréseket tapasztalunk. Íme néhány . .. MÁV DAC: őszi harmadik, most a 17. helyen áll. Szolnok: az őszi idény után a 16. helyen tanyázott, a tavaszi táblázaton pedig az előkelő 3. helyen áll. Kecskemét: tavaszi első! Előre: a tavaszi táblázaton nem utolsó, ott ezt a helyet a Székesfehérvár foglalja el. BVSC és Szolnok: mindkettő a kiesés ellen küzd, s e két csapat érte el a legtöbb gólt a tavaszi idényben. Debrecen: tavaszi hatodik. Még egy-két érdekesség: Egyetértés: tavasszal még nem vesztett, sőt, még gólt sem kapott MÁV DAC és Székesfehérvár, mindkettő még nyeretlen a tavaszi idényben. > &* S°PFRC^0 AZ NB I B HÉT II-E: Nagy (Szolnoki MTE) — Sitke (Várpalotai Bányász), Tallósi (Pécsi Bányász), Gyiffkó dr. (Kecskeméti Dózsa), Zágonyi (Debreceni VSC) — Bazsolni (BVSC), Strénitzer (Bp. Spartacus) — Jelinek (Székesfehérvári MÁV Előre), Végh (Ganz- MÁVAG), Pasek (Kecskeméti Dózsa), Kaszás (BVSC). Élesedik a harc Az NB I B-vel szemben, egy osztállyal lejjebb, bombameglepetéseket hozott a forduló. Kikapott a Cegléd, döntetlenezett a Kazincbarcika, élre került - a tavasszal először - a Volán és a Pénzügyőr SE. Egyszóval, élesedik a harc, még érdekesebbb a bajnokság. Tavaszi „vitaminhiány” A Szegedi VSE-Lehel SC mérkőzés második félidejének közepe táján, amikor már látszott, hogy a hazai csatárok nem tudnak megbirkózni a lelkes éserőteljes jászberényi ,védelemmel, egy vasutasszurkoló felállt a helyéről és hazafelé indult. Csak ennyit mondott: — Úgy látszik, a tavaszi „vitaminhiány” okozta fáradtság ütközik ki a csapaton, azért játszik ilyen erőtlenül. Szomszédja nem hagyta szó nélkül a megjegyzést: — Nem a vitamin, hanem a szív és a lelkesedés hiányzik. Pedig most már ezekre a fegyverekre nagy szükség lenne, hiszen a csapat a kiesőjelöltek közé került. Nyilván a szomszédnak van igaza, különösen, ha még azt is elmondjuk, hogy a rossz nyelvek szerint az SZVSE jó néhány játékosának életmódjában is bőven akad kifogásolni való. A tapolcai jós Még az év elején történt Hévízen. A bányászüdülőben, egyuu iduu alapuzas ívesen, a Dorog és a Bauxitbányász SE. Az egykori dorogi játékos, Hegedűs egyik alkalomal így szólt: — Meglátjátok a Pécsi Ércbányász! simán megverjük és tőletek is elhozunk egy pontot, én pedig gólt rúgok. Az előző vasárnap a Bauxitbányász valóban simán verte a Pécsi Ércbányászt, s most vasárnap a dorogi találkozóra került sor. Az első félidőben 2:0- ra vezetett a Dorog, de a mérkőzés nem látszott lefutottnak. Az 53. percben 11-esből szépített az ellenfél , Hegedűs révén! Veszélyben forgott a dorogi győzelem, de nem sokkal később megszületett a harmadik dorogi gól. — Hetvenöt százalékban igazad volt — mondta mérkőzés után az egyik dorogi fiú Hegedűsnek. — Megvertétek a pécsieket, gólt is rúgtál nekünk, szerencsére nem vittétek el az egyik pontot. Nézőcsúcs a II.t-palorán? — Ha vasárnap játszanak, nézőcsúcs lesz a BEAC-pályán. Kimegyünk a BEAC-nak szurkolni. Ezt mondta a mérkőzés előtti héten a Volán képviselője akkor, amikor a BEAC a szombat mellett kardoskodott, így került vasárnap délutánra a Volán szempontjából sem közömbös BEAC—Kazincbarcika mérkőzés. Vasárnap aztán várták a BEAC-on a csabai tömegeket. A hír azonban áprilisi tréfának bizonyult, mert legfeljebb mutatóban akadt néhány csabai szurkoló az E-betükök pályáján. Pedig ezúttal nagyon kitett magáért a BEAC. Játékosai úgy küzdöttek, mintha az ő bajnokságuk függött volna a mérkőzéstől. Egy rosszmájú néző meg is jegyezte: — Szép, szép, hogy Volánt az első helyre juttattuk és a Kazincbarcikát „lebuktattuk” (az első helyről), de azért az sem lenne rossz, ha a sokkal gyengébb ellenfeleket is megvertük volna. Mert ebben az esetben most nem fenyegetné a csapatot a kiesés réme. Hármat rúgott a tartalék Kaposvárott már hosszú idő óta, vészes gólszegénységben szenvednek az NB II-es csapatok. Most az történt, amire az idei bajnokságban még nem volt példa. Négy gólt rúgott a Táncsics SE! Ebből hármat Bari!, áld a tartalék sorból úgy került a csapatba, hogy az „igazi” csatárok megsérültek. Ekkor jött a nyurga csatár. Kettőt rúgott, egyet pedig fejelt — Vajon miért csak most került a csapatba a fiú? — ezt a kérdést latolgatják a Táncsicsszurkolók. Valóban, miért? ... Hagyom... Hagyod... Hagyjuk! így van az néha, amikor a játékosok jobban ügyelnek egymásra, mint a labdára. A furcsa kép a KISTEXT — Cegléd mérkőzésen, a nap meglepetésén készült. (Fotó Jécsy) Minden maradt a régiben Mintha megállt volna az idő labdarúgásunk negyedik vonalában. Kevés a jó mérkőzés (mint évek óta), kevés a közönség (mint évek óta), annál több a kiállítás (mint évek óta). Bizony, elkelne egy kis javulás. Kezdetnek nem lenne rossz, ha a fentiek egyikében-másikában történne ez. Aztán sok mindent meg lehetne még vizsgálni ... Meggondolatlanság Kapuskiállítás általában ritka jelensége a labdarúgómérkőzéseknek. Vasárnap egy ilyen ritka esemény színesítette Tatán a Rákóczi—Győrszentiván mérkőzést. 1:0-ra vezetett a hazai csapat, amikor Kovács László, a tataiak kapusa lövést hárított. A vendégek egyik csatára, Göbölös zavarta a kirúgást elvégezni akaró kapuvédőt, majd kiütötte kezéből a labdát. Juhász játékvezető azonnal lefújta a sportszerűtlenséget és szabadrúgást ítélt a Rákóczi javára. Kovács azonban nem nyugodott bele az ítéletbe. Túlságosan enyhének találta és „megtoldotta” azt... Belerúgott Göbölccbe. A játékvezető Kovácsot kiállította. A Rákóczit megzavarta kapusának kényszerű kiválása és ezt az „üzemzavart” ügyesen kihasználva egyenlítettek a vendégek. Mégpedig a Göbölös révén. A kapus pillanatnyi „kiborulása” egy pontjába ürült a Rákóczinak! Bonyhádi „katasztrófa” azután csaknem mindig középkezdésre állt fel csapata. Persze, sok múlott a kapusokon, de talán Molnár József, a PEAC intézője találta legjobban fején a szöget, amikor kijelentette: bizony, alaposan kiöregedett a bonyhádi gárda. 100 százalék A Nyugati csoportban a tavaszi idény első három mérkőzésén egyedül a Szombathelyi Dózsa ért el 100 százalékos teljesítményt, pedig vasárnap a legjogosabb bajnokjelölt Olajbányász SE (Nagykanizsa) volt az ellenfele. A mérkőzés előtt nagy volt az izgalom, a szombathelyi táborban, holott az S. Dózsát nem fenyegeti a kiesés réme, s a bajnoki címre sem pályázik. A 90 perc alatt a szombathelyi lila-fehérek nagyobb lelkesedéssel és fegyelmezettebben, de idegesebben játszottak. Igaz, az Olajbányász SE játékosai a mérkőzés kezdetekor már értesültek arról, hogy két riválisuk, az SZSE és a Katona J. SE döntetlenre játszott egymással, s ez megnyugtatta, sőt, talán túlságosan is megnyugtatta őket És ahogy az már sokszor megtörtént, a lelkesedés, a szív győzelmet aratott a nagyobb tudás felett... Ami — elsősorban a kanizsaiak szempontjából — nem mindegy, hiszen 12 forduló van még hátra ... És a lelkesedés hiánya már sokszor megbosszulta magát. . . Mint ezúttal is! „Gáz" van a győri Tromosban Az Északnyugati csoport őszi idényének egyik kellemes meglepetését az újonc Győri Elektromos szolgáltatta. Egy vereséggel, az őszi bajnok KOMÉP-pel azonos pontszámot elérve, csupán rosszabb gólkülönbséggel szorult a 2. helyre. Most, három forduló után, csak a tavaszi eredmények alapján az utolsó helyen áll a győri gárda. Ez is meglepetés, de már — negatív meglepetés! Vajon mi történhetett? A csapat edzője, Koós László szerint: — A legnagyobb bajt abban látom, hogy a játékosok, mint őszi másodikak és nem pedig úgy, mint egy újonccsapat tagjai lépnek pályára. Egyszóval — nagy „mellénnyel”, túlzott önbizalommal! Ez pedig súlyos hiba, mivel nem vagyunk jobbak a csoport résztvevőinek legtöbbjénél és sikereinket elsősorban küzdőképességgel értük el. Küzdőképesség tekintetében pedig erősen visszaestünk. Az első két fordulóban elszenvedett vereség után levetették a „mellényt”. Vasárnap Mosonmagyaróvárott már ,,más” győri csapat játszott. Az átállás azonban sohasem megy simán. A 60 percen át 10 emberrel játszó MOTIM TE ellen egy idényre való helyzetet hagytak ki a győriek. A téli idényben még NB II-es álmokat szövögető vérmes Trompe-szurkolók most féktelen elkeseredéssel szórják a szitkokat. Úgy tűnik, nemcsak a csapatnak volt, hanem a szurkolók egy részének is nagy „mellénye” van! Ami viszont a csapatnak sem jó! Vasárnap Pécsújhegyen a PEAC—Bonyhád NB III-as találkozó végén a bonyhádi játékosok 11:0-ás vereséggel vonultak le a pályáról. Ilyen vereségre, bajnoki mérkőzésen, a bonyhádi krónikások nem is emlékeznek. A szurkolók nem hittek a szemüknek, ami érthető, hiszen a Bonyhád addig a 4. helyen állt. Sokan találgatták a súlyos vereség okát. A bonyhádi edző arra hivatkozott, hogy kapusukat katonai szolgálatra hívták be. Ez azonban aligha lehet mentség 2:0 után még úgy gondolta az edző, a kapuscsere segít, de azután csalódottan legyintett, mert ami labda kapura ment,’3 A kassza stimmelt ••• A Fejér megyei bajnokságban történt... A Bicske—Kincsesbánya mérkőzésen az első félidőben csak 40 percet játszottak. A játékvezető ugyanis tévedésből korábban vetett véget a játékidő első felének. De aztán helyesbített: a második félidő 50 percig tartott. Tehát a 90 perces játékidő összességében mégis megvolt. A kassza stimmelt... Csütörtök, 1971. április 8.