Népsport, 1971. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1971-10-02 / 233. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚ Gondok, bajok­­a Mecsek ár­ján Az elmúlt tizenkét hónap le­forgása alatt harmadszor jár­tam Pécsett. Először, egy éve ismerkedni mentem, a város NB I-es csapatának életével, a vezetőkkel, a játékosokkal. Má­sodszor, rövid néhány hét után, egy november eleji szerda dél­utánon ültem a Pécsi Vasutas­­pálya lelátóján és szurkoltam. Ez olyan jól sikerült, hogy a lila-fehér játékosok feledhetet­len emlékkel örvendeztették meg híveiket: kiverték az EVK-ból a­­Newcastle csapatát. Forró délután volt, a város la­kói joggal hitték, hogy csapa­tuk elindult a siker útján. De nem így történt. Ezért utaztam harmadszor. A Pécsi Dózsa ugyanis meglepetésre egészen gyengén kezdett ebben a baj­noki évben. Hat mérkőzésből mindössze két pontot szerzett, és 450 perc alatt egyetlen gólt sikerült rúgnia. Ezzel a telje­sítményével a csapat az utolsó előtti helyen áll. — Mi van a Pécsi Dózsával? — teszik fel mostanában a kér­dést úton-útfélen. Ez foglalkoz­tatott engem is, amikor megér­keztem a nagyon kedves város­ba. És ezt a kérdést szögeztem Mátrai Gézának, az egyesület elnökének.• — Nem akarom magyarázko­dással elütni a választ, de visz­­sza kell kanyarodnunk a tava­lyi őszi szerepléshez. Az EVK- ban elért váratlan siker egy kicsit fejébe szállt néhány játé­kosnak. Gondolok itt mindenek­előtt a fiatalabbakra, önteltek­ké váltak, és sokszor azt hit­ték, elég kimenni a pályára. Talán a szakvezetés is túl el­néző volt, s ez meglátszott már a tavaszi szereplésen is. Nem folyt olyan következetes, ke­mény munka, hiányzott az ed­zői szigor. Ezért az ,1971—72-es bajnoki évet új szakvezetővel kezdtük. Preiner Kálmán nagy lelkesedéssel, lendülettel látott munkához, és rövid idő múlva tapasztaltuk, hogy megszilárdult a fegyelem, .Javult az együttes erőnléte. A fiúk szorgalmasak, lelkesek, küzdenek. Mégsincs eredmény! S most mindenki ennek az okát kutatja. Nálunk már évek óta fejfájást okoz a csatársor. A mostani idényben meg , egyszerűen érthetetlen, hogy milyen helyzetekben hi­báznak.• A fentiekhez feltétlenül hozzá tartozik, hogy Pécsett nemcsak a játékosok részegedtek meg a siker csodálatos ízétől, hanem jó néhány vezető is. Most, utólag, csábítóan kínálkozó al­kalom, hogy sok mindent a si­kerek korábbi kovácsának, dr. Czibulka Mihálynak a nyakába­ n varrjunk. A Pécsi Dózsa veze­tői azonban ott voltak akkor is, amikor a szakvezetés engedett a szigorból, a kemény munká­ból, ott voltak, amik­or először mutatkoztak az áruló jelek, és később, amikor sokasodtak a hibák. Akkor szót kellett volna emelni, sőt ,az elnéző vállvere­­getés helyett kemény kézzel rendet teremteni. A siker azon­ban őket is megzavarta, és így nem látták ,,a fától az erdőt". • Az elnöknél tett rövid láto­gatásom után, utam a Vasutas­pályára vezetett, ahol a lila­­fehérek az NB 11-es Pécsi Ércbányásszal játszottak edző­­mérkőzést. Preiner Kálmán ed­zőt az öltözőben találtam. Utol­só utasításait osztogatta fiai­nak. Nehezen lehetett szólásra bírni. Megkezdődött az ed­zőmérkőzés, s az edző táskájá­ból egy rubrikákkal, számokkal, nevekkel teleírt papírlapot vett elő. A kispadom ültünk, miköz­ben elkezdte magyarázni a pa­pírlapon látottakat, fél szem­mel figyelte a játékot. — Tessék, hogyan lehet ilyen helyzetet kihagyni?!... — mondta egy Rónai alakítás után. Majd folytatta: — Tavasszal a Pécsi Dózsa 11:18-as gólaránnyal fejezte be a szezont. Hét mérkőzést ját­szott itthon, öt gólt rúgott, és ötöt­ kapott. A gólok közül Má­­thé négyet, Jánosi és Maurer kettőt-kettőt szerzett. A töb­bie­ken egy-egy személy oszto­zott. Közülük Jánosira sérü­lése, Maurerre távozása miatt nem számíthatok. Elsősorban a támadójátékot kell tehát meg­erősíteni. Nehéz helyzetben va­gyok, mert sok a sérült játé­kos, s a meglevő állományból kell ütőképes csapatot kiállítani. Át kell szerveznem a középpá­lyás játékot is, mert ennek a sornak sokkal többet kell se­gíteni a támadások szervezésé­ben. A védelemmel nincs baj, elég­ stabilnak látszik. Min­dent összevetve: nagyon sok­at kell dolgoznunk, hogy javulja­nak az eredmények, s hogy el­kerüljünk a kiesés ellen küzdők csoportjából. Őszintén­­szólva, nem vagyok minden játékossal elégedett, főleg a fiataloktól vá­rok többet!• Az edzőmérkőzés után Rapp Imrét, a veterán kapust szólal­tattam meg. — Tavaly öt fiatal gyerek ke­rült be a csapatba, ebből az idén az őszi kezdetnél egy el­távozott, négy pedig megsérült. Volt olyan mérkőzés, hogy csu­pán hárman játszottunk a meg­szokott 11-ből. A tartalékjátéko­sok, sajnos, nem edzettek meg­felelően, ezért nem bírták az NB I-es mérkőzések iramát. A vezetőknek már régen kellett volna gondoskodniuk olyan érett utánpótlásról, amely eset­leges sérüléseknél zökkenőmen­tesen tovább viszi a csapatot • Preiner Kálmán mesteredző valóban nincs irigylésre méltó helyzetben a Mecsek alján. Egy fővárosi nagy egyesület után jó­val nehezebb körülmények kö­zött kell dolgoznia. Természete­sen sokat várnak tőle, és ez ed­dig rendjén­­ is­­ lenne. Preiner kitűnő szakember, de a szakmai­­tudáshoz, az elképzelések meg­valósításához játékosanyagra is szükség van. Ami viszont Pécsett sok kívánni valót hagy maga után. A Dózsa évek óta krónikus csatárhiányban szenved. Ezt nem lehet azzal magyarázni, hogy az egyesület nem tud „érett" já­tékosokat igazolni. Sajnos, a magyar labdarúgás egyik nagy betegsége, hogy fő­város-centrikus! És ez így lesz még hosszú ideig. Ezért a Pécsi Dózsának sem azokat az ,,érett" labdarúgókat kell hiányolni, akik esetleg szív nélkül, pénzért le­mennének oda játszani, mert nem felelnek meg a fővárosban, hanem nevelni kell. Nevelni úgy, ahogy ezt az utóbbi másfél év alatt tették. Új Konrádokat, Kincseseket, Maurereket, Kocsi­sokat kell plántálni, még akkor is, ha fennáll a veszély, hogy egyiket-másikat elviszik Pécsről. Viszont a korábbi évek hiányát nehéz rövid idő alatt pótolni. Jobban kell sáfárkodni a tehet­ségekkel, többet kell áldozni. • Őszintén szólva, vegyes érzel­mekkel jöttem vissza Pécsről. Nem tartom tragikusnak a csa­pat jelenlegi szereplését, s azt is látom, hogy az egyesület ve­zetői, ha próbálják is menteni a szereplést, azért tisztában van­nak nehézségeikkel. Minden csa­pat életében jöhet nehéz perió­dus, főleg akkor, ha erején fe­lül ér el eredményeket. Tudott dolog, hogy a Mecsek,­alján szívesen látnák az NB I- es csapatot egy nagyobb anyagi bázissal rendelkező intézmény kezében. Ez lassan másfél évti­zedes gond. Pedig sokkal egy­szerűbb lenne, hogy ha a város számos NB-s együtteséből a leg­jobb egyesületbe irányítanák a játékosokat, mert ezt kívánná a magyar labdarúgás érdeke is. Bízom abban, hogy a pécsiek rövid idő alatt tárvá lesznek a nehézségeken, és játékukkal is­mét megörvendeztetik nemcsak a saját, hanem az ország vala­mennyi labdarúgást kedvelő szurkolóját. Boross Dezső „Két év elment..." Jegyzetek a bizalomról, a lehiggadás kísérletéről Kű Lajos ürügyén Arról, hogy mit ér egy apa, csak az tud beszélni, akinek van fogalma az apa értékéről. — Hároméves voltam, amikor meghalt apám ... Így csak tényeket lehet fogal­mazni. Egy hároméves gyermeknek nincs apafogalma. — Jó gyerek volt az iskolá­ban? — Sosem én fordítottam fel az osztályt. — Önfejű volt már ott is? — Nem ... Azaz, szép szóval nálam mindent el lehetett érni, de ha verteit, megmakacsoltam magamat. — Otthon kényeztették... — Nem nagyon. Van egy 1933- as születésű bátyám. Ő gondos­kodott rólam: „ ott tartok, ahol 19 éves koromban!” Kű Lajosról, a Ferencváros labdarúgójáról azt mondta egy­szer jelenlegi edzője, Csanádi Ferenc: — Különös fiú, különös bánás­módot igényel .. . Neki még az­után is adni kell egy lehetősé­get, amikor mást már el is fe­lejtett az ember. Azokban az időkben volt ez — nem is olyan régen! —, ami­kor Kű Lajos egyszerűen eltűnt az Üllői úti pályáról, s hosszú napok (hetek?!) teltek el anél­kül, hogy kiment volna edzésre. Aztán megjelent, s munkába állt. — Csak­ most értem, mit tet­tem! Egy év kivárás, egy év sé­rülés, azután két év elment linkre, s én ma is ott tartok, ahol 19 éves koromban! „... az egész nem érdekelt, elhagytam magamat. ” Két év elment linkre. Azaz semmire, senkire, csak futó ka­landokra. Két értékes év, két olyan esztendő, amelyben — másnál — a tehetség klasszissá érik. Kű Lajos tehetség volt. Kü Lajos tehetség ma is. — ... az egész nem érdekelt, elhagytam magamat. Miért? Miért?! Nem tudom. Sodort az élet, és én hagytam. Talán mert nem bíztak bennem ... — Mint edző, megbízott volna saját magában? — Nem! Egy percre sem!... Azok után?!. .. Sokszor edzésre sem mentem ki. Minek is men­tem volna? Aki nem él úgy ott­hon, az a pályán sem bír el sem- ■ mit. — És hogyan „tért” meg? — Mégiscsak bíztak ben­nem ... „30 év, utána ajándékok az évek...” Számvetés. Olykor egyszerű. Összead csak, s kivon az ember. — 23 éves múltam júliusban. Nincs kocsim, lakásom. — Magnó? Rádió? — Van! Az csak természetes! — De lehetne más is ... — Ajaj! Csak én tudom, mit vesztettem! Erkölcsiekben, anya­giakban! Mert mennyi a futbal­listaéletkor? 30 év, utána aján­dékok az évek ... Addig kell megteremteni mindent. Láttam egykori nagy futballistát. Cse­llókban, korsó sörökért mesélt. Aztán már a mesét sem kérték, csak a sört adták. Aztán még azt sem­... összerázkódik. Olykor egyszerű a számvetés, összead csak, s kivon az ember. „... címeres mezben, ha egyetlenegyszer is!” — Amikor a sok balhém elle­nére is azt mondták: „Kapsz még egy lehetőséget!” .. . Szó­val, akkor tudtam: én odafigye­lek! Hiszen úgy szeretem a fut­ballt! — Lehorgonyzoit. De meddig? — Makacs természetű voltam. Vagyok? Szeretném, ha én, a „megjavult Kű Lajos” lennék az igazi. Az évek mennek, én, már fiatalabb nem leszek. És játsza­ni szeretnék, címeres mezben, ha egyetlenegyszer is! Visszatérő dolgok. Vagy leg­alábbis­­ összecsengők. Akár verssorok végén a rímek. Mondják: a hajótörött a szal­maszálba is kapaszkodik, csak­­hogy partra érjen, s ha sikerül, hetekig csak a szalmaszálról be­szél, „ mert nincsen bonyolultabb, mint az ember” Ennyi a „Kü-sztori” . . • „Sztori” — egyáltalán? Mindössze arról van szó, hogy az ember nem bábu, nem gép, „akiben” kicserélnek egy fogas­kereket, s máris célszerűen mű­ködik, íme: Kü Lajos. Elbitangol a büntetésre, kezes lesz a bizalomra. Amit azon túl is érez, amikor már ő sem bízik önmagában. Ma ez a jó nála. Akar lehiggadni. Meghálálni valami olyat, amit már ő is megvont önmagától. „Örök” állapot ez? Lehet­ „ .. . mert nincsen bo­nyolultabb, mint az ember”. Már-már jámbor tanulság ez, de min­dig vissza kell csengenie. Akár a rímeknek, a verssorok végén. Rúzsa András A válogatottak sem pihennek a hét végén Iipovszky a párizsi mérkőzés előkészületeiről A jubiláló Bék­ét köszöntötte az MLSZ elnöksége Pénteken „nagyüzem” volt az MLSZ Népköztársaság úti szék­házában. Délelőtt a szövetségi kapitány sajtóértekezleten fo­gadta az újságírókat, s beszá­molt a franciaországi mérkőzés előkészületeinek terveiről. Mi­előtt a részletekre rátért volna, pontokba foglalva ismertet­te azokat az okokat, ame­lyek arra késztették, hogy az MLSZ elnökségétől kérje a vasárnapra kitűzött két NB I-es mérkőzés elhalasz­­­­tását. 1. A keret tagjai január óta állandó edzésben vannak, nem­zetközi, bajnoki és kupamérkő­zéseket játszanak, az elmúlt hó­napok alatt mindössze három na­pot pihenhettek. 2. A többség — különösen az utóbbi időben — fizikailag és idegileg erősen igénybe volt vé­ve. 3. Ötödik hete edzőtáborban vannak, s ez egyhangú, olykor terhes, kétségtelenül megviseli a játékosokat. 4. Vasárnapi játék esetén csak este kilenckor tudtak volna ta­lálkozni, így hétfőn nem edzhet­­tek volna, s kedden is csak „fel­terhelésről” lehetett­­volna szó. Maradt volna a szerda, mert csütörtökön már utazik a gárda. 5. A múlt héten, a bolgárok el­leni visszavágó előtt, már né­hány játékos — mindenekelőtt Bene, Zámbó, Dunai II. — fá­radt volt, s ez a mérkőzésen is beigazolódott. A szövetségi kapitány nyoma­tékosan leszögezte, hogy bár hí­ve az erős terhelésnek, nem fél a sorozatmérkőzésektől, de most, a sorsdöntő találkozó előtt, úgy érzi, hogy semmit sem szabad kockáztatni. Hozzátette, egyedi esetről van szó, és a szövetség elnöksége ügyel majd arra, hogy se szakmai, se anyagi kár ne ér­je az elmaradt mérkőzések miatt a csapatokat. Ezután Illovszky Rudolf rész­letesen ismertette a franciák el­leni felkészülés műsorát. A vá­logatott keret összetétele vátto­­zatlan, tehát Géczi, Rothermel, Fábián, Nosk­ó, Páncsics, Vidáls, Ju­hász Péter, Juhász István, Fazekas, Szű­cs, Szőke, Bene, Karsai, Dunai II és Zámbó készül majd a megszokott edzőtáborban Esztergomban. — Tizenegy játékossal szom­baton délelőtt találkozom a Nép­stadionban, ez lesz az első közös foglalkozás — mondotta a kapi­tány. — Fábián és Vidáts a Va­sas—Eger mérkőzés után csatla­kozik a gárdához, Rothermel és Karsai pedig vasárnap. Vasár­nap, hétfőn, kedden és szerdán délelőtt, délután edzenek, illetve edzőmérkőzéseket játszanak a fiúk, a két mérkőzés kiesése nem jelenti tehát azt, hogy a válogatott kerettagok pihenni fognak? Csütörtökön reggel jö­vünk fel Budapestre, itt még egy edzésre kerül sor és aztán kora délután indulunk Párizsba, aho­va 17.25-kor érkezünk az Air France gépével. Pénteken — le­hetőleg a mérkőzés színhelyén és időpontjában — könnyebb át­mozgató gyakorlás zárja le a fel­készülést. Az összeállításról még korai lenne beszélni, ez legfel­jebb egy-két ponton változtat, esetleg figyelembe vesszük a franciák összeállítását. Nagyon nehéz mérkőzés előtt állunk. Tudom, hogy sokan számolgat­nak, mik a további esélyek egy esetleges döntetlen, vagy netán minimális vereség esetén. A franciák is számolnak, a bolgá­rok is, én azonban gyorsan ki­mondom: győzni megyünk Párizsba! Mindent megteszünk, hogy ez sikerüljön, s ha erőfeszí­téseink kevésnek bizonyul­nak, még ráérünk összeadni és kivonni. A tájékoztató végén szóba ke­rült az olimpiai, az utánpótlás, továbbá az ifjúsági csapat prog­ramja is. Az olimpiai gárda csü­törtökön Pápára utazik, dél­után a Textiles ellen mérkőzik, másnap Sopronba mennek a já­­tékosok, ahol vasárnap délelőtt Burgenland válogatottjával csap­nak össze. Az utánpótlás-válogatott hét­főn délelőtt a Széchenyi fürdő­ben jön össze, innen a római­­parti edzőtáborba vonul. Hét közben ők is napi két edzéssel készülnek és a franciák elleni találkozójukra vasárnap 11 órai kezdettel a Fáy utcában kerül sor. Az ifik szerdán a Czabán Sa­mu téren előkészületi mérkő­zést vívnak a FŐSPED Szállí­tókkal, majd vasárnap, egy ké­sőbb kijelölendő helyen és idő­ben, valószínűleg a hazánkban tartózkodó guineai válogatottal mérik össze tudásukat. Délután az MLSZ elnöksége köszöntötte a bolgárok ellen 50. válogatottságát ünneplő Bene Ferencet. Dr. Terpitkó András meg­köszönte az újpesti csatár szorgalmát, lelkesedését, sportszerete­­tét, s további sikereket kívánt neki. Szombaton: Vasas—Egri Dózsa, Csepel—Diósgyőr MESÉL A MÚLT. Valamennyi eredmény a most pályaválasztó szempontjából érten­dő. A felső sorokban a Budapesten, az alsókban pedig a vidéken játszott mérkőzések eredményei. (Folytatás az 1. oldalról)­­ Csepel—Diósgyőr Csepel. Pénteken délelőtt azt kérdeztük Keszthelyi Mihály edzőtől, hogyan használták ki játékosai a szünetet? ' ■ — Semmi rendkívülit nem csináltunk, folytattuk a fel­készülést. Mindennap tartottunk edzést, sőt hetente kétszer két alkalommal is. — Mit vár a Diósgyőr ellen? — Testvércsapatunkkal min­dig szoros mérkőzést játszot­tunk. Itt, Csepelen is sok bor­sot törtek már az orrunk alá, szeretném, ha végre sikerülne hazai pályán is jó játékkal biz­tos győzelmet aratni. — Lesz valami érdekessége az összeállításnak? ■ — Molnár a jobbhátvéd, Vel­lát, Rottenbiller a két fedezet. A csatársorban helyet kap Bar­­tos is. Diósgyőr: A szovjet portyáról hazatért DVTK pénteken dél­előtt tartotta utolsó edzését. Mathesz Imre edző gondban van, mert Oláh nem játszhat és Vass sincs egészen rendben. Ezért bizonytalan az összeállí­tás. Újdonság, hogy Vass Ist­ván újra elfoglalja helyét e csatársorban. Az edző a hazai pályán a Csepelt tartja esé­lyesebbnek. A diósgyőriek nem félnek a villanyfénytől, hiszen a Szovjetunióban három mér­kőzést este játszottak. TIPPÜNK: Vasas—Egri Dózsa 1 Csepel—Diósgyőr 1 CNn N r* T­io •£‡ •0o ■2 © (N r‡ 'T in ‡0 rs 00 ›no © ¦ 0 (0­К 0 iO 10© «0© '.O p* Csepel— 1:1— — — 1:0_ 2:1 1:1 2:0 1:0— 1:1 DVTK 1:0— — 1:2 4:0— 0:2 2:2 1:1 0:2— 0:0 Vasas— — — — — _ — 7:1— 2:0— — Eger— — — — — — 1:0— 1:2— — Meglepő találkozás

Next