Népsport, 1971. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1971-10-02 / 233. szám
LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚ Gondok, bajoka Mecsek árján Az elmúlt tizenkét hónap leforgása alatt harmadszor jártam Pécsett. Először, egy éve ismerkedni mentem, a város NB I-es csapatának életével, a vezetőkkel, a játékosokkal. Másodszor, rövid néhány hét után, egy november eleji szerda délutánon ültem a Pécsi Vasutaspálya lelátóján és szurkoltam. Ez olyan jól sikerült, hogy a lila-fehér játékosok feledhetetlen emlékkel örvendeztették meg híveiket: kiverték az EVK-ból aNewcastle csapatát. Forró délután volt, a város lakói joggal hitték, hogy csapatuk elindult a siker útján. De nem így történt. Ezért utaztam harmadszor. A Pécsi Dózsa ugyanis meglepetésre egészen gyengén kezdett ebben a bajnoki évben. Hat mérkőzésből mindössze két pontot szerzett, és 450 perc alatt egyetlen gólt sikerült rúgnia. Ezzel a teljesítményével a csapat az utolsó előtti helyen áll. — Mi van a Pécsi Dózsával? — teszik fel mostanában a kérdést úton-útfélen. Ez foglalkoztatott engem is, amikor megérkeztem a nagyon kedves városba. És ezt a kérdést szögeztem Mátrai Gézának, az egyesület elnökének.• — Nem akarom magyarázkodással elütni a választ, de viszsza kell kanyarodnunk a tavalyi őszi szerepléshez. Az EVK- ban elért váratlan siker egy kicsit fejébe szállt néhány játékosnak. Gondolok itt mindenekelőtt a fiatalabbakra, önteltekké váltak, és sokszor azt hitték, elég kimenni a pályára. Talán a szakvezetés is túl elnéző volt, s ez meglátszott már a tavaszi szereplésen is. Nem folyt olyan következetes, kemény munka, hiányzott az edzői szigor. Ezért az ,1971—72-es bajnoki évet új szakvezetővel kezdtük. Preiner Kálmán nagy lelkesedéssel, lendülettel látott munkához, és rövid idő múlva tapasztaltuk, hogy megszilárdult a fegyelem, .Javult az együttes erőnléte. A fiúk szorgalmasak, lelkesek, küzdenek. Mégsincs eredmény! S most mindenki ennek az okát kutatja. Nálunk már évek óta fejfájást okoz a csatársor. A mostani idényben meg , egyszerűen érthetetlen, hogy milyen helyzetekben hibáznak.• A fentiekhez feltétlenül hozzá tartozik, hogy Pécsett nemcsak a játékosok részegedtek meg a siker csodálatos ízétől, hanem jó néhány vezető is. Most, utólag, csábítóan kínálkozó alkalom, hogy sok mindent a sikerek korábbi kovácsának, dr. Czibulka Mihálynak a nyakába n varrjunk. A Pécsi Dózsa vezetői azonban ott voltak akkor is, amikor a szakvezetés engedett a szigorból, a kemény munkából, ott voltak, amikor először mutatkoztak az áruló jelek, és később, amikor sokasodtak a hibák. Akkor szót kellett volna emelni, sőt ,az elnéző vállveregetés helyett kemény kézzel rendet teremteni. A siker azonban őket is megzavarta, és így nem látták ,,a fától az erdőt". • Az elnöknél tett rövid látogatásom után, utam a Vasutaspályára vezetett, ahol a lilafehérek az NB 11-es Pécsi Ércbányásszal játszottak edzőmérkőzést. Preiner Kálmán edzőt az öltözőben találtam. Utolsó utasításait osztogatta fiainak. Nehezen lehetett szólásra bírni. Megkezdődött az edzőmérkőzés, s az edző táskájából egy rubrikákkal, számokkal, nevekkel teleírt papírlapot vett elő. A kispadom ültünk, miközben elkezdte magyarázni a papírlapon látottakat, fél szemmel figyelte a játékot. — Tessék, hogyan lehet ilyen helyzetet kihagyni?!... — mondta egy Rónai alakítás után. Majd folytatta: — Tavasszal a Pécsi Dózsa 11:18-as gólaránnyal fejezte be a szezont. Hét mérkőzést játszott itthon, öt gólt rúgott, és ötöt kapott. A gólok közül Máthé négyet, Jánosi és Maurer kettőt-kettőt szerzett. A többieken egy-egy személy osztozott. Közülük Jánosira sérülése, Maurerre távozása miatt nem számíthatok. Elsősorban a támadójátékot kell tehát megerősíteni. Nehéz helyzetben vagyok, mert sok a sérült játékos, s a meglevő állományból kell ütőképes csapatot kiállítani. Át kell szerveznem a középpályás játékot is, mert ennek a sornak sokkal többet kell segíteni a támadások szervezésében. A védelemmel nincs baj, elég stabilnak látszik. Mindent összevetve: nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy javuljanak az eredmények, s hogy elkerüljünk a kiesés ellen küzdők csoportjából. Őszinténszólva, nem vagyok minden játékossal elégedett, főleg a fiataloktól várok többet!• Az edzőmérkőzés után Rapp Imrét, a veterán kapust szólaltattam meg. — Tavaly öt fiatal gyerek került be a csapatba, ebből az idén az őszi kezdetnél egy eltávozott, négy pedig megsérült. Volt olyan mérkőzés, hogy csupán hárman játszottunk a megszokott 11-ből. A tartalékjátékosok, sajnos, nem edzettek megfelelően, ezért nem bírták az NB I-es mérkőzések iramát. A vezetőknek már régen kellett volna gondoskodniuk olyan érett utánpótlásról, amely esetleges sérüléseknél zökkenőmentesen tovább viszi a csapatot • Preiner Kálmán mesteredző valóban nincs irigylésre méltó helyzetben a Mecsek alján. Egy fővárosi nagy egyesület után jóval nehezebb körülmények között kell dolgoznia. Természetesen sokat várnak tőle, és ez eddig rendjén is lenne. Preiner kitűnő szakember, de a szakmaitudáshoz, az elképzelések megvalósításához játékosanyagra is szükség van. Ami viszont Pécsett sok kívánni valót hagy maga után. A Dózsa évek óta krónikus csatárhiányban szenved. Ezt nem lehet azzal magyarázni, hogy az egyesület nem tud „érett" játékosokat igazolni. Sajnos, a magyar labdarúgás egyik nagy betegsége, hogy főváros-centrikus! És ez így lesz még hosszú ideig. Ezért a Pécsi Dózsának sem azokat az ,,érett" labdarúgókat kell hiányolni, akik esetleg szív nélkül, pénzért lemennének oda játszani, mert nem felelnek meg a fővárosban, hanem nevelni kell. Nevelni úgy, ahogy ezt az utóbbi másfél év alatt tették. Új Konrádokat, Kincseseket, Maurereket, Kocsisokat kell plántálni, még akkor is, ha fennáll a veszély, hogy egyiket-másikat elviszik Pécsről. Viszont a korábbi évek hiányát nehéz rövid idő alatt pótolni. Jobban kell sáfárkodni a tehetségekkel, többet kell áldozni. • Őszintén szólva, vegyes érzelmekkel jöttem vissza Pécsről. Nem tartom tragikusnak a csapat jelenlegi szereplését, s azt is látom, hogy az egyesület vezetői, ha próbálják is menteni a szereplést, azért tisztában vannak nehézségeikkel. Minden csapat életében jöhet nehéz periódus, főleg akkor, ha erején felül ér el eredményeket. Tudott dolog, hogy a Mecsek,alján szívesen látnák az NB I- es csapatot egy nagyobb anyagi bázissal rendelkező intézmény kezében. Ez lassan másfél évtizedes gond. Pedig sokkal egyszerűbb lenne, hogy ha a város számos NB-s együtteséből a legjobb egyesületbe irányítanák a játékosokat, mert ezt kívánná a magyar labdarúgás érdeke is. Bízom abban, hogy a pécsiek rövid idő alatt tárvá lesznek a nehézségeken, és játékukkal ismét megörvendeztetik nemcsak a saját, hanem az ország valamennyi labdarúgást kedvelő szurkolóját. Boross Dezső „Két év elment..." Jegyzetek a bizalomról, a lehiggadás kísérletéről Kű Lajos ürügyén Arról, hogy mit ér egy apa, csak az tud beszélni, akinek van fogalma az apa értékéről. — Hároméves voltam, amikor meghalt apám ... Így csak tényeket lehet fogalmazni. Egy hároméves gyermeknek nincs apafogalma. — Jó gyerek volt az iskolában? — Sosem én fordítottam fel az osztályt. — Önfejű volt már ott is? — Nem ... Azaz, szép szóval nálam mindent el lehetett érni, de ha verteit, megmakacsoltam magamat. — Otthon kényeztették... — Nem nagyon. Van egy 1933- as születésű bátyám. Ő gondoskodott rólam: „ ott tartok, ahol 19 éves koromban!” Kű Lajosról, a Ferencváros labdarúgójáról azt mondta egyszer jelenlegi edzője, Csanádi Ferenc: — Különös fiú, különös bánásmódot igényel .. . Neki még azután is adni kell egy lehetőséget, amikor mást már el is felejtett az ember. Azokban az időkben volt ez — nem is olyan régen! —, amikor Kű Lajos egyszerűen eltűnt az Üllői úti pályáról, s hosszú napok (hetek?!) teltek el anélkül, hogy kiment volna edzésre. Aztán megjelent, s munkába állt. — Csak most értem, mit tettem! Egy év kivárás, egy év sérülés, azután két év elment linkre, s én ma is ott tartok, ahol 19 éves koromban! „... az egész nem érdekelt, elhagytam magamat. ” Két év elment linkre. Azaz semmire, senkire, csak futó kalandokra. Két értékes év, két olyan esztendő, amelyben — másnál — a tehetség klasszissá érik. Kű Lajos tehetség volt. Kü Lajos tehetség ma is. — ... az egész nem érdekelt, elhagytam magamat. Miért? Miért?! Nem tudom. Sodort az élet, és én hagytam. Talán mert nem bíztak bennem ... — Mint edző, megbízott volna saját magában? — Nem! Egy percre sem!... Azok után?!. .. Sokszor edzésre sem mentem ki. Minek is mentem volna? Aki nem él úgy otthon, az a pályán sem bír el sem- ■ mit. — És hogyan „tért” meg? — Mégiscsak bíztak bennem ... „30 év, utána ajándékok az évek...” Számvetés. Olykor egyszerű. Összead csak, s kivon az ember. — 23 éves múltam júliusban. Nincs kocsim, lakásom. — Magnó? Rádió? — Van! Az csak természetes! — De lehetne más is ... — Ajaj! Csak én tudom, mit vesztettem! Erkölcsiekben, anyagiakban! Mert mennyi a futballistaéletkor? 30 év, utána ajándékok az évek ... Addig kell megteremteni mindent. Láttam egykori nagy futballistát. Csellókban, korsó sörökért mesélt. Aztán már a mesét sem kérték, csak a sört adták. Aztán még azt sem... összerázkódik. Olykor egyszerű a számvetés, összead csak, s kivon az ember. „... címeres mezben, ha egyetlenegyszer is!” — Amikor a sok balhém ellenére is azt mondták: „Kapsz még egy lehetőséget!” .. . Szóval, akkor tudtam: én odafigyelek! Hiszen úgy szeretem a futballt! — Lehorgonyzoit. De meddig? — Makacs természetű voltam. Vagyok? Szeretném, ha én, a „megjavult Kű Lajos” lennék az igazi. Az évek mennek, én, már fiatalabb nem leszek. És játszani szeretnék, címeres mezben, ha egyetlenegyszer is! Visszatérő dolgok. Vagy legalábbis összecsengők. Akár verssorok végén a rímek. Mondják: a hajótörött a szalmaszálba is kapaszkodik, csakhogy partra érjen, s ha sikerül, hetekig csak a szalmaszálról beszél, „ mert nincsen bonyolultabb, mint az ember” Ennyi a „Kü-sztori” . . • „Sztori” — egyáltalán? Mindössze arról van szó, hogy az ember nem bábu, nem gép, „akiben” kicserélnek egy fogaskereket, s máris célszerűen működik, íme: Kü Lajos. Elbitangol a büntetésre, kezes lesz a bizalomra. Amit azon túl is érez, amikor már ő sem bízik önmagában. Ma ez a jó nála. Akar lehiggadni. Meghálálni valami olyat, amit már ő is megvont önmagától. „Örök” állapot ez? Lehet „ .. . mert nincsen bonyolultabb, mint az ember”. Már-már jámbor tanulság ez, de mindig vissza kell csengenie. Akár a rímeknek, a verssorok végén. Rúzsa András A válogatottak sem pihennek a hét végén Iipovszky a párizsi mérkőzés előkészületeiről A jubiláló Békét köszöntötte az MLSZ elnöksége Pénteken „nagyüzem” volt az MLSZ Népköztársaság úti székházában. Délelőtt a szövetségi kapitány sajtóértekezleten fogadta az újságírókat, s beszámolt a franciaországi mérkőzés előkészületeinek terveiről. Mielőtt a részletekre rátért volna, pontokba foglalva ismertette azokat az okokat, amelyek arra késztették, hogy az MLSZ elnökségétől kérje a vasárnapra kitűzött két NB I-es mérkőzés elhalasztását. 1. A keret tagjai január óta állandó edzésben vannak, nemzetközi, bajnoki és kupamérkőzéseket játszanak, az elmúlt hónapok alatt mindössze három napot pihenhettek. 2. A többség — különösen az utóbbi időben — fizikailag és idegileg erősen igénybe volt véve. 3. Ötödik hete edzőtáborban vannak, s ez egyhangú, olykor terhes, kétségtelenül megviseli a játékosokat. 4. Vasárnapi játék esetén csak este kilenckor tudtak volna találkozni, így hétfőn nem edzhettek volna, s kedden is csak „felterhelésről” lehetettvolna szó. Maradt volna a szerda, mert csütörtökön már utazik a gárda. 5. A múlt héten, a bolgárok elleni visszavágó előtt, már néhány játékos — mindenekelőtt Bene, Zámbó, Dunai II. — fáradt volt, s ez a mérkőzésen is beigazolódott. A szövetségi kapitány nyomatékosan leszögezte, hogy bár híve az erős terhelésnek, nem fél a sorozatmérkőzésektől, de most, a sorsdöntő találkozó előtt, úgy érzi, hogy semmit sem szabad kockáztatni. Hozzátette, egyedi esetről van szó, és a szövetség elnöksége ügyel majd arra, hogy se szakmai, se anyagi kár ne érje az elmaradt mérkőzések miatt a csapatokat. Ezután Illovszky Rudolf részletesen ismertette a franciák elleni felkészülés műsorát. A válogatott keret összetétele váttozatlan, tehát Géczi, Rothermel, Fábián, Noskó, Páncsics, Vidáls, Juhász Péter, Juhász István, Fazekas, Szűcs, Szőke, Bene, Karsai, Dunai II és Zámbó készül majd a megszokott edzőtáborban Esztergomban. — Tizenegy játékossal szombaton délelőtt találkozom a Népstadionban, ez lesz az első közös foglalkozás — mondotta a kapitány. — Fábián és Vidáts a Vasas—Eger mérkőzés után csatlakozik a gárdához, Rothermel és Karsai pedig vasárnap. Vasárnap, hétfőn, kedden és szerdán délelőtt, délután edzenek, illetve edzőmérkőzéseket játszanak a fiúk, a két mérkőzés kiesése nem jelenti tehát azt, hogy a válogatott kerettagok pihenni fognak? Csütörtökön reggel jövünk fel Budapestre, itt még egy edzésre kerül sor és aztán kora délután indulunk Párizsba, ahova 17.25-kor érkezünk az Air France gépével. Pénteken — lehetőleg a mérkőzés színhelyén és időpontjában — könnyebb átmozgató gyakorlás zárja le a felkészülést. Az összeállításról még korai lenne beszélni, ez legfeljebb egy-két ponton változtat, esetleg figyelembe vesszük a franciák összeállítását. Nagyon nehéz mérkőzés előtt állunk. Tudom, hogy sokan számolgatnak, mik a további esélyek egy esetleges döntetlen, vagy netán minimális vereség esetén. A franciák is számolnak, a bolgárok is, én azonban gyorsan kimondom: győzni megyünk Párizsba! Mindent megteszünk, hogy ez sikerüljön, s ha erőfeszítéseink kevésnek bizonyulnak, még ráérünk összeadni és kivonni. A tájékoztató végén szóba került az olimpiai, az utánpótlás, továbbá az ifjúsági csapat programja is. Az olimpiai gárda csütörtökön Pápára utazik, délután a Textiles ellen mérkőzik, másnap Sopronba mennek a játékosok, ahol vasárnap délelőtt Burgenland válogatottjával csapnak össze. Az utánpótlás-válogatott hétfőn délelőtt a Széchenyi fürdőben jön össze, innen a rómaiparti edzőtáborba vonul. Hét közben ők is napi két edzéssel készülnek és a franciák elleni találkozójukra vasárnap 11 órai kezdettel a Fáy utcában kerül sor. Az ifik szerdán a Czabán Samu téren előkészületi mérkőzést vívnak a FŐSPED Szállítókkal, majd vasárnap, egy később kijelölendő helyen és időben, valószínűleg a hazánkban tartózkodó guineai válogatottal mérik össze tudásukat. Délután az MLSZ elnöksége köszöntötte a bolgárok ellen 50. válogatottságát ünneplő Bene Ferencet. Dr. Terpitkó András megköszönte az újpesti csatár szorgalmát, lelkesedését, sportszeretetét, s további sikereket kívánt neki. Szombaton: Vasas—Egri Dózsa, Csepel—Diósgyőr MESÉL A MÚLT. Valamennyi eredmény a most pályaválasztó szempontjából értendő. A felső sorokban a Budapesten, az alsókban pedig a vidéken játszott mérkőzések eredményei. (Folytatás az 1. oldalról) Csepel—Diósgyőr Csepel. Pénteken délelőtt azt kérdeztük Keszthelyi Mihály edzőtől, hogyan használták ki játékosai a szünetet? ' ■ — Semmi rendkívülit nem csináltunk, folytattuk a felkészülést. Mindennap tartottunk edzést, sőt hetente kétszer két alkalommal is. — Mit vár a Diósgyőr ellen? — Testvércsapatunkkal mindig szoros mérkőzést játszottunk. Itt, Csepelen is sok borsot törtek már az orrunk alá, szeretném, ha végre sikerülne hazai pályán is jó játékkal biztos győzelmet aratni. — Lesz valami érdekessége az összeállításnak? ■ — Molnár a jobbhátvéd, Vellát, Rottenbiller a két fedezet. A csatársorban helyet kap Bartos is. Diósgyőr: A szovjet portyáról hazatért DVTK pénteken délelőtt tartotta utolsó edzését. Mathesz Imre edző gondban van, mert Oláh nem játszhat és Vass sincs egészen rendben. Ezért bizonytalan az összeállítás. Újdonság, hogy Vass István újra elfoglalja helyét e csatársorban. Az edző a hazai pályán a Csepelt tartja esélyesebbnek. A diósgyőriek nem félnek a villanyfénytől, hiszen a Szovjetunióban három mérkőzést este játszottak. TIPPÜNK: Vasas—Egri Dózsa 1 Csepel—Diósgyőr 1 CNn N r* Tio •£‡ •0o ■2 © (N r‡ 'T in ‡0 rs 00 ›no © ¦ 0 (0К 0 iO 10© «0© '.O p* Csepel— 1:1— — — 1:0_ 2:1 1:1 2:0 1:0— 1:1 DVTK 1:0— — 1:2 4:0— 0:2 2:2 1:1 0:2— 0:0 Vasas— — — — — _ — 7:1— 2:0— — Eger— — — — — — 1:0— 1:2— — Meglepő találkozás