Népsport, 1972. március (28. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-21 / 69. szám

SPORTMOZGALOM ♦ JÉGKORONG ♦ ÖTTUSA ♦ SAKK ♦ BIRKÓZÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ JÉGKORONG ♦ ÖTTUSA ♦ AKK ♦ Birkózó kiválasztó versenyek Az MBSZ szombaton és vasár­nap rendezte meg mindkét fogás­nemben a 17 és 18 évesek részére kiírt kiválasztó versenyét. Eredmények, győztesek 48 kg­­tól felfelé, kötöttfogás, 17 évesek: Komáromi (KTE), Légrádi (Pápa), Csepregi (Veszprém), Sárközi (KTE), Somogyi (SZVSE), Galam­bos (FTC Sí), Surányi (FTC Sí), Prondvai (tJ. Dózsa), Zörgő (Va­sas), Molnár (SZVSE). 18 évesek: Sipeki (Egri Berva), Szécsény (Nagykőrös), Pulau (FTC Sí), Mészáros (FTC Sí), Borbély (MTK), Őri (Dunaújváros), Mol­nár (Vasas), Vorics (FTC Sí), Langauf (Bp. Honvéd), Nagy (Bervai Vasas). Szabadfogás, 17 évesek: Szalontai (DVTK), Pocsai (SZVSE), Citkovics (Haladás VSE), Simon (DVSE), Kun (DVSC), Damai (FTC SE), Búzás (MTK), Piskai (Bp. Honvéd), Donkó (Oroszlányi Vasas), Bálla (SZVSE). 18 évesek: Borbála (SZVSE), Horváth (SZVSE), Markovits (SZVSE), Balogh (Dunakeszi Vas­utas), Csorba (Sárvár), Fehér (FTC Sí), Spiák (Orosháza), Mé­száros (Kinizsi Húsos), Kiss (FTC Sí), Péter (DVSC). A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TISZTELETÉRE Ötvenhárom esztendeje történt. Március 21-én hazánkban kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Nagy­erejű, messzire mutató nap ez. Hosszú évekig adott erőt legjobbjainknak, hogy ne csüggedje­nek, harcoljanak tovább álmaikért, amelyek egyszer már valósággá váltak 1919 tavaszán. Erre a napra, e napok hőseire emlékezünk most is. Előttük tisztelgünk, küzdelmüket köszöntjük különböző rendezvények sorával. Hazánkban számos sporteseménnyel is adózunk 1919 dicsőségének, az országos versenyek sorában kisebb jelentőségű, ám nagyon szép eseményeket is találhatunk, a Hungária Motoros Klub ez évben immár negyedszer rendezte meg a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának tiszteletére kiírt túráját, a több, mint félszáz részvevő 180 kilométeres távon vetélkedett, és csaknem valamennyi nagyszerűen helytállt, sikerrel fejezte be a versenyt. Képünk a a rajt előtti jelentkezést örökítette meg. Egy mérkőzés elmaradt A jégkorong-bajnokság sorsa lényegében már eldőlt, a hajrá nem ígért különösebb izgalma­kat. A sportág nem túl sok, de hidegben-melegben, sikerben­­balsikerben egyaránt kitartó híve mégis megjelent a múlt szerdai FTC MKSI mérkőzésen. Talán utolsókat szippantani a jégpálya levegőjéből, színvona­las küzdelmet, gólokat látni... De ezúttal hiába jöttek. A mér­kőzés elmaradt. Orbán György, a KSI edzője két órával a találkozó kezdete előtt a jégsport szövetségnél be­jelentette: csapata nem áll ki. Az indok példátlan: a KSI-játéko­­sok szülei nem engedték a fiú­kat pályára lépni, mert féltet­ték őket árveréstől...Tévedés.., ne essék, nem a sportvereségtől. A megvetéstől.. . A nem mindennapi ügyben meghallgattuk az érdekelt fele­ket. Orbán György: — A nemrégi­ben lezajlott FTC—KSI ifjúsági jégkorong-mérkőzésen, a Fe­rencváros jelenlevő felnőtt já­tékosai verekedéseket provokál­tak a mi fiataljainkkal. Azonkí­vül egyik játékosunk, Forgó édesapját is megütötték. A mér­kőzés után az öltözőben megvár­ták a fiúkat és ott folytatták a verekedést, végül pedig megfe­nyegették őket, hogy a legköze­lebbi — vagyis a most elmaradt — mérkőzésen „kapnak” majd Ezért nem engedték a szülők ki­állni a fiúkat. Jakabházy László, az FTC ed­zője: — Valóban sportszerűtlen jelenetek zajlottak le azon a ta­lálkozón, de az összetűzést a KSI-játékosok trágár mutoga­tása, hozzátartozóik provokáló magatartása váltotta ki. A ve­zetés — csapatuk győzelemre állt — kapatta el őket. Az egyik szülő még a cserepadunkra is bement és belekötött a játéko­sokba. Egyikünknek például valaki tőből leszakította a ruhá­ja ujját. Ettől függetlenül az el­maradt mérkőzést megelőző já­tékosértekezleten megígértet­­tem a fiúkkal, hogy semmiféle sportszerűtlenséget nem követ­nek, el a találkozón. Forgó Géza, a KSI-játékos édesapja, aki lement a csere­padhoz: — Békíteni, csitítani akartam a ferencvárosi játéko­sokat, azért mentem közéjük. Erre Enyedi megütött, később pedig valaki — azt hiszem Póth — a fejemre húzta a sapkámat. Igaz, hogy végig az FTC csere­padja mellett álltam, de mások is voltak ott és nem tudtam, hogy ez szabálytalan. Enyedi és Póth: — A KSI- játékosok és szurkolók kezdték a dolgot, mi csak védekeztünk. Orbán: — Egyik játékosom a botrány kitörése előtt valóban mutatott valamit és megjegy­zést is tett Jakabházyék felé, de ezek egyáltalán nem voltak sér­tő jellegűek. Tar László, a jégsport szövet­ség főtitkára: — A mérkőzés után feljött hozzám Orbán és beszámolt a verekedésről. Azon­mód magamhoz kérettem az érdekelt feleket, akik közül a ferencvárosiak meg is jelentek — a KSI-sek nem . .. így nem tudtuk tisztázni az ügyet. Pásztor György: — Azóta több mint két hét telt el és a KSI-től semmiféle hivatalos értesítést nem kaptunk sem az ügyre vo­natkozólag, sem arról, hogy a mérkőzésre nem állnak ki. Min­den elő volt készítve, amikor — két órával a kezdés előtt — kö­zölte Orbán, hogy játékosai nem hajlandók játszani. Orbán: — Az ifi mérkőzés után tudtam a kért rövid idő alatt összeszedni a fiúkat, ezért nem mentünk fel Tar Lászlóhoz. Az iskola vezetőségének vi­szont jelentettem a verekedést, úgy gondoltam, a továbbiakat ők intézik majd. Azt, hogy nem állunk ki, végleg csak az elma­radt mérkőzés előtti napon dön­tötték el a szülők, ezért nem tudtam idejében közölni. Juhász Gáborné a szülők kö­zül: — A világbajnokságról hal­lottak miatt is féltettük a fiú­kat ... Eddig az ügy illetékeseinek lerövidített nyilatkozata. Mind­ezt nem azért írtuk le, hogy a marakodók között igazságot te­gyünk — ez nem a mi felada­tunk. De néhány következte­tést le kell vonnunk belőle! A jégkorong — köztudott — nem kisasszonysport, s egy bi­zonyos határig a keménység, a küzdelem hevében előforduló összecsapások a sportág jellegé­hez tartoznak. Hogy ezt a határt jelen esetben ki lépte először túl — nehéz utólag rekonstruál­ni. Tény, hogy nem először — és nem is másodszor — gyarapo­dott a sportág hazai „fekete kró­nikája”. A szereplők utólagos meghallgatása is illusztrálja­ azt az egészségtelen légkört, ami — sajnos — kialakult a klubok közt. Pedig az egyesületi sovi­nizmus elburjánzása tovább árt­hat a sportágnak! Attól még sen­ki nem tudott jobban úszni, hogy a másikat a víz alá nyomta ... Jó lenne, ha az érdekeltek végre rájönnének: a felemelkedés kul­csa nem a nagyobb hangerőben, a pályán kívüli bizonygatások­­ban, hanem csakis a pályán mu­­tatottakban, a tiszta, sportsze­rűbb, jobb játékban van. Ezen a téren kellett volna és kellene a szövetségnek az eddigieknél nagyobb szigort és nagyobb következetességet tanú­sítania. Ennek az elmaradt mér­kőzésnek a kapcsán éppen úgy, mint a többi, nyilvánosság elé nem került, de oda kívánkozó ügyben. Bocsák Miklós Születésnap 1r tizenöt évvel ezelőtt, 1957. március 21-én, a Tanács­os köztársaság kikiáltásának évfordulóján ünnepi ru­hába öltözött fiatalok gyülekeztek Budapesten az Erkel Színházban. Az MSZMP, valamint az ifjúság legha­ladóbb rétegének kezdeményezésére ugyanis ekkor bontott zászlót a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. A KISZ megalakulása és részvétele a munkás-paraszt hata­lom politikai és gazdasági konszolidálásában a magyar kommunista ifjúsági mozgalom kiemelkedő eseménye volt, szerves része annak a harcnak, amelyet a magyar dolgozó nép folytatott a szocialista vívmányok megőrzéséért és fej­lesztéséért. Az új egységes ifjúsági szervezet — amely lényegét te­kintve örököse és folytatója a KIMSZ-nek, a DISZ-nek — a megalakulásától felhasználta a haladó, demokratikus szer­vezetek hagyományait, tapasztalatait. Jelentős szerepet vál­lalt a szocializmus alapjainak lerakásában, segítette a mun­kafegyelem megszilárdítását, kezdeményezte a szocializmus építését serkentő munkaversenyeket. A KISZ felhívására megélénkült a közérdekű társadalmi munka, amelynek nyomán új iskolák, új lakások, új kultúrházak és új sport­telepek épültek. A politikai konszolidálódás, a gazdasági építő munka mellett természetesen nem feledkeztek meg a fiatalok tanulásáról, művelődéséről és testneveléséről, a szabad idő hasznos, célszerű és kulturált eltöltéséről sem. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség már az első országos értekezleten felhívással fordult az alapszerveze­tekhez: „... alapvető feladatunk annak elősegítése, hogy a sport és a testnevelés a szocialista szellemű ifjúság ne­velését szolgálja. Segítsük a sportvezetőket, az edzőket, a testnevelő tanárokat, hogy a fiatalokat szocialista szellem­ben neveljék. Fordítsunk nagyobb figyelmet a honvédelmi nevelésre, népszerűsítsük a kirándulásokat, a túrázásokat, teremtsünk nagyobb lehetőséget a tömegek testedzésére.” A felhívás hatalmas visszhangra talált. Még abban az esztendőben a moszkvai VIT jegyében rendezett sportver­senyeken és találkozókon több százezer fiatal vett részt. A későbbi évek folyamán aztán, ahogy erősödött és fejlődött az ifjúsági szövetség, úgy gazdagodott a testnevelési és sportmunka. Nagy sikere volt az olimpiai jelvényszerző versenyeknek, a béke és barátság tornaünnepélyeknek, az utcák-terek bajnokságának is és — nem utolsó sorban — az ifjúság a szocializmusért elnevezésű mozgalomnak, amely­nek egyik követelménye a testedzésben való részvételt ír­ta elő. Az elért eredményeket összegezte és megerősítette a KISZ VIII. kongresszusa, majd a további feladatokkal kapcsolatban rögzítette a következőket: „A KISZ feladata és kötelessége, hogy elősegítse a tömeges testedzés és sport fejlesztését, felkeltse az igényeket és növelje a le­hetőségeket ... Feladatunknak tekintjük, hogy részt ve­gyünk a tanuló ifjúság testnevelési és sporthelyzetének tökéletesítésében. Társadalmi munkaakciókkal támogassuk a sportolás és a testedzés feltételeinek bővítését. Emeljük a sportegyesületi KISZ-szervezetek, KISZ-csoportok mun­kájának színvonalát__” a KISZ nem szakított nagyszerű hagyományaival. Ma is kezdeményezője, ösztönzője a fiatalok testneve­lésének és sportjának. Nagyszerű példáját mutatta ennek a közelmúltban is, hiszen az idén meghirdetett öt karika — öt verseny akció is a KISZ rendezvényei Remél­hetőleg hasonlóan jól szolgálja majd a fiatalságunk test­edzését, méltó lesz az előző mozgalmakhoz, méltó lesz ah­hoz a buzgalomhoz, amellyel a KISZ­ segítette és segíti if­júságunk sportját, testnevelését. ti Öttusázók - öt találatért Párbajtőr-válogató. Reggel nyolc óra. A teremben (Játékcsarnok) már jó néhány perce csattognak a fegyverek. Ez még a bemele­gítés. A gépek már működnek. Szaggatott búgások, piros, zöld villanások. Fegyverpróbák. Pen­­gehajlítások. Vívók, bírák, mes­terek és érdeklődők (szakmabe­liek). Ismertetik a csoportbeosz­tásokat. Nevek, névsorok. Isme­rős nevek. Vívók, öttusázók és egyéb szegénylegények. Öttusázók. Minden valamire való párbaj­tőrverseny így kezdődik Ma­gyarországon. Körülnézel és minden második ember öttu­sázó. Az öttusázó tulajdonkép­pen csak félig szakmabeli. Le­gyünk precízek: egyötödéig, hiszen neki a vívás­a egy az öt közül, és a találat, amelyért saját versenyén harcba száll, ugyancsak egy az öt közül. Az egyetlenegy. Vajon mit is jelent ez: oda­állni egy öttusázónak (egyötöd vívónak?) a csakvivók elé? Va­jon mit jelent ez: az öttusázó­nak? a vivónak? Pret? Allez! Párbaj öt találatra. Nem egy­re. Ötre! Vannak vívók és vannak öt­tusázók. Dr. Nagy Imre például öttusá­zó. Olimpiai bajnok. És mint az OSC csapatának a tagja, Euró­pa Kupa-győztes. Párbajtőr­ben. Balczó András is öttusázó. Vi­lág- és olimpiai..vagy ezt úgy is mindenki tudja? És ma­gyar bajnok. Vigyázat, nem csu­pán öttusában, párbajtőrben is. Egyéni bajnok! (1963) És Török Ferenc dr. és Móna István dr., Osztrics és Mus­­kovszky, Varga Pál, Török Ottó dr., Bretz Gyula és — hogy a legifjabb nemzedék se marad­jon ki — Székely Zoltán. Ez utóbbi éppen utazás előtt áll. Ifjúsági vívó VB-re utazik. Bocsánat, hát mindenki öttu­sázó (volt vagy jelenlegi) ebben a magyar párbajtőr mezőnyben? Persze, hogy nem. Csak a több­ség. Schmitt Pál például nem meri magát annak vallani, hiszen ő igazán csak kölyök korában öt­tusázott. Ma már csak a vívó. Nem is akármilyen. — Azt hiszem, nagyrészt eb­ben van a magyar párbajtőr ereje — mondja —, az öttusá­zók olyan kemény középmezőnyt alkotnak, amelyen keresztülver­gődni izzasztó feladat. Mert az öttusázók, ha kevés is köztük az olyan képzett vívó, mint ami­lyen Balczó, Kelemen, Villá­nyi, Horváth, Pető, kemény fic­kók. Energikusak, gyorsak, ha leszűkített repertoárral vívnak is, oda kell figyelni rájuk. Én igencsak megtanultam eddigi pá­lyafutásom alatt becsülni őket. Sosem fogom elfelejteni az 1968-as magyar bajnokságot, amikor Kelemen Péterrel vív­tam ki-ki asszót a továbbjutá­sért, és máig is meggyőződésem, hogy Péter végülis „megkegyel­mezett”, csak úgy sikerült le­győznöm. A bajnokságot meg­nyertem, s még ugyanabban az évben olimpiai bajnok lettem csapatban. Ha úgy tetszik, a sorsom egy öttusázó kezébe volt letéve ... ♦ Kausz István dr. ma már né­ző csupán az ilyen válogatókon. Emlékeznek a nevére, ugye? Világ- és olimpiai bajnok pár­bajtőröző, és hogy el ne feled­jem, annak idején persze ő is az öttusával kezdte. — Két különbséget említek — mondja. — Az egyik: vitatha­tatlanul jó fizikum, sokkal jobb, mint az átlagos vívóé; a másik: a tétnélküliség. Mert mit akar a vívó egy vívóversenyen? Nyerni. És az öttusázó? Verse­nyezni. Bretz Gyula azonban nyerni is. Igaz, ő ma már „nyugdíjas” öttusázó. — Az öttusavívás egy találata azt jelenti, hogy nincs lehetőség sokat kóstolgatni az ellenfelet. Ami a színvonalat illeti, öttusá­ban egy-két jól begyakorolt ge­nerálakcióval, kellő erőszakos­sággal megélhet az ember. Itt ezzel még elmehet Kukutyinba zabot hegyezni. Móna dr. „státuszát” tekintve tulajdonképpen már inkább ví­vónak számít, mégis a régi mundér becsületét védi. — Az öttusavívásban is meg­van minden egyes csőr­ének a felépítése. Ami pedig az egy ta­lálatot illeti? Végül is, itt szin­tén csak egy találatot kell ad­ni. Mindig egyet. No, de ko­molyan, hogy miben is látom a leglényegesebb különbséget? Sze­rintem az, hogy az öttusázónak ez is csak egy edzés. Nem köny­­nyíthet a munkán előtte, nem pihen rá, tehát fáradt, és ez ese­tenként alaposan meg is látszik rajta. Edzés, igaz, de Balczó szerint például egy vívóverseny öt ed­zéssel ér fel legalább.­­ Kiváló alkalom, hogy rövi­­debb távolságtartással, bonyolul­tabb akciókat gyakoroljon az ember, különösebb tét nélkül és ami a legfőbb: idegen ellenfelek­kel. Az idegen partner úgy éle­síti az embert, mint pengét a köszörű. Török Ferenc megerősíti ezt a véleményt: — A sok idegen ellenfél a ví­vás alapja. Ráadásul pedig spé­ci versenyen csak képzettebb emberekkel kerül szembe az öt­tusázó.♦ — E kettősség hasznát senki sem vitatja — szögezi le dr. Nagy Imre szövetségi kapitány. — Az öttusázó ilyenkor, a fel­készülés különböző periódusai­ban, kiléphet az edzések mono­tóniájából, hogy biztonságot sze­rez, önbizalmat gyűjt vagy rá­ébred esetleges legsúlyosabb fo­gyatékosságaira. A vívónak pe­dig ellenfél. Óvatos, gyors és célratörő, nem csupán létszám­beli, hanem esetenként esély­romboló tényező. + Este van. Eredményhirdetés. Második Villányi Zsigmond, öt­tusázó. Mosolyog: „Jó kis edzés volt.” B. Nagy Pál, a győztes, megtörli izzadt homlokát: „Pi­szok kemény verseny.” Azt hiszem, ezért jók a ma­gyar párbajtőrözők, ezért jók a magyar öttusázók. Többek között: Kocsis L. Mihály Balczó András: .......... különösebb tét nélkül...” Verőc a negyedik helyen Belgrádban a nemzetközi nőnap alkalmából kiírt hagyományos női sakkversenyen a 11. forduló után az élen a következő a sorrend 1. Nicolau (román) 8 pont, 2. L­a­­zarevics (jugoszláv) 7.5 pont, 1 függő, 3. K. Jovanovics (jugo­szláv) 6.5 pont, 1 függő, 4. Ve­rőci (magyar) 6 pont, 1 függő. Ivánka Máriának 4.5 pontja és 2 függőjátszmája van. Az V. női sakkolimpiát szep­temberben bonyolítják le. A Ju­goszláv Sakk Szövetség előolimpia néven március 25-től előkészü­leti versenyt rendez hármas csa­patok részére Vinjacka Bánján. A viadalon Bulgária, Románia, az NDK, Magyarország és Jugoszlávia válogatott csapatai szerepelnek majd. A magyar színeket Ivánka Verőb, Bilek E. és Karakas kép viseli. (MTI) Függő játszmák a sakk OB-ben Az országos csapatbajnokságok negyedik fordulójában a kötelező hatórai játékidő leteltével hét mérkőzésen tíz játszma maradt függőben. Ezeket az állásokat részben folytatták, részben pedig a mesterekből álló értékelő bi­zottság döntött. Eredmények: OB I. BVSC—DVTK: Poór—Farkas döntetlen, a végeredmény 10.5:3.5 a BVSC javára. BEAC—Debr. Spartacus: Ványai—dr. Szarvas 0:1, a végeredmény 7:7. Szállí­tók—T. Dózsa: Radnóti —Müller döntetlen, a végeredmény 7:7. Bp. Spartacus —VM Egyetértés: Pa­csay—Sápi­­ KI, Ortel—Erős dön­tetlen, a végeredmény 9:5, a Bp. Spartacus javára. OB I. Nyugati csoport: Vasas—Dunaújváros: Ká­posztás—Zsigmond 1:0, a vég­eredmény 9.5:4.5 a Vasas javára. Keleti csoport: VCS DUTRA— Salgótarj. Kohász, Cseh—Tóth Pál 1:0, a végeredmény 7.5:6.5 a Salgótarján javára. Misk. Sport. —BSE: Puhl—dr. Szász 0:1. Ko­vács A.—dr. Érdy és Brandics— Keresztúri, mindkettő döntetlen. Kedd, 1972. március 21. 5

Next