Népsport, 1972. április (28. évfolyam, 78-102. szám)
1972-04-08 / 83. szám
LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDAR - J— ■ ..U ■ - - - I - U. . - - - ■ ___—— i— a— Két VB-selejtezőn működik magyar játékvezető-hármas Újít a SZÚR főrendezője • Kiss Tibor megsérült • Fegyelmez az MLSZ • Júniusban Kecskeméten: középiskolás döntő • Miért rossz jós a körmendi edző? Nem áll ugyan még az érdeklődés előterében, de azért folyik a labdarúgó világbajnokság selejtezője, illetve a soron következő mérkőzés előkészítése. A FIFA játékvezető bizottsága döntött a hátralevő találkozók bíróküldését illetően. Nem személyeket jelölt meg, hanem országokat, s az említett országok szövetsége, illetve játékvezető bizottsága határozza meg a játékvezető és a két partjelző személyét. Eszerint a május 6-án sorra kerülő Magyarország—Málta mérkőzésnek jugoszláv játékvezető-hármasa lesz. Május 25-én holland bírók vezetik a Svédország elleni selejtezőt, s NDK-beli hármas bíráskodik majd Bécsben, október 15-én, az Ausztria—Magyarország találkozón. 1973. április 29-én, ugyancsak az osztrákok elleni mérkőzésünkön, francia bírók szerepelnek a Népstadionban, majd június 13-án, ismét a Népstadionban, olasz hármas vezeti a Magyarország—Svédország összecsapást. Kaptak megbízást a mi játékvezetőink is. Magyar hármas működik 1973. május 9-én a Svájc—Törökország, és október 14-én a Románia—Finnország mérkőzésen. A magyar bírók személyét később jelöli ki a JB. Ugyancsak a VB-selejtezőkkel kapcsolatos hír, hogy Izland már bejelentette: a Belgium és a Hollandia elleni mérkőzés pályaválasztói jogát átengedi az ellenfélnek, így kétszer játszik majd a belga és a holland válogatott ellen azok otthonában. Az MLSZ fegyelmi bizottsága Hajduska II-t (Ikarus), Sorbánt (Nyíregyháza) és Kisst (Fűzfő) két bajnoki mérkőzéstől eltiltotta. Háromhetes büntetést kapott a jászberényi Benke. • Az MTK csütörtökön este játszott edzőmérkőzést a Latorca utcában az Eletromos ellen, tekintettel arra, hogy a Bp. Honvéd elleni vasárnapi mérkőzés is villanyfényben kerül majd sorra, Kispesten. A mérkőzés sajnálatos epizódja, hogy Kiss Tibor megsérült. Gólt szerzett a csatár, de lövés közben gödörbe lépett, s kifordult a bokája. Palicskó edző így minden valószínűség szerint nélkülözni lesz kénytelen a csatárt a Bp. Honvéd elleni mérkőzésen. • A május 21-én sorra kerülő SZŰR előkészületei nagyban folynak. Marton Frigyes főrendező sok meglepetést készít elő a nézőknek. Ilyen többek között az az újítás, hogy a színészek és az újságírók mérkőzését ötöt 11-es rúgás vezeti be. Illusztris személyiségek rúgják majd a büntetőket, s ezzel nemcsak a találkozó érdekessége fokozódik, hanem előre eldől az is, hogy döntetlen esetén melyik csapat nyeri el a Százéves Budapest Kupát. Az ezúttal is nagy érdeklődéssel várt SZŰR előtt — az idén első ízben —május 7-én, afféle „elő-SZÜR”-on vesz részt a két csapat és a szereplőgárda, Kecskeméten.• A középfokú iskolák bajnokságának országos döntőjébe 24 együttes jutott be a megyei és budapesti selejtezőkből. Március 31-én fejeződtek be a legtöbb helyen élénk érdeklődéssel kísért, oda-vissza alapon lejátszott selejtezők, amelyek némelyike jó küzdelmet is hozott. Áprilisban a legjobb hat közé való jutásért folyik tovább a küzdelem, ismét minden csapat kétszer találkozik, majd májusban hasonló rendszer szerint dől el: ki lesz a döntő három résztvevője? A hármas döntőt már körmérkőzéses rendszerben, júniusban, Kecskeméten bonyolítják le. TEGYÜNK PONTOT EGY VITA VÉGÉRE! ! Ha labdarúgóinkat váratlan vereségek érik a nemzetközi küzdőtereken, a valós okok keresése közben néhányan már évek óta minduntalan visszatérnek bajnokságunk lebonyolítási rendszeréhez is. Éveken keresztül a tavaszi—őszi bajnokság volt a „tettes”. Mintha miatta maradtak volna ki a nagy gólhelyzetek, mintha ez lett volna az oka labdarúgóink technikai fogyatékosságainak, hiányos erőnlétének. Azóta megváltozott (nem is egyszer!) a lebonyolítás rendje. Lényegesen nem változott azonban a játék, régóta nem termettek már világklasszisok hazai pályákon, egyszóval, majdnem minden maradt a régiben. Most van egy újabb ok? Az elmúlt hetekben, hónapokban nem is egyszer hangzott el különböző vitákban, vagy a sajtóban az a türelmetlen hangú (már követelésnek is beillő) megállapítás, miszerint a baj abban van, hogy nálunk hosszú a téli szünet, labdarúgóink nem játszanak bajnoki mérkőzéseket decemberben is, januárban is. Így azután készen van a magyarázat: „Ezért estünk ki a BEK-ből, ezért nem álljuk a versenyt a külfölddel.” Nem is olyan régen (március 27-én) olvashattuk például a Hétfői Hírekben Lukács László Lesz , ami volt? című cikkében a következőket: „Ideje volna véget vetni a „téli mesének”, annak, hogy a klubok három hónapig tétlenségre vannak kárhoztatva. Igenis, csaknem végig lehet játszani itthon (s néhány hétig külföldön). Az őszi és tavaszi forduló közötti szünetet a legrövidebb időre kellene korlátozni. (Az NDK-ban, ahol nincs enyhébb idő, egész télen folyt a bajnokság.) Ha így lesz, akkor nem halljuk majd a régi, unalmas refrént. A csapatok márciusban még nincsenek formában ... Vagy a március még nem tartozik a bajnoksághoz? Az első fordulók még nem számítanak?” Elgondolkoztató! Való igaz, csapataink nem mindig vannak jó formában március elején. De az is igaz, hogy nem a bajnokság alatt kell jó formába jönni, hanem a bajnokság kezdetére! Tehát például március elejére. Ennek módszerei ismertek és még az a lehetőség is adva van, hogy január végétől február végéig négy-öt hetet túrázzanak csapataink, s ezeken a kirándulásokon olyan ellenfelek ellen, olyan mérkőzéseket játsszanak, amelyek révén formába lehet jönni a bajnoki rajtra. Persze, az is igaz, hogy még a legjobb formában is vereséget szenvedhet egyik-másik klubcsapatunk külföldi ellenfelétől. A forma ugyanis viszonylagos. Jobb csapattól, képzettebb labdarúgóktól még akkor is ki lehet kapni, ha mi történetesen éppen csúcsformában játszunk. Mert esetleg még ez is kevés a nagyobb tudással szemben. Nem hiszem, hogy például az angolok, vagy a németek csak attól lennének jobbak jelenleg, amiért januárban bajnokságot játszanak. Nyilván számos egyéb oka is van ennek. Az idézet hivatkozik az NDK labdarúgóira. Talán meggyőzőbb lenne, ha például az angolokra utalnánk, vagy az NSZK labdarúgóira. Én ugyanis nem emlékszem arra, hogy az NDK labdarúgói részt vettek már a VB-k tizenhatos döntőjében, vagy klubcsapataik valamilyen számottevő sikerrel dicsekedhetnének a nemzetközi kupákban. Pedig ők átfutballozzák a telet. Magyarország— Anglia 6:3 Volt ilyen is! A magyar futball legszebb évei voltak az 1950-esek. Hogyan és mikor is játszottak akkor a mieink? Jól játszottak! Február végétől, március elejétől december közepéig. De januárban nem! Ha végignézzük az akkori téli pihenő időszakokat, az első pillanatra megállapítható, hogy nem óriási a különbség az akkori és a mai rend között. Legfeljebb egy-két hét. (Ha csak ezen múlnék!) Például 1950. december 25-e (az őszi idény vége) és 1951. március 4-e (a tavaszi rajt) között több mint két hónap a különbség. Vagy 1952. december 7-e és 1953. március 15-e között több mint három hónap. (Egy közeli példát is összehasonlításul: 1968. december 15-e és 1969. március elseje között. A különbséget könnyen ki lehet számítani.) Mégis jól futballoztak játékosaink! Otthonukban verték meg azokat az angolokat, akik az egész telet akkor is végigjátszőtték. A fentiekhez természetesen ismernünk kell még azokat az éghajlati különbségeket is, amelyek Anglia, vagy az NSZK és Magyarország földrajzi helyzetéből adódnak. Ha csak a hőmérsékleti különbséget nézzük és nem foglalkozunk a csapadék mennyiségével, milyenségével (eső, vagy hó, jég), már akkor is elfogadható érv van igazunk mellett. Angliában (London) a sok évi átlagos középhőmérséklet december hónapban plusz 5,2 C-fok, januárban plusz 4,2 C-fok. Magyarországon (Budapest) ugyanezekben a hónapokban, tehát decemberben plusz 1,5 C-fok, januárban mínusz 1,1 C-fok a sok évi átlagos középhőmérséklet. (Országos Meteorológiai Intézet, tájékoztató osztály.) A különbség szembetűnő! A lényegre ügyeljünk A labdarúgás Magyarországon is szabadtéri sport és semmilyen szempontból (a játékosok egészsége, a közönség érdeklődése, a pályák állapota stb.) nem mindegy, hogy milyen a hőmérséklet, mennyi és milyest a csapadék, a bajnokság idején. Nem kétséges, hogy Angliában, Hollandiában, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, de még az NSZK-ban is kedvezőbbek az időjárási viszonyok december második felében, és januárban, illetve február elején, mint Közép-Európában, mint nálunk. Mindezeket csupán azért kellett ily részletességgel taglalni, mert félő, hogy a lényegtelen kérdések elvonják figyelmünket a lényegesektől. Labdarúgásunkban kétségtelenül vannak hibák, amelyeket nem egyszer joggal bírálnak is. A hibák okait kell felkutatni és meg kell szüntetni. Számos ilyen van. Ne akarjunk azonban megszüntetni olyan okot, amely nem elősorban hat és amelyet úgy sem tudunk! Zalka András Tizenhárom ponttal a 13. helyen Mi van a Haladással? Az Újpesti Dózsa elleni mérkőzés előtt érkeztünk a városba, s április 4-én jöttünk el, amikor a csapat éppen edzést tartott. Ezzel a foglalkozással kezdte meg a közvetlen felkészülést a Ferencváros elleni találkozóra. A levegőben érződött a feszültség, mindenki csendes volt és kihangsúlyozottan szorgalmas. A Haladás komoly veszélybe került! Megérdemeljük a kiesést, ha nem tudjuk megnyerni hazai mérkőzéseinket!” Már körülbelül egy órája beszélgettünk dr. Rákly Kálmán szakosztályi elnökkel és Kiss Antallal, lapunk helyi tudósítójával, amikor szinte minden átmenet nélkül tört ki a keserűség az elnökből. Egyetértettünk a szakemberrel, aki korábban lemondott más irányú labdarúgó tisztségéről, hogy teljes erejével a Haladással törődhessen. De vajon van-e látszata, kézzel fogható eredménye a vezetőkmunkájának? Most nehéz erre válaszolni, s úgy tűnik, mindent megtettek a játékosokért. Sőt, mintha valamivel többet is tettek volna, mint amennyit érdemelnek. Halmosiék jó beosztásba kerültek, tisztes anyagi körülmények között élnek, s ma már nem divat a kerékpáron való közlekedés. Nemegyszer elhallgatták kilengéseiket is, csak azért, hogy „minden rendben legyen”. Meg v úgyis kevés a megfelelő tartalék. Ha megsérül valaki, szinte lehetetlen pótolni. .. A hosszúra nyúlt beszélgetésből három jelentős kérdést emelünk ki. Az egyik: marad-e az edző? A másik: mi lesz Szabóval? A harmadik: bentmarad-e a Haladás? — Fehérvárihoz ragaszkodunk! — mondja határozottan a szakosztályi elnök. — Keménykezű, tehetséges ember. Ezért is hoztuk ide. Ő sem hiba nélküli, de valamennyiünk bizalmát élvezi! Amióta nem megy a csapatnak, hallatszanak mendemondák, de mi ezekre nem adunk. A múltkor ellátogatott hozzánk egy önjelölt edző. Csak mosolyogni lehetett, amit elmondott „terveiről”. Amikor a Szabó Sándorral kapcsolatos dolgokról faggattuk, kicsit ingerülten kapta fel a fejét: — Nincs szükségünk Szabóra! Az ügyet lezártuk. Ha most viszszatérne, semmi hasznára nem lenne a Haladásnak. — Ez egyenes beszéd — ismertük el. — Úgy hallottuk, most erősödik a Haladás. Ki az, aki bekerülhet a csapatba? — Rácz, Kazincbarcikáról. Leszerelt, s hozzánk szeretne jönni. Folynak a tárgyalások kiadatásáról. Remény még van! A Diósgyőr bravúrjáról is beszélgettünk. S persze arról, vajon a Haladás tudna-e pontot szerezni például a Népstadionban? — Téli értékelésünkben azt írtuk: jó lenne pszichiátert fogadni a Haladás mellé — említettük Ráklynak. — Valóban, nem kellene még valaki a Haladáshoz? — Felesleges! Tudjuk, mi a baj! A fiúk túlzottan elégedettek önmagukkal. Ez a bajok egyik forrása. Jó körülmények között élnek. S talán az a baj, nem is törekednek többre. Elégedettek azzal, ami van, s úgy érzik, azzal a nagyon kevéssel is megtarthatják, amit átlagban nyújtanak... — Pedig — vetettük közbe — a Haladás játékosállománya kibírja az összehasonlítást a Diósgyőr, az Eger, a Komló, s még több más csapatéval is! — Mi is így látjuk. Hadd mondjak egy nagyon friss példát. A Dózsa-mérkőzést megelőzően azt fejtegettem a fiúk előtt, hogy a legjobbak ellen nyugodtan játszhatnak, hiszen esélytelenek. Erre úgy szerepeltek a Megyeri úton, hogy a meccs végén az volt az érzésem, akár még egyszer 90 percet le tudtak volna játszani. Ha csak egyszer sikerülne a bravúr idegenben, jó csapat ellen, akkor talán a becsvágy is megjönne! Úgy vélem mégis, hogy joggal reménykedhetünk: a Haladás nem esik ki az NB I-ből. Sőt, biztosra veszem, hogy bentmaradunk! Mire elkészül a pálya... Sok szurkolóval beszélgettünk. Közülük talán a leglelkesebb Lintner Imre,az ÁFOR benzinkútkezelője. A Haladás-pálya közelében találkoztunk. „Véletlenül” éppen arra járt. A korszerű lelátó, bővülő sporttelep impozáns látványt nyújtott. — Jaj, csak de járjunk úgy, hogy mireminden elkészül, kiesik a Haladás! Annyi szorongás volt a hangjában, hogy megsajnáltuk. Mursits később „húzott” el mellettünk. Köszönt, aztán nyargalt tovább. Talán félt, hogy Lintner megkérdezi: a Dózsa ellen hogyan kaphatott 45 perc alatt hat gólt a tartalékcsapatban? Epilógus Mi a baj a Haladásban? Gyakran sérülnek a játékosok? Nincs néhányuknak elég tartása? Túlzottan elégedettek önmagukkal? Elnézőek a vezetők? A csapat joggal bízhat abban, hogy a hátralévő 11 fordulóban mindent rendbe hozhat? Rendkívül nehéz a válaszadás, súrolná a jóslás határát. Az eddig lejátszott 19 mérkőzésen 13 pontot szereztek, de — 25 elveszett! — ez a rideg tényekre alapozott mérleg. A Haladás mégis bentmaradhat. A kérdés csak az: képes-e arra, hogy hátralévő 11 mérkőzésén teljes erőbedobással mindent megtegyen a sikerért, az eddiginél lényegesen jobb szereplésért? Varga Béla GYULAI SZTORI A Gyulai MEDOSZ— Bp. Postás mérkőzésről nem sok jót lehet mondani, de ... Gyulán mindig történik valami. Íme a Viharsarok kis városának egy húsvéti sztorija. Talán még sohasem várták a szurkolók ilyen izgalommal a félidei tombolasorsolást, mint ez alkalommal. A rendezők ugyanis kedves meglepetéssel szolgáltak: húsvéti bárány volt a főnyeremény. Amikor a hangosan beszélőn közölték a nyertes számot, a helyi csapat korábbi intézője, sorsjegyét lobogtatva, boldogan rohant át a zöld gyepen. Ezen a délutánon — bár győzelmet arattak a labdarúgók — nem ők voltak a főszereplők, hanem a kis bárány és a boldog nyertes, Megyebíró János. Magasra csapott a jókedv, többen tiszteletkört követeltek, természetesen a báránynyal ... Gondot egyedül az jelentett a szerencsés nyertesnek, vajon, hogy érzi majd magát a megriadt kis állat a második emeleti erkélyen? Mert a ház asszonya, — húsvét ide, húsvét oda — hazaérkezéskor mindkettőjüket kitessékelte. Így aztán a lelkes sportbarát pénzre váltotta a megriadt bárányt, mondván: a debrői enni sem kér, no meg húsvét lévén, a bor elhelyezése nem okoz gondot. .. ■ Március 26-án, Körmenden a 0:0-ra végződött KMTE—■ Szombathelyi Dózsa mérkőzés után Papp István, a hazai csapat edzője ironikus és nem túlságosan sportszerű hangon mondta Szabó Imrének, a Dózsa edzőjének, a régi neves játékosnak, akire Szabó „Pici” néven emlékezünk: — Biztos vagyok benne, hogy nem tudtak még egyszer ilyen jól játszani. Simán kaptok kettőt a Péttől... Szabó „Pici” nem reagált a vesztett pont fölötti keserűség diktálta megjegyzésre. Legfeljebb egy hét múlva. Szombathelyen, a Péti MTE elleni mérkőzésen, s akkor is játékosai révén, ők ugyanis alaposan rácáfoltak a körmendi edzőre, mert még jobban játszottak. Ismét 0:0 lett az eredmény, tehát otthon tudták tartani az egyik pontot a bajnokságban veretlenül vezető péti együttessel szemben. Papp István pedig nyilván elgondolkodott azóta, érdemes-e ezen túl is hasonló jóslatokba bocsátkoz.