Népsport, 1972. május (28. évfolyam, 103-127. szám)

1972-05-16 / 115. szám

Népsport. A MAGYAR TESTNEVELÉS!! ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA KEDD, 1972. MÁJUS 16. ♦ 113­­1 forint ♦ XXVIII. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM 4V1 Közvetítik! A Magyar Televízió Sportosztálya közli, hogy szerdán 19.55 órától köz­vetíti Belgrádból a Ma­gyarország—Románia EB- negyeddöntő harmadik ta­lálkozóját. A Magyar Rádió a Kos­­suth-adón 19.50 órától ad helyszíni közvetítést­­ a nagy érdeklődéssel várt mérkőzésről. Bukarestben jobban játszott labdarúgó-válogatottunk, mint az előző találkozókon,­­frissebben mozogtak a já­tékosok, volt erejük a közelharchoz is, de a kimaradt 11 -es megviselte idegeiket, túlzottan az eredmény tartására tö­rekedtek. De­­ miért nem Páncsics végezte el a büntetőt, Kocsis miért nem úgy rúgta, ahogy szokta? és miért csókol­gatta utána a labdát Raducanu? Le kellett-e cserélni Ko­csist és Szőkét?... A vasárnapi mérkőzés nagy pillanatai­ról vallanak a főszereplők, emellett a régi nagyok közül öt sokszoros válogatott - Bozsik, Mátrai, Sándor, Fenyvesi dr. és Drosics - véleményt mond a látottakról. Telefonon beszéltünk Bukaresttel is. Az újságírók többsége elismeri, hogy a magyar csapat jobban játszott, de néhányan vitatják a büntető jogosságát, s valameny­­nyien bizakodnak a továbbjutásban. (Visszapillantásunk, s egyben beharangozónk a 2. és 3. oldalon.) JAVULÓ FORMÁBAN VÁLOGATOTTUNK mes­t 5 /1» A bukaresti mérkőzés legszebb gólját „csípte el” a fotoriporter. A négy kép előzményéhez tartozik, hogy Szőke elviharzott a jobb oldalon, labdáját Bene tette tovább a kapu elé Ko­csisnak, aki remek csel után bombázott a kapuba, a román szereplők: Raducanu kapus, Satmareanu (2-es, háttal) és Lupescu (Geleta Pál felvétele) Nemzetközi öt­tussá versen­y Villányi nyerte a vívást Az összetettben Balczó az élen Az öttusa valóban páratlan bonyolultságú összetett sportág. Keresve sem lehetne jobban ösz­­szeválogatni azt az öt sportágat, amely egymás kiegészítésével és ellentmondásaival ilyen tökéletes egységet alkotna, amely ilyen szélsőséges módon tenné próbára űzőjének nemcsak testi és fi­zikai, hanem idegi, pszichikai adottságait, felkészültségét. Itt van például a vívás. A má­sik négytől mennyire eltérő, kü­lönleges megterhelésű próbaté­tel! Ha nyolc órakor kezdődik — mint most is, nemzetközi öttusa­versenyünkön —, legalább hatkor kell felkelni. A lovaglás fára­dalmai az izmokban és valami bódult kábultság az idegekben. Reggel fél hét: üresen ásítoz­­nak még a Játékcsarnok tökéle­tesen előkészített pástjai. Hét: megjelennek az első fecskék. Fél nyolc: csattognak már a fegyverek, villognak a lámpák, dudálnak a gépek. Bemelegítés. Nyolc: szó­lítják az első párokat. Belenézel a nap alagútjába és elborzadsz: istenem, de hosszú, és vajon mit rejt majd számomra? ... Balczó különvonul az egyik zsüriasztalhoz. Móczár talpig köpenyben, halántékán már vé­kony izzadtságcsík patakzik. Borlai bekötve, lazán földre­­szúrt pengéjére támaszkodik. Vár. Kelemen jön. Rázza a pen­ge markolatát: „Laza a nyava­lyás” — mondja, de azért ő is beköti magát. A szovjet Ivanov ül az egyik félreeső sarokban. Ül, két karja mellén összekul­­csolva. Amióta betette a lábát, még egyetlen szót sem szólt. Az üdvözléseket bólintással vi­szonozza. Elmélyült koncentrá­lás vagy csak egyszerűen még nem ébredt fel? ... Bakó vidám: „Mi van, öregfiú, nem tudtál aludni?" A svéd Liljenvall fáj­dalmas félmosollyal válaszol. A dózsás társaság — Nyulászi ed­ző szavai szerint — „beássa” ma­gát. Forradalmi újításként tám­lás kempingszékekkel fölsze­relve érkeztek a terembe, mert a kényelemre Jereván óta na­gyon adnak. — Most, legutóbb, Jerevánban reggel nyolckor kezdődött a ver­seny és éjfélkor még mindig vívtunk — meséli Horváth. — Hát most gondolkodtunk, hogy leg­alább kényelmesen üljünk ... Kényelem? Erről megvan a speciális öttusamondás: jobb áll­ni, mint vívni, jobb ülni, mint állni, jobb feküdni, mint ülni, de a legeslegjobb, amikor már vége van az egésznek. De egyelőre még el sem kez­dődött. Illetve, éppen hogy el­kezdődött. A mezőny huszonegy csapatban, s előttük a testvérharccal együtt nem kevesebb, mint huszonegy forduló. Nyolc óra két perc. Az auszt­rál Mitchelson ,,ledöfi” honfi­társát, Mackant. Két ujjal tré­fásan tiszteleg. Üde és mosoly­gós. Estére aztán megváltoznak az emberi arcok. Este vám, este vám, de még senki sincs nyugalomban. A verseny utolsó fordulója. Fejen­ként az utolsó három csörte. Előtte már mindenkinek volt öt­venkilenc, ötvenkilenc csörte, ötvenki­lenc sisakfelvétel, ötvenkilenc koncentrálás, ötvenkilenc találat. Adott, vagy kapott, ötvenkilenc sisaklevétel, ötvenkilenc boldog, vagy szomorú pillanat. És most az utolsó három következik. A teremben most, tizenkét órai vívás után olyan a klíma, mint egy termálfürdőben. Az ember ülve is kapkod a levegő után, pedig hát, a levegő a vívónak is kell. Elvégre ő is csa­k ember. Bár ilyenkor né­­hányan már ezt is tagadják. (Folytatás az 5. oldalon) Kelemen Péternek jólesik a tizenkét órás verseny közben egy kis szieszta (Rédli Ferenc felvétele) Újabb szovjet siker Konstancában A súlyemelő Euró­­pa-bajnokság Har­madik napján a ma­gyar versenyzők csak szemlélői voltak az eseményeknek. A pe­­helysúlyúak küzdelme is szovjet sikert ho­zott. A jó formába lendült Sanidze olyan versenyzőket utasított maga mögé, mint a bolgár Nurikjan, a lengyel Trebicki és Nowak. S hogy a pontot is föltegye az í-re, a lökésben fél kilogrammal megjaví­totta honfitársa, Kari­­mov világcsúcsát. Kiküldött munkatársunk, Bocs Ferenc jelenti Voorburgból. Nagy lépés előre Meglepetések sorozata „Nem lehet a magyarokkal ki­­ku­kori­cázni!” — hangzott fel a „győzelmi dal” vasárnap késő éjszaka a mieink szálláshelyén, Scheveningenben, alig három ki­lométerre a voorburgi sportcsar­noktól. A hatalmas felelősség nyomasztó súlyától felszabadul­va, egy harmadik és egy ötödik helyezés tudatában, hol nevetve, hol nótázva sétált az Északi-ten­ger partján Ipacs László és Pet­­rovszky Mihály. A hideg északi szél, akárcsak érkezésünkkor, most is erősen fújt. A vízen ugyanúgy tarajos hullámok vág­tattak, s csapódtak a sziklafal­hoz, mint az első napon. Még­is az akkor oly zordnak, rideg látványnak tűnő kép most cso­dálatosnak hatott, megmelen­gette a fiúk szívét. Az biz­tos, hogy a magyar cselgáncso­­zók egy életre a szívükbe zár­ták ennek a kis tengerparti vá­rosnak, no és a voorburgi torna­­csarnoknak a képét. Sportpálya­­futásuk eddigi legnagyobb sikere fűződik hozzájuk! Az ippon igazsága Mint már beszámoltam, va­sárnap Petrovszky a belga Sa­­myn, aztán Európa-bajnoki he­lyezettek, az NDK-beli Schulze és az osztrák Butka legyőzése után a világ- és Európa-bajnok holland Ruskával került szembe. Ugyanúgy, mint korábban, most is gátlások nélkül harcolt, bát­ran kezdeményezett. A holland támasztott külső gáncsának­ azonban nem találta meg az el­lenszerét. Ipponnal vesztett. — Fantasztikusan könnyed, la­­za ennek az óriásnak a mozgá­sa — mondta közvetlenül a mérkőzés után Petrovszky. — Rettentő erős, mégsem az erejé­re épít. Módunkban volt Ruskával is beszélni. (Folytatás az 5. oldalon) JUDO HOLLAND 72 0)

Next