Népsport, 1972. május (28. évfolyam, 103-127. szám)
1972-05-16 / 115. szám
Népsport. A MAGYAR TESTNEVELÉS!! ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA KEDD, 1972. MÁJUS 16. ♦ 1131 forint ♦ XXVIII. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM 4V1 Közvetítik! A Magyar Televízió Sportosztálya közli, hogy szerdán 19.55 órától közvetíti Belgrádból a Magyarország—Románia EB- negyeddöntő harmadik találkozóját. A Magyar Rádió a Kossuth-adón 19.50 órától ad helyszíni közvetítést a nagy érdeklődéssel várt mérkőzésről. Bukarestben jobban játszott labdarúgó-válogatottunk, mint az előző találkozókon,frissebben mozogtak a játékosok, volt erejük a közelharchoz is, de a kimaradt 11 -es megviselte idegeiket, túlzottan az eredmény tartására törekedtek. De miért nem Páncsics végezte el a büntetőt, Kocsis miért nem úgy rúgta, ahogy szokta? és miért csókolgatta utána a labdát Raducanu? Le kellett-e cserélni Kocsist és Szőkét?... A vasárnapi mérkőzés nagy pillanatairól vallanak a főszereplők, emellett a régi nagyok közül öt sokszoros válogatott - Bozsik, Mátrai, Sándor, Fenyvesi dr. és Drosics - véleményt mond a látottakról. Telefonon beszéltünk Bukaresttel is. Az újságírók többsége elismeri, hogy a magyar csapat jobban játszott, de néhányan vitatják a büntető jogosságát, s valamenynyien bizakodnak a továbbjutásban. (Visszapillantásunk, s egyben beharangozónk a 2. és 3. oldalon.) JAVULÓ FORMÁBAN VÁLOGATOTTUNK mest 5 /1» A bukaresti mérkőzés legszebb gólját „csípte el” a fotoriporter. A négy kép előzményéhez tartozik, hogy Szőke elviharzott a jobb oldalon, labdáját Bene tette tovább a kapu elé Kocsisnak, aki remek csel után bombázott a kapuba, a román szereplők: Raducanu kapus, Satmareanu (2-es, háttal) és Lupescu (Geleta Pál felvétele) Nemzetközi öttussá verseny Villányi nyerte a vívást Az összetettben Balczó az élen Az öttusa valóban páratlan bonyolultságú összetett sportág. Keresve sem lehetne jobban öszszeválogatni azt az öt sportágat, amely egymás kiegészítésével és ellentmondásaival ilyen tökéletes egységet alkotna, amely ilyen szélsőséges módon tenné próbára űzőjének nemcsak testi és fizikai, hanem idegi, pszichikai adottságait, felkészültségét. Itt van például a vívás. A másik négytől mennyire eltérő, különleges megterhelésű próbatétel! Ha nyolc órakor kezdődik — mint most is, nemzetközi öttusaversenyünkön —, legalább hatkor kell felkelni. A lovaglás fáradalmai az izmokban és valami bódult kábultság az idegekben. Reggel fél hét: üresen ásítoznak még a Játékcsarnok tökéletesen előkészített pástjai. Hét: megjelennek az első fecskék. Fél nyolc: csattognak már a fegyverek, villognak a lámpák, dudálnak a gépek. Bemelegítés. Nyolc: szólítják az első párokat. Belenézel a nap alagútjába és elborzadsz: istenem, de hosszú, és vajon mit rejt majd számomra? ... Balczó különvonul az egyik zsüriasztalhoz. Móczár talpig köpenyben, halántékán már vékony izzadtságcsík patakzik. Borlai bekötve, lazán földreszúrt pengéjére támaszkodik. Vár. Kelemen jön. Rázza a penge markolatát: „Laza a nyavalyás” — mondja, de azért ő is beköti magát. A szovjet Ivanov ül az egyik félreeső sarokban. Ül, két karja mellén összekulcsolva. Amióta betette a lábát, még egyetlen szót sem szólt. Az üdvözléseket bólintással viszonozza. Elmélyült koncentrálás vagy csak egyszerűen még nem ébredt fel? ... Bakó vidám: „Mi van, öregfiú, nem tudtál aludni?" A svéd Liljenvall fájdalmas félmosollyal válaszol. A dózsás társaság — Nyulászi edző szavai szerint — „beássa” magát. Forradalmi újításként támlás kempingszékekkel fölszerelve érkeztek a terembe, mert a kényelemre Jereván óta nagyon adnak. — Most, legutóbb, Jerevánban reggel nyolckor kezdődött a verseny és éjfélkor még mindig vívtunk — meséli Horváth. — Hát most gondolkodtunk, hogy legalább kényelmesen üljünk ... Kényelem? Erről megvan a speciális öttusamondás: jobb állni, mint vívni, jobb ülni, mint állni, jobb feküdni, mint ülni, de a legeslegjobb, amikor már vége van az egésznek. De egyelőre még el sem kezdődött. Illetve, éppen hogy elkezdődött. A mezőny huszonegy csapatban, s előttük a testvérharccal együtt nem kevesebb, mint huszonegy forduló. Nyolc óra két perc. Az ausztrál Mitchelson ,,ledöfi” honfitársát, Mackant. Két ujjal tréfásan tiszteleg. Üde és mosolygós. Estére aztán megváltoznak az emberi arcok. Este vám, este vám, de még senki sincs nyugalomban. A verseny utolsó fordulója. Fejenként az utolsó három csörte. Előtte már mindenkinek volt ötvenkilenc, ötvenkilenc csörte, ötvenkilenc sisakfelvétel, ötvenkilenc koncentrálás, ötvenkilenc találat. Adott, vagy kapott, ötvenkilenc sisaklevétel, ötvenkilenc boldog, vagy szomorú pillanat. És most az utolsó három következik. A teremben most, tizenkét órai vívás után olyan a klíma, mint egy termálfürdőben. Az ember ülve is kapkod a levegő után, pedig hát, a levegő a vívónak is kell. Elvégre ő is csak ember. Bár ilyenkor néhányan már ezt is tagadják. (Folytatás az 5. oldalon) Kelemen Péternek jólesik a tizenkét órás verseny közben egy kis szieszta (Rédli Ferenc felvétele) Újabb szovjet siker Konstancában A súlyemelő Európa-bajnokság Harmadik napján a magyar versenyzők csak szemlélői voltak az eseményeknek. A pehelysúlyúak küzdelme is szovjet sikert hozott. A jó formába lendült Sanidze olyan versenyzőket utasított maga mögé, mint a bolgár Nurikjan, a lengyel Trebicki és Nowak. S hogy a pontot is föltegye az í-re, a lökésben fél kilogrammal megjavította honfitársa, Karimov világcsúcsát. Kiküldött munkatársunk, Bocs Ferenc jelenti Voorburgból. Nagy lépés előre Meglepetések sorozata „Nem lehet a magyarokkal kikukoricázni!” — hangzott fel a „győzelmi dal” vasárnap késő éjszaka a mieink szálláshelyén, Scheveningenben, alig három kilométerre a voorburgi sportcsarnoktól. A hatalmas felelősség nyomasztó súlyától felszabadulva, egy harmadik és egy ötödik helyezés tudatában, hol nevetve, hol nótázva sétált az Északi-tenger partján Ipacs László és Petrovszky Mihály. A hideg északi szél, akárcsak érkezésünkkor, most is erősen fújt. A vízen ugyanúgy tarajos hullámok vágtattak, s csapódtak a sziklafalhoz, mint az első napon. Mégis az akkor oly zordnak, rideg látványnak tűnő kép most csodálatosnak hatott, megmelengette a fiúk szívét. Az biztos, hogy a magyar cselgáncsozók egy életre a szívükbe zárták ennek a kis tengerparti városnak, no és a voorburgi tornacsarnoknak a képét. Sportpályafutásuk eddigi legnagyobb sikere fűződik hozzájuk! Az ippon igazsága Mint már beszámoltam, vasárnap Petrovszky a belga Samyn, aztán Európa-bajnoki helyezettek, az NDK-beli Schulze és az osztrák Butka legyőzése után a világ- és Európa-bajnok holland Ruskával került szembe. Ugyanúgy, mint korábban, most is gátlások nélkül harcolt, bátran kezdeményezett. A holland támasztott külső gáncsának azonban nem találta meg az ellenszerét. Ipponnal vesztett. — Fantasztikusan könnyed, laza ennek az óriásnak a mozgása — mondta közvetlenül a mérkőzés után Petrovszky. — Rettentő erős, mégsem az erejére épít. Módunkban volt Ruskával is beszélni. (Folytatás az 5. oldalon) JUDO HOLLAND 72 0)