Népsport, 1972. június (28. évfolyam, 128-153. szám)
1972-06-16 / 141. szám
ATLÉTIKA ♦ TORNA ♦ VÍZILABDA ♦ SPORTMOZGALOM ♦ SAKK ♦ ATLÉTIKA ♦ TORNA ♦ VÍZILABDA ♦ SPORTMOZGALOM ♦ SPORT ÉS FILATÉNIA ÚJDONSÁGOK A müncheni stadion ábrájával Algériában bélyeg jelent meg. A kibocsátás napján alkalmi bélyegzés volt és elsőnapi borítékot is adtak ki. Ausztria az olimpiai fáklyát vivő futót megörökítő 2 L-es névértékű bélyege megjelentetését augusztus 14-re tűzte ki. Ras Al Khaima arab sejkség hat bélyegből és egy blokkból álló sort szentelt a müncheni olimpiának. Az egyes címletek ökölvívót, vívót, súlyemelőt, súlydobót, labdarúgót, valamint úszót ábrázolnak, míg a blokkon futót láthatunk. A Közép-afrikai Köztársaság bélyegpárral állít filatéliai emléket a nyári olimpiának. Libéria hatcímletű sorban müncheni látképeket örökített meg. A sorhoz ugyanilyen ábrájú két bélyeget tartalmazó blokk is járul. HÁROMPÁREVEZŐS Úgy látszik, az olimpiai motívumú bélyegek tervezői kiváló grafikusok, de a sporthoz nem mindig értenek, vagy néha felületesek. Ugyanis mind gyakrabban hangzik el többékevésbé jogos kifogás egyegy bélyeg rajza, vagy megjelenítési módja ellen. Legutóbb Fujeira arab sejkség olimpiai sorában fedeztek fel furcsa bélyeget. A sor 16 db névértékű címlete — a kritikusok szerint — új sportágat kreált: hárompárevezős hajót. Ugyanis a bélyeg evezősöket ábrázol, de a hajóban csak hárman ülnek. Talán a negyedik megbetegedett és ezért nem indulhatott — jegyezte meg ironikusan az egyik külföldi szaklap. Lehet persze, hogy nem négy-, hanem kétpárevezősről van szó, akkor viszont egy versenyzővel többet ültetett a tervező a hajóba. A FÁKLYA AUSZTRIAI ÚTJA Korábban hírt adtunk az olimpiai lángnak Görögországból Münchenbe vivő útját kísérő magyarországi bélyegzésekről. A staféta Ausztrián keresztül vezető útjára az osztrák posta is elkészítette bélyegzés-programját. Eszerint augusztus 21-én Bécsben, 22-én Linzben, 23-án Salzburgban, 24-én Insbruckban lesz alkalmi bélyegzés. AUTÓVERSENYEK Görögországban huszadszor rendezték meg a hagyományos Akropolis Rally biztonsági autóversenyt. Ebből az alkalomból az Akropolis, illetve az útvonal térképének ábrájával bélyegpár jelent meg. Valóságos képes autótörténet az a hatcímletű sor, amelyet az új-zélandi posta bocsátott ki az ott rendezett XIII. nemzetközi autóverseny alkalmából. Az egyes bélyegeken a következő régi típusú autók láthatók: Benz 1895, Oldsmobile 1904, Modein Ford 1914, Cadillac Service Car 1915, Chrysler 1924, Austin 1923. BÉLYEGZÉSEK A franciaországi Des Orlines-ben május 13—14-én sportmotívumú bélyegekből kiállítást rendeztek. Ebből az alkalomból az olimpiai lángot és az ötös karikát ábrázoló bélyegzőt használtak. I(MAI W 372 ) Mesterfokú tornászbajnokság, 1972 (III.) így pontozták Férfi tornánk dicséreténél hagytuk abba előző cikkünket, folytassuk hát onnan. Véleményünk szerint ugyanis tornasportunk eme ágának szigorú bírálatra, de emellett dicséretre van szüksége. Mert amennyire igaz, hogy jelenlegi női csapatunk hosszú évek óta a legtöbbet ígérő gárda és szerencsés ötvözete a másmás egyéniségű, de ragyogó tornásznőknek, ugyanúgy igaz, hogy férfi tornánknak sem volt már régóta olyan sokat ígérő egyénisége, mint Molnár Imre és a mindössze tizenkilencedik évébe lépett Magyar Zoltán, s mögéjük további, egészen jó tornászokat felvonultató csapat. Éppen ezért a félvállról vett lekezelés csak árthat, a dicsérete talán javíthat. Férfi tornászainkban ugyanis tudatosulnia kell, hogy tőlük igenis várnak eredményt, hogy nem „hadd legyenek ott” alapon jutnak ki az olimpiára, ha kijutnak, hanem józan elvárások alapján. Ennek tudata azonban mintha hiányzott volna legtöbbjükből a mesterfokú bajnokságon. Másképpen nehéz magyarázni azt a fásultságot, azt a közömbösséget, amely jellemzőjük volt (tisztelet a kivételnek) különösen a verseny első felében, de nem múlott el az utolsó napon sem teljesen. Más szóval talán a küzdeni akarás hiányának mondhatnánk és ez érthetetlen akkor, ha tudják, értik, miért kell harcolniuk. Érdekes volt megfigyelni ebből a szempontból például Magyart, akiben a verseny előrehaladtával fokozatosan erősödött a küzdőszellem (és persze Molnárt is, aki végig „összeszorított” foggal csatázott, s a legutolsó napon a legutolsó nyújtógyakorlat végén is megcsinálta a duplaszaltó leugrást, már nagyon fájó lába ellenére.) De maradjunk Magyar lólengésénél. Az első két gyakorlatot (két napon) elrontotta, s a rontást faarccal vette tudomásul. Második rontása ráadásul a gyakorlat elején történt. Harmadszorra fényesen megcsinálta a gyakorlatot, de „lecsípett” a végéből. Negyedszerre több hibával vitte végig, kétszer olyan helyzetből „tornászta vissza” magát, amelyből más feltétlenül leesett volna, majd megmakacsolva magát, a teljes gyakorlatot mutatta be, a „lecsípés” nélkül. S körülbelül ott, ahol korábban lecsípett, most leesett, de visszaszállt és befejezte. Sokan a fejüket fogták. ..Ha ott befejezi, ahol leesett, senki nem veszi észre és a gyakorlat jó!" A konkrét esetre vonatkoztatva feltétlenül így igaz, hogy tovább csinálta, mégis dicséretes, nagy tett. És a teljes „történetnek” rendkívüli tanulsága lehet Magyar, de mindenki számára. Magyar Zoltán lólengés gyakorlata pillanatnyilag egyedülálló a világon. Ha nagy versenyen sikerül az előírtat, majd a szabadon választottat háromszor (!) tökéletesen bemutatnia , bármit elérhet. Ezt tudnia kell, s el kell tudnia viselni ezt a gondolatot. És ha úgy küzd majd, mint a mesterfokú bajnokságon az említett alkalommal, s tapasztalt versenyzőhöz méltóan az adott pillanatban tud majd dönteni az „elegáns” befejezés mellett, akkor nagyon jó iskola volt a mesterfokú bajnokság. Nyilván nem volt még viszont soha sehol olyan tornaverseny, amelyen mindenki teljesen elégedett lett volna a pontozással. Az idei mesterfokú tornászbajnokság sem volt ebből a szempontból kifogástalan. Anélkül, hogy a legkisebb mértékben is kétségbe kívánnánk vonni akár a pontozóbírók szakmai felkészülését, akár pártatlanságukat és azt, hogy a legjobb tudásuk alapján működtek közre, néhány észrevételünket azért leírjuk. Annál is inkább, mert általában jellemzőek a magyar tornabíráskodásra. Még a bíráskodás alapvetően nehéz egyetérteni azzal, hogy a mesterfokú bajnokságon mintegy eleve kettéosztották a mezőnyt válogatottakra és „indultak meg" csoportra. Tornában, ahol egyáltalán nem ismeretlen a bírók „felvezetésének” gyakorlata (amikor mintegy kényszerítik fölfelé a bírói tizedpontokat a versenyzők ügyes sorbaállításával), tudat alatt feltétlenül befolyásolja a bírókat, ha egyértelműen egyszer csak válogatottaknak, egyszer pedig csak az utánpótlásnak pontoznak. Bizonyos olimpiai szempontok talán némileg magyarázzák ezt a gyakorlatot, de nemcsak olimpia van és válogatottak, hanem van utánpótlás is, amely tagjainak egyáltalán nem mindegy, hogy valósnak érzik-e teljesítményük megítélését a válogatottakéhoz viszonyítva? Most nem érezhették annak minden esetben. Más és sokkal lényegesebb kérdés, hogy a jelenleg látott bírói gyakorlatban határozott törekvés volt megfigyelhető az „egységesítésre”, a különbségek bizonyos mérvű kiegyenlítésére. Ezért pedig kár. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy a tornász nem érzi, nem tudja az erőbeli különbséget a maga és a többiek gyakorlata között, és hogy nem ismeri a szabálykönyvet. A nem megfelelő mértékű különbségtétel ezért mindkét oldalra káros: bosszankodik, akit lehúztak , és a felpontozottnak sem teljes az öröme, hiszen érzi, hogy túlértékelték. Adódnak aztán további problémák is. Egy példa: Molnár korláton a többiekével körülbelül azonos szintű gyakorlatát duplaszaltóval fejezte be, a többiek simán ugrottak le. A különbség nyilvánvaló, de a pontozásban nem nyilvánult meg fölfelé. Közvetlenül utána nyújtón melléfogott, majdnem leesett, mégis 9:2-t kapott — itt tehát „rátettek”. A tendencia azért érdekes és általános, mert a két értékelést két különböző összetételű bírói együttes ejtette meg. Mégis: korláton nem engedték „elszaladni” a többiektől, nyújtón pedig nem „vágták le”, mert ezzel esetleg összetettbeli győzelme vált volna kétségessé. Az egész probléma nem lett volna, ha ott mernek emelni, itt pedig szemrebbenés nélkül levesznek. Mi emellett a gyakorlat mellett törnénk lándzsát. A kemény, szigorú, de a különbségeket teljes valójában érvényre juttató pontozói működés mellett, mert csak ez képes segíteni az edzők munkáját és javítani a versenyzők önkritikáját. Az ilyen gyakorlat mellett a jelenleginél jobban elkerülhető lenne, hogy a bírók, akár tudat alatt is, de a nevek befolyása alá kerüljenek, a teljesítmény szigorú megítélése helyett. Ez pedig döntő. Mert — például — „a legjobb magyar tornász” személye nem törvényszerűen esik egybe minden alkalommal „az adott versenyen legjobb tornász” személyével, a zsűrinek pedig az utóbbit kell meghatároznia. Dávid Sándor Molnár Imre végig összeszorított foggal csatázott, és még a legutolsó napon, a legutolsó nyújtógyakorlat végéről sem „felejtette le” a duplaszaltót 11 urant nappal a TK előtt Rajki Béla a postavai kezdő hetest tervezi Nyár, napfény, szikrázóan kék víz. . . Ilyenkor nem kell sokat nógatni a válogatott vízilabdázókat. Ráadásul olyan nézősereg figyeli kíváncsian legjobbjainkat, hogy egy-egy bajnoki meccsre is elfogadnánk. Persze, sok a napozó, a páholyok és a lelátó padsorait csinos, fiatal lányok népesítik be. S a pólósok sem mentesek minden férfiúi hiúságtól. Jótékony dopping az ilyen közönség! Külön műsorszámmal kezdődik a program, fényképezéssel. Az MTI két, kitűnő fotóriportere készít portrékat a játékosokról. És mi sem természetesebb: a fiúk zöme néhány napos borostával az állán jelenik meg, többen fogadkoznak, hogy éppen most kezdenek bajuszt növeszteni. — És így akarnak sztárfotókat csináltatni magukról — háborog Rajki Béla szövetségi kapitány, de a csapatképhez már ő is mosolyogva áll oda. Hursai iff a jaktídv, s egyszerűen nem lehet elképzelni, hogy az együttesen belül bárki kivonja magát a bizakodó, derűs hangulat hatása alól. — Pedig akad gondunk éppen elég — panaszkodik a kapitány már a bemelegítés alatt. — Az egyetemi, főiskolai vizsgaidőszak kellős közepén vagyunk. Hámori most is hiányzik, Sárosi, Szívós, Magas és a többiek pedig az elkövetkező napokban vizsgáznak. Lesznek például kötelezettségek még a Tungsram Kupa alatt is. Délelőtt vizsgázni, délután játszani — hát nem éppen a legkönnyebb feladat. Közben előkerülnek a sárga Volt-labdák, záporoznak a lövések Molnár és Cservényük kapujára. Nem mindennapi bombákat látunk, a két kitűnő kapus gyakran meg sem tud mozdulni egy-egy villanást követően. Az egyik oldalon a válogatottak fehér sapkát vesznek fel, a másikon a legjobb ifjúságiak — az olimpiai keret állandó edzőpartnerei — feketében készülődnek. Molnár — Pócsik, Magas, Faragó, Kásás, Szívós, Sárosi öszszeállításban kezd a válogatott. Egyik lendületes támadás követi a másikat, de az ifik egy percig sem tisztelik ellenfeleiket. Debreczeni például alaposan gyötri Szívóst a kapu elött. Gyarmati Dezső, a kapitány egyik segítőtársa meg is jegyzi: — Kemény fiú ez a Debreczeni! Persze, Szívóst sem kell félteni. Sokat mozog, végül négyméterest harcol ki, amelyből Sárosi nagy gólt lő a fiatalok kapuját védő Cservényük hálójába. — Némi fáradtság látszik a játékosokon — magyarázza Rajki Béla. — Nem tartottunk szünetet a bajnokság befejezése után, mindennap kétszer edzünk. Ez az edzőmeccs is például hatszor tíz pereist tart. Közepes az együttes formája, s talán egyedül Görgényi tartja egyenletes szinten kirobbanó erőállapotát. Szerencsére a jugoszlávokkal a vasárnap kezdődő és csütörtökig tartó torna utolsó napján találkozunk, addigra belelendülhetünk. Cserék következnek: Pócsik, Magas és Faragó helyére beáll Bodnár dr., Konrád III dr. és Görgényi. Helyet cserél a két kapus is, mindkettőjüknek bőven akad dolga. A szövetségi kapitány sípszava időnként megállítja a játékot, rövid utasítást ad, nemegyszer újrajátszat egy-egy akciót. Bármennyire is kedvezőtlen az időpont, s nem éppen rózsásak az előjelek, mégiscsak ezek az utolsó simítások a legrangosabb hazai nemzetközi esemény, az idén másodízben sorra kerülő Tungsram Kupa előtt. Az ellenfelek csupa régi rivális. A „nagyok” közül egyedül a szovjet válogatott marad távol. A Szigetre várjuk az olimpiui jugoszlávokat, az amerikai, a holland, a nyugatnémet és a ■román együttest. Parádés öt vízilabdanapra van tehát kilátás!★ Rajki Béla szövetségi kapitány kijelölte a Tungsram Kupán szereplő tizenegy játékost. Eszerint Molnár, Cservenyák (kapusok), Görgényi, Bodnár dr., Faragó, Kásás, Sárosi, Szívós, Konrád III dr., Pócsik. Magas. Ha nem jön közbe semmi, akkor az Egyesült Államok elleni,, vasárnapi, első mérkőzésen a Pescarában kitűnően bevált hetes (Molnár — Görgényi, Bodnár dr., Faragó, Kásás, Szívós, Sárosi) kezd.Serényi Péter Rangos eredmények a Népszava Kupa nyitányán (Folytatás az oldalról) és a jól hajrázó Magyar is 8:40-en belül futott. Az első napot a két 400 m-es döntő zárta. A női számunkra nagyon kellemes meglepetéssel. A célegyenes közepén még a szovjet futónők voltak elöl, a cél előtt 40 méterrel azonban Orosz nagyszerűen erősíteni tudott és nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó utánpótláscsúccsal elsőnek ért célba. A férfiak versenyén Kuba futói imponáltak hármas sikerükkel. FÉRFIAK 100 m: 1. Abdulai (nigériai) 10.6, 2. Majekodunmi (nigériai) 10.6, 3. Magyar (Bp. Honvéd) 10.7, 4. Oyebami (nigériai) 10.7, 5. Lépesd (Mohácsi T.) 10.8, 6. Bátori (U. Dózsa) 10.8. (2.6 méteres ellenszél.1) 110 m gát: 1. Milassin (Bp. Honvéd) 14.0, 2. Cech (csehszlovák) 14.0, 3. Topor (Csepel) 14.5, 4. Bognár (KÖZÉRT) 11.7, 5. Bercsényi (BEAC) 14.7, 6. Deák (Csepel) 14.9. (1.8 m-es ellenszél) 400 m: 1. Juantorena 46.3, 2. Tiiana 46.9, 3. Gutierrez 47.0 (mind kubai), 4. Tomonaga (japán) 47.2, 5. Orungbemi (nigériai) 47.3, 6. Ojo (nigériai) 47.5. Fügedi (II. Dózsa) 17.9-cel döntőbe jutott, de ott nem indult el. 1500 m: 1. Molnár Gy. (Vasas) 3:44.5, 2. Moravcik (csehszlovák) 3:44.8, 3. Rettenbecher (osztrák) 3:46.2, 4. Honti (PVSK) 3:46.6, 5. Havel (csehszlovák) 3:46.8, 6. Sach (csehszlovák) 3:47.5 (részidők: 58 , 2:00.5, 3:01.6). 3000 m akadály: 1. Kondzio (lengyel) 8:32.8, 2. Kojama (japán) 8:32.8, 3. Hazai (Vasas) 8:38.8, 4. Magyar (Bp. Honvéd) 8:39.2, 5. Juhász (MVSC) 8:44.1, 6. Mendoza (kubai) 8:44.4, 7. Máté (U. Dózsa) 8:45.2, 8. Tóth M. (REAC) 8:50.0. 4x100 m: 1. Nigéria 40.7. 2. Magyar válogatott (Papp, Lépesd, Bátori, Bán,hidi) 41.3. Távol: 1. Broz (csehszlovák) 786, 2. Kalocsai (Bp. Honvéd) 783, 3. Kandár (MAFC) 760, 4. Väinanen (finn) 756, 5. Katona (Bp. Honvéd) 755, 6. Margitics (U. Dózsa) 737, 7. Cabaj (lengyel) 733, 8. Tomasik (lengyel) 733. Rúd: 1.Viskovics (U. Dózsa) 480, 2. Markowski (lengyel) 470, 3. Kalmár (Bp. Spartacus) 470, 4. Schulek (Vasas) 470. Diszkosz: 1. Bruch (svéd) 64.20, 2. Tégla (SZVSE) 61.48, 3. Fejér (Bp. Honvéd) 60.34 , 4. Murányi (Bp. Spartacus) 59.18, 5. Moreno (kubai) 55.10, 6. Faragó (DVTK) 54.92. Súly: 1. Ivancsics (jugoszláv) 18.90, 2. Teveli (Vasas) 18.69, 3. Holub (Bp. Honvéd) 18.37, 4. Faragó 17.83, 5. Lehtonen (finn) 17.22. NŐK 100 m: 1. Nemesháziné (Vasas) 11.9, 2. Szabóné (Vasas) 11.9, 3. Kiss M. (DKSE)11.9, 4. Kapfer (osztrák) 12.0, 5. Papp (Vasas) 112.3, 6. Frankné (Bp. Honvéd) 12.3. (0.9 m-es ellenszél) 4x100 m: 1. Bp. Honvéd 47.7, 2. Vasas 48.9. A válogatott (Kiss, Szabóné, Balogh, Nemesháziné) betelejtés miatt feladta. 400 m: 1. Orosz (UI. Dózsa) 53.5, országos utánpótlás csúcs (régi: 54.6, Séfer 1970 és Orosz 1972), 2. Csicsajeva (szovjet) 53.6, 3. Komardina (szovjet) 53.6, 4. Massing (osztrák) 54.8, 5. Lázár M. (D. Építők) 54.9, 6. Aigner (osztrák) 56.0. 1500 m: 1. Ligetkutiné (Bp. Építők) 4:17.1, 2. Rajher (jugoszláv) 4:18.6, 3. Zsilák I. (Békéscsabai Előre Sp.) 4:18.7, 4. Kulcsár (Vasas) 4:19.0, 5. Völgyi (Bp. MEDOSZ) 4:19.3, 6. Linca (román) 4:19.7 (részidők: 68.1, 2:19.4, 3:29.8). Távol: 1. Garbey (kubai) 624, 2. Ziegner (U. Dózsa) 616, 3. Woth (BEAC) 608, 4. Tóth V. (MTK) 592, 5. Balatoni (U. Dózsa) 590. Diszkosz: 1. dr. Kleiberné (U. Dózsa) 54.94, 2. Abaháziné (U. Dózsa) 53.90, 3. Nyitrai (DVTK) 51.48, 4. Loidl (U. Dózsa) 48.20. Gerely: 1. Paulányi (Bp. Honvéd) 59.90, 2. Kucserka (II. Dózsa) 55.42, 3. Urbancsics (jugoszláv) 54.64, 4. Ránkyné (REAC) 52.68, 5. Pálffy (TFSE) 51.20, 6. Zörgő (román) 50.86. • Meghívásos utánpótlás számok. Női 800 m: 1. Takács (Paks) 2:15.6, 2. Laskai (SZVSE) 2:16.6, 3. Madlovics (Bes. Előre Sp.) 2:17.3, 4. Laczó (Bcs. Előre Sp.) 2:17.5, 5. Kovács E. (Gy. Dózsa) 2:17.6. Férfi 1000 m: 1. Golács (Előre) 2:29.3, 2. Bocska (Vasas) 2:31.1, 3. Csernok (Váci G.) 2:31.5. A pénteki versenynap műsora: Férfi 200 m, 800 m, 5000 m, 400 m gát, magas, hármas, gerely, kalapács, női 200 m, 800 m, 100 m gát, magas, súly. MEGÉRKEZTEK A KALAPÁCSVETŐK A Népszava Kupa-verseny pénteki számaira újabb külföldi atléták érkeztek csütörtökön. Az NDK-ból Sachse kalapácsvető és Hanisch gerelyhajító. A nyugatnémeteket három kalapácsvető, az idei világrangelső Riehm, továbbá Klein és Rieck, a gerelyhajító Wolfermann és a magasugró Magnus képviseli. A finn gerelyhajítók közül Liitonen érkezett meg, honfitársát, Kinnunent szerdán gépkocsibaleset érte. LEGÚJABB A Potsdamban rendezett atlétikai versenyen a 21 éves Annelie Erhardt (NDK-beli) a 100 m-es gátfutásban 12.5 mp-cel világcsúcsot állított fel. A régit honfitársnője, Balzer tartotta 12.6-tal. Ezenkívül több figyelemre méltó eredmény született. A 100 m-es női síkfutásban Strophal (NDK-beli) 11 mp-cel beállította a világcsúcsot, a holland Van Gool 11.1 egyes országos csúcsot ért el. 200 m: Strophal 22.7, Van Gool 28.0. 1500 m: Hoffmeister (NDK-beli) 4:10.8, Jehlicková (csehszlovák) 4:11.0. Férfiak. 100 m: Ramirez (kubai) 10.1, Bombach (NDK-beli) 10.1. 200 m: Schenke (NDK- beli) 20.3, csúcs. Hármas: Drehmer (NDK-beli) 17.20, csúcs: Perez (k) 16.72. Portisch előnye fél pont Las Palmasban a nemzetközi sakkverseny 13. fordulójában Portisch a spanyol Medinával játszott. A két nemzetközi nagymester a 36. lépés után döntetlenben egyezett meg. További eredmények: Bronstein (szovjet)- Pomar (spanyol) döntetlen, Andersson (svéd)—Walcaker (spanyol) 1:0, Menvielle (spanyol)—Lehmann (NSZK-beli) 1:0, Huguet (francia) — Dominguez (spanyol) döntetlen, Gheorghiu (román) — Benkő (amerikai) döntetlen, Szmiszlov (szovjet)—Tatai (olasz) 1:0, Larsen (dán)—Visier (spanyol) 1:0. A versenyben Portisch vezet 10.5 ponttal, 2. Larsen 10, 3. Szmiszlov 9.5 ponttal. Hét döntetlen a 11. fordulóban A Tóth L. nemzetközi sakkemlékverseny 11. fordulójában csak Csontnak sikerült győznie, a további hét játszma döntetlent hozott. A szovjet Szuetyin fél ponttal vezet. Eredmények: Cseri— Tóth B. 1:0, Tábor—Lengyel döntettem, dr. Paoli (olasz) —Espig (NDK-beli), döntetlen, Ribli — Forintos döntetlen, Ghitescu (román) — Polgár döntetlen, Radulov (bolgár)— Kapengut (szovjet) döntetlen, Deze (jugoszláv) — Szuetyin (szovjet) döntetlen, Bilek—Dely döntetlen. Az élcsoport állása: Szuetyin 8, Dely, Ribli 7.5 — 7.5, Cser, Radulov 7 — 7 pont. Eognór sikere OEsstynbcin A lengyelországi Olsztynban hét ország összesen 40 lovasa részvételével csütörtökön nemzetközi lovasverseny kezdődött. Először a nemzetközi versenyeken már részt vett lovak álltak starthoz díjugratásban. A győzelmet 32.7 mp-cel a szovjet Mrugala szerezte meg. Ezután a nemzetközi összecsapáson még nem szerepelt lovak versenye következett,s a győzelmet, 30 résztvevő közül, a magyar Bognár Sándor szerezte meg Betty nevű lovával. Ezzel elnyerte a lengyel mezőgazdasági miniszter díját is. Péntek, 1972. június 16.5