Népsport, 1972. december (28. évfolyam, 288-312. szám)

1972-12-01 / 288. szám

Négyen Ausztráliában Négy magyar teniszező számára meghívás érke­zett Ausztráliából. Szer­dán a Magyar Tenisz Szövetség elnöksége el­fogadta Jásdfalvi Béla szövetségi kapitány ja­vaslatát. Eszerint a Ki­rály Kupa döntője után Baranyi, Machán, Ta­­róczy és Varga képviseli színeinket a távoli ver­senysorozaton. Meglepő, hogy nem tarthat az uta­zó csapattal Sze­ke Péter. Jákfalvi Béla elmondotta, hogy Szőke az egész évet megállás nélkül végig­játszotta. Mivel a közel­jövőben az Egyesült Álla­mokba utazik, a szak­vezető helyesnek tartotta, ha a VM Egyetértés játé­kosa a KK-döntő után Madridból hazatér. Rövid pihenő után így nyugodt körülmények között ké­szülhet a jövő feladataira. Hatvanban lesz a harmadik A női NB I-es asztali­tenisz csapatbajnokság idei utolsó mérkőzése a Postás SE és az Egri V. Meteor csapatai között december 3-án, vasárnap kerül sorra. A két csapat jelenleg azonos pontszámmal áll a bajnoki táblázat utolsó előtti helyén, s közöttük a harmadik mérkőzés dönti el, melyikük kerül a kiesés sorsára. E talál­kozót a szövetség Hatvan­ba (Bajcsy Zs. u. 8.) írta ki. A mérkőzésre a fővá­rosból visznek asztalokat, és a viadalon nemzetközi minősítésű játékvezetők működnek majd közre. Budapest— Észak­lesn­ye­tország Érdekesnek ígérkező kettős jégkorong váloga­tott találkozóra kerül sor a hét végén a Kisstadion­ban. A Budapest néven szereplő magyar váloga­tott Észak-Lengyelország legjobbjait látja vendé­gül. A csapatot a Cserepo­­vecben tartózkodó Csap­­linszkij távollétében dr. Margó György készítette fel A magyar keret. Ka­pusok: Balogh, Kovács. Hátvédek: Krasznai, Treplán, Bánkuti, Enye­­di, Szeles, Gogolák, Palotás II, Závory. Csatá­rok: Kereszty, Mészöly, Havrán, Póth, dr. Bikár, Deák, Galambos, Meny­hárt, Bálint, Tasi, Sziget­vári, Kolbenhayer, Föld­vári. Északi fény Lényegében a verseny­szezon végén, a holt idény ,,éjszakájában” is­­ fény­nyel világít a magyar bir­kózás. Szakszervezeti kö­töttfogású válogatottunk Északot, Finnországot nagy sikerrel járta meg. A Haukiputaan Heitto együttesét, csapatmérkő­zésen, 10:2 arányban győzte le, majd Nemiben nyolc súlycsoport egyéni győzelmét szerezte meg, finn, norvég és svéd bír­­kózók előtt. 52 kg: 1. Doncsecz. 57 kg: 1. Torba. 62 kg: 1. Réczi. 68 kg: 1. Steer, 2. Torna F., 3. Bá­róik. 74 kg: 1. Hegedűs M., 2. Torna M. 82 kg: 1. Hegedűs Cs.­­mérkőzései­ről felsőfokokban számolt be a helyi sajtó). 90 kg: 1. Bajkó, 3. Séllyei. Ne­hézsúly: 1. Maróthy. Vasas-vívók Bécsben A hét végén pezsgő ví­vóélet zajlik az osztrák főváros pástjain: Bécs város nemzetközi vívó­­bajnokságán neves kül­földi versenyzők talál­koznak egymással. Ma­gyar részről a Vasas kardcsapata indul a több napos versenyen. Kovács Attila, Kovács Tamás, Hammang Ferenc, Meszéna Miklós és dr. Moravcsik Endre csü­törtökön elutazott a ver­seny színhelyért Bkl ■ m­mnk Népsport A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA PÉNTEK, 1972. DECEMBER 1. ♦ fji: 1 forint ♦ XXVII. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM Európa legjobbjai a Sportuszodában Számoljuk az órákat... Nem a nagy esemény bűvöletében jelentj­ük most ki: pénteken a kora esti órákban az utóbbi évek valóban legj­elentősebb vízilabda mérkőzéssorozata kezdődik a margit­szigeti Sportuszodában. Igaz, a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjében „csak" klubok ta­lálkoznak. De milyenek! Olyan együtteseket lát­hatunk három napig, amelyek hazájukban a válo­gatott gerincét adják. Világklasszisok szállnak vízbe a szigeti fedettben! Három év után ismét láthatjuk a legjobb szovjet vízilabdázókat, s ismét Budapesten üdvözölhetjük a nagyhírű jugoszlávo­kat, valamint a román bajnokot. S most nézzük az előkészületek utolsó óráinak filmjét. OSC—Dinamó Bukarest és CVSZK Moszkva—Partizán Belgrád összecsapás a BEK-nyitányon MÁR A MARGITSZIGETEN EDZETT A NÉGY EGYÜTTES Hár­om világklasszis randevúja a medence partján. Balról jobbra: Szandics (Partizán) edzés közben, Dolgusin (CVSZK) edzés előtt és Szívós (OSC) edzés után. S köztük egyelőre tétlenül: a labda. Péntek délutántól már bizonyára hiába keresne a fotoriporter ilyen békés, idillikus képet a Sport­uszodában (Geleta Pál felv.) SZERDA DÉLUTÁN. Szín­hely a belgrádi pályaudvaron az egyik elsőosztályú vasúti ko­csi fülkéje. Indul a Partizán Budapestre. Az edző, Vlaho Or­­lics érkezik elsőként, kényelme­sen elhelyezkedik az ülésen. Befut Mirko Szandics is. Kelle­mes beszélgetés kezdődik, s az­tán Szandics hirtelen a zsebé­hez kap. — Nincs nálam az útlevelem? — sápad el. — Ez egyszerűen érthetetlen — replikázik Orlics. — Nem elő­ször utazol külföldre. Hogyan lehetsz ilyen feledékeny? Szó szót követ. S most az edzőn a sor. Ő kap a zsebéhez, s ő sápad bele a felfedezésbe: ő is otthon felejtette útiokivá­­nyait. — Gyerünk! — pattan fel Szandics. Ez történt Belgrádban. S a folytatást már Újvidéken mesé­lik el társaiknak Orlicsék. Ta­xival rohantak haza az útleve­lekért, majd Szandics kocsijával vették üldözőbe a vonatot. S utolérték.. . CSÜTÖRTÖK REGGEL. A fentebb említett tényt bizonyít­ja, hogy ekkor már a teljes tár­saság gyülekezik a margitszigeti Nagyszálló halljában. — Jól aludtunk, kipihentük az utazást — közli a hórihorgas, nagybajuszos Marovics. — Most reggelizni indulunk, aztán irány az uszoda. CSÜTÖRTÖK DÉLELŐTT. Orlics pattog a parton. Energi­kusan vezényli fiait. Két cso­portra osztotta a csapatot. Az egyik társaság úszik, a másik kapura lő. Mi­közben Misa Ra­dont, a belgrádiak csapatveze­tőjét kérdezzük: — Milyen formában érkeztek Budapestre, mit várnak a BEK- döntőtől? — Szerintem most jobb for­mában van a csapat, mint bár­mikor a múltban BEK-mérkőzés előtt. Az kétségtelen tény, hogy bizonyos fokú átalakuláson megy keresztül a társaság. Az öregek a visszavonulás gondolatával foglalkoznak, a fiatalok most kezdik átvenni a helyüket. — Ezek szerint nem tartja esélyesnek a Partizánt? — De igen! Legalább annyi­ra, mint az OSC-t, vagy a CVSZK-t. Jankovics remek for­mában van. Ő valósággal ma­gával ragadhatja az egész együt­test, s akkor... — Milyen kezdő csapatot ter­veznek? — Ez mindig az ellenféltől függ. Jankovics, Szandics, Peri­­sics, Belamarics, Marovics mel­lett biztos, hogy szóhoz jut An­­tunovics, Rudics, Sztamenics, Szofianics és Segri is. CSÜTÖRTÖK DÉLUTÁN. Is­mét a Nagyszállóban. Megérkez­tek a moszkvaiak és a bukares­tiek is. Szemjonov és Corcec azonban ebéd után kötelező pi­henőt rendelt el fiainak, így csak egy rövid pillantást vetünk a szobabeosztásokra: rengeteg az ismerős név. Itt van Dolgu­­sin, Oszipov, Zsmudckij, Aki­­mov, Guljajev, a román váloga­tottak közül Huber, Kroner, Novac, Zamfirescu, a két Po­­pescu. „Félelmetes” névsor! CSÜTÖRTÖK ESTE. Forrt a víz a szigeti fedettben. Szinte egymásnak adták a vízilabda­kapukat a BEK-döntő csapatai. A jugoszlávok kezdtek legko­rábban. Orlics egy percet sem engedélyezett játékosainak, gyors bemelegítés után változa­tos, labdás gyakorlatok szere­peltek a programban. Szandi­(Folytatás a 4. oldalon) Holnap már csak az eredményre emlékezünk! A Tatabányai Bányász kupagyőzelmét még a helybeliek is vegyesen értékelték. Nem kis számmal akadtak ugyanis, akik az összeállításokból azt a következtetést vonták le, hogy az ellenfél, az olasz FC Bologna erősen tartalékos gárdával lépett pályára, s ilyen „vegyes együttest” ugyebár nem nagy dicsőség legyőzni. Igenám, de az olasz újságírók­nak Rothermel, Laczkó és Kőműves kimaradása a kezdő csapatból okozott gondot! Megvitattuk tehát, hogy mikor tartalékos egy csapat? És ha a Bologna valóban eltaktikázta magát, ha eredetileg úgy képzelték, hogy ilyen összeállítás­ban is képesek egy döntetlenre , miért rontsa ez el a m­i örömünket? A Bányász egy félidőn át - függetlenül az ered­ménytől - jól játszott és rúgott három szép gólt, össze­törték az olaszok betonvédelmét, s­­ holnap már csak min­denki az eredményre emlékszik majd! (Visszapillantásunk a 3. oldalon.) igazi labdarúgás­i sikerélménnyel Talán nem veszik zokon a nagyválogatott tagjai, ha most nem az ő edzőmérkőzésüket értékeljük részletesen, hanem a magyar-lengyel utánpótlás-találkozót. A magyar fiatalok ezen a mérkőzésen meglepetést okoztak. A jó nevekből álló csapat 45 percen keresztül igazi, korszerű labdarúgást pro­dukált Annyi korholó szó után végre öröm volt leírni a jót, a szépet és a dicsérő jelzőket. Ezután a találkozó után lehet csak igazán sajnálni a jugoszlávok elleni csúfos EB-veresé­­get. Várhiai Pál, a csapat egyik edzője elégedetten nyilat­kozott a lengyelek elleni játékról. Tóth András, a mérkőzés egyik hőse arról beszélt, hogy mindegyikük meg akarta mu­tatni, mit tud. Ha hétről hétre hasonló teljesítmények­ről hall az, aki hátat fordított a labdarúgásnak, akkor biztos, hogy visszatér és ismét telt házak előtt zajlanak majd le a mérkőzések. De ehhez egy jó, színvonalas, helyenként káp­rázatos 45 perc még nem elegendő. (Visszapillantásunk a 3. oldalon.) ! Tömegjelenet a lengyel utánpótlás kapuja előtt. Skromny kapus elöklözi a labdát a fejelni készülő Horváth elől. Jobbra Kiss Tibor készül megadni magát Zmudának és Rzesnynek (Demény Gyula felvétele) ­ Sárosi ellenfél­nézőben Tbilisziben • Sok dolga volt az MLSZ fegyelmi bi­zottságának • Újabb előkészületi mérkőzést játszott az ifjúsági váloga­tott • December 10-én II. Dózsa-Bp. Hon­véd, FTC—Vasas a Népstadionban • 23 sárga lap

Next