Népsport, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-01 / 26. szám
XXIX. 26. ♦ 1973. február 1 LABDARÚGÁS NEM CSAK AZ NBI-BEN ZAJLIK AZ ÉLET Hogy szalad az idő! Még csak most ért véget az őszi idény, s néhány hét múlva ismét bajnoki pontokért gurul a labda. És nemcsak az NB I-ben . .. Mint ahogy egyébként sem csak az NB I-ben zajlik az élet. Alapoznak, készülnek az alacsonyabb osztályú együttesek is. Róluk kevesebb szó esett eddig. Jobbára csak úgy, mint NB I-es labdarúgócsapataink edzőtársairól. Pedig ők is épp úgy futottak, emeltek súlyt, medicinlabdát, koptatták a tornaszereket és a felszerelést, ahogyan a „nagyok”. És ők épp oly boldogan lélegeztek fel, ha edzőjük közéjük dobta a pettyeseket, mint a legmagasabb osztály labdarúgói. Összeállításunk az alacsonyabb osztályokban játszó csapatok felkészüléséről ad hírt. A Haladás VSE-ről, a Győri MÁV DAC-ról, a Volánról, az MGM Debrecenről és két még „kisebb" csapatról: a Postás SE-ről, meg a Köteles SE-ről. A „San Síróban” Hetente négyszer megtelik a „San Siro”. Heves csaták színhelye január 16 óta. Kicsit egyenetlen a talaja, sok domb, lejtő tarkítja, de ilyenkor, télen ez is megteszi. Hogy a játékosok szeretik-e? Ezt nem lehet állítani. Azt mondják, jobban szeretik a sík, füves terepet. Ráadásul még rendes kapuk sincsenek! Az edző viszont esküszik rá, hogy ennél jobb nem kell! Mi is csatlakozunk az edzőhöz. A „San Siróban” valóban nagyszerűen lehet alapozni. Ráadásul még vízum és útlevél sem szükséges hozzá. Elég, ha felül az ember egy tízes villamosra, pár száz métert gyalogol, s máris ott találja magát. Hol? A megyeri dombokon. Itt ütötte fel tanyáját — csakúgy, mint az elmúlt években — a Köteles Jenő SE. A Budapest I. osztályú labdarúgócsapat nagyon készül a bajnokságra. Már kétszer botlott meg az utolsó pillanatban, s maradt továbbra is a BLSZ I-ben. Tavaly például az első helyen állt, amikor az utolsó fordulóban egy már kiesett csapatot — a HPSE-t — látott vendégül. Nagy meglepetésre vereséget szenvedett és viszszazuhant a negyedik helyre. (A harmadik még feljutó!) Végül rosszabb gólaránya miatt nem került az NB III-ba. Most, a tavaszi idény előtt ismét ott vannak az élbolyban. Pontosabban a harmadik helyen. Molnár Gyula edző alaposan megdolgoztatja az alapozási időszakban játékosait, nehogy mégegyszer banánhéjra lépjenek! Újra a legjobbak közé! A Haladás VSE labdarúgói az előző hat évben a legmagasabb osztályban szerepeltek. Most a másodikvonalban játszanak. Vajon milyen változást jelent ez az együttes felkészítésében? Kérdésünkre Palicskó Tibor, a vasutasok edzője válaszolt. — Nincs, s nem is lehet különbséget tenni a felkészítésben. Most nem az NB I-ben küzdünk a kiesés ellen, hanem az NB I B-ben az első vagy a második helyért, vagyis a feljutásért. Ez ugyanolyan intenzitást kíván. Éppen ezért már január 3-án megkezdtük az alapozást Szombathelyen. Két nappal később , három hétre Harkányfürdőre utaztunk, ahol jó feltételek, kitűnő körülmények között, és főleg kedvező időjárásban készülhettünk. — Az ősziidény előtt mindössze tíz nap állt rendelkezésemre, hogy megismerjem a fiúkat. Nehezen rázódtak össze, nehezen állt helyre a lelki egyensúly. Talán ezért is kerültünk olyan későn a táblázat élére. Először az idény közepén, majd a befejezés előtt négy héttel ugrottunk az élre. Most egypontos előnnyel várjuk a tavaszi rajtot. — Sikerült pótolni a nyáron elmaradt alaposabb felkészülést? — Korán elkezdtük a technikai és a taktikai elemek gyakorlását, természetesen napirenden tartva az erőgyűjtés nem kevésbé fontos feladatait. — Milyennek minősíti a felkészülés eddig eltelt napjait? — A korábbi munkámban kialakult NB I-es szempontokat igyekeztem megvalósítani. A négyhetes alapozási időszakban negyvenhárom edzést tartottam, s mintegy másfélszáz kilométert futottak a fiúk. A felkészülésünk egyébként kilenc hétig tart, amelyben nyolcvanhét edzés szerepel. Terveink szerint február 8-tól 18-ig bulgáriai túrára megyünk. Három mérkőzést játszanánk, s remélem, erre jós pályaviszonyok között kerül sor. — Mik a legnagyobb gondjai? — Szerencsére nincsenek különösebbek, elégedett vagyok a játékosok magatartásával. Mindenki lelkiismeretesen végezte az alapozást, ha a foglalkozások részben „monotonok” is voltak. — A sérült játékosok közül kikre számít a tavasszal? — Balogh porcműtéte sikerült, az orvosa által engedélyezett egyenes futásokat kitűnően bírta. Bokor, aki szeptember 15-én játszott utoljára, szintén gyógyulóban van. Minden remény megvan arra, hogy a rajtnál ő is ott lesz. Navratil játéka kétséges. A hosszú ideig sérüléssel bajlódó Iszak viszont teljes értékű munkát végzett. Rá is számítok tavasszal. Bizalmat kapott az újonnan kialakított huszas keretben Horváth Sándor és a fiatal Király. Az utóbbinak az edzőmérkőzéseken nyújtott teljesítménye alapján helye lehet a középpályán. — És a két diákjátékos? — Szabó Ferenc és Kőhalmi a háromhetes harkányi alapozásból csak másfél hetet tudott velünk tölteni iskolai tanulmányai miatt. Ám ez idő alatt szorgalmukkal elégedett voltam. — Milyen a csapatszellem? — Példás! A hangulat is kitűnő. Úgy érzem, játékosaimban is erősen él a sok-sok vasi szurkoló vágya: visszakerülni a legmagasabb osztályba! Ahogy az „öreg” látja Már nem tartozik a fiatal sportolók közé. Dús, fekete haja alatt néhány barázda redőzi homlokát. Tekintélyes, sikerekben gazdag sportmúlt áll mögötte. Több mint egy évtizeden át szerepelt az NB I-ben. Három ízben tagja volt a nemzeti válogatottnak is. Számtalan csatában edződött. Az idén már huszadik alapozását végzi. Tóth Lászlónak hívják, s az NB I B-s MÁV DAC kapusa. A délelőtti és délutáni edzés, vagy ahogy ők mondják: a két „műszak” között a balatonfüredi Vasutas Jótékonysági Üdülő egyik első emeleti szobájában beszélgettünk. A téma az alapozás. — December közepén fejeztük be a múlt évi munkát, s január 8-ig kaptunk szabadságot. Örültünk a pihenésnek, de már vártuk a kezdést. Az emberben évek óta kialakult életritmusból nem lehet könnyen kiszakadni. . Még egy hét sem telt el, s már akaratlanul is a pályára indultunk. Egy kis mozgásra, mert már nagyon hiányzott. A rögtönzött lábtenisz- és fejelőcsaták olyan örömet okoztak, mint gyermekeknek a játék. — Január 8-án legálisan is elkezdtük a felkészülést. Ekkor már mesterünk, Kovács Imre bácsi „koreográfiája” alapján dolgoztunk. Szabadban, jó időben, viszonylag kedvező körülmények között. Sokat meresztünk és — sajnos — előkerültek a súlyzók, a medicinlabdák, a gumikötelek is, de nagy-nagy örömünkre labdát is láttunk. Persze, eleinte csak ritkán és rövid időre. Amikor fáradni látszott a társaság, Imre bácsi közénk dobta a pettyest, s mi úgy csaptunk le rá, mint az éhező farkasok a nyers húsra. Január 17-én érkeztünk ide, Balatonfüredre. Ismerősként fogadtak bennünket, hisz már harmadik éve alapozunk itt. Naponta kétszer tartunk edzést. Számomra a délelőttiek a kellemesebbek. A szabadban mindig jobban érzem magam. A lehetőséget kihasználva, még fakutyázunk és jégfocimeccset is rendezünk a Balaton jégpáncélján. — A délutáni edzések már kevésbé örvendetesek. Ilyenkor a Dóczy gimnázium tornatermét vesszük birtokunkba, s a kétórás edzések már közel sem aratnak olyan sikert, mint mondjuk a jég foci. Meg hát az is igaz, hogy jobban érezzük magunkat a pályán, mint a bordásfalon. — Minden jónak — és rossznak — egyszer vége szakad. Pár nap múlva hazaköltözünk, s kezdődik a formábahozás — soksok mérkőzéssel. Azután — öt hét múlva — indul a bajnokság. Amikor búcsúztunk, még megjegyezte a kapus: — Nehéz tavasz előtt állunk, de ott leszünk az élbolyban! A Postás új irányítószámot szeretne! A Postás SE sporttelepe minden bizonnyal a legszebbek közé tartozik. Kulturált, szép öltözők, csodálatos edzőcsarnok az asztaliteniszezőknek, a labdarúgóknak pedig egy füves „mérkőzéspálya” és egy földes edzőpálya áll rendelkezésükre. Csakhogy most tél van, s az edzőpályára a legnagyobb jóindulattal sem lehet ráfogni, hogy földes. A partvonal mentén kisdiákok által fényesre csiszolt csúszka. Vagy hat-nyolc méter hosszú. A kapuk előtt vastag a jégpáncél. És a labdarúgók készülnek. Itt, a jégen. Igaz, az edzőcsarnokba vágynak, zúgolódnak magukban, nekik miért nem jut ilyen? Az igazság az, hogy jut, de csak nagyon pici része a csarnoknak. S ha ezt birtokukba veszik, akkor már a jégre kívánkoznak, hogy megszabadulhassanak a „kínzószerektől”. A múlt vasárnap edzőmérkőzést játszott a Postás SE. NB I-es csapatot látott vendégül — a VM Egyetértést. Az, hogy az élvonalbeli együtteseink a felkészülésnek ebben a szakaszában edzőmérkőzéseket játszanak — természetes. Arra már ritkábban gondolunk, hogy partnereik alacsonyabb osztályú csapatok. Vajon az NB I-es és NB III-as focisták egyszerre érkeznek a formábahozás időszakához? Kun Vilmos, a postások edzője nemmel válaszolt a kérdésre. — Mi február hetedikére terveztük az első edzőmérkőzést. De megkeresett bennünket a VM Egyetértés, s mi segítettünk rajtuk. Azt hiszem, ez kötelességünk, hiszen félig-meddig ők is zuglóiak. Persze, nem is bánom, hogy az elképzeltnél hamarabb „jött össze” az első találkozó. Csak ez a talaj ... A játékosok egymás után pottyantak le a jeges földre, a kapusok a legkisebb vetődést sem merték megkockáztatni. Érdemes egyáltalán ilyen körülmények között pályára lépni? — Kérem, mi annak idején akár jégpáncélon is hajlandók voltunk játszani — így az edző. — örültünk, ha labdát láthattunk. De hagyjuk a múltat. Nem panaszkodhatok a fiúkra. Január 10-e óta készülünk, kezdetben négy, majd heti öt edzéssel. Rendesen, becsületesen végzik az edzésfeladatokat. — A Postás, ha csak egy évre is — megkóstolta az NB II légkörét. Nem kívánják újra ezt az irányítószámot? — Természetesen szeretnénk magasabb osztályban szerepelni. De reálisan gondolkodva — nincs itt az ideje. Ha majd sikerül egységes, ütőképes gárdát kialakítani, akkor érdemes megpályázni az NB II-t. Hogy ez mikor lesz? Talán a következő bajnokságban. ,,Hát már Itt sem könnyű az élet!” — mondhatja magában Szuromi (balról), amint igyekszik túljutni egy Postás-védőn, aki — amint a kép is mutatja — nem tiszteli az NB I-es csatárt !Almási László felvétele) NÉPSPORT 3 Nincs pihenés a Perint-patak partján. A Haladás VSE labdarúgói — (balról) Farkas, Király, Németh Járszak és Horváth Z. — olyan igyekezettel forgatják a gumikötelet, mintha csak ettől függne az NB I-be jutás (Horváth Pál felvétele) ...más ma már a módi... Földes György, a Volán játékosa, miután jegyet váltott a MOM—Volán előkészületi mérkőzésre, bement a lelátóra, hogy figyelhesse társait. — A csapat minden tagja vásárolt jegyet? — érdeklődtünk az alacsony, szakállas szélsőtől, akitől sokat vártak a Volánban, s már nyolc hónapja nem játszott. — Sajnos, nem a csapattal készülök. A fiúk a közös buszszal jöttek ki a pályára, én meg otthonról. Ezért váltottam jegyet. — Nem is alapozott? — Nem. A főiskolai EB-n szerzett sérülésem, a kéztörés a mai napig nem gyógyult meg. Az orvosok szerint nem indult meg a csontképződés. — Arról is hallottunk, hogy el akart menni a Volánból?! — Ez igaz. Zalaegerszegre készültem ... De kinek kellek ennyi kihagyás után?! Fogalmam sincs, mikor léphetek újra pályára.♦ Kiss Jenő, a Volán NB I B-s labdarúgócsapatának edzője a partvonal mellett sétált fel, s alá. Hangja olykor keresztülsüvített a pályán, úgy, hogy még a tőle legtávolabb álló játékos is tisztán hallhatta szavait. Csapata a fiatal jobbszélső, Németh révén éppen gólt szerzett. Az edző lassan viszszabandukolt a felezővonalhoz. Ezt a rövid szünetet használtuk fel arra, hogy elismételjük neki a Földes keserű mondatait. — Mi az, hogy kinek kell? — csattant fel. — Olyan szükségünk lenne rá, mint egy falat kenyérre. A leggyorsabb ember a Volánban. Kitűnő szélsőjátékos, alig várjuk már, hogy felépüljön. Ismét a pálya felé fordult A legapróbb hibákra is — ott helyben — felhívta a játékosok figyelmét. — Muszáj — magyarázta —, hiszen felkészülési időnk legfontosabb állomásához értünk. Most kell kialakítani a megfelelő játékstílust. Olyan „fazon” kell a csapatnak, amelylyel nagyobb sikereket érünk el, mint az ősszel. ★ Kiss Jenő öt éve irányítja a Volán csapatát. Ez idő alatt a gárda sikert sikerre halmozott, most azonban a kiesés veszélye fenyegeti őket. — Nézze ezeket az ősz hajszálakat, mind itt szereztem. Nem nekem való munka ez! Alighanem az utolsó évimet töltöm itt. Elmegyek egy úttörőcsapathoz! Ilyen esetekben azért nem kell készpénznek venni az edző szavait. Alighogy , végére ért mondatának, csapata látványos akcióból gólt szerzett. — Gyönyörű volt, gyerekek! — tapsolt. — Ezt erőltessétek! Vajon egy fásult, megtört ember tudna így lelkesedni az edzőmérkőzésen szerzett gólnak? Aligha! ★ A keményre fagyott talajon tovább folyt a küzdelem. A MOM csapata lelkesen játszott, s nem adta meg magát egykönnyen. A Volán helyenként ügyes akciókat vezetett, de sok hiba is becsúszott. Ez persze nem baj. Hiszem a felkészülés, a formába hozás elején tartanak. A megfelelő erőállapotot a január 3-tól 16- ig tartó alapozáskor már megszerezték. Azóta is napi két edzéssel javítják az állóképességet. A „finom penge”, a folyamatos csapatjáték átalakítása az elkövetkezendő napok feladata. / Három testvér Csicsónénak %£?*& rom egy szoknyába’ — dalolják a jókedvűek. Ezt a dalt,az MGM Debrecen NB II-es labdarúgócsapatában is vígan énekelhetik, hiszen valóban három testvér játszik a csapatban, igaz, nem szoknyában, de azonos színű mezben ... Hétközi edzés következik. Legkorábban Patai bácsi három fia, a 27 éves István, a 25 esztendős Ferenc és a 22 éves László érkezik. Mindhárman állandó tagjai voltak a csapatnak, így: Patai I, Patai II, Patai III. Tizennyolcan a közülük Csürke, Terényi és Kovács máris sérült, néhány napig pihenőre kényszerülnek. Kovács (a DVSC-ből) kivárja átigazolási idejét. Akárcsak Szabó III Béla, aki „jó húsban” van, meglátszik, hogy már kihagyott fél évet. A csapatkapitány Szabó József kapus, helyettese a 3-as Divinyi Béla. A mérkőzéseken jobbára Divinyi „választ”, mert a legtöbbször Gilányi őrizte a kaput. Ki a legrégibb MGM-játékos? A 24 éves Puskás János, aki úttörőként, 12 éve került a csapatba. Az együttes 1965 óta játszik az NB II-ben. Az akkor NB III-as bajnokságot nyert csapatból már csak ketten vannak: Gilányi József és Oláh László. Ki a leggyorsabb? A válasz egyöntetű: Molnár József, a 7-es számú mez viselője, aki Nyírmártonfalván kezdte labdarúgó pályafutását. Megérkezik az edző: Nagy Mihály. Jól ismerjük játékfelfogását. — A tavaszi idényben támadó taktikát követ a csapat — mondja. És vágyát sem tartja titokban: kétszer volt már bajnokcsapat edzője, szeretnie az lenni harmadszor is. Január eleje óta naponta folyik a munka, szerdán volt az alapozás utolsó napja. A happy end: egy kis kétkapuzás. Pedig már alig állnak a lábukon. Bárkitzni is megtudjuk a to_ OUUIUWIUvábbi programot: február 5-től a Nagyerdőt Hajdúszoboszlóval váltják fel. És következik a formábahozás, amelyre lesz alkalom a gyógyvizéről híres hajdúsági városban. Az oldal anyagait írta: Fülep Kornél, Havasréti Béla, Kiss Antal és Németh Péter.