Népsport, 1973. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1973-05-03 / 102. szám
XXIX. 102. ♦ 1973. május 3. LABDARÚGÁS „A szerencsével nem lehet szerződést kötni!” A szó igazi értelmében profinak nevezhető világban már nincs mérkőzés utáni bankett. Ha mindkét fél különösen fontosnak tartja, hogy a másik jó emlékekkel gondoljon rá, akkor rendeznek egy álló fogadást a találkozó előtti napon. A mérkőzés után jókora adag altatóval mielőbb ágyba dugják a játékosokat, aztán —usgyi haza, a megszokott környezetbe, hogy kezdődhessék a felkészülés a következő feladatra. Az osztrák—magyar találkozók még ilyen szempontból is őrzik a hagyományokat. A népstadionbeli éles küzdelmet a margitszigeti Nagyszállónak erre a célra lefoglalt termében, fehér asztal mellett „vezették le” a játékosok. Ahogyan illik: magyaros ételek, egy-egy pohár bor vagy sör mellett. Természetesen nem hiányoztak a pohárköszöntők sem. Udvarias mondatok az együtt töltött napokról, jó kívánságok a jövőre nézve, ahogyan az ilyenkor illik. És — mert a mi kapcsolataink erre lehetőséget kínáltak — a szavak mögé elbújtatott éle sem hiányzott kevés, de célba találó ... Terpitkó András dr., az MLSZ elnöke például többek között azt mondta pohárköszöntőjében, hogy a magyar labdarúgás mostani mérlege nem is olyan rossz az osztrákok ellen, hiszen a megszerezhető hat pontból öt a miénk lett... És a labdarúgáshoz szerencse is kell! Három kapufát rúgtunk, s ha ezek közül csak egy is bemegy ... Dr. Heinz Gerő, a vendégek elnöke, a baráti fogadtatás dicséretével kezdte. Beszélt a kék Dunáról és sok minden másról. Aztán játékosai felé kacsintva, két általános jellegű mondat között megjegyezte: őszintén kívánja nekünk, hogy annyira örüljünk az ifik és az utánpótlás által hozott négy pontnak, mint amennyire ő örül annak az egyetlennek, amit az „A-Mannschaft” visz haza dagadó kebellel. És régi igazság: a szerencsével nem lehet szerződést kötni! Persze, hogy a három kapufa közül legalább egy gól lehetett volna, de mi történik, ha 2:1 után Jara lövése száll két centivel lejjebb, s az pattan be a felső lécről? Előfordult már ilyesmi labdarúgó-mérkőzésen? Se szeri, se száma az ehhez hasonló „igazságtalanságoknak". Azért legjobb a majdnem-gólokat nem is számolni. Erre is koccintottak, s ki mondhatná, hogy most nem volt találó a mondás: borban az igazság?! A játékosokat és Ulovszkyt vacsora közben sem hagyták békében a bécsi televíziósok, akik a szálloda halljában valóságos stúdiót eszkábáltak öszsze. Amíg a szövetségi kapitány nekik elmondta, hogy győzelmünk elmaradásáért tulajdonképpen a védők hibáztathatok, mert a szerzett két gólnak itthon elégnek kellett volna lennie. Fáj az egy pont elvesztése, de még nincs minden veszve, mert a svédek nemegyszer megtréfálták már az osztrákoknál esélyesebb csapatot is. Mi az MLSZ elnökének tettünk fel néhány kérdést. Ezekre válaszolva dr. Terpitkő András mindjárt az elején leszögezte, hogy meglepte válogatottunk kifogástalan harciszelleme, töretlen akarása, az, hogy 1:2 után sem adták fel a fiúk, s volt erejük a hátrány ledolgozásához. Ebből a szempontból a mérkőzés képe pontosan az ellentéte volt a Práterbeli első találkozóénak. — Évek óta nem játszottak így a fiúk, de, sajnos, ez is kevésnek bizonyult. Egy csapatban bármikor előfordulhat, hogy egy-két labdarúgó nem tudja hozni szokott formáját — fejtegette —, s most ez döntött. Az osztrákok valamennyi megingásunkat kihasználták. Ezért vezettünk mindössze 110 másodpercig, ezért kaptuk a második gólt, s majdnem egy harmadikat is, annak ellenére, hogy húsz perc kitételével mi irányítottuk a játékot... A tanulság: úgy kell minden mérkőzésen játszani, mintha éppen azon dőlne el a VB-re való kijutás. Edződni kell az izgalmakhoz, gyakorolni kell az összpontosítást, a kritikus pillanatban való helyzetkihasználást ... Röviden: a nemzetközi színvonalon való versenyzést. Meleg szavakkal dicsérte az elnök a közönséget, amely a nehéz percekben is helytállt, s a végén, a 2:2ellenére, értékelte a játékosok lelkesedését, akarását. Labdarúgóinknak érezniük kell, hogy újra rajtuk a sor! A magyar labdarúgás gondjai nem ezen a vasárnapon kezdődtek. Bármi lett volna az eredmény, győztünk volna akárhány góllal, az sem oldott volna meg semmit. — Holnaptól folytatni kell a munkát. Egyrészt azért, mert hátha visszahozzák a svédek az esélyt. De azért is, mert aki bármilyen okból leáll, vagy akárcsak megtorpan, az még nagyobb hátrányba kerül. Igaza van. Neki Zs. Gerő dr.nak is. Mert gondoljunk csak utána: ki emlékszik már holnap arra, hány kapufát rúgott a két válogatott április 29-én a Népstadionban? ... ÍGY LŐTTEK... A „lövészversenyt” az első félidőben a magyar válogatott 12:5-re nyerte, míg a második játékrészben döntetlen lett: 6:6. (A Népstadionban és a tv-készülékek előtt ülők viszont esküdni mertek arra, hogy a második 45 percben többet lőttek a magyar játékosok kapura, mint a szünet előtt. ..) A 90 perc, alatt a magyar válogatott tagjai 18 alkalommal próbálták bevenni Koncilia kapuját, a „sógorok” viszont csak 11 lövéssel, fejessel veszélyeztettek, Benéék mindössze öt alkalommal küldték kapu mellé vagy fölé a labdát, míg ,a vendégek hatszor tévesztettek célt. (Érdekesség: a fejesek száma összesen csak kettő, s ezek Jara nevéhez fűződnek.) A 18 magyar lövésen 8 (!) játékos osztozik, az osztrákok 11 próbálkozása hat labdarúgóhoz kapcsolódik. A pályára lépett játékosok között Jara (11) volt a legaktívabb: 2 fejes, 3 lövés. A további sorrend: Bene (9), Fazekas (7) 4—4, Bálint (5) 3, Zámbó (11), Szűcs (6), Starek (7) 2—2, Dunai II (10), Kovács (3), Kocsis (8), Eigenstiller (6), Schmidradner (5), Sara (2), Kreuz (10) 1—1. Ha a lövések erejét nézzük, az osztrákok győztek! Nekik csak egy gyenge és egy félerős kísérletük volt. A magyarok az egy gyenge lövés mellett (Dunai II) három félerős labdát küldtek a kapura vagy mellé (Szűcs, Kocsis, Fazekas). Osztrák kapu Fekete kör: erős lövés. Félig satírozott kör:félerős lövés, üres kör, gyenge lövés. Fekete kör zászlóval: gól. Elöl a játékosok mezszáma, mögötte a lövés (fejes) perce szerepel. Döntés Göteborgban? — Semmi sem dőlt el, méghárom csapat reménykedhet abban, hogy eljut a világbajnokságra! — idéztük már hétfőn reggel megjelent számunkban Leopold Stastny véleményét. A pozsonyi születésű, s így a magyar nyelvet is jól értő kapitány vasárnap este, a kilencven perces küzdelem hatása alatt állva, nem beszélt a játékosaira váró következő csatáról, a svédek elleni mérkőzésről. Göteborg városának puszta említésére is szaporodtak a ráncok ■ markáns arcán. Gondjai juthattak eszébe, hogy vajmi ezen a hét közben, csütörtöki napon sorra kerülő mérkőzésen biztosítani tudja-e a csapata gerincét adó „légiósok” részvételét? S ha igen, milyen erőben, a bajnoki hajrától mennyire fáradtan érkeznek Göteborgba? Arra ugyanis, hogy akár egy hétre edzőtáborba vonuljon gárdájával, mint most, a magyarok elleni mérkőzés előtt, aligha számíthat. Sőt! Az osztrákokat hazaengedő klubok ezen a héten értékes bajnoki pontokat vesztettek (Kaiserslautern—Offenbaeh 3:1, Haarlem —Feyenoord 0:0), bizonyára érezték Schmidradner és Hickersberger, illetve Hasil hiányát. Igaz, a Sparta Kreuz és a Frankfurt Párizs nélkül is győzött!... — Mi lesz Göteborgban? Stastny a kérdésre később ígérte válaszát, de ez a későbbi találkozó ezúttal nem jött létre. No, de a hollandokat legyőző és Budapesten döntetlenül játszó csapatát egy pontra bizonyára jónak tartja északon is! A helyzet kulcsa a svéd együttes, azaz Georg Ericson kezébe került! — Most már újra bánom, hogy nem fogadtam meg feledhetetlen mesterem, Czeizler Lajos tanácsán — a kapitány szavait felszabadult kacagás kísérte a Gellért Szálló 125-ös szobájában. Az északról érkezett, de mégsem szőke kapitány beszélgetőpartnere, Thure Isacson, a malmöi Kvansposten sportszerkesztője a hasát fogta a nevetéstől. Kollégánk később magyarázattal szolgált: — Tudja, Ericson a sokszoros bajnok Norköping csapatának, Czeizler Lajos együttesének balszélsője volt. A máig rendkívüli tekintélynek örvendő Czeizler mindig azzal ugratta játékosát, hogy jobban tenné, ha felhagyna a labdarúgással és — mint jó zongorista — a zenében próbálna szerencsét. Ericson később valóban zenekart alakított és éveken át ezzel kereste kenyerét. De a válogatott is jó szakembert keresett, és előbb edző, majd Mexikó után Bergmark helyére lépve, kapitány lett... E történet helyett jobb nyitánnyal nem is kezdhettük volna beszélgetésünket. Ericsonnak már nem hiába ismételtük a kérdést: ~ Mi lesz Göteborgban? — Kapitányi működésem legnagyobb mérkőzése következik. — fordította komolyra a szót, de azért még mindig tréfával folytatta: — A legjobb azért mégiscsak az lenne számunkra, ha a FIFA-hoz fordulnánk, hogy az osztrákok és a magyarok ellen legalább tizenhárom játékost szerepeltethessünk egyszerre. Különben aligha lehetnek reményeink ... — Nem bízik csapatában? — Nehéz dolog lenne ilyen kilencven percet produkáló ellenfelekre várva határozottan bizakodni — mondta most már valóban komolyan. — Ilyen nagyszerű mérkőzést már régen nem láttam. Igazán boldog lennék, ha az én játékosaim képesek lennének ilyen teljeesítményre .. . Ez a remek mérkőzés egyébként több meglepetéssel is szolgált számomra. Az osztrákoktól nem vártam ilyen jó játékot, de arra sem számítottam, hogy a magyarok 1:2 után, s ráadásul széllel szemben egyenlítenek, erőnlétileg is a vendégek fölé kerekednek. A mérkőzés bővelkedett drámai fordulatokban. A magyaroknak egy kis szerencse elég lett volna a győzelemhez, de ennek ellenére ne vegyék sértésnek őszinteségem: a csoport legjobb csapatának a Népstadionban látottak alapján a mai osztrák válogatottat tartom! — És a svéd együttes? — A régiek nagy napjai legfeljebb az emlékekben élnek. A most vetélkedő három csapat közül csak mi voltunk ott Mexikóban. Akkori legjobbjaink, Kindvall, Nordqvist, Grip. Bo Larsson már a legutóbbi VB alkalmával a harminc felé közeledtek. Az időközben Rotterdamból, a Feyenoord BEK- győztes csapatából hazatért Kindvallillár Mexikóban is csalódást okozott, s most szívem szerint, ha sikerül megfelelő helyettest találnom, már nem veszem számításba. A mai svéd válogatott fiatalítási gondokkal küzd. — Edströmról jót hallottunk. .. — No igen, de ilyen tehetséges, gyorsan feltűnt játékos, aki egyébként ősztől már a holland Eindhoven csapatában szerepel, nagyon kevés van. Ezért csapatomban egyelőre még sok a kérdőjel. A kapuban Hellström, vagy Larsson egyaránt megnyugtató megoldás. A védelmi négyes csaknem adva van a fiatalok közé tartozó Halt, továbbá Andersson, a Mexikóban már játszott Grip és az Eindhoventől hazahívott Nordqvist személyében. A középpályán viszont csak Bo Larsson, elöl pedig a Lausanne-ban szereplő, sokoldalú Grahn, továbbá a gólkirály Edström helye lehet biztos. — Mi van a külföldön szereplőiekéi? — Csak két ,külföldi”, az említett Nordqvist és Grahn élvezi bizalmamat. A múlt heti, dánok elleni mérkőzésen Svensson (Standard Liege) és Eklund (Royal Antwerpen) újra lehetőséget kapott, ele a szünetben kénytelen voltam lecserélni őket. Stastny kollégámmal ellentétben azon a véleményen vagyok, hogy elsősorban a hazai bajnokságban szereplőkkel kell megoldani problémáimat! Ennek érdekében a tavaszi, olaszországi edzőtáborozásra is több fiatalt vittem el és a csehszlovákokkal vívandó utánpótlás, 23 éven aluliak mérkőzésen még tovább keresem a csapatomat. — Hogyan készülnék az osztrákok ellen? — Különösebb előkészületeket nem tervezhetek, hiszen alig két hete kezdődött meg a bajnokság és már felemelt létszámmal, tizennégy csapattal folyik a küzdelem. A főpróbát a dánok elleni mérkőzés jelentette. Azt viszont aremény felcsillanása után biztosra veszem, hogy az osztrákok elleni mérkőzésen megdől az 1958-as brazil—svéd VB-döntő ötvenkétezres nézőcsúcsa. A csoportbak még valóban minden történhet! ... „Reméljük, a magyar—svéd mérkőzés dönti el a továbbjutás sorsát. Ez a mérkőzés a hagyományoknak megfelelően sportszerű küzdelmet, érdekes játékot hoz. Georg Ericson. Ez tehát svéd győzelmet, vagy döntetlent jelent Göteborgban az osztrákok ellen. Bárcsak igaza lenne, ígéretét baráti kézfogással is megpecsételtük! Az oldal anyagait írták: Borbély Pál, Lantos Gábor, Rózsa András, Vad Dezső Georg Ericson — Mégis bízik? — Ha kívánják, írásban adom. ! Esetek és emberek ... és Sara futott fel a jobbszélen. Nem is hátvéd volt. Csatár. Szélsebesen száguldott, jól cselezett, átadásai sem tévesztettek célt. — Zámbó! Hol vagy?! Valaki sikított. Zámbó pedig ott állt. A magyar térfél közepén. Leeresztett karokkal. Tétován és üresen. És Sara, a kéttüdejű, csak jött, futott, vágtázott, gördült előtte engedelmesen a labda. — Ez még megnyeri az osztrákoknak a meccset — dörmögött egy hang a sajtópáholyban, Zámbó és Sara. Főszereplőkké váltak. • Zámbó: — Olyan jó labdát kaptam Bálint Lacitól! Csak kissé kisodródtam ... Beadnom már nem lehetett. Láttam, Koncilia kimozdult, bent annyian vannak, mint az ... Szóval sokan. A kapu sem volt messze. Felvillant, és ha megrágom telirüszttel?!... Amikor a labda beperdült a kapufáról, én voltam a világ legboldogabb embere. Azt hittem, azonnal rám szakad a stadion... Aztán, úgy a 35. perc táján, felugrottam, s ahogy visszaértem a földre, éreztem: a jobb lábaim megbicsaklott... — Miért hagyta szabadon előrejönni Sarát? — Miért? Az én feladatom iz volt, hogy ha Sara jön fel, én húzódjam beljebb. Legfeljebb, ha nagyon előrejön, akkor majd ott lesz Juhász Peti... Nem akarom rákérni a dolgot, de így volt...* Sara: — Zámbó gólja után nem hittem volna, hogy ez lesz, így lesz ... Szerencsére volt bennünk lelkierő és támadtunk. Igaz, a magyarok is megkönnyítették a helyzetünket. Előttem szabad volt az út, mehettem. Senki sem akadályozott ... Hamar egyenlítettünk, vezetést is szereztünk, s 2:1-nél már sejtettem: itt ki nem kaphatunk! — És a második félidőben? — Óriási lendülettel támadtak a magyarok, de ... meg is könynyítették a dolgunkat. Középen erőltették a játékot, a széleken nem támadtak, így könnyebb volt védekezni... ★ Starek és Jana: Két osztrák gólszerző. Habozás nélkül éltek az előttük kínálkozó lehetőséggel. Starek: — Amikor elém perdült a labda és belerúgtam, féltem: nem lesz gól! De bement! Nem volt szép, nem volt érdekes, de gól volt. Ugye nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom: döntő gól volt! Lélektanilag döntő. — Azzal lett 1:1... — Aztán 2:1-re már mi vezettünk ... Sajnos, Bálint egyenlített __A mérkőzés előtt egyébként biztosan kiegyeztünk volna a 2:2-vel, de 2:1-es vezetés után?! Jara: — Bevalljam? Abból a helyzetből nem volt túl nehéz a hálóba találnom. Hatméteres körzetben nem volt senki. Hát igen. Páncsicsot sikerült néhányszor megkevernem. Olyan idegenül forgolódott jobbhátvédként. Pedig hallom, hogy kitűnő középhátvéd ... Fábián ellen már nehezebb dolgom volt. Mozgékony, kemény, ■ határozott hátvéd. Kellemetlen ellenfél... — És a végeredmény igazságos? — Feltétlenül! Az első félidőben mi játszottunk jobban, a másodikban a magyarok... És az a Bálint!★ Bálint Laci: — Hasist kellett semlegesítenem, s ha tudok, indulni róla... Szóval körülbelül 90 százalékig védőfeladatom volt, 10 százalékig támadó... — Hasikt nem hagyta élni... Lőtt egy gólt és egy kapufát. — Amikor Kocsis elém fejelte a labdát, nagyon jól jött lábra. Láttam, tömörülés van, megkockáztattam. Jó, lapos lövés — sikerült... Ha Konciliának többet rúgunk laposan kapura, talán nyerhettünk volna... Kissé szomorúan magyaráz. Nem maga miatt szomorú. Az elúszott lehetőség miatt. Maga miatt akár vidám is lehetne. Hasil mondta róla: — Bálint nagyon jó labdarúgó ... Sajnos__A saját bőrömön tapasztaltam. Nemcsak, hogy nem boldogultam vele, de még az egyenlítést is ő szerezte meg. A legkorszerűbben és talán a legjobban is ő játszott a magyar csapatban... ! — Mégis,, mi döntött a végeredmény ilyen alakulásában? — Több minden. Az első: Stastny nagyszerűen készítette fel a csapatot, és eredményes taktikát dolgozott ki. Mintha megérezte volna, hogy ez a magyar védelem gyors ellentámadásokkal sebezhető. A másik: a mi jobb oldalunk szinte teljesen szabadon támadhatott. Sarát például senki sem zavarta... A harmadik: sikerült gyorsan egyenlítenünk, sőt, a vezetést is megszereznünk.... A második félidő aztán már nehéz volt. A cserék a magyarokat hozták fel. Fábián és Váradi hasznosabban játszott, mint Páncsics, illetve Zátfikó... Rövid beszélgetés Illovszky Rudolffal: — Sarát miért hagyták szabadom előrejönni? — Nem okozott zavart... Zámbónak mondtam, hogy ő ne ütközzön vele, hanem húzódjon beljebb. Hadd jöjjön nyugodtan a tizenhatosunkig, de ott aztán zárjunk! Ott kellett Juhász Petinek ütköznie vele ... — És? — Nincs és... Szerintem Sara játéka nem volt döntő az eredmény alakulásában... ★ Kommentár a fenti beszélgetésekhez? Úgy érezzük — felesleges! Elgondolkoztató mozzanatokat igyekeztünk felidézni szereplőik révén. Tanulságul NÉPSPORT 3