Népsport, 1973. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1973-12-01 / 283. szám

XXIX. 283. ♦ 1973. december 1 LABDARÚGÁS Az edzéseken minden elválik... A A dolgok természetéből fakad , hogy a játékosok másként ítélik meg a sportág helyzetét, mint a szurkolók, vagy mi, újságírók. Vannak, akik önmagukat védik, amikor a rend és a fegyelem ellen tiltakoznak, mert érzik, hogy a jövőben sem tudnak majd ellenállni a kísértésnek. Mások szerint a generációs vita kiélezettsége világjelenség: a fiatalok másként akarnak élni, mint ahogy a szüleik elképzelik és ebbe bele kell nyugodni. Itt is, ott is hallani, hogy kétségbe vonják a kritikusok szakértelmét, a kemény, rendszeres edzésmunka jelentőségét, túlzottnak ítélik a" nikotin és az alkohol káros voltáról írt cikkeket, és így tovább. Ezekre a véleményekre nem érdemes odafigyelni, mert a hátsó szándék nyilvánvaló. De a labdarúgók közül sem mindenki beszél mellé! Bene Ferenc szerint például a szakosztályokon belül emelni lehetne az igényesség szintjét, de abba kellene hagyni a csapatok és a játékosok nyilvános elmarasztalását. Barcelona felé utazva, egy teljesen véletlenül kialakult vitában fejtegette: úgy érzi, hogy a jó játékhoz elengedhetetlen kellék az a mindent megbocsátó szeretet és bizalom, amelyet elődeik élveztek. Övék volt az utca, mindenki nevetett rájuk, a közhangulat valósággal beleszuggerálta az önbizalmat még a kezdő játékosba is. A maiak egy-egy vereség után nem mernek az emberek szeme elé kerülni, s addig emésztik magukat, amíg szégyent kovácsolnak még a kihagyott helyzetekből is. Üldözöttnek érzik magukat, a szerelővas után kapkodnak, ha a másik kocsiból átszól valaki, aki lehet, hogy nem is a futballról beszél, csak nem lehet tisztán hallani szavát a nagy zúgásban ... Benére az edzéseken általában nem kell rászólni, hogy végezze a gyakorlatokat nagyobb intenzitással. Magánéletéről nem keringenek közszájon történetek, viszont példamutató szívóssággal újra beverekedte magát a válogatottba akkor, amikor már néhány szakember is túl öregnek vélte, lemondott volna róla. Ő tehát beszélhet, s lehet, hogy a maga szempontjából igaza van: jó néhány labdarúgónk számára méltatlan lehet a mai állapot. A kritikák zöme általánosító, még inkább egy kalap alá vesz mindenkit a fodrász, az autószerelő, a pincér, trafikos és a házfelügyelő, akiket pedig nem is lehet elkerülni. De nem a környezet tehet arról, hogy a helyzet így alakult: Benének, Páncsicsnak, Juhász Istvánnak, Bálintnak, meg a többi, a sportágért felelősséget érző játékosnak kellene félreérthetetlenül elhatárolnia magát a többitől! 110 ugyanis kerülnek a vitákban, mert — a jelek szerint — magától semmi nem oldódik meg ebben a sportágban... Itt van például a jövő idényre való felkészülés gondja. Ugye, joggal hihető volt, hogy az NDK elleni hazai vereség, de a bajnoki mérkőzések színvonalának rohamos esése, többek között a sokszoros bajnokcsapat formájának nagyfokú ingadozása is nagyobb körültekintésre, elmélyültebb edzésmunkára készteti az érdekelteket? Az MLSZ vezetői feltételezhették volna, hogy az élcsapatok versengeni fognak a tatai edzőtábor különleges lehetőségeiért, keményen akarnak alapozni, s örülnek majd a vezetők az ellenőrzésnek, hiszen az ilyesmi mindig hat a lazsálásra hajlamosakra. Mégiscsak más a helyzet, ha egy idegen is van a teremben, s az jegyezget... Nem ez történt! Valóságos csata folyt akörül, hogy a négy „nagy”, a válogatottak zömét adó Újpesti Dózsa, a Ferencváros, a Honvéd és a Vasas ott legyen Tatán, hogy se ők, se mások ne induljanak el tehát a bajnokság befejeztével fáradtan, a ki nem hevert sérülésektől tizedelten külföldi túrákra. Már a szerkesztőségben is jelentkeztek edzők, akik újra meg kívánják vizsgálni, hogy egyáltalán helyes-e az alapozás, nem kellene-e helyette egész évben keményen edzeni, most pedig hosszabb szabadságot adni a játékosoknak és így tovább. Csak helyeselni lehet a szövetség határozott közbeavatkozását. Azt, hogy nem álltak le százegyedszer is szót csépelni, hanem cselekedtek. Más sportágban is hasonló a rend: éppen az a csapat képes egészévben keményen edzeni, amely erre télen felvértezte játékosait! Persze, igazuk van Bonééknek abban, hogy a Tatán akkumulálódott erő pillanatok alatt semmivé válhat, ha az edzőtáborból hazalátogató, majd végleg hazatérő játékos siet behozni a mulasztottakat, s nyakig merül a „dolce vitá”-ba. Hasonlóan vélekedik az MLSZ elnöksége is, ezért elrendelte, hogy a számba törtként Tatáról hazautazóknak vasárnap este viszsza kell térniük a táborba, s aki nem megfelelő állapotban vonul be, vagy másféleképpen megszegi a tábor rendjét, az a szövetség fegyelmi bizottsága elé kerül. Talán az is használ majd valamit, hogy a szövetség az új idényben igyekszik szervezettebbé tenni a játékosok magánéletét. A mindenkire kötelező munkaidőt a munkahelyen, illetve — a törvény által előírt kedvezményeket élvezve — a pályán kell eltölteni! Megszűnik tehát a presszókban ücsörgés, az utcákon kóborlás, az állandó kísértésnek kitettség. Szinte félreérhetetlen, hogy az új út kereséséhez mekkora segítséget adhatnának azok a játékosok, akik megunták a szidást, s valóban rá akarnak szolgálni a közvélemény elismerésére, szeretetére! Minden kívülről elhangzó véleménynél — fogalmazódjék az akárhogyan — többet ér az öltözőkben, egymás közt elhangzó néhány mondat. Az indokolatlanul hangoskodó, a rend ellen lázadozó társ leintése, a tétovázók figyelmeztetése. Az őszi idény befejeződése után az asztal két oldalán ülő felek — játékosok és szurkolók — borítékolják a következő lépést. A folytatást a játékosok kezdik Tatán és szerte az országban, ahol a többiek helyet kapnak a téli munkához, s biztosra vehetjük: az edzéseken elválik majd, hogy ki érdemel megkülönböztetett bánásmódot. Bár csak örökre eláshatnánk a csatabárdokat! Borbély Pál MLSZ-határozat a téli felkészülésről • December 3—19-ig levezető és átmeneti időszak, a csapatok maguk döntik el, hogyan töltik ezt el. • December 20—30 között előalapozás, hogy valamennyi NB I-es csapat játékosa felkészülhessen a kemény munkára. • Január 2—31-ig úgynevezett „tiszta felkészülés”: naponta kétszer nagy intenzitású edzések! A válogatott zömét adó négy csapat, az U. Dózsa, az FTC, a Honvéd és a Vasas számára Tatán biztosítanak mihez megfelelő körülményeket. 9 Február 1—március 2-ig vegyes szakasz. Február 1—15 között túrára mehet az a csapat, amelyet hívnak, 17 és 50 között MNK-mérkőzésekkel kezdődik a versenyidőszak. demes volt. Céltudatosság és átmeneti sikerekről való lemondás nélkül nincs igazi munka. — Fáradozásaik eredményét láttuk. És csak elismeréssel beszélhetünk róla. — Legyenek óvatosak az elismeréssel is. A csapat még nem érett. Hat játékosunk nincs huszonkét éves! Ezzel a társasággal nekivágni a világbajnokság döntőjének nem könynyű feladat. Tisztában vagyunk vele, hogy az NSZK-ban senki sem esik majd hasra előttünk, amiért a magyarokat legyőztük. „Autszájder” csapat leszünk és egyszer-kétszer biztosan jól elpáholnak bennünket. Mert a futballban a lelkesedés csak bizonyos mértékig művelhet csodát. — Kihasználhatják viszont esélytelen voltukat. Az NDK fiatal csapata ellen nem minden ellenfél fog megfelelően koncentrálni. — Számítunk is rá, és ezért bízunk némi sikerben. Illúziókat azonban nem kergetünk. Sokat dolgoztunk, nagyot léptünk előre, de messze vagyunk a végétől. — Többször említette: sokat dolgoztak. Hogyan? — Elsősorban nagyon kemény edzéseket tartottunk. Nem néztünk el soha semmiféle „lazítást”. Nálunk nem lehetett edzést kihagyni, vagy az edzésen sétálni. A szó legszorosabb értelmében megköveteltük a kemény munkát. — El is hiszem. De a fiúk nem mindig a válogatott keretben edzettek... — Eddig elért eredményeink egyik legfontosabb alapja éppen az, hogy az egyesületekkel sikerült a legjobb együttműködést kialakítanunk. Összehangoltuk a szövetség és a klubok munkáját, mégpedig olyan formában, hogy a klubedzők is ugyanazokat a kemény és intenzív edzéseket tartsák, mint amilyeneket mi tartunk a válogatottban. Ez minden nemzetközi siker conditio sine qua non-ja. Türelem és megértés //////////////////////////////////. — A fiatalítás egyedül az ön műve? — Már hogy lenne! A klubedzők nélkül ez is elképzelhetetlen. Minden edzőnek elmondtam, melyik fiatal játékosára számítok, s hogy mit várok tőle. Ő aztán ennek tudatában foglalkozott a fiúval az egyesület edzésén, így amikor én a válogatott keret edzésére megkaptam, nem kellett újra kezdenem semmit, csak folytatnom. Legfeljebb annyi az én érdemem, hogy a fiatalokat hagytam játszani a válogatottban, nem dobtam ektet félre egy-két rosszabb teljesítmény után. Ez sem érdem azonban, hanem inkább kötelesség. A jól felfogott érdek szolgálata. A fiatalokhoz türelem és megértés kell. Hagyni kell őket játszani, s ha ők ezt érzik, előbbutóbb gólokban fejezik ki a hálájukat. — Most tehát, némi kezdeti sikerek után, a csapatépítés nagy munkájában vannak. Sok év keserű tapasztalatait szűrték le és nyilván tanultak a győzelmekből is. Vegyük úgy, hogy a magyarok fölött aratott siker bizonyos fokig mérföldkő az NDK labdarúgó-válogatottjának történetében. Valami lezárult, valami elkezdődik. Az ilyen alkalmakkor az ember számvetést készít, felülvizsgálja a koncepciót és úgy lép tovább. — Ezt mi is megtesszük. Nem értékeljük túl a győzelmet, de azért megbecsüljük. A gátlások korszaka valóban lezárult és fogalmazhatunk úgy is, hogy a megkönnyebbülés korszaka következik. Már legalábbis a magyarokkal szemben. Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy biztosra veszem győzelmünket a következő mérkőzésen. Legfeljebb azt, hogy most már jobban összpontosíthatunk magára a játékra. És ekkor következik a koncepció, amelyen, úgy érzem, nem kell változtatnunk. — Ez miben áll? — A legfontosabb elv: gyors, ütőképes, határozott játékosokat kell nevelnünk, akik a labdával is bánni tudnak. Nemcsak azt kell megkövetelnünk tőlük, hogy mindent bírjanak mind lelki, mind fizikai erővel, hanem azt is, hogy mindent gyorsan csináljanak. A gyorsaság lényeges követelmény lett a világ labdarúgásában. Az akaráshoz nem kell y ///////////y////////// • • 'iy/z/z/z/Ay/yy technika ’/sss/ss/sssssss. — Furcsa kérdés következik: hogyan illik bele a magyar csapat játéka az ön koncepciójába? Elnevette magát: — Ne hozzon kellemetlen helyzetbe. Mi a magyaroknak sok hálával tartozunk. — Elhiszem. A hálájuknak már sokszor kifejezést is adtak. Most a barát másik kötelességét kell teljesíteniük, bíráljon meg bennünket. — Hát jó... őszintén megmondom, a mai magyar válogatott játéka nem mindenben fér az én koncepciómba. Kétségtelen, hogy ez a csapat is csupa képzett futballistából áll. A magyarok technikásak, a játékuk színes, ötletes. De sokat cseleznek, néha érthetetlen és célszerűtlen megoldásokhoz folyamodnak, így aztán a tudásuk csillog ugyan, de az ellenfél rúgja a gólt. Feltűnt nekem, és nemcsak most, hogy időnként a küzdeni akarásukkal is baj van. Azt hiszem, sohasem láttam még olyan magyar válogatottat,amelynek minden tagja az első perctől az utolsóig erejét megfeszítve küzdött volna. Hogyan lehet az, hogy éppen a küzdeni akarásban maradnak mindig alul, pedig ehhez tudás, technika sem kell? Részben emiatt nem lehetnek ott a világbajnokságon, pedig egyébként ott lenne a helyük. — Most rajtunk a sor, hogy levonjunk bizonyos következtetéseket. — Ezt ajánlanám is. A mai magyar fiatal generáció semmivel sem rosszabb az előzőnél. Ezért is sajnálom annyira — és higgye el, őszintén mondom —, hogy nem találkozhatunk Münchenben. Hát még mi mennyire sajnáljuk! Szombathy István NÉPSPORT 3 Játékosok, gólok, percek — a búcsú előtt A szombat-vasárnapi 8 NB I-es mérkőzéssel befejeződik az élvonalban is az 1973—74. évi bajnokság őszi idénye. A csapatok eddig 14 fordulót játszottak , és sok-sok érdekességgel tették színessé az őszt. Ezeket gyűjtöttük csokorba. 1269 percet játszottak A 16 NB I-es csapat közül a Dorog az egyetlen, amelyben nincs olyan játékos, aki minden mérkőzésen — az első perctől az utolsóig — szóhoz jutott. Ezzel szemben például a PMSC- ben öt is van — Rapp, Kocsis, Tóth I., Bálint, Zombori —, aki 1260 percet, azaz 14 teljes mérkőzést tudhat maga mögött. Az első perctől az utolsóig egyébként a következők játszottak: Szűcs, Pál, Kocsis, Kozma (Bp. Honvéd), Fatér, Hunyadi (Csepel), Megyesi, Juhász (FTC), Horváth A., Halmosi (Haladás VSE), Török, Csorna, Nyírő (MTK), Ranp, Kocsis, Tóth I, Bálint, Zombori (PMSC), Borbély, Sebők, Izsáki, Pénzes (Rába EJTŐ), Magyar, Kmetty (SBTC), Gujdár, Bánfalvi, Varga, Virágh (SZEOL), Horváth L., Tóth K. (Tatabánya), Harsányi, Zámbó (UI. Dózsa), Mészáros (Vasas), Kovács L., Karsai (Videoton), Hajdú, Józsa, Sóvári, Szigeti (VM Egyetértés), Filó, Rita (ZTE). Negyvenegy labdarúgó! Az utolsó fordulóban vajon csökken-e a számuk? Valószínű, hiszen előzetes hírek szerint Mészáros nem lép pályára ... Cserék a középpályán és a csatársorban Bundzsák Dezső, Rákóczi László és Dunai János dr. szinte valamennyi mérkőzésen ugyanazt a védelmet szerepeltette, azaz, elégedett volt kapusával, hátvédjeivel. Feltűnő, hogy a többi edző is jóformán csak a védőknek szavazott bizalmat, hiszen a 41 állandó csapattag közül 29 (!) hátvéd, illetve kapus. A másik 12 — felefele arányban — megoszlik a középpályások és a csatárok között. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy a Szegednek, a VM Egyetértésnek, a Pécsnek — s természetesen a többi együttesnek — nincs kiegyensúlyozott középpályás- és csatársora. Ezért fordulhatott elő az, hogy 15 együttesben mindössze 6 középpályás és 6 csatár játszott az első perctől, az utolsóig. Erre, persze, az is magyarázat lehet, hogy néhány csapat csatárai szinte iszonyodnak a gólszerzéstől. Az FTC, a Csepel, a PMSC, a Rába ETO, a Vasas, a Haladás VSE és a VM Egyetértés együtteseiben a csapat eddigi „gólkirálya” lehet olyan játékos, aki négy, illetve három gólt szerzett — 14 forduló alatt. Persze, ellenpélda is van: Kelemen (ZTE). Neki elég volt nyolc forduló — ezeken a mérkőzéseken sem játszott mindig az első perctől az utolsóig —, hogy csapata „gólkirálya” legyen. És ez is elgondolkoztató ... A csapatok „gólkirályai” Kozma (Bp. Honvéd) 14, Koritár (MTK) 12, Fazekas (II. Dózsa) 9, Kovács (SBTC) és Kőműves (Tatabánya) 8—8, Antal (SZEOL) 7, Wöllek (Videoton) 6, Kelemen (ZTE), Peszeki és Laczkó (Dorog) 5—5, Bartos, Gulyás (Csepel), Szőke, Máté, Branikovits (FTC), Bálint (PMSC), Póczik (Rába ETO), Váradi (Vasas) 4—4, Kulcsár, Király (Haladás VSE), Túrás és Szuromi (VM Egyetértés) 3—3, öt csapatban — Dorog, FTC, Haladás VSE, Csepel és VM Egyetértés — tehát több trónkövetelő is van. A 15. forduló számukra azért is érdekes, mert eldönthetik csapatukon belül a „gólkirályi” címet. Az azonban szinte biztosnak látszik, hogy Kozma lesz az ősz abszolút gólkirálya, hiszen Koritár előtt két góllal vezet — az MTK-játékos kiállítása miatt a 15. fordulóban nem játszhat —, s Fazekasnak hat gólt kellene lőnie, persze úgy, hogy Kozma viszont egyszer sem talál a kapuban az őszi gólkirályi címhez. 304 játékos A 14 fordulóban 304 játékos jutott szóhoz. Közülük újonc: 51! Név szerint: Kőhalmi, Varga J. (Bp. Honvéd), Tamási, Godán, Kaszás, Szálai, Csőke, Bozó (Csepel), Aspirány, Kiss, Gubán, Peszeki, Gabala, Horváth I., Kecskés, Ecker, Berecz, Laczkó (Dorog), Demján, Eipel, Viczkó, Magyar (FTC), Stieber, Hauzer, Dobány, Sebestyén, Derdák (Haladás VSE), Morvai, Lucska (MTK), Bálint, Kovács (PMSC), Csidei, Brandisz (Rába ETO), Kozma II, Kozma III (SZEOL), Néder, Sallói (Tatabánya), Lipovszky, Fekete (Újp. Dózsa), Kántor, Sipőcz, Kisteleki, Földi (Vasas), Bogáti, Kuti, Garamvölgyi (Videoton), Ananiádisz, Pénzes (VM Egyetértés), Kelemen, Pogács, Rácz (ZTE). Érdekesség: az 51 újonc közül 4 a 14. fordulóban mutatkozott be az NB I-ben! Közülük Pogács az, aki fényesen ünnepelt: a 85. percben idegenben — Dorogon — szép csatárteljesítménynyel, a győzelmet jelentő gólt szerezte együttesének. Az is figyelemre méltó, hogy mindössze egyetlen csapat, a Kovács Imre mesteredző által vezetett SBTC nem avatott újoncot. Az újoncok közül ritka rekorddal dicsekedhet Bálint (PMSC) — méltán nevezhetjük az év egyik , felfedezettjének —, aki minden mérkőzésen szóhoz jutott, az NB I-ben két góllal mutatkozott be a Népstadionban a Csepel ellen — egyenletes és jó átlagteljesítményt nyújtva az utánpótlás-válogatottságig jutott. Ő egyébként az a labdarúgó, aki nemcsak a pályán, hanem az életben is helytáll: orvostanhallgató. Ki lesz az ősz játékosa? Az őszi 14 forduló alapján még öt játékosnak van esélye arra, hogy elnyerje az „ősz játékosa” címet! Érdekesség: egyikük sem csatár. A cím várományosai: Rapp (PMSC), Pozsgai (Rába ETO), Magyar és Kmetty (SBTC), Szűcs (Bp. Honvéd). A végső sorrendet — közöttük — a 15. forduló mondja ki. Számukra tehát különös jelentőséggel bír az őszi utolsó forduló! Vajon melyiküknek sikerül az eddigi színvonalat tartani — vagy emelni, s elnyerni a büszke címet? A fordulók válogatottja Hétről hétre — a mérkőzéseken nyújtott teljesítmények alapján — összeállítottuk a forduló válogatottját. Az A-csapatba kerülést két ponttal, a B- be jutást pedig 1 ponttal jutalmaztuk. A legtöbb pontot a Salgótarján középhátvédje, Kmetty gyűjtötte, 11-et. Az őt követő élcsoport: Somogyi (Rába ETO) 10, Fazekas (II. Dózsa) 9, Megyesi (FTC), Rapp (PMSC), Virágh (SZEOL), és Fejes (Videoton) 8—8, Répás (SBTC), Szűcs (Bp. Honvéd), Nagy II (Videoton) 7- 7. Az őszi 14 forduló válogatottja egyébként a következő: Rapp — Török P., Kmetty, Fejes, Virágh — Nagy II, Répás, Somogyi — Fazekas, Bene, Antal. A 14 forduló „legjei” A legrégebben a PMSC kapott ki. Szeptember 16-án Szegeden. (SZEOL—PMSC 4:0) A legrégebben a VM Egyetértés nyert a tavalyi bajnokságban, május 6-án, a Salgótarján ellen. A legtöbb győzelmet a Bp. Honvéd szerezte: kilencszer jutottak a két bajnoki ponthoz. A legtöbb döntetlent a VM Egyetértés vallhatja magáénak: nyolc mérkőzésen osztoztak a pontokon. A legtöbb veresége az újonc Dorognak van: kilencszer hagyták el vesztesként a pályát. A legtöbb gólt a Bp. Honvéd rúgta (30), a legkevesebbet a VM Egyetértés (10). A legtöbb gólt a VM Egyetértés kapta (26), a legkevesebbet az SBTC (13). A legjobban szerepelt a vidéki együttesek közül a Tatabánya a fővárosiak ellen: hat mérkőzésből ötöt (!) megnyertek (VM Egyetértés 2:1, Csepel 1:0, Vasas 3:0, MTK 1:0, FTC 2:0). A legszeszélyesebb játékos Schnitzer (Dorog), az 1-esen, a 8- ason és a 10-esen kívül végigskálázta a többi osztályzatot. A legfegyelmezetlenebb játékos Koritár (MTK), az ősszel kétszer állították ki. (Az MTK is ezen a téren rekorder, négy kiállítással! Koritáron kívül Kovács Béla és Becsei kényszerült a játékidő vége előtt elhagyni a pályát.) A legboldogabb labdarúgóik: Nyírő (MTK), Borbély (Rába ETO). Jól jártak ugyanis a klubcserével. NB I-es múlttal a hátuk mögött érkeztek új csapatukhoz, ahol aztán valamennyi eddigi őszi mérkőzésen az első perctől az utolsóig játszottak. Érdekesség tehát bőven akadt a 14 fordulóban , s biztos, hogy a 15. továbbiakkal szolgál. L. G. — N. P. öten futnak az „őszi idény labdarúgója” címért. Vasárnap egyikőjük átszakítja a célszalagot...