Népsport, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
XXX. 76. ♦ 1974. március 31 ASZTALITENISZ 218 edzés után, EURÓPA-BAJNOKSÁG ELŐTT Juhos Jóske — a női versenyzők edzőtársa — kétszer is megijeszt bennünket. Először egy négyszögletes ütőt mutat, mintha az utolsó edzésen ezzel kísérleteznének a mieink, ám kiderült, hogy ez a furcsaság csak egy ajándék. Szó sincs új „felver” bevetéséről, az EB-ig már softot sem cserélhet senki — ez a válogatott edző szigorú utasítása. Jól is néznénk ki a folytonos ragasztgatással. Ha rajtunk múlna, jó mélyre elásnánk az összes gumioldatot, nehogy kísértésbe essenek Klampárék. ...és egy demizsonos, a második „kiütés” akkor történik, amikor elindulunk a közös edzésre és Juhos kezében meglátunk egy demizsont. Jó ég, csak nem „isznak” a versenyzők? Dehogynem — feleli a fiú ördögi mosollyal —, csakhogy vizet, tiszta vizet, s edzésenként legalább tíz litert. Mert csuda meleg van a teremben és senki nem szögezi le magát az asztal elé. Július 16-án kezdődött el az asztalitenisz válogatott keret felkészülése az április 6-án „rajtoló” újvidéki EB-re. E riport napjáig összesen 218 edzést — 157 szakmait, 61 erőnlétit — tartottak, már csak három-négy nap van hátra az indulásig, s alig több a „nagy csata” kezdetéig. De maradjunk még a tatai edzőtáborban. Az idő ugyebár tavaszias — vagy inkább nyárias —, a friss levegő a sok teremedzés után a szabadba csalogat, s van is egy kis átmeneti szünet. Ki mit csinál ilyenkor? Nos, van, aki dédelgeti a kocsiját, a parkírozóba sétál és bámulja a járgányt, talán beszél is hozzá, kinevezi legjobb barátjának. A társ, Jónyer úgysincs itt, Brüsszelben versenyez a Spartacusszal. Persze, az autó „tulaja” mintha megkomolyodott volna. Klampár csakugyan más, mint régen? Vagy ez csak a látszat? — Nem — mondja halkan —, sokat gondolkodom mostanában. Rájövök egy-két igazságra. — Probléma? — Nincs. — Az egészség? — Rendben. — Mi lesz az EB-n? Tibi fanyar mosolyt vág, mintha kettéharapott volna egy citromot, így adja tudtunkra, hogy ott bizony lehet eső, lehet sár, sejtelme sincs, ki mit nyer Újvidéken. Mint a komputer Lotaller és Molnár Anna közben kártyázni tanul Gerevich Gyuritól. Mi mindent tudnak ezek a vívók! Ám a rikiki egyelőre még gyengébben megy a lányoknak, mint a pörgetés. Börzsei és Gergely pihen, olvasd Berkesz Siratófalát és valami krimit —, a szomszédjuk pedig, a válogatott edző, a jegyzetei fölé hajol. Talán most készül a svédek elleni taktika? A kérdésekre, persze, azonnal válaszol, mint a komputer. — Tehát kik utaznak az EB-re? — Magos, Kisházi, Lotaller, Molnár, illetve Jónyer, Klampár, Gergely, Börzsei és Tímár. — Az átlagéletkor? — A nőknél 22, a férfiaknál 24 év. — Az összválogatottság? — A négy nő összesen 302-szer, az öt férfi 413-szor volt magyar válogatott. — A párosokat gyakorolták eleget? — Igen, mindig figyelembe véve az EB-ellenfeleket. Ma Például a Magos, Lotaller kettős Milos Imre ellen játszik, mert a srác hasonlóan védekezik, mint Alexandru és készülünk a románok ellen. — Jónyer még jó formában van? — Nem akarom elkiabálni, de ha Újvidéken is úgy játszik, mint az utóbbi időben ... — Megjósolná a győzteseket? Puff!. Bercziket mintha villám érné. A gép kikapcsol. — Ne kérdezzenek ilyen nehezet. — Próbálja meg! — Jó ... mit csináljak. A férficsapatot a svédek, a nőit a szovjetek nyerik. Férfi egyes: Johansson. Női egyes: Rudnova. Férfi páros: Klampár, Jónyer. Női páros: Rudnova, Gedraitite. Vegyes páros: Gomozkov, Rudnova. Szóval, egy aranyat hozunk haza. Most megint az a bizonyos nézőpont. Mert: Európa-bajnokságot nyerünk Újvidéken? Óriási! Csak egy EB-t nyerünk Újvidéken? Kevés! A „Hallgatag Langaléta” Tíz asztal áll a teremben, de még nem játszik senki. Erőnléti edzés folyik, a futástól a csuklómozgatásig. Aztán kezdődik a gyakorlás. Börzsei sokáig válogatja a labdákat. — A TSP-labda nem rossz, de akad közte fals. Jó lenne, na kint vigyáznánk arra, hogy a mi játékstílusunknak megfelelő „bőrt” találjunk. Egy kérdést ő is kap, amíg az asztalon táncolnak a labdák. — Játszik majd a csapaton? — Nem tudom, talán a gyengébbek ellen. Elvégre kell a mozgás és a labdabiztonság azoknak, akik a fontos mérkőzéseken küzdenek. A csapatszellem tehát jó. Bérezik Zoli a riportalany ismét. — A svéd férfiak miben jobbak? Nem tiltakozik a „jobbak” szó miatt. De hát „ők” rengeteg versenyt nyertek a VB óta. A „Svéd Viking” és a „Hallgatag Langaléta”, Bengtsson és Johansson csakugyan esélyesen, mint a többiek. — Mert higgadtabbak. A sorsdöntő mérkőzéseken kihozzák magukból a maximumot. Hát, majd meglátjuk! Hámori Tibor ATLÉTIKA Csak két biztos felnőtt bajnokjelölt Négy éven keresztül ilyenkor mindig Pesthidegkútra tartottak a mezei futóhadak. Az idén változik az irány vasárnap a dunakeszi-alagi lóversenypályán találkozik a közép- és hosszútávfutók színe-java. Híres László mesteredző javaslatára választotta a MASZ az országos bajnokság új színhelyéül. Elsősorban a fővárosiatléták edzéseken már kipróbálták és edzőik is „szemrevételezték”. Közülük Kovács József, az 50-es évek kiváló hosszútávfutója szerint ideális mezei terepet jelöltek ki, minden kellékkel, füves és homokos részszel, erdővel, kisebb emelkedővel és akadályokkal. Hasonlóan vélekedik a másik régi bajnok, Juhász Béla is s hozzáteszi, hogy ez a pálya nehezebb lesz a hidegkúti vitorlázó-repülőtér hullámos terepénél. Hogy azután a premier szereplői, maguk a versenyzők milyen benyomásokat, tapasztalatokat szereznek, az természetesen csak vasárnap derül ki. Egyelőre némileg tartanak a pálya szokatlan vonalvezetésétől és főleg a kőfaltól... A hagyományos főszámbani, a felnőtt férfiak 13 km-es távján indul az idei mezei bajnokság legbiztosabb esélyese, a védő Csepel erős, kiegyensúlyozott csapata. Bár véglegesen a helyszínen dől el, valószínű, hogy egyetlen számbajövő riválisuk, az Újpesti Dózsa az idén teljes gárdájával a kisimezeit választja, így az egyéni bajnokságon az akadályokért nem éppen lelkesedő csepeli Babinyecznek elsősorban a kilencszeres (!) győztes (s ezen a hosszú távon változatlanul veszélyes) salgótarjáni Mecser, azután három klubtársa, Szekeres J., Magyar és Kárai lesz a legerősebb ellenfele. Homoki, Tóth Gy. és Kiss J. zárja a névsort, mert a többi élvonalbeli hosszútávfutót (és maratonistát) a csapatérdekek a szakmai szempontok ellenére a rövidebb távon szólítják rajthoz. A 8 km-es kismezein éppen ezért a tavalyinál élesebb versengés várható. Különösen, ha az újpestiek is valóban itt indulnak. Az egyéni verseny többesélyes. Sokan szavaznak az idén már a SZEOL színeit képviselő, s a hajrában mindig gyors Törökre. Igen ám, de a közismerten bátor, iramdiktáló futó, elsősorban Fancsali, azután Szekeres J., Gulács, Tóth M. aligha hagyják, hogy a hajrára maradjon a döntés és ebben segítségükre lehet Tóth B., Báthori, Pfeffer és Máté is. Meglepetést esetleg Rábold okozhat. Csapatban a védő, de meggyengült Bp. Honvéd helyére az U. Dózsa és az MTK pályázik. A párharcban a lila-fehérek tapasztalt versenyzőkből álló és a középtávfutókkal (Szántó, Zsinka) jól kiegészített csapatukra támaszkodnak, a kék-fehérek hosszútávfutóikbam, a védő Mohácsi javulásában és a fiatalokban (Czvikovszky, Borsos, Gyovai) bíznak. A harmadik az FTC lehet. A vasárnap másik „biztos” bajnokjelöltjét a felnőtt nők 2400 m-es távján találjuk. Jelenlegi formájában a védő Völgyi Zsuzsát a kőfal és az árok aligha akadályozhatja meg a győzelemben. Csipántól jobb teljesítmény várható, mint a Budapest-bajnokságon, de ez még kevés. Zsiráfó indulása, hosszú kihagyása után bizonytalan, Velekei is sérült volt, Ligetkutiné még csak edzései elején tart, Kulcsár az idén nem versenyez. Így Monspart és Jakabbal az élen a vidékiek között dől el a harmadik és a további hely sorsa. Erősen kérdéses, hogy a Bp. Honvéd megvédheti-e csapatbajnokságát. Szakosztályvezetője, Kiss György a vidékiektől, smint volt győri válogatott) elsősorban a Győri Dózsa versenyzőitől tart, bár ők az idén a mezőn még nem hallattak magukról. A fiatalok különböző évfolyamaiban csak egy bajnokságra lehet biztosan jósolni: a legidősebb férfi ifjúságiak között Horváth B. és a Bp. Honvéd csapat toronymagas esélyes. A többi számban most is a vidékiek fölénye várható. Az összpontversenyre kiírt Munka-vándordíjat a védő Csepeltől a Honvéd szeretné visszaszerezni. ÖTTUSA Tervezések kora Tizennyolc éves korában az ember mér nemcsak álmodozik, tervez is. Egyre többször dönt saját akaratából, meggyőződéséből. A felnőtté válás folyamata kinél gyorsabb, kinél lassúbb, s az önálló döntések határköreivel mérhető. Azt hiszem, Bene László mindenképp az előbbi csoportba tartozik, hiszen az álmodozások korát nála az élet egy-két területén már az érett tervezések kora váltotta fel. S bár tizennyolc év az ember életében kétségkívül nem nagy idő, ezen a tizennyolcon belül nyolc nagyon is az, az eddigi életnek csaknem a fele. Aki a tizennyolcból nyolcat nem külső kényszer hatására, hanem saját elhatározásából egy dologra szentel, az feltehetően tudja, mit akar. Életét két alapvető tevékenység tölti ki a tanulás és az öttusa, vagyis a sport. Legfőbb feladatának azt érzi, hogy helyesen egyeztesse a kettőt. Ez a szándék meghatározza mindkét dologhoz való viszonyát. Megkérdezem tőle, kit tekint példaképének sportágában. — Dr. Török Ferencet és Mónit. Ők elvégezték az egyetemet, hivatásuk van. A sport számomra is csak így képzelhető el. Az idén érettségizik a Madách Imre Gimnáziumban és a jogi egyetemre készül. — Miért éppen oda? — Már régen kedvet érzek hozzá, s úgy érzem, el tudom végezni az öttusa mellett... — Mi a kedvenc tantárgya? — A matematika. Mégis ügyvéd akar lenni, mert amint mondja, ott önállóbb az ember, mellette sportolni is tud, s inkább a matematikához való vonzódását fojtja el magában, mint az öttusa irántit. Akkor többet veszítene, s hiszi, hogy így nem lesz csalódott. Ezek már valóban felnőttes józansággal mérlegelt döntések. A KSI-ben kezd. Szabó József és Páldi Péter tanbánya. Tavaly kinőtte a sportiskolát, decembertől a Bp. Honvéd versenyzője. A három tusa versenyeken általában 4—5. volt. 1973- ban ugrásszerűen jöttek az eredmények, országos ifjúsági bajnok lett öttusában, az IBV-n 4. helyet szerzett. Legfőbb erőssége a vívás. Lovaglásban a legbizonytalanabb, még mindig a kelleténél több a szorongás benne a versenyeken, ha erre a számra kerül a sor. — Mikor találkozott először lóval? — Tizenhárom évet voltam, az első próbálkozásnál rögtön leestem a nyeregből. Egy hétig a ló közelébe se mertem menni. — Ideges versenyző? — Igen és nagyon félek a vereségtől. — Van szabad ideje? — Hát, nem nagyon. Az öttusa rengeteg időt elvesz és a tanulás a többit. Abból a kevésből, ami marad, a színházon és a könyvön kívül másra nem jut. Nem hiszem, hogy sok hasonló korú fiatal irigyelné életmódját, de az idegenkedés kölcsönös, ő meg úgy nem tudna élni, ahogy mások. Vállalta, mert úgy érezte, nem tehet másként. S ez azt sejteti, hogy fogunk még hallani róla. fi (gömöry) Néhány perccel a célbaérkezés után. NFPSPORT 5 JAAPIREJADEX Jó utakat a tömegsporthoz Az olaszországi Cortina d’Ampezzóban, a téli sportversenyekről nevezetes síparadicsomban nemrégiben jelentős megbeszélést rendeztek. Európa különböző részeiből gyűltek össze a sportszakemberek, hogy nemzedékünk fizikai állapotáról, sporttal való kapcsolatáról tanácskozzanak. Egyöntetűen állapították meg: a helyzet egyre rosszabbodik, egészségünkön mind több a csorba, s keresték a javulást ígérő lehetőségeket. Szóltak a tömegsportrendszerekről, az elképzelésekről, a tervekről, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a városi élet ártalmaitól fásultakat felrázzák, jobb egészségi állapotba hozzák, s mindenki megtalálhassa a felfrissülést, a mozgás örömét, az egészséghez vezető utat. A tanácskozás jelzés: szerte a világon mind nagyobb gond az egészséges mozgásigény kielégítése, s mindenütt keresik az erre legalkalmasabb formákat. Jó néhány országban már túljutottak a keresés időszakán. A Szovjetunióban például bevált a GTO testnevelési rendszer, amely korosztályonként ad feladatokat, szinteket, biztosítja a lehetőségeket és jelvénnyel jutalmazza azokat, akik a feladatokat teljesítették. Több millióan vesznek részt benne, nagyon közkedvelt, úgy működik, mint egy jól olajozott gépezet, de említhetnénk más példákat is Nekünk sincs okunk szégyenkezni, mert amióta szocialista társadalmunkat építjük, több alkalommal is próbálkoztunk átfogó tömegsportrendszer megteremtésével. Sokan ma is féltve őrzik az egykor fényesen csillogó, piros-fehérzöld szalagos érmeket, amelyeken ez olvasgató: . Néni Bajnok.” A népi bajnokságok a felszabadulást követő évek sportéletének népszerű színfoltjai voltak, akárcsak utána az MHK, a Munkára, Harcra kész mozgalom, amely az akkori viszonyok között megfelelő helyet és szerepet töltött be sportéletünkben, gazdag lehetőségeket biztosított, és nagyon sok örömet is szerzett. Emlékezhetünk, gyárak, hivatalok dolgozói, fiatalok és öregek egyaránt nagy csoportokban vonultak akkoriban a sporttelepekre, versenyt futottak 100 és 1500 méteren, ugrottak távolba és magasba, nyögve birkóztak a fekvőtámasszal, a tarkóbillenéssel. Az idő múlásával kiütköztek a hibák, amelyek miatt nem lett az MHK átfogó testnevelési és tömegsportrendszer, csupán mozgalom, amely később fokozatosan elhalt. Sok minden közrejátszott ebben. A rosszul értelmezett számszerűségre való törekvés, a túlzott adminisztráció, s nem utolsósorban az életszínvonal fokozatos emelkedésével bekövetkező elkényelmesedési folyamat. Az emberek többsége a jobb élettel járó szórakozási lehetőségekben talált inkább örömet, általában igyekezett szabadulni a szervezett formától, s ez alól az MHK sem volt kivétel. Pozitív hatása, eredményei, a tömegek sportolásra való mozgósítása viszont az idők távlatából is megérdemli az elismerést. Rokonvonásokkal rendelkezett a következő forma, a Kilián sportmozgalom is. Különösen a fiatalok között vált népszerűvé. Rendszeres versenyein jelentős számban vettek részt a gyárak, üzemek, hivatak, iskolák fiataljai, majd bizonyos idő múltán már inkább csak az iskolások, mivel a versenyeket ott tudták a legkedvezőbben megszervezni. Előbb-utóbb megmutatkoztak az új forma gyermekbetegségei, a még mindig nem elég egyszerű adminisztráció, a szervezés folyamatosságának, s kellő mozgósításának a hiánya. És rendszerint ellankadt a kezdeti lelkesedés. Utólag elmondhatjuk, általában a gyors fellendülés, majd a lendület fokozatos csökkenése jellemezte az MHKC a Kiliánt, és az utána következő tömegsportakciókat. A kampányszerűség mégsem jelentett eredménytelenséget A különböző jelvényszerzőkön, az olimpiai, a VIT jelvényszerző versenyeken például nagy tömegek vettek részt Azóta újabb kezdeményezések láttak napvilágot. Ide soroljuk a SZOT, a MEDOSZ, az OKISZ, a KISZ szervezte idényjellegű bajnokságokat kupákat amelyek bevált, jó formák, évek óta mozgósítják a társadalom egy-egy rétegét az aktív sportülésra. A tapasztalatok szerint ezek és a többi alkalomszerű tömegsportrendezvények, mint a kocogónapok, a természetjáró túrarendszerek időről időre sikeresen végződnek, egyre nő a résztvevők száma. A létszámnövekedés azonban nem olyan arányú, hogy így az évek során megoldódna a tömegesítés, egyébként is ezek a formák sem alkalmasak erre. Mégis úgy tűnik, a jelenlegi körülmények között az idényjellegű, a kampányszerű, egy-egy időszakra és területre összpontosuló tömegsportszervezeti formák a legéletképesebbek, legeredményesebbek, s egyelőre ezeket is kívánják szorgalmazni. Helytelen lenne azonban olyan következtetéseket levonni, hogy ez a végleges megoldás, s nincs szükség hazánkban olyan egységes szervezett tömegsportrendszerre, mint mondjuk a Szovjetunióban a GTO, mert az esetleg nem felel meg a mi sajátosságainknak. A jövőben dől el, milyen végleges megoldást sikerül találnunk. A sportvezetők, a sportszakemberek, a sportkedvelők fejében sokféle gondolat megfordul: a jelenlegi viszonyoknak, életformáknak mi felelne meg a legjobban? Talán az olyan alapsportágakra való építés, mint amilyen az atlétika, a labdarúgás, az úszás. Például az atlétika futószámai, hogy minden korosztály, de főleg a fiatalabbak valamiféle egész éven át tartó versenyrendszerben küzdhessenek. Vagy, ha pénzügyileg megoldható, miért ne áraszthatnánk el focilabdákkal az ország iskoláit, úgy, hogy egy osztálynak akár kettő-három is jusson. Csak legyen ott a labda, a gyerekek majd rúgják, s ha kinőnek a padokból, mozgásigényüket — talán — magukkal viszik. Felvetődött a megoldás más lehetősége is. Például a családias összetartásra, a közösségekre alapuló klubok körül kialakítandó sportbázisok rendszere. Mint mondjuk a Real Madridnál, ahol a minőségi sport magas színvonala mellett a klubbal rokonszenvező közönség számára felfrissülési, sportolási, pihenési lehetőségeket biztosítanak. A papa tekézhet, kártyázhat, nézheti a „nagyok” mérkőzését, a mama úszhat, vagy tollaslabdázhat, teniszezhet, míg a gyerekek előtt ezernyi a lehetőség. Persze, Spanyolországban mindezt pénzért, nem is kevésért, elég borsos tagsági díjakért adják. Nos, az ilyesmit a mi körülményeink, a szocialista viszonyok között, kiiktatva belőle az üzletet, nagyon is el tudjuk képzelni. Azt persze világosan látni kell, hogy mindez egyik napról a másikra nem valósítható meg, megfelelő anyagi és létesítményfeltételek mindenképpen szükségesek. Jelenleg a gondolatokat forgatjuk a fejünkben, de lehet, néhány év múlva már látjuk a megvalósulás első jeleit. Addig viszont biztosan állva a valóság talaján, igazodnunk kell a jelenhez, a legcélszerűbbhöz. Az egészségünkért, a sportért! Péter Róbert