Népsport, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

XXX. 76 ♦ 1974. március 31. SESTOLESI ifurb­a. Itt a tavaszt. És nem is akármilyen, a napi közép­­hőmérséklet jóval meghaladja a sok évi átlagot. A nap­fényes órák száma is emelkedik. Az ember a téli bezártság után a levegőre kívánkozik. Ezt a vágyakozást ki kell elégí­teni. Sétáljunk, gyalogoljunk minél többet. A levegő és a napfény önmagában is kedvezően be­folyásolja a szervezet edzettségét. A nap ibolyántúli su­garaival közvetve és közvetlenül is nagy szolgálatot tesz az embernek. Ezek a sugarak védenek a különböző fer­tőző betegségek ellen, elpusztítják a kórokozó vírusokat. Fokozzák az anyagcserét és javítják az étvágyat. Edzés céljára kitűnően alkalmas a légfürdőzés is, különösen akkor, ha tiszta és pormentes a levegő. Célszerű, ha a munkahelyről hazafelé legalább fél órát sétálunk. Az új légzési „fitness”-rendszer — amely az űrhajósok kiképzésében is szerepet játszik — futásból, sétából és lépcsőnjárásból áll. Mindhárom jó eszköz az oxigénellátás javítására. A rendszer szerint célszerű az első hónapban 2,5 km-t, a második hónapban 3 km-t, a harmadik hónapban 4—5 km-t, utána átlagosan 5 km-t sétál­ni. A séta legalább 4 kmlóra menetidőnek feleljen meg. Séta után felülhetünk a villamosra vagy autóbuszra — ha ugyan már nem értünk haza —, és ha emeleten lakunk, egy­két emeletet menjünk fel gyalog. Nem szükséges a liftet igénybe venni. Ez is elősegíti az oxigéncserét, és a láb iz­mait és ízületeit erősíti. (Betegeknek, lábadozóknak nem ajánljuk!) Szülőknek tanácsoljuk, hogy kisgyermeküket na­ponta rendszeresen vigyék a szabad levegőre, a játszótérre. A nagyobbakat pedig labdával, asztalitenisz- vagy tollas­ütővel küldjék le a parkba, a sportjátszótérre, hogy ott legalább egy órát kötetlenül, társak, barátok körében lab­dázzanak, futkározzanak, asztaliteniszezzenek, tollas­labdázzanak, egy szóval játsszanak. Tudjuk, hogy közeledik a tanév vége és sok szülő inkább „asztalhoz láncolná” gyer­mekét a jobb tanulmányi eredmény érdekében, de ne fe­lejtse el senki, hogy ha a fejlődő szervezet mozgásigényét korlátozzák, azzal saját gyermekük jövendő egészséges, vi­dám, boldogabb élete ellen cselekszenek. Játsszon tehát a gyermek! Továbbra is ajánljuk a reggeli tornát, amelyre 8—10 percet fordítsunk. Hetenként 2—3 alkalommal a lakás köze­lében, a legközelebbi parkban a kocogás is szerepeljen a heti programban. A kezdő kocogók életkoruknak és egész­ségi állapotuknak megfelelően válasszák meg a távokat. A kezdőknek javasoljuk, hogy első alkalommal 200—300 mé­tert fussanak, ugyanannyit sétáljanak, majd folytassák 300 —400 méter futással. Mindezt ismételjék meg 3—4 alkalom­mal. A hét végére tervezzünk fél-, vagy egésznapos túrákat a közeli kirándulóhelyekre. Marthy Gábor VÍZILABDA Kikapott a Szolnok Szombaton Kecskeméten meg­kezdődött a vidéki városok vízi­­labdacsapatainak kétnapos tor­nája, a Dobó István Kupa. A tíz induló csapatot négy csoportba osztották, a négy OB I-es együt­test egy-egy csoport élére téve. A négyes döntőbe jutásért az ala­csonyabb osztályú csapatok ját­szottak az első osztályúakkal. Mint várható volt, vereséget szenvedtek tőlük. A SZEOL-nak csak egy góllal sikerült legyőzni a Tatabányát. Selejtezők, A-csoport: Kecskeméti SC— Kaposvári Hunyadi 8:2 (3 :J, 2:1, il­l, 2:0). V: Samu. G­: Bíró (4), Rozgonyi, Végh, Bory, Cso­rnák, öl: Hegedűs, Rózsa. Szen­tesi Vízmű —Kecskeméti sC 12:3 (2:1, 4:1, 2:1. 4*)). V: Samu. Gd: Soós (5), Tóth dr. (4), Hó­di, Pengő, Komlóc, öl: Végh, Csornák, Forgács. B-csoport: Szolnoki Vízmű Dó­­zsa-Egri Vízmű 13:2 (3:1, 3:0, 1:0. 6­­) V: Vaszek. Gd: Pintér (4), Pásztrai (3), Zámbó (3), Hecsei (3), ül. Bíró, Tóth. C-csoport: Miskolci VSC—Ceg­lédi VSE 3:2 (1:0, 0:1, 0:0, 2:1). V: Medveczky. Gd: Bátor­ (3), Ül. Beck, Lehoczki. Egri Dózsa— Miskolci VSC 12:0, (3:0, 2:0, 4:0, 3:0). V: Samu. Gd: Krajcsovics (6), Kovács I (4), Kovács II, Ola­jos, D-csoport: SZEOL—Tatabánya 3:2 (OK), 1:1, Isi, 1K)), V: Va­­szek. Gd: Max (2), Kiss, ül: Lá­zár, Persely. A négyes dönőben tehát a négy OB I-es csapat, a Szentesi Víz­mű, a Szolnoki Vízmű Dózsa, az Egri Dózsa és a SZEOL vív kör­mérkőzést. Az 5—8. helyért a Tatabánya, az Egri Vízmű, a Kecskeméti SC és a Miskolci VSC küzd, míg a 9—10. helyezés a Ceglédi VSE—Kaposvár mérkő­zésen dől el. Az 1—4. helyért folyó mérkő­zések kemény küzdelmet hoztak, és akadt egy meglepetés is, a Dobó István Kupa védője, a Szolnoki Vízügy Dózsa vereséget szenvedett a SZEOL-tól. . AZ 1—4. HELYÉRT Egri Dózsa — Szentesi Vízmű 9:7 (2:2, 4:2, 2:2, 1:1). V: Sa­mu. Egri Dózsa: Kácsor — Ko­vács L., Pócsik, Lutter, Bólya, Krajcsovics, Kovács H. Cs: Gyu­lavári, Patkó. Szentesi Vízmű: Horváth — Szénászky, Bódi, Kontósi, Pengő, dr. Tóth Soós. Cs: Kádár Végig fej fej melletti küzdelem folyt, de az Eger a má­sodik harmadban szerzett kétgó­los előnyét végig tartani tudta. G.: Pócsik 3, Krajcsovics 3, Ko­vács , Lutter, Bólya, ül. Soós, 6, Bódi. SZEOL—Szolnoki Vízügy Dó­zsa 5:4 (1:1, 2:2, 2:1, 0:0). V: Vuszek. SZEOL: Esztergomi — Rácz, Max, Kiss dr. Vezsenyi, Boros, Borzi. Cs: Zentai. Szolnok: Uray — Pintér, Kozák, Zámbó, Cseh, Urbán, Pasztrai. Cs: He­csei dr. Gd: Zentai, Boros, Kiss dr., Max, Rácz, Cl. Urbán, Cseh, Pintér, Zámbó. Izgalmas küzde­lem volt. A szolnokiak a harma­dik negyedben 4 méterest hibáz­tak, a negyedikben pedig két em­berelőnyt sem tudtak kihasználni. AZ 5—8. HELYÉRT Tatabánya—Egri Vízmű 5:3 (1:1, 0:0, 3:1, 1:1). V: Samu. Gd: Persely 3, Kovács, Lázár, 111. Hal­mos dr., Molnár, Bánkoy. Kecs­keméti SC —Miskolci VSC 5:4 (0:1, 2:0, 1:1, 2:2). Gd: Bíró 2, Csernák 2, Rozgonyi, cl. Báthory 2, Jakab, Orbán. ÖKÖLVÍVÁS Izgalmas döntők várhatók Szombaton, Budapest Ifjúsági ökölvívó-bajnokságának harmadik napján az elődöntőket vívták a Sportcsarnokban. Mintegy 300 szurkoló foglalt helyet a lelátó­kon, hogy tanúja legyen 18 már változatos küzdelmének. A tá­lé.d­­e ott a tét nagy volt: a döntőbe jutás! Vasárnap izgalmas, kemény, változatos csaták várha­tók. A szombati mérkőzések leg­többje döntő fölénnyel, vagy az ellenfél feladásával végződött. Kár, hogy a nyerésre álló Púpost (Va­sas) sérülése miatt le kellett lép­tetni Balga ellen. Szoros küzdelem folyt a légsúlyban Selyem (Bp. Bp. Fémm.) és Nyári között. A legizgalmasabb, legszínvonalasabb találkozó Mezei (Bp. Építők Fém­munkás) és Molnár M. (Csepel) között folyt le — három menet alatti A döntők párosítása. Papír­­terv: Balga (BHSE) —Selyem (Bp. Bp. Fémm.). Légsúly: csontos (Vasas)—Balkay (Bp. Bp. Fémm.). Harmatsúly: Holler (Vasas) —Ned­ves A. (KSI). Pehelysúly: Mezei (Bp. Bp. Fémm.)—Fekete Gy. (Csepel). Könnyűrsúly: Sztanka (U. Dózsa)—Hódossy (ÉVIG). Kis­­váltósúly: Tóth F. (ÉVIG)—Tot­­ka (KSI). Váltósúly: Hruska (KSI) —Deák Gy. (Bp. Bp. Fémm.). Nagyváltósúly: Lóránt (Vasas) — Szlávik (Csepel). Középsúly: Hor­váth I. (Csepel)—Pém (KSI) Fél­nehézsúly : Weidinger (Csepel) — Deák J. (Vasas). Szabó K. (BHSE) m. n. gy., mert ellenfelét, Sza­bó Pált (PMSC) kiütötték. Né­gyes körmérkőzés. Nehézsúly: Kerekes (Csepel)—Nagy Gy. (Va­sas). Itt is körmérkőzés folyik. A harmadik hely eldöntéséért is mérkőznek vasárnap a szomba­ti elődöntőkön vereséget szenve­dett ökölvívók. A döntőkre vasár­nap 18 órakor kerül sor a Sport­csarnokban. ­ VIVAS Budapest tőrbajnoka, Czakkel István Nem tudott elég korán ébredni a vívószurkoló ahhoz, hogy ne meglepetésre érkezzen, szomba­ton reggel a Játékcsarnokba. Már az első versenyszám első elődön­tője páratlan eredményt hozott: az utóbbi időben remekül vívó, s néhány komoly győzelmet arató Kovács Gyula (Vasas) elbúcsúzott a további versenytől. Ez azonban mindössze „előjátéka” volt an­nak a nagy és színvonalas küz­delemnek, amelyet a tőrvívók érész napos viadala hozott a nemzetközi Budapest-bajnokság aranyérméért. A négynapos via­dal­t a férfi tőrvívók után va­sárnap a kardozók, a jövő hét végén pedig a női tőrvívók és a párbajtőrözők versenyeznek — első felvonásaként 80 tőrvívó, köztük hét külföldi ország 37 versenyzője lépett pástra. Az NDK, Lengyelország, Ro­mánia, Anglia, Olaszország, Ausztria és Ausztrália vívói mellett legjobb hazai tőrö­­zőink rajtoltak, ám vidéki vívásunkat egyetlen egyesület, a Szombathelyi Hala­dás VSE versenyzői képviselték. A férfi tőrözők már említett váratlan eredménye mellé kí­vánkozik a másik két Kovács — Imre (Bp Honvéd) és István (VM Egyetértés) — kiesése a 48 között A második elődöntőből szintén több fiatal vivő — Or­czy (VM Egyetértés), Demény (VM Egyetértés) Decsi (OSC), Rakovszki (Bp Honvéd), Rózsa­vári (O. Dózsa) — nem jutott tovább. A maratoni hosszúságú­ra nyúlt előcsatározások után alakult ki a középdöntő 16-os mezőnye.­­ A 4. négyes csoport viadalára jócskán megkésve, délután, a döntő, tervezett időpontjában került sor. Az elődöntők után a verseny­ben maradt vívók váratlanul „si­mán” vették az újabb akadályt. A győztesek valamennyi csoport­ból újravívás nélkül biztosan ju­tottak tovább. Az első csoport­ban a lengyel Kozeljowski bi­zonyult a legjobbnak három győ­zelemmel, a két győzelmet arató Szabó László (II. Dózsa) előtt. Szakács (Bp. Honvéd) és Molnár (Bp. Honvéd) kiesett. A második csoportból a fiatal Papp Jenő (BVSC) és az NDK-beli Behrens két-két győzelemmel jutott a döntőbe. Somodi (II. Dózsa) és Moise (Románia) 1 — 1 győzelmet szerzett. A harmadik csoportból a védő Marton István mellett Czak­kel (VM Egyetértés) két győze­lemmel ment tovább. Kiesett: Kamut­ László (BVSC) és Tolnai (Bp. Honvéd). A negyedik cso­portból Haerter (NDK) és a szombathelyi Komatits jutott a döntőbe 2—2 győzelemmel a len­gyel Widera és — meglepetésre — a magyar Szabó Sándor (II. Dózsa) előtt. Így alakult ki a döntő mező­nye, amelynek érdekessége, hogy a legjobb nyolc között egy vidéki és három külföldi versenyzőt találhatunk. Az elődöntők elhúzódása miatt egyórás késéssel kezdődött a döntő, a magyar versenyzők szá­mára biztatóan. Papp Jenő a len­gyel fiút Marton az NDK-beli Haertert, Czakkel, Behrenst ver­te biztosan. A magyarok egymás elleni küzdelme vegyes eredmé­nyeket hozott. Czakkel István mindkét hazai vetélytársát le­győzte, a későbbiek során kül­földi ellenfeleit is magabiztos ví­vással verte meg és az utolsó asz­­szó levívása előtt Haerter elleni 5:4-es győzelme a Budapest-baj­nokság megnyerését, a Tilly End­re emlékverseny első helyét je­lentette számára. A döntő hátra­lévő mérkőzései már csak a baj­nokság helyezéseiért folytak. Tábor István, a Magyar Ví­vó Szövetség főtitkára vezeté­sével hazaérkezett New York­ból a Martini Kupa versenyen részt vett magyar csapat. Mint ismeretes, vívóink közül Bó­­bis Ildikó és Marót Péter a második, Kovács Tamás a harmadik, dr. Fenyvesi Csaba az ötödik helyen végzett, míg Tordasi Ildikó és Kamuti Jenő dr. nem került a döntőbe. — Ilyen nagy mezőny még nem indult a Martini Kupán — mondta Tábor István. — A négy egyéni számban több mint háromszázan neveztek, köztük világbajnoki győztesek és he­lyezettek. Ezzel magyarázhatók a váratlan eredmények, és az is, hogy több esélyes kiesett. A főtitkár szerint az ameri­kaiak néhány új, tehetséges ví­vóval rendelkeznek, akik ko­moly szerepet játszhatnak a kö­vetkező évek nagy versenyein.­­ Úgy tűnik, fokozódik a vívás iránti érdeklődés az Egye­Budapest 1974. évi nemzetközi felnőtt egyéni tőrbajnoka: Czak­kel István (Vörös Meteor Egyet­értés, edző: Szűcs Bertalan) 6 győzelem, 2. Marton (II. Dózsa) 5 gy., 3. Kozielowski (lengyel) 4., 4. Behrens (német) 4, 5. Haer­ter (német) 3, 6. Papp (BVSC) 3, 7 Komatits (Szombathely) 2, 8. Szabó L. (II. Dózsa) E­gye­sült Államokban, a verseny döntőit végig nagyszámú kö­zönség előtt vívták — folytat­ta Tábor István. — A­ rende­zés, s a küldöttségekről való gondoskodás jó volt, így el-, mondhatjuk, hogy sikeresen zá­rult a 14. Martini Kupa küzde­lemsorozata. Április végén hazánk két je­lentős vívó-világverseny szín­helye lesz: Budapesten ren­dezik meg a kardvívók BEK- jét, majd ezt követően kerül sor a Hungária Kupa egyéni versenyre. Ezzel kapcsolatban már előzetes híreket is hoztak versenyzőink.­­ A kétnapos budapesti erő­próbát mindenki a júliusi vi­lágbajnokság előjátékának tart­ja, így erős mezőny várható a versenyre. Biztos, hogy az ola­szok olimpiai és világbajnokok­kal jönnek, s bejelentették rész­vételüket a franciák, kana­daiak és az amerikaiak is. (MTI) KÉZILABDA Távbeszélőjelentésünk a hatos tornáról: óriási csatában egygólos győzelem Magyarország—Csehszlovákia 12:11 (5:7) (Neubrandenburg, március 30). A pénteki pihenőnap számos ér­dekes programot tartogatott a csapatok számára, szombaton az­tán minden kezdődött elölről, az­az folytatódott a nagyszabású nemzetközi női kézilabdatorna. Délután éppen a mieink kezd­ték a játékot. Az ellenfél Cseh­szlovákia együttese volt és a­z eredménytől rendkívül sok füg­gött, még közel sem dőlt el ugyanis, hogy melyik helyet tud­ja megszerezni a magyar váloga­tott Neubrandenburgban. Több mint 1200 néző, zsúfolt nézőtér előtt a norvég Husgby és Nielsson sípjelére a következő összeállításban kezdtek a csapa­tok: Magyarország: BUJDOSÓ — Ta­­kácsné 1, Lakiné 2, Vadászná, Sterbinszky, TÓTH HARSÁNYI 5, TAVASZI 2, Cs. Németh, Samus 1, ANGYAL 1, Nagy. Csehszlovákia: Datinská —Spil­­ková, Vitová, Bartaková 2, MATTYSOVÁ 5, Vaszová 2, Hora­­lová 2, Cs. Ondiková, Mihalcsi­­ková, Cabadasová, Rosszul kezdődött számunkra a mérkőzés: a második perc elején a rendkívül veszélyes Mattysová megszerezte a csehszlovákoknak a vezetést, amire csak három perc­cel később tudott válaszolni Ta­­kácsné, szélről lőtt góljával. A folytatásban is az ellenfél bizo­nyult jobbnak, keservesen teltek a miénk számára a percek. A félidő közepén már 5:2-re (!) ve­zetett a csehszlovák együttes. A két norvég játékvezető szinte „két kézzel szórta’* a 7 m-eseket és bár Bujdosó egyet kivédett, mi is hibáztunk a másik oldalon (Tóth Harsányi lövését a kapus hárította). Az első 25 perc hajrá­jában úgy tűnt, hogy felzárkóz­hatunk, de Sterbinszky megint a kapufára lőtt egy büntetőt, majd Tavaszi egyéni alakítás után szé­pített. Következtek a cserejátéko­sok és Samus remek góllal mutat­kozott be. A második félidő elején Lakiné emberelőnyből ért el gólt, de Mattysová büntetője újabb két­gólos előnyt jelentett az ellenfél­nek. Végre belelendült csapatunk, a játékosok egyre jobban „meg­becsülték” a labdát. A 34. perc­ben Tóth Harsány­ hétméterese után sikerült az egyenlítés (8:8), majd ugyanő a beállós helyéről szerezte meg vezető gólunkat. A hajrában sikerült már három gól­ra elhúznunk (40. perc 12:9), de a végén örülhettünk az egygólos győzelemnek. Ez a mérkőzés kitűnő példája volt annak, hogy egyetlen csapat ellen sem szabad biztosra menni. A folytatásban a közönség fer­geteges bíztatása közepette a házi­gazda NDK válogatottja lépett a pályára Lengyelország ellen. A lengyelek kitűnően helytálltak és 6:5-ös félidő után a lényegesen esélyesebb házigazdák csak 13:10- re tudtak győzni. A nap utolsó „rangadóján” Jugoszlávia—Szov­jetunió 9:7 (6:2). A táblázatból kiderül, hogy még mindig nagyon sok a nyitott kér­dés! 1. Jugoszlávia 4 3 1 — 55:44 7 2. NDK 4 3 — 1 56:46 6 3. Magyarorszá 4 2 1 1 55:55 5 4. Szovjetunió 4 2 — 2 53:44 4 5. Lengyelo. 4 1 — 3 48:64 2 6. Csehszl. 4 ------- 4 41:55 — A vasárnapi, utolsó napi prog­ram: Lengyelország —Magyaror­szág, Szovjetunió—Csehszlovákia, NDK—Jugoszlávia, Serényi Péter SPORT ÉS MŰVÉSZET Átadták az Ezüstgerely művészeti díjakat (Folytatás az L oldalról.) Fotókategória Művészeti díj: Kovács Gyula Göteborg­ vívó VB c. soroza­táért. II. díj: Benkő Imre pá­lyázatra benyújtott kollekciójá­ért. III. díj: Konrádi Attila Ketten egy kézen c. képéért. A Magyar Fotóművészek Szö­vetsége tiszteletdíja: Farkas József Mefisztó c. képéért. Irodalomkategória Művészeti díj: Takács Lász­ló szerkesztő és szerzői mun­­közössége Sport a családban c. művükért. II. díj: Dávid Sándor Balczó c. könyvéért III. díj, megosztva: dr. Hepp Fe­renc A mozgásérzékelés kísér­leti vizsgálata sportolókon c. könyvéért és Mizsér Jenő Az öttusasport története c. kézira­táért. Filmkategória A művészeti díjat a zsűri nem adta ki. II. díj megoszt­va: Máhrer Emil Miért c. filmjéért és Domokos Attila Harc a gólokért c. filmjéért. III. díj megosztva: Csőke Jó­zsef Ügyesen, szépen c. film­jéért és Gábor Tamás A tus­király c. tv-filmjéért. SAKK Dr. Eperjesi László vezet A Tipary Lajos emlékversenyen dr. Eperjesi László mester vette át a vezetést, miután a 9. fordu­lóban nagy küzdelem után, jó játszmában legyőzte az addig ve­zető Lengyel Béla mestert. 8. forduló: Honfi Gy.—Sehart­­ner 0.5,0.5, Szlabey—Bokor 0:1, Schneider—Rigó 1:0 (!), Pacs­ay— dr. Eperjesi 0:1l, Lengyel B. — Ju­hász 0.5:0.5 (!), Bosnyák—Poór 0.5:0.5. 9. forduló: Poór—Honfi. Gy. függő: Juhász —Bosnyák 0:1, dr. Eperjesi—Lengyel B. 1:0, Rigó —Pacsay 1 :0, Bokor—Schneider 1:0, Schartner—Szlabey 1:0. A verseny állása: dr. Eperjesi 7.5, Bokor 6.5 (1), Lengyel B. 6.5, Rigó 6, Bosnyák, Pacsay 5.5, Poór 4.5 (1), Juhász 3.5, Honfi Gy., Schartner 2 — 2 (1 — 1), Schnei­der 2, Szlabey 0.5 pont. NÉPSPORT 7 Erős mezőny a Felszabadulási Kupán Április 3-án és 4-én rendezi az OKISZ sportosztálya és a Bp. Spartacus hagyományos Felsza­badulási Kupa nemzetközi női kézilabda tornáját. Az indulók névsorában sok jó ismert klu­béra találunk, mind a vendé­gek, mind pedig természetesen a hazaiak között. A külföldi részt­vevők közül az egykori sokszo­ros BEK-győztes Kam­aszra épülő Litván válogatott képvi­seli a legjelentősebb játékerőt, de nem lebecsülendő ellenfél a román Vointa és a szlovák Start Bratislava sem. Különben érdekességet kölcsö­nöz a kétnapos, villámtorna­­rendszerben lebonyolításra ke­rülő mérkőzéssorozatnak, hogy néhány kivételtől eltekintve lát­hatjuk majd a hazai élmezőny legjobbjait (a magyar résztve­vőjét Bp. Spartacus, FTC, Ba­kony Vegyész), de nemcsak a maiakat, hanem az elmúlt évti­zed reprezentánsait is. Az első napon ugyanis sor kerül a hatvanas évek magyar váloga­tottja és a hatvanas évek Spar­­tacus-válogatottja közötti talál­kozóra. A két csapatban féltucat világbajnok, s több exválogatott játszik majd. Néhány név mu­tatóba: Guricsné, Hajekné, Csenkiné, Jóna, Szőkéné, Rom­­hányiné, Vázárné, Fácányné, Szénás és Urbán. Zöld-fehér krónika Mi az, ami az embert a sport hívévé, szerelmesévé, a­­testkultúra művelőjévé teszi? Mi az, ami az első im­pulzusokat adja ahhoz, hogy valaki már egészen fiatalon elinduljon a sportpályákhoz vezető úton? A családi, az iskolai neveléstől kezdve nagyon sok minden, aligha vitatható azonban, hogy a legnagyobb ösztönző, a legfőbb vonzerő éppen maga a sport. Az iz­galmas versenyek, mérkőzések, a nagyszerű teljesítmények, s a sok-sok kiváló sportember, akiknek a nevéhez ezek fű­ződnek. Akiket ismerünk, látunk, akikről hallunk és olva­sunk. A gondolat arról a könyvről jutott eszembe, amely most jelent meg a Ferencvárosi Torna Club 75 éves jubileumára. A Zöld-fehérben — ez a címe Major János, Nagy Béla és Várszegi János munkájának — egyik legnépszerűbb sport­egyesületünk háromnegyed évszázadának, a diadalok, a fényes eredmények, s nemegyszer, persze, a ku­darcok, a fájdalmas vereségek, összességében azonban mi­denképpen a fejlődés, a felfelé ívelés csaknem három nemzedéknyi idő­szakának krónikája. Szerves részeként az egyetemes ma­gyar sport történetének. Olvasgatva benne, az adatokat böngészve, a képeket nézegetve jó volt találkozni sokukkal azok közül, akik­nek a neve a mi gyermekkorunkban először jelentette ezt a szót: sport. Szülőfalum fiával, az olimpiai bronzérmes és kétszeres Európa-bajnok Tunyogi Józseffel, akit odahaza még ma is csak úgy hívnak: a birkózó. A labdarúgó Lázár­ral, Toldival, Turayval, az ökcölvívó Kocsis Antallal és mind­mind a többiekkel. A könyv is bizonyosan segíti tehát a klu­bot abban, hogy újabb és újabb fiatalokat hódítson meg a sportnak, a testkultúrának. Meg ez a legfontosabb feladata az FTC-nek csakúgy, mint valamennyi egyesületünknek. Tenni pedig még ennél is többet kell. Szélesre tárni a kapukat, biztosítani a lehető­séget, hogy — mint dr. Ortutay Gyula akadémikus az elő­szóban megfogalmazta — a fiatalok edzzék magukat, sze­ressék a sportot, önmaguk nevelésének, küzdőszellemének kitűnő eszközét, szeressék a jó fizikum, az erő, az egészség, a teljes emberség örömét. -fej-

Next