Népsport, 1974. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1974-08-01 / 179. szám

4 NÉPSPORT A Maja mester A XXI. sakkolimpián, Niz­zában a Nemzetközi Sakk Szövetség kongresszusa női nemzetközi mesterré avatta a 13. évében lévő grúz kis­lányt, Maja Csiburdanidzét. Így a tbiliszi iskoláslány lett a világ legfiatalabb cím­viselője. Ez egyedülálló a sakkozás történetében. Né­hány „csodagyereket” ismer a sakktörténet, de csupán­­ a másik nemből. Az amerikai Morphy, azután Capablanca világbajnok, Reshevsky nagy­mester, Fischer, a jelenlegi világbajnok azok, akik már gyerekkorukban kitűntek rendkívüli sakktehetségük­kel. Csiburdanidze tehát kivételes jelenség a nők kö­zött. Gondolkodása, játéka érett, s a művészire, a szép­re való törekvése a felnőtté alakulás útját jelzi. Egy 1973. évi szovjet—jugoszláv női viadalon négy játszmában 4:0-ra verte Kalchbrenner jugoszláv bajnoknőt, s ez év májusában a brassói nem­zetközi női versenyt 3 pont előnnyel nyerte jónevű nem­zetközi mesterek előtt! Következő érdekes játsz­máját az 1973. évi tbiliszi nemzetközi versenyen ját­szotta. Szicíliai védelem CSIBURDANIDZE ANDREJEVA 1. e4, c5 2. c3, Hf6 3. e5, Hd5 4. d4, ed­ 5. cd­, d6 6. Hf3, Hc6 7. Hc3, Hc3. (Számí­tásba jött 7.­­, de: 8. de:, Hc3, 9. Vd8f, Hd8:, stb.) 8. de:, de:, 9. d5­, e4 10. Hg5, He5 11. He4:, Vc7 (Sötét gondja ki­­rályszárnyi fejlődésének meg­oldása. Világos az ebből a kö­rülményből adódó esélyeit pontosan, erőteljesen használ­ja ki.) 12. Vd4, Fd7 13. Fa31, f6 14. d6, Vc6 (Kissé jobb volt 14.­­, ed: 15. Hd6f, Fd6: 16. Fd6:, Vb6 17. Fe5:, fe: 18. Ve5:f, Ve6, és vállalni a gyaloghátrányos végjátékot, így a sötét király veszélybe ke­rül.) 15. de:, Fe7: 16. Fe7:, Ke7: 17. Vb4f, Kf7 (Kd8) 18. f4, Bhe8 (Sötét szorult hely­zetében ellenkombinációt ter­vez az e4 huszár kötöttsé­gére alapozva. Most nem len­ne jó minőségnyerésre játsza­ni 19. Hd6f-fal, mert erre 19. —, Vd6:! 20. Vd6:, Hc4f után még sötét nyerne tisztet.) 19. fe:, Be5: (És mi lesz most? 20. Fd3-ra Ff5 visszaszerzi a tisztet.) 20. 0—0—0! (A mentőlépés, amelyre sötét nem számított.) 20. —, Be4: 21. Bd7:1!, Ke8 22. Be1!, s erre a csattanóra sötét feladta, mert 22. —, Be7: 23. Fb5 nyeri a vezért. Végjátéktanulmány A következő tanulmány a végjátékok sokszor rejtélyes világát tárja fel. (H. Rinck 1. díjas műve, 1932.) Világos indul és nyer. A megoldás: 1. Hd4­, Bd4: 2. f7, Bc4f­ 3. Kd1, Bd4+ 4. Ke2, Be4f 5. Kf1, Bf4 6. b8v, és nyer. Eltérés: 2. —, Ff4f 3. Kc2, Bd2f 4. Kb3, Bd3f 5. Ka4, és nyer. Eltérés (1. —, Bd4­ helyett): 1. —, Ff4f 2. Kc2, Bd2f 3. Kb3, Bf2, 4. Hf5f 1, Kg5 5. f7, és nyer. Eltérés: 1. —, Bc3f 2. K­­ép, Bc7 3. b8­, Bc2 (d­)f 4. K­­B, Fb8, 5. 17, Fd6 6. Hf5f, és nyer. Sándor Béla TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÁS TÖMEGSPORT Válogatóversenyek - következtetésekkel Szeptember 19—22. között Dá­niában rendezik az V. tájékozó­dási futó világbajnokságot. Elő­zőleg 1972-ben, a csehszlovákiai Staré Splaviban, a IV. VB-n nagyon jól szerepeltek váloga­tottjaink. A nők versenyét Monspart Sarolta nyerte, női váltónk negyedik, férfigárdánk pedig harmadik lett. Érthető, ha most egy nehéz külföldi túra után egy kérdés foglalkoztatja a sportág közvéleményét: — Mit várhatunk Dániában? VB-szemüveggel nézve a kö­zelmúltban befejeződött, csak­nem egyhónapos versenytúrát, érdekes szakmai vélemény ala­kult ki Deseő Lászlóban, a vá­logatott keret edzőjében.­­ Férfi csapatunk az alábbi versenyzőkből állt: Boros, Bo­­zán, Horváth, Hegedűs A., He­gedűs Z., Egervári, Vajda, Ső­tér, Honfi, Vincze, Erdélyi. Elő­ször Csehszlovákiában álltunk rajthoz kétszer is. Ott Boros és talán Bozán szerepelt meggyő­zően. A többiek teljesítménye láttán az volt az érzésem, hogy már elkezdték a pihenést a tú­ra második állomására, a dá­niai válogatóversenyekre... Ez utóbbin, két verseny eredménye­képpen, a következő sorrend alakult ki: Boros, Sőtér, Vajda, Hegedűs Z., Bozán, Horváth, Honfi. De Vincze, Egervári és Honfi az egyik versenyt nem fe­jezte be. — Mit jelent ez a sorrend? — Hat férfi- és három női versenyzővel szeretnék a VB-re utazni. Ha felettes szerveink tá­mogatják elképzelésemet, ak­kor a válogatóverseny első öt helyezettje tagja lesz a VB-csa­­patnak. A hatodik helyre a csehszlovákiai versenyen meg­sérült, de már edző Hegedűs András, illetve Horváth Attila pályázhat. Az edző elégedett volt a vá­logatóversenyen látottakkal. Akik végigmentek a távokon, azok mind jól futottak és jó időeredményeket értek el. — Ez az elégedettség a nők szereplésére is vonatkozik? — Sajnos,­­ Monsparttól elte­kintve, nem. A csehszlovákiai versenyen Sarolta kétszer győ­zött, Cser Borbála a máso­dik versenynapon hatodik lett, de a többiek gyengén szerepel­tek. A dán válogatón az első nagy meglepetést Horváth Mag­da okozta azzal, hogy az első nap alig maradt le Monspart mögött. A második nap kicsit leeresztett, ennek ellenére ve­szélyeztette a második helyen végzett Cser Borbála helyét.­­ Hogyan fest ezek után a VB-n szereplő csapat összeté­tele? — Ha jóváhagyják, akkor a válogató versenyeken mutatott formák alapján Monspart Sa­rolta, Cser Borbála és Horváth Magda utazik. Biztonsági tarta­lék Hegedűs Ágnes és Szopo­­ri Éva lesz. De ők ketten, vagy közülük valaki csak akkor jön velünk, ha a Monspart, Cser, Horváth hármasból valaki harc­­képtelenné válik. — Mennyire elégedett az O-Ringenen elért eredmények­kel? — A dániai válogatóverse­nyek szombat-vasárnap voltak. Az O-Ringen hétfőn kezdődött. Ennek ellenére versenyzőink jól szerepeltek. Az O-Riogenre ki­csit elfáradt Monspart hatodik lett, a fiúk közül pedig hárman bekerültek a legjobb ötven kö­zé. Először az O-Ringen törté­netében! (44. Boros 6:29:54, 45. Horváth A. 6:30:56, 49. Bozán 6:34:55.) A győztes E. Jónáson ideje 5:57:38 volt.­­ Milyen következtetéseket lehet levonni e versenytúra eredményeiből? — A fiúk jelenleg előbbre he­lyezhetők a nemzetközi rang­sorban, mint — Monspartot le­számítva — a lányok. Úgy tű­nik, a nemzetközi férfi élme­zőny közel jár a „plafonhoz”, már nem lehet ugrásszerűen fejlődni. Csapatunk sokat lefa­ragott régebbi hátrányából. Ezt alátámasztja az is, hogy az O-Ringenen — egy csehszlovák versenyzőt leszámítva — csak skandinávok végeztek előttünk. A női mezőny az utolsó 1—2 év­ben szintén nagyot fejlődött. Úgy tűnik, elhúztak a mieink­től ...★ Szeptember 21-ig már nincs sok idő hátra. A túrán kide­rült, hogy a dán terep nem tar­talmaz semmiféle speciális ne­hézséget. A térképek jelkulcsai­val sem voltak problémák. A kerettagok most egy intenzív fizikai felkészülési szakaszon es­nek át, aztán kezdődik a nyári versenyidény. Az augusztus kö­zepén megrendezésre kerülő öt­napos Hungária Kupa után a kijelölt csapat már csak a VB-re „hangol”. Tíznapos edzéssorozat után 10—12 napos technikai ed­zőtáborozás következik, majd­­pedig: irány Dánia! H. G. EJTŐERNYŐZÉS Megkezdődött az egyéni célugrás (Folytatás az 1. oldalról) Hogy valójában mit tud, arra azonban még várnunk kell, s nem is mondhatunk elhamarko­dott ítéletet, hiszen az eddigi versenyeredmények s az első napi célugrások azt bizonyították: a világbajnoki aranyat csak a­ közelben lehet megtalálni. Három napja folynak a verse­nyek, s most már valamennyien hű képet kaphattunk az ejtő­ernyőssportról. A hátralevő idő még sok újat tartogat, de a versenyzők már eddig is bebi­zonyították alapos felkészültsé­güket, bátorságukat. Fegyelme­zett magatartásuk, komoly mun­ A világbajnokság csütörtököm kájuk eredménye, hogy Szolno- reggel az egyéni célugrással kon még egy kis horzsolás sem folytatódik, történt! • Major Árvácska ­ A 4 „Lehet-e tanulni egy má­sik ember életéből?” — kér­dezi Bernard Malamud író A mesterember című regé­nyében. Lehet-e ... ? Már szédelegtek a fáradt­ságtól. A napi két edzés, kü­lönösen a délutáni, szabad­téri gyakorlás megviselte a birkózókat, izzott a szőnyeg, a levegő párás és nehéz volt. Varga János a legszíveseb­ben az egészet abbahagyta volna. A füle zúgott, a szí­ve a torkában zakatolt. Már éppen szólni akart az edző­társának, Bollának, hogy la­zítsanak egy kicsit, amikor összeakadt a tekintete Gurics Györgyével. Az edző megsejt­hette, mire készül, aggódva ráncolta a homlokát. Var­ga félrekapta a fejét, a mel­lette birkózó újoncra, Don­­cseczra pillantott, s látta, hogy a szelíd arcú, szőke fiú vára­kozóan fürkészi. „Ha most abbahagyom, ha most eny­hítek az iramon, enyhít Don­­csecz is, a többi is” — villant fel benne a pillanat tört ré­sze alatt a gondolat. Bollára rivallt. — Gyerünk, Girinc, ne kí­mélj! Két héttel később a nap ugyanúgy szikrázott Szófiá­ban, a világbajnokságon, mint előzőleg Tatán, az edzőtábor­ban. Csütörtök délelőtt volt, letaglózva gubbasztottunk a Vaszil Levszki stadion lelá­tóján. Nem mertünk Varga Jánoshoz szólni. Aztán ő törte meg a csen­det: — Még nincs vége a ver­senynek. Az nem jelent sem­mit, hogy az első fordulóban kikaptam. Ráléptem Trajkov csípődobására, és nem tud­tam kihidalni. Megesik az ilyesmi. Trajkov különben is nagyszerű versenyző, világ­bajnok. Most már végig tus­sal kell győznöm. Elköszönt. Nagy csönd tá­madt utána. Réczi, a világ­­bajnoki csapat egyik újonca megjegyezte: — Figyeljétek meg, hogy dobogós lesz. Egészen biztos, hogy érmet szerez. Varga öt fordulót birkózott még végig. Háromszor két vállal, kétszer pontozással győzött. A záróvacsorán mel­lette ültem. Szótlan szomorú­sággal vizsgálgatta a bronz­érmét. A szomszédos asztal mellett róla beszélgettek. — Nagyszerű birkózó és nagyszerű ember — mondta Doncsecz. — Erre senki sem lett volna képes kívüle, vert helyzetből dobogóra kerülni. — Így kell küzdeni, akar­ni — tette hozzá Réczi —, valahogy így. — Szükség van-e manap­ság példaképekre és egyál­talán léteznek-e ideálok? — kérdeztem egy ízben Gurics Györgytől. — Természetesen léteznek. És igen nagy szükség is van rájuk. Nélkülük elképzel­hetetlen lenne egy-egy sport­ág fejlődése, az élet. — És hogyan születnek a példaképek? — Ezerféleképpen. Szinte minden edzésen történik olyasmi, ami példaként szol­gálhat, valaki mindig legyőz valamiféle akadályt, és ezzel már egy kicsit példát is mu­tat. Az embereszményt ma már nem faragják gránitba. A változó világgal formálódik az ember, a példakép is, aki az újabb próbákat újabb erényekkel teljesíti. — Ön szerint milyen az ideális példakép? — Aki minden helyzetben példakép képes maradni. Varga János közel áll ehhez az eszményhez. — Talán kivételes ember? — Így is lehet mondani, de inkább úgy fogalmaznék, hogy kötelességtudó, fele­lősséggel teli ember, aki tisz­tában van a dolgával. — Példaképnek érzi-e ma­gát, és ha igen, akkor miben látja a felelősségét? — kér­deztem Varga Jánost. — Most, hogy befejeztem versenyző pályafutásomat, minden megváltozott — mondta Varga János. — Egé­szen más az edző élete, mint a versenyzőé. Egy dolog azonban a régi maradt. Ma is pontosan érzem, hogy a fia­talabbak figyelnek. Amit ma én csinálok, arról ők holnap beszélni fognak, holnapután ők is megteszik. Változatlanul érzem, hogy az embereknek egy kicsit rajtam a szemük, és ez a tény részben meg is határozza a cselekedeteimet. — Nem terhes ez? Elvárá­sok szerint élni? — Nem, a legtöbbször erőt ad, segít. — Akart-e valaha is pél­dakép lenni? — Soha. De ha már egyszer rám hivatkoztak valamilyen ügyben, akkor nincs vissza­út, akkor már aszerint kell élnem, ahogy elvárják tő­lem. Nem csaphatom be azo­kat, akik bíznak bennem, akik várnak tőlem valamit, akik hisznek nekem. Nem lehetek más, mint amilyen­nek látnak. — És igaz ez a kép? — Erre csak ők tudnának válaszolni. A példakép. Emlékezetünk mélyén az ő cselekvéseit, nagyszerű tetteit őrizzük. Az ő példájából lombozódnak terveink, céljaink. Az ő pél­dái szabják meg útunkat, kicsit az ő akarata táplálja a miénket. Ez a mi öröksé­günk, amit példaképeinktől kapunk. És adunk-e ezért mi valamit cserébe? Ha úgy tetszik, igen. Árgus tekinte­tünket, követelődző figyel­münket, várakozásunkat, szi­gorú és egyértelmű remé­nyeinket. így ítéljük egymást: példa­képek és követőik. így pat­tintjuk egymásról gyarlósá­gainkat, vétkeinket. így csi­szoljuk fényesre erényein­ket, akár a nagy vizek med­rében a kavicsok. És így lesznek példává ma­guk a kavicsok is ... Bocs Ferenc ÖRÖKSÉG A LÉC SPORTSZERŰBBNEK A VB-n egy negyedik verseny­számban is folyik a nemes vetélkedés, a vi­lágbajnokság elnöksége ugyanis Fair Play díjat írt ki. A VB mezőnye öröm­mel fogadta a kezdemé­nyezést, amely szerint a világbajnokságon tanúsított bajtársi segítőkészségért, a feladatok pontos, időrendi teljesítéséért, a sportbarát­ság elmélyítéséért és az ejtőernyőzés népszerűsíté­séért külön értékes díjat kap a legsportszerűbb csapat. A VB elnöksége a Fair Play díjat nemzetközi zsűri döntése alapján ítéli oda, amelynek tagjai: Charles R. McCrone, a CIP elnöke, Vasil Kucerovy főbíró, Vass Lajos, a rendező bi­zottság vezetője s Buck­­müller József, a VB igaz­gatója. VB XXX. 179. ♦ 1974. augusztus 1 Levél Havannában Maro Piero! Tíz nap telt el azóta, hogy kikísértetek­­ bennünket a repülőtérre, és szorongva bár, de nagyon él­vezve az utat, átrepültük az óceánt. Budapest nagyon szép város. Megérkezésünk másnapján vá­rosnéző sétára vittek bennünket. Nagyon nehéz leírni a látotta­kat, meg aztán rengeteg képes­lapot viszek magammal, így in­kább egy másik várossal, az út­törők „fővárosával’’, Csillebérc­cel kezdeném. Ez a „város” szintén Buda­pesten van. Fenn, a hegyen épült egy hatalmas úttörőtábor, s minden magyar gyerek álma, hogy legalább egyszer két hétig a tábor lakója, legyen. Nagyon szerencsés embernek érzem ma­gam, hogy én is itt lehetek, de nem én vagyok az egyedüli, aki külföldi vendégként most a tá­borban él. Vannak itt bolgár, lengyel, szovjet, csehszlovák és román gyerekek, mindnyájan a sport- és tűzoltóraj tagjai. Egyet sajnálok csupán, hogy senki sem beszél spanyolul. Persze, rögtön hozzá kell ten­nem, ez csak az első napon jelentett gondot. És most el­mesélem azt is, hogy miért. Az ismeretlen személy- és városne­vek ne zavarjanak, otthon majd mindent részletesen elmagya­rázok. — Ismerjük meg Csillebércet! — ez a mai program — mond­ta Emanuel, a tolmács. Ő már öt éve itt tanul Magyarorszá­gon, és nagyon sok barátja van. — Hát akkor, gyerünk! — fe­leltük kórusban, és több órás sé­tára indultunk a hatalmas park­ban. Olyan ez, Piero, akár az álom. Hatalmas fák és zöld tisztások, röp-, kosár- és kézi­­labdapálya, persze, focizni is le­het rajtuk. És ha már lehetett, mi sem sokáig teketóriáztunk. Itt, a táborban amúgy is spor­tos a szerelés, labdát kellett csak szerezni, s már indult is a játék. Én két szovjet és há­rom bolgár fiúval játszottam együtt. Vaszile, a középcsatá­runk három akkora gólt lőtt, hogy a szemem is káprázott. Szegény kapus a végén már csak arra vigyázott, nehogy őt találja el a labda. Elmondta a meccs után Vaszile, hogy Sztár a Zagorából jött, s a bolgár gól­király, Petkov is az ő városuk­ban játszik. J­úlius 15-én kirándultunk Tóalmásra. Ahány nem­zet, annyi nyelven üdvö­zöltek bennünket. A dél­előtt azzal kezdődött, hogy ki­mentünk a tóhoz a hajómodel­­lező-bemutatóra. A szakkör tag­jai parányi hajókkal támadták a vizen rögzített léggömböket. Képzeld, Anne-Marie negyed­­­óráig játszott egy hajóval, e­közben egy léggömböt is elta­lált. Mondanom sem kell, hogy fülig ért a szája. Délután ismét fociztunk. A külföldiek csapata játszott a helybeliekkel. Sajnos, én már nem fértem be, Vaszile azonban ismét elemében volt. Július 19-én a vízi úttörőket látogattuk meg Kiskunlacházán. Valaki a megérkezés után ki­találta, rendezzünk nemzetközi dalpárbajt. Ez még nem lett vol­na baj, de amikor hozzátette, hogy lehetőleg csak az énekel­jen, akinek jó a hangja, már mondtam is magamnak: „Ernes­­to, neked itt semmi keresni­valód”. Egyébként is nagyon so­kan voltunk az ebédlőben, ki­mentem inkább az udvarra röp­­labdázni. Csak úgy, háló nélkül, lényeg, hogy a labda minél to­vább a levegőben maradjon. Délután Dömsödre gurultunk. Kis falu ez az ország legna­gyobb folyója, a Duna mellett. Lenn, a parton választani lehe­tett a motorcsónak és az evező között. Nekem az utóbbi job­ban tetszett. Manuel segítségé­vel megismerkedtem két vízi úttörővel, Erdős Lacival és Ho­­rák Misivel. Elmondták, mennyi mindent kell tudniuk a vízi úttörőknek. Megtanulnak úszni, kitűnően eveznek, sőt, még a vízi mentésben is jártasak. Így aztán nyugodtan szálltam velük a csónakba. A csónakázást hajókirándulás követte, itt ért az első kelle­metlen meglepetés is. Nyitott hajóval mentünk Dömsödtől Ráckevéig. Kicsit kihajtottam a korláton, szerettem volna látni, hogyan fodrozódik a víz a hajó oldalán. Aztán egy szellő, s hopp, már el is vitte a szép, tányér alakú egyensapkámat. Nagyon kétségbeesett képet vág­hattam, mert az egész hajó rajtam nevetett.­gy hát most itt állok sapka nélkül. Sajnos, már csak néhány nap van hátra, még az is lehet, hogy előbb ha­zaérkezem, mint a levél. Nem baj, legalább megmagyarázom azt, amit nem értesz, csak le­gyen türelmed végighallgatni. Egyetlen dolgot meg kell még írnom neked, bennünket itt na­gyon szeretnek, rengeteg jel­vényt, játékot és ajándékot ka­punk. Tudom, hogy nagyon ne­héz lesz a búcsúzkodás. Minden­képpen szeretnék ide még egy­szer visszatérni. Igaz, ehhez előbb haza kell utaznom. Addig is sok szeretettel üd­vözöl barátod: Ernesto. Ernesto engedélyével a levelet magyarra ültette át: Molnár Dániel Sportműsor CSÜTÖRTÖK ATLÉTIKA. Budapest serdülő összetett és futó csapatbajnoksága, Knopp u., 15.30. Csepel SC orszá­gos ifjúsági vers­enye, Csepeli sta­dion, 16.30. KÉZILABDA. Nemzetközi Napló Kupa, férfi torna, Veszprém, 17. Tessedik Kupa, Gödöllő, 17. ÖKÖLVÍVÁS. Építők Kupa nem­zetközi verseny, selejtezők, Játék­csarnok, 17.30. Nemzetközi után­pótlás Balaton-bajnokság, selejte­zők, Keszthely, 18. Avas Kupa serdülő és ifjúsági verseny, selej­tezők, Miskolc, sportcsarnok, CSG. RÖPLABDA, M­M, II. Dózsa ve­gyes—Japán, nemzetközi női ba­rátságos mérkőzés, Vágóhíd utca, 15, Kacuhara (japán). SAKK. Felszabadulási nemzet­közi női egyéni verseny, 12. for­duló,­­Szentes, Kertészeti Kutató Intézet, 16. TENISZ. Hungária Kupa, 18 éven aluliak nemzetközi női csa­patversenye, Keszthely, 14.30. A BSE Tanács Kupa országos ver­senye, Városmajor, 15. VÍZILABDA. OB 11/A: CSMSK —Bp. Építők, Császár uszoda, 17. Brandi. Az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Nyomdája felvesz­ egyműszakos üzembe SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: 8—16 óra között, Budapest, XII., Böszörményi út 20—22., fsz. 5.

Next