Népsport, 1974. október (30. évfolyam, 231-256. szám)

1974-10-11 / 239. szám

­­i Szeged ünnepel — de nemcsak a szó hagyományos értelmében. Aki ma a Tisza-parti nagyváros­ba érkezik, az nem a zászlókat, a fellobogózott épületeket veszi észre először, hanem a felbon­tott úttesteket, a törmelékhal­mot, a terelőtáblákat, a forgal­mi dugókat... Soha ilyen nagy­méretű építkezések nem foly­tak itt, mint most. Az idegen számára szokatlan felfordulás­ból viszont egy minden eddigi­nél szebb Szeged körvonalai bontakoznak ki. — A város felszabadulásának harmincadik évfordulója tisz­teletére nem rendeztünk nagy­gyűlést. Mindössze háromszáz­nyolcvan ember fért el a Kama­ra Színházban megtartott köz­ponti megemlékezésen. Az ün­neplést elsősorban annak a sok­sok létesítménynek az átadása jelképezi, amelyeket október 11-ére, a Jubleumra időzítet­tünk — mondja G. Szabó Lász­ló, a városi pártbizottság osz­tályvezetője. Sajátos ünneplés. Sajátos, mint sok más ebben a város­ban. Itt létesítményei: „Szeged felszabadulásának tiszteletére átadjuk a Gabona­­termesztési Kutató Intézet új laboratóriumát, a József Attila Tudományegyetem Biológiai In­tézetének első üzemét, a száz­személyes Tabán utcai óvodát, jelképesen a Kamara Színhá­zat. . ” ..... Sor kerül a Játékcsarnok műszaki átadására és a lakosság rendelkezésére bocsátják az új erdei tornapályát.” Ha az ünnepet elsősorban a létesítmények felavatása jel­képezi, akkor tehát a sport is jelentős szerepet kap benne. Szegednek égetően szüksége van erre a csarnokra — még ha tudjuk, hogy annak idején fe­dett uszoda építkezésnek indult, még ha tudjuk, hogy ez ko­rántsem pótolhatja egycsapásra az összes teremhiányt. — Szegeden is politikai ténye­ző a sport. Talán még inkább az, mint sok helyen. A város összenőtt a vezető egyesülettel, az élvonalbeli labdarúgásnak, és a többi sportágnak sok évtizedes múltja van. Kertes Mihály, a Csongrád megyei Labdarúgó Szövetség elnöke negyvenhat éve sport­vezető. Évtizedek óta intézi a város labdarúgásának ügyeit, és sok szálon keresztül kapcsoló­dik nemcsak a többi sportág­hoz, hanem a város politikai életéhez is. Már a felszabadulás előtt párttag volt, s az elsők között szervezte újjá a sportot harminc évvel ezelőtt. — Szeged akkor nem hason­lított a többi magyar városra. Itt nem volt annyi rom, mint másutt. A szovjet csapatok olyan gyorsan érkeztek, hogy a néme­teknek nem maradt idejük a pusztításra... Az élet hamar megkezdődött. A sportélet is... Senkit nem kellett hívni, csa­logatni, ki voltunk éhezve a mozgásra valamennyien. Sok mindent tudnék mesélni az azóta eltelt harminc évről. Sok jót és némi rosszat is... Hatvankilenc éves. Élénk a szeme, fürge a mozgása, gyors a gondolkodása. El-elragadja a hév, dohogva sorolja, hogy mennyi mindent lehetne jobbam csinálni... Azt mondják: Szegedet nehéz lenne nélküle elképzelni. Kalocsáról a Tisza-partra A sport politikai tényező is, de nemcsak a labdarúgók sze­replésén keresztül. Szeged sok­sok kiváló versenyzőt adott a magyar válogatottaknak, akik pályafutásuk befejezése után is a városban maradtak, sportve­zetők lettek. Ez a harminc év egy kicsit az ő ünnepük is. Dr. Szamosszegiéket például szerte a városban jól ismerik, példa­ként emlegetik. Nemcsak az Európa-bajnok tekéző feleséget, hanem a volt labdarúgó férjet, s a 18 éves Gábort is, aki ma a SEEOL tartalékcsapatában rúg­ja a labdát. — Egyikünk sem tőzsgyökeres szegedi — mondja dr. Szamos­­szegi Béláné. — Én Kalocsán lak­tam, azután Szegedre jöttem egyetemre, s itt, az Aradi úti sportpályán ismerkedtem meg a férjemmel. Akkor még kosár­labdáztam, csak később kezd­tem tekézni. Miért? Ezt a sport­ágat nem kell olyan fiatalon ab­bahagyni, mint a többit, ez örö­met, felüdülést nyújthat, akár­hány éves is az ember... Há­lával tartozom a városnak. Sze­gedi versenyzőként jutottam el sok-sok országba, így lettem Európa-bajnok. Közben a szó­ 1944. szeptember 23-án lépett hazánk területére az első szovjet katona. Megkez­dődött az ország felszabadí­tása, amely 1945. április 4-én fejeződött be. Battonyától Nemesmedvesig tartott ha­zánkban a felszabadító harc. Riportsorozatunkban mi is végigjárjuk e harminc év előtti harc nagyobb állomá­sait, lámigyárba kerültem, személy­zetisnek. Gyakran előfordul, hogy az utcán idegenek is rám köszönnek. Érzem, hogy szeret­nek az emberek, s én is szere­tem őket... Nem tudnám más­hol elképzelni az életemet. Harmincezer diák Szeged történelmében ebben az utóbbi harminc évben volt sok szép — és néhány kevésbé szép — dolog is. Néhány éven keresztül lelassult a város fej­lődése, a megyeközpont is Hód­mezővásárhelyre került át. Sok­sok pótolnivaló gyűlt össze, a közművek, az utak, a lakások építése mellett egyre égetőbben merül fel uszodák, sporttermek építése is. Szeged arculata szin­te napról napra változik. Ma már százhatvanötezren lakjék, és több mint harmincezren ta­nulnak a városban. Az utcán lépten-nyomon fia­talokba ütközünk. Amikor ők születtek, már régen felszaba­dult Szeged, amikor ők kezdtek iskolába járni, tornászni, úszni, futballozni, már egészen más körülmények között tehették ezt, mint szüleik. Szamosszegi Gábor — ellen­tétben szüleivel — már tőzsgyö­keres szegedinek vallhatja ma­gát. — A harminc évvel ezelőtti időkről mit tudok? — ismétli a fogas kérdést. — Hát, volt itt egy fahíd... A labdarúgók a Szegedi Honvéd pályáján ját­szották a mérkőzéseiket... Ez minden. Harminc év hosszú idő. Bocsák Miklós BATTONYÁTÓL NEMESMEDVESIG Vált egy fahíd. S­zegeden.. . XXX. 239. ♦ 1974. október 11 I RÖPLABDA A honos döntőbe jutás reményében Női röplabda-válogatottunk már Pueblában készül a VII. világbajnok­ság közelgő rajtjára, a Fülöp-szige­­tek elleni, október 13-i, mexikói be­mutatkozására. Kétségtelen tény, hogy a hazai felkészülés során jelentkeztek komoly nehézségek. Gondolunk itt elsősorban Szalayné és Királyné idő­leges, Gerhardtné végleges kiesésére, vagy a csapat egységének — generá­ciós problémák miatti — meggyengü­lésére. Ezt támasztja alá válogatot­tunk idei nemzetközi mérlege is: 19 mérkőzés, 5 győzelem, 14 vereség. Igaz azonban, hogy ezeket a talál­kozókat céltudatos, nagyon intenzív felkészülési időszakban játszotta leg­jobb együttesünk. Tudjuk, dr. Kotsis­­né a megszokott, nagy terhelésnek vetette alá valamennyi játékost. Fő­leg az ütőerőben megmutatkozó hiá­nyosságokat kellett valahogyan pó­tolni, s ennek érdekében játékrend­szerbeli változtatásokra is szükség volt. Az edző többször dicsérte a já­tékosok hozzáállását, szorgalmát. Az elmondottak ismeretében mér­sékelt igényekkel, de a hatos döntő­be jutás reményével várjuk a nyitányt. Annál is inkább mert a főfeladat elő­re mutat: meg kell találni azt a gár­dát, amely Szalaynéval és Királyné­val, továbbá esetleg egy-két újonccal kiegészülve a jövő évi, belgrádi EB-n kiharcolhatja a montreali olimpiai részvétel jogát. Bízunk benne, hogy a nehéz csatákban, feszült légkörben olyan harcedzett, ütőképes együttes kovácsolódik ebből a félig-meddig kényszer szülte csapatból, amely hosz­­szú távon tovább javíthatja nemzet­közi mérlegét, s növelheti a magyar női röplabda hírnevét. Bemutatjuk selejtezőbeli ellenfeleinket Mexikó. Hivatalos nevén Es­­tados Unicos Mexicanos (Me­xikói Egyesült Államok). Terü­lete: 1 millió 972 ezer 546 km 2. Lakóinak száma: több mint 40 millió. A magyar női röplabda-válo­gatott az E-selejtező csoportban, Pueblában kezdi majd meg sze­replését. Puebla mindössze 120 kilométernyire fekszik Mexikó­várostól, tengerszint feletti ma­gassága 2190 méter! A város la­kóinak száma 550 ezer. A lakos­ság legfőbb jövedelemforrása az ipar és a kereskedelem. Pueb­lában több atlétikai pálya mel­lett egy, mintegy kétezer néző befogadására alkalmas. Parkettás sportcsarnok van (néhány edző­teremmel). Válogatottunk tehát — legalábbis a csarnok mére­tei miatt — az első három mér­kőzésen „otthonosan” érezheti magát Pueblában. Az ellenfelekről. Füllöp-szigetek, október 13. 12 óra. Együttesünk első ellenfele elő­ször vesz részt a világbajnoksá­gon. Tudomásunk szerint dél­koreai edzője van a Fülöp­­szigetekiek válogatottjának. A jellegzetes, ázsiai, sokmozgásos röplabdát játsszák, legutóbb ötö­dikek lettek az Ázsiai Játéko­kon. A Magyarországon járt ja­pán válogatott edzője, Sigeo Ja­­mada szerint mégsem képvisel­nek számottevő játékerőt. Brazília, október 14, 19 óra. A dél-amerikaiakkal mindösz­­sze egyszer mérkőzött váloga­tottunk, az 1970-es, várnai VB-n, ahol nagy harcban 3:2-re győz­tünk ellenük. Rendszeresen si­kerrel szerepelnek a Dél-ame­rikai Játékokon. Legfrissebb ér­tesüléseink szerint azonban ko­rábbi, ötletes támadójátékuk mintha megkopott, megszürkült volna. A hírügynökségi jelenté­sek is arról számolnak be, hogy a brazil válogatott az utóbbi időben gyengült. Románia, október 15, 19 óra. Csoportbeli legnehezebb ellen­felünk minden bizonnyal Ro­mánia lesz. Délkeleti szomszé­daink elleni mérlegünk a követ­kező: 34 15 19 58:72 Az idén is három mérkőzésre került sor: májusban Békés­csabán, majd Szolnokon 3:2 és 3:1 arányban a magyar váloga­tott, augusztusban Konstancában pedig 3:1 arányban a kiválóan játszó román együttes bizonyult jobbnak. A román válogatott fő­leg ütőerőben nyújt átlagon fe­lülit. A­ gyors fiatalítás miatt azonban játékosai könnyen za­varba hozhatók, ilyenkor elemi hibákat követnek el. A jó for­mában levő magyar, válogatott eséllyel lép ellenük pályára. Mérleg Női röplabda-válogatot­tunk nemzetközi mérlege — 308 159 149 — azaz éppen hogy pozitív. Sokkal kedvezőbb azonban a helyzet, ha 1970-től te­kintjük válogatottunk ered­ményeit : 99 61 38 1970-től számítva tehát Pueblában a Fülöp-szigetek ellen játssza majd együtte­sünk 100. mérkőzését, s bízunk benne, hogy meg­szerzi 62. győzelmét! Csoportbeosztás és menetrend Selejtezők (okt. 13 — 15.) Nők: A-csoport (Guadalajara): Mexikó, Egyesült Államok, Baha­­ma-szigetek, Franciaország. B- csoport (Mexikóváros): Szovjet­unió, NDK, Hollandia, Dominika. C-csoport (Monterrey): NSZK, Ja­pán, Kínai NK, Lengyelország. D- csoport (Tijuana): Kuba, Peru, Puerto Rico. (A KNDK visszalé­pett.) E-csoport (Puebla): Ma­gyarország, Románia, Fülöp-szige­tek, Brazília. F-csoport (Toluca) : Csehszlovákia, Bulgária, Dél-Ko­­rea, Kanada. Férfiak: A-csoport (Mexikóvá­ros) : Hollandia, Tunézia, Mexikó, Dominika. B-csoport (Guadalaja­ra) : NDK, Olaszország, Kuba, Ve­nezuela C-csoport (Monterrey): NSZK, Bulgária, Brazília, Francia­­ország. D-csoport (Tijuana): Ja­pán, Belgium, Kínai NK, Kanada. E-csoport (Puebla): Csehszlovákia, Románia, Dél-Korea, Argentína. F-csoport (Toluca): Lengyelország, Szovjetunió, Egyesült Államok, Egyiptom. Középdöntők (okt. 18 — 20.) Nők. S Guadalajara: A —1, F—1, B —2, D —2. II. Tijuana: B—1, E—1, C—2, F—2. III. Monterrey: C—1, D — 1, A—2, E—2. IV. Mexikóváros: A—3, F—3, B—4, D—4. V. Puebla: B —3, E—3, C—4, F —4. VI. Toluca: C—3, D —3, A — 4, E—4. Férfiak.­­ Mexikóváros: A—1, F— 1, B—2, D —2. I. puebla: B —1, E— 1, C—2, F—2. HI. To­luca: C —1, D —1, A—2, E—2. IV. Guadalajara: A—3, F—3, B—4, D—4. V. Monterrey: C — 3, D—3, A—4, E—4 VI. Tijuana: B—3, E—3, C —4, F—4. Döntők (okt. 22 — 27.) Nők. Az 1—6. helyért: Guadalajara. A 7 —12. helyért: Monterrey. A 13 —18. helyért: Puebla. A 19 — 24. helyért: Mexi­kóváros. Férfiak. Az 1—6. helyért: Mexi­kóváros. A 7 —12. helyért: Tolu­ca. A 13 — 18. helyért: Tijuana. A 19 — 24. helyért: Guadalajara. Ez történt eddig NDK . 1952, Moszkva. Világbajnok: Szovjetunió. Magyarország hato­dik lett. H. 1956, Párizs. Világbajnok: Szovjetunió. Magyarország nem indult. IH. 1960, Rio de Janeiro. Vi­lágbajnok: Szovjetunió. Magyar­­ország nem indult. IV. 1962, Moszkva. Világbajnok: Japán Magyarország tizenegyedik lett. V. 1967, Tokió. Világbajnok: Japán. Magyarország nem indult. VI. 1970, Várna. Világbajnok: Szovjetunió. Magyarország negye­dik lett. férfiak I. 1949, Prága. Világbajnok: Szovjetunió, 7- Magyarország. I. 1952, Moszkva. Világbajnok: Szovjetunió, 5. Magyarország. IV. 1956, Párizs. Világbajnok: Csehszlovákia, 8. Magyarország. IV. 1960, Rio de Janeiro. Világ­bajnok: Szovjetunió, 6. Magyar­­ország. V. 1962, Moszkva. Világbajnok: Szovjetunió, 7. Magyarország. VI. 1966, Prága. Világbajnok: Csehszlovákia, 10. Magyarország. VII. 1970, Szófia. Világbajnok: NDK, 11. Magyarország. Játékosaink A VB-n szereplő magyar válo­gatott 11 játékosból áll. Most őket mutatjuk be röviden (záró­jelben: foglalkozás, életkor, ma­gasság, súly, válogatottság szá­ma, egyesület). Dr. Bánhem­iné Radó Lucia (tisztviselő, 26, 172, 65, 117, NIM), Biszku Éva (egyetemi hallgató, 21, 182, 68, 15, Közg. Egyetem), Buzekné Maklári Ilona (ügy­intéző, 29, 170. 62, 145, NIM), Fe­­keténé Csapó Gabriella (admi­nisztrátor, 20, 175. 63, 37, U. Dó­zsa), Halászné Marczis Katalin (tisztviselő. 24. 186, 70. 31, NIM), Hubainé Gajdos Ágnes (műszaki előadó. 26. 174, 66. 37. Bp. Spar­tacus), Kövérné Énekes Emőke (adminisztrátor 26. 180, 70. 74, NIM), Schadekné Eichler Kata­lin (előadó. 24. 170, 63. 75. Bp. Spartacus), Schlégl Judit (tiszt­viselő. 29. 170, 75. 199 csapatka­pitány, U. Dózsa), Szőnyi Ildikó (műszaki ügyintéző, 20. 174. 68. 19, U. Dózsa), Torma Ágnes (tol­mács, 23. 178. 66. 93, V. Izzó). Dr. Kotsis Attiláné röplabdá­ban és atlétikában volt váloga­tott, de teniszben is az élme­­zőnyhöz tartozott. Huszonhétszer öltötte magára a röplabda-válo­gatottban a címeres mezt, kiváló és érdemes sportoló. 1969 óta a válogatott vezető edzője, azóta érte el női csapatunk legszebb sikereit. (1970 Várna — VB-ne­­gyedik hely; 1972, München — olimpia: ötödik­­mivézés.) Irta 6*. assz­­ínította: Tölgyes Péter A csapatkapitány, Schlégl Judit 200. válogatottsága előtt... VB NÉPSPORT 5 VS.• ATLÉTIKA Nem a csapat­bajnokság formájában van a hiba A naptár jól tervezett, hiszen rendes körülmények között a felnőtt és az ifjúsági csapat­­bajnokság utolsó fordulójára ok­tóber eleje megfelelő időpont lett volna. Sajnos, a korán be­köszöntött novemberi időjárás felborította a számítást. A mos­toha körülményeket megsíny­lették az eredmények, s az if­júsági NB-t nem minden cso­porton sikerült befejezni. A zárómérleg így is elkészíthető. A szemlélettel volt baj az MNK-ban A MASZ az idén változatla­nul két fordulóban, de új for­mában, Magyar Népköztársasá­gi Kupa néven írta ki a felnőtt csapatbajnokságot. Az NB ko­rábbi, többször módosított rend­szere kétségtelenül elavult. Jogos volt az a panasz, hogy még a nagyobb szakosztályok sem képesek minden számban megfelelő tudású versenyzőt in­dítani, ugyanakkor a viadalok nem foglalkoztatták teljes él­gárdájukat. Nos, ez az 50-es évek sikeres egyéni Béke Kupa­versenyeit felidéző új forma csak a csapatok maximális lét­számát határozza meg, ez­en belül szóhoz juthat az egyesületek va­lamennyi élvonalbeli atlétája. Így a magyar bajnokság mellett az MNK a másik, alkalom arra, hogy a felnőtt élgárda tagjai va­lóban találkozzanak egymással. A májusi, első forduló segíti a formábahozást, a második, az őszi pedig a formák átmentését a következő felkészülési idő­szakig, s még az eredmények javítását is. Nem a forma a hibás abban, hogy az MNK az idén nem tud­ta maradéktalanul betölteni fel­adatát. Inkább a szemlélettel volt baj. A kupafordulókon nem lehet bajnoki és olimpiai pon­tokat szerezni, így azután a szakosztályok egy része, s jó néhány megyei szövetség sem tulajdonított neki kellő figyel­met és kihasználatlanul hagyta azt a lehetőséget, amelyet az él­vonal fejlődésére nyújt. Ezt a közönyt már májusban mutatta az indulók száma, sokan hiá­nyoztak, különösen a vidéki él­vonalbeliek közül. Sok helyen, úgy látszik, nem olvasták át figyelmesen a kiírással kapcso­latos tudnivalókat sem. A hét végi második fordulóban több csapat elmulasztotta a szombat délelőttre­­megállapított vég­leges nevezési határidőt is. A MASZ a nevezések elfogadása tekintetében rugalmas volt és sportszempontból az is helye­selhető, hogy a szakvezetés ja­vaslatára az adminisztrációs hi­bákból kizárt atléták pontver­senyen kívül elindulhattak. De ez semmiképpen sem lehet kö­vetendő gyakorlat. Jövőre mindenesetre lehet könnyíteni az adminisztráción, a a végleges nevezésre a főváro­si, illetve a vidéki csapatoknak a mostaninál megfelelőbb idő­pontot találni. Az is kiderült, hogy a váltószámok feleslege­sek, lehet esetleg változtatni a nevezési szinteken és célszerű­nek látszik számonként az első tizenkettő helyett csak első nyolc helyezést értékelni, hi­szen az idén sokszor nem hasz­nálták ki a szakosztályok ezt a bővített pontszerzési lehetősé­get sem. De mindezek a szük­séges módosítások nem változ­tatnak azon, hogy a csapatbaj­nokság új formája megfelelő. A négy forduló sok Az ifjúsági NB jelentősége és értéke jelentősen megnőtt, ami­óta valamennyi megye bekap­csolódott a kétosztályos verseny­­sorozatba. Elsősorban a vidéki fiatalok fejlődésének adott len­dületet. Bár a fővárosi egyesü­letek versenyzői változatlanul jobb körülmények között készül­hetnek, az idén közülük csak a Bp. Honvéd férfi csapata tudta sikerrel felvenni a küzdelmet a megerősödő megyei váloga­tottakkal. A többiek szereplése visszatükrözi, hogy a budapesti szakosztályokban, különösen a női számokban, bizony nagyon vékony az utánpótlás. A jövő­ben mindenesetre már joggal le­het követelményül szabni, hogy egy olyan A-kategóriába sorolt egyesület, mint a Bp. Sparta­cus is, igyekezzék ifjúsági csa­patot kialakítani, de a B-ka­­tegóriás szakosztályoknak is fokozottabban kell törődniük az utánpótlással. A jól bevált ifjúsági csapat­bajnokság természetesen to­vábbra is szükséges. De a je­lenlegi négy forduló már nehe­zen illeszthető a zsúfolt verseny­­műsorba és sok utazással jár. Éppen ezért indokolt jövőre két fordulóra csökkenteni, a jelen­legi osztály- és csoportbeosztás fenntartásával és a csapatjelleg kidomborításával. A MASZ-ban a lebonyolításra két elképzelés merült fel. Az egyik mód: az MNK mintájára kétszer talál­koznának egymással a csapatok úgy, hogy minden számban csak egy versenyző indítása kö­telező és bizonyos szint telje­sítése esetén még két további atléta indulhat. Fordulónként minden számban az első hatt, vagy nyolc helyezést értékelnék. A másik változat szerint az el­ső fordulóban a mostani rend­szerben, tehát számonként két­­két versenyzővel, továbbra is hármasviadalokon mérkőzné­nek a csapatok és az eredmé­nyeket a pontozási táblázat alapján értékelnék. A második fordulóban, a döntőben a leg­magasabb pontszámot elért há­rom csapat mérkőzne az 1, a következő három a 4., a továb­bi három helyezett pedig a 7. helyért. A szövetség tervezetét megküldte az érdekelt szak­embereknek és véleményük alapján dönti el, hogy melyik lebonyolítási formát választja. (s. n.)

Next