Népsport, 1974. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1974-11-01 / 257. szám

2 népsport A Népsport jelenti Nemzetközi tanácskozás a labdarúgásról A nemzetközi sportéletben egymást követik a kongresz­­szusok, szakmai találkozók. Napokkal ezelőtt a világ sporto­lóinak, sportkedvelőinek figyelme az osztrák főváros, Bécs felé irányult, ahol a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülésezett, s amely döntött az 1980-as olimpiai játékok színhelyéről. Ezen a kongresszuson is sok szó esett a világ legnépszerűbb sportágáról, a labdarúgásról, amely természetesen szerepel majd a moszkvai olimpia programjában is. Az elmúlt évek­ben az olimpiákon rendre a szocialista országok csapatai nyerték az aranyérmet labdarúgásban. A magyar válogatott Helsinki után Tokióban és Mexikóban állhatott a dobogó leg­magasabb fokára, míg legutóbb Münchenben a lengyelek diadalmaskodtak. S hogy ne csak az olimpiákon játsszon a szocialista or­szágok labdarúgása főszerepet; ezekben a napokban Várná­ban nemzetközi értekezleten tanácskoznak a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária, Románia, Magyar­­ország és az NDK szakemberei. Magyarországot Baróti Lajos mesteredző, az MLSZ edzőbizottságának vezetője képviseli. A szakmai előadások a korszerű edzésmódszerekről, az 1974. évi VB tapasztalatairól, az új taktikai fegyverekről, s új el­képzelésekről szólnak. SZÖVETSÉGI ÉLET Az MLSZ fegyelmi bizottsá­ga a következő határozatokat hozta: Hernádi (Tatabánya), Mé­száros (Soproni Textil), Csi­­kesz (Bakony Vegyész), Or­mai (Bauxitbányász), Kovács Z. (Ózd), Németh (MÁV DAC), Söjtör (Nagykanizsai Olajbá­nyász), Szigeti (Sashalom) 2— 2 mérkőzésen nem szerepelhet. Kiss L. (Véménd), Kud­rca (DVSC), Körmendi (AURAL) 1 —1 találkozón nem játszhat. A fegyelmi bizottság Kiss I. (Körmend) és Simon (ESMTK) játékjogát­­ határozathozatalig felfüggesztette. EGYESÜLETI ÉLET Megalakulásának 25. évfor­dulója alkalmából a PTC ter­mészet­járó-szakosztálya ünnepi gyűlést és kiállítást rendez no­vember 7-én Pécsett, a Bőrgyár kultúrtermében. VÁLOGATOTTAK A magyar labdarúgó-váloga­tott november 10-én Várnában Bulgária ellen lép pályára. A mérkőzés 15 órakor kezdődik. A magyar játékosok 9-én, szombaton reggel fél nyolckor indulnak különgépen a tenger­parti városba. A tervek szerint a válogatott a mérkőzés után azonnal visszaindul Budapestre. Kijelölték a november 23—24- én Szófiában sorra kerülő In­­tervíziós Kupában szereplő mű­vészi tornászokat. Ezen a ver­senyen mindig a felnőtt ma­gyar bajnok és egy tehetséges serdülő mutatkozhat be a tévé­kamerák előtt. Bogaras Mária bajnoknőn kívül a 12 éves Her­­czeg Andrea versenyez majd a bolgár fővárosban. VERSENYEK Vasárnap a Jégszínházban rendezik a moderngimnasztikai együttes kéziszerbajnokságot. Ennek keretében néhány egyé­ni gyakorlatot is láthat majd a közönség. November közepén ugyanis Kubába utazik nemzet­közi versenyre három tornász­­nőnk, Schnell Judit, Németh Csilla és tartalékként Szécsényi Violetta, ők mutatják be gya­korlataikat. Ez lesz az utolsó nyilvános szereplésük az uta­zás előtt. Pénteken 15.30 órakor a Ki­nizsi utcában a MAFC—Csősze­relő NB I-es férfi kosárlabda­­mérkőzést megelőzően a Péti MTE kosárlabda-szakosztálya fennállásának 25 éves jubileu­ma alkalmából összecsapásra ke­rül sor a MAFC öregfiúk és a Péti MTE öregfiúk között A fővárosi középfokú iskolák fedettpályás atlétikai bajnoksá­gát ezen a télen is az Olimpiai Csarnokban rendezik meg. A versenysorozat a csapatszámok­kal november 30-án kezdődik. A férfi röplabda KEK-ben a magyar színeket az U. Dózsa képviseli. A lila-fehérek már megállapodtak első ellenfelük­kel, a finn kupagyőztessel a két mérkőzés időpontjában: az első találkozóra a Helsinkitől 240 km-re levő Purynban kerül sor november 9-én. A visszavá­gót november 16-án 17 órai kezdettel játsszák majd a Vá­góhíd utcai teremben. A Felszabadulási Kupáért no­vember 6-án, szerdán újra pá­lyára lépnek a magyar labda­rúgócsapatok. Az NB I-es együt­tesek közül hét játszik alacso­nyabb osztályú ellenféllel. A pá­rosítás: Szekszárd—PMSC, Do­rog—Tatabánya, DVSC—DVTK, Lőrinci Fonó—Vasas, Kazincbar­cika—SBTC, III. ker. TTVE— MTK és Április 4. Vasas—Cse­pel.★ Véglegese­n kijelölték a röp­labda NB II-be jutásért sorra kerülő mérkőzések színhelyét és időpontját. A megyei és bu­dapesti bajnokcsapatok Veszp­rémben, Miskolcon, Székesfe­hérvárott és Debrecenben játsz­­szák az osztályozókat november 16—17-én, és 30-án, illetve de­cember 1-én. RENDEZVÉNY Nagykőrös felszabadulásának­­30. évfordulóján, november 2-án városi kocogónapot rendez a Kinizsi SE és a járási sport­­felügyelőség, a Cifraikertben. A tömegsportesemény résztvevői között sporteszközöket sorsol­nak ki. létesítmény Két kispályát avatnak novem­ber 7-én a III. kerületben. A Vihar , utca és a Meggyfa utca sarkán átadásra kerülő 50x25 méteres kispálya a közeli óvo­da, általános iskola és általá­ban a lakótelep sportgondjain se­gít. A másik 22x46 méteres kis­pályát a Kolossy téren avat­ják. UTAZÁS A kézilabda minősítő osztályo­­zón részt vevő csapatoknak — technikai problémák miatt — az eredeti tervtől eltérően, későbbi időpontban kell Tatára utaz­niuk. Az új időpontok: nők: D-, E-, F-csoport november 7-én, férfiak: A-, B-cs. november 9- én, C-, D-cs. november 11-én, E-, F-cs. 13-án. KIADVÁNY Megjelent a Turista Magazin legújabb száma. A képekben gazdag lap tovább folytatja A felszabadító Szovjet Hadsereg útján című cikksorozatát, va­lamint Az Eiger meghódítása című képregényt. A számos ri­port és érdekes írás mellett hasznos olvasmánynak ígérke­zik a melléklet is, amely ezút­tal a Mecsek és a Villány­­hegység bejárásához nyújt se­gítséget. RÁDIÓ, TÉVÉ Péntek. Rádió. Kossuth-adó, 19.30: Sporthíradó, 22.15: Sport­hírek. Petőfi-adó, 6.20: Torna. Televízió. Budapest, 11. mű­sor. 20.40: A Nanga Parbat má­sodik megmászása. Csehszlo­vák rövidfilm. Szlovák tv. 18.45: Testedzés. Jugoszláv tv, 21.15: A repülés úttörői — film­sorozat. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti. Várható időjárás péntek estig: időnként megnövekvő felhőzet, né­hány helyen kisebb eső, havaseső, futó havazás. Mérsékelt, napköz­ben megélénkülő, északnyugatira forduló szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken 5 — 10 fok között. LABDARÚGÁS Három év Lengyelországban Amit tudni kell róla. * $*: Vas Mihály. Az SBTC, majd az MTK játékosa volt. A válogatott mezt is magára húzta kétszer, sőt­­ gólt is lőtt a nemzeti 11- ben. öt évvel ezelőtt hagyta ab­ba az aktív labdarúgást, de ak­kor már évek óta zsebében la­pult az edzői képesítést igazoló bizonyítvány, szívében pedig az olthatatlan vágy: a futballal fog­lalkozni egy életen át! Ami farfont szögre berűlt rtu­ll h­ull tehát a futball­­cipő, s Vasas Miska számára elkezdődött egy új, az előbbi­től teljesen eltérő, sokkal ne­hezebb élet: a labdarúgóedzők élete. Nem volt felkészületlen, hiszen aktív korában nyitott szemmel járt az edzésekre. Min­dent megfigyelt, igyekezett át­venni mestereitől, amit jónak, hasznosnak tartott, s amiről sejtette: egyszer még kamatoz­tathatja. A futball „általános is­kolájában”, a BLSZ-bajnokság­­ban kezdte edzői működését. A GAFA Volán csapatának mun­káját irányította, majd egy lép­csővel feljebb került,­ a Vecsé­­sd VIZÉP együtteséhez. Ebben az időben érkezett az MLSZ-hez a Lengyel Labdarúgó Szövetség kérése, melyben — mint már annyiszor — magyar edzőt kért egyik klubcsapatukhoz, törté­netesen a Szombreisci Bytom együtteséhez. A választás Vasas Mihályra esett, aki fogta a cókmókját, s elutazott Szilézia kellős köze­pébe­n Bytomba. Három év után a napokban végleg hazaérkezett. Arait mesét,­pasztalatokban, élményekben gazdag három esztendőt töltöt­tem Lengyelországban. Amikor 1971 decemberében átvettem a csapatot, nem látszott rózsás­nak a helyzet. A kezdő csapat­ból két játékos külföldre szer­ződött, kettő pedig abbahagyta a futballt. A csapatot akikor már nem lehetett megmenteni. Az NB II-be kerültünk, ami Len­gyelországban 16-os mezőnyű, de olyan erős, hogy szinte egyen­lő az élvonallal. Erre csak egy példát. Kilenc éve nem volt eset, hogy egy csapat, amelyik kiesett az első osztályból, a kö­vetkező évben visszakerült vol­na. Nekünk sikerült: hét pont előnnyel nyertük a bajnoksá­got ... Ez mindenképpen komoly eredmény, hiszen közben sike­rült teljesen átalakítanom a csa­patot, alaposan megfiatalítani a társaságot, az átlagéletkort 21 év alá „nyomni”. Bajnoki sze­replés és csapatszervezés nem szokott zökkenők nélkül járni, de nekem szerencsém volt. Já­tékosaim partnerek voltak min­den kérdésben. Az elején, per­sze, voltak nehézségeim. Pél­dául a rendkívül nehéz lengyel nyelvvel... Hat hónapon át tolmáccsal dolgoztam. A sport­nyelv, a futball különleges ki­fejezései azonban nem tűrik a szolgai fordítást. Így, amikor néhányszor észrevettem, hogy a taktikai utasításom tolmácso­lása után mosolyognak a játé­kosok, szakítottam ezzel a mód­szerrel, s még intenzívebben fog­tam a nyelvtanuláshoz. Eltelt még néhány hónap, s elfogad­hatóan beszéltem lengyelül. Az NB 1-ben aztán újra kezdődött az idegőrlő harc­­ a bentmar­a­­dásért. A mezőny nagyon erős, a mi csapatunknak pedig in­kább a hallatlan lelkesedés volt az erőssége, mint a játéktudás. Érvek ellenére jöttek az ered­mények. A város másik csapa­tától, a „közönségkedvenc” Pa­lemétól például 3 pontot szerez­tünk. Később elfáradt a társa­ság, s amikor a labdarúgó­világbajnokság miatt, három fordulóval a befejezés előtt, félbeszakították a bajnokságot, a 12. helyen álltunk, erősen ve­szélyeztetve a kieséstől. Az én szerződésem ekkor már lejárt, de becsületbeli ügyemnek tekin­tettem, hogy a három sorsdöntő mérkőzésen ne hagyjam magára a csapatot. Visszatértem tehát, s a három mérkőzésen öt pon­tot szereztünk. Biztosan maradt bent a csapat Ami a lengyel titok.^1^: ról is faggattak, hogy vélemé­nye szerint mi okozta a lengyel labdarúgás előretörését, minek köszönhetők a nagyszerű ered­mények: az olimpiai bajnokság, majd a VB-bronzérem? Enről így beszélt: — Olyan korosztály találkozott a lengyel válogatott­ban, amilyen nagyon ritkán jön össze egy ország labdarúgásában. Tomaszewszki, Gorgon, Deyna, Lato, Gadocha — nemzetközi klasszisok, akik nem hétről hét­re, hanem hónapról hónapra ké­pesek egyenletesen jól játsza­ni. Gadochát például legalább 15-ször láttam játszani Lengyel­­országban, de egyetlenegyszer sem hagyott ki, mindig képes volt átlagon felülit nyújtani. Az igazán jó futballistákat ez jel­lemzi! Ami következik, tehát, mint edző, Lengyelország­ban befutott. Jelenleg itthon van, s minél előbb szeretné ta­pasztalatait magyar csapatnál hasznosítani... Lakat T. Károly XXX. 257. ♦ 1974. november 1. ISKOLAI SPORT Szögescipő — Fiúk sétálgattak az évszázados fák között. Óraközi szünet volt, s a tíz percet is felhasználták, hogy nagyokat szippantsanak a tiszta levegőből. — Futszározni, sportolni nem szoktatok ebben a csodálatos környezetben? — A reggeli torna vagy a sportköri foglalkozás keretében — mondta Bikes János első éves szakmunkástanuló. — Még ha készülünk valami­lyen versenyre — tette hozzá Böröcz Ervin, aki séta közben valamilyen tankönyvet is lapoz­gatott. Ma már csak emlék Az­­ egykori Apponyi-kastély negyvenholdas parkja kitűnően alkalmas sétára, futásra, ala­pozásra. Nem véletlen, hogy több labdarúgó-együttes készült itt már fel egy-egy idényre. Mi, persze, nem azért látogattunk Lengyelbe, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetbe, hogy ezt megtudjuk. Arról kap­tunk hírt, hogy az iskolában a testnevelési órákon és a sport­köri foglalkozásokon a sportve­zetőképzéssel is foglalkoznak. — Valóban foglalkoztunk, de csak a múlt tanévben — mondta Horváth Tamás testnevelő tanár. — Harmadosztályú játékvezetői minősítést szerezhettek a ta­nulók, érdeklődésüknek meg­felelően. — Az idén miért maradt el a sportvezetői tanfolyam? — A járási sportfelügyelőség nem tudta biztosítani az elő­adókat. Nagy kár. Ebben az iskolá­ban olyan fiatalok tanulnak, akik tanulmányaik befejeztével visszakerülnek termelőszövetke­zetükbe. Milyen hasznos lenne, ha innen — de a többi mező­­gazdasági tanintézetből is — alapfokú sportvezetői, játékve­zetői képesítéssel térhetnének vissza a fiatalok. Ebben az eset­ben talán nemcsak labdarúgás­ból állna a falusi sportélet! — Mindent elkövetek, hogy a gyerekekkel megkedveltessem a sportot, a testnevelést, de a tan­folyamot nem pótolhatom — tárta szét karját a testnevelő. — Az első és a második évfo­lyamnak heti kettő, a harmadik­nak csak egy testnevelési órája van. A hiányosságot a sportközi foglalkozáson igyekszem pótolni. Működik az asztalitenisz-, a ké­zilabda- és a súlyemelő-szak­osztály. Olykor atlétizálunk is. Legutóbb például saját pénze­men vásároltam szögescipőt a futásban legjobb eredményt el­ért tanulónak. A fő profil Az intézet nem dúskál sport­­létesítményekben. Tornatermük nincs, a parkban egy kézilabda- és egy atlétikai foglalkozásokra kiképzett terület van. Rossz idő esetén egy 10x8 méteres szobá­ban tornászgatnak, s emelnek súlyt a tanulók. Hogy a tizen­két szakmunkásképző intézet sportvetélkedőjéből mégis győz­tesen kerültek ki, azt a lelkes testnevelőnek és a sportszerető igazgatónak köszönhetik. — A MÉM-től és a megyei művelődési osztálytól ígéretet kaptunk, hogy rövidesen meg­kezdik egy 32x18 méteres torna­terem építését. Ha elkészült nagyszerű lesz, de addig sem tétlenkedünk. Elkezdtük az at­létikai pályák kialakítását, ter­mészetesen társadalmi munká­ban. Három évvel ezelőtt kerül­tem ide, s azóta statisztikát ké­szítek a gyerekek teljesítményi­ről, fizikai képességeiről. Ta­pasztaltam, hogy a többségük igen alkalmas az atlétikára. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy az atletizálás legyen a fó profil az iskolában. Horváth Tamás lelkesen be­szélt, majd még hozzátette: — Az atlétikában indíthatná­nak versenybírói tanfolyamot is, hogy tovább népszerűsítsük fa­lun a sportágat! Hasznos lenne, ha az elképze­lések megvalósítását a sport­­szervek és a művelődési osz­tály jobban támogatnák. (v. gr.) TÖMEGSPORT A „Nagy Játék” a Városmajorban — Mi ez itt? Filmeznek? — Dehogy, belépés nemcsak tornacipőben! — Tessék? Az illető először belebámul a levegőbe, majd besiet az ese­mény kellős közepébe, mert ő vérbeli pesti, nélküle nem ren­dezhetnek ilyesmit, ráadásul ép­pen utcai ruhában van. — Mondja csak — szólítja meg a mellette álló törzsvendé­get —, mi ez az egész? — Kérem — kezdődik a tájé­koztatás —, ez tulajdonképpen egy nagy összefogás eredmé­nye. Minden két hétben meg­rendezik. Tudja miért? Hogy minél többen sportoljanak. Szép, mi? A Magyar Rádió, az OTSH és a Népsport közös rendezve­ Völgyi Virág, a város­majori általános iskola nyolcéves tanulója: — Kati néni, a testne­velőnk mondta, hogy itt lehet sportolni. Apunak szólok, hogy máskor is engedjen el, olyan jó játszani. Mehetek az ado­gatógéphez? Iye most már három hónapja ismétlődik. Járt a stáb Siófo­kon, Egerben és Pécsett is — be kell vallani, vidéken na­gyobb az érdeklődés, mint a fővárosban —, szóval alapos előkészületek után kezdődik mindig a vetélkedő. Mint ezen a csütörtökön. Az ember, amikor már be­lép a „Nagy Játék” területére — a BSE városmajori sport­­csarnokába —, a kezébe nyom­nak egy tippszelvényt. Mert itt nemcsak az a lényeg, hogy milyen ügyes valaki, mennyi ereje van, hanem — mi van a fejében? A szellemi versenyt követi a fizikai viadal, s a kettős próba legjobbjai kerül­nek a döntőbe, amelyet már közvetít a rádió is. Radnóti László műsorvezető és Novotni Zoltán riporter máris irányítja, élővé teszi a hallgatóknak az eseményt. Tom Jones énekes, Pataki Ferenc, a londoni olimpia tornászbajnoka nyilat­kozik: Egykor a vonat tetején hánytam a cigánykerekeket és fogadásból egymás után száz szaltót csináltam, de azért ne virtuskodjanak a gyerekek, a pályán mutassák meg, mit tud­nak, a sportpályán produkálja­nak! Hírek. Fekvőtámaszok, célba dobás, bekapcsolják az asztalitenisz­­adogatógépet, bombázza ki a labdákat, amelyeket „csak” el kell találniuk a résztvevőknek. Ivaskó Gabriella, a két hét legjobb ifjúsági sportolója nyi­latkozik: Megnyertem a Tízek­­bajnokságát, de nem én va­gyok a legjobb. Egy verseny nem dönti el, tessék elhinni. Fogas kérdések. Labdajáték, öttusa. Csupa vidámság, játékosság, szórakozás az egész. A Városmajor ezen a csütör­tökön azoké volt, akiket lázba Bíró János, a Danuvia­­gyár gépészmérnöke: — Olvastam az újság­ban, hogy rendeznek ilyen vetélkedőt. A fekvőtá­masz jól ment, a kosár­dobást ,elszúrtam. De ez nem érdekes, a mozgás, a szórakozás a lényeg, hez a sportolás, akik megértik, miről van szó, s gondolnak az egészségükre, a jövőjükre. Radnóti László: — Nagy kedvvel bonyo­lítjuk le ezt a műsort. Az a célunk, hogy ne csak hallgassák és néz­zék, hanem minél többen űzzék is a sportot. Egy óra nem sok, tudjuk, de azért annyi minden bele­fér. Erről jut eszembe, holnap futóedzést tar­tok. Mit csináljak, ko­cogómániás vagyok... De hol van a mi ismerősünk, aki az elején betévedt ide? Éppen befejezte a verseny­­zást, s most — tapasztalattal gazdagabban — siet haza. Az asz­­szony — miközben felteszi me­legedni a kelkáposztát virsli­vel — egykedvűen megszólal: — Hol a csudába voltál ilyen sokáig? Megint a haverok, mi?! — Dehogy — húzza ki magát —, belépés nemcsak tornacipő­ben! Megáll a kanál a levegőben.’ — Tessék? Az asszony elkezd gondol­kodni, milyen kezelést adjon a férjének, ám az dühösen meg­kérdezi: — Nem hallgatsz rádiót, fiacskám?! (humort)

Next