Népsport, 1975. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1975-04-25 / 97. szám
XXXI. 97. ♦ 1975. április 25. LABDARÚGÁS PÉLDÁT MUTATOTT A FERENCVÁROS ! A mérkőzés után Dalnoki Jenővel a kispadot védő tető alá húzódva beszélgettünk. Nem fenyegetett eső, de röpködtek az üvegek, a narancsok a magyar csapat felé, s mintegy jeladásra, a hatalmas stadion különböző pontjain gyújtogatni kezdték a padokat. Most értettük meg, miért vonultak ki a tűzoltók rohamsisakban már jóval a mérkőzés előtt... Az érzelmek vad hullámzását a megérkezés pillamnatától kezdve érezte a Ferencváros. Amerre csak jártunk, mindenütt „röpködtek” a megjegyzések. Háromnégygólos győzelemről beszéltek a helyi szakemberek is. Érthető, hogy a Ferencváros továbbjutása, pontosabban: az esélyeiben alaposan „túlfuttatott” Crvena Zvezda kudarca, viharokat keltett. De ez az ő dolguk. A csütörtöki kommentárok már nagyon tárgyilagosak és mértéktartóak voltak. Talán a legjellemzőbb a Vecseri Novoszti szalagcíme: Hat perc remény! Ennyi és semmi több. A cím arra céloz, hogy 2:1-es Crvena Zvezda vezetés után mindössze ennyi ideig állt a továbbjutás a piros-fehéreknek. Ekkor egyenlítették ki hátrányukat, s ebben a kis időszakban villant fel a remény, hogy a két mérkőzés során először váljanak ők esélyessé. De a Zvezda nem tudott élni a lehetőséggel, mert nem hagyták! Jobb volt a zöld-fehérek taktikája A Ferencváros erre a talál *kozóra jobban felkészült, mint ellenfele. Ez a mérkőzés egész menetéből kitűnt. A Zvezda mindenáron gólt akart rúgni már a találkozó első szakaszában, s erre nyomban rá is fizetett. Ugyancsak erőltette a góllövést a 2:1-as vezetés után, amikor pedig fennállt annak a lehetősége is, hogy a 10 főre csökkent ferencvárosiakkal szemben a hosszabbításra tartalékoljon. A jugoszlávok zavarban voltak, mert a Ferencváros nem állt be védekezni, nem ijedt meg a nagy nyomás idején sem, hanem nagyon higgadtan, körültekintően játszott. Pusztai gólja például egy begyakorolt jobb oldali szabadrúgás után esett. Máté úgy ívelte be a labdát, hogy az a belső oldalon (!) megkerülte Kérit és Radovicsot, s a „hosszú” sarok irányából előre lendülő Pusztai szinte senkitől sem zavartatva be tudta rúgni O. Petrovics kapujába a labdát. A helyi sajtó aláhúzottan állapítja meg, hogy akkor sem omlott össze az FTC-védelem, amikor Bálintot a bíró leküldte a pályáról. A fiatal Rab azonnal átvette az irányítást, úgy játszott söprögetőt, mintha számára ez a legtermészetesebb volna. Ennek a védelmi falnak vezéralakja mindvégig Juhász volt. Rengeteget futott, szerelt, megszerezte a labdát, s közben arra is futott erejéből, hogy indítson. A csütörtök reggeli jugoszláv lapok kivétel nélkül igen magasra értékelik teljesítményét. Csupa 8-as és 9-es szerepel a neve után. A tervben tehát szigorúan benne volt: támadni, ellenakciókat vezetni. Egy pillanatig meg nem állni. Gólt, vagy gólokat rúgni! Az edzői elképzelés látványosan megvalósult. A két gólon kívül is akadt számos helyzete az FTC-nek. A szakmai kérdéseken túl, amelyeknek taglalására még érdemes lesz másik cikkben visszatérni , döntőnek bizonyult a zöld-fehérek fegyelmezett játéka. Nem rúgták el a labdát vaktában, igyekeztek mindig emberhez továbbítani. Ez általában sikerült, mert rengeteget futottak a játékosok, mindig volt szabad ember. Legtöbbször sikerült a ritmusváltás is. Tetszett, hogy az előretolt csatárokat, hol rövid passzokkal, hol tértölelő átadásokkal meg lehetett játszani. Az is sokszor okozott zavart az ellenfél védelmében, amikor Magyar hozta fel a labdát, valaki társai közül rendre mellé zárkózott, így párban, egymás közelében, gyors adogatással számos veszélyes helyzetet alakítottak ki, több alkalommal viszont egyből igyekeztek megjátszani a másik oldalon felfutó társukat. Volt tehát súlypontáthelyezés is. Négyszemközt a főszereplőkkel A mérkőzés bővelkedett drámai fordulatokban. A főszereplőket kívülről láttuk. Nem érezhettük, mi zajlik le bennük, hiszen a döntő pillanatban nekik kellett helytállniuk. Két példát emeltünk ki, két nevet tettünk egymás mellé. Egy idősebb labdarúgóét és egy fiatalét, akit csak mostanában ismernek meg közelebbről a mérkőzésre járók. A maguk területén mindketten megtették, ami erejükből tellett. Folytathatnánk azonban a sort Géczitől Magyarig. Apropó: Magyar! Hamar rúgást kapott a lábára, ennek ellenére végig a pályán maradt, s tulajdonképpen azt játszotta, amit korábban Rákosi. A középpályáról indult, s nagyon sokszor húzott el a bal szélen. Csak ilyen játékosokkal lehetett megoldani, hogy az FTC védekezzen, de csak annyira, hogy ne adja át teljesen a területet. Azok, akiknek támadó feladatuk volt, nem húzódtak túlzottan hátra, mert ezzel a Zvezda védőit szinte bekényszerítették volna a Ferencváros térfelének közepére. És a megszerzett labdával 70—75 méteren át kellett volna vezetni azellenakciókat! Erre idegenben, a fölényben lévő védőkkel szemben, nem lehet alapozni. Szerdán késő este, amikor a jugoszláv tévében újra láttuk a mérkőzés legizgalmasabb pillanatait, ott ültünk a játékosok mellett. Pusztai szinte felemelkedett a helyéről, amikor látta saját magát a 7. percben. Vallomása, a gólról, a Nagy Lehetőség kihasználásáról túlzottan egyszerűnek tűnik: — Annyit, de annyit beszéltünk arról, hogy meg kell lepni őket, hogy már szinte alig vártam a mérkőzés kezdetét. Tudtam, nem nagyon ismernek, sőt félreismernek. Az egyik lap azt írta rólam, 39 éves vagyok, s elneveztek magyar Matthewsnak. Gondoltam, csak higgyétek ezt rólam. A gólnál nagyon jól jött a labda. Becsapta a kapust és két védőt is. Bálint a 70. percben szörnyű pillanatokat élt át. — Azt hittem, rámszakad az ég. Hirtelen elsötétült előttem minden, úgy éreztem, nyomban végem van. 1:1 volt az eredmény ... Nem mentem be az öltözőbe, az alagút közeléből figyeltem. Talán életem legnehezebb percei voltak ezek. Szabálytalankodtam, de hasonlóért korábban még sárga lapot sem kapott senki. Aztán megnyugodtam: Rab Tibi jól helyettesített, mindenki még többet vállalt, mint eddig. Igen, Rab Tibi! Együtt figyeltük a képet. Néha felsziszszent. — Ezt jobban kellett volna csinálni... Most gyorsabban ... — mondogatta önmagának. Játékospályafutása felől érdeklődtünk. — 1967-ben kerültem a Fradiba. Itt nőttem fel, játszottam középpályást is, de mostani szerepkörömben érzem igazán jól magam. — Mire gondolt, amikor Bálint szerepét átvette? — Juhász Pista biztatott, meg a többiek is. Átvillant az agyamon, most kell aztán vigyázni. Csak jöttek a hazai csatárok, és gólt kaptunk a 75. percben. Amikor már minden veszni látszott, kinyúlt Juhász lába, Megyes magasabbra ugrott, mint szélsője, vagy Takács beledobta magát a labda útjába, s ha már mindenkin túljutottak, ott volt Géczi. Mint egy óriás, úgy állította meg sokszor az akciókat. És aztán a 82. percben elindították Mátét... Megvártuk, amíg a képernyőn mindez lezajlott. És aztán újabb részleteket láttunk. A jugoszláv tévé készített egy kapu mögötti felvételt is. Megnéztük egyszer, aztán még egyszer. Máté támaszkodó (bal) lábát Baralics valósággal kiütötte a jobb lábával. Vitathatatlan 11-es volt! Aztán már csak az látszott a lelátóról, hogy Megyesi előre indul. Letette a labdát. Háromszor megforgatta, aztán megigazgatta mindkét sportszárát. Többen elfordultak. Megyesit arról faggattuk, mit érzett? — Amikor Jenő bácsi szólt, hogy én rúgjam, teljesen érthetetlenül nagy nyugalom szállt meg. Elhatároztam, hogy a jobb sarokra helyezem a labdát. A kapus bemozdult jobbra, aztán elment balra. Én belsővel a jobb sarokra küldtem a labdát, így tovább! A mérkőzés után óhatatlanul válaszolni kell arra a kérdésre, mi lesz a döntőben, Bázelban? Dalnoki Jenővel, egy lélegzetvételnyi szünetben, erről is beszéltünk. — Túl vagyunk nyolc mérkőzésen — mondta. — Veretlenek maradtunk, s ezzel most sok újság értékelésében a kijevi Dinamó elé kerültünk. Egy mérkőzésen, semleges pályán minden lehetséges. Nagyon nehéz lesz, mert 90 perc dönt! Nincs visszavágó, nem lesz mód „javításra”. Ha a csapat olyan erényeket csillogtat, mint eddig, s ha játékban tovább tudunk javulni, akkor 10 év után újra nagy sikert könyvelhet el az FTC! Ezért dolgozunk valamennyien, vezetők, játékosok. . A belgrádi 90 perc sok-sok tanulsággal szolgált. Túl a drámai fordulatokon, ennek a találkozónak, sok és megszívlelendő tanulsága van. A lelkesedés, az akarás, a csapat és a társak iránti szeretet, mások segítése túljuttatta az FTC-t az egyik legnehezebb akadályon. A fiatal együttes sok tekintetben példát mutatott. Labdarúgásunk mai helyzetében a zöld-fehérek sikere jelentős érték, előre mutató, fontos állomás. Csak így tovább! Varga Béla A Ferencváros harci szekerén Dalnoki, Pusztai és Megyesi. Elől a fáradhatatlan Juhász Megyesi a büntetőből Jobb belsővel a kapu jobb oldalába küldi a labdát (Simon László felv.) NÉPSPORT Észrevételek az MNK-elődöntőkről Egyik győztes sem ünnepel... A Magyar Népköztársasági Kupa küzdelemsorozata az utolsó felvonáshoz érkezett: május 1-én, a Népstadionban a döntőt játszsza a hatszoros bajnok és a kétszeres kupagyőztes Újpesti Dózsa (az elődöntőben: UI. Dózsa—Vasas 2:0), és a Haladás VSE (az elődöntőben: Haladás VSE—Tatabánya 2:1). Tanultak a rangadóból! A Vasas múlt szombaton sziporkázó játékkal, szinte lelépte az Újpesti Dózsát. A szerdai találkozón — ennek alapján — a Vasas volt az esélyes. A papírforma azonban ezúttal éppen úgy felborult, mint szombaton ... — A Népstadionban egy demoralizált Dózsát láthattak a nézők — mondta Várhidi Pál, a lila-fehérek vezető edzője. — Vereségünknek akkor nem fizikai, hanem lélektani okai voltak. Levontuk a tanulságokat, s abból indultunk ki, hogy az MNK-elődöntőre elsősorban idegileg és lelkileg kell felkészíteni a játékosokat. Mindenekelőtt Benőt, akit nagyon megviselt a szurkolók otromba viselkedése. Sokat beszélgettünk, s habár idegileg nem is sikerült a legjobb állapotba hozni mindenkit, sokkal jobb volt a hangulat, mint a szombati találkozó előtt. Ennek figyelembevételével, s egyéb okokat is szem előtt tartva, négy helyen változtattam az összeállításon. — És milyen taktikai tervet dolgozott ki? — Itt is felhasználtam a rangadó tapasztalatait. Horváth szigorú feladatot kapott: csak a védekezéssel kellett törődnie. A rangadón ugyanis fegyelmezetlen játékfelfogásával, elkalandozásaival lyukas lett a védelmünk, nagyobb területe volt így a Vasasnak, amit ügyesen ki is használt. Taktikánk alapja az volt, hogy most nem szabad teret engedni a piros-kékeknek. Hogy ezt jól végre tudjuk hajtani, úgy döntöttem, hogy nem követő emberfogással játszunk, hanem a vegyes védekezést alkalmazzuk, területet védünk, s a kapunk előtt 20—30 méterre pedig embert fogunk. Ez megvalósult, s így zárt lett a védelmünk. A megszerzett labdákkal aztán gyors ellentámadásokat vezet,tünk, sok gólhelyzetet dolgoztunk ki, amelyek közül most ki is tudtunk használni egyet, nem úgy, mint szombaton. Szétszakítottuk a Vasast, s bár nekik is voltak helyzeteik, megérdemelten jutottunk tovább, mert játékban, lelkesedésben felülmúltuk a piros-kékeket. Hej csatárok, csatárok! Négy és fél hónap alatt a Ha-ladás VSE ritka bravúrt hajtott végre, két kupasorozatban is a döntőbe jutott. December 21-én a bajnokcsapatot, az Újpesti Dózsát 11-esekkel ütötte el a Téli Kupában a döntőbe jutástól. Akkor, azon a délutánon, majd szétvetették a Perintparti stadiont az öröm hullámai." Most, szerdán, amikor a Tatabánya legyőzésével az MNK döntőjébe kerültek , elmaradt az ünneplés, mindenki természetesnek vette az eredményt. Gyorsan kiürült a pálya... — Igaz, a mérkőzés lefújása után tíz perccel aztár a televízió közvetítette Belgrádból a KEK-találkozót, s mindenki sietett, de azért egy-kétperces ünneplést megérdemeltek volna a fiúk, hiszen az egyesület 55 éves történetének legnagyobb sikerét harcolták ki — mondta Sárosi László vezető edző. — Sajnos, továbbra is jobbszélső- és középcsatárgondunk van. Sebestyént azért próbáltam ki középcsatárként, hogy esetleg bajnoki mérkőzéseken is számításba vehessem. Kár, hogy hamar megsérült, s a helyére beállt Dohány továbbra is elfogódott, nem tud feloldódni. Pedig több van benne. Horváth Z. játékával viszont elégedett vagyok, taktikai feladatát maradéktalanul végrehajtotta, volt szíve küzdeni, s ez sokat számított, örülünk, de nem ünnepelünk, mert szombaton már újabb nagy feladat vár ránk, s erre készülnünk kell... Új csapat formálódott Mi a DVTK sikerének titka ? Amikor tavaly augusztus 31-én, az új bajnoki év első mérkőzésén az újonc DVTK saját pályáján kikapott 1:0-ra a Pécsi MSC-től, a kishitűek legyintettek, mondván: — Megint átszállót váltottunk az NB I-be, mi leszünk a pofozógép. Nem így történt! Legalábbis eddig. Sőt, a számítások szerint nagy a valószínűsége, hogy a hátralevő mérkőzéseken a játékosok megszerzik nemcsak a bennmaradáshoz, hanem a jó helyezéshez szükséges pontokat. A diósgyőri játékosok az első vereség után hétről hétre produkáltak valami meglepőt, s egyre több örömet szereztek híveiknek. Ősszel a 6. helyen végeztek. A tavaszi idény ismét vereséggel kezdődött, aztán a folytatás ... A labdarúgó-szakosztály szobájában Soós György szakosztályelnök elégedetten válaszolt kérdéseimre. — Igyekeztünk megoldani a játékosok minden gondját-baját — mondta Soós György —, s a csapat most kiegyensúlyozott körülmények között munkálkodik. Ez meglátszik a fiúk játékán is, hiszen színes lélekkel hajtanak. Ennek bizonyítéka, hogy néhány mérkőzésen vert helyzetből fordították meg az eredményt. — Milyen a kapcsolat a két nagy bázisszervvel? — Most nem panaszkodhatunk. A lehetőségeken belül mindent megkapunk. Csak így tudtuk megvalósítani elképzeléseinket. — A közönség? — Az eredmények visszahozzák a nézőket a pályára! — És a város vezetői? — Szintén támogatják az egyesületet. Elmondhatjuk: a DVTK nemcsak Diósgyőr, hanem Miskolc csapata is. — Hány igazolt játékosa van a szakosztálynak? — 100—120. Ebben benne vannak a serdülők is. — Hogyan működik a szakosztályvezetés? — A kiadott új rend szerint tevékenykedünk. Csak annyit újítottunk, hogy az egyesület elnökének vagy helyettesének, a szakosztály elnökének, a technikai vezetőnek és a vezető edzőnek a részvételével minden héten tartunk munkaértekezletet. Ennek témája az elmúlt hét és a teendők. — Milyen gondjaik vannak? — Elsősorban létesítményhiánnyal küszködünk. Nincs füves edzőpályánk, és a stadion gyepszőnyege is felújításra vár. — Mikor lesz villanyvilágítás a pályán? — Az elnökség napirenden tartja a kérdést. Ígéreteket is kaptunk, de időpontot nem tudok mondani. — Terveik? — Azt szeretnék, ha a csapat sokáig NB I-es lenne! A szakosztályelnök után Szabó Géza vezető edzőtől érdeklődtem: mi a titka az együttes jó szereplésének? Az edző hosszasan gondolkodott, majd lassan sorjázni kezdte a szavakat. — A megítélésnél több dolgot is figyelembe kell venni. Elsősorban azt, hogy a régi játékosok közül, akik kiestek az NB I- ből, az újra első osztályban induló csapatban csak olyanok maradtak meg, akik edzésterhelési szempontból megfeleltek és képesek a mai, korszerű játékhoz szükséges teljesítményre. Jelenleg jól ötvöződik a rutinos, NB I-et megjárt törzs az újonnan beépült játékosokkal. A huszonévesek — Veréb, Salamon, Oláh, Tatár, Váradi, Görgei, Horváth A. — közül többen nem voltak még elég érettek, amikor kiesett a csapat. Most viszont erősségei az együttesnek. Az idősebbek, Kovács és Hajas sportszerű életmódjukkal, lelkesedésükkel, akarásukkal példát mutattak a többieknek. Az idegenből ide hozottak közül Kutas kényszerposzton is megállta a helyét, s hamar beépült a csapatba. Ugyanígy beilleszkedett Martis is. Talán Horváth E. nyújtott a vártnál kevesebbet. — Milyen az utánpótlás? — Nagyon jó. A 19 éves Koleszárik az ifiből került az egybe, de készenlétben áll Fükő, Borostyán és a magyar ifiválogatott, Szűcs is. A jövő érdekében leigazoltuk a borsodi ifjúsági válogatott öt játékosát. Ezt fogjuk tenni a továbbiakban is. Borsod megyében nagyon sok tehetséges fiatalember rúgja a labdát. — Sok ismert, neves játékos kimaradt az első csapat keretéből. Nem okozott ez feszültséget? — Eleinte igen. A tartalékcsapatunkban nyolc volt NB I-es labdarúgó játszik, de az élet engem igazolt, mert ők az utolsó helyen állnak. — Reálisnak tartja a csapat jelenlegi helyezését? — Felmértük erőinket és úgy értékeltük, hogy a 15 együttes közül tizenkettővel fel tudjuk venni a versenyt. Közöttünk a pillanatnyi forma, a felkészülés, az esetleges sérültek megfelelő pótlása döntheti el a különbséget. Ennek ellenére csapatunk kis önbizalommal indult, nehéz volt meggyőzni a fiúkat, hogy merjenek játszani. — A tavaszi első vereség után kevesen gondoltak ilyen folytatásra... — Hát igen ... Az MTK-VM elleni vereség után volt, aki már új edző után nézett. Én az első öt tavaszi mérkőzésen három pontot terveztem, de bíztam abban az edzésmunkában, amit a fiúkkal végigcsináltunk. Végül is hét mérkőzésen — ebből négyet idegenben játszottunk — hét pontot szereztünk. — Milyen a szellem a csapatban? — Szerény társaságot sikerült összehoznunk. Nincs hangadó a fiúk között. Sok a közös összejövetel. Segítőtársammal, Csányi Józseffel, felnőtt emberként kezeljük a játékosokat. Barátilag beszélünk velük, de mindig megvan a „három lépés” távolság. Nálunk nincsenek italozások, nem kell ellenőrizni a játékosokat. A többség iskolába jár, kénezi magát. Családias a hangulat. Talán ez is egyik titka a jó eredménynek? Boross Dezső 3