Népsport, 1975. augusztus (31. évfolyam, 180-205. szám)

1975-08-01 / 180. szám

XXXI. 180. ♦ 1975. augusztus 1. LABDARÚGÁS A JOBB UTÁNPÓTLÁSÉRT (IV.) A játék az életre nevel „A futball csodálatos vonzerő. Képzeljünk csak el egy kis üres területet, egy labdát és egy csoport fiút. S néhány percen belül máris labdarúgó-mérkőzés szemtanúi lehetünk. Pszicholó­gusokra és pedagógusokra tar­tozik, hogy megmagyarázzák ennek a jelenségnek a miértjét, mély, sajátos jelentőségét” — Nicola Commucci, olasz labda­rúgó-szakember adja tudtunkra ezt, A fiatal labdarúgók, a jö­vő bajnokaink felkészítése cí­mű cikkében. A labdarúgó-szakember tehát attól a lélektantól várja a se­gítséget, amelyet az emberis­meret ősi vágya hívott életre, önmaga és mások, saját termé­szete és mások egyéniségének megismerésére. A lélektan kutatója erre azt mondja, hogy lelki jelenségeink elválaszthatatlanok azoktól a megnyilvánulásainktól, ame­lyekhez vezetnek, így viselke­déseinktől, cselekvéseinktől, al­kalmazkodásuktól, de mind­ezek aztán maguk is élménye­ket, érzelmeket váltanak ki be­lőlünk. Élmény és viselkedés D­r. Büchler Róbert egyik könyvében olvastam: „ahogy ugyanaz az élmény, például egy csalódás, különböző esetekben más és más magatartásra vezet­het, ugyanúgy egyazon cselek­vés mögött a legeltérőbb érze­lem, a szándék húzódhat meg, aminek a pedagógus gyakorla­tában is igen nagy jelentősége van. Egy gyerek csínytevése ártatlan, akaratlan ugyanúgy le­het, mint feltűnésvágy, vagy rosszindulat megnyilvánulása.’’ Az edzőnek példának okáért fel kellene ismerni, hogy ifjú játékosát önzetlen igaz játék­­szeretet, vagy csupán személyes érdek, érvényesülési vágy vitte a pályára. A külső megnyilvá­nulások mindkét esetben ugyan­azok lehetnek, lélektani forrá­suk, eredetük azonban eltérő. Mindebből következik tehát, hogy az élmény és a viselke­dés együttes vizsgálata ismer­teti meg az edzővel a rábízott gyereket. Miután gyerekekről beszélünk, nézzük meg azok legkedvesebb szórakozását, magát a játékot. Makszim Gorkijnál talán sen­ki sem fogalmazta meg ezt szebben és tömörebben: „A gyermekek a körülvevő világot elsősorban a játékban és a já­tékkal ismerik meg.”­­ ••Öröm­szerző tevékenység Ha mindezt a labdarúgásra vetítjük, akkor elmondhatjuk, hogy a focinak is vannak lé­lektani eredményei. Értelmi eredménye, hogy a mindenkori játékhelyzet sikeres megoldásá­hoz nemcsak megfelelő mozgás­készség és fizikai képesség, ha­nem igen jelentős ismeret és értelmi tevékenység is szüksé­ges. A megfelelő technikát, amivel a játékhelyzetben ki­alakult feladatot a legeredmé­nyesebben lehet megoldani, a játékosnak ki kell választani és végre kell hajtani. Az ilyen öntevékenységhez az ismeret nem elégséges, hanem sokirá­nyú, megosztott figyelem is szükséges. A játék technikájá­nak és taktikájának végrehaj­tásakor jelentősen fejlődik az emlékezőképesség, a képzelődés. De van erkölcsi eredmény is. Mindez a közösségi munka ha­tásaiból erkölcsi készségek és szokások formájában alakul ki. A játék edzi az akaratot, hi­szen az értelmileg helyesen ítélt cselekvés végrehajtásához aka­rat szükséges. A játék mindig a megoldandó akadályok leküz­désével kapcsolatos, ezért jel­lemzője a küzdelem. A küzde­lemhez viszont szilárd elhatáro­zás szükséges. A játékosnak fe­gyelmezetten, bátran, a szabá­lyok megtartásával kell játsza­nia. Fontos még a kötelesség­vállalás, máskor az önfeláldo­zás, a versenyszellem és az al­kotóerő fejlesztése. A játékkal nevelt fiatal általában nem is­meri a félelmet, saját képessé­geinek indokolatlan leértékelé­sét, a kishitűséget. Hanem ha­tározott még a munkában is. Ezért mondják, hogy a játék az életre nevel-Találkozunk érzelmi eredmé­nyekkel is. A foci az ifjúság számára örömet okoz. A játék eredmény, mint munkasiker lelkesít, és ezzel optimista szemléletre nevel. A játék köz­ben megnyilatkozó vidámság, a játék érzelmi eredményeit tük­rözi. A játékfegyelem szépsége — Makarenko szavaival — megerősíti a közösséget. Elavult nézetekkel Az elméleti fejtegetések után nézzük a kérdés gyakorlati ol­dalát. Az egyik gyakorló edző szerint köztudott, hogy a pre­­pubertás kor időszakában, leg­alábbis tizenhárom-tizennégy éves korig, a fiúk még nem rendelkeznek kiemelkedő spor­tolói egyéniséggel. Különösen kedvelik a nem megerőltető fi­zikai tevékenységet, főleg a já­tékot, amelynek a futball egyik legjellegzetesebb példája. A gyerek tehát szórakozni akar, amikor a labdát rúgja, és ha szórakozik, azt jelenti, hogy ez a játék kielégíti mozgásszük­ségletét, vágyait, valamint kife­jezésre juttatja ügyességét,­­ ere­jét, gyorsaságát, ravaszságát. Egy másik edző véleménye szerint: bizonyos meghatározott cél eléréséhez gondosan vizsgál­ni kell a kiinduló és az érkezé­si pontot. A kiinduló pontnál azokat az okokat kell keresni, amelyek a gyereket arra kész­tetik, hogy labdarúgással fog­lalkozzék. Kérdés az, mit vár ettől a játéktól, mire törekszik, milyen vágyai vannak? Az ér­kezési pontot viszont az edző­nek kell megállapítani, mit kö­vetelhet a gyerektől, mit kell annak elérnie. Bajnokjelöltté kell válnia, vagy pedig testi­leg, lelkileg egészséges fiatallá. A fő ok, amiért egy gyerek a labdarúgáshoz közeledi­k, a játékszeretetben keresendő. A srácok álmaikban nagy labda­rúgósztárnak képzelik magukat, amikor viszont a labdával van­nak elfoglalva a pályán, csupán játszani akarnak... Dr. Münnich Iván pszicholó­gus kicsit hobbiból foglalkozik a sportpszichológiával. Szerinte rendkívül nehéz megmondani előre, hogy egy tizennégy éves gyerekből milyen labdarúgó lesz. Egyébként is minden or­szágban kialakul a vélemény, milyen a jó focista. Hazánkban általában az ügyes, labdavir­tuóz gyerek a kedvenc. Persze, a szelekciót első fokon nem a legképzettebb szakemberek végzik, s így nem véletlen, hogy a labdarúgásba belépő gyerekek elavult nézetek alapján kezdik ismergetni a sportág ábécéjét. A kutató szerint ezen gyöke­resen változtani kell, s a leg­képzettebb szakemberekkel, a legmodernebb elképzelések és elméletek alapján kell foglal­kozni a gyerekekkel. A magyar labdarúgás lemaradt Európa mö­gött, éppen ezért már most ke­resni kell azokat a kort meg­haladó eszméket, amelyekkel le lehet dolgozni a hátrányt. Fegyelmezett agresszivitás A gyerekek személyiségének alakulásánál — a lélektan ku­tatója szerint — nagy felelős­ség hárul az edzőre. Éppen ezért elsősorban az edzők kivá­lasztásával kell foglalkozni, mert rajtuk múlik, hogy meny­nyire készítik fel a gyerekeket nemcsak a labdarúgó-pályafu­tásra, hanem az életre is. A gyerekek azonosulnak azokkal a személyekkel, akik nevelik őket. Az iskolában egy osztály nem a matematika szépségéért sze­reti meg a számok birodalmát, hanem sok esetben a tanár tu­lajdonságai nyűgözik le a ta­nulókat. A tanárért tanulnak, mert neki akarnak örömet sze­rezni. Ha a labdarúgásban a gyerekekkel agresszív edző fog­lalkozik, akkor sikeres viszony esetén ezt veszik át a srácok is. Fontos, hogy az edző jó partner legyen. Személyi varázs, szakmai tekintély mindenkép­pen szükséges. Az edzőnek tud­ni kell élni a büntetéssel és a jutalmazással­­ egyaránt. A lab­darúgásban posztok vannak, mert csapatot kell formálni. Az edzőnek fel kell ismerni a gye­rekekben, hogy hova lehet őket állítani. A középpályára általá­ban — a tudományos terminoló­giával élve — szociábilis típusú gyerekekre van szükség, akik szervezni tudnak és összefogják a csapatot. A csatársorban vi­szont általában individuális tí­pusú gyerekek kellenek, ők többet vannak konfliktusban az ellenféllel, szükség van a gól­­ratörésükre. A kutató szerint meglátszik a gyerekeken is, hogy lassan elmúlik a néhány éve még di­vatos, játékosabb foci, s ahogy a labdarúgás üzlet lett, úgy került egyre inkább előtérbe a győze­lem. Ma a küzdőképes, győzni tudó, felelősségtudattal és fe­gyelmezett agresszivitással ren­delkező, megbízható teljesít­ményt nyújtó gyerekeket kell keresni. A gyerekek nevelésénél vi­gyázni kell arra, hogy a neve­lő műveltebb legyen tanítvá­nyainál. Fontos, hogy a jövőben eszmeileg is foglalkozzunk a labdarúgással. Meg kell értetni a tanítványokkal, hogy miért kell edzeni, s alkotókedvű lab­darúgókat kell nevelni belőlük. A példamutatás erejével Ziegler János, a KSX szaked­zője a gyerekek edzéséről szóló könyvében így összegezi tapasz­talatait: „A serdülő már jó megfigye­lő. Megítélései azonban gyak­ran egyoldalúak, felszínesek. Ezért a megfigyelés serdülőkor­ban irányításra szorul. A kü­lönböző technikai elemek elsa­játításánál is fel kell hívni a figyelmet, hogy mit figyeljen meg, ellenkező esetben nem biztos, hogy a lényeget utá­nozza. ... Nagyon kell vigyáz­nunk a serdülőkre, mert meg­felelő magyarázattal is nehéz meggyőzni, logikus gondolko­dásra bírni őket. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagy­ni, hogy a fiatal játékos szemé­lyisége még igen nagy mérték­ben alakítható, formálható. Igen fontos pedagógiai jelentőségű tény, hogy a serdülő személyi­sége nagymértékben függvénye az edző emberi tulajdonságai­nak, munkájának, hozzáállásá­nak.”­A sportpszichológiában a lab­darúgás pályaprofiljai még nin­csenek kidolgozva. Az elmon­dottakkal nem pótolni akartuk ezeket, csak a gondolatébresz­tés volt a célunk- Sorozatunk következő részében az iskolai labdarúgást vesszük bonckés alá. Boross Dezső ­ Ismerkedés kétszer félórában Kanadai út előtt az utánpótlás-válogatott Ezen a csütörtök délutánon a Vasas NB I-es újoncai juttat­tak minket váratlan felfedezés­hez. Beileszkedésü­k nehézsé­geiről akartunk írni, de a Fáy utcában hiába is kerestük vol­na őket. Illovszky Rudolf adott tájékoztatást: „A Népstadion­ban, a válogatott ellen játsza­nak edzőmérkőzést.. Most is beigazolódik tehát a közmondás: aki keres, talál... Hagyjuk hát későbbre a Vasas fiatal játékosainak problémáit, s foglalkozzunk most a pillanat szülte érdekességgel: a 16 fős ke­rettel, amely pontosan délután négy órakor lépett a Népsta­dion gyepszőnyegére. — Mivel elsősorban edzés­jellege van a játéknak, nem tar­tottuk szükségesnek nyilvános­ságra hozni a találkozó helyét és idejét — mondta Baráti La­jos szövetségi kapitány. Több mint egy órán keresztül ő, és Rákosi Gyula, stopperrel a kéz­ben mérte a kötelező futógya­­korlatokat, így a 2x1000 méte­res, majd a 30 méteres slalom­futás eredményeit, s csak ez­után állt fel a két csapat.­­ Az az együttes játszik az első félidőben, amelyik Kanadá­ban, minden valószínűség sze­rint a kezdő tizenegy lesz. Er­re a mai találkozóra azért van szükség, hogy a játékosok is­merkedjenek, no meg, hogy én is egyszer együtt lássam őket — mondta Rákosi Gyula. A válogatott az első félidő­ben Dombai — Godán, Nagy III, Rab, Czeczeli — Kovács B., Csapó, Pásztor — Fekete, Gass, Fehérvári összeállításban ját­szott. A szünet után Dombait Gujdát, Czeczelit Lukács, Nagy Ill­at Kovács II, Csapót Csong­rádi, Fehérvárit pedig Sós vál­totta fel. A Vasas vegyes csa­patában helyet kapott többek között Lakinger, Kántor, Szij­­jártó, Kovács István és szá­mos fiatal. Az első negyedóra valóban az „ismerkedés” jegyében telt el, aztán valamivel gördüléke­nyebbé váltak a válogatott tá­madásai, különösen Fehérvári és Gass értette meg jól egymást. Gass mesterhármasával (két gólt Fehérvári beadásából lőtt), Be­csei szépítő gólja ellenében Sík­re alakult az első félidő. — Figyelembe kell venni, hogy a játékosok tegnap kemény mérkőzéseket vívtak, este pedig búcsúzkodtak — jegyezte meg Baróti. Néhány szép megmozdulás azért akadt a második félidő­ben is, ilyen volt a békéscsabai Pásztor egyéni akcióból elért gólja: egy „ellopott” labdával átcselezte a védelmet és a há­lóba lőtt. Utána viszont — húsz percre szinte eltűnt a pályáról, alig ért labdához, igazolva, hogy erőnléte még nem a legjobb. Gass újabb két gólja, a csere­ként beállt Csongrádi két gól­ja, valamint Fekete lövése nyo­mán — egy újabb Becsei-gól ellenében — alakult ki a 8:2 arányú végeredmény. — Csupa tehetséges fiatal al­kotja az utánpótlásgárdát — foglalta össze menetközben a véleményét a szövetségi kapi­tány. — Színre lépésük lényegé­ben a világbajnoki felkészülés kezdetét jelenti. Az év végéig szeretnék kialakítani egy magot, amely a világbajnoki csapat alapja lehet. Nem vagyok híve a változtatásoknak__Ami ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy a mostani utánpótlás­együttesben bárkinek is bérelt helye volna. Az egyórás játék után, figye­lembe véve az előző napi tor­nák még erősen érződő nyomait és az erős bevezető edzést, vé­leményt formálni aligha lehet a látottakról. Hogy ez a csapat mire is képes, az úgyis csak később derül ki. — Mit is mondhatnék indu­lás előtt? Természetesen győ­zelmeket várok! — jelentette ki Rákosi Gyula, aki Kanadába kíséri a válogatottat, amely ma­gyar utánpótlás-válogatott néven játssza mérkőzéseit, s pénteken, a 8 óra 50 perces géppel indul, Koppenhágán keresztül, Kana­dába. Bocsák Miklós NÉPSPORT 3 H EDZŐI TERVEK Szemlélet- és játékfelfogásbeli változásokat akar a Videotonban Kovács Ferenc Kovács Ferenc, a Videoton vezető­edzője nagy várakozás­sal tekint az új bajnokság elé, mert kíváncsi arra, hogy fiatal játékosainak fejlődése miként hat a csapatjátékra. De amikor beszélgettünk, először mégis a múlt került szóba. • Az új edzésterv elké­szítését mindig a múlt ér­tékelése vezeti be. Ilyenkor az edző őszintén szembe­néz önmagával, s feltárja a hibákat. Ön például mivel elégedetlen? — Sehogyan sem megy a fe­jembe, hogyan fordulhatott elő az, hogy védelmünk negyven gólt kapott! Egy olyan csapat­rész, amelynek öt tagja közül 4 válogatott játékos! Magyaráz­kodásnak, mentségkeresésnek nincs helye. Józan önvizsgálat azonban annál inkább szüksé­ges. Ezt meg is tettük, s meg­állapítottuk: nem a képességek­kel van baj, hanem a játék­felfogással, s a taktikai fegye­lemmel. A hátvédek gyakran nem összpontosítanak eléggé, elméláznak, figyelmetlenek, megfeledkeznek az emberfogás­ról, területet engednek a kez­deményezéshez, időt adnak a támadások befejezésére. Néha elragadja őket a játék szenve­délye, s ilyenkor egyikük-má­­sikuk előretörések után elöl­­felejtkezik, s fellazul a védel­münk. Középpályán is van két válogatottunk, de a pálya kö­zépső harmadában sem játszunk elég céltudatosan, a csapat ér­dekeinek megfelelően. Ötletes, időnként tetszetős a támadás­vezetésünk, Karsai és Kovács Jóska is ért a játék színezésé­hez, amikor a labda náluk van, nyugodtan ülök a kispadon, de ha elvesztik, hamar elhagy a nyugalmam, mert a visszaszer­zés ritkán sikerül. Fedezeteink­nek egyáltalán nem erénye a szerelés, a keménység, a har­cosság, a test elleni játék, nem tudnak ember ember ellen küzdeni. Ez az oka annak, hogy néha szerényebb képességű, de harcosabb középpályásokkal szemben alulmaradnak, s csa­patjátékunk nem elég egységes, nem találjuk a védekezés és a támadás helyes arányát. • Ön megfigyelőként kint járt a VB-n, aztán amikor hazajött, a Videotonban megpróbálta felhasználni szakmai tapasztalatait. A pályán úgy tűnt, meg akart valósítani valamit abból, amit úgy hívnak: totális fut­ball. Igaz ez? — Valóban ez a helyzet A VB-n megragadott néhány csa­pat lendületes, okos játékfel­fogása. A döntőbe jutott két együttes a labda elvesztése után mesterien védekezett, ügyesen tömörült, szinte mindenki visz­­szahúzódott a saját térfelére, a labda birtokában pedig egyszer­re hatan-heten is támadtak. Ez­zel próbálkoztunk mi is, még­pedig úgy, hogy főleg a táma­dójátékunkat akartuk fejlesz­teni. Sajnos, nagyobb volt a rá­fizetés, mint a haszon. Igaz ugyan, hogy soha nem játszot­tunk olyan támadószellemben, mint a legutóbbi bajnokságban, de ezzel mégsem büszkélked­hetünk, mert a mezőnyfölény, a sok kidolgozott helyzet mit sem ért, mert kevés gólt rúg­tunk belőle, közben pedig fel­bomlott a csapatjáték, rések támadtak a védelemben, s szép számmal kaptuk a gólokat. • Felhagy a további kí­sérletezéssel?­­ Szó sincs róla, csak ész­szerűbb játékfelfogást köve­tünk. Nem rohanunk, nem tá­madunk minden áron, hanem az eddiginél sokkal több gon­dot fordítunk a védőjátékra, a hátsó sorok alapos megszerve­zésére, mert biztonság nékü­l nem lehet nyugodtan támadni sem. Mindez nem jelenti azt, hogy a Videoton kiengedi kezé­ből a gyakori kezdeményezést, támadást. • Úgy tűnt, mintha a Vi­deoton az előkelő ötödik hely ellenére csapatjátékban megrekedt volna, pontosab­ban nem fejlődött. Így van ez? — Egyértelműen nem felelhe­tek se igennel, se nemmel. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a csapatot jelentősen átszervez­tük, hiszen a régebbihez képest minden csapatrészben történt változás. A védelemben helyet kapott az ifjúsági válogatott Végh, s bekerült Czeczeli is. A középpályán megbomlott a Hartyányi, Karsai, Burka hár­mas. Előrekerült Kovács, s jött a kis Csongrádi. Elöl pedig ját­szott Jankovics, majd Májer is. Ezek a személyi változások át­meneti töréseket okoztak a csa­patjátékban, ami nem is csoda, hiszen a csapatrészek nincse­nek összeszokva, a játékosok még nem ismerik eléggé egy­más elképzeléseit, szokásait. Ez­zel magyarázhatók a kisebb for­maingadozások is. • A Videoton átlagélet­­kora fiatal, a játékosok többsége fejlődőképes- Ko­vács L., Kovács J., Nagy III, Fejes, Czeczeli, Karsai válo­­gatott, s rövidesen az lesz , Májer is. Önként felvetődik a kérdés: milyennek ígér­kezik a csapat jövője? — Egyértelműen felelek­ szépnek. Úgy gondolom, hogy a csapat átszervezésében nagyot léptünk. A válogatottakon kívül több tehetséges fiatallal rendel­kezünk, s joggal büszkék lehe­tünk arra, hogy a tizennyolcas keretben Végh, Csongrádi, Má­jer, Jankovics, Kuti, Nagy Ilit Kovács J. és Burka saját neve­lésű labdarúgó. És fiatal még Czeczeli, Tieber, s mások is. Csupán négy olyan játékosunk van, aki harminc felé közeledik, Karsai, Burka, Fejes és Wollek. És ez azt jelenti, hogy a Video­tonnak hosszú évekre biztosítva van a gerince. További kisebb átszervezéssel akár öt-hat éven át is együtt játszhatnak olya­nok, akik jelenleg is tagjai a csapatnak. És amikor a fiatalok teljesen beérnek, akkor lesz csak igazán jó a csapat! • Mi szükséges ahhoz, hogy még az eddiginél is jobban szerepeljenek, ver­senyben legyenek a harma­dik helyért?­­ Sok minden, de leginkább talán szemléletbeli változásra van szükség.­­A játékosoknak sokkal céltudatosabban, oda­­adóbban kellene készülniük, s megérteni azt, hogy a követel­ményeket önmaguk, a csapat érdekében, saját fejlődésükért kell végrehajtani. Sajnos, még messze vagyunk attól az ideális állapottól, hogy ezt mindenki megértse, így is éljen, így is gyakoroljon. Még mindig előfor­dul, hogy akadnak olyanok, akik viszolyognak, vonakodnak a keményebb, nehezebb edzé­sektől és sérülésre való hivat­kozással felmentést kérnek. A büntetés csak szükséges követ­kezmény, az lenne az igazi, ha használna a szép szó, a meg­győzés, akkor egyszeriben na­gyobb lenne a gyakorlatanyagok hatásfoka is. • Az új bajnoki évben milyen szakmai elképzelést szeretne megvalósítani? – A sűrített szerda-szombati fordulók, a fizikai képzés mel­lett meglehetősen kevés időt hagynak a gyakorlásra. Arra törekszem, hogy célszerű legyen az edzésbeosztás, a gyakorlat­anyag■ Meg kell­ találnom a he­lyes ritmust, elérni azt, hogy megfelelő erőnléti terhelés mel­lett megtaláljuk a technikai és taktikai képzés helyes arányát is, mégpedig úgy, hogy a baj­noki mérkőzésekre azért vi­szonylag friss is legyen a csa­pat. Nem könnyű feladati Ked­vező fordulatot remélek attól is, hogy Németh Lajoson kív­ül ,már Szőke Miklós is segíti az edzői munkát, s mi hárman ké­pesek leszünk arra, hogy az eddiginél is alaposabban, sokré­tűbben, aprólékosabban foglal­kozzunk a játékosok egyélű képzésével. Ennek egyenes kö­vetkezménye lesz majd a csi­szoltabb, kifinomultabb csapat­játék. Taktikai képzésben dön­tő fontosságú, hogy változtas­sunk a már említett játékfelfo­gásbeli hibákon, védekezésben és középpályán, s ha ez sike­rül, gólokban gazdagabb lesz a támadójátékunk is. • Alakul már az a csapat, amely az első bajnoki mér­kőzésen Kispesten, a Bp. Honvéd ellen pályára lép? — Igen. Kovács L., Nagy III, Czeczeli, Kovács J­, Karsai, Nagy II és Májer helye, ha csak valami közbe nem jön, biztosnak látszik, miként Végig is első számú jelöltem a jobb­hátvéd helyére. Még töprengek azon, hogy miként alakuljon a hátvédsor közepe. Lehet, hogy Garamvölgyi játszik középhát­védet és Nagy III lesz a beál­lás, ha nem, akkor marad a ré­gi védelem, Fejessel. A közép­pályán van még egy kérdőjel. Kovács J. és Karsai mellett Csongrádi, Burka és Nagy II verseng egy helyért. Elöl jobb szélen Májer játszik, a másik két helyre Nagy II, Tieber és Szalmásy pályázik. De ha a várpalotai Baranyit átigazolja hozzánk az MLSZ — ha nem, akkor kivárja a fél évet —,, ő is helyet kap a csapatban. Wol­­lekkal a jövőben más poszton kísérletezek majd. Kovács Ferenc nem rejtette véka alá a véleményét. Bátran nyilatkozott a fejlődést gátló körülményekről is. Ezzel meg­tette az első lépést a felszámo­lásukra. Németh Gyula

Next