Népsport, 1975. augusztus (31. évfolyam, 180-205. szám)

1975-08-06 / 184. szám

XXXL 114. ♦ 1975. augusztus 6 LABDARÚGÁS A rajt méltó volt , hogy A­z NB ll-es és az NB lII-as labdarúgó-baj­nokság csapatai már túl vannak az első bajnoki mérkőzésen. A rajtról elmond­hatjuk:­ méltó volt a hagyo­mányokhoz. Az NB Il-ben is­mét többségben voltak a vá­ratlan eredmények, sok volt az idegenbeli győzelem, s nem maradtak el a nagy meglepe­tések sem. Visszapillantásunkban meg­próbálunk rövid keresztmet­­szetet adni a jelenlegi me­zőnyről. Az újoncok szemszö­géből és azoknak a csapatok­nak a szemszögéből, amelyek idegenben győztek. Ismét be­bizonyosodott, hogy a futball kiismerhetetlen játék. Ahányan nézik, annyiféleképpen látják. Az újonc csapatok edzői pél­dául „kórusban” vallják, hogy sokkal többet várnak az NB II-től. Az első bajnoki mér­kőzés - bár ebből messzeme­nő következtetést levonni nem szabad — könnyebbnek bizo­nyult számukra, mint várták. Ugyanakkor a volt NB I-es PMSC edzője, Garami József kiemeli a második vonal nagy iramát, lendületét, harcossá­gát. De ezek az ellentmondá­sok is jól illeszkednek be az NB II-ről eddig alkothatott képbe. Kiismerhetetlen osz­tály, soha nem tudni előre, ki, mikor, hol, kit győz le? ... Az SZMTE balhátvédje, Kovács hanyatvetődve ment a bábolnai Neusinger elől. Az újonc egyébként győzelemmel mutatkozott be. (Antalóczy Alfréd felvétele) Réf­ f­ian kórusban . ..SOKKAL TÖBBET VÁR­JA­K AZ A K­ NZ-TŐ I.! A labdarúgó NB II őszi rajtján kellemes meglepetést okozott a tavasszal még NB III-ban szerepelt Nagybátony, Vasas Izzó és Bábolna együttese. A négy újonc közül a Nagybátony és a Bábolna győzött, az Izzó idegenben pontot szerzett, csak a BVSC szenvedett vereséget a­­saját pá­lyáján. A rajt tapasztalatairól, a magasabb osztály nehézségeiről, magáról az újdonság tényéről faggattuk az újonc együttesek edzőit. Érdekes módon mind a négyen, mintegy kórusban azt vallják: sokkal töb­bet hittek az NB II-ről, semmilyen téren nem érte őket meglepetés ... A kétarcú vereség Még az egyetlen újonc vesztes edzője, Mezei György sem hivatkozott a magasabb osztály nagyobb követelményeire__ Sőt. — Az egyik szemem sír, a másik nevet — mondta. — Sir azért, mert nem sikerült a rajt, saját pályán kaptunk ki, s az első mérkőzésnek mindig mélyek a nyomai. Ne­vet viszont azért, mert a nagy hírű, nagy múltú Dorog ellen kilencven percen át mi irányítottunk, kezünkben tartottuk a kezdeményezést, helyzetek sorozatát dolgoz­tuk ki, nagy fölényben játszottunk. Más kérdés az, hogy minden fölény annyit ér, amennyit kihasználnak belőle... Vélemé­nyem szerint a­ játékosok is kicsit fetisizál­ták az NB II-t, remegő lábbal léptek pá­lyára. Mire rájöttek arra, hogy itt is göm­bölyű a labda, itt sem verhetetlenek az el­lenfelek, már győzött a nagyobb rutin, a tapasztalat, s nem utolsósorban a szeren­cse. Elgondolkoztató azonban, hogy a Do­rog kilencven perc alatt háromszor jött át a félpályára, s ebből akár három gólt is szerezhetett volna. Ezen elsősorban a vé­dőinknek kell elgondolkozniuk ... Egyszó­val: újat nem hozott számunkra az NB 11. Az NB lll-ban, különösen az élcsapa­tok ellen, sokkal nagyobb iramú, izgalma­sabb, nehezebb mérkőzéseket játszottunk. Meggyőződésem, hogy ha NB llI-as szin­ten találkozunk a Doroggal, gólokkal győ­zünk ... „Lelkesedéssel csodákat lehet mit vélni’ Gunyhó Ferenc, a Bábolna csapatának fiatal edzője mondotta ezt, közvetlenül az SZMTE elleni mérkőzés befejezése után. Érthetően volt nagyon boldog a második vonal legfiatalabb edzője, hiszen csapata időnként kifejezetten jól játszva, rendkívül lelkes teljesítményt nyújtva győzte le az osztály egyik legstílusosabb együttesét. — Négyezer ember a helyéről felállva, vastapssal köszöntötte a csapatot. Nagyon megható érzés volt! Mi egy héttel az NB II-es rajt előtt tudtuk meg, hogy tagjai leszünk a második vonalnak. Ott álltunk szinte teljesen felkészületlenül. Egész nyá­ron az NB III-as követelményrendszer elő­írásainak megfelelően, napi egy edzéssel készültünk a rajtra, ellentétben NB II-es ellenfeleinkkel, akik naponta kétszer gya­koroltak. A mérkőzésen aztán nem akartam hinni a szememnek. A pályán az történt, amit a mi játékosaink akartak, fölényünk időnként nyomasztó volt. Pedig nagyon fél­tünk a Szolnoktól. A hírek szerint ők az NB 1-re pályáznak, csapatuk tele van rutinos, az NB I-et is megjárt játékosok­kal. Nálunk pedig a Korsós Pistán kívül még egyetlen játékosunk sem játszott ma­gasabb osztályban. Hogy milyenek az NB ll-ről az első benyomások? Megmondom őszintén: közel sem , annyira gyors, ker­mény a játék, mint az NB lll-ban. A já­tékosok technikai, taktikai képzettsége itt magasabb ugyan, de meggyőződésem, hogy lelkesedéssel csodákat lehet művelni... Oroszlánsmdlang Nagybátomban Nagybátonyban ünnep volt vasárnap. Már a felkészülést is szinte megtiszteltetésnek vették, arra pedig igazán senki sem szá­mított, hogy az NB II tavaszi bajnokát, a DVSC csapatát két vállra fektetik. Már­pedig ez történt, teljesen megérdemelten győztek. — Régi igazság: egy újszülöttnek min­den vége új — mondta a csapat edzője, Szojka Ferenc, az egykori sokszoros vá­logatott fedezet. — Nekünk is teljesen új légkört jelentett az NB II. Szerencsére fia­­mar elmúlt a megilletődöttség, s a csapat időnként úgy játszott, mint tavasszal az NB III-as bajnokságban. Végig fölényben voltunk, s egy nagyon­ szép góllal sikerült a győzelem is. A rajt mindig meghatározó, remélem, minket is „feldob”. Olyan orosz­lánbarlangot akarunk teremteni Nagybá­tonyban, ahová félnek utazni az ellen­felek, mert tudják: lelkes, kemény, ön­magát soha meg nem adó csapat várja őket. A két osztály közötti különbségről szólva nyugodtan elmondhatom: kellemes a csalódásunk. Sokk­al többet vártunk az NB II-től, mint amennyit az első fordu­lóban láttunk. A csapat, ha továbbra is önmagát nyújtja, ugyanaz a lelkes, társa­ság marad, mint amilyen jelenleg, akkor nem lesznek kiesési gondjaink. Az aranyat érő pont A Vasas Izzó csapata számára a leg­­­nagyobb dicséretet talán az jelenti, hogy a szekszárdiak is elismerték: az újonc vendégek győzhettek volna. Különösen az első félidőben volt meglepő az Izzó szerve­zett, kulturált, támadó szellemű játéka, nagy fölénye. Gólhelyzetek sorát dolgozták ki a vendégek, míg a rutinos hazaiak csak vergődtek. Nem sokat változott a kép a második játékrészre sem, bár ekkor az Izzó kicsit visszaesett, a döntetlenre azon­ban — futballnyelven szólva — végig jó volt. — Kicsit sajnálom, hogy nem sikerült a győzelem, bár a találkozó előtt a dön­tetlenben boldogan kiegyeztem volna. Hely­zeteink voltak, sajnos, nem használtuk ki azokat — egy kivételével. Kovács József, az Izzó edzője így fog­lalta össze véleményét az első NB II-es mérkőzés tapasztalatairól, majd hozzátette: — Az NB lI-ben sokkal gyorsabb a já­ték, mint egy osztállyal lejjebb. Alig van idő a cselekvésre, a cselek, az elképzelé­sek végrehajtására. A küzdelem, a kemény­ség azonban közel sem olyan, mint az NB III-ban. A rajtnál idegenben szerzett pont azonban aranyat ér. Igaz, a neheze most következik.­ A négy újonc csapat edzője tehát kicsit csalódott az NB II-ben. Kilencven perc tapasztalataiból azonban nem szabad mesz­­szemenő következtetéseket levonni. Az NB II maratoni versenysorozatából még 37 forduló hátravan... És a további ellen­felek többsége nyilván jobb játékerőt kép­visel, mint akikkel az újoncok most talál­koztak! Mindenesetre elgondolkoztató, amit „friss” szemmel láttak ... t . Az NB II őszi első fordulója tulajdonképpen sportszerű lég­körben zajlott le. Három kiál­lítás ugyan volt, de ebből csak egy befolyásolta döntően az eredmény alakulását. Ez a Kő­ér utcában történt, a Bp. Spar­tacus—PMSC mérkőzésen. A Pécs hamar vezetéshez jutott. Erre a szövetkezetiek nagyobb l­endületre kapcsoltak, támadtak is, várható volt, hogy egyenlí­­tenek. De jött az a bizonyos 32. perc. A Spartacus térfelén Bálint szabálytalanul szerelte a hazaiak csapatkapitányát, Doro­git. Palotai játékvezető azon­nal jelezte a szabálytalanságot, a két játékos azonban tovább­ra sem nyugodott. A lelátóról csak annyit lehetett látni, hogy Palotai Dorogit leküldi a pályá­ról. Mindenki azt hitte, a Spar­tacus kapitánya valami olyas­mit mondhatott, ami merőben ellentétes a futballetikettel. De más történt. Az illetékesek így mesélték el később a törté­netet. Palotai: „Dorogi megcsípte Bá­lint arcát, ezért állítottam ki!1* Szimcsák István, a Bp. Spar­tacus edzője: „A szabálytalan­ság után Dorogi odament a fia­tal pécsi játékoshoz, megsimo­gatta az arcát és ennyit mon­dott neki: „Nincsen erre szük­ség.” Ennyi történt, semmi több. Nem értem a kiállítást Sajnos, ez döntő fordulata volt a mérkőzésnek.’’ ___... . Mi ebből a tanulság? Sem szabálytalankodni, sem csípni, sem simogatni nem kell a fut­­ballpályán. Ott mindenekelőtt futballozni kell. ♦ Rába ETO, MÁV DAC, Győri Dózsa. Hosszú éveken keresztül így alakult a győri labdarúgó­­csapatok városon belüli rang­sora. Később a „nagy hármas­hoz” felzárkózott az Elektro­mos is. Az elmúlt bajnoki év végén a Dózsa és az Elektromos elbúcsúzott a Nemzeti Bajnok­ságtól és helyükbe a Győri Textiles lépett. Az új trónkö­vetelő bemutatkozása sikeres volt. Az egyesület kicsi, dél ked­ves sporttelepén hazai győzelem született a bajnoki rajt alk­al­méval. Amikor kifutottak a pályára a csapatok, a hazai szurkolók kü­lön megtapsolták a Textiles sa­ját nevelésű kedvencét, Fal­kusz Ernőt, aki az elmúlt há­rom évet a város másik végén, az Elektromosnál töltötte, most tért vissza a „szülőföldre”. Faj­­kusz hasznosította NB-s tapasz­talatait, s csapata motorjának, legjobbjának bizonyult. Az első fél óra végén lőtt nagyszerű gólja nemcsak a vezetést, ha­nem a Textiles első NB-s gól­ját jelentette. Érthető, hogy a csupa szív játékos — korábbi egyesületében is elég sűrűn találkozott a gólszerzés örömével — ezúttal különösen boldog volt. Ezt a gólt a szó szoros ér­telmében hazai környezetben lőtte . . .+ Újoncok játszották a főszere­pet Oroszlányban is. Négyen készülődtek életük első NB II- es mérkőzésére a bányász szí­neiben, a MÁV DAC ellen. A maguk módján valamennyien meghálálták a bizalmat. Papp kapus megúszta gól nélkül. Sí­pos átjátszhatatlannak bizonyult a jobbhátvéd helyén. Kavalák az egyik legjobb középpályás volt, gólt is szerzett, csakúgy, mint a középcsatár Dákai Er­vin. Az Oroszlánynak ezúttal különösen a csatársora játszott jól. Ezt a négy gól és számos kimaradt helyzet is bizonyítja. A MÁV DAC védői ezúttal egy­szerűen kapituláltak Dákaiék előtt. A fiatalság győzedelmes­kedett a rutin felett. Hiába, a­­ DAC-védők már nem mai gye­rekek. A Tóth, Kovács, Németh trió összéletkora 104 év... Pillanatok Az I. forduló válogatottja Kóczián (Bábolna) Nagykiske Maurer Majsai Merényi (Nagybátony) (PMSC) (Izzó) (Dorog) Menczel Kerkai Kavalák (Izzó) (Várpalota) (Oroszlány) Bartók Jakab Korsós (Dunaújváros) (Budafok) (Bábolna) népsport 3 ­ A hói érdekessélge: Hogyan győzött öt csapat idegenben? Az Az KJEI ILpr bajnoki rajt egyik legnagyobb meglepetése a sok idegenbeli győ­zelem volt. Szinte alig akartunk hinni a szemünknek va­sárnap délután, amikor tudósítóink szinte futószalagon ad­tak hírt a csapatok idegenbeli diadaláról. A PMSC, a Vár­palota, a Budafok, a Dunaújváros és a Dorog győzelme azért is meglepő, mert az erőviszonyokat figyelembe véve, a találkozó előtt egyikük sem volt esélyese a két pontnak, egy pontra is legfeljebb a PMSC és a Dorog számíthatott. No, de ilyen a futball — különösképpen az NB II-ben —, csapatok nyernek ott és akkor, ahol és amikor senki sem számít rá, de ugyanez a tétel természetesen fordítva is érvényes. Vajon mi volt ennek a 10 idegenben megszerzett baj­noki pontnak a története? Miért győztek ezek a csapatok idegenben? Mennyivel és miben voltak jobbak ellenfeleik­nél? 1. Gyorsabban, lelkesebben játszottak ellenfelüknél. 2. Jobban bevált a taktikai elképzelésük. 3. Erőnlétben felülkerekedtek. 4. Támadóbb szellemben futballoztak. 5. Szerencsésebbek voltak. Úgy érezzük, ez az öt­­megállapítás a legjellemzőbb az öt csapatra. Mindegyik csapat kiválaszthatja a rá legin­kább vonatkozót. A Bu­dero­f például azt, hogy támadóbb szellem­­** ben játszott, mint eddig bármikor. A budafokiak „emberemlékezet” óta nem rúgtak három gólt idegenben, most pedig akár hatot is lőhettek volna a Komlónak. Sejteni lehetett, hogy a BMTE nem védekezik majd Komlón, hiszen a csapat edzője, Mészöly Kálmán 3— 2—5-ös formációban adta meg együttese összeállítását. Eb­ből a mérkőzés folyamán 4—3—3 lett ugyan, de a három középpályás közül Tóth Kálmán és Harangi sokkal inkább csatárt játszott, mint fedezetet. Ez a tény aztán nagy me­zőnyfölényt biztosított a vendégek számára, s elsősorban bátor támadójátékuknak köszönhették, hogy a Komló két­szeri egyenlítése után is győzni tudtak. A DlinRi'n­vrím­c nagykanizsai győzelmére a lUUnQUIVarOS „Jobban bevált a taktikai el-k­épzelésük” pont érvényes. Palicskó Tibor véleménye sze­rint a játékosok szinte szóról szóra betartották, amit a mér­kőzést megelőző taktikai értekezleten megbeszéltek. Szá­mítottak arra, hogy a Lantos Mihály edzősége óta nagyon kemény edzésmunkára fogott Olajbányász­ meglehetősen fá­radt lesz, s ez már önmagában olyan pont volt, amit meg lehetett, s meg is akartak lovagolni. Biztonságos védeke­zés, gyors rajtaütésszerű támadás, ez volt a terv, címsza­vakban. És bevált! A kanizsai játékosok hamar ,,kipukkad­tak”, támadásaikban alig volt erő, elképzelés, a dunaújvá­rosiak pedig elsősorban középpályásaik révén kedvükre szervezhették, irányíthatták a játékot. A második félidő elején még egy utolsó nekibuzdulásuk volt ugyan a ha­zaiaknak, de éppen a hazai nyomás idején ügyetlenkedtek el nagy gólszerzési lehetőségeket a dunaújvárosi csatá­rok. Palicskó edző a győzelem egyik tényezőjeként említi még a csapat jó kollektív szellemét, s az összeszokottsá­got is. Igaz, ami igaz, egyik sem lebecsülendő a mai fut­ballban. .. Szőnyi úti győzelmére az 5. pont érvé­ ny­nyes. A bányászok edzője, Ivanics Tibor nem is tagadja: azért győzték le az újonc BVSC-t, mert szerencsésebbek voltak a vasutasoknál. — A BVSC-nek négy-öt olyan helyzete is kimaradt, amikor én már a hálóban láttam a labdát — mondta az edző. — De hát a futballhoz a szerencse is hozzátartozik. Két hónap múlva mindenki már csak a győzelemre fog emlékezni, s nekünk jelenlegi helyzetünkben nincs ennél fontosabb. Bizony, az egykor jobb napokat látott bányászcsapat háza táján a rajtnál kivívott győzelem ellenére nem min­den rózsás. A csapat teljesen átszerveződött, öt új játékos kapott helyet a kezdő csapatban az első találkozón. Jó játékról a Dorog esetében nem lehet beszélni. Sőt, a talál­kozónak olyan szakaszai is voltak­, amikor kifejezetten rosszul, szétesően futballoztak a dorogiak. Hogy mégis övék lett a két bajnoki pont? Ez már Fortuna istenasszony „asztala”. A muer választhatja ki magának az erőnlétben­­ vntív kerekedtek felül pontot. A tavasszal még NB I-es gárda NB II-es bemutatkozását sokan kísér­ték figyelemmel. Vajon hogyan sikerül az első? Tovább mélyül-e a válság vagy az átszervezett csapat elindul a felemelkedés útján? A jelek, s az eredmény szerint az utóbbiról van szó. A Bp. Spartacust elsősorban azért győzték le a pécsiek, mert az első perctől az utolsóig jobban bírták az iramot — s nem utolsósorban a meleget — mint ellenfelük. Igaz, a csapatban még ma is túlnyomó többségben szerepelnek olyan játékosok, akik nemrégiben az NB I-ben rúgták a labdát, tehát tőlük joggal elvárható, hogy „egy emelettel lejjebb” biztosan talpon maradjanak. Az erőnléti fölény mellett a nagyobb rutin is a pécsiek oldalán volt. Bálint és a két Dárdai testvér végig kezében tartotta a középpálya felügyeletét, s ez a „hadtáb” olyan erősnek bizonyult a csatárok számára, hogy nekik már csak a kínálkozó hely­zeteket kellett értékesíteniük. A PMSC új edzője, Gar­ami József szerint egyébként az NB II-ben legalább olyan gyors, küzdelmes a játék mint az élvonalban. A pontokat itt aztán valóban nem adják ingyen. Szerencsés dolog, hogy erre a pécsiek már az első for­duló után felfigyeltek, így minden bizonnyal kevesebb meglepetés éri majd őket az NB II rendkívül kiegyensú­lyozott, meglepetésektől, váratlan eredményektől egyálta­lán nem mentes mezőnyében. A X­ m­inInfrió vitathatatlanul az első pont, vaspul­lííe a bányászok gyorsabban, lelke­sebben játszottak a kényelmeskedő, talán nagy mellénnyel, indokolatlan önbizalommal pályára lépő FOSPED-nél. Pe­dig az előjelek a Várpalota számára nem sok jót mutat­tak. A tavasszal szerepelt csapatból öt játékosra nem szá­míthatott Palovecz Béla edző. Márpedig ez az öt játékos a tavaszi sikerek főszereplője volt Mártai, Bertalan, Burá­nyi, Lukoviczki és László nélkül bizony közel sem annyi­ra ütőképes csapat a Várpalota, mint velük. Ám a helyük­re beállított szürke, de rendkívül lelkes tartalékok bebi­zonyították, hogy komolyabb feladatok megoldására is ké­pesek. Tíz, emberrel játszva — Bort utánrúgásért kiállítot­ták —, a 90. percben a 10 perc­ pályán levő Bene a győztes gólt is megszerezte, így a két pont — elsősorban a gyor­saság és a lelkesedés következményeként — Várpalotára került. Röviden összefoglalva ezek az okok eredményezték az öt csapat idegenbeli győzelmét. Persze, a tét továbbra is nagy. Idegenbeli győzelem után otthon játszani nehéz fel­adat. Akkor az ellenfél játszik idegenben, no meg a hazai közönség fokozott igényeket támaszt idegenben diadalmas­kodó kedvenceivel szemben...

Next