Népsport, 1975. szeptember (31. évfolyam, 206-230. szám)
1975-09-01 / 206. szám
XXXI. 206. ♦ 1975. szeptember 1 LABDARÚGÁS Északkelet Egri Dózsa—Kazincbarcikai Vegyész 3:0 (1:0). Eger, 2500 néző. V: Nagy G. Eger: Csank — Abuczki (Birincsik), Zsidai, Horváth, Csuhas, Paivaros, Barta, Márta, Vígh, Szlivka, Galántai. Edző: Bánkúti László. Kazincbarcika: Fülöp — Farkas, Ködmön, Mochlár, Kendi, Fekete, Mikula, (Kiss), Kálmán, Stark, Kopa, Somodi. Edző: Pete András. Végig a hazaiak irányítottak. G: Vígh, Szlivka, Márta. Jó: Patvaros, Zsidai, Csuhas, Galántai, Ül. Fülöp, Kendi, Somodi. Borsodi Volán—Balassagyarmat 2:1 (1:0). Miskolc-Erenyő, 400 néző. V: Mizsei. B. Volán: Selmeczi — Bukovics, Jónás, Varga, Previtzer, Farkas (Tóth), Petrovics, Babus, Kertész, Lója (Türk), Pálur. Edző: Balázs András. B.-gyarmat: Tresó — Hugyecz, Jelen, Hornyák, Lajkó, Vidámi, Ferencsik (Erdélyi), Szedlák, Hajnal, Nagy, Kovács (Rampasek). Edző: Tomnányi Pál. A többet és veszélyesebben támadó B. Volán gólratörőbb játékával szerezte meg idei első győzelmét. G: Pálur (2), ill. Nagy. Jó: Jónás, Varga, Pálur, ill. Jelen, Vidámi, Nagy. Borsodi Bányász—Záhonyi VSC *:• (2:0). Sajószentpéter, 1000 néző. V: Szendrő. B. B.: Soltész — Geregur, Csipke, Balogh, Kovács, Tomesz, Fazekas, Földesi, Grohmusz, Novek, Horák. Edző: Nyíri Zoltán. Záhony: Ambrus — Karasz, Jászfai, Szűcs, Kovács, Darlos, Mező, Boros (Koós), Erdei, Máté, Sási (Nagy). Edző: Somkereki György. A magára talált bányászcsapat szellemes, jó játékkallepte meg ellenfelét. G: Grál-Trmisz (2), Novek. Jó: Soltész, Csipke, Novek, ill. Mező, Szűcs. Debreceni MTE — Salgótarjáni Kohász 5:0 (2:0). Debrecen, 3500 néző. V: Kövesfalvi. DMTE: Magyar G. — Kelemen, Németi, Gergely, Patai, Bódi, Magyar A. (Szabolcsi), Kovács, Kiss, Ambrus, Szabó. Edző: Szentmarjay Tibor. SKSE: Hulitka — Szőllősi, Kasza, Gulyka, Szőke, Nyéki, Oláh, Bábel (Verbói), Szolnoki (Rádi), Fekete, Romhányi. Edző: Tóth István. A gólkülönbség nem fejezi ki hűen a DMTE fölényét. G: Ambrus (3), Kovács, Gergely. Jó: Kelemen, Németi, Gergely, Kiss, Ambrus, ill. Szőke. Sátoraljaújhelyi Spartacus-MEDOSZ-MÁV — Hajdú Vasas (Téglás) 2:0 (1:0). Sátoraljaújhely, 400 néző. V: Kozsla. S.újhely: Vakles, Bobkó, Toronyi, Lisovszki, Dohai, Szűcs (Mácsi) Perecsi (Kurucz), Sztankó, Suker, Dutkievicz, Laczkó. Edző: Cserépy László. Téglás: Dénes — Fistár, Tóth (Csendes), Kiss Gy. Bihari, Lukács, Bujdosó (Fohn), Kiss B., Szabó, Kontor, Mikic. Edző: Komlóssy Imre. A helyzeteit jobban kihasználó csapat győzött. Szabó, a 70. percben, reklamálásért kiállítva. G: Dutkievicz (2, egyet 11-esből). Jó: Toronyi, Lisovszki, Dobai, ill. Dénes. Rudabányai Ércbányász —Ózdi Kohász 1:1 (0:0). Rudabánya, 2000 néző. V: Demeter dr. Ózd: Fekete — Márton, Murányi I, Macai, Murányi II, Ligeti, Dolezsár, Fezkő, Csukány, Bácskai, Tóth. Edző: Frenkó László. Rudabánya: Dezső — Tircs (Mirsztai), Békés, Völgyesi, Sütő, Holczhauzer, Rutkai, Baffi, Kiss, Karczagi, Sarkadi. Edző: Olaj György. Ötletesen játszó csapatok sportszerű játéka. G: Fükő, ill. Holchauzer. Jó: Dezső, Békés, Rutkai, Karcagi, ill. Fekete (a mezőny legjobbja), Murányi, Fükő. Leninvárosi MTK — Rakamazi Spartacus, 1:1 (0:1). Leninváros, 1000 néző. V: Pató. Leninváros: Dohány — Teslér, Toperczer, Gunics, Vajda (Bodogán), Halsz, Oláh (Petró), Farkas, Lázár, Kiss, Nagy. Edző: Temesvári Midós. Rakamaz: Sárközi — Miller, Erdős, Deák, Galambos, Tóth, Lengyel, Torkos (Weigl), Nagy, Bácskai, Bezzegh (Szórád). Edző: Vaszil Zoltán. Nagy iramú mérkőzés, a Rakamaz végig egyenrangú ellenfele volt a hazai csapatnak. G: Kiss, ill. Nagy. Jó:Toperczer, Lázár, ill. Sárközi, Deák, Tóth. Nyíregyházi Spartacus Petőfi— Egri Vasas 4:0 (0:0). Nyíregyháza, 4500 néző. V: Tóth B. Ny. Sport. Petőfi: Kálmánchelyi — Kiss, Kléninger, Szekrényes, Kemecsei, Szikszai, Major, Percze (Juhász), Kozma, Korponai, Farkas. Edző: Bakos Béla. Eger: Tóth — Zay, Sípos, Mezei, Pázmándy, Zágonyi, Cseh (Berecz), Nagy (Hajdú), Sulyok, Zajácz, Hevér. Edző: Várallyay Miklós. A nyíregyházi csapat végig fölényben volt, kulturáltabban játszott. Kléninger 11- esét Tóth kivédte. G: Percze, Farkas, Korponai, Mezei (öngól). Jó: Kiss, Szikszai, Percze, Kozma, Korponai, ill. Sípos, Pázmándy, Zajácz. Gyöngyösi Spartacus —Balmazújvárosi TSZ SE 3:1 (0:1). Balmazújváros, 1600 néző. V: Krajnyák. Gyöngyös: Kovács — Bársony, Adonyi, Réti, Ács, Ullmann, Ferencz, Horváth, Jávor, Bányai, Királyhegyi. Edző: Pallagi Róbert. Balmazújv.: Szabó I — Úri, Lupó, Jónás, Szabó II, Orosz, Urbán (Ferenczi), Tóth, Hegedűs (Dobi), Vaszilkó, Sólyom. Edző: Szabó Sándor. Az igen lelkesen és időnként jól játszó újonccsapat sokáig nyílttá tudta tenni a mérkőzést. Kiállítva: Sólyom, a 68. percben. G: Horváth (2), Adonyi (kiesből), ill. Orosz. Jó: Horváth, Adonyi, il. Lupó, Szabó II, Szabó I. Miskolci VSC—Hejőcsabai Építők 2:1 (0:1). Hejőcsaba, 4500 néző. V: Kulimár. MVSC: Kun. — Bukovenszki, Locher, Hajdú, Leiszt, Szabó Gy., Lipták, Oláh, (Dulibán), Szilágyi, Galló, Madarász (Lukács). Edző: Tóth József. Hejőcsaba: Szőke — Temesvári, Bárczi, Nagy, Szabó I (Kuzma), Kunfalvi, Szabó L., Zajácz, Laczkó, Béres, Török. Edző: Ozsváth Endre. Nagyszerűen kezdett a hejőcsabai gárda, a vezető gól után azonban két tiszta helyzetet kihagyott és a második félidőben remekül hajrázó MVSC annak ellenére is megfordította az eredményt, hogy Locher 11-est hibázott. G: Lukács, Szilágyi, ill. Török. Jó: Hajdú, Szilágyi, Lipták, il. Bárczi, Zajácz, Török. Délkelet Szolnoki MÁV G ÉPGÉP 4:0 (2:0). Budafoki út, 500 néző. V: Bondár. Szolnok: Fehér — Tóth Gy., Repka, Holler, Nagy, Földesi, Csontos (Rácz), Pagonyi, Géczi, (Tóth A.), Molnár, Papp. Edző: Himer István. EPGÉP: Várkonyi — Faragó, Kovács, Postás, Turner (Veres), Dénes, Szalai, Mohácsik, Ligeti, Tóth, Bleicher III. Edző: Dombóvári József. A minden részben jobban játszó Szolnok helyzetei alapján akár nagyobb arányban is győzhetett volna. A 89. percben Hollert durvaságáért kiállították. G: Géczi (2), Molnár, Pagonyi, Jó: pagonyi (a mezőny legjobbja), Repka, Csontos, Géczi, ill. Kovács, Mohácsik. Szarvasi Főiskola Spartacus — Kalocsai VTSK 4:0 (4:0). Szarvas, 1000 néző. V: Kószó. Szarvas: Fiedler — Filyó, Gajdos, Kerekes, Brakszatórisz (Makai), Magyar, Plástyik, Kovács, Jakab, Linka J. (B. Tóth), Rozsán. Edző: Bánáti Rezső. Kalocsa: Balaton — Kapitány, Pécsi, Szabó (Illés), Posztobányi, Matos, Gerber dr., Farkas, Vén, Lakatos (Zsáki), Németh. Edző: Molnár Ferenc. Mindkét félidőben jobb volt a szarvasi együttes, a második félidőben azonban helyzetei sorra kimaradtak. G: Pécsi (öngól), Magyar, Jakab, Kovács. Jó: Fiedler, Magyar, Plastyik, Kovács, ill. Kapitány, Pécsi, Vén. Tisza Cipőgyár—Lehel SC (Jászberény) 2:0 (0:0). Martfű, 600 néző. V: Fehér II. Martfű: Szolnoki — Farkas, Bodnár, Nagy I, Sípos, Nagy II, Vass, Kontor, Kovács I, Novák, Kókai. Edző: Horváth Ferenc. Jászberény: Vasas — Szaffián, Hajdú, Lukács I, Kátai, Kelemen, Urbán, Szívós (Martin), Sánta, Kupcsok (Vértesi), Bacher. Edző: Bíró István. A Martfn végig jobban játszott. G: Vass, Novák. Jó: Szolnoki, Kovács I, Kontor, Nagy I, ill. Hajdú. Fővárosi Sütőipar—Orosházi MTK 1:1 (1:0). Terepesi út, 100 néző. V: Drahos. Sütőipar: Frankl — Koltai, Rákos, Fodor, Dénes, Dinopolusz, Zoltéi, Szabó, (Erdei), Pánczél, Kovács (Vétek), Hrvdi. Edző: Havasi Sándor. OMTK: Repka — Raffai, Szabó, Zseák, Rábai, Fejes, Lovas, Veres (Iványi), Zsurka (Baksa), Szász, Nász. Edző: Berta József. Az első félidőben sokkal több helyzetet dolgozott ki a hazai együttes, mint ellenfele. Szünet után ugyanez — az orosháziakra — mondható. Hryci, szünet után, büntetőt hibázott. G: Zoliéi, ill. Nász. Jó: Fodor, Dinopolusz, Zoliéi, ill. Fejes, Lovas, Zseák. Szegedi VSE—Kecskeméti SC 1:0 (1:0). Szeged, 1200 néző. V: Kristóf. SZVSE: Bólya — Czibere, Terhes, Tihanyi, B., Tihanyi Z, Krenács, Herold (Kovács Z.), Tímár, Róth, Sándor, Takó (Tóth). Edző: Vörös László. RSC: Seres — Lipokatich, Gulyás, Herbály, Kecskés, Losonczi (Ivókai), Drahos, Farkas, Bohács, Szabó, Vágó. Edző: Bányai Nándor. Jó iramú, közepes színvonalú mérkőzésen az SZVSE csatárai sokat hibáztak. G: Tímár. Jó: Terhes, Tihanyi Z., Krenács, Tímár, il: Herbály, Kecskés, Szabó. Jánoshalmi Spartacus —Láng Vasas 1:0 (0:0). Jánoshalma, 2000 néző. V: Futó. Jánoshalma: Csernák — Faddi, Németh, Fenyvesi IV, Bucsi, Angelli, Szabó, Burányi, Horváth, Ádám, II, Fenyvesi III. Edző: Gacs Tibor. Láng: Furák — Szabó, Torna, Szalai, Rúzsa, Csiszár, Mihalovics, Rihács, Horváth, Antal, Ács. Edző: Baksa Gyula. A jobban hajrázó Jánoshalma az utolsó előtti percben lőtt góllal győzött. G: Németh. Jó: Csemák, Németh, Bucsi, Angelli, ül. Tomna, Rúzsa, Mihalovics. Szabó Lajos SE—Békéscsabai TASK 1:1 (1:0). Mezőtúr, 1000 néző. V: Kávai. Szabó SF: Farkas — Neumann, Jancsa, Kircnner, Papp, Guglerás, Halla, Fekete, Czimák, Dinya (Szalai), Tóth. Edző: Bencsik Gyula. Békéscsaba: Gulyás — Uida, Gaál, Lukoveczki, Lengyel, Soós, Hajas (Bodó), Varga M. (Kiss), Zahorán, Kuti S., Kuti L. Edző: Mitykó András. Az első félidőben változatos játék volt, enyhe hazai fölénnyel. Szünet után a Szabó SE több helyzetet kihagyott és a 73. percben 11- esből egyenlített a I TASF. G: HaPa, ill. Zahorán (11-esből). Jó: Farkas, Kirchner, Guarreras, Panp, ill. Gaál, Lengyel, Soós, Zahorán. Gyulai SE —Erzsébeti Sp. MTK 1 :0 (1:0). Gyilla. 1200 néző. V: Balázs. Gyula: Széplaki — Somos, Csőke, Ozott, Szabó, Nagy, Zámbori, Sass (Lőrincz), Tóth, Kolarovszky (Kádár), Galbács. Edző: Himer József. Erzsébet: Bodor — Bárányos, Burger, Dudás, Sáfrán, Oberfrank, Bikas (Kern), Erdődi, Kecskés, Gyurováth, Szécsi. Edző: Marosvári Béla. Hetven percen át az ESMTK térfelén folyt a játék, mégis izgalmas volt a mérkőzés. A gyulaiak saját maguknak tették nehézzé győzelmüket, többek közt egy büntetőt is elhibáztak. G: Csőke. Jó: Széplaki, Somos, Csőke, Zámbori, ill. Bodor, Sürget, Erdődi. Kecskeméti TE — Szegedi Dózsa 2:0 (1:0). Kecskemét, 3000 néző. V: Mézes. KTE: Nagy E. — Görbe, Franczkó, Gyorsa, Komáromi (Nagy J.), Bende, Csurka, Mányoki, Zubornyák (Virág), Porhanda, Horváh. Edző: Máté Ferenc. Sz. Dózsa: Bánfi — Zödi, Emődi, Csanádi, Pócsik, Vörös, Ökrös (Csömör) Kozma, Pikó, Héger dr. (Nyári) Nagy. Edző: Reményik László dr. A határtalan lelkesedéssel játszó KTE a mérkőzés nagy részében támadott. Az Sz. Dózsa csak a mezőnyben adogatott jól, a kapura nem volt veszélyes. G: Csurka, Mányoki. Jó: Görbe, Bende, Mányoki, Porhanda, ill. Emődy, Vörös, Pikó. ÉG sző v MEDOSZ —Hódmezővásárhelyi MSE 1:0 (0:0). NÉPSPORT : NB I, NB III Bátor, támadószellemű játék Valami szokatlan dolog történt a bajnoki nyitányon, mégpedig az, hogy élvonalbeli labdarúgó-csapataink többsége nem idényeleji formában játszott, hanem úgy, mintha már a bajnokság derekánál tartanánk. Úgy látszik, sikerül a magyar pályákról száműzni azt a régi hagyományt, amely elfogadja, természetesnek tartja, hogy a kezdet nehézségekkel jár, s heteknek kell eltelnie, mire a csapatok játékba lendülnek. A formába hozást nagyszerűen segítené a Bajnokok Tornája, a Balaton és Tisza Kupa kiírása, de az is, hogy az MLSZ a bajnoki rajt előtt a nemzetközi porondon is játéklehetőséget biztosított a csapatoknak. Persze, mindez mit sem ért volna, ha a pályára lépést nem előzik meg céltudatos szakmai munka. Ennek, s a játékosok nagy igyekezetének tulajdonítható, hogy a közönség jó néhány helyen elégedetten szemlélte az igyekezetet, a sok mozgást, a lelkes küzdőszellemet, s az időnkénti jó csapatjátékot. Mi leginkább annak örülünk, hogy a csapatok általában sok kezdeményezésre, támadószellemű labdarúgásra törekedtek. A Bp. Honvéd például Kispesten öt csatárral rohamozott, megtette ezt időnként a Salgótarján is, s a Szeged és a Kaposvár bravúros győzelmét szintén a bátor játékfelfogás szülte. Még a Haladás is sokat támadott Újpesten, s két gólt lőtt! Igazán dicséretes, hogy hét csapat két vagy több gólt lőtt, s az első fordulóban összesen huszonnégyszer került hálóba a labda! A meglepetések sem maradtak el! S éppen az újoncok szolgáltatták a legnagyobbat. Az a Szeged, amely a kupamérkőzéseken egyszer sem tudott győzni, kétvállra fektette azt az MTK-VM-et, amely kitűnően szerepelt a BT-n, s Spanyolországban is. Kaposvárott pedig valami olyan törtárit, amire még a legderűlátóbbak sem gondoltak, s amit Mathesz Imre edző így fogalmazott meg: „Még álomnak is szép...” Érdekes, hogy Szegeden és Kaposvárott is az volt a jellemző, hogy senki sem hitt a győzelemben, még az elfogultságra hajlamos szurkolók sem. Csendben figyelték a játékot, szorongtak, amikor az ellenfél támadott, s izgultak, hogy meddig húzzák ki gól nélkül. Kaposvárott már másodszor is a hálóban táncolt a labda, mire a közönség tűzbe jött, s tombolva lelkesítette csapatát. Fél óra elteltével a két újonc megérezte, hogy neves ellenfelük legyőzhető, csak menni kell bátran játszani. És mertek is! Megtáltosodott a Rákóczi Kaposvárott a Vasas négy csatárral, két középcsatárral játszott, s mivel ezek állandóan az ellenfél térfelén tanyáztak, a hazai csapat arra kényszerült, hogy öt védővel harcoljon, s behúzódjék kapuja elé. Ez kezdeti fölényt biztosított a Vasasnak. De mit sem ért, mert Gass és Izsó kevés keresztmozgást végzett, alig volt kötetlen helycsere, s a középpályások sem tudták kihasználni a nagy területet, átlövések, gyors indítások helyett a csatárok nyakára cipelték a labdát — főleg Bódi — s még csak fokozták a kapu előtti tömörülést. A somogyi legények keményen, lelkesen harcoltak, s ahogy teltek a percek, egyre inkább felbátorodtak, kimerészkedtek a középpályára, a védekezésben nem törekedtek mindenáron emberelőnyre, s lassan átvették a játék irányítását. A hátvédek váltakozva előre törtek, olykor még a söprögető Ágfalvi is, s Barcsa a középpályán úgy jött-ment, mint a páternoszter, a szélsők pedig egyre többször falképnél hagyták Törököt és Szőkét. És amikor a 45. percben Varga lövését Tamás csak bravúr árán tudta hárítani, valósággal megtáltosodott a Rákóczi. Még Rádayi is meglepte Szegeden is az okozott fordulatot, hogy a Tisza-partiak izgalma, elfogódottsága fokozatosan feloldódott. A középpályások egyszercsak elkezdtek a szó igaz értelmében játszani. Nemcsak loholtak a kulcsjátékosok után, hanem ha megszerezték a labdát, ott merték hagyni ellenfelüket, egyszerre többen felfejlődtek a támadásokhoz, Irányítottak, szervezték a játékot, s többet lőttek kapura, mint a csatárok. Még a beállós Kozma is gyakran előre tört, mozgásban volt az egész csapat. Mondta is a mérkőzés után Ráday László: „Ami történt, még engem is meglepett. A taktikai értekezleten fegyelmezett, lelkes, bátor játékfelfogást kértem, de arra magam sem számítottam, hogy a fiúk a középpályán ilyen lüktető tempót diktálnak, s képesek lesznek az irányításra...” Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az MTK-VM játékfelfogása megkönnyítette a szegediek dolgát. A fővárosiak ugyanis nem tudták megvalósítani azt az edzői elképzelést, hogy uralják a középpályát, mert a bűvös négyszög — a söprögető előtt helyezkedő Siklósi, Borsó, Kiss, Burg —, amelytől Kovács Imre sokat várt, csak védekező feladatát tudta megoldani, a támadó taktikai részt már nem. Túlságosan visszamaradtak, átengedték a kezdeményezést az ellenfélnek, s mivel nem tudtak kibontakozni, játékukban inkább a védekező jelleg dominált. A csere némileg segített, de ritmusváltásra az együttes már nem volt képes. Zalaegerszegen az váltott ki meglepetést, hogy jó ideig nem a hazaiak, hanem a vendégek játszották a támadószellemű labdarúgást. Szőcs edző nem is fukarkodott az önbírálattal: „Az elképzelt és begyakorolt játékformából a pályán keveset sikerült megvalósítanunk. Az első félidőben gyakran lemaradtunk a labdákról, a diósgyőriek gyorsaságban, helyezkedésben, s talán még küzdőképességben is felülmúltak bennünket...” Érdekes: a DVTK 2:0 után úgy változtatott taktikát és ezzel ritmust is, hogy átengedte az ellenfélnek a támadási területet, a védekezésre összpontosította erejét. Ennek a játékmódnak az érvényesülésében közrejátszott az is, hogy a hazaiak támadójátékából hiányzott az átütőerő, az átgondoltság. Újra a végi fényben Salgótarjánban mindenki nagy taktikai csatára számított, már csak azért is, mert Moór Ede, a tatabányaiak edzője három évenát a salgótarjániak szakvezetője volt, s így alaposan ismerte az ellenfelet. De Moór nem sokra ment, mert a csapat olyan együttessel találta magát szemben, amely ezen a szombat délutánon feltartóztathatatlanul száguldozott a pályán. Újra régi fényében csillogott a híres középpályás hármas, csakhogy most Básfi és Répás mellett nem Szalai, hanem a fiatal Marosok szervezte a játékot. Kis helyen is ügyesen kezelték a labdát, gyorsan indítottak, s odaértek a támadások befejezéséhez. Marosok még gólt is lőtt. Nem tudjuk, mire viszi majd később az SBTC, de ezen a mérkőzésen színes, gyors, sokmozgásos volt a támadójátéka, olyannyira, hogy még több gót is lőhetett volna. Játékfelfogásuk felszabadultságot, játékos kedvet tükrözött. Szembetűnő volt, hogy csupán Marosoknak volt emberfogási feladata — Csapóra ügyelt —, mert a többiek területet védtek, s az is: a támadások a szélen bontakoztak ki, s a belőtt labdákat a belsők középen fejezték be, így született mind az öt gól! Összekötők! Kispesten Lakat dr. 3—2—5-ös felállítást hirdetett. Amikor megkérdeztük, így játszanak-e, magától értetődően mondta: „Természetesen!...” És valóban öt csatárral rohamoztak. Kispesten tehát újra láthattunk jobb- és balösszekötőket! De felkészült erre a Videoton is. Kovács edző beállította a csapatba a gyors és erőteljes Garamvölgyit, s a válogatott Nagy Illát, azzal az elgondolással szerepeltette jobbhátvédként, hogy Weimper őrzésén kívül felfutásokkal segít a támadások kibontakoztatásában is. A négy hátvéd előtt helyezkedő négy középpályás úgy szállta meg saját térfelét, hogy Karsai egy kicsit előbbre helyezkedett, Wollek Májer mögé, de Kovács J., Nagy II és Csongrádi elé. Ilymódon azt akarta a Videoton elérni, hogy Karsai szabadon szervezhesse a játékot, s némelykor átmeneti előrehúzódással kivonjon egy Honvéd-játékost a támadásból, például Szűcsöt, vagy ha nem jön vissza, akkor Karsai előtt szabad az út, pontosabban már csak a középhátvéddel állt szembe. A támadótaktikát a gyors kontratámadások jelentették. És milyen érdekes, a nyomasztó fölényben levő Honvéd csupán egy akciógólt ért el! Fellazult védelme mellett a Videoton is képes volt erre, sőt, számos helyzet kidolgozására is. Lényegében véve a tíz emberrel küzdő Videoton úgy védekezett, hogy egy pillanatra sem mondott le a gólszerzés lehetőségéről. A Bp. Honvédot minden esetre dicséri, hogy látványos, gólratörő, kezdeményező játékra törekedett. Újpesti tanulságok Úgy hírlett, hogy valami hasonlóra készül az Újpesti Dózsa is, s a Haladás ellen beállós nélkül játszik. De aztán mégsem így lett. A hátvédsor most már ki tudja, hányadik összetételben játszott. Dunai III újra hátra ment söprögetni, s Juhász beállós volt, Zámbó pedig a középpályán a jobb oldalon játszott. Nos, az újpestieknek nemigen ment. Lassú, akadozó volt a csapatjáték, szembetűnő a meg nem értés. A védők sokszor feleslegesen behátráltak, lehetőséget adtak távoli átlövésekre. A Haladás élt is ezzel, mindkét gólját távolról lőtte. És ezzel joggal büszkélkedhet, miként azzal is, hogy igazán bátor, támadószellemű labdarúgást játszott a sokszoros bajnokcsapat félelmetes otthonában. Még akkor is túlságosan nyíltan, amikor 2:2-re állt a mérkőzés. A küzdelem, a játék hevében megfeledkeztek a fegyelmezett védekezésről, a hátsó sorok fellazultak, s ez megbosszulta magát. De, hogy a Haladás a Dózsa otthonában még a döntetlennel sem volt elégedett, az mindenképpen elismerést érdemel. Békéscsabán a lelkes hazaiak az 1:0-ás vezetés tudatában az utolsó■ negyedórában labdatartásra rendezkedtek be, s egy kihagyás elég volt ahhoz, hogy a győriek elvigyék az egyik pontot. Igaz, ehhez úgy jutottak hozzá, hogy a hajrában képesek voltak iramfokozásra. Az első forduló tapasztalatai jobbára kedvezőek, örülnénk, ha hasonló lenne a folytatás is. Harc a labdáért Kispesten. Balról: Kovács I.., Weimper, Garamvölgyi. (Záhonyi Iván felvétele) A harmincéves újonc Szalai István 1945. augusztus 13-án született. Foglalkozása kertész, 175 centiméter magas és 74 kiló. Előző egyesületei: SZVSE, Kossuth SE, SZEAC, Szegedi Dózsa. Jobbhátvédet játszik s az idén igazolta át az újonc NB I-es egyesület, a SZEOL. A fenti rövid összefoglalóból sok minden kitűnik. Többek között az, hogy a védőjátékos eddig kizárólag szegedi együttesekben játszott, sőt, az is, hogy egyszer már felfigyelt rá a Tisza parti NB I-es gárda. 1968-ban a SZEAC-ban bemutatkozott az élvonalban, ám az akkori premier bizony nem a legjobban sikerült. A Dunaújváros elleni mérkőzést ugyanis nem követte több, sőt, egy súlyos Achilles-ín-szakadás miatt hosszú időre kényszerpihenőre szorult, aztán egy év múlva el is ment a klubtól. Most hét év után ismét NB I-es játékos lett Szalai István. Harmincévesen, az MTK-VM ellen. ■f A SZEOL-pálya salakján a követelményrendszer tízszer harminc méteres vágtáit teljesítették ajátékosok. Többen csak úgy tessék-lássék módon végezték az előírt penzumot. Egyvalakire azonban nem lehetett panasz. Szalai ugyanis mindent beleadva 4.2 4.5 másodperces idővel fölényesen nyerte futamait. A foglalkozás után az öltöző ajtaján kifelé jövet nevetve mutatta a lötyögő nadrágját . Az alapozás első napjaiban négy kilót pánikszerűen leadtam. Nem is csoda, hisz azelőtt két idényben nem futottam annyit, mint most, egyetlen hónap alatt — újságolta „megpróbáltatásait” az újonc. Majd hozzátette: — A szakvezetés, tudom, sokat vár tőlem, s én nem szeretnék csalódást okozni. Az NB IlI-as mérkőzésekre is úgy készültem, mintha legalábbis valamiféle rangos kupamérkőzést játszottam volna vasárnaponként. Hát még most... + Szálái István azon ritka labdarúgók közé tartozik, aki szeret edzeni, céltudatos a magánéletben, elégedett szakmájával, s munkahelyén, a Szegedi Konzervgyárban becsülik munkáját. Szorgalma, méltó jutalmaként 30 éves korára ismét élvonalbeli játékos lett Déri vajon miért csak most vették észre az illetékesek az izigvérig szegedi labdarúgót? (békes) PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT Szeret játszani? Szereti a futballt? Akkor figyelje lapunkat! Az 1975-76. évi bajnokság nyitányán pályázatot hirdetünk: 6 fő- és 12 mellékkérdéssel! Értékes nyeremények! A főkérdések: 1. Melyik csapat nyeri a bajnokságot? 2. Melyik együttes lesz a vidék legjobbja? 3. Ki nyeri meg az MNK-t? 4. Ki lesz a Felszabadulási Kupa győztese? 5. Melyik játékos lesz a Népsport Kupa védője? 6. Ki lesz a gólkirály? Figyelje lapunkat mert minden héten két alkalommal közöljük a szavazólapot, amelyet levelezőlapra ragasztva kell 1975. szeptember 24-ig a szerkesztőségünkbe küldeni! Minden kérdésre a jó válasz: 20 pont! A telitalálat tehát 120 pontot jelent. Ez azonban még kevés az értékes nyereményekhez... Az őszi és a tavaszi idényben ugyanis két-két alkalommal még három-három kérdést adunk fel, az ezekre küldött jó válaszok értéke 10-10 pont. Itt is 120 pontot lehet tehát gyűjteni. Csak az vesz részt a főversenyben, akinek ez sikerüsül Szeret játszani? Szereti a futballt? Tippeljen! Jó válaszaival ugyanis nyerhet kéthetes tengerparti üdülést — az Express Utazási Irodától — Videoton televíziót — a székesfehérvári gyártól rádiót, magnetofont és zsebrádiót! Ezek a fődíjak. A részversenyek jó tippelői is nyernek: 5-5 darab 300-300 forintos vásárlási utalványt. Figyelje lapunkat! PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT