Népsport, 1976. június (32. évfolyam, 130-154. szám)

1976-06-02 / 130. szám

1 TOTÓ ÚTMUTATÓ Idegenben: Debrecen, Dorog, Budafok 23. HÉT A csapatnevek mellett zárójel­ben a helyezési szám. Utána az egymással játszott mérkőzések eredményei. Ha több volt, úgy mérleggel. Ezt követi a legutóbbi otthon, illetőleg a vendégeknél az idegenben játszott két-két mér­kőzés eredménye — tavaszi mér­leggel. Rövidítések: o = otthon; i · idegenben (mind az „o”, mind az „i” a most pályaválasztó szempontjából), gy­ő* győzelem, d = döntetlen, v - vereség, nb n­­. NAGYKANIZSA (12.) — DEBRECEN (5.). 1973—74: 2:0 (o), 1:0 (i); 74-75: 1:3 (o), 0:11 (i); 75-76: 0:2 (i). NAGY­KANIZSA: Szolnok 1:0, Izzó­ 1:2. Otthon: 5 gy., 0 d., 1 v. DEB­RECEN : Pécs 1:3, Volán 3:0. Idegenben: 3 gy., 1 d., 2 v. Tipp: X, 2, 2. Bp. SPARTACUS (18.)— DOROG (2.). 72—73: 1:1 (o), 1:2 (i); 74-75: 5:1 (o), 1:2 0): 75—76: 0:0 (i). Budapesten: 2 Bp. Spartacus-gy., 2 d.. 0 Do­­rog-gy. BP. SPARTACUS: Oroszlány 1:3, Budafok 2:4. Otthon: 2 gy., 2 d., 2 v. DO­ROG: Dunaújváros 2:2, KEFLE 2:2. Idegenben: 2 gy., 1 d., 3 v. Tipp: 1, X: 3. FÖSPED (17.)—IZZÓ (10.) 1956—57: 0:3 (6), 2:5 (1) — 75— 76: 0:1 (1). FÖSPED: Bábolna 3:2, Szolnok 0:1. Otthon: 3 gy., 1 d: 2 v. IZZÓ: Volán 0:2, Nagykanizsa 2:1 Idegenben: 2 gy., 1 d„ 3 v. Tipp: 1, X. 4. NAGYBÁTONY (19.) —BU­DAFOK (3.). 75—76, 0:6 (i). NAGYBÁTONY: Komló 0:2, Oroszlány 0:1. Otthon: 1 gy., 1 d„ 4 V. BUDAFOK: KEFLE 1:3, Bp Spartacus 4:2. Idegenben: 3 gy., 0 d„ 4 v. Tipp: 1, X. 5. BVSC (4.)—SZOLNOK (9.). 1970 tavasz: 2:2 (o), 0:2 (i); 73—74: 3:1 (o), 0:2 (i); 75—76: 0:0 (i). Budapesten: 1 BVSC-gy., 1 d.,­­ Szolnnok-gy. BVSC: Szekszárd 6:1, Bábolna 3:0. Ott­hon: 4 gy., 2 d., 0 v. SZOL­NOK: Nagykanizsa 0:1, FÖSPED 1:0. Idegenben: 1 gy., 2 d: 3 v. Tipp: 1. 6. SZEKSZÁRD (14.)—OROSZ­LÁNY (15). 73—74: 1:0 (6), 1:0 (1): 74—75: 1:2 (o), 1:1 (1): 75 — 76: 0:0. Szekszárdon: 1 Szekszárd-gy., 1 d., 1 Orosz­lág­­gy. SZEKSZÁRD: Nagybá­tony 2:0, Komló 2:1 Otthon: 5 gy., 1 d., 0 v. OROSZLÁNY: Bp. Spartacs 3:1, Nagybátony 1:0. Idegenben: 2 gy., 0 d., 5 v. Tipp: 1, X. , NB I ÉSZAKNYUGAT 7. GYŐRI TEXTILES (14.) — BAKONY (6.). 75—76, 2:2 (i). GYŐRI TEXTILES: Vác 0:1, Soproni KSE 1:0. Otthon: 3 gy., 1 db 2 v. BAKONY: Bauxitbá­nyász 3:1, Alumínium Ajka 2:1. Idegenben: 3 gy., 0 d., 3 V. Tipp: X, 1. 8. ZALAEGERSZEGI DÓZSA (19.)—BAUXITBÁNYÁSZ (9). 72—73: 2:2 (o), 2:5 (i), 73-74: 2:0 (o), 4:2 (i): 75-76: 1:6 (i). Zalaegerszegen: 1 7. Dózsa-ev., 2 d., 0 Bauxitbányász-gy. ZALA. DÓZSA: Fűzfő 1:1, MOTIM 0:7. Otthon: 0 gy., 2 d., 4 v. BAUXITBÁNYÁSZ: pápa 4:1, Rákóczi 1:2. Idegenben: 2 gy., 0 d: 4 v. Tipp: X, 2. 9. SOPRONI TEXTILES (18.) -VÁC (2.): 74-75: 0:1 (o), 2:2 (1), 75—76: 2:4 (i). SOP­RONT TEXT:­ Körmend 0:0. AURAL 3:1. Otthon: 2 gy., 3 d., 0 v. VÁC: Győri­­ Textiles 1:0. Dunakeszi 4:1. Idegenben: 3 gy., 1 d., 2 V. Tipp: 1, X. 10. KÖRMEND (5.)—AJKAI BÁNYÁSZ (4.) 75 Nyári Totó Lu­pa: 0:3 (1), 75—76: 2:3 (i). KÖRMEND: Zala, Dózsa 2:2. Répcelak 3:2. Otthon: 2 gy., 2 d. 1 v. AJKAI BÁNYÁSZ: zajla, Dózsa 5:1, Répcelak 1:2. Ide­genben: 2 gy., 0 d., 4 v. Tipp: X, 1, 2. NB­M DÉLKELET 11. DEBRECENI MTE (4.) — NYÍREGYHÁZA (10.1. 74 — 75, 1:4 (p), 0:0 ti): 75—76, 1:1. DMTE: Borsodi Volán 4:1, Le­­ninváros 4:0. Otthon: 3 gy., 2 d., 1 v. NYÍREGYHÁZA: Gyön­gyös 0:2, Egri Dózsa 2:3. Ide­genben: 2 gy., 0 d., 4 v. Tipp: 1, X. 12. BORSODI VOLÁN (19.) — SÁTORALJAÚJHELY (13.). 74— 75, 0:0 (o), 1:1 (i), 75—76:1:1 (j). BORSODI VOLÁN: Rudabá­­nya 0:0. Ilelőcsaba 4:2. Otthon: 2 gy., 2 d., 2 v. SÁTORALJA­ÚJHELY : Balmazújváros 1:2, Rudabánya 0:3. Idegenben: 1 gy., 1 n„ 5 v. Tipp: X, 2. 13. HEJOCSABA (17.)—LENIN­VAROS (5.). 75—76­ (0:2). N­E­­JOCSABA: Egri Dózsa 4:3, DMTE 0:0. Otth­on: 3 gy., 1 d., 2 v. LENIN­VAROS: Egri Dózsa 1:4, DMTE 0:4. Idegenben: 1 gy., 2 d„ 4 v. Tipp: 1. PÓTMÉRKÖZÉSEK NB III ÉSZAKKELET. 14. SALGÓTARJÁNI KSE (11.) — BORSODI BÁNYÁSZ (9.) 70 — 71: 4:1 (o), 2:2 (i) , 74—75: 2:0 (o), Isi (i): 75—76: 2:2 (i). Salgótarjánban: 5 SKSE-gy., 1 d., 0 Borsodi B.-gy. SALG. KSE: Hajdú Vasas 1:1. Miskolci VSC 1:1. Otthon: 3 gy., 3 d., 1 v. BORSODI BÁNYÁSZ: Miskolci VSC 0:3. Balassagyarmat 0:2. Idegenben: 3 gy., 1 d., 3 v. Tipp: X, 1, 2. — NB III ÉSZAKNYUGAT. 15. RÉPCELAK (16.)—MOTIM (10.1 75 Nyér( Totó Kupa: 4:0 (6): 75—76, 0:5 (i). RÉPCELAK: Ajkai Bányász 2:1, Fűzfő 0:2. Otthon: 5 gy., 0 d„ 1 v. MOTIM: Pápa 4:2, Zala. Dózsa 7:0 Idegenben: 2 gy., 2 d„ 2 v. Tipp: 1, X. — 16 PÉT (13.)—AURAS (11.). 74—75. 1:1 (o), 1:1 (i): 75—76: 1­0 (i). PÉT: Soproni Text: 3:2. Kör­mend 0:1. Otthon: 4 gy., 0 d., 2 v. AURAS: Dunakeszi 0:2. Soproni Text: 1:3. Idegenben: 1 gy., 0 d., 6 v. Tipp: 1. 4 NÉPSPORT SPORTLÖVÉSZET EB - eredményekkel és tanulságokkal A Brnóban megrendezett skeet és trap Európa-bajnokság ered­ményei — egy ezüst-, egy bronz­érem és két negyedik hely — azt bizonyítják, hogy sportlövé­szetünknek ebben az ágazatá­ban változatlanul olyan lehető­ségek rejlenek, amelyekre ér­demes odafigyelni. Egyszerűb­ben: érdemes foglalkozni a skeet- és traplövészettel! Az eredmények értékelésénél elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy mihez viszonyítunk. Két álláspont vitázik jelenleg e tekintetben, az EB-n is mind­kettő hangoztatta igazát. Az egyik szerint, aki az EB-n meg­lövi a hazai I. osztályú szin­tet, vagy eléri otthoni jó kö­zepes teljesítményét, azzal meg lehet elégedni. A másik szerint a nemzetközi szintet elérő vagy legalább megközelítő, az első hat helyen végző, vagy kivéte­les esetekben az azt megközelítő eredmény az elfogadható. Az utóbbi válogatási elvek helyes­sége ezúttal is bebizonyosodott, mert csak a szigorú válogatási szintek biztosítják, hogy olyanok kerüljenek ki vi­lágversenyre, akik képesek legalább a jelenlegihez ha­sonló, vagy jobb eredmé­nyekre. Egyesületi vezetők ezzel nem nagyon értenek egyet, mert azt szeretnék — és ez az ő szem­pontjukból érthető —, hogy mi­nél többen kapjanak lehetősé­get, mondván: ezen az EB-n is lehetett dobogós helyezést elér­ni, vagy hat közé kerülni, az otthoni válogatási szintnél ala­csonyabb eredménnyel. így igaz! De így igaz az is, hogy otthoni legjobbjaiktól, de még közepes teljesítményüktől is elmaradtak­ sportolóink a feszült nemzet­közi verseny légkörében. Bár akadnak kivételek is... Vegyük a traplövöket! Az ezüstérmes juniorcsapat tagjai közül az egyéni bronzérmes Bo­­dó Zoltán kiemelkedett. Első­sorban kiegyensúlyozottsága im­ponált. Ha a három sorozat szétlövést is figyelembe vesszük, a kilenc sorozatból ötször lőtt 23-at, háromszor 24-et, és csak egyszer 22-t. Hozta otthoni for­máját, s az eredménye két érem. Ludmann László élete első nemzetközi versenyén szé­pen megállta a helyét, 135-ös eredménye a junioroknál jó, megbízható csapateredmény. Kis szerencsével az egyéniben is pontot szerezhetett volna, hi­szen a hatodik helyről két azo­nos találattal elért vetélytársá­nál rosszabb utolsó sorozatával szorult le. Teljesítményével elé­gedettek lehetünk. Mindkettő­nek az edzője Kulin Nagy Ká­roly. Könyv Károly elmaradt képességeitől, igaz ugyan, hogy ezúttal nem előzetes jó for­mája, hanem a korábbi EB-ken, egyéniben és csapatban, szerzett érmes helyezései alapján került — jogosan — a csapatba, de a nemzetközi versenyeken szerzett rutinja nem segítette jobb ered­ményhez. Edzője, Füzesséry György nem is tagadta, Könyv most 22-es sorozatokra képes. Ez annyiban igazolódott az EB-n, hogy az ennek megfelelő 132 körtől csupán egy találattal ma­radt le. A felnőtt mezőnyben Gru­­ber György, a nevezések el­küldéséig, nem lette meg azt az átlagszintet, amely a kiutazáshoz szükséges volt. A szövetség vezetésének rugal­masságát dicséri, hogy — mi­vel Gruber ezután háromszor is kiemelkedően szerepelt: 192, 196, sőt 198-as új országos csúcsot lőtt — ő is indulhat. Egy 195- ös eredménnyel Európa-bajnok­­ságot nyerhetett volna, 193-mal az első öt közé lehetett kerül­ni. A skeetes Bondor István kez­deti idegeskedés után jól ver­senyzett, dicséret illeti. Mind­össze három találattal maradt el hazai legjobbjától, 193-mal, nem­zetközileg megfelelő eredményt ért el az erős mezőnyben, de nem tudott bekerülni a legjobb tíz közé. Legjobbját nyújtva is esetleg a hatodik helyre lett volna esélye. Kellemes megle­petés viszont Vasvári Erzsébet­­edzője, mint a többi zalkás versenyzőé, Ágoston Mihály) értékes negyedik helye. Bátran, higgadtan versenyzett, s tulaj­donképpen csak az utolsó soro­zatban szorította őt le a dobo­góról a világ- és Európa-baj­­nok szovjet Gurvics. A juniorok közül Talabos 144 találatával csak drámai, három­szoros szétlövés után szorult le a dobogóról. Eredménye nem rossz, esetleg jobb is lehetett volna. Az elején kissé kienge­dett, a végén viszont már csil­logtatta tehetségét: befejező 25- ös sorozata után a szétlövésnél kétszer 25 és egyszer 24 kö­vetkezett, amely 100 lövésből 99 korongot jelent. Lázár Tamás és Nagy Péter 132-vel és 127- tel elmaradt a várakozástól, s ez azt jelentette, hogy csapat­ban nyolcadikok lettünk, pedig esélyünk lehetett volna pont­szerzésre is. Lázár mellett szól, hogy az EB élete első nemzet­közi versenye volt. A teljesítmények, a szereplés értékelése mellett felvetődik még néhány gondolat. Nem va­lami szerencsés például, hogy fiatalokat — Lázár, Lud­mann — egyszerre dobunk ilyen mély vízbe, vagyis életük első külföldi nem­zetközi versenye az EB, mert ez nagy veszélyeket rejte­get, sikertelenség esetén hosszú időre visszavetheti a fejlődésü­ket. Szintén nem a legjobb, hogy a többi magyar induló is csupán egy hazai nemzetközi versennyel a háta mögött került ki az EB-re, ugyanakkor a ve­­télytársak ilyen tekintetben is alaposan felkészülhettek. A mieink szinte teljesen ismeret­len körülmények közé kerültek, például akkor, amikor kétsze­res, sőt háromszoros szétlövés­re került sor. Másik figyelemre méltó jelen­ség, hogy a junior korcsoport­ban évről évre egyéniben és csapatban rendszeresen érme­ket és szép helyezéseket szer­zünk, az EB-ken és nemzetközi versenyeken, s aztán a felnőt­tek csak ritkán főszereplők. Az az igazság, hogy a junior kor­ból kikerülő fiataloknak leg­alább négy-öt év szükséges a felzárkózásra a sokkal erősebb felnőtt mezőnyben. Ehhez pe­dig, a kemény és céltudatos edzések mellett, nemzetközi ver­senyeken való minél több rész­vétel is szükséges. Az utazá­sokhoz szükséges anyagi felté­telek azonban csak egy-két klubnál biztosítottak, s ez vo­natkozik a szakemberekre is. Ilyen körülmények között, a junior korból kikerülő sportolók bizonyos idő után elkedvetlened­nek, elkallódnak. Mindezekkel együtt évről évre biztosan gör­dül a skeet- és traplövő ágazat kocsija. Kívülről, úgy tűnik, minden rendben, holott képletesen — a kocsi belsejében, a sá­torponyva alatt — csendesen szorongatják egymást a bent­ülők. A klubok igyekeznek saját ér­dekeiket érvényre juttatni, s ez olykor túllépi a megengedett határokat, olykor kisebb sebe­ket is ejt. Hogy melyik oldalról és mennyit, azt ez a cikk nem hivatott és nem is képes eldön­teni. Csupán azért veti fel, hogy felhívja a figyelmet: jobb tárgyalási feltételekkel, bará­tibb hanggal, több jóindulattal még előrébb tarthatnánk... Péter Róbert VÍZILABDA Horkai, Faragó és Sárosi bemutatója Az elmúlt hét végén Budaö­úz címb­űl pesten randevúzott a vízilabda világ középmezőnye. Tulajdonképpen a három leg­erősebbnek tűnő ellenfélen — a Szovjetunió, Jugoszlávia, Olaszország — kívül mindenki, aki valamit is számít a pólós­­társadalomban. Ez pedig, másfél hónappal az olimpiai kezdete előtt egy fon­tos kérdésre választ adott: az eddigiekhez hasonlóan Mont­realban sem okoz-e majd külö­nösebb nehézséget az itt levő, vagyis az említett középmezőny legyőzése? (Az „eddigiek” szó­nál egy keserű kivételt azért tenni kell, éppen négy eszten­deje, a legutóbbi olimpián csú­fos döntetlent ért el válogatot­tunk az ugyanilyen közepesnek minősített NSZK-beliekkel szemben­. Nos, a Tungsram Ku­pán egy pillanatig sem volt vi­tás, hogy az itteni ellenfeleket a magyar válogatott reális kö­rülmények között, jelentősebb erőfeszítés nélkül is le tudja győzni. Ez azért is fontos, mert a nagy ellenfelek, szerencsére, egy-két pontot a középcsapatok ellen el szoktak hullajtani. Még akkor is jogosan bízha­tunk abban, hogy a Tungsram Kupa mezőnyét Montrealban is biztosan verjük, ha hozzávesz­­szük, hogy az említett együt­teseket már láttuk a mostani­nál jobban játszani. A hollan­dok és a kubaiak biztosabban szokták az emeberelőnyös hely­zeteiket kihasználni, a holland Kroon is többnyire jobban véd, no és a románok pozíciós játé­ka is pontosabb szokott lenni, nem beszélve arról, hogy olyan­nak tűnt a románok úszása, mint amikor behúzott kézifék­kel halad az autó. Minden gyen­gesége ellenére azonban a hol­landoknál és a kubaiaknál jól lehetett látni, hogy a kemény felkészítés hatására jó erőben vannak a játékosok. Azt pedig valamennyi csapatnál, még az utolsó helyezettnél Kanadánál is, hogy a középcsatárt őrző já­tékosok a második szabályta­lanság után rendszerint jól vál­tanak, sorozatos szabálytalanság miatt alig kellett valakit is ki­állítani. Mindenesetre lényege­sen kevesebbet, mint a magyar bajnokság egy-egy mérkőzésén. A románokat nem számítva mozgékony csapatok vonultak fel a tornán, s hiányzott náluk a gólerős középcsatár játék. Ezért aztán a mérkőzések is gyorsak, változatosak voltak. Ez természetesen nem mond ellent annak, hogy a színvonal igen­csak hullámzó volt. A torna egyik célja termé­n­­ui­na­szetűsen az volt, hogy hazai közönség előtt nyer­jen a magyar válogatott. Ez egyértelműen sikerült is. Pont­veszteség nélkül lett első az együttes, háromgólosnál kisebb arányú győzelmet nem is arat­tak a mieink. A többi cél szak­mailag lényegesen fontosabb volt, hiszen ha csak az ered­ményre törekszik Gyarmati De­zső szövetségi kapitány, az érez­hetően jól játszó, „repülő” csa­patban nem hajt végre cseréket és akkor öt-, hatgólo­s győzelmi aránynál aligha lett volna egy­szer is kevesebb. De ezen a tornán végleg tisztázni kellett, hogy kik utazzanak Montrealba. Nem volt titok, hogy a még ki­adandó két helyre öten pályáz­tak: Bányai, Balta, Gerendás, Somossy és Sudár. Somossy végig a junior válogatottban szerepelt, váltakozó sikerrel. A többi négynek a szövetségi ka­pitány a felnőttek között kí­vánt a lehető legtöbb bizonyítá­si lehetőséget adni. Nyilván a nagy, bizony csak négyévenként visszatérő tét tette, de a négy fiú már játszott jobban is. Az itt mutatott teljesítmények alig­ha adnak alapot tévedhetetlen válogatásra. (A két utazó játé­kosra a szövetségi kapitány megtette a javaslatát, dönteni azonban a MOB fog.) Végül is nyilván cs­apatszerkezeti elgon­dolások estek nagyobb súllyal a latba, vagyis, hogy kik tudnak legjobban beilleszkedni a csa­pat stílusába. Az eredményesség és vál­­ság szempontjából, a támadó já­tékot figyelembe véve, a szem­füles lefordulásokra, gyors át­adásokra épülő akciók ragadtat­ták tapsra a nem túl nagy szá­mú nézőközönséget. Éppen emiatt a magyar csapat leg­jobbjai a cikázó, gyors észtár­­sú, robbanékony játékosok vol­tak: Horkai, Sárosi dr. és Fa­ragó. Voltak percek, amikor te­hetetlenül állt az ellenfél vé­delme hármójuk vízilabda va­rázslatával szemben. Ebben a játékban igen nehéz egy fél testhossznál nagyobb előnyt ki­harcolni. Ilyenkor aztán hajszál­pontosan kell jönni a labdának és villámgyorsan kell lőni. Ez a három játékos most ebből tar­tott bemutatót. Ezt lenne jó az olimpiáig­­ tartósítani, hiszen ilyen bűvészmutatványok ellen a legjobbak is tehetetlenek len­nének. Ki kell emelni még Szí­vós dr. játékát. Kevesebbet volt „centerben”, többnyire védőfel­adatot látott el. Példamutatóan. Megbízható, kevés szabálytalan­sággal járó védőmunkája lehe­tővé tette a zóna, a félzóna, a „labdalopásra” helyezkedés válto­gatását és azt a biztonságos fel­­sóállást, ami még emberhátrá­nyos helyzetekben is meghiúsí­totta az ellenfél gólszerzését. Az a tény, hogy csapatunk átlago­san két gólt kapott csak a tor­­­nán — önmagáért beszél. Hosz­­szú idő után az emberelőnyös helyzetek értékesítése is megfe­lelő volt, de ebből messzemenő­következtetéseket nem lehet le­vonni, hiszen ezeket a csapato­kat akciógólokkal szoktuk meg­verni és jogos kívánalom, hogy az olimpián is így legyen. Nyil­vánvaló, hogy az emberelőnyös helyzetek kihasználása elsősor­ban a három nagy ellen lesz döntő. A ma­tyarválogatot a fi Illatjai Tungsram Kupá­val tulajdonképpen befejezte — hivatalos mérkőzésekkel — a felkészülés erőfelmérő, ellen­félmegismerő szakaszát. Az olasz válogatott kivételével minden valamire való ellenfél­lel megütköztek idén a mieink. Most már „csak” a tapasztala­tok hasznosítása, a finomítás, a jó forma és az előreállapot biztosítása van hátra Csak... Kocsi Tibor XXXII. 130. ♦ 1976. június 2. KAJAK-KENU Szűkül a kör A vízen a helyzet nem változatlan A bizonytalanság majd’ má­jus közepéig, az első tájékoztató verseny befejezéséig tartott. Egészen addig nem lehetett re­álisan lemérni, melyik váloga­tottunk olimpiai felkészülése milyen eredmény eléréséhez ele­gendő a formábahozás akkori, korai szakaszában. Jellemzően világít rá egy kis történet a bizonytalanság foká­ra. Dunavarsányban, ahol az első tájékoztató versenyig közösen készültek válogatottjaink, a nap nem csak edzésből állt. A pihe­nés óráit kellemesebbé teendő kenusaink magnetofonokkal fel­szerelve érkeztek a táborba. S még a verseny előtt, a lenn található kazetták zeneszámait, kölcsönösen átjátszotta minden­ki, saját kazettájára. Tehát a verseny előtt és mindenki. Ekkor ugyanis még senki sem lehetett biztos abban, hogy a verseny után is módja lesz a neki tetsző slágerek átjátszásá­ra. Az első tájékoztató után egy fővel szűkült a kenusok kerete. Kárpáti Zol­tánt érte az első csalódás. S ugyanekkor Horváth Erzsé­betet az első nagy öröm. Meg­nyerte az első tájékoztatón a női egyes versenyszámot, s más­naptól olimpiai kerettagként készülhetett. Gyors döntés volt? Az! Túlságosan gyors? A második tájékoztató verseny eredményei nem ezt bizonyítják. Sőt! A versenyzők saját maguk köny­­nyítik meg a szakvezetők hely­zetét, legalábbis, ami az állan­dósulni látszó eredményeiket il­leti. A nőknél (mindeddig nyolcta­gú volt a keret) a két verseny után a legkellemesebb helyzet­ben Horváth, Pozsonyi és Sán­dor van. Ők mindkét versenyen dobogóra kerültek egyesben. Tőzsérnek nem sikerült ott foly­tatnia, ahol tavaly, Pfeffernek pedig, ahol tavalyelőtt abba­hagyta. Rajnai betegsége miatt nem vehetett részt az első tájé­koztatón, a másodikon pedig mozgásán, teljesítményén épp a betegség okozta kihagyás ér­ződött, egyesben és talán pá­rosban is. De Zakariás Mária lett a kö­vetkező versenyző, aki kikerült a keretből. A legközelebbi moszkvai nemzetközi versenyre csak hét női versenyzőnk­ ­ utazhat, s ő már nincs az uta­zók között. Egyes hajóban csak egyszer sikerült a hatos döntő­be kerülnie, s ott utolsó lett... Tisztázódni látszanak az erő­viszonyok a férfi kajakosoknál is. Úgy tetszik, maguk­ maguk osztják el a két olimpiai távot egymás között. Egyes hajóban 500 méteren mindkétszer a fia­tal győri Sztanity győzött a vi­lágbajnok Csapó előtt, 1000 mé­teren viszont senki, még csak­ meg sem tudta közelíteni a sze­gedi versenyzőt... Kettesben hasonló a helyzet. Deme és Rátkai 500, Bakó és Szabó 1000 méteren nyert két­szer. Háromszor lett mindkét távon mögöttük Giczi és Rom­­hányi, s ezzel alaposan megnö­vekedett kiküldetési reményük Varghával és Várhelyivel szem­ben, akik egyszer „csíptek el" harmadik helyet 500 méteren, viszont kétszer be sem jutottak a négyes „nagydöntőbe”. A moszkvai nemzetközi ver­senyre azonban még mind a tíz, a kiküldetésért versenyben levő kajakosunk utazik, a négyesek összeállítása azonban azt sejte­ti, hogy a szakvezetés a jövőben 500 méteren inkább Deme és Rátkai, 1000 méteren inkább Ba­kó és Szabó olimpiai indítását látja célravezetőbbnek. Sztanity és Csapó esetében korai lenne még bármit is állítani. Csapónak ugyanis a sokszoros bajnoknak és az 500 méteren tavaly világ­­bajnokságot nyert versenyzőnek joggal kijáró több bizalom övezi továbbra is... A bizonyítás sora továbbra is Sztanityn van. A kenusok második versenye Brandenburgban került sorra. Péhl József így számolt be ta­pasztalatairól: — A legtöbb tisztázatlan kér­dés a kenusok háza táján van. Darvas betegsége miatt nem in­dulhatott a második tájékoztató versenyen, de sikerült elintéz­nünk, hogy a két hét múlva sorra kerülő NDK—Magyaror­szág viadalon, ha versenyen kí­vül is, de indulhasson, bizonyít­hasson. Nagyobb a gond tavalyi világbajnokainkkal, Árvával és Povázsaival. Ők még a mai na­pig sem heverték ki, hogy ta­valy, a célbaérkezésük és az ün­nepélyes eredményhirdetés kö­zött ellopták hajójukból a „be­lőtt” térdeplőjüket. Hiába fa­ragtak újat maguknak, azóta sem találják helyüket a hajóban ... — Ami az eredményeket ille­ti, nem tagadom, csalódást okoz , zott versenyzőink 500 méteren nyújtott teljesítménye, gyen­gébb helyezése. Fényes kárpót­lást jelentett viszont Wichmann és különösen a Budai, Frey pá­ros győzelmének aránya ezer méteren ... Másfelől persze ez nem járult hozzá ahhoz, hogy könnyebb legyen kijelölni az olimpiai résztvevő­ket ... Remélem, a következő versenyek újabb, megfelelő tám­pontot adnak ehhez is. A versenyek ezután egymást követik majd. A hét végén Moszkvában a női és férfi kajakosok csapata, két hét múlva Brandenburgban és három hét múlva Notting­­hamben a teljes válogatott áll majd rajthoz. Ezt követően minden vitás kérdésnek tisztázódnia kell. A már szűkülő kör ekkor szűkül le az utazó csapatra. (naményi) I EVEZÉS NDK-fölény M­oszkvában Hazaérkeztek az olimpiára ké­szülő női evezős válogatottjaink idei első nemzetközi versenyük­ről. Az elmúlt hét végén Moszk­vában, az 1973-ban elkészült gyö­nyörű evezőspályán rendezett regattán, tíz ország evezősei közt szerepeltek. A házigazdák számá­ra ez válogatóverseny volt, ke­resték az olimpián indítandó csapatokat. A magyar lányok egypárevezősben (Ambrus és Szmrecsányi), n­égypárevezősben és nyolcasban álltak rajthoz. A női versenyek az NDSC-beli eve­zősnek nyomasztó fölénye jegyé­ben zajlottak. Válogatottunk ve­zető edzőnője, Bertényi Hanna így számolt be a látottakról: " Szokás szerint szombaton és vasárnap is megrendeztek min­den számot, délelőttönként vol­tak az előfutamok. Ambrus mindkét napon második lett a döntőben a világbajnoknő, Scheiblich mögött. Csökkent ugyan közöttük a különbség, Mariann fizikailag erősödött ta­valy óta, de Scheiblich változat­lanul , gazdaságosabban evez, ez­zel jobb Ambrusnál. A négypár­­evezős tartaléka, Szmrecsányi Dagmár is mindk­ét napon, ke­mény csaták után, döntőbe ke­rült és ott ötödik lett.­­ Négypárevezősün­k a tavalyi VB-csapathoz képest három he­lyen megváltozott összeállításban állt ki. Ezt az együttest május második felében, válogatóverse­nyek eredményeinek figyelembe­vételével alakítottuk ki. Az ösz­­szeszokottság hiánya még észre­vehető volt, de még inkább az, ho­­y a csapás befejezése nem elég energikus. Ez a hajónk is ötödik lett mindkét napon. Eb­ben a számban volt a legnagyobb az NDK-beliek fölénye: több mint hat másodperccel verték az ebben a számban sok emléke­zetes sikert aratott román csa­patot! A csehszlovákok, akik tavaly nem kerültek a VB-dön­­tőbe, most meglepően jó négy­­párevezőssel érkeztek Moszkvá­ba. Velük is számolni kell! — Nyolcasunk számára volt ennek a versenynek a legna­gyobb tétje. Ennek az egységnél­ nem volt biztos a montreali in­dulása. Feladatul azt kapta a csapat, hogy a moszkvai regat­tán csak NDK-beli és szovjet ha­jók előzhetik meg. Ennek a kö­vetelménynek nem tudott eleget tenni. Kivételesen nyolc hajót in­dítottak el a döntőben, ahol NDK-győzelem született. Moszk­va válogatottja mögött Románia nyolcasa végzett, majd újabb szovjet hajók futottak a célba, a magyar nyolcas csak hetedik lett. Rendkívül bátortalanul, vi­szonylag lassú első ötszázzal kezdtek. A második ötszáz már nem volt rosszabb, mint a nagy ellenfelek**, de a lassú kezdés megbosszulta magát. . . — Most egy hazai verseny kö­vetkezik a hét végén, Csepelen, majd újabb nemzetközi erőpró­bán veszünk részt Berlinben, a grünaui regattán. Ott terveink szerint kormányos nélküli ket­teseket is kipróbálunk. Moszkvában vasárnap a min­ket érdeklő számokban az alábbi eredmények születtek. Egypár­evezős: 1. Scheiblich (NDK) 3:42.04 2. Ambrus 3:45.63, 3. Alekszandrova 3:47.26, ... 5. Szmrecsár­yi 3:56.41. Négypáreve­­zős: 1. NDK 3:12.03, 2. Románia 3:18.38, 3. Csehszlovákia 3:19.01, 4. Szovjetunió 3:22.04. 5. Magyaror­szág (Baja, Kosztolányi, Gyime­­si, Szijj, K. Nagy) 3:24.19. Nyol­­cas­­i. ndk 3:03.36. 2. Moszkva válogatott 3:04.01 3. Románia 3:07.56, ... 7. Magyarország 3:11.96.

Next