Népsport, 1976. június (32. évfolyam, 130-154. szám)
1976-06-02 / 130. szám
1 TOTÓ ÚTMUTATÓ Idegenben: Debrecen, Dorog, Budafok 23. HÉT A csapatnevek mellett zárójelben a helyezési szám. Utána az egymással játszott mérkőzések eredményei. Ha több volt, úgy mérleggel. Ezt követi a legutóbbi otthon, illetőleg a vendégeknél az idegenben játszott két-két mérkőzés eredménye — tavaszi mérleggel. Rövidítések: o = otthon; i · idegenben (mind az „o”, mind az „i” a most pályaválasztó szempontjából), győ* győzelem, d = döntetlen, v - vereség, nb n. NAGYKANIZSA (12.) — DEBRECEN (5.). 1973—74: 2:0 (o), 1:0 (i); 74-75: 1:3 (o), 0:11 (i); 75-76: 0:2 (i). NAGYKANIZSA: Szolnok 1:0, Izzó 1:2. Otthon: 5 gy., 0 d., 1 v. DEBRECEN : Pécs 1:3, Volán 3:0. Idegenben: 3 gy., 1 d., 2 v. Tipp: X, 2, 2. Bp. SPARTACUS (18.)— DOROG (2.). 72—73: 1:1 (o), 1:2 (i); 74-75: 5:1 (o), 1:2 0): 75—76: 0:0 (i). Budapesten: 2 Bp. Spartacus-gy., 2 d.. 0 Dorog-gy. BP. SPARTACUS: Oroszlány 1:3, Budafok 2:4. Otthon: 2 gy., 2 d., 2 v. DOROG: Dunaújváros 2:2, KEFLE 2:2. Idegenben: 2 gy., 1 d., 3 v. Tipp: 1, X: 3. FÖSPED (17.)—IZZÓ (10.) 1956—57: 0:3 (6), 2:5 (1) — 75— 76: 0:1 (1). FÖSPED: Bábolna 3:2, Szolnok 0:1. Otthon: 3 gy., 1 d: 2 v. IZZÓ: Volán 0:2, Nagykanizsa 2:1 Idegenben: 2 gy., 1 d„ 3 v. Tipp: 1, X. 4. NAGYBÁTONY (19.) —BUDAFOK (3.). 75—76, 0:6 (i). NAGYBÁTONY: Komló 0:2, Oroszlány 0:1. Otthon: 1 gy., 1 d„ 4 V. BUDAFOK: KEFLE 1:3, Bp Spartacus 4:2. Idegenben: 3 gy., 0 d„ 4 v. Tipp: 1, X. 5. BVSC (4.)—SZOLNOK (9.). 1970 tavasz: 2:2 (o), 0:2 (i); 73—74: 3:1 (o), 0:2 (i); 75—76: 0:0 (i). Budapesten: 1 BVSC-gy., 1 d., Szolnnok-gy. BVSC: Szekszárd 6:1, Bábolna 3:0. Otthon: 4 gy., 2 d., 0 v. SZOLNOK: Nagykanizsa 0:1, FÖSPED 1:0. Idegenben: 1 gy., 2 d: 3 v. Tipp: 1. 6. SZEKSZÁRD (14.)—OROSZLÁNY (15). 73—74: 1:0 (6), 1:0 (1): 74—75: 1:2 (o), 1:1 (1): 75 — 76: 0:0. Szekszárdon: 1 Szekszárd-gy., 1 d., 1 Oroszlággy. SZEKSZÁRD: Nagybátony 2:0, Komló 2:1 Otthon: 5 gy., 1 d., 0 v. OROSZLÁNY: Bp. Spartacs 3:1, Nagybátony 1:0. Idegenben: 2 gy., 0 d., 5 v. Tipp: 1, X. , NB I ÉSZAKNYUGAT 7. GYŐRI TEXTILES (14.) — BAKONY (6.). 75—76, 2:2 (i). GYŐRI TEXTILES: Vác 0:1, Soproni KSE 1:0. Otthon: 3 gy., 1 db 2 v. BAKONY: Bauxitbányász 3:1, Alumínium Ajka 2:1. Idegenben: 3 gy., 0 d., 3 V. Tipp: X, 1. 8. ZALAEGERSZEGI DÓZSA (19.)—BAUXITBÁNYÁSZ (9). 72—73: 2:2 (o), 2:5 (i), 73-74: 2:0 (o), 4:2 (i): 75-76: 1:6 (i). Zalaegerszegen: 1 7. Dózsa-ev., 2 d., 0 Bauxitbányász-gy. ZALA. DÓZSA: Fűzfő 1:1, MOTIM 0:7. Otthon: 0 gy., 2 d., 4 v. BAUXITBÁNYÁSZ: pápa 4:1, Rákóczi 1:2. Idegenben: 2 gy., 0 d: 4 v. Tipp: X, 2. 9. SOPRONI TEXTILES (18.) -VÁC (2.): 74-75: 0:1 (o), 2:2 (1), 75—76: 2:4 (i). SOPRONT TEXT: Körmend 0:0. AURAL 3:1. Otthon: 2 gy., 3 d., 0 v. VÁC: Győri Textiles 1:0. Dunakeszi 4:1. Idegenben: 3 gy., 1 d., 2 V. Tipp: 1, X. 10. KÖRMEND (5.)—AJKAI BÁNYÁSZ (4.) 75 Nyári Totó Lupa: 0:3 (1), 75—76: 2:3 (i). KÖRMEND: Zala, Dózsa 2:2. Répcelak 3:2. Otthon: 2 gy., 2 d. 1 v. AJKAI BÁNYÁSZ: zajla, Dózsa 5:1, Répcelak 1:2. Idegenben: 2 gy., 0 d., 4 v. Tipp: X, 1, 2. NBM DÉLKELET 11. DEBRECENI MTE (4.) — NYÍREGYHÁZA (10.1. 74 — 75, 1:4 (p), 0:0 ti): 75—76, 1:1. DMTE: Borsodi Volán 4:1, Leninváros 4:0. Otthon: 3 gy., 2 d., 1 v. NYÍREGYHÁZA: Gyöngyös 0:2, Egri Dózsa 2:3. Idegenben: 2 gy., 0 d., 4 v. Tipp: 1, X. 12. BORSODI VOLÁN (19.) — SÁTORALJAÚJHELY (13.). 74— 75, 0:0 (o), 1:1 (i), 75—76:1:1 (j). BORSODI VOLÁN: Rudabánya 0:0. Ilelőcsaba 4:2. Otthon: 2 gy., 2 d., 2 v. SÁTORALJAÚJHELY : Balmazújváros 1:2, Rudabánya 0:3. Idegenben: 1 gy., 1 n„ 5 v. Tipp: X, 2. 13. HEJOCSABA (17.)—LENINVAROS (5.). 75—76 (0:2). NEJOCSABA: Egri Dózsa 4:3, DMTE 0:0. Otthon: 3 gy., 1 d., 2 v. LENINVAROS: Egri Dózsa 1:4, DMTE 0:4. Idegenben: 1 gy., 2 d„ 4 v. Tipp: 1. PÓTMÉRKÖZÉSEK NB III ÉSZAKKELET. 14. SALGÓTARJÁNI KSE (11.) — BORSODI BÁNYÁSZ (9.) 70 — 71: 4:1 (o), 2:2 (i) , 74—75: 2:0 (o), Isi (i): 75—76: 2:2 (i). Salgótarjánban: 5 SKSE-gy., 1 d., 0 Borsodi B.-gy. SALG. KSE: Hajdú Vasas 1:1. Miskolci VSC 1:1. Otthon: 3 gy., 3 d., 1 v. BORSODI BÁNYÁSZ: Miskolci VSC 0:3. Balassagyarmat 0:2. Idegenben: 3 gy., 1 d., 3 v. Tipp: X, 1, 2. — NB III ÉSZAKNYUGAT. 15. RÉPCELAK (16.)—MOTIM (10.1 75 Nyér( Totó Kupa: 4:0 (6): 75—76, 0:5 (i). RÉPCELAK: Ajkai Bányász 2:1, Fűzfő 0:2. Otthon: 5 gy., 0 d„ 1 v. MOTIM: Pápa 4:2, Zala. Dózsa 7:0 Idegenben: 2 gy., 2 d„ 2 v. Tipp: 1, X. — 16 PÉT (13.)—AURAS (11.). 74—75. 1:1 (o), 1:1 (i): 75—76: 10 (i). PÉT: Soproni Text: 3:2. Körmend 0:1. Otthon: 4 gy., 0 d., 2 v. AURAS: Dunakeszi 0:2. Soproni Text: 1:3. Idegenben: 1 gy., 0 d., 6 v. Tipp: 1. 4 NÉPSPORT SPORTLÖVÉSZET EB - eredményekkel és tanulságokkal A Brnóban megrendezett skeet és trap Európa-bajnokság eredményei — egy ezüst-, egy bronzérem és két negyedik hely — azt bizonyítják, hogy sportlövészetünknek ebben az ágazatában változatlanul olyan lehetőségek rejlenek, amelyekre érdemes odafigyelni. Egyszerűbben: érdemes foglalkozni a skeet- és traplövészettel! Az eredmények értékelésénél elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy mihez viszonyítunk. Két álláspont vitázik jelenleg e tekintetben, az EB-n is mindkettő hangoztatta igazát. Az egyik szerint, aki az EB-n meglövi a hazai I. osztályú szintet, vagy eléri otthoni jó közepes teljesítményét, azzal meg lehet elégedni. A másik szerint a nemzetközi szintet elérő vagy legalább megközelítő, az első hat helyen végző, vagy kivételes esetekben az azt megközelítő eredmény az elfogadható. Az utóbbi válogatási elvek helyessége ezúttal is bebizonyosodott, mert csak a szigorú válogatási szintek biztosítják, hogy olyanok kerüljenek ki világversenyre, akik képesek legalább a jelenlegihez hasonló, vagy jobb eredményekre. Egyesületi vezetők ezzel nem nagyon értenek egyet, mert azt szeretnék — és ez az ő szempontjukból érthető —, hogy minél többen kapjanak lehetőséget, mondván: ezen az EB-n is lehetett dobogós helyezést elérni, vagy hat közé kerülni, az otthoni válogatási szintnél alacsonyabb eredménnyel. így igaz! De így igaz az is, hogy otthoni legjobbjaiktól, de még közepes teljesítményüktől is elmaradtak sportolóink a feszült nemzetközi verseny légkörében. Bár akadnak kivételek is... Vegyük a traplövöket! Az ezüstérmes juniorcsapat tagjai közül az egyéni bronzérmes Bodó Zoltán kiemelkedett. Elsősorban kiegyensúlyozottsága imponált. Ha a három sorozat szétlövést is figyelembe vesszük, a kilenc sorozatból ötször lőtt 23-at, háromszor 24-et, és csak egyszer 22-t. Hozta otthoni formáját, s az eredménye két érem. Ludmann László élete első nemzetközi versenyén szépen megállta a helyét, 135-ös eredménye a junioroknál jó, megbízható csapateredmény. Kis szerencsével az egyéniben is pontot szerezhetett volna, hiszen a hatodik helyről két azonos találattal elért vetélytársánál rosszabb utolsó sorozatával szorult le. Teljesítményével elégedettek lehetünk. Mindkettőnek az edzője Kulin Nagy Károly. Könyv Károly elmaradt képességeitől, igaz ugyan, hogy ezúttal nem előzetes jó formája, hanem a korábbi EB-ken, egyéniben és csapatban, szerzett érmes helyezései alapján került — jogosan — a csapatba, de a nemzetközi versenyeken szerzett rutinja nem segítette jobb eredményhez. Edzője, Füzesséry György nem is tagadta, Könyv most 22-es sorozatokra képes. Ez annyiban igazolódott az EB-n, hogy az ennek megfelelő 132 körtől csupán egy találattal maradt le. A felnőtt mezőnyben Gruber György, a nevezések elküldéséig, nem lette meg azt az átlagszintet, amely a kiutazáshoz szükséges volt. A szövetség vezetésének rugalmasságát dicséri, hogy — mivel Gruber ezután háromszor is kiemelkedően szerepelt: 192, 196, sőt 198-as új országos csúcsot lőtt — ő is indulhat. Egy 195- ös eredménnyel Európa-bajnokságot nyerhetett volna, 193-mal az első öt közé lehetett kerülni. A skeetes Bondor István kezdeti idegeskedés után jól versenyzett, dicséret illeti. Mindössze három találattal maradt el hazai legjobbjától, 193-mal, nemzetközileg megfelelő eredményt ért el az erős mezőnyben, de nem tudott bekerülni a legjobb tíz közé. Legjobbját nyújtva is esetleg a hatodik helyre lett volna esélye. Kellemes meglepetés viszont Vasvári Erzsébetedzője, mint a többi zalkás versenyzőé, Ágoston Mihály) értékes negyedik helye. Bátran, higgadtan versenyzett, s tulajdonképpen csak az utolsó sorozatban szorította őt le a dobogóról a világ- és Európa-bajnok szovjet Gurvics. A juniorok közül Talabos 144 találatával csak drámai, háromszoros szétlövés után szorult le a dobogóról. Eredménye nem rossz, esetleg jobb is lehetett volna. Az elején kissé kiengedett, a végén viszont már csillogtatta tehetségét: befejező 25- ös sorozata után a szétlövésnél kétszer 25 és egyszer 24 következett, amely 100 lövésből 99 korongot jelent. Lázár Tamás és Nagy Péter 132-vel és 127- tel elmaradt a várakozástól, s ez azt jelentette, hogy csapatban nyolcadikok lettünk, pedig esélyünk lehetett volna pontszerzésre is. Lázár mellett szól, hogy az EB élete első nemzetközi versenye volt. A teljesítmények, a szereplés értékelése mellett felvetődik még néhány gondolat. Nem valami szerencsés például, hogy fiatalokat — Lázár, Ludmann — egyszerre dobunk ilyen mély vízbe, vagyis életük első külföldi nemzetközi versenye az EB, mert ez nagy veszélyeket rejteget, sikertelenség esetén hosszú időre visszavetheti a fejlődésüket. Szintén nem a legjobb, hogy a többi magyar induló is csupán egy hazai nemzetközi versennyel a háta mögött került ki az EB-re, ugyanakkor a vetélytársak ilyen tekintetben is alaposan felkészülhettek. A mieink szinte teljesen ismeretlen körülmények közé kerültek, például akkor, amikor kétszeres, sőt háromszoros szétlövésre került sor. Másik figyelemre méltó jelenség, hogy a junior korcsoportban évről évre egyéniben és csapatban rendszeresen érmeket és szép helyezéseket szerzünk, az EB-ken és nemzetközi versenyeken, s aztán a felnőttek csak ritkán főszereplők. Az az igazság, hogy a junior korból kikerülő fiataloknak legalább négy-öt év szükséges a felzárkózásra a sokkal erősebb felnőtt mezőnyben. Ehhez pedig, a kemény és céltudatos edzések mellett, nemzetközi versenyeken való minél több részvétel is szükséges. Az utazásokhoz szükséges anyagi feltételek azonban csak egy-két klubnál biztosítottak, s ez vonatkozik a szakemberekre is. Ilyen körülmények között, a junior korból kikerülő sportolók bizonyos idő után elkedvetlenednek, elkallódnak. Mindezekkel együtt évről évre biztosan gördül a skeet- és traplövő ágazat kocsija. Kívülről, úgy tűnik, minden rendben, holott képletesen — a kocsi belsejében, a sátorponyva alatt — csendesen szorongatják egymást a bentülők. A klubok igyekeznek saját érdekeiket érvényre juttatni, s ez olykor túllépi a megengedett határokat, olykor kisebb sebeket is ejt. Hogy melyik oldalról és mennyit, azt ez a cikk nem hivatott és nem is képes eldönteni. Csupán azért veti fel, hogy felhívja a figyelmet: jobb tárgyalási feltételekkel, barátibb hanggal, több jóindulattal még előrébb tarthatnánk... Péter Róbert VÍZILABDA Horkai, Faragó és Sárosi bemutatója Az elmúlt hét végén Budaöúz címbűl pesten randevúzott a vízilabda világ középmezőnye. Tulajdonképpen a három legerősebbnek tűnő ellenfélen — a Szovjetunió, Jugoszlávia, Olaszország — kívül mindenki, aki valamit is számít a pólóstársadalomban. Ez pedig, másfél hónappal az olimpiai kezdete előtt egy fontos kérdésre választ adott: az eddigiekhez hasonlóan Montrealban sem okoz-e majd különösebb nehézséget az itt levő, vagyis az említett középmezőny legyőzése? (Az „eddigiek” szónál egy keserű kivételt azért tenni kell, éppen négy esztendeje, a legutóbbi olimpián csúfos döntetlent ért el válogatottunk az ugyanilyen közepesnek minősített NSZK-beliekkel szemben. Nos, a Tungsram Kupán egy pillanatig sem volt vitás, hogy az itteni ellenfeleket a magyar válogatott reális körülmények között, jelentősebb erőfeszítés nélkül is le tudja győzni. Ez azért is fontos, mert a nagy ellenfelek, szerencsére, egy-két pontot a középcsapatok ellen el szoktak hullajtani. Még akkor is jogosan bízhatunk abban, hogy a Tungsram Kupa mezőnyét Montrealban is biztosan verjük, ha hozzáveszszük, hogy az említett együtteseket már láttuk a mostaninál jobban játszani. A hollandok és a kubaiak biztosabban szokták az emeberelőnyös helyzeteiket kihasználni, a holland Kroon is többnyire jobban véd, no és a románok pozíciós játéka is pontosabb szokott lenni, nem beszélve arról, hogy olyannak tűnt a románok úszása, mint amikor behúzott kézifékkel halad az autó. Minden gyengesége ellenére azonban a hollandoknál és a kubaiaknál jól lehetett látni, hogy a kemény felkészítés hatására jó erőben vannak a játékosok. Azt pedig valamennyi csapatnál, még az utolsó helyezettnél Kanadánál is, hogy a középcsatárt őrző játékosok a második szabálytalanság után rendszerint jól váltanak, sorozatos szabálytalanság miatt alig kellett valakit is kiállítani. Mindenesetre lényegesen kevesebbet, mint a magyar bajnokság egy-egy mérkőzésén. A románokat nem számítva mozgékony csapatok vonultak fel a tornán, s hiányzott náluk a gólerős középcsatár játék. Ezért aztán a mérkőzések is gyorsak, változatosak voltak. Ez természetesen nem mond ellent annak, hogy a színvonal igencsak hullámzó volt. A torna egyik célja terménuinaszetűsen az volt, hogy hazai közönség előtt nyerjen a magyar válogatott. Ez egyértelműen sikerült is. Pontveszteség nélkül lett első az együttes, háromgólosnál kisebb arányú győzelmet nem is arattak a mieink. A többi cél szakmailag lényegesen fontosabb volt, hiszen ha csak az eredményre törekszik Gyarmati Dezső szövetségi kapitány, az érezhetően jól játszó, „repülő” csapatban nem hajt végre cseréket és akkor öt-, hatgólos győzelmi aránynál aligha lett volna egyszer is kevesebb. De ezen a tornán végleg tisztázni kellett, hogy kik utazzanak Montrealba. Nem volt titok, hogy a még kiadandó két helyre öten pályáztak: Bányai, Balta, Gerendás, Somossy és Sudár. Somossy végig a junior válogatottban szerepelt, váltakozó sikerrel. A többi négynek a szövetségi kapitány a felnőttek között kívánt a lehető legtöbb bizonyítási lehetőséget adni. Nyilván a nagy, bizony csak négyévenként visszatérő tét tette, de a négy fiú már játszott jobban is. Az itt mutatott teljesítmények aligha adnak alapot tévedhetetlen válogatásra. (A két utazó játékosra a szövetségi kapitány megtette a javaslatát, dönteni azonban a MOB fog.) Végül is nyilván csapatszerkezeti elgondolások estek nagyobb súllyal a latba, vagyis, hogy kik tudnak legjobban beilleszkedni a csapat stílusába. Az eredményesség és válság szempontjából, a támadó játékot figyelembe véve, a szemfüles lefordulásokra, gyors átadásokra épülő akciók ragadtatták tapsra a nem túl nagy számú nézőközönséget. Éppen emiatt a magyar csapat legjobbjai a cikázó, gyors észtársú, robbanékony játékosok voltak: Horkai, Sárosi dr. és Faragó. Voltak percek, amikor tehetetlenül állt az ellenfél védelme hármójuk vízilabda varázslatával szemben. Ebben a játékban igen nehéz egy fél testhossznál nagyobb előnyt kiharcolni. Ilyenkor aztán hajszálpontosan kell jönni a labdának és villámgyorsan kell lőni. Ez a három játékos most ebből tartott bemutatót. Ezt lenne jó az olimpiáig tartósítani, hiszen ilyen bűvészmutatványok ellen a legjobbak is tehetetlenek lennének. Ki kell emelni még Szívós dr. játékát. Kevesebbet volt „centerben”, többnyire védőfeladatot látott el. Példamutatóan. Megbízható, kevés szabálytalansággal járó védőmunkája lehetővé tette a zóna, a félzóna, a „labdalopásra” helyezkedés váltogatását és azt a biztonságos felsóállást, ami még emberhátrányos helyzetekben is meghiúsította az ellenfél gólszerzését. Az a tény, hogy csapatunk átlagosan két gólt kapott csak a tornán — önmagáért beszél. Hoszszú idő után az emberelőnyös helyzetek értékesítése is megfelelő volt, de ebből messzemenőkövetkeztetéseket nem lehet levonni, hiszen ezeket a csapatokat akciógólokkal szoktuk megverni és jogos kívánalom, hogy az olimpián is így legyen. Nyilvánvaló, hogy az emberelőnyös helyzetek kihasználása elsősorban a három nagy ellen lesz döntő. A matyarválogatot a fi Illatjai Tungsram Kupával tulajdonképpen befejezte — hivatalos mérkőzésekkel — a felkészülés erőfelmérő, ellenfélmegismerő szakaszát. Az olasz válogatott kivételével minden valamire való ellenféllel megütköztek idén a mieink. Most már „csak” a tapasztalatok hasznosítása, a finomítás, a jó forma és az előreállapot biztosítása van hátra Csak... Kocsi Tibor XXXII. 130. ♦ 1976. június 2. KAJAK-KENU Szűkül a kör A vízen a helyzet nem változatlan A bizonytalanság majd’ május közepéig, az első tájékoztató verseny befejezéséig tartott. Egészen addig nem lehetett reálisan lemérni, melyik válogatottunk olimpiai felkészülése milyen eredmény eléréséhez elegendő a formábahozás akkori, korai szakaszában. Jellemzően világít rá egy kis történet a bizonytalanság fokára. Dunavarsányban, ahol az első tájékoztató versenyig közösen készültek válogatottjaink, a nap nem csak edzésből állt. A pihenés óráit kellemesebbé teendő kenusaink magnetofonokkal felszerelve érkeztek a táborba. S még a verseny előtt, a lenn található kazetták zeneszámait, kölcsönösen átjátszotta mindenki, saját kazettájára. Tehát a verseny előtt és mindenki. Ekkor ugyanis még senki sem lehetett biztos abban, hogy a verseny után is módja lesz a neki tetsző slágerek átjátszására. Az első tájékoztató után egy fővel szűkült a kenusok kerete. Kárpáti Zoltánt érte az első csalódás. S ugyanekkor Horváth Erzsébetet az első nagy öröm. Megnyerte az első tájékoztatón a női egyes versenyszámot, s másnaptól olimpiai kerettagként készülhetett. Gyors döntés volt? Az! Túlságosan gyors? A második tájékoztató verseny eredményei nem ezt bizonyítják. Sőt! A versenyzők saját maguk könynyítik meg a szakvezetők helyzetét, legalábbis, ami az állandósulni látszó eredményeiket illeti. A nőknél (mindeddig nyolctagú volt a keret) a két verseny után a legkellemesebb helyzetben Horváth, Pozsonyi és Sándor van. Ők mindkét versenyen dobogóra kerültek egyesben. Tőzsérnek nem sikerült ott folytatnia, ahol tavaly, Pfeffernek pedig, ahol tavalyelőtt abbahagyta. Rajnai betegsége miatt nem vehetett részt az első tájékoztatón, a másodikon pedig mozgásán, teljesítményén épp a betegség okozta kihagyás érződött, egyesben és talán párosban is. De Zakariás Mária lett a következő versenyző, aki kikerült a keretből. A legközelebbi moszkvai nemzetközi versenyre csak hét női versenyzőnk utazhat, s ő már nincs az utazók között. Egyes hajóban csak egyszer sikerült a hatos döntőbe kerülnie, s ott utolsó lett... Tisztázódni látszanak az erőviszonyok a férfi kajakosoknál is. Úgy tetszik, maguk maguk osztják el a két olimpiai távot egymás között. Egyes hajóban 500 méteren mindkétszer a fiatal győri Sztanity győzött a világbajnok Csapó előtt, 1000 méteren viszont senki, még csak meg sem tudta közelíteni a szegedi versenyzőt... Kettesben hasonló a helyzet. Deme és Rátkai 500, Bakó és Szabó 1000 méteren nyert kétszer. Háromszor lett mindkét távon mögöttük Giczi és Romhányi, s ezzel alaposan megnövekedett kiküldetési reményük Varghával és Várhelyivel szemben, akik egyszer „csíptek el" harmadik helyet 500 méteren, viszont kétszer be sem jutottak a négyes „nagydöntőbe”. A moszkvai nemzetközi versenyre azonban még mind a tíz, a kiküldetésért versenyben levő kajakosunk utazik, a négyesek összeállítása azonban azt sejteti, hogy a szakvezetés a jövőben 500 méteren inkább Deme és Rátkai, 1000 méteren inkább Bakó és Szabó olimpiai indítását látja célravezetőbbnek. Sztanity és Csapó esetében korai lenne még bármit is állítani. Csapónak ugyanis a sokszoros bajnoknak és az 500 méteren tavaly világbajnokságot nyert versenyzőnek joggal kijáró több bizalom övezi továbbra is... A bizonyítás sora továbbra is Sztanityn van. A kenusok második versenye Brandenburgban került sorra. Péhl József így számolt be tapasztalatairól: — A legtöbb tisztázatlan kérdés a kenusok háza táján van. Darvas betegsége miatt nem indulhatott a második tájékoztató versenyen, de sikerült elintéznünk, hogy a két hét múlva sorra kerülő NDK—Magyarország viadalon, ha versenyen kívül is, de indulhasson, bizonyíthasson. Nagyobb a gond tavalyi világbajnokainkkal, Árvával és Povázsaival. Ők még a mai napig sem heverték ki, hogy tavaly, a célbaérkezésük és az ünnepélyes eredményhirdetés között ellopták hajójukból a „belőtt” térdeplőjüket. Hiába faragtak újat maguknak, azóta sem találják helyüket a hajóban ... — Ami az eredményeket illeti, nem tagadom, csalódást okoz , zott versenyzőink 500 méteren nyújtott teljesítménye, gyengébb helyezése. Fényes kárpótlást jelentett viszont Wichmann és különösen a Budai, Frey páros győzelmének aránya ezer méteren ... Másfelől persze ez nem járult hozzá ahhoz, hogy könnyebb legyen kijelölni az olimpiai résztvevőket ... Remélem, a következő versenyek újabb, megfelelő támpontot adnak ehhez is. A versenyek ezután egymást követik majd. A hét végén Moszkvában a női és férfi kajakosok csapata, két hét múlva Brandenburgban és három hét múlva Nottinghamben a teljes válogatott áll majd rajthoz. Ezt követően minden vitás kérdésnek tisztázódnia kell. A már szűkülő kör ekkor szűkül le az utazó csapatra. (naményi) I EVEZÉS NDK-fölény Moszkvában Hazaérkeztek az olimpiára készülő női evezős válogatottjaink idei első nemzetközi versenyükről. Az elmúlt hét végén Moszkvában, az 1973-ban elkészült gyönyörű evezőspályán rendezett regattán, tíz ország evezősei közt szerepeltek. A házigazdák számára ez válogatóverseny volt, keresték az olimpián indítandó csapatokat. A magyar lányok egypárevezősben (Ambrus és Szmrecsányi), négypárevezősben és nyolcasban álltak rajthoz. A női versenyek az NDSC-beli evezősnek nyomasztó fölénye jegyében zajlottak. Válogatottunk vezető edzőnője, Bertényi Hanna így számolt be a látottakról: " Szokás szerint szombaton és vasárnap is megrendeztek minden számot, délelőttönként voltak az előfutamok. Ambrus mindkét napon második lett a döntőben a világbajnoknő, Scheiblich mögött. Csökkent ugyan közöttük a különbség, Mariann fizikailag erősödött tavaly óta, de Scheiblich változatlanul , gazdaságosabban evez, ezzel jobb Ambrusnál. A négypárevezős tartaléka, Szmrecsányi Dagmár is mindkét napon, kemény csaták után, döntőbe került és ott ötödik lett. Négypárevezősünk a tavalyi VB-csapathoz képest három helyen megváltozott összeállításban állt ki. Ezt az együttest május második felében, válogatóversenyek eredményeinek figyelembevételével alakítottuk ki. Az öszszeszokottság hiánya még észrevehető volt, de még inkább az, hoy a csapás befejezése nem elég energikus. Ez a hajónk is ötödik lett mindkét napon. Ebben a számban volt a legnagyobb az NDK-beliek fölénye: több mint hat másodperccel verték az ebben a számban sok emlékezetes sikert aratott román csapatot! A csehszlovákok, akik tavaly nem kerültek a VB-döntőbe, most meglepően jó négypárevezőssel érkeztek Moszkvába. Velük is számolni kell! — Nyolcasunk számára volt ennek a versenynek a legnagyobb tétje. Ennek az egységnél nem volt biztos a montreali indulása. Feladatul azt kapta a csapat, hogy a moszkvai regattán csak NDK-beli és szovjet hajók előzhetik meg. Ennek a követelménynek nem tudott eleget tenni. Kivételesen nyolc hajót indítottak el a döntőben, ahol NDK-győzelem született. Moszkva válogatottja mögött Románia nyolcasa végzett, majd újabb szovjet hajók futottak a célba, a magyar nyolcas csak hetedik lett. Rendkívül bátortalanul, viszonylag lassú első ötszázzal kezdtek. A második ötszáz már nem volt rosszabb, mint a nagy ellenfelek**, de a lassú kezdés megbosszulta magát. . . — Most egy hazai verseny következik a hét végén, Csepelen, majd újabb nemzetközi erőpróbán veszünk részt Berlinben, a grünaui regattán. Ott terveink szerint kormányos nélküli ketteseket is kipróbálunk. Moszkvában vasárnap a minket érdeklő számokban az alábbi eredmények születtek. Egypárevezős: 1. Scheiblich (NDK) 3:42.04 2. Ambrus 3:45.63, 3. Alekszandrova 3:47.26, ... 5. Szmrecsáryi 3:56.41. Négypárevezős: 1. NDK 3:12.03, 2. Románia 3:18.38, 3. Csehszlovákia 3:19.01, 4. Szovjetunió 3:22.04. 5. Magyarország (Baja, Kosztolányi, Gyimesi, Szijj, K. Nagy) 3:24.19. Nyolcasi. ndk 3:03.36. 2. Moszkva válogatott 3:04.01 3. Románia 3:07.56, ... 7. Magyarország 3:11.96.