Népsport, 1977. április (33. évfolyam, 77-102. szám)
1977-04-17 / 91. szám
4 NÉPSPORT AZ EDZŐ EGY HETE Miért kirándult a Haladás Verembe? A Haladás zöld-fehér autóbusza ott áll a ház előtt. Egymás után érkeznek a fiúk, mindenki az órát nézi, mert késni nem illik. Nem is késik el senki. Sárosi László vezető edző mint a jó gazda legelteti a szemét a fiain, amint szállnak fel a zöld-fehér színű Ikarusba. Megérkezik Vámos József, a megyei tanács elnökhelyettese, a Haladás VSE elnöke is, akit nagy szeretettel vesznek körül és invitálják, hogy jöjjön ő is velünk — Velembe. Nem kell kétszer mondani. Boldogan kapaszkodik fel Józsi bácsi — mert a szeretet megenged efféle „bizalmaskodást” — ő sem jár rosszul, ha kicsit megfeledkezhet napi hivatalos gondjairól, és kikapcsolódhat ezek között a fiatal gyerekek között. — Miért megyünk tulajdonképpen Velembe? — kérdezem Sárosi mestert már az autóbuszban. — Több oka is van — mondja. — Először is egy kicsit „szétesett a társaság", ami érthető, mert három játékosunkat napokon át nélkülöztük a válogatott mérkőzések miatt■ Ez nekünk nagy megtiszteltetés és örülünk is neki, de a távollétüket morális tekintetben megérezte az egész csapat. Ezen kívül az utóbbi időben több jó eredményt értünk el, és tartok tőle, hogy a siker esetleg fejébe száll a társaságnak. Most elmegyünk abba a szép festői faluba, nagyot sétálunk az erdőben és közben lesz alkalmam beszélgetni a fiúkkal, meg nekik is egymással, és ez talán még fontosabb. — Tart attól, hogy baj lesz szombaton? — Nem, de tudom, hogy az ördög nem alszik ... Egyik-másik fiúval elbeszélgetek séta közben— Miért? — Akadnak problémák. Horváth Árpádnak, szeretném viszszaadni az önbizalmát, mert a sérülésnek néha lelki következménye is marad; gátlások keletkezhetnek az emberben. Én egy esetről tudok, amikor nagynevű labdarúgónak eltört a lába és miután fölépült, soha többet nem tudott olyan jól játszani, mint annakelőtte, mert félt, hogy újra eltörik a lába. Aztán elbeszélgetek Király Ferivel is, aki nagyszerűen helytáll a védelem közepén és még másokhoz is lesz egy-két szavam. Nem sok, mert ebben a csapatban az adott körülmények között szerencsére nincsenek nagy bajok. A busz robog velünk, a szikrázó, de kicsit hűvös napsütésben, ám előttünk kéklenek a kőszegi hegyek, néhány perc múlva keresztülfutunk Velemen is, megyünk föl a keskeny szerpentinen a Szent Vid kápolna felé. Feljebb jutván egyre szebben, szélesebben tárul elénk a környező hegyek panorámája és lent a nagy Vas megyei síkság csodálatosan zöld vetéstengere. A busz egy kis térségen megáll, kiszállunk, otthagy bennünket, megy előre, mert most következik a séta. Mindenki tele tüdővel szívja a tiszta, friss levegőt, aki cigarettázott, az is rögtön eldobja a csikket és kialakulnak a beszélgető csoportok. Érdekes megfigyelést teszek. A beszélgető csoportok összetétele szüntelenül változik. Az egyik társaság utoléri a másikat és kicserélődnek az emberek. Ez azt jelenti, hogy a Haladásban nincsenek klikkek, egy az egész társaság. A kis Tar éppen olyan befogadott tagja már a csapatnak, mint a régiek. Szórakoznak, egymás hátát veregetik, egyik-másik fut egy kicsit, aztán visszafordul, bevárja a többit. Nézzük a 20-30 méteres óriás fenyőket és az út két oldalán látható „geológiai múzeumot”. Mert a sziklák a szemünk láttára árulják el, hogyan gyúródott föl ez a hegység a belső erők nyomására, ezelőtt ki tudja, hány százezer, vagy millió évvel. Sárosi először Vámos Józseffel beszélget, megtárgyalja vele a tervbe vett ausztriai edzőmérkőzés részleteit, aztán leszakad, csoportról csoportra megy és látom, hogy sorra beszél mindenkivel, akivel szükségesnek tartotta. Egyik beszélgetés sem tart sokáig, és mindegyiknek nevetés a vége, mert Sárosi — most már egyre inkább látom —, nemcsak edző, hanem pedagógus is. Pszichológus is lehetne, de ilyen tekintetben óriási segítséget kap dr. Prugberger Emil főorvostól — a sárvári Tüdőgondozó Intézet főorvosától —, aki tisztán lelkesedésből és nem kevés nehézség árán ellátja a sportorvosi teendőket is a csapat körül és aki egyben született pszichológus is. Engem is utolér a mester. — Minden oké? — kérdezem. Sárosi széttárja a karját: — Most úgy tűnik, de mondom, az ördög nem alszik és így én sem áthatom. Mindenesetre valamennyi fiúval megbeszéltem, azt, amit akartam, és úgy érzem, hogy közös megelégedésünkre. Lassan leérünk a faluba. Irány a presszó! Ott már készen áll a hosszú asztal és pillanatok alatt töménytelen mennyiségű hagymás zsíroskenyér kerül az asztalra. Természetesen kóla, Traubi és egyéb üdítő ital, sőt egy kis kávé is. Azt tapasztalom, hogy mindenki gondosan kerüli a szombat délutáni mérkőzés témáját. Kulcsár és Szarka játékot rögtönöz, ebből óriási derültség támad, és ez akkora, hogy elnyomja a széklábak zaját is, ahogy felkerekedünk, mert már indulunk is vissza Szombathelyre. Alig félóra, a klubház előtt állunk ismét. A fiúk szétszélednek, megkezdődik a magánélet. Holnap délután három órakor találkozunk az öltözőben-Nekem azonban már szombaton délelőtt tizenegy órakor randevúm van ismét a mesterrel. Jön a felesége. Együtt várjuk az állomáson. A vonat egy percet sem késik, le a kalappal a MÁV előtt. Jön Kati asszony, már messziről mosolyog, mind a két kezében csomag, gyorsan ugrunk, tépjük ki a kezéből. Egyik kérdés követi a másikat. Mi újság Pesten? Mi újság itt? Igyekszem diszkréten hátravonulni, de Sárosi visszahúz. A feleség, akiről nehezen tudom elképzelni, hogy valaha az életben rosszkedvű volt, mosolyog, beszél... Valósággal árasztja maga körül a derűt. Sárosival együtt jólesően fürdünk benne, a meccsvárás feszültségeit feledve-Aztán elköszönök tőlük, Sárosi belekarol a feleségébe, beülnek a kis Renault-ba és addig nézek utánuk, amíg a nagy hatos busz el nem takarja őket a szemem elől. Sz. I. RÁDIÓ, TÉVÉ Vasárnap. Rádió. Kossuth-adó. 18.45: Sporthírek. Totó. 22.10: Sporthírek. Totó. Petőfi-adó. 17.33: A vasárnap sportja. Totó. 19.33: Sporthírek. Totó. Televízió. Budapest. 9.09: Tévétorna (ism.). 18.50: Tévétorna. 21.05: Sporthírek. Szlovák tv. 14.00: Sportközvetítés. 21.05: Sporthírek. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti. Várható időjárás vasárnap estig. Felhőátvonulások várhatók, elszórtan újabb záporesővel. Az északi szél csak lassan mérséklődik, de még várhatók erős széllökések. A legmagasabb nappali hőmérséklet 8—13 fok között alakul. Gyorsul a könnyűbúvár EB előkészületeinek üteme Az MSZMP dunaújvárosi bizottságának tanácstermében pénteken délelőtt megtartotta alakuló ülését az augusztus 16. és 22. között lezajló IX. uszonyos és búvárúszó Európa-bajnokság szervező bizottsága. Sárosi Józsefnek, a városi Eb első titkárának a köszöntője után Horányi György ezredes, az MHSZ főtitkár-helyettese és Mohácsi Ferenc, a Magyar Könnyűbúvár Szövetség főtitkára ismertette az eddig végzett munkát és a további feladatokat. A beszámolókból kitűnt, hogy 16—18 csapat részvételét várják a kontinensbajnokságon, egy-egy csapat teljes létszáma 17 fő. Az indulók augusztus 16-án érkeznek, a következő nap edzésekre szolgál. A versenyeket — amelyekben teljes létszámú magyar válogatott is részt vesz — a két héttel ezelőtt felavatott rendkívül korszerű dunaújvárosi uszodában rendezik meg. A szervező bizottság — és egyúttal a szakbizottságok — létrejöttével az előkészületek gyorsulnak, s előreláthatólag a világszövetség, a CMAS meghívott vezetői sem találnak majd kifogásolni valót. Kiküldött munkatársunk, Kaszás Sándor jelenti a Nikola Petrov emlékversenyről: Torna Mihály legyőzte MÉG NÉGY MAGYAR BIRKÓZÓ VAN VERSENYBEN PERNYEKBEN (Április 16.) A Minyor sportcsarnok közönsége „igazságos cézárhoz” méltóan ítélkezik. Kifütyüli a nem férfiasan küzdőt és tapsolja azt, aki bátran birkózik, függetlenül attól, hogy győz-e, vagy kikap. Sipekit például tapsolták, bár alulmaradt szovjet ellenfelével, Pogugyinnal szemben. Nem sok időt töltött a szőnyegen, de azt aktívan, harciasan végigtámadta. Amikor egy elszántan indított akcióját a szovjet fiú megkontrázta, és Sipeki a hátára esett, a közönség a küzdelem folytatását követelte. A bírók azonban hajthatatlanok maradtak, ők két vállat láttak. A magyar fiú — igaz, taps kíséretében —, de befejezte a versenyt. Hetedik lett az 57 kg-ban. Szintén szovjet ellenféllel, Korcsaginnal mérte össze tudását Tóth is. Azaz, csak mérte volna. Pénteken Korcsagin megsérült, és most került minden nyílt összecsapást, összeszedte magát, indított egyet, majd az ápolókat hívta. És ezt végig tudta csinálni két meneten át, mígnem 6:6-os állásnál a kibontakozásra képtelen Tóthot leléptették. Korcsagin jobban „adta el” ál-indításait, mint Tóth a tényleges fogáselőkészítést„Ilyen még soha nem történt velem. Egyszerűen nem tudtam emelni a bal lattomat...” Ezt pedig szintén vereség — a román Feleától —, után mondta Nagy István a 82 kg-osok küzdelmének végén. El kell neki hinni, hiszen ilyen rosszul szinte nem is tud birkózni, mint ahogy most mutatta. Sajnos, délután sem tudott újítani a bolgár Ivanov ellen, s most már harmadikként ő is kiesett a küzdelemből. Farkas is inkább fanyar humorú bemondásaival fakasztott derűt, minit birkózásával. A 100 kg-osok között is — roppant erejével — hengerlő Szaladze hamar két vállra kényszerítette versenyzőnket. Azért a sok üröm között öröm is akadt számunkra. Nehézsúlyban Rovnyai visszafizetett a csehszlovák Romanovskynak a Budapesten elszenvedett vereségért. Már az első menetben egy válldobás után két vállra fektette. Másik nehézsúlyunk, Nagy József pénteki sérülése sajnos olyan makacsnak bizonyult, hogy nem tudta folytatni a küzdelmet, mint ahogy — győzelmei ellenére — kiállt a küzdők sorából Rusu (román, 68 kg) és Beriasvili (szovjet, 82 kg) is. Mindezek után került csak sor a számunkra oly szépen és izgalmasan alakuló 74 kg-os súlycsoport eseményeire. Két forduló után tizen maradtak állva, köztük Torna Mihály és Kocsis Ferenc. Torna, a tavalyi győztes Nedevvel való öszszecsapása előtt már tudta, hogy kiesett a román Ciobotaru és a jugoszláv Major, valamint a bolgár Georgiev. Nedev is a kiesés ellen harcolt, mindössze két-két intés az felső menet „eseménye”. Mégis öt filmkamera rögzítette a mérkőzés minden pillanatát, köztük a tévékamera is. Aztán, amikor egy szép levitel és pörgetés után Torna már 3 ponttal vezetett, a tévékamera lemondóan átváltott a másik szőnyegre. Jól érezték, hogy elveszett Nedev számára a mérkőzés, Torna fergetegesen folytatta támadásait és végül is leléptetéssel győzött. Ezzel viszont megszületett az első igazán nagy meglepetés. Kiesett a tavalyi győztes! Nem tudta átvenni ezt a nagyszerű iramot Kocsis Ferenc, aki a lengyel Franastól 13:6 arányú pontozásos vereséget szenvedett. A magyarok közül lapunk zárta után, a késő esti órákban lépett szőnyegre Farkas a bolgár Trendafilov ellen, akit két évvel ezelőtt 10 ponttal legyőzött. Ugyancsak a dobogó közelében van már Rovnyai. Ha a bolgár Dalovot legyőzi, akkor már biztos érmes. A két 74 kg-os versenyzőnk esetében — bár ők nagyon megbízhatóan és jól küzdenek — lehetetlen jósolni, tekintve, hogy még hatan küzdenek a jó helyezésekért. XXXIII. 91. ♦ 1977. április 17. SPORTLÖVÉSZET_____________________________________ Ferencz Ágnes és Igaz Lajos sikere — Ma mi lesz Béla? — ezzel a kérdéssel léptünk be az Újpesti Dózsa Mexikói úti lőterének ajtaján, ahol a Honvéd versenyének résztvevői vendégeskednek ezekben a napokban. A kérdés egyáltalán nem volt véletlen: Nagy Béla, a Bp. Honvéd kitűnő puskása, rácáfolva minden várakozásra, remek eredménnyel nyerte a kisöbű sportpuska összetett versenyszámát a plzeni nemzetközi viadalon. — Sajnos, most nem megy annyira jól — kaptuk a választ a fekvő és álló testhelyzetet követő röpke szünetben. — Nagy Sanyi és Igaz Lajos, a két dózsás biztos, hogy jobb lesz. .. A „hajrá”, a térdelő előtt még sok mindenre jut idő. Például arra, hogy az örökké siető fotóriporter felvételeket készítsen, lehetőleg azokról, akik esélyesek a győzelemre. Nosza, kapjuk el Nagy Sanyit és Igazt! Nem megy könnyen: Nagy kicsit duzzog, hátha előre iszunk a medve bőrére, amikor őt akarjuk győztesként fényképezni. Igaz, pedig teljes figyelemmel egy sakktáblához kötődik (a házigazdák) a dózsások színeiben Sándor Zoltán, a rendezők nevében pedig Petrovácz Ferenc irányította a bábukat. Ők megtehetik: már szegre akasztották a puskát... Végül megvan a két felvétel, nézzük az eredményeket, Nagy vezet egy körrel Igaz előtt. Érdekes: mindketten borúlátók a térdelő előtt... Mint később kiderül: minden alap nélkül. Már senki sem tudja utolérni őket. Nyer Igaz Lajos, minimális különbséggel. Jobb utolsó sorozata döntött. S az eredmények nem is olyan gyengék ... Pedig szinte negyedóránként változott a fény a lőállásokban és van még valami, ami miatt nem remekelhettek legjobb puskásaink ... — A lőállásban meleg van, kint pedig hideg — magyarázza egybehangzóan Stelczámer Rezső, a piros-fehérek szakosztályvezetője és Törös Károly, a zarkások egyik edzője. — Így azután a lőállások előtt vibrál a levegő, nehezítve a pontos célzást ... Ilyen is van, ezt is megértük, az is baj, hogy a lőállásban meleg van... Vörös Balogh Lajos,, a házigazda, szokásához híven kávéval kínálja az öltözőbe tévedőket, két versenyzőjéért izgul, jóslásra nem vállalkozik. Mindenesetre a térdelő előtt „életveszélyesen” megfenyegeti Igazt, arra az esetre, ha véletlenül rosszat lőne... Miközben a puskások maratoni, több, mint félnapos csatájukat vívják, addig a nők pisztolyos számában is dózsás sikert jegyezhetünk fel, méghozzá kimagasló eredménnyel. Ferencz Ágnes 584 körös teljesítményével bizonyítja tehetségét, akárcsak Varga Rita, aki a fiúkat megelőzve nyeri — a felnőttekénél lényegesen jobb eredménnyel —a juniorok standardpuska számát. Eredmények. Felnőttek. Férfiak. Kisöbű sportpuska, 3x40, összetett:1. Igaz (U. Dózsa) 1157/97, 2. Nagy S. (U. Dózsa) 1157/96, 3. Pap (Bp. Honvéd) 1148. Nők. Standard puska, 3x20, összetett: 1. Rieger (Bp. Honvéd) 558, 2. Kunné (U. Dózsa) 555, 3. Frank (Egyesüllt Izzó) 552. Standard pisztoly: 1. Ferencz (U. Dózsa) 584, 2. Kotroczóné (KLK) 577, 3. Harsányiné (Bp. Honvéd) 567. Juniorok. Standard puska, 3x20, összetett: 1. Varga (KLK) 567, 3. Záhonyi (Bp. Honvéd) 554, 3. Pestalits (Zalka) 553. Standard pisztoly: 1. Kisrákói (ILK) 567, 2. Gönczi (Bp. Honvéd) 565, 3. György (KLK) 564. A RÖPLABDA NB I Már két játszma a NIM előnye Közel egyhónapos szünet után szombaton folytatódott legjobb hat női röplabdacsapatunk küzdelemsorozata. Az idei harmadik ötnapos bajnoki torna nyitónapján, az élen állók a mezőny második felében állókkal találkoztak. A NIM és a V. Izzó könnyű győzelmet aratott. A meglepetést az jelentette, hogy az erősen tartalékos Bp. Spartacus játszmát vett el a bajnokaspiráns U. Dózsától, így a lila-fehérek hátránya a nagy vetélytárs nehézipariakkal szemben, a két csapat vasárnapi örökrangadója előtt két játszmára nőtt. A második csoportban a tavaszi idény félidejéhez érkezett a mezőny, s — végszóra — a listavezető BVSC elszenvedte első vereségét. Az újoncrangadót a TFSE nyerte, míg a Külker SC immár ötödik győzelmét szerezte meg. Az Almásfüzitő a fővárosban bizonyult jobbnak az MTK-VM-nél. A férfiaknál a vidéki csapatok szerepeltek jól. NŐK Az 1—6. helyért V. Dózsa — Bp. Spartacus 3:1 (4, 4, —10, 4). Vágóhíd u. V: Szele, Huszti. A lila-fehérek legjobb összeállításukban, a szövetkezetiek viszont Hubainét, Schadeknét ,és Medgyesnét sérülés miatt nélkülözve, erősen tartalékosan léptek pályára. A jelenlévők így gyors, sima II. Dózsa győzelmet vártak. Az első két játékrészben remekeltek is a hazaiak és szinte tetszés szerint érték el pontjaikat. Ezután Hazsikné edző, már a MIM elleni rangadóra gondolva, kulcsjátékosai közül Királynét és Schlégl Jutkát egyszerre lecserélte A Bp. Spartacus ezt jól kihasználta. Váltott vezetés után 10:10-ről 13:110-re elhúzott és ekkor már hiába volt a visszacsere, a hazaiak elvesztették a játszmát. Jó: Feketéné, Királyné, ill. Kovács É., Csuka. MM—Közgazdasági Egyetem 3:0 (9, 3, 6). Folyondár utca, V: dr. Tőkészky, Legendás. A minden tekintetben jobb bajnokcsapat könnyedén győzött. Jó: Szalayné, Anker, ill. Szíjjártó. Vasas Izzó —Lehel SC 3:0 (6, 5, 9). Jászberény, V: ifj. Kiss, Dánóczi. Csak időszakonként volt egyenrangú ellenfele a hazai együttes a fővárosi csapatnak. Jó: Torma, Nagyné, Szegediné, ill. Zsidai, Lankus M. Az állás 1. NIM 11 10 1 32: 6 21 2. U. Dózsa 11 10 1 32: 8 21 3. V. Izzó 11 7 4 23:14 18 4. Bp. Spartacus 11 3 8 14:26 14 5. Közgazd. Egy. 11 3 8 12:27 14 6. Lehel SC 11 — 11 1:33 11 A vasárnapi párosítás: NIM—U. Dózsa, Közgazdasági Egyetem — Vizzó, Bp. Spartacus —Lehel SC. A 7 — 14. helyért BSE —BVSC 3:1 (12, —14, 13, 7). Kerepesi út. V: Vaszily, Pados Jó: Takács, Havalda, Schmidt, ill. Budai. Almásfüzitől Timföld SE —MTKVM 3:1 (10, —9, 10, 2). Csömöri út. V: Balázs, Fátyol. Jó: Józsefné, Karsai, Argyelánné Külker SC —Szegedi Spartacus 3:1 (-13, 12, 11, 5). Szeged. V: Bogyó, Szekér. Ideges légkörű mérkőzésen a kevesebbet hibázó fővárosiak megérdemelten nyertek. Jó: Komáromi, Korcsog, ill. Lengyel. TFSE —Székesfehérvári Volán 3:1 (5, —13, 6, 7). Győri út. V: Mészáros, Kalász. Jó: Virág, Kutas, Rudolf, Moduna, ill. Horváth, Fésűs. Az állás 7. BVSC 7 6 1 19: 5 13 8. KÜLKER SC 7 5 2 18: 9 12 9. Almásfüzitő 7 4 3 13:13 11 MTK-VM 7 4 3 13:13 11 11. BSE 6 4 2 14: 8 10 12. TFSE 6 3 3 11:12 9 13. Szeged 7 1 6 8:18 8 14. Szív: Volán 7 — 7 3:21 7 FÉRFIAK A 7 — 14. helyért Székesfehérvári Volán—MALÉV SC 3:0 (18, 6, 11). Székesfehérvár. V: Simai, Schumacher. Színvonalas küzdelemben, meglepő fölénnyel győzött a hazai együttes. Jó: Balogh, Noficzer, Alekker, ill. Oláh. Kecskeméti SC — Zalaegerszegi TE 3:0 (8, 10, 13). Kecskemét. V: Horváth, Papp, a harmadik játszmában a ZTE már 13:8-ra elhúzott de innen is nyerni tudott a hazai gárda. Jó: Demeter, Nagy P., Arany, ill. Bokor, Magyar Z. Szombathelyi Spartacus Styl — MTK-VM 3:0 (13, 7, 3). Szombathely, 300 néző. V: Bodor, Fonyódi. Az első játszmában három alkalommal is hat pont különbséggel vezetett a fővárosi csapat. A játszma elvesztése azonban teljesen letörte őket. Jó: Komáromi, Lenk, Gombos, ill. Szabó. Az állás 7. V. Izzó 7 7 3 21: 6 14 8. KSC 7 5 2 18: 9 12 9. Szfv. Volán 7 4 3 16:10 11 10. ZTE 7 4 3 14:13 11 11. MALÉV 7 4 3 13:15 11 12. Szd. Sport 7 2 5 10:16 9 13. Dunaújv. 7 1 6 9:19 8 14. MTK-VM 7 1 6 5:18 8 SPORTMOZGALOM Ismerkedés A hallgatóság szombaton délelőtt, a Magyar Testnevelési Főiskola dísztermében, igencsak elütött a szokásos képtől. Az említett főiskolán ugyanis többnyire sportos alkatú fiatalemberek képezik a hallgatóságot, most meg középkorú, a sudár, sportos termettel már nemigen büszkélkedhetők üldögéltek a teremben. Természetesen ők sem idegennek, szoros kapcsolatban vannak a főiskolával: szombaton délelőtt ugyanis az első évfolyamosok szüleit látta vendégül a főiskola. Egy hasznosnak ígérkező kezdeményezés immár második összejövetele volt a szombati. — Nem szülői értekezletek ezek — mondta a vendéglátó, a testneveléselméleti tanszék vezetője, dr. Báthori Béla —, hiszen a hallgatók már felnőtt emberek, nyilván sértve éreznék magukat, ha amolyan szokásos szülői értekezleteket hívnánk össze az érdekükben. Ezeknek az összejöveteleknek a legfontosabb feladata a kapcsolattartás. A célunk az, hogy minél jobb szakembereket, testnevelő tanárokat képezzünk, és ezt a szülők hathatós segítsége nélkül nem tudnánk tökéletesen megoldani. Mi tájékoztatjuk a szülőket a főiskolán történtekről, és kíváncsiak vagyunk a véleményükre, a tanácsaikra. A beszélgetés után néhány gyakorlati órára is elvisszük őket. A következő összejövetelen, amely a gólyabál napján lesz, bemutatjuk a szülőknek a tudományos, az elméleti munkát is. Ezután dr. Jakabházy László, az első évfolyam vezető tanára beszámolt az első félév eredményeiről, és büszkén mondhatta, hogy az elsősök a sokéves átlagnál lényegesen eredményesebben zárták a félévet. A mintegy száz hallgató vizsgaátlaga 3,73 volt. Beszélt arról is, hogy a tudományos diákkörökben már most elkezdhetnek foglalkozni a szakdolgozatuk témájával. De nem hallgatta el Jakabházy dr. a hibákat sem. Nem folyik kielégítő KISZ-munka és olyan is előfordult, hogy a vállalt társadalmi munkát dolguk végezetlenül otthagyták a főiskolások, mert nem volt meleg víz a tisztálkodáshoz. Bár — mint mondta — ezek között elsősök nem voltak... Nagy taps fogadta Kiss Jenő tanár hozzászólását, amikor arra kérte a szülőket: segítsék a főiskolának azt a törekvését, hogy a tanulók ne szűküljenek be a szakterületükre, maradjanak nyitottak, fogékonyak, érdeklődők az élet egyéb dolgai iránt is. Az egyik édesanya kérte, amennyiben lehetséges, állítsák vissza ismét a minden második heti szabad szombatot, mert azok a tanulók, akik kétszáz-háromszáz kilométerre laknak, bizony, csak nagyon ritkán tudnak hazautazni. Nos, ez az óraegyeztetések miatt igen nehéznek ígérkezik, biztató választ nem is kapott a szülő. Ugyancsak egyeztetési gondok miatt az iskolákban és óvodákban társadalmi munkában segíteni vágyó főiskolások, nem mindig tudnak érdemi munkát végezni. És természetesen vita alakult ki a „gyerekek” túlzott vagy nem túlzott terheléséről is. Miután a tanárok és a szülők kifogytak a szóból, óralátogatás következett. Először egy sportjátékórára kukkanthattak be, majd gyönyörködhettek „csemetéik” talaj- és szertomnatudásában. A meglepett morajból lehetett érezni, maguk sem hitték volna el, hogy fiaik, lányaik ennyi mindent megtanultak már ebből a sportágból. Végül rövid ideig egy kézilabdaórán vehettek részt a mamák és a papák, közben pedig megnézhették azt a két öltözőt, amelyet a tanulók társadalmi munkában festettek ki. — Elkéredzkedtem a munkahelyemről, több órát vonatoztam — mondta az összejövetel után az egyik szülő. — Nem azért, mintha arra gondoltam volna, hogy olyan helyre jár a fiam, ahol nem törődnek vele, de ez a délelőtt mégis meglepett. Megható szeretettel és gondoskodással törődnek a gyerekeinkkel. Éis azt nyilván ezek után már mondani sem kell, hogy ez az édesapa legközelebb is eljön. Mint ahogy a többiek is. k. t. KÖZLEMÉNY pályázati felhívás A Központi Sportiskola pályázatot hirdet 1202 ksz. igazgatóhelyettesi állású. A kinevezendő igazgatóhelyettes feladata az igazgató felyéresítése, a módszertani osztály vezetése. A pályázó rendelkezzék Testnevelési Főiskolai végzettséggel — testnevelő tanári vagy szakedzői diplomával —, valamint módszertani munka területén 7—10 éves gyakorlattal. A pályázatot — részletes önéletrajzzal — a Központi Sportiskola igazgatóságához kell benyújtani 1977. május hó 5-ig. "Cím: Kö-ion" sportiskola 1443 Budapest, Pf. 130).