Népsport, 1977. május (33. évfolyam, 103-128. szám)

1977-05-01 / 103. szám

2 NÉPSPORT A Népsport, jelenti Majális a Városligetben Szerte az országban, s természetesen a főváros sem kivétel, majálisokkal is köszöntik a munka ünnepét. A Vá­rosligetben szombaton kezdődött az a nagyszabású program, amelynek keretei szinte határtalanok: színielőadás, Ki mit tud, gálaműsor, kabaré, koncert és természetesen a sport is belefér Minket, érthetően ez utóbbi ragadott meg első­sorban: annak a sok-sok száz fiatalnak és kevésbé fiatal­nak a látványa, akik a legkülönbözőbb sportágakban — labdarúgásban, asztaliteniszben, ökölvívásban, sakkban — próbálták ki erejüket, s remélhetően tovább vetélkednek majd vasárnap, sporttal, mozgással is ünnepelve május elsejét. Képünk két ökölvívó-palánta „barátságos” mérkő­zésén készült... ­­ SZÖVETSÉGI ÉLET A Magyar Vitorlás Szövetség az idén több intézkedést hozott a szakmai munka javítása ér­dekében. A közelmúltban jóvá­hagyták a vitorlások követel­ményrendszerét, amely rögzíti a feladatokat a különböző minő­sítési osztályokban. VERSENYEK A szocialista országok nem­zetközi vitorlázórepülő versenyét május 8-tól rendezik meg a len­gyelországi Lesnoban. A ma­gyar színeket képviselő hattagú csapat május 4-én, szerdán uta­zik el a verseny színhelyére. ★ A Ferencváros hagyományos dr. Török Ferenc evezősverse­nye az idén első ízben nem­zetközi lesz. A május 13—14-én megrendezésre kerülő verseny­re eddig a Szovjetunióból, az NDK-ből, Jugoszláviából, Auszt­riából és az NSZK-ból érkezett nevezés. ár A Statisztika Petőfi SC május 2. és 14. között rendezi meg a Statisztikai Hivatal zamárdi üdülőjében az Elekes Dezső or­szágos sakkversenyt. A hazai mestergárda, valamint az után­pótlás legjobbjai számára jó erőfelmérést biztosít a 11 for­dulós svájci rendszerű verseny. A 40 résztvevő 16 sportegyesület tagjaiból kerül ki. Játszik Iván­ka Mária nemzetközi mester is, aki a férfi mesteri cím megszer­zéséért ül asztalhoz. RENDEZVÉNY Pozsonyban rendezi meg a Nemzetközi Teke Szövetség Asz­falt Szekciója május 7—8-án bí­rói szemináriumát, amelyen az automatizálás után bekövetkezett szabálymódosításokról lesz szó. A szemináriumon három nem­zetközi minősítésű magyar já­tékvezető vesz részt: B. "Tóth László, Fülöp Béla és Ujfalvi Gyula. TÖMEGSPORT Vas megyében az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók kö­rében nagy népszerűségnek ör­vend a szocialista brigádok ré­szére kiírt kispályás labdarúgó­­bajnokság. A VASÉP és TANÉP Vállalat külön-külön rendezi meg a vállalati, üzemi bajnoksá­got, míg a többiek együtt al­kotnak egy csoportot. A három csoportgyőztes aztán két fordu­lóban dönti el az első hely sor­sát, és azt, hogy Vas meg kik képviselik az országos baj­nokságon. ár Május 21—22-én Szekszárdon rendezik meg a Dél-dunántúl­ területi középiskolás atlétikai bajnokságot, melyen Baranya, Fejér, Somogy, Pest és Tolna megyék mintegy 400 versenyzője áll rajthoz.★ A Fővárosi Szerelőipari Vál­lalat az idén is megrendezte nép­szerű tömegsportversenyét. Negyven vállalat ezer dolgozó­ja vett részt a vetélkedésben, köztük több,­ hazánkban tanuló dél-amerikai, afrikai és vietna­mi diák. LÉTESÍTMÉNY Gyöngyösön, az 5. számú álta­lános iskola udvarán felavatták a bitumenes pályát, amely az Edzett ifjúságért mozgalom kez­detére készült el. TANFOLYAM Az Edzett ifjúságért mozgalom igényeit figyelembe véve, alap­fokú sportszervezői és verseny­bírói k­ompl­ex tanfolyamot ren­dezett a Gyulai Városi és Járá­si Sportfelügyelőség, a KISZ- bizottságokkal közösen. Az üze­mi és diákfiatalok közül 57-en tettek eredményes vizsgát, mely­ből 39-en városiak, 18-an a já­rás községeiből jöttek. RÁDIÓ, TÉVÉ ! Vasárnap. Rádió. Kossuth­­adó, 18.45. és 22.10: Sporthírek. Totó. Petőfi-adó, 19.33: Sport­hírek. Totó. Televízió. 7.48: Tévétorna. 16.00: Mesterfokú tornászbajnok­ság. Női szerenkénti döntők közvetítése felvételről. 20.00: Totóeredmények. Szlovák tv, 13.30: Prága—Belgrád gyeplabda­mérkőzés. 21.10: Sporthírek. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti. Várható időjárás vasárnap estig. Továbbra is kevés lesz a felhő. Az ország nagy részén napos, szá­raz idő várható. Délután fő­ként a Dunántúlon egy-egy zápor, zi­vatar már kialakul. Az élénk dé­­lies szél időnként megerősödik. A legmagasabb nappali hőmérséklet 23 — 28 fok között. Tovább­ra is rendet, fegyelmet Az MLSZ Játékvezető Bizottsága pénteken az OTSH kis tanácstermében értekezletet tartott az NB,s játékveze­tők számára. Első napirendi pontként Zsolt István, a JB elnöke összefoglalta a tavaszi idény első felének tapasz­talatait. Elismeréssel szólt a játékvezetők fizikai felkészült­ségéről, játék közbeni helyezkedésük nagyfokú javulásáról. Felhívta a figyelmüket arra, hogy a bajnokság hátralévő részében is szigorúan őrködjenek a pályáll rendje, a játék tiszta légkörének megőrzése felett. A JB az utóbbi időben több jelzést kapott — különösen az NB III-ból —, misze­rint nincs mindenütt rendben a pályák biztonsági felszere­lése, néhol pedig kritikán aluliak az állapotok. A JB elnöke ezért utasította a játékvezetőket, hogy a május 7-i és 11-i fordulók után külön írásos feljegyzést készítsenek a pályák állapotáról, a külső körül­ményekről. A felszólalók többsége, a­ játékoscserék körüli zűrzavaros állapotokkal foglalkozott. Valószínű, hogy a jövőben — a rend további megszilárdítása érdekében — a csapatkapitá­nyok jelzik majd a játékvezetőnek a cseréket. XXXIII. 103. ♦ 1977. május. 1 KAJAK-KENU Fiatalodik a­ sportág, de nem tesz tinédzsert uralom Más a szerepünk, mint a hőskorban • Széles utánpótlásbázis vidéken „ Ötéves „kísérleti műhelyt Nagy a nyüzsgés mostanában — a hivatalos tavasz beálltával — a Népsziget környékén, Szá­razföldön és vízen egyaránt. Nehéz megkülönböztetni a hét­köznapot az ünneptől, ha csu­pán a vizet nézzük. Tarkáink az Újpesti-öböl a változatos szí­nű kajakoktól, kenuktól. A szá­razföldön a hajókat szállító te­herautók figyelmeztetnek az ün­nepekre, vagyis azokra a napok­ra, amikor versenyeket rendez­nek. Ünnepnap volt, amikor a mesteredző, Füzesséry Gyulával, a KSI szakágvezetőjével beszél­gettünk a sportiskolásokat fog­lalkoztató kérdésekről. A mes­ter eligazította tanítványait, ők edzeni indultak az eléggé hűvös délutánon. — Tudják, mit kell tenniök — mondta Füzesséry és szobájába tessékelt. — Egyébként is ad­hatunk nekik némi előnyt, mo­torossal hamar utolérjük őket. — A magam részéről kö­szönöm a meghívást, de a vízreszállást halasszuk in­kább máskorra. — Sajnálom, hogy egyedül kell mennem, de megértem. Az idő... — Az bizony! Nem árulja el, hogy itt a tavasz, de megkezdődött a szezon. Mi­lyen gondok foglalkoztatják ilyenkor a KSI kajak-kenu szakosztályát? — Az idénykezdet ma már más fogalmat takar, mint ré­gen — válaszolt a mester. — Nem kezdést jelent, hanem át­állást, mert egész télen edzet­tünk, mindennap. Legfeljebb most azzal bővül a munkánk, hogy a huszonöt legjobb ver­senyzőnk kiköltözött már a szi­getre. Innen járnak iskolába, ha­za csak a hétvégeken mennek, így­ velük már naponta kétszer edzhetünk: reggel és délután. A reggeli és a délutáni foglalko­zás is eléggé intenzív, résztávos­ edzésből áll. Eddig a rossz idő miatt csapathajóban nem lehe­tett edzeni, most már ezt is el­kezdtük. — Hány gyerek jut egy edzőre és milyen a KSI-ben foglalkoztatottak felkészült­sége? — Jelenleg százhetven gyerek­kel foglalkozunk korcsoportos beosztásban. Velem együtt heten vagyunk. Felkai Lászlóné (Gá­los Éva) most végzi a szaked­zőit, Bajczár István is hasonló cipőkben jár. Kormos Zoltán már szakedző. A többiek még csak tervezik a továbbtanulást. Ballai Zoltán, a KSI-ben kezd­te és már itt edző. Jancsó Jó­zsef és Theklesz Tamás tartozik még az edzői karba. Elég jól állunk tehát a szakképzettség te­kintetében, de nem vagyunk túl sokan — A KSI fennállása óta mennyi tehetséget adott a válogatottnak, kik vitték el hírüket a nagyvilágba? — A montreali olimpia leg­eredményesebb versenyzője, Raj­nai Klári tőlünk került a Fe­rencvároshoz. Várhelyi Péter, Herczeg Iván két éve a váltó tagjaként világbajnok lett. Sán­dor Alexandra ebben az évben ment át a Honvédhoz. Rasz­­tóczki János, Benkő Ágnes, Raj­nai Márta és Ballai Zoltán (a jelenlegi edző) neve nemzetkö­zileg ismert a sportág kedvelői­nek körében, szép eredményeket értek el. — Teljesíti-e azt a fel­adatát a KSI, hogy az egész országnak példát mutasson? — Ennek a sportágnak 1963 óta mi teremtettük meg a kor­szerű utánpótlás-nevelés modell­jét. Ma már az országban min­den kiemelt, A- és B-kategóriás szakosztály azokkal a módsze­rekkel dolgozik, mint a KSI. Tantervünket tizenhét egyesü­leti sportiskola használja a szövetség egyetértésével. A tíz­éves kortól a tizennyolc évesig nemcsak tantervet, de tanme­netet is rendelkezésére bocsáj­­tunk mindenkinek, aki igényli. — Most voltak a felvételi vizsgák a KSI-ben? — Igen. Örömmel vettük tu­domásul, hogy sportágunk iránt változatlanul nagy az érdeklő­dés. Százharminc jelentkező volt, közülük körülbelül hetven­nyolcvan gyereket veszünk fel háromhónapos próbaidőre. Hosz­­szabb idő szükséges nálunk ah­hoz, hogy megállapítsuk, kinek megfelelőek a fizikai, pszichikai adottságai. Csak az érhet el jó eredményeket, aki rendkívüli akaraterővel, bátorsággal ren­delkezik. — Bátorság? A kajak­kenu is a bátrak sportjai közé tartozik, mint az ököl­vívás, az ejtőernyőzés, a bú­várúszás? — Bizonyos értelemben igen! A nyílt vízen bármi előfordul­hat, veszélyes helyzetekbe is ke­rülhet bárki egyik pillanatról a másikra. Nem elég csupán, hogy valaki megfelelően tud úszni. Az is lényeges, hogyan találja fel magát! Milyen gyorsan vá­lasztja ki a legjobb megoldást, a­mikor szokatlan körülmények közé kerül. Ez csak a gyakorlat­­ban, a próbaidő alatt derül ki, a felvételi vizsgán nem. — Van most olyan tanuló­ja a KSI-nek, aki esetleg már a moszkvai olimpiára számításba jöhet? — Előre jósolni nagyon kocká­zatos dolog. Jelenleg négy ifjú­sági válogatottunk van. Tehet­ségük alapján, további szorgal­mas, jó munkával versenyben lehetnek a csapatba kerülésért. • — Megnevezné őket? — Nem titok. Dömötör Kati, Tóth István, Csapó Géza és Raj­na András (az egykori újpesti labdarúgó fia) a négy nagyre­ményű fiatal. — Közöttük csak egyetlen lány van. Ez azt jelenti, hogy továbbra is kisebb a válogatási lehetőség a nők között? — A legutóbbi olimpián a nők megfelelően szerepeltek. Az élvonal mögött azonban csak nagyon szűk rétegből válogat­hat a szövetségi kapitány. Min­denesetre nagyon korszerű ed­zésmunkával azokat a fiatal lá­nyokat, akik a felnőtt és az if­júsági keretben edzenek, Moszk­váig fel lehet hozni a nemzet­közi élvonalba. Sándor Alexand­ra példája mutatja, hogy ifjú­sági korú versenyző is lehet a felnőttek méltó ellenfele. A vele kapcsolatos kísérleti munkánk eredményesnek mondható.­­ Az úszóknál is csak lassan indult meg a fiatalí­tási folyamat, mígnem a ti­nédzserek sportja lett. A ka­­­jak-kenu sportban nyilván ilyen arányú fiatalítás el­képzelhetetlen a sportág jel­lege miatt. Elképzelhetőnek tartja azonban, hogy lénye­ges fiatalításra van szükség az önök sportágában is? — Az olimpia tanulságai közé tartozik, hogy a legjobban sze­repelt Szovjetunió és az NDK válogatottjának korátlaga húsz­­huszonkét év között volt. A ma­gyar csapat átlaga huszonhat év volt. Tehát látjuk, hogy az em­lített országok a fiatalítás terén nagyot léptek előre, már tizen­kilenc-húszéves olimpiai bajno­kot is avattak. Figyelembe kell ezt venni, mert a montreali pontszerzők többsége a moszkvai olimpia idejént már harminc­éves lesz. A kajak-kenu sport soha sem lesz olyan, mint az úszás, vagy a torna, hanem a beérett és jó fizikumú lányok és fiúk sportja marad. — Nincsen ellentét a fia­talítás és a „beérettek sport­ja” között? — Egyáltalán! Éppen az elő­zőekben említett példák igazol­ják, hogy tizenkilenc-húszéves korban is lehet valaki „beérett versenyző”. Persze, ehhez új módszerek szükségesek. Ezért változott meg a KSI „profilja” is. A hőskorban elsősorban a mennyiségi és minőségi ered­ményeinkkel ösztönöztük­­ a sportegyesületeket, hogy köves­sék példánkat, vegyék át mód­szereinket. Ma az egész­­ ország­ban azt az utat járják, amelyet vitathatatlanul a KSI taposott ki. Következmény: széles után­pótlásbázis alakult ki, "különö­sen vidéken. A kajak-kenu nem fővároscentrikus, mint számos más sportág. Nálunk a tehetsé­gek zömét már a vidék adja és ez a természetes. Nekünk is megváltozott a fő feladatunk. Nem a mennyiség és minőség növelése a célunk. Úgy dolgo­zunk, mint egy kísérleti mű­helyben. Olyan módszereket kí­sérletezünk­­ ki, amelyeket a többi szakosztály is fel tud hasz­nálni. Ezt az irányt követjük már néhány éve a szövetség tá­mogatásával és reméljük, egyre több sikert érünk el. Befejeztük hosszúra nyúlt be­szélgetésünket. A mester ro­hant motorcsónakjához, ugyan­csak iparkodnia kellett, hogy utolérje tanítványait. Én össze­húztam magamon a tavaszi ka­bátomat, de így is átfújta a szél. Az öbölben rá se hederítettek az időre, a verseny folyt sötéte­désig. Ahogy elnéztem őket, va­lóban az egész országot képvi­selték ezek a fiatal lányok és fiúk. Közben arra gondoltam, hogy mennyi mindenről kell le­­mondaniott ezeknek a fiatalok­nak a siker érdekében. Ám bár­melyiket is kérdeztem,­­ mind­egyik azt mondta: mindent meg­ér egy győzelem öröme.. . Sok és gyakori örömöt, fiúk­­lányok! Bécs István Hogy soha el ne némuljon a tavasz!­ ­ csöpp tengette megadóan Át bújt el a nagy férfi te­­nyérben, de 15 gramm­nyi testében biztosan vadul ka­limpált a kis szíve. Szerettem volna megmondani neki, ne fél­jen, pár pillanat múlva vissza­nyeri szabadságát. Csak addig tartott a fogsága, amíg megmér­ték, feljegyeztek róla néhány adatot és egyik lábára óvatosan kis gyűrűt erősítettek. A Pilisi Állami Parkerdő Gaz­daság táborában tettünk látoga­tást, ott, ahol a vonuló mada­rak megfigyelését, gyűrűzését végzik. Kísérőm, Kálay György, a gazdaság munkatársa és az 1974-ben alakult, azóta rohamo­san fejlődő Magyar Madártani Egyesület főtitkára, így akár gazdasági, akár társadalmi mun­kájáról beszél, az erdőről, an­nak­ kedves lakóiról, a madarak­ról szól. A Szentendrei-szigeten, Kis­oroszi közelében, védett terüle­ten egy kis fenyvesben bújik meg az a néhány sátorból álló tábor, ahol a tavaszi és az őszi vonulás idején fiatal mad­árba­rátok, egyetemisták végeznek szakmai felügyelet mellett meg­figyelő és gyűrűző munkát. Az itt „beoltott” és szakszerűen ki­képzett fiatalok alkotják a ma­dártani egyesület legtevéke­nyebb magját. A szigeti dús lu­cernás rétek, az árterületek fü­zes, bokros ret­ekei kedvelt pi­henőhelyei a Duna folyásit kö­vető vonuló madaraknak. Ide járnak a Pilis erdeiben fészkelő ragadozók is táplálékért. Míg vizsgáltuk a madarak befogását szolgáló, pókhálóvékony hálókat, ritka madár nem került a sze­münk elé, de láttunk magasban keringő, vagy egy-egy magasabb fán pihenő vércsét, ölyvet nem is egyet, sőt még egy héját is. A ragadozó madarak, a bag­lyok világszerte végveszélybe kerültek. Csökken az életterük, az élelemszerző és fészkelő le­hetőségük, pusztítják az embe­rek közvetlenül de a mezei rágcsálók ellen kihelyezett mé­reggel is. (Egy Finnországban gyűrűzött, barna rétihéja nemrégiben került meg Dombó­vár közelében, méregtől pusztult el!) A ragadozó madarak szá­mának alakulásáról világszerte összegyűjtött adatok döbbenete­sek! Belgiumban például a fész­kelő karvalypárok száma 1972-ig 5 év alatt a felére csökkent, 1945-ben még 45 vándorsólyom­fészket találtak, 1975 óta már egyet sem! A kuvikok száma 1950 óta egyharmadára csökkent.­ajnos, Kálay György a­­ hazai állományokról­­ is hasonlóan szomorú híre­ket tud. A Pilisben különös vé­delemben részesítik a legritkább ragadozó madarak fészkelőhe­­lyeit és próbálják — utóbb már társadalmi erők bevonásával is — távoltartani a fészekrablókat. Sajnos, többnyire a rendkívül értékes tojások és fiókák elrab­lói kijátsszák a védők éberségét. Idén fegyveres őrség szervezé­sét határozták el, ez már bevált gyakorlat például az NDK-ban, ahol igen jó eredményeket tud­nak felmutatni, a ragadozó ma­darak védelmében. E szomorú témáról vidámabb­ra váltunk, miközben, elhagyva a szigetet, kocsim — kísérőm engedélyével — az erdészet út­ján egyre mélyebben hatol be a Pilis rengetegébe. Itt is egy tábort látogatunk meg, de ez még üres. Itt van azonban a tavalyi látogatók nyoma mohá­ból, kövekből kirakott úttörő­csapatjel­vények, a szalonnasütő­­helyen kihegyezett és a követ­kező csoportnak rendben ott ha­gyott nyársak jelzik, hogy kis­diákok jártak erre. A kopáron is gyönyörű bü­kk­­fákk és tölgyesek alatt patak csobog A romantikus Schu­­bert-forrás környékén építette ki a parkerdő gazdaság az egyik táborhelyet, ahol a nyá­ron vándortáborozáson részt ve­vő úttörők megpihennek. A gazdaság az úttörő­szövetséggel karöltve 1974 óta szervezi eze­ket a táborozásokat, a siker óriási­. Évente több csoportban, mintegy 800 kisdiák ismerkedik gyalogtúra keretében a Pilis szépségeivel, gazdag, madár- és állatvilágával. . (Elgondolkoztató, hogy eddig csupán egy főváro­si iskolából jelentkeztek erre a túrára, a csoportok zöme az Al­­földéről, a Nyírségből jön!) Öt tábort érintenek, a gazdaság szakemberei segítik őket abban, hogy a túráj­­k élménygazdag és tanulságos is legyen. Az első táborban mindenekelőtt a ma­darak életével,­ szokásaival is­merkednek, az ide kihegyezett madárodúkban sok fajta madár fészkel. Az érdeklődők a túra során vadlesen is részt vehet­nek és egy ásatásnál a régé­szek munkájával ismerkednek. Ilyen gondosan szervezett, szakszerűen vezetett táborok ez­reire lenne szükség! a ma emberében feltámadt JA ugyan a vágy, hogy fel­­keresse a szabad termé­szetet, de az odalátogatók több­ségének nincs meg a természet­­járáshoz a kellő ismerete, nincs szeme a legtöbb szépség felis­merésére nincs érzéke az él­mény megragadásához. Renge­teg a tennivalónk, hogy az er­dőt, a mezőt járó emberekkel megismertessük a természet ki­tárulkozó és rejtett szépségeit, hogy tudomásukra hozzuk, mi­kor hová érdemes kirándulni, hogyan kell ,élni­ az erdőt, ho­gyan kell itt úgy viselkedni, hogy az ember látogatása ne rontsa a harmóniát. Ez kísérőm egyik vesszőpa­ripája. Gyakran vezet túrákat a Pilisben, előadó olyan tanfolya­mokon, melyeken túravezető pedagógusokat, úttörő­ szeleket képeznek. Jó tapasztalatai van­nak, a hallgatók legtöbbjét megragadják a látottak, hallot­tak, érdeklődök, csak úgy zápo­roznak kérdéseik egy-egy elő­adás után. Ők valószínűleg egy­re értőbb, igaz barátai lesznek a természetnek, a vadon élő ál­latoknak, a madaraknak. Élő kapcsolatot teremteni az ember és a természet között, ez korunk parancsa! Nem elég a szabadba csalogatni az embere­ket, a propagandának karöltve kell járnia a felvilágosító, szem­léletű oktató munkával! Az ismeretszerzés, a kapcso­latteremtés egyik nagyszerű esz­köze a madárvédelem. Az, aki városi lakásának erkélyére, ab­lakába etetőt tesz ki, az ínsé­ges téli időszakban éhező ma­daraknak rendszeresen enni ad, aki fészekodút. Hajót helyez el kertjében, az nemcsak segíti kis barátainkat, nemcsak hasznukat látja, de miközben foglalkozik velü­k, figyeli életüket, szoká­saikat, maga is felüdül az él­ménytől és egyre kíváncsibbá válik a természet más titkaira! Ez a kölcsönhatás új vonása a madárvédelemnek. Éppen ezért rendkívül örvendetes, hogy e té­ren javulás tapasztalható mind a közületek, mind az egyének segítő­készség­ében, érdeklődésé­ben. (Ami nem azt jelenti, hogy az eszményit akárcsak meg is közelítenénk!) Egyre több erdőgazdaságban áldoznak a madárvédelemre, az ezzel­­ kapcsolatos kutatásra. A madártani egyesület taglétszáma az alakulás (1974) óta megtízsze­reződött, az 1300 tag többsége fiatal! Egyre-másra alakulnak az egyesület területi csoportjai és itt rendkívül hasznos munkát végeznek. Nő a megfigyelők száma is, közöttük mind több a­­ fiatal. Szegeden és újabban Bu­dapesten is akadtak olyan egye­temisták, akik a madárvédelmet választották szakdolgozatuk té­máiból Erre sem akadt koráb­ban sok példa! Nagy az érdek­lődés mesterséges madárodúk, etetők, télen madáreledel iránt. Ezert a téren a gondok még megoldásra járnak. De az igény jelzi, hogy a kiskerttulajdono­­sok közül sokan kötöttek már barátságot a madarakkal. A Pilist gyalog járó, tábo­ t­­rozó úttörők, a szabad idejükben madárvédelmi, kutató,­ gyűrűző táborokban te­­vékenyk­edő fiatalok, a termé­szet titkai iránt érdeklődő túra­­vezető tanárok, a midá-szerető kertbarátok élesztgetik bennünk a reményt, hogy még időben megtanuljuk óvón­ értőn szeret­ni a természetet és nem köszönt ránk soha a néma tavasz . .. Gondoljuk csak el: már csu­pán három kerecsen sólyompár fészkel a Pilisben és 1970 óta üres az egyetlen parlagi sasfé­szek ... - Pap Kornélia

Next