Népsport, 1977. november (33. évfolyam, 260-284. szám)

1977-11-02 / 260. szám

XXXIII. 260. ♦ 1977. november 2. LABDARÚGÁS CSENDES FORDULÓ, CSENDES SZENZÁCIÓKKAL Csendben, minden különösebb csinnadratta nélkül ért véget a labdarúgó NB II 13. for­dulója. Furcsa ez, hiszen ennek a fordulónak a történetéhez tartozik, hogy a listavezető Vác vereséget szenvedett — három hét után kénytelen-kelletlen elbúcsúzott az első hely­től —, a Budafok elszenvedte első hazai vereségét, s nem utolsósorban: újabb gólcsúcs született, 39-szer rezegtek a hálók! Mégis az érdeklődés ezúttal közel sem volt a megszokott, a legutóbbi 32 200-as néző­szám 23 800-ra csökkent, és a néhány váratlan eredmény ellenére a táblázat sem író­dott át olyan mértékben, mint azt megszoktuk. A tudósításokból kiderül továbbá az is, hogy a játék izgalma, színvonala sem mindenütt ütötte meg a megfelelő mértéket, akadt néhány kifejezetten unalmas, rossz futballt hozó összecsapás. Eldöntésre vár­­ a választ az elkövetkező heteknek kell megadniuk — az a kérdés is, hogy a védelmek fáradtak-e el, vagy a csatárok játszanak végre bátran, eredményesen, gólveszélyesen, hiszen a leg­utóbbi három forduló gólszáma — 30, 34, 39 — mindenképpen a csatárjáték fejlődéséről, javulásáról árulkodik. ÚJABB VÁLTÁS: 3-3-4! A mezőny le­gbátrabb támadó játékot nyújtó együttese már huzamosabb idő óta a Vasas Izzó. Az újpestiek edzője, Kovács József a csatárjáték híve, szinte másra sem buzdítja játékosait, mint szüntelen rohamozásra, bátor kezdeményezésre. Az edzők többségével ellentétben ő a védők tel­jesítményével is csak akkor elégedett, ha adott esetekben bátran elhagyják posztjukat, magára hagyják ellenfelüket, bekapcsolódnak a támadá­sokba, sőt, a befejezésekből is kiveszik részü­ket. Az Izzónál azért még soha senki nem ka­pott feddő szót, büntetést, ha kezdeményezett, ha gólt akart rúgni, ha jobbhátvéd létére például a balszélen bonyolódott cselezésbe ... Vasárnap a BVSC ellen idegenben is mer­tek újítani, az eddigi megszokott 4—2—4-es for­mációt a 3—3—4 váltotta fel, hiszen a vasutasok várható játékával szemben semmi sem indokolta Kovács beállósként való szerepeltetését. Kijöhe­tett Antal és Szűcs mellé a középpályára, irá­nyíthatta, szervezhette csapata játékát. Ezzel a pálya legfontosabb területein döntő létszám­­fölény alakult ki az újpestiek javára, s 45 perc elegendő volt számukra a magabiztos, egyértel­mű győzelem biztosításához ... A BVSC a labdarúgás egyetlen elemében sem tudott megfelelő partnere lenni ellenfelének, az Izzó egy félidőn át tartó remek játékkal olyan előnyre tett szert, hogy a második játékrészt már nyugodtan végigsétálhatta ... Ismét bevált, sikert aratott tehát egy újítás, egy bátor kezdeményezés, egy , az NB II-ben teljesen szokatlan szisztéma kipróbálása. A je­lenlegi első helyezés, a sok adott, a legkeve­sebb (!) kapott gól, a hétről hétre mutatott já­ték ennek a bátorságnak, a következetesen tá­madó szellemű játéknak az eredménye, s annak az edzői elvnek, amely állandó csapat kialakítá­sára tere leszik. Az Izzónál Révész, Szántó, Schuszter, Antal, Szűcs és Varga — azaz 6 (!) játékos — a bajnokság kezdetét jelző sípszó óta megszakítás nélkül játszik, de Sipőcz és Kovács is — cserékkel - - pályára lépett valamennyi ta­lálkozón. Vágvölgyi egyetlen mérkőzést hagyott ki, Kocsis és Valach is játszott 10—10 mérkőzé­sen. Mindez — önmagáért beszél... ISKOLAJÁTÉK BUDAFOKON És milyen furcsa is az élet a labdarúgás vi­lágában: amíg az Izzónál minden rendben, addig Budafokon egyszeriben beborult az ég, csapkod­nak a villámok... Mindezt a Kazincbarcikától elszenvedett kínos vereség idézte elő! „Leisko­láztak bennünket a barcikaiak, akár négy-öt góllal is győzhettek volna .­summázta tömör véleményét Dobesch Gyula, a BMTE edzője. A BMTE évek óta az egyik legütőképesebb NB II -es együttes, különösen otthonában lép pályá­ra nagy esélyesként. Nem is tudott győzni a Promontor utcában „ősidők” óta idegen csapat, a PMSC 2-1-e­s diadala óta nagyon sok víz folyt már le a Dunán... Aztán most jött az újonc Kazincbarcika, s leckét adott a Budafoknak a korszerű, gyors, sokmozgásos, eredményes lab­darúgásból. Éretten, okosan, taktikusan, roppant fegyelmezetten játszottak a vegyészek, a pálya teljes hosszában­ letámadták ellenfelüket, nem engedték területhez jutni, eleve rákényszerítették saját játékukat, s egy idő után úgy festett: ak­kor rúgnak gólt, amikor akarnak. Egyébként is — túl a budafoki győzelmen — figyelemre méltó a Kazincbarcika eddigi teljesít­ménye. Háromszor (!) nyertek már idegenben, de még ott is elismerést vívtak ki kulturált, szí­nes, eleven játékukkal, ahol nem sikerült a pontszerzés. Szentmarján Tibor vezető­edző re­mek kollektívát kovácsolt össze, megtalálta min­denkinek a legmegfelelőbb posztot, s remekül építette be a csapatba a DVTK-ból érkezett Tóthot, Feledit és Koleszárikot, akik az eddigi sikerek fő kovácsai. Ők irányítják a csapatot, s hogy jól, azt az eddigi szereplés, a 6. (!) helye­zés mutatja. Egyébként náluk is megfigyelhető az egységes csapat kialakítására való törekvés. Újonc létükre eddig 15 játékost szerepeltettek. Modhlic, Tóth, Szanyó, Kálmán és Feledi végig­játszotta az 1170 percet, Koleszárik — két cseré­­vel — szintén 13 mérkőzésen jutott szóhoz, Fü­­löp, Fekete, Tamás és Kendi pedig is—11 al­kalommal lépett pályára. „A csapat eddigi sze­replése minden várakozást felülmúlt, teljesen elégedettek vagyunk. Jó úton járunk, örülünk, hogy az ellenfelek is elismernek már bennünket. Egy újonc csapat ennél többet álmában sem kí­vánhat magának...” — mondta Szoboszlai Ár­pád, a sportkör elnöke. Ezzel szemben Budafokon­­ a megoldáson töprengenek... Elfogadhatatlannak tartják ugyanis, hogy a csapat Tóth Kálmán nélkül egy­szerűen képtelen játszani! Sokan elkényelmesed­­tek, s visszaélnek azzal a helyzettel, hogy az edző hetek óta 11 játékosból „válogathat”... Mostani vereségük különösen fájó lehet, hiszen győzelem esetén szorosan felzárkóztak volna az élcsoporthoz, így viszont — 5 helyet zuhanva — a 10. helyre kerültek. Miután a legközelebbi for­dulóban Vácra kell utazniuk, kevés a reményük a közeli felzárkózásra. A LISTAVEZETŐ ELLEN FORDULT A KOCKA A bajnokság során eddig remeklő csapat, a Váci Híradás vasárnap Győrben megbotlott, s ezért máris súlyos árat kellett fizetnie, elbúcsú­zott az első helytől... Annak ellenére, hogy kezdetben semmi sem mutatott vereségre ... A Híradás pillanatok alatt vezetéshez jutott, s a különvonaton a Rába-parti városba érkező mintegy 1500 váci szurkoló olyan diadalordítás­­ban, ünneplésben tört ki, hogy abba talán a tá­voli, pannonhalmi apátság ablakai is belere­megtek ... Aztán­­ hamar torkukra fagyott a kiáltás, hiszen a 20. perctől csak egy csapat volt a pályán — a MÁV DAC! Régen — nem is tud­juk, mikor — írhattuk ezt a nádorvárosi együt­tesről. Bundzsák Dezső csapata hosszú idő óta szinte kizáróla­g a kudarc méregpoharát üríti, örömre, ünneplésre egyáltalán nincs oka. Ki gondolta volna, hogy éppen a listavezető ellen fordul a kocka? A MÁV DAC úgy játszott, aho­gyan „fénykorában”, azaz­­ nagyon régen ... Volt tűz, lendület, elképzelés, akarat a játéká­ban, Gyomor­i igazi karmesterként irányított, a két szélső, Csollány és Cs. Kovács rendre „meg­húzta” a váci védelmet, néha hatan-heten is tá­madták Lukács kapuját. A Vác szinte semmit sem tudott felvonultatni azokból az erényekből, amelyek eddig jellemez­ték, s a mezőny sikercsapatává tették. Játéka szinte kizárólag a kétségbeesett védekezésre korlátozódott, elmaradtak a szellemes kombiná­ciók, nem „futott” úgy a labda, ahogyan azt­ a Váctól már megszoktuk. Végül ugyan csak mi­nimális különbséggel kaptak ki a váciak, de az eredmény ezúttal valóban nem fejezte ki hűen a két együttes közötti — most vasárnapi! — kü­lönbséget. A MÁV DAC-nál sem az a megszokott, amit ezúttal produkált. Otthon még nincs is külö­nösebb baj, de ahogy a csapat kiteszi a lábát Győrből, egymást érik a súlyos vereségek. A vé­dők lassúk, körülményesek, könnyen átjátszha­tók, Gyomoréi mintha a pályán sem lenne, a csatárok a lehető legritkább esetben rúgnak gólt, vagy egyáltalán kapura ... Otthon viszont min­den egészen más. Ugyanazok a játékosok meg­táltosodnak, s olyasmire is képesek, hogy meg­verjék az éllovast.. . 2-17-es idegenbeli gól­­különbségükkel szemben az otthoni 14-8 teljesen egyértelművé teszi az együttes krónikus kétarcú­ságát, amelynek gyors meg nem szüntetése ese­tén a MÁV DAC-ra — időnkénti, esetenkénti bravúrjai ellenére — kellemetlen meglepetések sora vár! ALAKUL AZ ÉLMEZŐNY Ennyi a legutóbbi forduló érdekességkróniká­ja, amelyhez talán annyi tartozik még, hogy a Vác vereségével, az SBTC és a Komló pontosztozko­dásával, valamint a Volán győzelmével kiala­kulóban van a legerősebbnek tűnő élmezőny. Két pont a különbség az első Izzó és a hatodik Vo­lán között! Ismerve ezeknek az együtteseknek a képességeit, felkészültségét, s nem utolsósorban a hátralévő párosításokat, úgy tűnik, ebbe a hatosba már nagyon nehezen férkőzik be bár­melyik más együttes. A­­jelenlegi első négy — Izzó, Vác, Komló, SBTC — a legközelebbi fordulóban egyaránt ott­hon játszik. A botlás bármelyük számára kínos lenne... 6 érdekesség a 1. Szombaton 3 játékos jubi­lált: Váradi 25. alkalommal volt válogatott, Kereki és Pusztai pedig huszadszor. 2. A múltban nyolcszor nyert 6-0-ra válogatottunk, kétszer tétmérkőzésen (1938, VB, Hol­­land-India és 1952, olimpia, Svédország). A dánokat már há­romszor vertük 6-0-ra! 3. Hat gól, hat gólszerző — ritka eset, de már előfordult vá­logatottunk történetében. 1963- ban a Népstadionban a dánok ellen igen sorrendben estek a gólok: Göröcs, Fenyvesi dr., Monostori, Albert, Rákosi, Soly­­mosi. 4. Nagy László legjobb tizen­együnk 40. „cserególját” lőtte — 2 percnyi játék után. Ennél kevesebb időt csak Pusztai (idén Spanyolországban, beállása után első érintéssel) és Vasas (1958, Bukarest, 1 perc után) „csere­gólja” igényeit. 5. Csapatunk jelenlegi két leg­gólképesebb játékosa Nyilasi (24 mérkőzésen 16 él) és Törő­­csik (7 - 6). Pintér és Zom­bori a válogatottban, most lőtte má­sodik gólját.­­ 6. Október 29-én negyedszer játszottak legjobbjaink. Az előz­mények: 1911. Svájc ellen 9-0 (Schlosser 6 góljával!), 1950. Ausztria 4-3 (Puskás 3 gólt szerzett, az utolsót a 90. perc­ben) és 1967. NDK 0-1 (Páncsics első válogatottsága). A mostani 6-0-lal az október 29-i gólmér­leg 19-4! Igazán eredményes őszi nap ... —az— VISSZAVÁGÓK ELŐTT... Kiküldött munkatársunk, Lukás T. Károly jelinti SpIStből: A Hajdúk túl volt magabiztosságában bízhat a DVTK A Dunavarsányban töltött kelle­mes éjszaka után kedden délután szakadó eső, kifejezetten őszies időjárás fogadta a DVTK kül­döttségét a festői Közép-dalmát városban, Splitben. Ez az idő­járás körülbelül meg is felelt a csapat hangulatának. Levert, magába ross­adt az egész társa­ság, a virtusnak, a „csak azért is megmutatom”-nak a szikráját sem látni. Egy sereg negatív előjel­e többen sérültek, a leg­súlyosabban Veréb, akinek a lábujja törött el — ad ugyan némi alapot a hangulatnak, mégis néhány idősebb, rutino­sabb játékosnak és Szabó Géza edzőnek a legkülönbözőbb trükköket kellett bevetnie ah­hoz, hogy némi mosolyt csalo­gass­anak­ az arcokra. A védekezés — 8 ó fatos vereség !! Hiába, manapság egy gól előnnyel kupavisszavágóra utaz­ni — nem leányálom__Külö­nösen akkor nem, ha az ellen­félnek 1-0-ás győzelem is ele­gendő a továbbjutáshoz, s azt már Diósgyőrött, az első mér­kőzésen is bemutatta: gólra szinte mindig képes__ A gólt, a gólokat csak és kizárólag szervezett, körültekintőbb, hig­gadt védekezéssel lehet elke­rülni, de a túlzott biztonságra való törekvés is könnyen meg­bosszulhatja magát. Szabó Gé­za vezető­edzőnek éppen ez okozza a legtöbb problémát. Úgy véli, ha a csapat beáll védekezni, s eleve lemond a támadásvezetésről, akkor súlyos vereséget szenvedhet. Remé­nyünk csak­ akkor lehet, ha a DVTK kibírja az első húsz perc várhatóan mindent el­söprő lendületű Hajdúk táma­dásait. Kulcsszerep jut majd a kö­zéppályásoknak, akiknek ezút­tal nem lesz elegendő, ha az ellenfél csatárait semlegesítik, hanem a labda megszerzése esetén azonnal, bátran maguk­ra kell hagyni őket, védőből igazi középpályássá válni, s szervezni a támadásokat. Az edző arra számít, hogy a Haj­dúk 4—2—4-es formációban ját­szik majd. A söprögető Sala­mon előtt a négy védő — Szán­tó, Oláh, Váradi és Kutasi — feladata lesz majd a négy ju­goszláv csatár őrzése. Surjakra nem állít külön őrzőt az edző, a jugoszláv balszélső semlegesí­tése a jobbhátvéd Szántó fel­adata lesz. Annál nagyobb gon­dot jelent a játékmester, Mu­­zsinics kikapcsolása. Ez a fel­adat a DVTK középső középpá­lyására, Fükőre vagy Tatárra vár. Az összeállításnak egyébként ez az egyetlen nyitott kérdése, hiszen abban mindenki bízik, hogy Veréb mégis vállalja a játékot. Ebben az esetben a DVTK Veréb — Salamon — Szántó, Oláh, Váradi, Kutasi — Magyar, Fükő vagy Tatár, Ke­rekes — Szalai, Fekete összeál­lításban kezdi majd a játékot szerdán délután fél ötkor. Bg&xs kypeessespssf A Hajdúk Split együttese — helyzete tudatában — maga a megtestesült magabiztosság. A jugoszláv lapok biztos tovább­jutóként számolnak a tenger­partiakkal, „formalitásnak” te­kintik a szerdai 90 percet. Ál­lításukat, reményeiket azzal tá­masztják alá, hogy a Hajdúk igazi vérbeli kupacsapat, amely a legritkább esetben mulasztja el a lehetőségek kihasználását, s mindig kétszeres erővel küzd, harcol azért, hogy a csapat ne­vét állandóan számon tartsák a nemzetközi futballtőzsdén. Bíznak fanatikus közönségük­ben. Ez szinte „taktikai ténye­ző” a Hajdúknál, bár természe­tesen jól tudják: a továbbju­táshoz szükséges gólokat Surja­­kéknak kell belőniük: Surjaik­­nak, Zsungulnak és a tartalék­sorból újra elővett Dzsordzse­­vicsnek, aki a helyiek kedven­ce. Ő különösen otthon játszik jól, szinte szárnyak­at ad neki az állandó buzdítás. Az időseb­bek — legutóbbi világbajnoksá­got is megjárt trió: Muzsinics, Peruzovics, Surjak — teljesít­ménye már közel sem ennyire függvénye a hangorkánnak, de az tény és való: a Hajdúk sta­dionjában egészen másképp ját­szanak, mint idegenben. A rendezők egyébként 20000 nézőt várnak. Markovics edző átmeneti gondjait — legutóbbi bajno­ki mérkőzésüket elvesztették — enyhíti, hogy balhátvéd­jére, Juljakra ismét számíthat. A hírek szerint egyébként a Vujkovics, Dzsordzsevics cseré­től eltekintve ugyanazt a csa­patot — Katalinics — Vujko­vics­­, Rozsics, Peruzovics, Bil­­jat — Csop, Muzsinics — Zsun­­gul, Dzsordzsevics, Rukljacs, Surjak — küldi pályára, ame­lyet Diósgyőrben szerepeltetett. Tudjuk, a DVTK-nak kevés az esélye a továbbjutásra. Még­is, ha valamiben, akkor a jugo­­szlávok túlzott magabiztosságá­ban rejlik az a némi rés, ame­lyet esetleg kapuvá lehetne tá­gítani,­­s óriási bravúrral be­jutni Európa legjobb nyolc ku­pagyőztese közé. ■»N­­ kiküldött munkatársunk, Lantos Gábor jelenti Bilbaób­ól. A­z továbbjutást remél (November 1.) Kellemes, há­rom és fél órás repülőút után — a Budapest, Zürich, Bilbao útvonalon — tette le az IL 18-as repülőgépet Legenyei La­jos kapitány, fedélzetén az Új­pesti Dózsa labdarúgóival és szurkolóival. Nem volt a gé­pen Dunai Ede, aki sérülése miatt nem tarthatott a csapat­tal. — Ede térdsérülése nem jött rendbe, ezért Bene került az utazó keretbe — mondta Vár­­hidi Pál vezető­edző. — Nem vagyunk Fortuna kegyeltjei, mert egymás után dőlnek ki játékosaink a sorból. Méghoz­zá védők... Pedig egy ide­genbeli kupamérkőzésen éppen rájuk lenne a legnagyobb szük­ség! Kosár után most Dunai III is... A repülőút végén a bilbaói repülőtéren a spanyol rádió képviselői, valamint a bilbaói újságírók népes hada várta a küldöttséget. Szusza Ferenc, az újpestiek volt sokszoros válogatottja —, aki nem is olyan régen több évig a Betisnél edzőként te­vékenykedett —, jól beszél spa­nyolul — szegődött alkalmi tolmácsnak Várhidi Pál mellé. Záporoztak a kérdések. Várhi­­di megfontoltan válaszolgatott: — Ismerem a Bilbaót, mert egy évvel ezelőtt ugyancsak az UEFA Kupában 1-0-ás ered­mény után 5-0-ra kikaptunk ."... Hogy ez ne következzék be, ar­ra alaposan felkészültünk. Tu­dom, hogy a Bilbao itthon fa­natikus közönsége előtt más já­tékot játszik, mint a Megyeri úton, már csak azért is, hiszen az igen gólerős Dani és Rojo is csatasorba áll... Az újságírók ekkor félbesza­kították, mert bár Dani játéka biztos, Rojo szereplése kétsé­ges. A gólerős balszélső — (egy évvel ezelőtt három gólt szer­zett az Újpesti Dózsa ellen!) — az idén ősszel még nem ját­szott a spanyol bajnokságban. Ugyanakkor azt mondják, hogy Goldo Aguirre edző számít ar­ra, hogy Rojo végre harcképes lesz, és csatasorba áll. Kétsé­ges a válogatott kapus, Iribar szereplése is, hiszen ő még a Megyeri úton megsérült, s az­óta sem lépett pályára. Jelenleg is orvosi kezelés­­alatt áll. Goldo Aguirre viszont azt mondta: — Iribar, Dani és Rojo biz­tos ott lesz a pályán! Ez pedig meghatározza az Új­pesti Dózsa taktikáját, játék­­felfogását, hiszen egy olyan együttes ellen kell felvenni a harcot, amely az első perctől az utolsóig hatalmas lendülettel rohamoz majd. — Nem eshetünk ugyanabba a hibába, mint tavaly — em­lítette Várhidi Pál —, éppen azért, mert felkészültünk arra, hogy Dani és Rojo is játszik, az az elképzelésem, hogy Schu­mann és Kovács külön felada­tot kap, árnyékként kell követ­niük a rájuk kiosztott embert. Elképzelésem szerint 4—3—3-as formációban játszunk majd, de ha a játék úgy kívánja, 1—4— 2—3-as szisztémára­­ váltunk. Ez azt jelentené, hogy Sarlós söp­­röget, előtte Viczkő, Schumann, Kovács, Tóth J. helyezkedik, a középpályán Nagy és Tóth András mellett hátravontan Fa­zekas játszik, elöl pedig Feke­te és Töröcsik marad. Ez nem jelenti­ azt, hogy lemondunk, a támadásról, hiszen nagy hiba lenne az, ha beállnánk véde­kezni. Mindenesetre a kapunk megóvását tartjuk szem előtt, és a megszerzett labdák birto­kában ellentámadásokkal kísér­letezünk . .. Biztos vagyok ab­ban, hogy Töröcsik — aki gól­jaival tetette már névjegyét Európában — kettős fedezékben jájtszik majd, ezért Feketére vár az a feladat, hogy veszé­lyes legyen a kapura. Nagynak és Fazekasnak pedig a máso­dik hullámban kell felzárkóz­nia, akárcsak Tóthnak. Ha minden igaz akkor így fest majd a két csapat össze­állítása: V. Dózsa: Tóth Z. — Viczkó, Sarlós, Kovács, Tóth J. — Schu­mann, Nagy, Tóth A. — Fa­zekas, Töröcsik, Fekete. Atletico Bilbao: Iribar — La­­sa, Goicoeche, Alesanco, Ast­­ra­in — Irrureta, Vilar. Churru­­ca — Dani, Carlos, Rojo. Az is előfordulhat, hogy a spanyolok edzője különböző taktikai megoldások miatt Ti­­raput, vagy esetleg Amorror­­tut is szerepelteti... Szusza Ferenc, a spanyol labdarúgás alapos ismerője, így fogalmazott: a­ Dózsára nagyon nehéz 90 perc vár, de nem reménytelen a helyzet. Ha tanultak az elmúlt év kupa­­tapasztalataiból, akkor sikerrel vehetik ezt az akadályt. A lila-fehérek egyébként a repülőút után azonnal szállo­dájukba siettek, az ebédet kö­vetően kétórás csendes pihenő következett, majd az esti órák­ban — a mérkőzés időpontjában — edzést tartottak. A pálya talaját nagyon jónak tartották és fogadkoznak, hogy helytállnak majd a zöld gye­pei. NÉPSPORT 3

Next