Népsport, 1977. november (33. évfolyam, 260-284. szám)
1977-11-02 / 260. szám
XXXIII. 260. ♦ 1977. november 2. LABDARÚGÁS CSENDES FORDULÓ, CSENDES SZENZÁCIÓKKAL Csendben, minden különösebb csinnadratta nélkül ért véget a labdarúgó NB II 13. fordulója. Furcsa ez, hiszen ennek a fordulónak a történetéhez tartozik, hogy a listavezető Vác vereséget szenvedett — három hét után kénytelen-kelletlen elbúcsúzott az első helytől —, a Budafok elszenvedte első hazai vereségét, s nem utolsósorban: újabb gólcsúcs született, 39-szer rezegtek a hálók! Mégis az érdeklődés ezúttal közel sem volt a megszokott, a legutóbbi 32 200-as nézőszám 23 800-ra csökkent, és a néhány váratlan eredmény ellenére a táblázat sem íródott át olyan mértékben, mint azt megszoktuk. A tudósításokból kiderül továbbá az is, hogy a játék izgalma, színvonala sem mindenütt ütötte meg a megfelelő mértéket, akadt néhány kifejezetten unalmas, rossz futballt hozó összecsapás. Eldöntésre vár a választ az elkövetkező heteknek kell megadniuk — az a kérdés is, hogy a védelmek fáradtak-e el, vagy a csatárok játszanak végre bátran, eredményesen, gólveszélyesen, hiszen a legutóbbi három forduló gólszáma — 30, 34, 39 — mindenképpen a csatárjáték fejlődéséről, javulásáról árulkodik. ÚJABB VÁLTÁS: 3-3-4! A mezőny legbátrabb támadó játékot nyújtó együttese már huzamosabb idő óta a Vasas Izzó. Az újpestiek edzője, Kovács József a csatárjáték híve, szinte másra sem buzdítja játékosait, mint szüntelen rohamozásra, bátor kezdeményezésre. Az edzők többségével ellentétben ő a védők teljesítményével is csak akkor elégedett, ha adott esetekben bátran elhagyják posztjukat, magára hagyják ellenfelüket, bekapcsolódnak a támadásokba, sőt, a befejezésekből is kiveszik részüket. Az Izzónál azért még soha senki nem kapott feddő szót, büntetést, ha kezdeményezett, ha gólt akart rúgni, ha jobbhátvéd létére például a balszélen bonyolódott cselezésbe ... Vasárnap a BVSC ellen idegenben is mertek újítani, az eddigi megszokott 4—2—4-es formációt a 3—3—4 váltotta fel, hiszen a vasutasok várható játékával szemben semmi sem indokolta Kovács beállósként való szerepeltetését. Kijöhetett Antal és Szűcs mellé a középpályára, irányíthatta, szervezhette csapata játékát. Ezzel a pálya legfontosabb területein döntő létszámfölény alakult ki az újpestiek javára, s 45 perc elegendő volt számukra a magabiztos, egyértelmű győzelem biztosításához ... A BVSC a labdarúgás egyetlen elemében sem tudott megfelelő partnere lenni ellenfelének, az Izzó egy félidőn át tartó remek játékkal olyan előnyre tett szert, hogy a második játékrészt már nyugodtan végigsétálhatta ... Ismét bevált, sikert aratott tehát egy újítás, egy bátor kezdeményezés, egy , az NB II-ben teljesen szokatlan szisztéma kipróbálása. A jelenlegi első helyezés, a sok adott, a legkevesebb (!) kapott gól, a hétről hétre mutatott játék ennek a bátorságnak, a következetesen támadó szellemű játéknak az eredménye, s annak az edzői elvnek, amely állandó csapat kialakítására tere leszik. Az Izzónál Révész, Szántó, Schuszter, Antal, Szűcs és Varga — azaz 6 (!) játékos — a bajnokság kezdetét jelző sípszó óta megszakítás nélkül játszik, de Sipőcz és Kovács is — cserékkel - - pályára lépett valamennyi találkozón. Vágvölgyi egyetlen mérkőzést hagyott ki, Kocsis és Valach is játszott 10—10 mérkőzésen. Mindez — önmagáért beszél... ISKOLAJÁTÉK BUDAFOKON És milyen furcsa is az élet a labdarúgás világában: amíg az Izzónál minden rendben, addig Budafokon egyszeriben beborult az ég, csapkodnak a villámok... Mindezt a Kazincbarcikától elszenvedett kínos vereség idézte elő! „Leiskoláztak bennünket a barcikaiak, akár négy-öt góllal is győzhettek volna .summázta tömör véleményét Dobesch Gyula, a BMTE edzője. A BMTE évek óta az egyik legütőképesebb NB II -es együttes, különösen otthonában lép pályára nagy esélyesként. Nem is tudott győzni a Promontor utcában „ősidők” óta idegen csapat, a PMSC 2-1-es diadala óta nagyon sok víz folyt már le a Dunán... Aztán most jött az újonc Kazincbarcika, s leckét adott a Budafoknak a korszerű, gyors, sokmozgásos, eredményes labdarúgásból. Éretten, okosan, taktikusan, roppant fegyelmezetten játszottak a vegyészek, a pálya teljes hosszában letámadták ellenfelüket, nem engedték területhez jutni, eleve rákényszerítették saját játékukat, s egy idő után úgy festett: akkor rúgnak gólt, amikor akarnak. Egyébként is — túl a budafoki győzelmen — figyelemre méltó a Kazincbarcika eddigi teljesítménye. Háromszor (!) nyertek már idegenben, de még ott is elismerést vívtak ki kulturált, színes, eleven játékukkal, ahol nem sikerült a pontszerzés. Szentmarján Tibor vezetőedző remek kollektívát kovácsolt össze, megtalálta mindenkinek a legmegfelelőbb posztot, s remekül építette be a csapatba a DVTK-ból érkezett Tóthot, Feledit és Koleszárikot, akik az eddigi sikerek fő kovácsai. Ők irányítják a csapatot, s hogy jól, azt az eddigi szereplés, a 6. (!) helyezés mutatja. Egyébként náluk is megfigyelhető az egységes csapat kialakítására való törekvés. Újonc létükre eddig 15 játékost szerepeltettek. Modhlic, Tóth, Szanyó, Kálmán és Feledi végigjátszotta az 1170 percet, Koleszárik — két cserével — szintén 13 mérkőzésen jutott szóhoz, Fülöp, Fekete, Tamás és Kendi pedig is—11 alkalommal lépett pályára. „A csapat eddigi szereplése minden várakozást felülmúlt, teljesen elégedettek vagyunk. Jó úton járunk, örülünk, hogy az ellenfelek is elismernek már bennünket. Egy újonc csapat ennél többet álmában sem kívánhat magának...” — mondta Szoboszlai Árpád, a sportkör elnöke. Ezzel szemben Budafokon a megoldáson töprengenek... Elfogadhatatlannak tartják ugyanis, hogy a csapat Tóth Kálmán nélkül egyszerűen képtelen játszani! Sokan elkényelmesedtek, s visszaélnek azzal a helyzettel, hogy az edző hetek óta 11 játékosból „válogathat”... Mostani vereségük különösen fájó lehet, hiszen győzelem esetén szorosan felzárkóztak volna az élcsoporthoz, így viszont — 5 helyet zuhanva — a 10. helyre kerültek. Miután a legközelebbi fordulóban Vácra kell utazniuk, kevés a reményük a közeli felzárkózásra. A LISTAVEZETŐ ELLEN FORDULT A KOCKA A bajnokság során eddig remeklő csapat, a Váci Híradás vasárnap Győrben megbotlott, s ezért máris súlyos árat kellett fizetnie, elbúcsúzott az első helytől... Annak ellenére, hogy kezdetben semmi sem mutatott vereségre ... A Híradás pillanatok alatt vezetéshez jutott, s a különvonaton a Rába-parti városba érkező mintegy 1500 váci szurkoló olyan diadalordításban, ünneplésben tört ki, hogy abba talán a távoli, pannonhalmi apátság ablakai is beleremegtek ... Aztán hamar torkukra fagyott a kiáltás, hiszen a 20. perctől csak egy csapat volt a pályán — a MÁV DAC! Régen — nem is tudjuk, mikor — írhattuk ezt a nádorvárosi együttesről. Bundzsák Dezső csapata hosszú idő óta szinte kizárólag a kudarc méregpoharát üríti, örömre, ünneplésre egyáltalán nincs oka. Ki gondolta volna, hogy éppen a listavezető ellen fordul a kocka? A MÁV DAC úgy játszott, ahogyan „fénykorában”, azaz nagyon régen ... Volt tűz, lendület, elképzelés, akarat a játékában, Gyomori igazi karmesterként irányított, a két szélső, Csollány és Cs. Kovács rendre „meghúzta” a váci védelmet, néha hatan-heten is támadták Lukács kapuját. A Vác szinte semmit sem tudott felvonultatni azokból az erényekből, amelyek eddig jellemezték, s a mezőny sikercsapatává tették. Játéka szinte kizárólag a kétségbeesett védekezésre korlátozódott, elmaradtak a szellemes kombinációk, nem „futott” úgy a labda, ahogyan azt a Váctól már megszoktuk. Végül ugyan csak minimális különbséggel kaptak ki a váciak, de az eredmény ezúttal valóban nem fejezte ki hűen a két együttes közötti — most vasárnapi! — különbséget. A MÁV DAC-nál sem az a megszokott, amit ezúttal produkált. Otthon még nincs is különösebb baj, de ahogy a csapat kiteszi a lábát Győrből, egymást érik a súlyos vereségek. A védők lassúk, körülményesek, könnyen átjátszhatók, Gyomoréi mintha a pályán sem lenne, a csatárok a lehető legritkább esetben rúgnak gólt, vagy egyáltalán kapura ... Otthon viszont minden egészen más. Ugyanazok a játékosok megtáltosodnak, s olyasmire is képesek, hogy megverjék az éllovast.. . 2-17-es idegenbeli gólkülönbségükkel szemben az otthoni 14-8 teljesen egyértelművé teszi az együttes krónikus kétarcúságát, amelynek gyors meg nem szüntetése esetén a MÁV DAC-ra — időnkénti, esetenkénti bravúrjai ellenére — kellemetlen meglepetések sora vár! ALAKUL AZ ÉLMEZŐNY Ennyi a legutóbbi forduló érdekességkrónikája, amelyhez talán annyi tartozik még, hogy a Vác vereségével, az SBTC és a Komló pontosztozkodásával, valamint a Volán győzelmével kialakulóban van a legerősebbnek tűnő élmezőny. Két pont a különbség az első Izzó és a hatodik Volán között! Ismerve ezeknek az együtteseknek a képességeit, felkészültségét, s nem utolsósorban a hátralévő párosításokat, úgy tűnik, ebbe a hatosba már nagyon nehezen férkőzik be bármelyik más együttes. Ajelenlegi első négy — Izzó, Vác, Komló, SBTC — a legközelebbi fordulóban egyaránt otthon játszik. A botlás bármelyük számára kínos lenne... 6 érdekesség a 1. Szombaton 3 játékos jubilált: Váradi 25. alkalommal volt válogatott, Kereki és Pusztai pedig huszadszor. 2. A múltban nyolcszor nyert 6-0-ra válogatottunk, kétszer tétmérkőzésen (1938, VB, Holland-India és 1952, olimpia, Svédország). A dánokat már háromszor vertük 6-0-ra! 3. Hat gól, hat gólszerző — ritka eset, de már előfordult válogatottunk történetében. 1963- ban a Népstadionban a dánok ellen igen sorrendben estek a gólok: Göröcs, Fenyvesi dr., Monostori, Albert, Rákosi, Solymosi. 4. Nagy László legjobb tizenegyünk 40. „cserególját” lőtte — 2 percnyi játék után. Ennél kevesebb időt csak Pusztai (idén Spanyolországban, beállása után első érintéssel) és Vasas (1958, Bukarest, 1 perc után) „cserególja” igényeit. 5. Csapatunk jelenlegi két leggólképesebb játékosa Nyilasi (24 mérkőzésen 16 él) és Törőcsik (7 - 6). Pintér és Zombori a válogatottban, most lőtte második gólját. 6. Október 29-én negyedszer játszottak legjobbjaink. Az előzmények: 1911. Svájc ellen 9-0 (Schlosser 6 góljával!), 1950. Ausztria 4-3 (Puskás 3 gólt szerzett, az utolsót a 90. percben) és 1967. NDK 0-1 (Páncsics első válogatottsága). A mostani 6-0-lal az október 29-i gólmérleg 19-4! Igazán eredményes őszi nap ... —az— VISSZAVÁGÓK ELŐTT... Kiküldött munkatársunk, Lukás T. Károly jelinti SpIStből: A Hajdúk túl volt magabiztosságában bízhat a DVTK A Dunavarsányban töltött kellemes éjszaka után kedden délután szakadó eső, kifejezetten őszies időjárás fogadta a DVTK küldöttségét a festői Közép-dalmát városban, Splitben. Ez az időjárás körülbelül meg is felelt a csapat hangulatának. Levert, magába rossadt az egész társaság, a virtusnak, a „csak azért is megmutatom”-nak a szikráját sem látni. Egy sereg negatív előjele többen sérültek, a legsúlyosabban Veréb, akinek a lábujja törött el — ad ugyan némi alapot a hangulatnak, mégis néhány idősebb, rutinosabb játékosnak és Szabó Géza edzőnek a legkülönbözőbb trükköket kellett bevetnie ahhoz, hogy némi mosolyt csalogassanak az arcokra. A védekezés — 8 ó fatos vereség !! Hiába, manapság egy gól előnnyel kupavisszavágóra utazni — nem leányálom__Különösen akkor nem, ha az ellenfélnek 1-0-ás győzelem is elegendő a továbbjutáshoz, s azt már Diósgyőrött, az első mérkőzésen is bemutatta: gólra szinte mindig képes__ A gólt, a gólokat csak és kizárólag szervezett, körültekintőbb, higgadt védekezéssel lehet elkerülni, de a túlzott biztonságra való törekvés is könnyen megbosszulhatja magát. Szabó Géza vezetőedzőnek éppen ez okozza a legtöbb problémát. Úgy véli, ha a csapat beáll védekezni, s eleve lemond a támadásvezetésről, akkor súlyos vereséget szenvedhet. Reményünk csak akkor lehet, ha a DVTK kibírja az első húsz perc várhatóan mindent elsöprő lendületű Hajdúk támadásait. Kulcsszerep jut majd a középpályásoknak, akiknek ezúttal nem lesz elegendő, ha az ellenfél csatárait semlegesítik, hanem a labda megszerzése esetén azonnal, bátran magukra kell hagyni őket, védőből igazi középpályássá válni, s szervezni a támadásokat. Az edző arra számít, hogy a Hajdúk 4—2—4-es formációban játszik majd. A söprögető Salamon előtt a négy védő — Szántó, Oláh, Váradi és Kutasi — feladata lesz majd a négy jugoszláv csatár őrzése. Surjakra nem állít külön őrzőt az edző, a jugoszláv balszélső semlegesítése a jobbhátvéd Szántó feladata lesz. Annál nagyobb gondot jelent a játékmester, Muzsinics kikapcsolása. Ez a feladat a DVTK középső középpályására, Fükőre vagy Tatárra vár. Az összeállításnak egyébként ez az egyetlen nyitott kérdése, hiszen abban mindenki bízik, hogy Veréb mégis vállalja a játékot. Ebben az esetben a DVTK Veréb — Salamon — Szántó, Oláh, Váradi, Kutasi — Magyar, Fükő vagy Tatár, Kerekes — Szalai, Fekete összeállításban kezdi majd a játékot szerdán délután fél ötkor. Bg&xs kypeessespssf A Hajdúk Split együttese — helyzete tudatában — maga a megtestesült magabiztosság. A jugoszláv lapok biztos továbbjutóként számolnak a tengerpartiakkal, „formalitásnak” tekintik a szerdai 90 percet. Állításukat, reményeiket azzal támasztják alá, hogy a Hajdúk igazi vérbeli kupacsapat, amely a legritkább esetben mulasztja el a lehetőségek kihasználását, s mindig kétszeres erővel küzd, harcol azért, hogy a csapat nevét állandóan számon tartsák a nemzetközi futballtőzsdén. Bíznak fanatikus közönségükben. Ez szinte „taktikai tényező” a Hajdúknál, bár természetesen jól tudják: a továbbjutáshoz szükséges gólokat Surjakéknak kell belőniük: Surjaiknak, Zsungulnak és a tartaléksorból újra elővett Dzsordzsevicsnek, aki a helyiek kedvence. Ő különösen otthon játszik jól, szinte szárnyakat ad neki az állandó buzdítás. Az idősebbek — legutóbbi világbajnokságot is megjárt trió: Muzsinics, Peruzovics, Surjak — teljesítménye már közel sem ennyire függvénye a hangorkánnak, de az tény és való: a Hajdúk stadionjában egészen másképp játszanak, mint idegenben. A rendezők egyébként 20000 nézőt várnak. Markovics edző átmeneti gondjait — legutóbbi bajnoki mérkőzésüket elvesztették — enyhíti, hogy balhátvédjére, Juljakra ismét számíthat. A hírek szerint egyébként a Vujkovics, Dzsordzsevics cserétől eltekintve ugyanazt a csapatot — Katalinics — Vujkovics, Rozsics, Peruzovics, Biljat — Csop, Muzsinics — Zsungul, Dzsordzsevics, Rukljacs, Surjak — küldi pályára, amelyet Diósgyőrben szerepeltetett. Tudjuk, a DVTK-nak kevés az esélye a továbbjutásra. Mégis, ha valamiben, akkor a jugoszlávok túlzott magabiztosságában rejlik az a némi rés, amelyet esetleg kapuvá lehetne tágítani,s óriási bravúrral bejutni Európa legjobb nyolc kupagyőztese közé. ■»N kiküldött munkatársunk, Lantos Gábor jelenti Bilbaóból. Az továbbjutást remél (November 1.) Kellemes, három és fél órás repülőút után — a Budapest, Zürich, Bilbao útvonalon — tette le az IL 18-as repülőgépet Legenyei Lajos kapitány, fedélzetén az Újpesti Dózsa labdarúgóival és szurkolóival. Nem volt a gépen Dunai Ede, aki sérülése miatt nem tarthatott a csapattal. — Ede térdsérülése nem jött rendbe, ezért Bene került az utazó keretbe — mondta Várhidi Pál vezetőedző. — Nem vagyunk Fortuna kegyeltjei, mert egymás után dőlnek ki játékosaink a sorból. Méghozzá védők... Pedig egy idegenbeli kupamérkőzésen éppen rájuk lenne a legnagyobb szükség! Kosár után most Dunai III is... A repülőút végén a bilbaói repülőtéren a spanyol rádió képviselői, valamint a bilbaói újságírók népes hada várta a küldöttséget. Szusza Ferenc, az újpestiek volt sokszoros válogatottja —, aki nem is olyan régen több évig a Betisnél edzőként tevékenykedett —, jól beszél spanyolul — szegődött alkalmi tolmácsnak Várhidi Pál mellé. Záporoztak a kérdések. Várhidi megfontoltan válaszolgatott: — Ismerem a Bilbaót, mert egy évvel ezelőtt ugyancsak az UEFA Kupában 1-0-ás eredmény után 5-0-ra kikaptunk ."... Hogy ez ne következzék be, arra alaposan felkészültünk. Tudom, hogy a Bilbao itthon fanatikus közönsége előtt más játékot játszik, mint a Megyeri úton, már csak azért is, hiszen az igen gólerős Dani és Rojo is csatasorba áll... Az újságírók ekkor félbeszakították, mert bár Dani játéka biztos, Rojo szereplése kétséges. A gólerős balszélső — (egy évvel ezelőtt három gólt szerzett az Újpesti Dózsa ellen!) — az idén ősszel még nem játszott a spanyol bajnokságban. Ugyanakkor azt mondják, hogy Goldo Aguirre edző számít arra, hogy Rojo végre harcképes lesz, és csatasorba áll. Kétséges a válogatott kapus, Iribar szereplése is, hiszen ő még a Megyeri úton megsérült, s azóta sem lépett pályára. Jelenleg is orvosi kezelésalatt áll. Goldo Aguirre viszont azt mondta: — Iribar, Dani és Rojo biztos ott lesz a pályán! Ez pedig meghatározza az Újpesti Dózsa taktikáját, játékfelfogását, hiszen egy olyan együttes ellen kell felvenni a harcot, amely az első perctől az utolsóig hatalmas lendülettel rohamoz majd. — Nem eshetünk ugyanabba a hibába, mint tavaly — említette Várhidi Pál —, éppen azért, mert felkészültünk arra, hogy Dani és Rojo is játszik, az az elképzelésem, hogy Schumann és Kovács külön feladatot kap, árnyékként kell követniük a rájuk kiosztott embert. Elképzelésem szerint 4—3—3-as formációban játszunk majd, de ha a játék úgy kívánja, 1—4— 2—3-as szisztémára váltunk. Ez azt jelentené, hogy Sarlós söpröget, előtte Viczkő, Schumann, Kovács, Tóth J. helyezkedik, a középpályán Nagy és Tóth András mellett hátravontan Fazekas játszik, elöl pedig Fekete és Töröcsik marad. Ez nem jelenti azt, hogy lemondunk, a támadásról, hiszen nagy hiba lenne az, ha beállnánk védekezni. Mindenesetre a kapunk megóvását tartjuk szem előtt, és a megszerzett labdák birtokában ellentámadásokkal kísérletezünk . .. Biztos vagyok abban, hogy Töröcsik — aki góljaival tetette már névjegyét Európában — kettős fedezékben jájtszik majd, ezért Feketére vár az a feladat, hogy veszélyes legyen a kapura. Nagynak és Fazekasnak pedig a második hullámban kell felzárkóznia, akárcsak Tóthnak. Ha minden igaz akkor így fest majd a két csapat összeállítása: V. Dózsa: Tóth Z. — Viczkó, Sarlós, Kovács, Tóth J. — Schumann, Nagy, Tóth A. — Fazekas, Töröcsik, Fekete. Atletico Bilbao: Iribar — Lasa, Goicoeche, Alesanco, Astrain — Irrureta, Vilar. Churruca — Dani, Carlos, Rojo. Az is előfordulhat, hogy a spanyolok edzője különböző taktikai megoldások miatt Tiraput, vagy esetleg Amorrortut is szerepelteti... Szusza Ferenc, a spanyol labdarúgás alapos ismerője, így fogalmazott: a Dózsára nagyon nehéz 90 perc vár, de nem reménytelen a helyzet. Ha tanultak az elmúlt év kupatapasztalataiból, akkor sikerrel vehetik ezt az akadályt. A lila-fehérek egyébként a repülőút után azonnal szállodájukba siettek, az ebédet követően kétórás csendes pihenő következett, majd az esti órákban — a mérkőzés időpontjában — edzést tartottak. A pálya talaját nagyon jónak tartották és fogadkoznak, hogy helytállnak majd a zöld gyepei. NÉPSPORT 3