Népsport, 1978. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1978-03-15 / 62. szám

Népsport AZ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTHIVATAL LAPJA SZERDA, 1978. MÁRCIUS 15. • 1ja 1 forint • XXXIV. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM. Kiküldött munkatársunk, Hámori Tibor jelenti Duisburgból: A.. aranyéremért hűsíthetnek csapataink (Március 14.) ÚJABB CSERE. Elérkeztünk a XI. asztalitenisz Európa-bajnok­­ság elődöntőihez! Ez a többes­szám egyben azt is kifejezi: kedden mindkét válogatottunk a döntőbe jutásért mérkőzhetett... Mindenekelőtt azonban azt sze­retném elmondani, mi történt az elmúlt két napon. Különö­sebb izgalmakról — legalábbis „magyar résiről” — nem tudok beszámolni, tegyük hozzá: sze­rencsére. Női együttesünk egé­szen a hétfő déli, svédeik elle­ni találkozóig veszélyesen, elekt­romossággal telítve játszott. Hellmanék ugyan váratlanul „kikapcsolták az áramot”, de aztán az angolok a rend sorsdön­tő — mégis nyugodt légkörben zajló — egyórás csata után si­került ismét a fényre kerülni. A magyar—angol összecsapás tétjét növelte, hogy az általunk korábban simán legyőzött cseh­szlovákok­ mellett e mérkőzés győztese biztosította magának a jogot, hogy kedden a döntőbe jutásért mérkőzzön. Bérczik Zoltán, nem kis meglepetésre, újra változtatott az összeállítá­son. Mint már beszámoltam ró­la, a csehszlovákok ellen is volt egy „húzása”: az egyesben Kis­házit és Szabót szerepeltette. Most Kisházi mellé az eddig gyengébben játszó Magost ál­lította a csapatba. Akárcsak a másik, ez a húzása is fényesen bejött! Magos olyan imponáló támadójátékkal győzte le az Eur­ópa-ba­j­noki címet védő Hammersleyt, hogy mindenki csak gratulálni tudott. Magos­nak is, az edzőnek is ... A pá­rosra az angolok teljesen el­készültek, persze, az igazsághoz tartozik, hogy korábban a cseh­­szlovákok ellen 2:2 után, Knight a megnyert első játszma után a másodikban 8:1-re vezetett Dubinová ellen... NÉGYEN — NÉGYEN. Szó­­­­val a B-csoportból Magyaror­szág és Csehszlovákia, az A-ból pedig Románia és a­ Szovjet­unió jutott az elődöntőbe. És a férfiaknál? Hétfőn a délelőtti programból a Franciaország— Jugoszlávia összecsapás tartotta legtovább. Négy és félórás küz­delemben a franciák 5:4-re­­ győztek, s ezzel a csoportban — a magyarokhoz hasonlóan —­­ megőrizték veretlenségüket. Már ekkor eldőlt, hogy — függetle­nül a magyar—francia találkozó­tól — ez a két együttes jut az elődöntőbe. A csoportelsőségért vívott mérkőzés is csak addig tartogatott izgalmakat, ameddig a franciák összeállítása ismert­té nem vált. Secretin ugyanis mindössze egy­­ mérkőzést ját­szott, s a csapatban mellette két tartalék szerepelt , így a magyar győzelemhez egyetlen pillanatig sem férhetett kétség. Jóval nagyobb volt a harc a másik csoportban, ezt a mieink már a szó szoros értelmében „páholyból” nézhették. A szov­jetek — főként a fiatal Solo­­pov remekelt — 5:0-ra verték a hatszoros Európa-bajnok své­deket, aztán viszont 5:2-re ki­ (Folytatás a 2. oldalon) Magosnak oroszlánrésze volt női együttesünk elődöntőbe jutásában A forduló rangadóin: Bp. Honvéd—MTK-VM NAGY VÁRAKOZÁS ELŐZI MEG A KISPESTI MÉRKŐZÉST • HÁROM TA­LÁLKOZÓ LESZ A FŐVÁROSBAN, HAT VIDÉKEN • FAZEKAS ÚJRA JÁT­SZIK, SCHUMANN ÉS SARLÓS KIMARAD • A VASASBAN MÜLLER ÉS KOVÁCS SÉRÜLT • VÁLTOZIK A MÁV ELŐRE, A ZTE, A CSEPEL, A VI­DEOTON, A BÉKÉSCSABA, A SZEOL, A DUNAÚJVÁROS ÉS A TATABÁNYA ÖSSZEÁLLÍTÁSA • KONTHA KÁROLY TIPPJEI.­­ (Beharangozónk a labdarúgó NB I 27. fordulójára a 3. oldalon.) Kedden délelőtt a Honvéd edzésén jártunk. A foglalkozás egy részében egymás ellen játszottak a keret tagjai, a képen (balról) Gujdár, Varga I, Kocsis, Varga I és Pál (Apostol Péter felv.) Regőczy és Sallai az ottawai VB-ről A televízió jóvoltából vé­gigizgulhattuk, végigélvezhet­tük az 1978. évi műkorcso­lyázó- és jégtánc-világbaj­nokságot, amelyen a magyar Regőczy Krisztina, Sallai András táncospár élete ed­digi legkitűnőbb eredményét érte el. Egy dologgal maradt adósunk a tévé, nem tudta megszólaltatni­­ versenyzőin­ket. Most, Kanadában dolgo­zó kollégánk segítségével ezt lapunk megtette. (Cikkünk a 2. oldalon.) ELEKTROIMPEX 78 Tehetségről tehetségre Ami a 17 csúcs mögött van „Az elmúlt hét vége négy napja a mérsékelten derűlátó­kat igazolta” — találóan fogal­mazott így valaki vasárnap este a Kom­jádi-uszodában, amikor hangulatos discóval és búasúva- Ciorával befejeződött az „össze­tett” úszóverseny, az Elektro­­impex 78 viadal, amely egyben országos fedettuszodai bajnok­ság is volt. A feltétlenül helytálló megál­lapítás egyúttal azokat igazol­ta, akik a végletekig kardos­kodtak a verseny megrendezése, életképességének bizonyítása mellett. Mert egyébként nem véletlenül hallatszottak ellen­vélemények a vetélkedés előtt... Az előjelek ugyanis — finoman fogalmazva — közepes erősségű verseny­zőgárdát ígértek külföldről és azt is tudtuk, hogy ha­zai legjobbjaink sem erre a versenyre készülnek, ha­nem a jövő heti minszki és leedsi erőpróbára. Ehhez járult — megalapozot­tan — az a várakozás, hogy a válogatottak mögött sorakozó szűk, de mégiscsak létező utánpótlási gárda követi a „na­gyok” példáját és nem él a trófea- és dicsőségszerzés lehe­tőségével. Nos, ami a versenyt magát illeti: külföldről a vártnál va­lamivel erősebb csapatok jöttek, a mieink közül a legjobbak — szerencsére — egy-két esetben presztízskérdést csináltak, leg­alább a győzelemből, ráadásul a fiatalok „krémje” felülmúlt minden várakozást. Ha szabad azt mondanunk: „etapgyőztes” lett a magyar úszósport! Mert szigorúan szakmailag, miről van szó? A kétszeres el­nevezésű viadal lezárt egy sza­kaszt, egy etapot, viszont ez a verseny — a különböző és rész­ben már előzetesen megmagya­rázott okoknál fogva — nem jelenthetett igazi vizsgát. Tehát akadt, akinek vizsga volt, akadt, akinek válogató a fentebb már említett külföldi eseményekre és akadt, akinek kifejezetten jót tett a rendkívül erős edzés­munka után­i pihenésként... Mert akárhogy nézzük: azoknak, akikknek nem volt szükségük bi­zonyításra (vannak egy féltu­catnyian), jól jött ez a viszony­lagos „lazítás”. Pontosan bele­illett abba a felkészülési me­netrendbe, amelynek végállo­mása Minszk vagy Leeds, s áp­rilis elején — „ráadásként” — Berlin vagy Prága. Mindennek megfelelően az Elektroimpex-versenyen nem azok játszották a főszerepet, akiktől ezt az elmúlt esz­tendőkben megszoktuk. Verrasztó Zoltán betegség miatt hiányzott, Hargitay né­hány hete fogott intenzív gya­korlásokba, Wladár Zoltán megfázással küszködött, alig ka­pott levegőt, Sós ilyenkor so­ha nem úszik jól... Róluk te­hát ezúttal kevés szót kell ej­tenünk, de ettől még ők ma­radnak az első számú „ászok”. •­ Mert most — amint az a tu­dósításokból is maradéktalanul kiderült — nem ők voltak... Sokkal inkább az úgynevezett második vonal, a fiatalok, akik­nek berobbanására m­ár régein számítottunk. Elvégre 17 csúcs dőlt meg négy nap alatt, s a listán a felnőtt rekordok száma a legtöbb. Ez már eleve szo­katlan ... Az már kevésbé, hogy a csúcsdöntögetők — Ver­mes, Fodor, Schliffer, Nagy S. — közül egyedül az Ú. Dózsa nyurga mellúszója igazi fel­nőtt, hiszen 21 éves, míg Fo­dor 14, Schliffer és Nagy S. 17 esztendős... Talán még a csúcsjavítók­nál is nagyobb feltűnést keltett Wladár Sándor, aki egyértelműen ugyanazt je­lenti férfi úszósportunk számá­ra, mint Fodor a női mezőny­ben: ők a jövő nagy eredmé­nyeinek letéteményesei. Wladár 100 háton 1.38, 200-on 3.15 (!) másodperccel lett gyorsabb ta­valyi önmagához képest, majd­nem eszményi stílusban úszik és jó versenyző. Mindenképpen a fiatalok közé kell sorolnunk — főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a klasszis vág­­tázók úgy 20 éves korukban kezdenek igazán nagy időket úszni! — Kovács Ottót, a KSI 16 éves sprinterét is: 100-on (Folytatás a 6. oldalon) Az Elektroimpex ’78 viadal egyik főszereplője: Fodor Ágnes, Eger­ből (Záhonyi Iván felvétele) Még mindig Milánó Alighogy elcsitultak a mi­lánói Palazzo dello Sport fa­lai között a IX. fedettpályás atlétikai Európa-bajnokság kétnapos küzdelemsorozatá­nak hangjai, ismét Milánóra figyelt az atlétavilág: ked­den este az EB legjobbjaiból verbuválódott Európa-váloga­­tott mérte össze erejét az Egyesült Államok együttesé­vel. Igaz, a legnagyobbnak ígérkező összecsapás, az új­donsült fedettpályás magas­­ugró-világcsúcstartó, Juscsen­ko és az exvilágrekorder Ja­cobs között végül is elma­radt, de így is volt cse­mege elég a több mint tíz­ezer néző számára. (A fedettpályás EB-t érté­kelő cikkünk, valamint a viadalról szóló tudósításunk a 2. oldalon található.) Az NDK-beli Marlies Oels­ner volt, Juscsenko mellett, az EB másik világcsúcsjavítója ­ A Hungária Kupa után A tovább­ i cselgáncs Hungária Kupa tizenkét éves történelme során második alkalommal fordult elő, hogy magyar versenyző nem állt a győzelmi dobogó legtete­jén. Az idei kétnapos viadalon, amelyre az elmúlt hét végén került sor Pécsett, a nyolc súly­csoportból ötöt a japánok, hár­mat a franciák nyertek. Persze, az összehasonlítás sántít, hiszen az idei találkozó mezőnye jóval erősebb volt, mint korábban bármikor. Vi­lág- és Európa-bajnokok, olimpiai helyezettek egész sora lépett szőnyegre a versenyen. Mindez mentegetőzésnek, ma­gyarázkodásnak hatna, ha nem ismernénk a verseny részleteit, a viadalt megelőző fölkészülés problémáit. A magyar cselgáncssport moszkvai fölkészülési tervében 1978 az erős munka éveként szerepel. Ez annyit tesz, hogy a szakvezetés az idei eszten­dőben még a pillanatnyi ered­ményességet is hajlandó fölál­dozni annak érdekében, hogy a legjobbak megfelelő alap birtokában kezdhessék majd meg a köz­vetlen­­olimpiai felkészülést. Mindet nem a mostani Hun­gária Kupát követően jelentet­te ki a sportági vezetés, még csak nem is hivatkozott erre, jóllehet válogatottjaink könnyí­tés, „rápihenés” nélkül lépte­k tatamira. — Legalább egy hazai győ­zelemben én is reménykedtem — mondta Horváth István, a válogatott vezető­edzője a ta­lálkozó végén. — A látottak után mégis azt mondhatom: visszaesésről szó sincs. Válogatottjaink alapozó felké­szülése a tervezettnél valami­vel hosszabbra sikerült, aminek következtében sok versenyzőnél a fáradtság csalhatatlan jeleit lehetett fölfedezni. Szabó Fe­renc például nagyszerű ver­senyzéssel legyőzte ugyan a ta­valyi Európa-baj­nok francia (Folytatás az S. oldalon)

Next