Népsport, 1978. október (34. évfolyam, 238-263. szám)

1978-10-29 / 262. szám

I/ XXXIV. 262. ♦ 1978. október 29. LABDARÚGÁS Elsők, de nem a legjobbak! Látogatás a Nyírség fővárosában Péntek délután, az utcán sietős csoportok igyekeznek a sportpálya felé. — Hová, hová ilyenkor? — kérdi tőlük egy szembejövő. — Megyünk a stadionba, megnézni a meccset! Meghibbantak ezek, hiszen vasárnap lesz a mérkőzés — mormogja a kérdező, aztán fázósan összehúzza a kabátját, szaporázza a lépteit. A kis csoportok már a sporttelepen kaptatnak, de nem az általában megszokott irányba, a lelátó felé — hanem a klubszobába. Előbbi kérdezőnk — ha látná őket — bizonyára azt hinné, gombfoci mérkőzésről lehet szó, hiszen mi mást játszanak szobában?! Ezúttal tévedne. Valóban labdarúgó-mérkőzést játszanak. A vetítővásznon már peregnek a képek, az elmúlt vasárnap bajnoki mérkőzése elevenedik meg a képmagnó segítségével! Nem a Liverpoolnál jártunk, hanem Nyíregyházán, az NB IX Keleti csoportjának éllovasánál. A Vasutas Spartacus az őszi idényben olyan kitűnően rajtolt (amit még a legutóbbi, az SZMTE elleni fiaskó sem árnyékol be), amire nem sokan számítottak, legkevésbé talán maguk a játékosok. Úgy indultak neki a maratoni sorozatnak, hogy elégedettek lesznek a 8— 10. hely valamelyikével. És mi történt? Manapság feljutásra esélyes csapatként emlegetik őket. KERINGŐ A fiatalabbaknak már nem sokat mond ez a szó, de az idősebbekből is legfeljebb csak egy nosztalgikus sóhajt csal elő az emlékezés. De ha rögtön hozzátesszük, hogy edző, abban a pillanatban „egy hullámhoszszon” vagyunk nyírségi beszélgetőpartnerünkkel. Nyíregyháza ugyanis az utóbbi tizenegy évben túlnyomórészt az edzőik keringőjével hívta fel magára a figyelmet. Ennyi idő alatt nem kevesebb, mint 14-szer cserélődött a kispad „gazdája”. Volt, akit háromszor (!) hívtak viszsza az említett szerepkörbe. A mostani vezetés valamivel több, mint két éve vette kezébe az irányítást. Az idén tavasszal elhatározták, hogy rendet teremtenek a bajnokság átszervezése folytán NB II-be jutott csapat háza táján. Ennek eredményeként került a vezető edző posztjára Temesvári Miklós. A fiatal szakember előzőleg két és fél évig a DVTK együttesének pályaedzője volt, de közben „világot” is látott. Tagja volt annak a négytagú magyar küldöttségnek, amely a FIFA-program keretében előadásokat és bemutató edzéseket tartott Malaysiában, Zambiában, Tanzániában és Közép-Amerikában. Személye biztosíték volt arra, hogy az OTSH állásfoglalásának a nyíregyháziakra is vonatkozó része — az NB II-ben a felnőtt csapatban szereplő játékosok felkészítésében is nemzetközi igényt kell támasztani — a gyakorlatban is megvalósuljon. — Tudtam, hogy itt, Nyíregyházán, a múltban sok probléma volt elődeimmel, ennek ellenére elvállaltam a megbízatást. Tisztában vagyok azzal is, hogy most jóval nagyobb felelősség hárul rám, mint pályaedzőként Diósgyőrben, de én előbbre akartam lépni! önmagam előtt is vizsgázok, mit tudok, mint vezető edző. Tiszteletet parancsoló elégedetlenség. Amikor nyáron elkezdte a munkát, megdöbbenve tapasztalta, hogy vannak olyan játékosok, akik még beszélviszonyban sincsenek egymásai! Az első napok a kölcsönös bizalmatlanság jegyében teltek el. A döntő fordulat a kéthetes mátészalkai edzőtáborozás alatt következett be, ahol rengeteg egyéni ás csoportos beszélgetés során lassan sikerült közös nevezőre hoznia a társaságot. És naponta kétszer edzettek. ÚJAK ÉS RÉGIEK A ma játszók közül kilencen tavasszal is ott voltak a piroskék csapatban. Nyáron egyetlen számottevő igazolásuk sikerült. Buús György, az egykori nyíregyházi kapus — Komlón és Kaposvárott sok nagy NB I- es csata hőse — hazatért. (Buús: „Kaposvárott jól éreztem magam, ha nem a Nyíregyháza hív, el sem jöttem volna onnan. Szeretném, ha itt még egyszer NB I-es csapat kapuját védhetném!”) Javában folyt a bajnokság, amikor a hetedik fordulóban egy „új” játékos mutatkozott be az együttesben. Czeczeli Károly, a Videoton egykori válogatottja. („Már a nyáron elhatároztam, hogy eljövök Székesfehérvárról. Szívesebben játszom az NB II-ben, mintsem hogy az NB I-ben a kiapadót koptassam!”) A régiek a két új fiúval kiegészülve megtáltosodtak. Sorozatban nyerték a mérkőzéseket úgy, hogy az első hat fordulóban még gólt sem kaptak, de tizenkét forduló után is csak kétszer maradtak alul. Hetek óta az első helyen állnak. A szurkolók már az NB I-ről álmodoznak ... A csapat pedig önmagával szemben magasabbra emelte a mércét. Amikor például a Lehel SC ellen, hazai pályán az első félidőben igencsak gyatrán játszottak, ijedten, falfehér arccal mentek a szünetben az öltözőbe. Elkészültek a legrosszabbra is. De megnyugodtak, amikor Temesvári Miklós csendesen megkérdezte: „Miért idegeskednek? Ki mondta, hogy NB I- be kell kerülnünk?” A mérkőzést aztán simán megnyerték. Nemrégiben dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke fogadta a csapatot, ahol nagyon józanul, valósan értékelték a csapat eddigi teljesítményét. Megállapították: esélyesek a felkerülésre, de ilyen igénnyel béklyót rakni a játékosok lábára súlyos hiba lenne. Zilahi József, a szakosztály elnöke így vélekedett: „Határtalan örömet okoz az egész megyében az eddigi ragyogó szereplés, de az igazán nehéz mérkőzéseink majd csakk most következnek. Amikor a jövőt latolgatjuk, nem szabad elveszítenünk realitásunkat...” Az együttes egyébként a 4—3—3-as hadrendben kifejezetten támadó felfogásban játszik, időnként már-már bemutatva valamit az edző által elképzelt totális futball elemeiből is. Ennek bizonysága, hogy a beállós Ambrusz eddig három gólt fejelt már! Temesvári Miklós: „Nagy jelentőséget tulajdonítok a betanult játékelemeknek. Nekünk van 4—5 változatunk, amit a mérkőzéseken megpróbálunk alkalmazni, eddig több-kevesebb sikerrel. Szeretnénk méginkább tudatossá tenni játékunkat.” ELSŐ ÉS LEGJOBB? Szinte lenyűgöző az az érdeklődés, ami ma Nyíregyházán megnyilvánul a csapat iránt. Nem sok együttes mondhatja el magáról az országban, hogy hazai mérkőzésein rendszeresen több mint 10 000 néző buzdítja kedvenceit! Szálkai Pál, a nyíregyházi „vezérszurkoló” — civilben autóbuszsofőr — az egri mérkőzés előtt egy hét szabadságot vett le. Nem nyaralni ment a családjával, hanem a lakásán toborozta a jelentkezőket az Egerbe induló különvonatra. Több, mint hatszázan utaztak ... Nyíregyházán ma már átértékelték az idény előtti elképzeléseket, de csak át — és nem túl! Beszéltünk vezetővel, edzővel, játékossal és szurkolóval. Egyöntetű a vélemény: jelenleg ugyan az első helyen áll a csapat, de tisztában vannak vele, hogy ez korántsem azt jelenti, egyben a legjobb is... Zsiday István Kiküldőit munkatársunk, Ardai Aladár jelenti Szalonikiből: A magyar csapat a középpályán akar felülkerekedni ítéletidő van, a stadionban bokáig ér a víz A görög—magyar EB-selejtező válogatott labdarúgó-mérkőzés előjelei szombaton nem a legjobbak voltak Szalonikiben. Nem azért, mintha a két csapat játékosaival lett volna valami baj, hanem egyet,egyedül az időjárás miatt. A magyar válogatott pénteken szakadó erőben érkezett, s az eső azóta sem állt el egy pillanatra sem, sőt, szombaton délelőtt még elkeseredettebben zuhogott, így aztán eső áztatta, rendkívül vizes pálya fogadta, fél 11-kor a magyar játékosokat, a Kaszianzogliu-stadionban. A pálya igazgatója ajánlgatta is csapatunk vezetőinek, hogy inkább az edzőpályán gyakoroltassák a játékosokat. Kovács Ferenc szövetségi kapitány azonban kitartott korábbi elképzelése mellett. — Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy még ilyen ítéletidőben is a nagypályán eddzünk — mondta, és magyarázatként hozzátette, hogy erre azért van szükség, mert így a játékosok egy kicsit „be tudják mérni” maguknak a pályát, így aztán a mérkőzésen nem lesz teljesen ismeretlen a számukra. A magyar válogatottal egyidőben az egyik helyi csapat is edzést tartott, de ők nem mentek ki a szabadba, hanem a lelátó alatti tornacsarnokban végezték gyakorlataikat. A helyiek szerint a görög labdarúgók nincsenek hozzászokva az ilyen időjáráshoz, hiszen Szalonikiben állítólag szinte emberemlékezet óta nem volt ilyen heves és hosszan tartó esőzés. Nem pattan a labda A magyar játékosok alaposan felöltöztek az edzésre. A melegítőre még vízhatlan orkánmelegítőt is felhúztak magukra. Amikor egyikük a pálya közelébe érve a magadba rúgta a közét nem tartott labdát, rögtön fogalmat alkothattunk a várható nehézségekről. A körülbelül tíz méterről lepottyanó labda ugyanis egyáltalán nem pattant viszsza a talajról, hanem hangos csobbanással ott maradt a füvön, mintha súlygolyó lenne. Pedig ez a labda akkor még száraz volt!... Az edzés első részében sok futással, irányváltoztatással, gimnasztikával tarkított bemelegítést végeztek a játékosok, majd labdával gyakoroltak, az edzés végén pedig a pályán keresztben, tehát kispályán, kétkapuztak. Az edzésnek ez a része mutatta meg a legjobban, hogy milyen vizes a talaj, s hogy a péntek reggel óta szakadó eső szinte elárasztotta a pályát, mert a meglehetősen keményre döngölt altalaj a vizet nem tudta beszívni. — Eléggé egyenetlen a pálya talaja — mondta az edzés után kapusunk, Katzirz. — Nehéz kiszámítani, hogyan viselkedik a labda. A kapusok ebben szakértők, mert ők az edzés során alaposan megismerkedtek a talajjal. Bacsó edző, aki Kovács Ferenc munkáját segíti, külön-külön jól megdolgoztatta Katzirzot is, Gujdárt is. Előbb laposan rúgdosta nekik a labdát, amelyet vetődve kellett elcsípniük, de a talaj őket is nemegyszer meg- , tréfálta, mert a labda el-elakadt a tócsában és csak vánszorogva jutott el a kapusokig. Erre aztán változtattak a módszeren, és Bacsó dobálta a labdát, ami még nehezebbé tette a kapusok dolgát. Alaposan meg is izzadt volna a két fiú, ha nem lettek volna különben is a nyakig vizesek ... A Finnország elími EB-selejtező hőse Svlavrosz volt. Az A£K Alién 24 esztendős, 17-szeres válogatott balszélsője négyszer is bevette a finnek hálóját. Mindig téték! A magyar és a görög válogatott még csak háromszor találkozott, de minden alkalommal tétért, VB-selejtező keretében. Most a „változatosság” kedvéért EB-mérkőzés következik. Néhány adat az eddigi összecsapásokról. 1. 1938. március 25. Hungária út, 14 ezer, 11-1 (7-0). M: Háda — Korányi, Bíró — Lázár, Szűcs Gy, Balogh I. — Sas, Vincze, Nemes, Zsengellér. Titkos. Gólok: Zsengellér 5, Nemes 3, Titkos 2, Vincze, ill. Makrisz. — 2. 1376. október 9. Athén, 42 ezer. 1-1 (0-0). Mi Kovács L. — Török (Nagy III), Bálint, Keretes, Tóth J. — Nyilasi, Ebedli, Pintér — Pusztai (Magyar), Fazekas, Váradi. G: Papaioannou, ill. Kereki. — 3. 1977. május 23. Népstadion, 70 ezer. ,3-9 (2-9). M: Gujdár — Martos, Bálint, Kereki, Tóth J. — Nyilasi, Pintér, Zombori (Török) — Pusztai, Kovács I. (Fazekas), Váradi. G: Pusztai, Nyilasi, Fazekas. A jó egyórás edzés alatt minden játékos sokat mozgott, sokat találkozott a labdával, mert az alig ötfokos „melegben” senki sem állhatott meg szinte pillanatokra sem, ha csak szándékosan nem akart megfázni. A vízhatlan felső melegítők jó szolgálatot tettek a játékosoknak, de azt mégsem tudták megakadályozni, hogy az edzés végére az alsó melegítők is át ne vizeledjenek. Bizony, nem egy melegítőből majdnem félvödörnyi vizet lehetett kicsavarni. Az edzést követően érte a csapatot a másik kellemetlen meglepetés: a fürdőben kiderült, hogy nincs meleg víz. A csapat vezetői gyorsan úgy intézkedtek, hogy mindenki kapkodja magára a holmiját és szálljon be a fűtött autóbuszba, amely gyorsan visszavitte őket a szálláshelyükre. 4—4—1-vel a győzelemért A magyar sajtó jelenlévő képviselői Kovács Ferenc szövetségi kapitányt néhány szóra még visszatartották. Elmondta, hogy az összeállítással, Zombori beállításával, tulajdonképpen azt szeretné megvalósítani, hogy a magyar csapat a középpályát megnyerhesse a maga számára. Tatár neon előretolt középcsatárt próbál játszani, hanem elsősorban a középpályás sort erősíti, és társaival együtt mélyről indulva igyekszik felzárkózni a támadásokhoz. Azzal a taktikával, hogy a mieink a görög csapat játékának fő szervezőit már a középpályán igyekeznek „megfogni”, sokkal biztosabb védekezést lehet elérni, mintha a k középpályát átengednénk ellenfeleinknek. Ugyanakkor a sok középpályás csetepaté bő lehetőséget ígér a veszélyes és gyors ellentámadásokra is. — Meggyőződésem — mondotta a szövetségi kapitány —, hogy a középpályára állított négy játékosunk erőnlétileg és mozgékonyság tekintetében felül fogja múlni a görögök hasonló csapatrészét, ez pedig jó esélyeket ad számunkra. A görög sajtóból arra lehet következtetni, hogy a hazai szurkolók — talán még a szakemberek is — azt hiszik, hogy a magyar csapat elsősorban a döntetlenért játszik Szalonikiben. Ezt a hiedelmet jól ki lehet használni, ha játékosaink bíznak magukban, és nemcsak a labda megszerzése érdekében vállalják a sok futást, hanem a labda birtokában is bátran igyekeznek elszakadni ellenfeleiktől, hogy a védőknek, illetve a középpályásoknak több helyre is lesz módjuk adni a labdát. Ez kétségtelenül jár némi kockázattal, de enélkül nem lehet a labdát tartósan birtokolni és csak az ellenfél védekezésének hibáiból lehet gólveszélyes helyzetet teremteni. Enélkül viszont számítanunk kell arra, hogy ellenfelünk sokszor percekre, vagy még huzamosabb időkre támadásban tud maradni, ami — ismerve védekezésünk hiányosságait — már önmagában véve is veszélyes lehet.A görög labdarúgás az utóbbi években figyelemre méltó eredményeket ért el válogatott szinten is. Csapatuk többször is játszott Európa labdarúgásának vezető országaival, és mindig kemény ellenfelük tudott lenni. Emlékezetes, hogy a világbajnoki selejtezők során a magyar válogatott csapat nehéz küzdelemben végzett 1-1-re Athénban, a szovjet válogatottat pedig itt, Szalonikiben, legyőzték. A görög labdarúgócsapat tehát napjainkban már éppen úgy az európai középmezőnybe sorolható, mint ahogyan oda tartozik a mi válogatottunk is. Legfeljebb arról lehet szó, hogy labdarúgásunknak lényegesen nagyobbak a hagyományai, mint a görög futballé, és ez a körülmény a válogatott csapatok kiélezett, tétért folyó küzdelme során figyelmet érdemlő tényezőként esik a latba. Ezért mondjuk elsősorban háromesélyesnek a vasárnapi találkozót, s ezért lehetnek reményeink még arra is, hogy csapatunk a körülmények megfelelő alakulása esetén győzelemmel hagyhatja el a Kasztanzogliu-stadion zöld gyepét. Hozzá kell tennünk még azt, hogy csapatunk finnországi veresége szinte kényszerítően írja elő a vasárnapi mérkőzésen együttesünk számára, hogy a győzelemért játsszon. A döntetlen ugyanis semmivel sem vinné közelebb ahhoz a célhoz, hogy továbbjusson az EB-selejtezőből! Tudják ezt csapatunk tagjai is, és szeretnék megmutatni, hogy többet érnek, mint amennyire a finnországi eredmény alapján sokan taksálják őket. Ms képesek arra, hogy megismételjék, sőt arra is, hogy túlszárnyalják a szovjet válogatott ellen Budapesten mutatott teljesítményt. Nagy becsvággyal várják a vasárnapi mérkőzést, amelyet úgy értékelnek, mint lehetőséget a bizonyításra. Bizakodó görögök Természetesen a görög válogatott legalább akkora igyekezettel készül, mint a magyar együttes, s éppoly bizakodó. A játékosokról, Alketasz Panagulisz kapitány terveiről itt Szalonikiben sem tudtunk meg sokkal többet, mint amiről már Budapesten is tájékozódtunk. A görög együttest meglehetősen nagy homály és titkolózás veszi körül. A játékosok szombaton délután még egy könnyű edzést tartottak, de nem a szabadban, az esőben, hanem teremben. A hírek szerint Panagulisz kapitány hosszasan konzultált a meteorológusokkal, s állítólag olyan híreket kapott tőlük, hogy az eső vasárnap reggelre eláll, és a jelenleg itt tartózkodó esőzóna délebbre helyezkedik át. Ez egyben azt is jelenti, hogy csúszós, de nem túl mély talajon kerülhet sor a mérkőzésre, amit a görög kapitány szívesen fogadna. — Nekünk ugyan kedvezőbb lenne a száraz talaj — nyilatkozta —, de ne feledjék, hogy 1977-ben a szovjet válogatottat is kissé esős, csúszós pályán vertük meg. Az összeállításról még szombaton sem volt hajlandó véglegeset közölni. Azzal mentegetőzött, hogy az ítéletidő miatt különösen meg kell gondolnia, kiket küld majd végül is pályára. A helyi kollégák azonban azt mondják, hogy Panagulisz szinte bizonyosra vehető összeállítású együttest küld pályára. Ebből az együttesből hét játékos ismert a magyar szakemberek számára, mert a VB-selejtezők során közülük Konsztantinou védte Athénban és Budapesten is a görög válogatott kapuját, Kirasztasz is mindkét mérkőzésen játszott. A többiek közül Firosz, Koudasz és Ardizoglou a budapesti, Nikolaudisz és Delikarisz pedig az athéni csapatban szerepelt. Viszonylag keveset tudunk Mavroszról, az AEK csatáráról, aki mint ismeretes, négy gólt rúgott a finn válogatott kapujába! (Azért ez az információ is „valami” ...) A mérkőzés iránt változatlanul nagy az érdeklődés Szalonikiben, de a rendezők most már számolnak azzal, hogy az időjárás és a televíziós közvetítés miatt legfeljebb 15 ezer néző lesz kíváncsi a helyszínen a mérkőzésre. Megérkezett már Szalonikibe a mérkőzés bolgár játékvezető hármasa is. A találkozó magyar idő szerint 14 órakor — itteni idő szerint 15 órakor — kezdődik a betonlelátójú, nagyon szép fekvésű, hegyekkel övezett Kasztanzogliustadionban. Ravousszisz a finnek ellen a beállós posztján bizonyította képességeit. Az AEK Athén védője 25 éves és eddig 12 alkalommal kapott helyet a nemzeti tizenegyben Újonc nélkül Kovács Ferenc szövetségi kapitány a finnek ellen 5, legutóbb, a szovjetek ellen pedig 1 újoncot (Katzirz) szerepeltetett. Ezúttal nincs „új fiú” a keretben. A válogatottság száma alapján most ez a rangsoruk. 37: Pintér (2 gól); 29: Kereki (6), Váradi (11); 22: Gujdár; 19: Zombori (3); 17: Kovács J.; 15: Martos; 9: Kocsis, Lukács; 8: Kovács I. (1); 2: Gyimesi, Pál, Szokolai (1), Tatár; 1: Katzirz, Tieber (1). A játékvezető A vasárnapi találkozót a 46 éves bolgár Nikola Dudin vezeti. 1972 óta tagja a FIFA- keretnek és 1973 tavaszától igen sok nagy jelentőségű mérkőzésen bíráskodott, ő fújta a sípot a Magyarország-Luxemburg EB-selejtezőn és az FTC—Dynamo Dresden BEK-mérkőzésen. NÉPSPORT 3 3 érdekesség mérkőzés (11-1) Nemes-Nekadoma József, a kispestiek jeles középcsatára, a görögök ellen mutatkozott be a válogatottban, méghozzá 3 góllal. Ennek ellenére többször nem jutott szóhoz a legjobb tizenegyben ... (1-1) Úgy tűnt, vereséggel rajtolunk a legutóbbi VB-selejtezőben, de a 84. percben Kereki fejesgólja megmentette az egyik pontot. Mint utólag kiderült, nagyrészt ez jelentette a csoportelsőséget számunkra! (3-0) Fazekas a 84. percben lépett a pályára és alig 4 perccel később bravúros góllal ő állította be a végeredményt.