Népsport, 1978. október (34. évfolyam, 238-263. szám)

1978-10-29 / 262. szám

I/ XXXIV. 262. ♦ 1978. október 29. LABDARÚGÁS Elsők, de nem a legjobbak! Látogatás a Nyírség fővárosában Péntek délután, az utcán sie­tős csoportok igyekeznek a sportpálya felé. — Hová, hová ilyenkor? — kérdi tőlük egy szembejövő. — Megyünk a stadionba, meg­nézni a meccset! Meghibbantak ezek, hiszen va­sárnap lesz a mérkőzés — mor­mogja a kérdező, aztán fázósan összehúzza a kabátját, szaporáz­­za a lépteit. A kis csoportok már a sporttelepen kaptatnak, de nem az általában megszokott irányba, a lelátó felé — hanem a klubszobába. Előbbi kérdezőnk — ha látná őket — bizonyára azt hinné, gombfoci mérkőzés­ről lehet szó, hiszen mi mást játszanak szobában?! Ezúttal tévedne. Valóban labdarúgó-mérkőzést játszanak. A vetítővásznon már peregnek a képek, az elmúlt vasárnap bajnoki mérkőzése elevenedik meg a képmagnó segítségével! Nem a Liverpoolnál jártunk, hanem Nyíregyházán, az NB IX Keleti csoportjának éllovasánál. A Vasutas Spartacus az őszi idényben olyan kitűnően rajtolt (amit még a legutóbbi, az SZMTE elleni fiaskó sem árnyé­kol be), amire nem sokan szá­mítottak, legkevésbé talán ma­guk a játékosok. Úgy indultak neki a maratoni sorozatnak, hogy elégedettek lesznek a 8— 10. hely valamelyikével. És mi történt? Manapság feljutásra esélyes csapatként emlegetik őket. KERINGŐ A fiatalabbaknak már nem sokat mond ez a szó, de az idősebbekből is legfeljebb csak egy nosztalgikus sóhajt csal elő az emlékezés. De ha rögtön hoz­zátesszük, hogy edző, abban a pillanatban „egy hullámhosz­­szon” vagyunk nyírségi beszél­getőpartnerünkkel. Nyíregyháza ugyanis az utóbbi tizenegy év­ben túlnyomórészt az edzőik ke­­ringőjével hívta fel magára a figyelmet. Ennyi idő alatt nem kevesebb, mint 14-szer cserélő­dött a kispad „gazdája”. Volt, akit háromszor (!) hívtak visz­­sza az említett szerepkörbe. A mostani vezetés valamivel több, mint két éve vette kezé­be az irányítást. Az idén ta­vasszal elhatározták, hogy ren­det teremtenek a bajnokság át­szervezése folytán NB II-be ju­tott csapat háza táján. Ennek eredményeként került a vezető edző posztjára Temes­vári Miklós. A fiatal szakember előzőleg két és fél évig a DVTK együttesének pályaedző­je volt, de közben „világot” is látott. Tagja volt annak a négytagú magyar küldöttségnek, amely a FIFA-program kereté­ben előadásokat és bemutató edzéseket tartott Malaysiában, Zambiában, Tanzániában és Kö­­zép-Amerikában. Személye biz­tosíték volt arra, hogy az OTSH állásfoglalásának a nyír­egyháziakra is vonatkozó ré­sze — az NB II-ben a felnőtt csapatban szereplő játékosok felkészítésében is nemzetközi igényt kell támasztani — a gya­korlatban is megvalósuljon. — Tudtam, hogy itt, Nyíregy­házán, a múltban sok problé­­m­a volt elődeimmel, ennek el­lenére elvállaltam a megbíza­tást. Tisztában vagyok azzal is, hogy most jóval nagyobb fele­lősség hárul rám, mint pályaed­zőként­­ Diósgyőrben, de én előbbre akartam lépni! önma­gam előtt is vizsgázok, mit tu­dok, mint vezető edző. Tiszteletet parancsoló elége­detlenség. Amikor nyáron elkezdte a munkát, megdöbbenve tapasz­talta, hogy vannak olyan játé­kosok, akik még be­szélviszony­ban sincsenek egymá­sai! Az első napok a kölcsönös bizal­matlanság jegyében teltek el. A döntő fordulat a kéthetes má­tészalkai edzőtáborozás alatt kö­vetkezett be, ahol rengeteg egyéni ás csoportos beszélgetés során lassan sikerült közös ne­vezőre hoznia a társaságot. És naponta kétszer edzettek. ÚJAK ÉS RÉGIEK A ma játszók közül kilencen tavasszal is ott voltak a piros­­kék csapatban. Nyáron egyetlen számottevő igazolásuk sikerült. Buús György, az egykori nyír­egyházi kapus — Komlón és Kaposvárott sok nagy NB I- es csata hőse — hazatért. (Buús: „Kaposvárott jól érez­tem magam, ha nem a Nyíregy­háza hív, el sem jöttem volna onnan. Szeretném, ha itt még egyszer NB I-es csapat kapuját védhetném!”) Javában folyt a bajnokság, amikor a hetedik fordulóban egy „új” játékos mutatkozott be az együttesben. Czeczeli Károly, a Videoton egy­­kori válogatottja. („Már a nyá­ron elhatároztam, hogy eljövök Székesfehérvárról. Szívesebben játszom az NB II-ben, mint­sem hogy az NB I-ben a kiapa­dót koptassam!”) A régiek a két új fiúval ki­egészülve megtáltosodtak. Soro­zatban nyerték a mérkőzéseket úgy, hogy az első hat forduló­ban még gólt sem kaptak, de tiz­enkét forduló után is csak kétszer maradtak alul. Hetek óta az első helyen állnak. A szur­kolók már az NB I-ről álmo­doznak ... A csapat pedig önmagával szemben magasabbra emelte a mércét. Amikor például a Lehel SC ellen, hazai pályán az első fél­időben igencsak gyatrán játszot­tak, ijedten, falfehér arccal mentek a szünetben az öltöző­be. Elkészültek a legrosszabbra is. De megnyugodtak, amikor Temesvári Miklós csendesen megkérdezte: „Miért idegesked­nek? Ki mondta, hogy NB I- be kell kerülnünk?” A mérkőzést aztán simán meg­nyerték. Nemrégiben dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke fogad­ta a csapatot, ahol nagyon jó­zanul, valósan értékelték a csa­pat eddigi teljesítményét. Meg­állapították: esélyesek a felke­rülés­re, de ilyen igénnyel bék­lyót rakni a játékosok lábára súlyos hiba lenne. Zilahi József, a szakosztály elnöke így véle­kedett: „Határtalan örömet okoz az egész megyében az eddigi ragyogó szereplés, de az igazán nehéz mérkőzéseink majd csakk most következnek. Amikor a jövőt latolgatjuk, nem szabad elveszítenünk realitásunkat...” Az együttes egyébként a 4—3—3-as hadrendben kifejezet­ten támadó felfogásban játszik, időnként már-már bemutatva valamit az edző által elképzelt totális futball elemeiből is. En­nek bizonysága, hogy a beállós Ambrusz eddig három gólt fe­jelt már! Temesvári Miklós: „Nagy je­lentőséget tulajdonítok a beta­nult játék­elemeknek. Nekünk van 4—5 változatunk, amit a mérkőzéseken megpróbálunk al­kalmazni, eddig több-kevesebb sikerrel. Szeretnénk méginkább tudatossá tenni játékunkat.” ELSŐ ÉS LEGJOBB? Szinte lenyűgöző az az érdek­lődés, ami ma Nyíregyházán megnyilvánul a csapat iránt. Nem sok együttes mondhatja el magáról az országban, hogy ha­zai mérkőzésein rendszeresen több mint 10 000 néző buzdítja kedvenceit! Szálkai Pál, a nyíregyházi „vezérszurkoló” — civilben autóbuszsofőr — az egri mér­kőzés előtt egy hét szabadságot vett le.­ Nem nyaralni ment a családjával, hanem a lakásán toborozta a jelentkezőket az Egerbe induló különvonatra. Több, mint hatszázan utaz­tak ... Nyíregyházán ma már átér­tékelték az idény előtti elkép­zeléseket, de csak át — és nem túl! Beszéltünk vezetővel, edző­vel, játékossal és szurkolóval. Egyöntetű a vélemény: jelenleg ugyan az első helyen áll a csapat, de tisztában vannak ve­le, hogy ez korántsem azt je­lenti, egyben a legjobb is... Zsiday István Kiküldőit munkatársunk, Ardai Aladár jelenti Szalonikiből: A magyar csapat a középpályán akar felülkerekedni ítéletidő van, a stadionban bokáig ér a víz A görög—magyar EB-selejte­­ző válogatott labdarúgó-mérkő­zés előjelei szombaton nem a legjobbak voltak Szalonikiben. Nem azért, mintha a két csa­pat játékosaival lett volna va­lami baj, hanem egyet,egyedül az időjárás miatt. A magyar vá­logatott pénteken szakadó erő­ben érkezett, s az eső azóta sem állt el egy pillanatra sem, sőt, szombaton délelőtt még elkese­redettebben zuhogott, így az­tán eső áztatta, rendkívül vizes pálya­ fogadta, fél 11-kor a ma­gyar játékosokat, a Kaszianzog­­liu-stadionban. A pálya igaz­gatója ajánlgatta is csapatunk vezetőinek, hogy inkább az ed­zőpályán gyakoroltassák a játé­kosokat. Kovács Ferenc szövet­ségi kapitány azonban kitartott korábbi elképzelése mellett. — Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy még ilyen ítélet­időben is a nagypályán eddzünk — mondta, és magyarázatként hozzátette, hogy erre azért van szükség, mert így a játékosok egy kicsit „be tudják mérni” maguknak a pályát, így aztán a mérkőzésen nem lesz teljesen is­meretlen a számukra. A magyar válogatottal egyidőben az egyik helyi csapat is edzést tartott, de ők nem mentek ki a szabad­ba, hanem a lelátó alatti torna­csarnokban végezték gyakorla­­taikat. A helyiek szerint a görög lab­darúgók nincsenek hozzászokva az ilyen időjáráshoz, hiszen Sza­­lonikiben állítólag szinte ember­­emlékezet óta nem volt ilyen heves és hosszan tartó esőzés. Nem pattan a labda A magyar játékosok alaposan felöltöztek az edzésre. A mele­gítőre még vízhatlan orkán­­melegítőt is felhúztak magukra. Amikor egyikük a pálya köze­lébe érve a magadba rúgta a kö­­zét nem­ tartott labdát, rögtön fo­galmat alkothattunk a várható nehézségekről. A körülbelül tíz méterről lepottyanó labda ugyan­is egyáltalán nem pattant visz­­sza a talajról, hanem hangos csobbanással ott maradt a fü­­vön, mintha súlygolyó lenne. Pedig ez a labda akkor még száraz volt!... Az edzés első részében sok futással, irányváltoztatás­sal, gimnasztikával tarkított be­melegítés­t végeztek a játékosok, majd labdával gyakoroltak, az edzés végén pedig a pályán keresztben, tehát kispályán, két­­kapuztak. Az edzésnek ez a ré­sze mutatta meg a legjobban, hogy milyen vizes a talaj, s hogy a péntek reggel óta szaka­dó eső szinte elárasztotta a pá­lyát, mert a meglehetősen ke­ményre döngölt altalaj a vizet nem tudta beszívni. — Eléggé egyenetlen a pálya talaja — mondta az edzés után kapusunk, Katzirz. — Nehéz ki­számítani, hogyan viselkedik a labda. A kapusok ebben szakértők, mert ők az edzés során alaposan megismerkedtek a talajjal. Ba­csó edző, aki Kovács Ferenc munkáját segíti, külön-külön jól megdolgoztatta Katzirzot is, Gujdárt is. Előbb laposan rúg­­dosta nekik a labdát, amelyet vetődve kellett elcsípniük, de a talaj őket is nemegyszer meg- , tréfálta, mert a labda el-elakadt a tócsában és csak vánszorog­va jutott el a kapusokig. Erre aztán változtattak a módszeren, és Bacsó dobálta a labdát, ami még nehezebbé tette a kapusok dolgát. Alaposan meg is izzadt volna a két fiú, ha nem lettek volna különben is a nyakig vize­sek ... A Finnország elím­i EB-selej­­tező hőse Svlavrosz volt. Az A£K Alién 24 esztendős, 17-szeres válogatott balszélsője négyszer is bevette a finnek hálóját. Mindig téték­! A magyar és a görög vá­logatott még csak háromszor találkozott, de minden alka­lommal tétért, VB-selejtező keretében. Most a „változa­tosság” kedvéért EB-mérkő­­zés következik. Néhány adat az eddigi összecsapásokról. 1. 1938. március 25. Hungá­ria út, 14 ezer, 11-1 (7-0). M: Háda — Korányi, Bíró — Lá­zár, Szűcs Gy, Balogh I. — Sas, Vincze, Nemes, Zsengel­­lér. Titkos. Gólok: Zsengellér 5, Nemes 3, Titkos 2, Vincze, ill. Makrisz. — 2. 1376. októ­ber 9. Athén, 42 ezer. 1-1 (0-0). Mi Kovács L. — Tö­rök (Nagy III), Bálint, Kere­tes, Tóth J. — Nyilasi, Ebed­­li, Pintér — Pusztai (Ma­gyar), Fazekas, Váradi. G: Papaioannou, ill. Kereki. — 3. 1977. május 23. Népsta­dion, 70 ezer. ,3-9 (2-9). M: Gujdár — Martos, Bálint, Kereki, Tóth J. — Nyilasi, Pintér, Zombori (Török) — Pusztai, Kovács I. (Fazekas), Váradi. G: Pusztai, Nyilasi, Fazekas. A jó egyórás edzés alatt min­den játékos sokat mozgott, so­kat találkozott a labdával, mert az al­ig ötfokos „melegben” sen­ki sem állhatott meg szinte pil­lanatokra sem, ha csak szándé­­kosan nem akart megfázni. A vízhatlan felső melegítők jó szolgálatot tettek a játékosok­nak, de azt mégsem tudták megakadályozni, hogy az edzés végére az alsó melegítők is át ne vizeledjenek. Bizony, nem egy melegítőből majdnem fél­­vödörnyi vizet lehetett kicsa­varni. Az edzést követően érte a csapatot a másik kellemetlen meglepetés: a fürdőben kiderült, hogy nincs meleg víz. A csapat vezetői gyorsan úgy intézked­tek, hogy mindenki kapkodja magára a holmiját és szálljon be a fűtött autóbuszba, amely gyor­san visszavitte őket a szállás­helyükre. 4—4—1-vel a győzelemért A magyar sajtó jelenlévő kép­viselői Kovács Ferenc szövetsé­gi kapitányt néhány szóra még visszatartották. Elmondta, hogy az összeállítással, Zombori be­állításával, tulajdon­képpen azt szeretné megvalósítani, hogy a magyar csapat a középpályát megnyerhesse a maga számára. Tatár neon előretolt középcsatárt próbál játszani, hanem elsősor­ban a középpályás sort erősíti, és társaival együtt mélyről in­dulva igyekszik felzárkózni a tá­madásokhoz. Azzal a taktikával, hogy a mieink a görög csapat játékának fő szervezőit már a középpályán igyekeznek „meg­fogni”, sokkal biztosabb védek­e­­zést lehet elérni, mintha a k kö­­zéppályát átengednénk ellenfe­leinknek. Ugyanakkor a sok kö­zéppályás csetepaté bő lehető­séget ígér a veszélyes és gyors ellentámadásokra is. — Meggyőződésem — mondot­ta a szövetségi kapitány —, hogy a középpályára állított négy játékosunk erőnlétileg és mozgékonyság tekintetében felül fogja múlni a görögök hasonló csapatrészét, ez pedig jó esé­lyeket ad számunkra. A görög sajtóból arra lehet következtetni, hogy a hazai szurkolók — talán még a szak­emberek is — azt hiszik, hogy a magyar csapat elsősorban a döntetlenért játszik Szaloniki­­ben. Ezt a hiedelmet jól ki le­het használni, ha játékosaink bíznak magukban, és nemcsak a labda megszerzése érdekében vállalják a sok futást, hanem a labda birtokában is bátran igyekeznek elszakadni ellenfe­leiktől, hogy a védőknek, illetve a középpályásoknak több hely­re is lesz módjuk adni a lab­dát. Ez kétségtelenül jár némi kockázattal, de enélkül nem le­het a labdát tartósan birtokol­ni és csak az ellenfél védekezé­sének hibáiból lehet gólveszé­lyes helyzetet teremteni. E­nél­kül viszont számítanunk kell arra, hogy ellenfelünk sok­szor percekre, vagy még huza­mosabb időkre támadásban tud maradni, ami — ismerve vé­dekezésünk hiányosságait — már önmagában véve is veszélyes lehet.­­A görög labdarúgás az utóbbi években figyelemre méltó ered­ményeket ért el válogatott szin­ten is. Csapatuk többször is ját­szott Európa labdarúgásának ve­zető országaival, és mindig ke­mény ellenfelük tudott lenni. Emlékezetes, hogy a világbajno­ki selejtezők során a magyar válogatott csapat nehéz küzde­lemben végzett 1-1-re Athénban, a szovjet válogatottat pedig itt, Szalonikiben, legyőzték. A gö­rög labdarúgócsapat tehát nap­jainkban már éppen úgy az eu­rópai középmezőnybe sorolható, mint ahogyan oda tartozik a mi válogatottunk is. Legfeljebb ar­ról lehet szó, hogy labdarúgá­sunknak lényegesen nagyobbak a hagyományai, mint a görög futballé, és ez a körülmény a válogatott csapatok kiélezett, té­tért folyó küzdelme során fi­gyelmet érdemlő tényezőként esik a latba. Ezért mondjuk el­sősorban háromesélyesnek a va­sárnapi találkozót, s ezért le­hetnek reményeink még arra is, hogy csapatunk a körülmé­nyek megfelelő alakulása esetén győzelemmel hagyhatja el a Kasztanzogliu-stadion zöld gye­pét. Hozzá kell tennünk még azt, hogy csapatunk finnországi ve­resége szinte kényszerítően írja elő a vasárnapi mérkőzésen együttesünk számára, hogy a győzelemért játsszon. A döntet­len ugyanis semmivel sem vin­né közelebb ahhoz a célhoz, hogy továbbjusson az EB-selej­­tezőből! Tudják ezt csapatunk tagjai is, és szeretnék megmu­tatni, hogy többet érnek, mint amennyire a finnországi ered­mény alapján sokan taksálják őket. Ms képesek arra, hogy meg­­ism­ételjék, sőt arra is, hogy túl­szárnyalják a szovjet váloga­tott ellen Budapesten mutatott teljesítményt. Nagy becsvággyal várják a vasárnapi mérkőzést, amelyet úgy értékelnek, mint lehetőséget a bizonyításra. Bizakodó görögök Természetesen a görög válo­gatott legalább akkora igyeke­zettel készül, mint a magyar együttes, s éppoly bizakodó. A játékosokról, Alk­etasz Panagu­­lisz kapitány terveiről itt Sza­lonikiben sem tudtunk meg sok­kal többet, mint amiről már Budapesten is tájékozódtunk. A görög együttest meglehetősen nagy homály és titkolózás veszi körül. A játékosok szombaton délután még egy könnyű edzést tartottak, de nem a szabadban, az esőben, hanem teremben. A hírek szerint Panagulisz ka­pitány hosszasan konzultált a meteorológusokk­al, s állítólag olyan híreket kapott tőlük, hogy az eső vasárnap reggelre eláll, és a jelenleg itt tartózkodó eső­zóna délebbre helyezkedik át. Ez egyben azt is jelenti, hogy csú­szós, de nem túl mély talajon kerülhet sor a mérkőzésre, amit a görög kapitány szívesen fo­gadna. — Nekünk ugyan kedvezőbb lenne a száraz talaj — nyilat­kozta —, de ne feledjék, hogy 1977-ben a szovjet válogatottat is kissé esős, csúszós pályán ver­tük meg. Az összeállításról még szom­baton sem volt hajlandó végle­geset közölni. Azzal mentegető­zött, hogy az ítéletidő miatt kü­lönösen meg kell gondolnia, ki­ket küld majd végül is pályá­ra. A helyi kollégák azonban azt mondják, hogy Panagulisz szinte bizonyosra vehető össze­állítású együttest küld pályára. Ebből az együttesből hét játékos ismert a magyar szakemberek számára, mert a VB-selejtezők során közülük Konsztantinou védte Athénban és Budapesten is a görög válogatott kapuját, Kirasztasz is mindkét mérkőzé­sen játszott. A többiek közül Firosz, Koudasz és Ardizoglou a budapesti, Nikolaudisz és Deli­­karisz pedig az athéni csapat­ban szerepelt. Viszonylag keve­set tudunk Mavroszról, az AEK csatáráról, aki mint ismeretes, négy gólt rúgott a finn váloga­tott kapujába! (Azért ez az in­formáció is „valami” ...) A mérkőzés iránt változatlanul nagy az érdeklődés Szaloniki­­ben, de a rendezők most már számolnak azzal, hogy az időjá­rás és a televíziós közvetítés miatt legfeljebb 15 ezer néző lesz kíváncsi a helyszínen a mérk­őzésre. Megérkezett már Szalonikibe a mérkőzés bolgár játékvezető hármasa is. A ta­lálkozó magyar idő szerint 14 órakor — itteni idő szerint 15 órakor — kezdődik a betonlelá­­tójú, nagyon szép fekvésű, he­gyekkel övezett Kasztanzogliu­­stadionban. Ravousszisz a finnek ellen a beállós posztján bizonyította ké­pességeit. Az AEK Athén védője 25 éves és eddig 12 alkalom­mal kapott helyet a nemzeti tizenegyben Újonc nélkül Kovács Ferenc szövetségi kapitány a finnek ellen 5, legutóbb, a szovjetek ellen pedig 1 újoncot (Katzirz) szerepeltetett. Ezúttal nincs „új fiú” a keretben. A vá­logatottság száma alapján most ez a rangsoruk. 37: Pintér (2 gól); 29: Kereki (6), Váradi (11); 22: Guj­dár; 19: Zombori (3); 17: Ko­vács J.; 15: Martos; 9: Ko­csis, Lukács; 8: Kovács I. (1); 2: Gyimesi, Pál, Szoko­­lai (1), Tatár; 1: Katzirz, Tieber (1). A játékvezető A vasárnapi találkozót a 46 éves bolgár Nikola Dudin vezeti. 1972 óta tagja a FIFA- keretnek és 1973 tavaszától igen sok nagy jelentőségű mérkőzésen bíráskodott, ő fújta a sípot a Magyarország­­-Luxemburg EB-selejtezőn és az FTC—Dynamo Dresden BEK-mérkőzésen. NÉPSPORT 3 3 érdekesség mérkőzés (11-1) Nemes-Nekadoma József, a kispestiek jeles középcsatára, a görögök el­len mutatkozott be a váloga­tottban, méghozzá 3 góllal. Ennek ellenére többször nem jutott szóhoz a legjobb ti­zenegyben ... (1-1) Úgy tűnt, vereséggel rajtolunk a legutóbbi VB-se­­lejtezőben, de a 84. percben Kereki fejesgólja megmen­tette az egyik pontot. Mint utólag kiderült, nagyrészt ez jelentette a csoportelsőséget számunkra! (3-0) Fazekas a 84. percben lépett a pályára és alig 4 perccel később bravúros gól­lal ő állította be a végered­ményt.

Next