Népsport, 1978. december (34. évfolyam, 290-314. szám)
1978-12-01 / 290. szám
XXXIV. 290. ♦ 1978. december 1 LABDARÚGÁS Télen formaátmentő időszak lesz December 21-től január 2-ig pihenő * Február 28-án tavaszi rajt • Országos értekezletre készülnek a játékvezetők • Baráti Lajos érdekes felmérései az NB II-ből • Mit csinál Kovács Ferenc szövetségi kapitány? * Hírek a BLSZ-ből és az NB I sérültjeiről Beléptünk az első téli hónapba. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint az ország nyugati részében ítéletidő tombol, de az NB I-es bajnokság még jó ideig tart, december 20-án lesz az utolsó forduló. Utána csak rövid pihenőt kapnak a játékosok, mert január 2-án elkezdődik a felkészülés a tavaszi idényre. Száger György, az MLSZ Edzőbizottsága titkárának tájékoztatása szerint az idén nyáron életbe lépett új felkészülési rendszer folytatódik a téli hónapokban. Ennek az a lényege, hogy a tiszta alapozó időszak és a hosszabb pihenő a nyári időszakra tevődött át, télen a csapatok programja felkészülés — mérkőzéssorozat — felkészülés mérkőzéssorozat ritmusban folyik majd. Ezzel a nemzetközi igényeknek megfelelően azt kívánják elérni, hogy az őszi és a tavaszi idény között ne legyen olyan mély szakadék és a bajnokságot jelentősebb formahanyatlás nélkül tudják folytatni a csapatok. Ennek megfelelőena program úgy alakul, hogy január 2-től február 28-ig, a tavaszi idény rajtjáig az edzésekkel párhuzamosan az MNK és a Nemzeti Bajnokságok Kupája mérkőzései folynak. Az új típusú felkészülési rendszer jobban alkalmazkodik az őszi-tavaszi bajnokság igényeihez, s bár a pályák állapota ebben az időszakban rosszabb, mint nyáron, a nemzetközi kupaprogram követelményeinek is jobban megfele. Pataky Sándor, az MLSZ Játékvezető Bizottságának elnökhelyettese elmondta, hogy januárban sor kerül a játékvezetők szokásos egyhetes téli edzőtáborára. Ezen az NB-s keret tagjai vesznek részt, a programban is fizikai és az elméleti felkészítés játssza majd a főszerepet. De itt kerül sor a játékvezetők évi teljesítményének értékelésére és a személyenkénti beszélgetésekre is. Februárban rendezik a Volga Szállóban a játékvezetők országos értekezletét, amelyet a hagyományos bál követ. Pataky Sándor beszámolt arról is, hogy november 24—25— 26-án Tatán a játékvezetői bizottság továbbképzést tartott a megyei JB-k oktatási előadói számára. Baráti Lajos — aki nyugdíjasként az NB II szakmai felügyelőjének tisztségét tölti be az MLSZ-ben — az elmúlt négy hónap alatt különböző statisztikai felméréseket végzett az 59 csapatnál. Ezekből kiderült: az NB II-ben jelenleg 1185 játékos van, akik közül kétszáz 21 éven aluli, 57 viszont 31 éven felüli. A felmérés az edzőkre is kiterjedt. Az NB II legfiatalabb edzője Galbács Pál, a Dorog szakvezetője — 32 esztendős —, a legidősebb edző pedig Szabó Imre, a szombathelyi Sabaria mestere, aki már betöltötte hatvanadik életévét. Baróti átvizsgálta az NB II-es csapatok edzésterveit, amelyekről megállapította, hogy nagy részük nem felelt meg a második vonal követelményeinek. A feladat ezután ezeknek az edzésterveknek az átdolgozása és újraértékelése. Baróti Lajos elmondta, hogy az MLSZ ellenőrei igen sok NB II-es találkozót tekintettek meg, de ők csak a budapesti mérkőzésekre tudtak eljutni, a vidéki mérkőzéseket a megyei ellenőrző bizottságok tagjai felügyelték. Még folyik az ellenőri jelentések értékelése. Baróti Lajos egyébként november 22-én Zürichben részt vett az UEFA technikai bizottságának értekezletén. Ezen 12 napirendi pontot tárgyaltak, amelyek közül a legérdekesebbek : az argentínai VB tapasztalatainak összegezése; a Máltában megrendezett nemzetközi edzőtanfolyam tanulságai; az Olasz Labdarúgó Szövetség rendezésében 1979 februárjában megtartandó nemzetközi sportorvosi kongresszus előkészületei és a nemzetközi edzőtanfolyam tapasztalatainak megvitatása és értékelése. A válogatott csapat már lejátszotta ez évi utolsó mérkőzését Frankfurtban, az elkövetkezendő hónapokban nem is lép pályára. Legközelebbi mérkőzése március 28-án lesz az NDK ellen a Népstadionban. Vajon most, a szünetben, mivel foglalkozik a szövetségi kapitány? — Minden válogatott találkozó után szakmai jelentést készítettem a mérkőzések tapasztalatairól — mondta Kovács Ferenc szövetségi kapitány. - A tapasztalatokat és a szakmai tanulságokat ezek után elküldtem a válogatott keretben szereplő játékosok egyesületi elnökeinek, s beszámoltam arról is, hogy a játékosok milyen magatartást tanúsítottak és milyen teljesítményt nyújtottak a mérkőzésen. Az egyesületi elnökök ezt továbbították a vezető edzőkhöz. Jelenleg az utóbbi négy válogatott mérkőzés általánosítható tapasztalatait dolgozom fel, s az ezekből levont következtetéseket szintén megkapják az egyesületek is. — Dolgozom a jövő évi nemzetközi programon is, megtervezem a felkészülést, mégpedig az A-, a B- és az olimpiai válogatottét. Természetesen a továbbiakban is rendszeresen látogatom az NB 1-es csapatok edzéseit és mérkőzéseit. A Budapesti Labdarúgó Szövetségben is élénk az élet. November 27-én értekezletet tartott a BLSZ vezetősége a budapesti I., illetve II. osztályban szereplő csapatok szakosztályelnökei számára. Dr. Timár György megnyitója után Góliás Róbert főtitkár tartott beszámolót. Beszélt az elmúlt bajnooki év tapasztalatairól, az erkölcsi nevelési követelményekről, a játékvezetés színvonaláról, az utánpótlás helyzetéről. Az elmúlt bajnoki év tapasztalataiból kiindulva, illetve erre alapozva ismertette az 1979—80-as évre elfogadott intézkedési tervet. Ennek lényege a szakmai munka színvonalának emelése és az utánpótlásnevelés helyzetének javítása. Beszámolója után az intézkedési tervet az egyesületek képviselői megvitatták. A közelmúltban adtunk hírt arról, hogy Répcelakon tanácskoztak az NB-s labdarúgócsapatokkal rendelkező vasi klubok vezetői, edzői. Az NB I-es Haladás, az NB II-es Sabaria és Répcelak vezérkara abban állapodott meg, hogy kölcsönösen segítik egymást. Az eddigi együttműködést továbbfejlesztve sok időszerű, kérdés került szóba: játékosok cseréje, és az is, hogy a megyei bajnokságban szereplő csapatokkal is szót kellene érteni, lehetővé tenni a tehetségek felfelé áramlását. A Vas megyei Testnevelési és Sporthivatal is támogatta az ügyet, összehívta a megye klubjainak vezetőit. A tanácskozáson egyöntetűen elfogadták azt a javaslatot, hogy Vas megyéből az NB-s szakosztályok megkérdezése nélkül nem adnak ki labdarúgót. A két Varga, Novák, Tóth Z, Szabó F., Dohány, Keretű, Galántai, Hegedűs L. és mások példája azt igazolja, hogy Vas megyében mindig akadt tehetség. Felkutatásuk, a megyében tartásuk közös érdek, a sportág megyei fejlődésének érdeke. Az értekezleten az is szóba került, hogy az utánpótlás-nevelés szervezettsége érdekében Körmenden, Celldömölkön és Sárváron sportiskola rendszerű képzést indítanának be a közeljövőben.• Hírt kaptunk a vidéki NB I-es csapatok sérültjeiről is. Mint ismeretes, Csongrádit, a Videoton labdarúgóját megoperálták, a műtét sikerült, valószínűleg tavasszal már harcképes lesz. A MÁV Előrénél Lechner sérülése javul, egy-két hét múlva ő is csatasorba állhat. A Békéscsabában Láza kulcscsonttörése miatt hathetes kihagyásra kényszerül. Kerekes, aki fülgyulladás miatt nem játszhatott, csütörtöktől már ismét edzett. A Pécsi MSC-nél Kincses és Torna bajlódik kisebb sérüléssel, de valószínűleg a hét végi bajnoki mérkőzésen már ott lehetnek a csapatban. Szőcs János, a támadó játékot szeretné javítani, így az MNK-mérkőzésen játéklehetőséget kapott Szájer is, a középcsatár posztján. Dunaújvárosban Hojszák rendbe jött és elkezdte az edzéseket. Timár, aki nemrég gyógyult fel — játszott is a legutóbbi bajnoki mérkőzésen a tartalékcsapatban — újból megsérült, így bizonytalanná vált szombati játéka. Ismeri? Kohut Vili!’’ De máris kutatunk tovább az emlékekben. Zágrábba megy játszani, de hamarosan edző lesz belőle. A Gradjanskinál „ragad” több mint tíz évig. A háború után egy nap megjelenik nála Kisfalvi dr. az MTK-tól és nem nehéz kitalálni, miben egyeznek meg. • Elég öreg csapatot vettem át. Nézze csak . .. Solymosi, Kovács, Bíró, Bircsák, Polgár, Bosánszky, Mészáros, Palatínus, Bodola, a többit nem is sorolom. Számítsa ki a korátságot... A következő évben már csak Kovács maradt a keretben. Odahoztam Lantost, Zakariást, Sándort... a Csikart ... Nehezen igazoltam le! Móravárosban az apja kijelentette, hogy a fia soha nem lesz az MTK fizetése. A srác ment is a Fradiba próbajátékra. Nem kellett. Utána jöhetett csak hozzánk. Kérem, az MTK húsz évvel ezelőtt nyert utoljára bajnokságot! Nem is mondom, ki volt az edző ... — Milyen érdekes mérkőzésekre emlékszik? • Gondba hozott, mert rengeteg élményem volt. Egyet talán játétos koromból. A Ferencvárossal volt egy olyan évünk, amikor mindent megnyertünk. A bajnokságot, a Magyar Kupát, a Húsvéti és a Pünkösdi Serleget, a KK-t, mindent. Jó lenne, ha a játékosok neveit leírná. Amsei, Takács Géza, Hungler, Korányi, Furmann, Obitz, Berkely, Btízsó, Táncos, Takács 11, Turay, Szedlacsek, Toldi, Kohut. Kérem, egyszer KK-döntőt játszottunk a flapid ellen. Az első találkozón 1-1-re nyertünk, de a visszavágón jó nagy balhé volt Bécsben. Takács Gézát hamar kiállították, így majdnem az egész mérkőzést tíz emberrel játszottuk végig. Mégis rúgtunk még két gólt. 5-3-ra kikaptunk, de ez is bőven elég volt a sikerhez. S aztán, tudja beszélhetnék a nagy Honvéd elleni MTK-győzelmükről. Beszélhetnék sok mindenről, akár reggelig is. Elcsuklik a hangja, vigyázni kell, nehogy felizgassa magát. De hát melyik a legnyugodtabb téma? A szövetségi kapitányság? • Elég zűrös időben lettem a válogatott irányítója. 1955—56- ban. Erre a keretre is emlékszem: Grosics, Geller, Kárpáti, Börzsei, Kotász, Bozsik, Berendi, Bundzsák, Sándor, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor, Tóth Miska, Szusza Feri. Egyszer hosszú túrára mentünk, öt országban játszottunk és mindenhol győztünk És van valami, amit rosszindulattal se lehet tőlem elvenni: én találtam fel a WM-rendszer elleni játékot! Tudja, mikor az angolok bevezették ezt a taktikát, mondtam, hátra kell vonni a középcsatárt és kész. Palotásnak, majd Hidegkútinak adtam ezt a feladatot. Meg is oldották. Amikor az évszázad mérkőzésén 6-3- ra győztünk, az angol lapok ezt írták: uraim, megbukott a VM- rendszerünk! Bukovi szaktudását mindenki elismeri, és mégis ... Évek óta nem vesz részt a magyar labdarúgás irányításában. Nincs szükség a tapasztalatára? Vagy ő vonult vissza? • Megírja, amit mondok? — Meg. • Kihúzzák! . — Ne féljen! — No, kérem, nem én nem kapcsolódtam be a munkába, hanem engem nem kapcsoltak be semmibe, és ez, ugye, nagy különbség. És tudja, miért mellőztek? Mert egyszer kifejtettem a véleményemet! Engem azóta elterülnek, mint a fertőző beteget. Én meg nem megyek hozzájuk. Elvégre társadalmi munkáról van szó. Még az igazolványomat sem veszem át a szövetségben. Ha kimegyek a pályára, szó nélkül beengednek. Engem, kérem, mindenhol ismernek. Az előbb azt kérdezte, hová küldje vissza a fényképemet? Ha csak azt írja a borítékra, hogy Bukovi, Budapest, akkor is megkapom! Ezt ne vegye szerénytelenségnek. Csak a régi fájdalom tört ki belőlem ... Az MTK-pályán az állóhelyre jár. Ott érzi magát a legjobban. A szurkolók éhesen várják a szakmai megjegyzéseit. Ha a kék-fehéreknek nincs mérkőzésük, megy máshová, alsóbb osztályba. Szombat déltől vasárnap estig úgy járja a sporttelepeket, mintha még mindig tehetségeket keresne a csapatának. Pedig hol van már a tavalyi hó! A Pesti Napló legalább negyven éve megjelent könyvében A sport hőseinek lexikona című fejezetében ez áll róla: Bukovi Márton (*1902). Az Ékszerészben tűnt fel, külföldre vándorolt, 1926-ban hozatta haza a Ferencváros. Franciaországba ment, ahol szép sikerei voltak. 1935-ben hazatért. Tizenkétszeres válogatott centerhalt. Hát, kérem, nem 1902-ben, hanem 1903. december 1-én született, most pénteken tehát sokan gratulálnak neki. — Az idő, az idő ... — mondja lehiggadva, s már nincs pátosz a hangjában. — A testvéreim is meghaltak. Egy fiam, egy lányom és négy unokám van. Gáborból, sajnos nem lett nagy játékos. Pedig milyen szépen indult. De a betegség... Van viszont egy aranyos sráca, még csak egyéves, de olyan eleven. Tudja... ha azt megélhetném, hogy az unokám is futballozik ... esküszöm, boldogan halnék meg! Lassan rakja el a képeket, az újságcikkeket, az aktatáskájából kiesik egy kis MTK-zászló. Elkomolyodik, kissé elpirul, mintha egy titkos szerelem derült volna ki ... Salamon Béla Bukovi mai születésnapján minden bizonnyal ezt kérdezné tőle: — Már hetvenöt éves vagy, aranyoskám? Bizony, bizony, 20 évig volt eredményes játékos és 40 évig sikeres edző! És most szurkoló az állóhelyen! Sétáló a négyszögben! Ha pedig leül — mint most a presszóban — idejön hozzá egy régi játékosa, aki ma már edzőnek sem fiatal és mélyen meghajolva üdvözli. — Csókolom, Marci bácsi! Hámori Tibor NÉPSPORT 3 A külön kaszt Látványos tolongás támadt az őszön az egyes számú mezekért. Az NB I-ben eddig 35-en ügyködtek többkevesebb sikerrel a hálók előtt. S mivel a bajnokság útjának alig egyharmadát járta be, vizsgálódásra serkent a statisztikai adat. Nyugtalanító a lista szapora terebélyesedése. Senki sem hiheti ugyanis, hogy együttesenként 2—3 első osztályú hálóőrrel számolhatunk. A cserebére a szerényebb képességekkel felruházottak előtt is utat nyit. Stafétabotként vehetik át egymástól a kapusmezt az újdonatúj, vagy a talonból mentett jelöltek, annál is inkább, mert mezőnyük a gyenge közepes szintjén kiegyensúlyozott. Táplálja a körforgást a temérdek színvonal alatti teljesítmény és a megannyi sérülés. A morfondírozó társául szegődik a rossz sejtelem: megnyugtató-e kapuvédőink fizikai, lelki vértezettsége? Izomzatuk, ízületeik, váll-, térd- és bokaszalagjaik állhatják-e egyáltalában a próbatételt a jelen edzésrendszere mellett? A kérdésfelvetés ósdinak tűnik (az is), csak a válasz várat magára egyre. Ezért merészelünk néhány kacskaringót leírni a kérdőjelek közül. Ezért hozakodunk elő pár észrevétellel — korántsem a megfellebbezhetetlenség igényével. Sok kapus régi, nem is mindig saját vétekért bűnhődik: serdülő korában nem nevelték bátorságra, vakmerőségre, nem tudatosították benne, hogy markolni kénytelen az akrobaták tudományából is, és bizonyos tekintetben jobban kénytelen állni a sokoldalúság próbáját, mint a mezőnyben ténykedő társai. Ha tizenéves korában nem idegződött be a különleges mozgássorozatok legjava, ha nem vált készséggé például az ideális testtartás, az ujjakkal történő kosárformálás, az esések kigurulása, avagy hogy a bal oldalra érkező lövések után a bal és ne teljesen kifacsart törzzsel a jobb kézzel nyúljanak , akkor ne csodálkozzunk az olykor műtéti beavatkozást is igénylő sérülések sokaságán. Ha a felsőtest izomzatának tervszerű építése nem kezdődött el idejekorán, ne sopánkodjék a kapus gyakori sérülései miatt. Tudva tudjuk, hogy a ruganyosság, hajlékonyság, ritmusérzék a listavezető kritérium, de nem borulhat árnyékba az állóképesség sem, csak azért, mert a kapusok edzéstematikája a mezőnyjátékosokétól eltérő elbírálás alá esik. A követelményrendszer a háló őreit a futómennyiség felének teljesítésére készteti. Izmosodik viszont a nézet, hogy esetenként ők is loholják végig a teljes penzumot, legfeljebb a szintidők számonkérésén lehet enyhíteni. Ám a 10—20 méteres sprintektől nem viszolyoghatnak, hiszen rajtgyorsaság nélküli kapus... elképzelni is rémisztő! Javarészt a gondosabb edzéstervezésen múlik, hogy rövidebb, intenzívebb gyakorlatozásokon az állóképességi, a gyorsasági és a speciális ügyességi elemek harmonikus egységbe foglalásával megelőzzük a kapussérülések tetemes részét. Nem következmény nélkül kopott ki a futballistaköztudatból az otthoni erőfejlesztő (kiegészítő) edzés. Amire nem futja az időből a pályán, az részben pótolható otthon , gumikötéllel, súlyzóval. Ezek a segédeszközök jobbára csak a felkészülési időszakban boldogítják a kapusokat. Csakhogy áldásos hatásukat egész évben élvezni akarják. Szemlélet dolga, ki minek szenteli az aktív pihenés óráit. Persze, a vézna felsőtest, a „sörösüveg” izomzat kialakulásának elébe lehet vágni — még (a már felemlített) serdülő korban. Kötelező úszóedzésekkel, kondícióterem-foglalkozásokkal. Hosszú, sérülésektől kevéssé szabdalt pályafutásban térül meg a szaggató izomláz, a fogcsikorgató verejtékezés. Azért egy s más felnőttként is jóvátehető. Feltéve, ha a kapus nem botlik a kezdet kezdetén és nem felületes- kedi el a bemelegítést. A mezőnyjátékosénál alaposabb, minden porcikát átmozgató gimnasztikázást, a fokozatosan gyorsuló ritmusú, egyre több és bátrabb vetődést tartalmazó bevezető edzésszakaszt. Ha észben tartja, hogy egyetlen előkészítetlen mozdulat ficamot, szalagszakadást eredményezhet! Hogyan ildomos és célirányos szorgoskodnia az élvonalbeli kapuvédőnek? Grosics Gyula velősen válaszolt nemrégiben egy rádióműsorban: „Csakis megszállott rend” Régente a kapusok a legszorgosabb, önsanyargatóan gyakorlatozó sportemberek voltak. A maiak nem győznek meg hasonló erényeikről! Pedig tudják, hogy egy-egy sikeres kivitelezésű mozdulat a mérkőzésen pontok sorsáról dönt. S ha valaki nem hajlandó edzésen százszor is a földhöz verni magát (volt már rá példa), valószínűtlen, hogy a bajnoki mérkőzés kritikus másodpercében képes lesz villanásnyi idő alatt kiválasztani az egyedüli jó megoldást és véghezvinni szándékát. Gyakran az önszuggesztió módszeréhez folyamodva kénytelenek ösztökélni magukat, hogy úrrá legyenek testük, akaratuk gyengeségein. Kerítsünk most sort a lelki sérülések megelőzésének lehetőségeire is. Mit tehetnek a szakvezetők, a sportpszichológusok azért, hogy a kifogástalan edzettség törvényszerű hatást gyakoroljon a teljesítményre?Mert tudjuk, hogy pompásan felkészített kapusok is mondtak már csődöt.) Eredményes segítség lehet a hullámvölgyek hatásának gyengítésében a sportélettan, a sportpszichológia elmélyült ismerete, de ugyanennyit nyom a latban az edzői türelem is. Az általános, helytelen gyakorlat szerint a fiaskóért a kapus aránytalanul sokat fizet. Pedig lassan labdarúgóközhellyé avul a tétel, miszerint a csapatépítés a védelmet hátulról irányítani képes, meggyőző egyéniségű kapuvédő kiválasztásával kezdődik! A hátvédsor harci morálját is gyengíti a kapusok nyilvános, túl szigorú elmarasztalása, hiszen a védőben tudatosul a hátország ingatagsága. Hétről hétre más áll a háló előtt, hogyan bízhatna a mezőnyjátékos az egyes számú mezt viselő társának képességeiben?! A kapusposzt bizalmi jellegű, a háló őre igényli a legtöbb támogatást és a hosszabb türelmi időnek az egész csapat hasznát látná! Az edzői elkeseredés szülte cserék kétszeresen is baljóslatúak. A szüntelenül lecserélttől botorság elvárni, hogy a gikszer becsúszása után helyrerázódjon. A becserélt a kispadon ülés ritmusában érkezik, bakot lő, mielőtt bemelegedne és máris elvesztette a bizalmat. A cserélődés láncreakcióvá dagad, s ilyen körülmények között hogy is tölthetné be a kapus másod-csapatkapitányi szerepét. Amikor a galibáért rendre őt sújtják. A bizalomhiány a vezéregyéniség-karakter kiformálódását késlelteti, rongálja. A kapus önmagával szemben is bizonytalan , a jelenség tovább gyűrűzik, a mezőnyjátékosok is megkérdőjelezik a kapuvédő személyét. Az eredmény, a potyagól biztosra vehető. Tegyük hozzá, nem kizárólag a háló őrzőjének egyszemélyes hibájából. Nem óhajtjuk a kapuvédőket a titokzatossági fátyoléval bevonni, de külön kasztba sorolásuk indokolt, ők a bírálatra érzékenyebbek. Többnyire. Nem ok nélkül hívják őket társaik „hangyásoknak”. Okosabb (a csapatérdek is ezt kívánja) naponta megtámogatni magabiztosságuk ingatag falait, hiszen a kapus kihagyásaival tönkreteheti saját együttesét, ugyanakkor remekléseivel kétségbeesésbe kergetheti az ellenfelet. A témakör boncolásakor érezzük, nem jutottunk lenyűgöző felismerések birtokába. A „legyen külön kapusedző vagy ne, a tagbaszakadt, vagy a középtermetű, a veterán vagy a tinédzser kapus” méhkas jellegű kérdését szándékosan nem érintettük. Ki merné letenni a voksát? Határozatilag, jegyzőkönyvbe rögzíthetően még sosem mondatott ki, melyik oldalon áll az igazság. Nem is akartunk igazságot tenni. Csupán tapasztalat-kiegészítésnek, pótléknak szántuk sorainkat, hogy a szélcsend után elkezdődött gyűrűzés minél nagyobb hullámokat verjen. Török Péter