Népsport, 1978. december (34. évfolyam, 290-314. szám)

1978-12-01 / 290. szám

XXXIV. 290. ♦ 1978. december 1 LABDARÚGÁS Télen formaátmentő időszak lesz December 21-től január 2-ig pihenő * Február 28-án tavaszi rajt • Országos értekezletre készülnek a játékvezetők • Baráti Lajos érdekes felmérései az NB II-ből • Mit csinál Kovács Ferenc szövetségi kapitány? * Hírek a BLSZ-ből és az NB I sérültjeiről Beléptünk az első téli hónap­ba. A Meteorológiai Intézet je­lentése szerint az ország nyuga­ti részében ítéletidő tombol, de az NB I-es bajnokság még jó ideig tart, december 20-án lesz az utolsó forduló. Utána csak rövid pihenőt kapnak a játéko­sok, mert január 2-án elkezdő­dik a felkészülés a tavaszi idényre. Száger György, az MLSZ Ed­zőbizottsága titkárának tájékoz­tatása szerint az idén nyáron életbe lépett új felkészülési rendszer folytatódik a téli hó­napokban. Ennek az a lényege, hogy a tiszta alapozó időszak és a hosszabb pihenő a nyári idő­szakra tevődött át, télen a csa­patok programja felkészülés — mérkőzéssorozat — felkészülés mérkőzéssorozat ritmusban folyik majd. Ezzel a nemzet­közi igényeknek megfelelően azt kívánják elérni, hogy az őszi és a tavaszi idény között ne legyen olyan mély szakadék és a bajnokságot jelentősebb for­mahanyatlás nélkül tudják foly­tatni a csapatok. Ennek megfelelően­­a program úgy alakul, hogy január 2-től február 28-ig, a tavaszi idény rajtjáig az edzésekkel párhuza­mosan az MNK és a Nemzeti Bajnokságok Kupája mérkőzései folynak. Az új típusú felkészü­lési rendszer jobban alkalmaz­kodik az őszi-tavaszi bajnokság igényeihez, s bár a pályák ál­lapota ebben az időszakban rosszabb, mint nyáron, a nem­­zetközi kupaprogram követelmé­nyeinek is jobban megfele. Pataky Sándor, az MLSZ Já­tékvezető Bizottságának elnök­­helyettese elmondta, hogy ja­nuárban sor kerül a játékveze­tők szokásos egyhetes téli edző­táborára. Ezen az NB-s keret tagjai vesznek részt, a program­ban is fizikai és az elméleti fel­készítés játssza majd a fősze­repet. De itt kerül sor a játék­vezetők évi teljesítményének ér­tékelésére és a személyenkénti beszélgetésekre is. Februárban rendezik a Volga Szállóban a játékvezetők országos értekez­letét, amelyet a hagyományos bál követ. Pataky Sándor beszámolt ar­ról is, hogy november 24—25— 26-án Tatán a játékvezetői bi­zottság továbbképzést tartott a megyei JB-k oktatási előadói számára. Baráti Lajos — aki nyugdíjas­ként az NB II szakmai felügye­lőjének tisztségét tölti be az MLSZ-ben — az elmúlt négy hónap alatt különböző statiszti­kai felméréseket végzett az 59 csapatnál. Ezekből kiderült: az NB II-ben jelenleg 1185 játékos van, akik közül kétszáz 21 éven aluli, 57 viszont 31 éven felüli. A felmérés az edzőkre is ki­terjedt. Az NB II legfiatalabb edzője Galbács Pál, a Dorog szakvezetője — 32 esztendős —, a legidősebb edző pedig Sza­bó Imre, a szombathelyi Saba­­ria mestere, aki már betöltötte hatvanadik életévét. Baróti átvizsgálta az NB II-es csapatok edzésterveit, amelyek­ről megállapította, hogy nagy részük nem felelt meg a máso­dik vonal követelményeinek. A feladat ezután ezeknek az ed­zésterveknek az átdolgozása és újraértékelése. Baróti Lajos el­mondta, hogy az MLSZ ellen­őrei igen sok NB II-es talál­kozót tekintettek meg, de ők csak a budapesti mérkőzésekre tudtak eljutni, a vidéki mérkő­zéseket a megyei ellenőrző bi­zottságok tagjai felügyelték. Még folyik az ellenőri jelentések ér­tékelése. Baróti Lajos egyébként no­vember 22-én Zürichben részt vett az UEFA technikai bizott­ságának értekezletén. Ezen 12 napirendi pontot tárgyaltak, amelyek közül a legérdekeseb­bek : az argentínai VB tapasz­talatainak összegezése; a Máltá­ban megrendezett nemzetközi edzőtanfolyam tanulságai; az Olasz Labdarúgó Szövetség ren­dezésében 1979 februárjában megtartandó nemzetközi sport­orvosi kongresszus előkészületei és a nemzetközi edzőtanfolyam tapasztalatainak megvitatása és értékelése. A válogatott csapat már le­játszotta ez évi utolsó mérkő­zését Frankfurtban, az elkövet­kezendő hónapokban nem is lép pályára. Legközelebbi mérkőzé­se március 28-án lesz az NDK ellen a Népstadionban. Vajon most, a szünetben, mivel foglal­kozik a szövetségi kapitány? — Minden válogatott találkozó után szakmai jelentést készítet­tem a mérkőzések tapasztalatai­ról — mondta Kovács Ferenc szövetségi kapitány. - A ta­pasztalatokat és a szakmai ta­nulságokat ezek után elküldtem a válogatott keretben szereplő játékosok egyesületi elnökeinek, s beszámoltam arról is, hogy a játékosok milyen magatartást tanúsítottak és milyen teljesít­ményt nyújtottak a mérkőzésen. Az egyesületi elnökök ezt to­vábbították a vezető edzőkhöz. Jelenleg az utóbbi négy váloga­tott mérkőzés általánosítható ta­pasztalatait dolgozom fel, s az ezekből levont következtetéseket szintén megkapják az egyesüle­tek is. — Dolgozom a jövő évi nem­zetközi programon is, megter­vezem a felkészülést, mégpedig az A-, a B- és az olimpiai vá­logatottét. Természetesen a to­vábbiakban is rendszeresen lá­togatom az NB 1-es csapatok edzéseit és mérkőzéseit. A Budapesti Labdarúgó Szö­vetségben is élénk az élet. No­vember 27-én értekezletet tar­tott a BLSZ vezetősége a buda­pesti I., illetve II. osztályban szereplő csapatok szakosztály­­elnökei számára. Dr. Timár György megnyitója után Góliás Róbert főtitkár tartott beszá­molót. Beszélt az elmúlt baj­no­o­ki év tapasztalatairól, az erköl­­csi nevelési követelményekről, a játékvezetés színvonaláról, az utánpótlás helyzetéről. Az el­múlt bajnoki év tapasztalatai­ból kiindulva, illetve erre ala­pozva ismertette az 1979—80-as évre elfogadott intézkedési ter­vet. Ennek lényege a szakmai munka színvonalának emelése és az utánpótlásnevelés helyzeté­nek javítása. Beszámolója után az intézkedési tervet az egyesü­letek képviselői megvitatták. A közelmúltban adtunk hírt arról, hogy Répcelakon tanács­koztak az NB-s labdarúgó­csapatokkal rendelkező vasi klu­bok vezetői, edzői. Az NB I-es Haladás, az NB II-es Sabaria és Répcelak vezérkara abban állapodott meg, hogy kölcsönö­sen segítik egymást. Az eddigi együttműködést továbbfejleszt­ve sok időszerű, kérdés került szóba: játékosok cseréje, és az is, hogy a megyei bajnokság­ban szereplő csapatokkal is szót kellene érteni, lehetővé tenni a tehetségek felfelé áramlását. A Vas megyei Testnevelési és Sporthivatal is támogatta az ügyet, összehívta a megye klub­jainak vezetőit. A tanácskozáson egyöntetűen elfogadták azt a ja­vaslatot, hogy Vas megyéből az NB-s szakosztályok megkérdezé­se nélkül nem adnak ki labda­rúgót. A két Varga, Novák, Tóth Z, Szabó F., Dohány, Ke­retű, Galántai, Hegedűs L. és mások példája azt igazolja, hogy Vas megyében mindig akadt te­hetség. Felkutatásuk, a megyé­ben tartásuk közös érdek, a sportág megyei fejlődésének ér­deke. Az értekezleten az is szóba került, hogy az utánpótlás-neve­lés szervezettsége érdekében Körmenden, Celldömölkön és Sárváron sportiskola rendszerű képzést indítanának be a közel­jövőben.• Hírt kaptunk a vidéki NB I-es csapatok sérültjeiről is. Mint is­meretes, Csongrádit, a Videoton labdarúgóját megoperálták, a műtét sikerült, valószínűleg ta­vasszal már harcképes lesz. A MÁV Előrénél Lechner sérülése javul, egy-két hét múlva ő is csatasorba állhat. A Békéscsa­bában Láza kulcscsonttörése miatt hathetes kihagyásra kény­szerül. Kerekes, aki fülgyulla­dás miatt nem játszhatott, csü­törtöktől már ismét edzett. A Pécsi MSC-nél Kincses és Torna bajlódik kisebb sérüléssel, de valószínűleg a hét végi bajnoki mérkőzésen már ott lehetnek a csapatban. Szőcs János, a tá­madó játékot szeretné javítani, így az MNK-mérkőzésen játék­­lehetőséget kapott Szájer is, a középcsatár posztján. Dunaújvá­rosban Hojszák rendbe jött és elkezdte az edzéseket. Timár, aki nemrég gyógyult fel — ját­szott is a legutóbbi bajnoki mér­kőzésen a tartalékcsapatban — újból megsérült, így bizonyta­lanná vált szombati játéka. Ismeri? Kohut Vili!’’ De máris kutatunk tovább az emlékekben. Zágrábba megy játszani, de ha­marosan edző lesz belőle. A Gradjanskinál „ragad” több mint tíz évig. A háború után egy nap megjelenik nála Kis­falvi dr. az MTK-tól és nem nehéz kitalálni, miben egyeznek meg. • Elég öreg csapatot vettem át. Nézze csak . .. Solymosi, Ko­vács, Bíró, Bircsák, Polgár, Bosánszky, Mészáros, Palatí­nus, Bodola, a többit nem is sorolom. Számítsa ki a korátságot... A következő év­ben már csak Kovács maradt a keretben. Odahoztam Lantost, Zakariást, Sándort... a Csi­kart ... Nehezen igazoltam le! Móravárosban az apja kijelen­tette, hogy a f­ia soha nem lesz az MTK fizetése. A srác ment is a Fradiba próbajátékra. Nem kellett. Utána jöhetett csak hoz­zánk. Kérem, az MTK húsz év­vel ezelőtt nyert utoljára baj­­nokságot! Nem is mondom, ki volt az edző ... — Milyen érdekes mérkőzé­sekre emlékszik? • Gondba hozott, mert ren­geteg élményem volt. Egyet ta­lán játétos koromból. A Ferenc­várossal volt egy olyan évünk, amikor mindent megnyertünk. A bajnokságot, a Magyar Kupát, a Húsvéti és a Pünkösdi Serle­get, a KK-t, mindent. Jó lenne, ha a játékosok neveit leírná. Amsei, Takács Géza, Hungler, Korányi, Furmann, Obitz, Ber­­kely, Btízsó, Táncos, Takács 11, Turay, Szedlacsek, Toldi, Kohut. Kérem, egyszer KK-döntőt ját­szottunk a flapid ellen. Az el­ső találkozón 1-1-re nyertünk, de a visszavágón jó nagy balhé volt Bécsben. Takács Gézát ha­mar kiállították, így majdnem az egész mérkőzést tíz emberrel játszottuk végig. Mégis rúgtunk még két gólt. 5-3-ra kikaptunk, de ez is bőven elég volt a si­kerhez. S aztán, tudja beszél­hetnék a nagy Honvéd elleni MTK-győzelm­ükről. Beszélhet­nék sok mindenről, akár reg­gelig is. Elcsuklik a hangja, vigyázni kell, nehogy felizgassa magát. De hát melyik a legnyugod­tabb téma? A szövetségi kapi­tányság? • Elég zűrös időben lettem a válogatott irányítója. 1955—56- ban. Erre a keretre is emlék­szem: Grosics, Geller, Kárpáti, Börzsei, Kotász, Bozsik, Beren­­di, Bundzsák, Sándor, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor, Tóth Miska, Szusza Feri. Egyszer hosszú túrára mentünk, öt or­szágban játszottunk és minden­hol győztünk És van va­lami, amit rosszindulattal se le­het tőlem elvenni: én találtam fel a WM-rendszer elleni játé­kot! Tudja, mikor az angolok bevezették ezt a taktikát, mond­tam, hátra kell vonni a közép­csatárt és kész. Palotásnak, majd Hidegkútinak adtam ezt a feladatot. Meg is oldották. Ami­kor az évszázad mérkőzésén 6-3- ra győztünk, az angol lapok ezt írták: uraim, megbukott a VM- rendszerünk! Bukovi szaktudását mindenki elismeri, és mégis ... Évek óta nem vesz részt a magyar lab­darúgás irányításában. Nincs szükség a tapasztalatára? Vagy ő vonult vissza? • Megírja, amit mondok? — Meg. • Kihúzzák! . — Ne féljen! — No, kérem, nem én nem kapcsolódtam be a munkába, hanem engem nem kapcsoltak be semmibe, és ez, ugye, nagy különbség. És tudja, miért mel­lőztek? Mert egyszer kifejtet­tem a véleményemet! Engem azóta elterülnek, mint a fer­tőző beteget. Én meg nem me­gyek hozzájuk. Elvégre társa­dalmi munkáról van szó. Még az igazolványomat sem veszem át a szövetségben. Ha kimegyek a pályára, szó nélkül beenged­nek­. Engem, kérem, mindenhol ismernek. Az előbb azt kérdez­te, hová küldje vissza a fény­képemet? Ha csak azt írja a borítékra, hogy Buk­ovi, Buda­pest, akkor is megkapom! Ezt ne vegye szerénytelenségnek. Csak a régi fájdalom tört ki belőlem ... Az MTK-pályán az állóhelyre jár. Ott érzi magát a legjob­ban. A szurkolók éhesen vár­ják a szakmai megjegyzéseit. Ha a kék-fehéreknek nincs mér­kőzésük, megy máshová, alsóbb osztályba. Szombat déltől vasár­nap estig úgy járja a sportte­lepeket, mintha még mindig te­hetségeket keresne a csapatá­nak. Pedig hol van már a tavalyi hó! A Pesti Napló legalább negy­ven éve megjelent könyvében A sport hőseinek lexikona című fejezetében ez áll róla: Bukovi Márton (*1902). Az Ékszerészben tűnt fel, külföld­re vándorolt, 1926-ban hozatta haza a Ferencváros. Franciaor­szágba ment, ahol szép sikerei voltak. 1935-ben hazatért. Tizen­kétszeres válogatott centerhalt. Hát, kérem, nem 1902-ben, hanem 1903. december 1-én született, most pénteken tehát sokan gratulálnak neki. — Az idő, az idő ... — mond­ja lehiggadva, s már nincs pá­tosz a hangjában. — A testvé­reim is meghaltak. Egy fiam, egy lányom és négy unokám van. Gáborból, sajnos nem lett nagy játékos. Pedig milyen szépen indult. De a betegség... Van viszont egy aranyos sráca, még csak egyéves, de olyan eleven. Tudja... ha azt megélhetném, hogy az unokám is futballo­­zik ... esküszöm, boldogan hal­nék meg! Lassan rakja el a képeket, az újságcikkeket, az aktatáská­jából kiesik egy kis MTK-zász­­ló. Elkomolyodik, kissé elpirul, mintha egy titkos szerelem de­rült volna ki ... Salamon Béla Bukovi mai születésnapján minden bi­zonnyal ezt kérdezné tőle: — Már hetvenöt éves vagy, aranyoskám? Bizony, bizony, 20 évig volt eredményes játékos és 40 évig sikeres edző! És most szurkoló az állóhelyen!­­ Sétáló a négyszögben! Ha pedig leül — mint most a presszóban — idejön hozzá egy régi játékosa, aki ma már edzőnek sem fiatal és mélyen meghajolva üdvözli. — Csókolom, Marci bácsi! Hámori Tibor NÉPSPORT 3 A külön kaszt L­átványos tolongás támadt az őszön az egyes számú mezekért. Az NB I-ben eddig 35-en ügyködtek több­kevesebb sikerrel a hálók előtt. S mivel a bajnokság útjának alig egyharmadát járta be, vizsgálódásra serkent a statisztikai adat. Nyugtalanító a lista szapora terebélye­­sedése. Sen­ki sem hiheti ugyanis, hogy együttesenként 2—3 első osztályú hálóőrrel számolhatunk. A csere­bére a sze­rényebb képességekkel felruházottak előtt is utat nyit. Sta­fétabotként vehetik át egymástól a kapusmezt az újdonat­új, vagy a talonból mentett jelöltek, annál is inkább, mert mezőnyük a gyenge közepes szintjén kiegyensúlyozott. Táplálja a körforgást a temérdek színvonal alatti teljesít­mény és a megannyi sérülés. A morfondírozó társául szegő­dik a rossz sejtelem: megnyugtató-e kapuvédőink fizikai, lelki vértezettsége? Izomzatuk, ízületeik, váll-, térd- és bokaszalagjaik állhatják-e egyáltalában a próbatételt a jelen edzésrendszere mellett? A kérdésfelvetés ósdinak tűnik (az is), csak a válasz várat magára egyre. Ezért merészelünk néhány kacskarin­gót leírni a kérdőjelek közül. Ezért hozakodunk elő pár észrevétellel — korántsem a megfellebbezhetetlenség igé­nyével. Sok kapus régi, nem is mindig saját vétekért bűnhődik: serdülő korában nem nevelték bátorságra, vakmerőségre, nem tudatosították benne, hogy markolni kénytelen az ak­robaták tudományából is, és bizonyos tekintetben jobban kénytelen állni a sokoldalúság próbáját, mint a mezőny­ben ténykedő társai. Ha tizenéves korában nem idegződött be a különleges mozgássorozatok legjava, ha nem vált készséggé például az ideális testtartás, az ujjakkal történő kosárformálás, az esések kigurulása, avagy hogy a bal oldalra érkező lövések után a bal és ne teljesen kifacsart törzzsel a jobb kézzel nyúljanak , akkor ne csodálkozzunk az olykor műtéti beavatkozást is igénylő sérülések sokasá­gán. Ha a felsőtest izomzatának tervszerű építése nem kez­dődött el idejekorán, ne sopánkodjék a kapus gyakori sé­rülései miatt. Tudva tudjuk, hogy a ruganyosság, hajlékonyság, rit­musérzék a listavezető kritérium, de nem borulhat árnyék­ba az állóképesség sem, csak azért, mert a kapusok edzés­tematikája a mezőnyjátékosokétól eltérő elbírálás alá esik. A követelményrendszer a háló őreit a futómennyiség felé­nek teljesítésére készteti. Izmosodik viszont a nézet, hogy esetenként ők is loholják végig a teljes penzumot, leg­feljebb a szintidők számonkérésén lehet enyhíteni. Ám a 10—20 méteres sprintektől nem viszolyog­hatnak, hiszen rajt­gyorsaság nélküli kapus... elképzelni­ is rémisztő! Java­részt a gondosabb edzéstervezésen múlik, hogy rövidebb, intenzívebb gyakorlatozásokon az állóképességi, a gyorsa­sági és a speciális ügyességi elemek harmonikus egységbe foglalásával megelőzzük a kapussérülések tetemes részét. N­em következmény nélkül kopott ki a futballistaköz­­tudatból az otthoni erőfejlesztő (kiegészítő) edzés. Amire nem futja az időből a pályán, az részben pó­tolható otthon , gumikötéllel, súlyzóval. Ezek a segéd­eszközök jobbára csak a felkészülési időszakban boldogítják a kapusokat. Csakhogy áldásos hatásukat egész évben él­vezni akarják. Szemlélet dolga, ki minek szenteli az aktív pihenés óráit. Persze, a vézna felsőtest, a „sörösüveg” izomzat kialakulásának elébe lehet vágni — még (a már felemlített) serdülő korban. Kötelező úszóedzésekkel, kondí­­cióterem-foglalkozásokkal. Hosszú, sérülésektől kevéssé szabdalt pályafutásban térül meg a szaggató izomláz, a fog­csikorgató verejtékezés. Azért egy s más felnőttként is jóvátehető. Feltéve, ha a kapus nem botlik a kezdet kezdetén és nem felületes-­ kedi el a bemelegítést. A mezőnyjátékosénál alaposabb, minden porcikát átmozgató gimnasztikázást, a fokozatosan gyorsuló ritmusú, egyre több és bátrabb vetődést tartalmazó bevezető edzésszakaszt. Ha észben tartja, hogy egyetlen előkészítetlen mozdulat ficamot, szalagszak­adást eredmé­nyezhet! Hogyan ildomos és célirányos szorgoskodnia az élvonal­beli kapuvédőnek? Grosics Gyula velősen válaszolt nem­régiben egy rádióműsorban: „Csakis megszállott re­nd­” Régen­te a kapusok a legszorgosabb, önsanyargatóan gyakor­latozó sportemberek voltak. A maiak nem győznek meg hasonló erényeikről! Pedig tudják, hogy egy-egy sikeres kivitelezésű mozdulat a mérkőzésen pontok sorsáról dönt. S ha valaki nem hajlandó edzésen százszor is a földhöz verni magát (volt már rá példa), valószínűtlen, hogy a baj­noki mérkőzés kritikus másodpercében képes lesz villa­násnyi idő alatt kiválasztani az egyedüli jó megoldást és véghezvinni szándékát. Gyakran az önszuggesztió módsze­réhez folyamodva kénytelenek ösztökélni magukat, hogy úrrá legyenek testük, akaratuk gyengeségein. Kerítsünk most sort a lelki sérülések megelőzésének lehetőségeire is. Mit tehetnek a szakvezetők, a sport­pszichológusok azért, hogy a kifogástalan edzettség törvény­­szerű hatást gyakoroljon a teljesítményre?­­Mert tudjuk, hogy pompásan felkészített kapusok is mondtak már cső­döt.) Eredményes segítség lehet a hullámvölgyek hatásának gyengítésében a sportélettan, a sportpszichológia elmélyült ismerete, de ugyanennyit nyom a latban az edzői türelem is. Az általános, helytelen gyakorlat szerint a fiaskóért a kapus aránytalanul sokat fizet. Pedig lassan labdarúgó­­közhellyé avul a tétel, miszerint a csapatépítés a védelmet hátulról irányítani képes, meggyőző egyéniségű kapuvédő kiválasztásával kezdődik! A hátvédsor harci morálját is gyengíti a kapusok nyilvános, túl szigorú elmarasztalása, hiszen a védőben tudatosul a hátország ingatagsága. Hétről hétre más áll a háló előtt, hogyan bízhatna a mezőny­­játékos az egyes számú mezt viselő társának képessé­geiben?! A kapusposzt bizalmi jellegű, a háló őre igényli a leg­több támogatást és a hosszabb türelmi időnek az egész csapat hasznát látná! Az edzői elkeseredés szülte cserék kétszeresen is baljóslatúak. A szüntelenül lecserélttől bo­torság elvárni, hogy a gikszer becsúszása után helyrerázód­jon. A becserélt a kispadon ülés ritmusában érkezik, bakot lő, mielőtt bemelegedne és máris elvesztette a bizalmat. A cserélődés láncreakcióvá dagad, s ilyen körülmények kö­zött hogy is tölthetné be a kapus másod-csapatkapitányi szerepét. Amikor a galibáért rendre őt sújtják. A bizalom­­hiány a vezéregyéniség-karakter kiformálódását késlelteti, rongálja. A kapus önmagával szemben is bizonytalan , a jelenség tovább gyűrűzik, a mezőnyjátékosok is megkérdő­jelezik a kapu­védő személyét. Az eredmény, a potyagól biztosra vehető. Tegyük hozzá, nem kizárólag a háló őrző­jének egyszemélyes hibájából. Nem óhajtjuk a kapuvédőket a titokzatossági fátyoléval bevonni, de külön kasztba sorolásuk indokolt, ők a bírá­latra érzékenyebbek. Többnyire. Nem ok nélkül hívják őket társaik „hangyásoknak”. Okosabb (a csapatérdek is ezt kívánja) naponta megtámogatni magabiztosságuk inga­tag falait, hiszen a kapus kihagyásaival tönkreteheti saját együttesét, ugyanakkor remekléseivel kétségbeesésbe ker­getheti az ellenfelet. A témakör boncolásakor érezzük, nem jutottunk lenyű­göző felismerések birtokába. A „legyen külön kapus­edző vagy ne, a tagbaszakadt, vagy a középtermetű, a veterán vagy a tinédzser kapus” méhkas jellegű kérdését szándékosan nem érintettük. Ki merné letenni a voksát? Határozatilag, jegyzőkönyvbe rögzíthetően még sosem mondatott ki, melyik oldalon áll az igazság. Nem is akar­tunk igazságot tenni. Csupán tapasztalat-kiegészítésnek, pót­léknak szántuk sorainkat, hogy a szélcsend után elkezdődött gyűrűzés minél nagyobb hullámokat verjen. Török Péter

Next