Népsport, 1979. július (35. évfolyam, 154-179. szám)

1979-07-02 / 155. szám

8 NÉPSPORT A KÜLFÖLD SPORTJA Munkatársunk, Vad Dezső jelenti: Borg zöld utat kapott (London, július 1.) Mi tagadás, nem gondoltuk, hogy John McEnroe könnyezik majd a bajnokság hatodik napján ... Biztosra vettük, hogy szomba­ton győztesként fogadja majd a gratulációkat, s legfeljebb a bajnokság elnyerésének öröme csalja elő a könnyeit. Nem így történt... Az a kettes pálya! Elesett a harc mezején, még­hozzá az esélyesek temetőjének tartott 2-es pályán érte utol végzete. Ott, ahol a férfi egyes­ben előbb Arthur Ashe, az 1975. évi — első — színes bőrű győz­tes, majd Vitus Gerulaitis, az idei negyedik kiemelt és Sue Barker, a hazaiak 12. helyen ki­emelt szőke kedvence búcsú­zott. Ez a kettes pálya a wimb­ledoni főutcától balra esik. Jobbra találjuk a nagy és a kis centert, balra az első négy pá­lyát. Közülük a kettest két ol­dalról lelátó övezi, de a lelátó előtt, a pálya oldalvonala mel­letti sétányon egész közel is ott szoronganak a nézők. S a to­longó sportkedvelők az ismé­telt játékvezetői figyelmezteté­seket sem szívlelik meg. A szomszédos pályákról is áthal­­latszik az elismerő taps. A te­niszversenyek hagyományos templomi csendje itt, ilyen kör­nyezetben legfeljebb illúzió.­­ „Nem a pálya miatt vesztet­tem — mondta John McEnroe nagyon tárgyilagosan —, Tim egyszerűen jobb volt nálam, az adogatásomat nem éreztem, s nem tudtam fogadni az ellenfél adogatásait. Hát, bizony, nem így képzeltem... Győzni jöt­tem Wimbledonba.” De nyilván visszatér, hiszen még csak húsz­éves, de az biztos, hogy már­is egyike a legjobbaknak. „Iker­testvérem, Tom, aki az előző fordulóban játszott McEnroe el­len, azzal biztatott, hogy én majd megverem. Örülök, hogy bevált a jóslata, bár hadd te­gyem hozzá, ho­gy John óriási teniszező, de ezúttal nagyon gyengén játszott” — magyarázta Tim Gullikson, az ikertestvéré­vel ellentétben jobb kézzel ját­szó 28 éves amerikai teniszező, a számítógépes világranglista jelenlegi 18. helyezettje. Borg-napok A bajnokság fő száma, a fér­fi egyes McEnroe kiesésével so­kat veszít további érdekessé­géből. Az előjelek szerint Borg­­napok következnek. A szőke svéd — részben edzője, a min­den hájjal megkent, nagy tak­tikus Lennart Bergelin lélekta­ni hadviselésének segítségével — papíron már túljutott a ne­hezén. Jellemző, hogy az állító­lagos sérüléséről elterjesztett hí­rek után Hank Pfister azzal a kérdéssel fordult egyese előtt a versenybírósághoz, hogy tud­ják-e már, játszik Borg, vagy visszalép? S utána a svéd úgy futott a labdák után, akár a nyúl. Szokásos biztonsággal bombázta vissza a labdákat. Já­tékának titka a biztonság, a teljes összpontosítás, a rendkí­vüli küzdeniakarás. „Nekem csak az a feladatom, hogy Björn minden idegszálával a mérkő­zéseire összpontosítson, s köz­ben semmi más ne foglalkoz­tassa” — magyarázta Bergelin az egyik sajtóértekezleten. S ha egyébként játékából a szín, az ötletes, a látványos hálójáték hiányzik is, jelenleg mindenkép­pen a legjobb, mert gépiességé­vel egyszerűen megadásra kész­teti ellenfeleit. A legjobb nyolc között Tom Okker, a hollandok tavaly is elődöntőt játszó, 35 éves könnyűsúlyú bajnoka lett az ellenfele, majd Connors kö­vetkezhet, s ez a mérkőzés elő­rehozott döntőnek is tekinthető. Hiszen az alsó ágon még játék­ban lévő három amerikai (Tim ,Gullikson, Tanner, DuPre vagy Panatta) nem lehet igazán ver­szélyes Borgra. Vagy talán mégis?! Mindenesetre a kiemelés új, nemrég bevezetett rendszerét ez a bajnokság ismét megkérdője­lezi. Régebben az erősorrend alapján kiemelt játékosok a me­zőny meghatározott helyeire ke­rültek, azaz az első a nyolcadik­kal, a második a hetedikkel (és így tovább) találkozhatott a legjobb nyolc között. S a ne­gyedik kiemelt az első, a har­madik a második felé haladt, ezzel szemben jelenleg a ki­emelteket — az első és a máso­dik kivételével — besorsolják az adott helyekre, s így például a nőknél, ahol eddig csaknem minden a papírformának meg­felelően történt, a legjobb nyolc párosítása a következő: Navra­­tilova (1. kiemelt)—Fromholtz (6.), Austin (4.)—King (7.), Wa­­de (5.)—Cawley (3.), Turnbull (7.)—Evert-Lloyd (2.). A régi rendszer jobban, igazságosab­ban elosztotta a versenyzőket. A régi rendszer szerint például Connors is az alsó ágon lenne, s nem kellene találkoznia Borg­­gal már az elődöntőben. Más kérdés természetesen, hogy a férfiaknál jelenleg — amint a sok „meglepetés” is bizonyítja — rendkívül kiegyensúlyozottak az erőviszonyok. „A jelenlegi férfi mezőnyből Borg, Connors, és veresége el­lenére, McEnroe kiemelkedik. De a további száz-százötven versenyző közül tulajdonképpen bárki bárki ellen nyerhet, min­den különösebb meglepetés nél­kül. Az átlagos színvonal akár a legutóbbi időhöz képest is rendkívül sokat emelkedett” — állította baráti beszélgetésünk során R. E. Hadingham, az is­mert Slazenger-gyár egyik igaz­gatója, az All England Club ta­nácsának tagja. Mindehhez já­rul még itt, Wimbledonban a gyors és a salakhoz alig­ha hasonlítható fű. Füves pályán viszont jelenleg már csak Angliában és Auszt­ráliában rendeznek versenye­ket. Az Egyesült Államok­ban csupán egyetlen, kisebb je­lentőségű viadal folyik füvön. A különböző műanyag borítású pályák ugyanis lényegesen gaz­daságosabbak. Ezen a füvön pe­dig egészen más a mozgás. Az inkább elcsúszó, mint felugró labdák lekezeléséhez, az ütések­hez jobb technika, sok gyakor­lás, s nem utolsósorban erő szükséges. De a játék kulcsa mindenképpen az adogatás és a röpte, valamint az adogatások visszaütése. Nem véletlen, hogy a nagy adogatók közül Tan­ner, DuPre és Panatta játék­ban maradt. Panatta, a rövidí­tett játék specialistája eddigi ti­zenkét játszmájából ötöt (!!) a rövidítésben nyert meg, s ezen belül például Bengtsson ellen 15:13, 9:7, 7:4 arányban bizo­nyult jobbnak a rövidített já­tékokban, azaz talán most, egy héttel 29. születésnapja előtt ta­nult meg igazán küzdeni. A küzdeniakarás azonban csaknem valamennyi kiváló játékos egyik erénye. . A második­ két eseményeit az öregfiúk visszatérése színesíti. Olyan kiváló bajnokok kaptak ebben az évben meghívást a hagyományos páros tornára, mint Drobny, Mulloy, Pietran­­geli, Seydman, Gonzales, s nem utolsósorban a magyar szárma­zású Gene .Makó, aki 1937-ben és 1938-ban a nagyhírű Budge társaságában nyerte a wimble­doni páros bajnokságot. Öregfiúk őrizetben a wimbledoni díjak Ki ne szeretné bámulni azt a látványt , amikor meztelen a király? Amikor leveti a sport­­magazinokból, díszes kiadvá­nyokból, a televízióból jól is­mert csillogó ruháját, s feltá­rulkozik a maga valóságában... Valami hasonló, akkor bizony legyűrhetetlennek tetsző vágy hajtott Hamburgba a Bundesliga koronázás előtt álló „királyá­nak”, a HSV-nek az otthonába. A gála helyett egy szürke hét­köznap egyszerű munkapróbájá­ra voltam kíváncsi.. . Azokra a műhelytitkokra, amelyek mo­zaikdarabjaiból a későbbi elő­adás összeáll. Vajon milyen Keegan, amikor izzad, szenved, gyötrődik, mi­lyen Kaltz, amikor a csillagokat látja; milyen Kargus, amikor a századik labda púposítja már ki a hálóját? A fantomtelefon Ochsenzoll — Hamburg főut­cájától mintegy 12 kilométerre északra fekszik — a HSV sport­­központjának neve. A széplaki villasorhoz hasonló aprócska nyaralók között több mint száz hektárnyi területet bérel itt a klub. Tornacsarnok, fedett uszo­da, fedett jégpálya, több tucat tenisz-, gyeplabda- és futball­­pálya — jelentős részük vil­lanyvilágítással ellátva — áll a klub 19 szakosztálya 4500 tag­jának rendelkezésére. A HSV játékosait ezen a for­ró május végi délutánon­ négy órára rendelte ki edzésre Bran­­ko Zebec, Hamburg szerte is­mert, épülegetett­­ és vitatott körtelefonja. A módszer lénye­ge: a játékos soha nem tudja, mikor­ kell a pályán jelentkez­nie, meddig tart majd az edzés, azaz, nem köthet le biztos idő­pontra programot, szó sem lehet baráti sörözgetésről, discóról, randevúról. Otthon ül, s várja, mikor szólal meg a telefon. Risztics, a HSV pályaedzője me­sélte: Zebec számos alkalom­mal gyűjtötte már össze játéko­sait Ochsenzollban akkor is, amikor aztán egyáltalán nem tartott edzést, a találkozót kö­vetően fél óra múlva minden­ki már újra otthon volt és is­mét a fantomtelefonra várt... Zebec ezúttal — szerencsére — nem „tréfált”! Az edzés négy órakor menetrendszerű pontos­sággal elkezdődött. Már a beme­legítés merőben más volt, mint az a magyar pályákon megszo­kott! Senki sem vezényelt, nem diktált, a játékosok húsz perc alatt úgy „megdolgozták” ma­gukat, hogy az már felért egy kiadós edzéssel. Volt, aki egye­dül, akadt, aki párt választva dolgozott, mindenki egyszerűen, sokoldalúan készítette fel ma­gát a folytatásra.­­Az egyik él­vonalbeli magyar edző mondta: több alkalommal is próbálko­zott már hasonlóval, de kísér­lete kudarcba fulladt, mert a játékosok két-három, legfeljebb közepes erősségű vágta és né­hány karkörzés után egyszerűen nem tudtak mit kezdeni ma­gukkal, irányítás híján nem ju­tott eszükbe egyetlen gyakorlat sem!) Csillagok csatája A­ HSV edzésének fő részét csapatrészgyakorlatok jelentet­ték. Özcan, a török származású pályaedző a kapusokkal vonult félre, Risztics a védők egy cso­portjának ügyességfejlesztő gya­korlatait figyelte, míg Zebec a legfontosabb „szakaszt” válasz­totta: négy hátvéd, valamint a Keegan Hrubesch csatárkettős viaskodását felügyelte. A csillagok csatája volt ez a javából... A kapuban Kargus állt, előtte a négy védő, Kaltz, Nogly, Buljan és Hidien. Kee­gan és Hrubesch a félpályáról indulva vezette rá a labdát a védőkre, akiknek egyetlen fel­adatuk az volt, hogy a gólszer­zésben megakadályozzák a kí­­gyómozgású Kevint és az óriás termetű, rendkívül kidolgozott izomzattal rendelkező Hru­­bescht. A százszázalékos lét­számfölény természetesen gyak­rabban hozta a védők sikerét, mint fordítva, de közel sem olyan arányban, mint azt bárki hinné... Keegan és Hrubesch úgy harcolt a gólért, mintha BEK-döntőről lenne szó! Ha egyikük éppen birtokolta a lab­dát, akkor támadhatták akár hárman is, addig fedezte, vi­gyázta, őrizte, amíg társa nem tudott magának olyan pozíciót kiharcolni, amelyben már meg­játszható volt, amelyből már lőhetett, vagy éppen tovább ve­zethette az akciót. Pontosan harminc (!) percen át tartott ez a különcsatározás, s a fél óra alatt legalább 150 akció futott végig a félpályán. Kargus sem unatkozott, hiszen vagy a csa­tárok fejezték be lövéssel — esetenként, de jóval ritkábban fejessel — akcióikat, vagy a vé­dők foglalkoztatták, akik sze­relés után feladatuk szerint azonnal csatárokká váltak, s kötelesek voltak a közbelépés helyéről (!) egyből kapura bom­bázni. A fél óra elteltével a gyakorlat hét résztvevője — a HSV kezdőcsapatának tulajdon­képpeni gerince — úgy festett, mintha egy teljes bajnoki mér­kőzést játszott volna végig, öm­lött róluk a verejték. Keegan úgy kapkodta a levegőt, hogy a nézőnek már-már megesett rajta a szíve ... Európa jelenlegi első számú játékosa szenvedett, gyötrődött, kínlódott, s olyan szerencsétlen benyomást keltett, hogy abban a pillanatban teljesen elképzel­hetetlen volt: ez a kis angol a kontinens futballkirálya ... Helyért a csapatban! Pedig a java ekkor még hát­ra volt... Zebec kiosztotta a megkülönböztetésre szolgáló pi­ros trikókat, a társaság két, nyolc főből álló csapatra osz­lott. Az egyiket a fent már említett hét játékos alkotta, ki­egészülve a középpályás tartalék Bertllel — ő Keegan legjobb barátja, ami abból származik, hogy a pályafutása vége felé járó, erősen gyérülő hajú Bertl amerikai szerződés elfogadására készül, ezért esztendők óta szor­galmasan tanul angolul, így amikor Kevin Hamburgba érke­zett, ő volt az egyetlen, akivel az új csillag beszélgetni tudott­­, míg a másik csapatban a négy állandó középpályás, Hart­­wig, Memering, Magath és Rei­­mann, valamint a legközvetle­nebb tartalékok, Stars, Ripp, Weizmeyer, Plücken kapott he­lyet. Az eredetinél valamivel kisebb méretű pályán, valódi mérkőzésfeltételekkel a 16 já­tékos olyan 30 perces találkozót vívott egymással, hogy azt mi, magyarok boldogan elfogadnánk bajnoki rangadó gyanánt! Szik­rázott a levegő egy-egy bele­­menés, szerelés nyomán, min­denki futott, hajtott, küzdött, nagyon komolyan vette az ösz­­szecsapást. Teljesen egyértelmű volt: a Hamburgnál az ilyen mérkőzéseken — magán az ed­zésen (!) — igyekszik minden játékos helyét biztosítani, vagy éppen saját magát betenni Ze­bec kezdőcsapatába ... A hallgatag jugoszláv pedig csak sétál. Nem kiabál, nem fi­­gyelmezteti, nem nógat senkit — sétál és figyel! Nézése azon­ban a játékos számára „hamle­ti” kérdéssé erősödik: lenni vagy nem lenni?... Az igazi próba A HSV edzése ezen a délutá­non pontosan 80 percig tartott. Az alig több mint egy órá­ban összehasonlíthatatlanul több történt, mint nálunk egyik-má­sik csapatnál akár három óra alatt. Nem volt látványosság, hókusz-pókusz, szemet gyö­nyörködtető, szurkolót bámulat­ba ejtő, de értelmét, hatását te­kintve tulajdonképpen felesleges gyakorlatparádé. Munka volt! Céltudatos, fegyelmezett, az eredményességet szolgáló igazi edzés. A férfiak úgy tartják: egy nő akkor szép igazán, ha hajnal­ban, közvetlenül az ébredést követően, álmosan, kócosan, smink nélkül is megakad rajta a szem. Azaz: a hétköznapok próbáját is állja! A HIV ilyen... Lakat T. Károly A „KIRÁLY" HÉTKÖZNAPJAI Keegan — hétköznap . I Népsport Az Országos Testnevelési és Sporthivatal lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Szabó Béla. Főszerkesztő-helyettes: dr. Ardai Aladár. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla u. 6. 1981. Telefon: 130-460. Telex: 22-5245. Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: dr. Petrus György igazgató. Kiadóhivatal: Budapest VI., Révay utca 16, 1374. Telefon: 116-660. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő posta­­hivataloknál és a kézbesítőknél. Hőfizetési díj: egy hónapra 40 forint, negyedévre 120 forint. Megjelenik naponta, kedd kivételével.­­ Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató. Index: 25 004. ISSN 0133—1809. XXXV. 155. ♦ 1979. július 2. HAZA/ SIK Vasárnap Dijonban rendezték a Forma—*l-es versenyautók idei nyolcadik yilágbajnoki futamát a francia Nagydíjért. A hazai pá­lyán versenyző, s az élről induló jabouille és a Renault kocsi si­kerét hozta az újabb futam, már­katársa Arnoux is nagyszerűen szerepelt. A korábbi világbajno­kok — Lauda, Fittipaldi, And­­retti — motorhibák miatt a 80 körös verseny feladására kény­szerültek. A Francia Grand Príx végered­ménye: 1. Jean-Pierre Jabouille (francia) Renault—RS 11 autón, 1:35:20.42, 2. Villeneuve (kana­dai) Ferrari 312 T—4, 1:35:35.01, 3. Arnoux (francia) Renault—RS 41, 1:35:35.25, 4. Jones (auszt­rál) Williams FW—07, 1:35:57.03, 5. Jarier (francia) Tyrrell—009, 1:36:24.93, 6. Regazzoni (svájci) Williams FW 07, 1:36:25.93. A VB állása: 1. Scheckter (dél­afrikai) 30, 2. Villeneuve 20, 3, Laffite (francia) 24, 4. Depailler (francia) és Reutemann argen­tin) 20, 6. Andretti (amerikai) 12 pont. ASZTALITENISZ. Egyesült Ál­lamok nyílt bajnoksága. Union­­dale. Elődöntők. Nők: Kawaghi­­gashi (japán)—Bergeret (francia) 3:0, Lee Ki Won (dél-koreai)— Urushio (jap) 3:1. Férfiak: Or­­lowski (csehszlovák)—Park Lee Hee (dél-koreai) 3:0, Dvorácek (cs)—Douglas (angol) 3:1. ATLÉTIKA. Válogatott férfi és női ifjúsági viadal: Bakersfield. Nők: Szovjetunió—Egyesült Álla­mok 87—70. Férfiak: Egyesült Államok—Szovjetunió 170—114. Néhány eredmény. Nők. 100 m gát: Ola­­sz) 13.61. 4x400 m: Szovjetunió 3:35.68. Férfiak. 200 m: C. Smith (am) 20.7. 800 m: West (am) 1:48.20. 3000 m aka­dály: Versinyin (sz) 9:01.3. Nemzetközi verseny: Philadel­phia. Férfiak. 100 m: Glance (am) 10.32. 400 m: W. Smith (am) 45.47. 11 mérföld: Coghlan (ír) 3:52.9, Scott (am) 3:53.4, Masback (am) 3:54.7, Walker (új-zélandi) 3:55.0. 110 m gát: Nehemiah (am) 13.30. Nők. 100 m: Ashford (am) H1 .42. 1 mér­föld: Decker (am) 4:23.5, ame­rikai csúcs. LABDARÚGÁS. Barátságos mér­kőzések. Sydney. Partizan Beog­­rad (jugoszláv)—Ausztrália vegyes­válogatottja il-0. Tel Aviv. Mac­­cabi Nethanya (izraeli)—Rapid (osztrák) 4-2. ÚSZAS. Csehszlovák Nagydíj, Pozsony. Győztesek. Nők. 100 m mell: Fleissn­erová (csehszlovák) 1:14.71, 200 m hát: Capková (cs) 2:22.33, új csúcs. 400 m gyors: Weigel (NDK-beli) 4:25.28. Fér­fiak. 100 m mell: Pest (cs) is.OS.73, 200 m hát: Rolko (cs) 2:07.19, 400 m gyors: Machek (cs) 3:59.54, 4x200 m gyors­váltó: Csehszlovákia 7:55.95, új csúcs. Fiatalok előtérben Az UEFA a jövő évtől újabb kezdeményezéssel igyekszik segíteni az euró­pai labdarúgás fejlődését. A franciák javaslatát elfogad­va, megrendezik a tizenhat éven aluli fiatal labdarúgók­ból összeállított csapatok tornáját. A sorozat komo­lyabb felkészülést követel és nemzetközi tapasztalatokhoz juttatja a fiatal labdarúgó­kat. Az európai szövetség 20—25 ország válogatottjá­nak részvételére számít. A torna kiírását a közeljövő­ben vitatják meg. Labdarúgó-bajnokságok Spanyolország. Kupadöntő: Va­lencia—Real Madrid 2-0. Madrid, Vicente Calderon stadion, 60 000 néző. A döntő csak formális volt, hiszen az eredménytől függetle­nül a Valencia indul a Kupa­győztesek Európa Kupájában, mert a Real Madrid a Bajnok­­csapatok Európa Kupájában sze­repel. A kupadöntő hőse az ar­gentínai világbajnokság gólkirálya, Mario Kempes, a valencia közép­csatára volt, aki két gólt szer­zett. Az elsőt a 24. percben rúg­ta, ezután a Madridiak 11-est hi­báztak. A találkozó utolsó má­sodperceiben Kempes ismét a kapuba talált... A kupa Valen­ciába került. Portugália. A kupa döntőjében a Sporting Lisszabon—Boavista összecsapás 1-1-re végződött, így a­ két együttes újabb mérkőzést ■játszik a kupáért. Románia. Kupaelődöntő: Steaua —Steagul Rosu Brasov 2-1 (hosz­­szabbításban), Sportul studentesc —Dinamo Bucuresti 1-0. Döntő: Steaua Bucuresti—Sportul studen­tesc 3-0. A BESC-ben a román színeket az Arges Pitesti, a KEK- ben a Steaua, az UEFA Kupában a Dinamó és Universitatea Craio­­va képviseli.

Next