Népsport, 1979. július (35. évfolyam, 154-179. szám)
1979-07-02 / 155. szám
8 NÉPSPORT A KÜLFÖLD SPORTJA Munkatársunk, Vad Dezső jelenti: Borg zöld utat kapott (London, július 1.) Mi tagadás, nem gondoltuk, hogy John McEnroe könnyezik majd a bajnokság hatodik napján ... Biztosra vettük, hogy szombaton győztesként fogadja majd a gratulációkat, s legfeljebb a bajnokság elnyerésének öröme csalja elő a könnyeit. Nem így történt... Az a kettes pálya! Elesett a harc mezején, méghozzá az esélyesek temetőjének tartott 2-es pályán érte utol végzete. Ott, ahol a férfi egyesben előbb Arthur Ashe, az 1975. évi — első — színes bőrű győztes, majd Vitus Gerulaitis, az idei negyedik kiemelt és Sue Barker, a hazaiak 12. helyen kiemelt szőke kedvence búcsúzott. Ez a kettes pálya a wimbledoni főutcától balra esik. Jobbra találjuk a nagy és a kis centert, balra az első négy pályát. Közülük a kettest két oldalról lelátó övezi, de a lelátó előtt, a pálya oldalvonala melletti sétányon egész közel is ott szoronganak a nézők. S a tolongó sportkedvelők az ismételt játékvezetői figyelmeztetéseket sem szívlelik meg. A szomszédos pályákról is áthallatszik az elismerő taps. A teniszversenyek hagyományos templomi csendje itt, ilyen környezetben legfeljebb illúzió. „Nem a pálya miatt vesztettem — mondta John McEnroe nagyon tárgyilagosan —, Tim egyszerűen jobb volt nálam, az adogatásomat nem éreztem, s nem tudtam fogadni az ellenfél adogatásait. Hát, bizony, nem így képzeltem... Győzni jöttem Wimbledonba.” De nyilván visszatér, hiszen még csak húszéves, de az biztos, hogy máris egyike a legjobbaknak. „Ikertestvérem, Tom, aki az előző fordulóban játszott McEnroe ellen, azzal biztatott, hogy én majd megverem. Örülök, hogy bevált a jóslata, bár hadd tegyem hozzá, hogy John óriási teniszező, de ezúttal nagyon gyengén játszott” — magyarázta Tim Gullikson, az ikertestvérével ellentétben jobb kézzel játszó 28 éves amerikai teniszező, a számítógépes világranglista jelenlegi 18. helyezettje. Borg-napok A bajnokság fő száma, a férfi egyes McEnroe kiesésével sokat veszít további érdekességéből. Az előjelek szerint Borgnapok következnek. A szőke svéd — részben edzője, a minden hájjal megkent, nagy taktikus Lennart Bergelin lélektani hadviselésének segítségével — papíron már túljutott a nehezén. Jellemző, hogy az állítólagos sérüléséről elterjesztett hírek után Hank Pfister azzal a kérdéssel fordult egyese előtt a versenybírósághoz, hogy tudják-e már, játszik Borg, vagy visszalép? S utána a svéd úgy futott a labdák után, akár a nyúl. Szokásos biztonsággal bombázta vissza a labdákat. Játékának titka a biztonság, a teljes összpontosítás, a rendkívüli küzdeniakarás. „Nekem csak az a feladatom, hogy Björn minden idegszálával a mérkőzéseire összpontosítson, s közben semmi más ne foglalkoztassa” — magyarázta Bergelin az egyik sajtóértekezleten. S ha egyébként játékából a szín, az ötletes, a látványos hálójáték hiányzik is, jelenleg mindenképpen a legjobb, mert gépiességével egyszerűen megadásra készteti ellenfeleit. A legjobb nyolc között Tom Okker, a hollandok tavaly is elődöntőt játszó, 35 éves könnyűsúlyú bajnoka lett az ellenfele, majd Connors következhet, s ez a mérkőzés előrehozott döntőnek is tekinthető. Hiszen az alsó ágon még játékban lévő három amerikai (Tim ,Gullikson, Tanner, DuPre vagy Panatta) nem lehet igazán verszélyes Borgra. Vagy talán mégis?! Mindenesetre a kiemelés új, nemrég bevezetett rendszerét ez a bajnokság ismét megkérdőjelezi. Régebben az erősorrend alapján kiemelt játékosok a mezőny meghatározott helyeire kerültek, azaz az első a nyolcadikkal, a második a hetedikkel (és így tovább) találkozhatott a legjobb nyolc között. S a negyedik kiemelt az első, a harmadik a második felé haladt, ezzel szemben jelenleg a kiemelteket — az első és a második kivételével — besorsolják az adott helyekre, s így például a nőknél, ahol eddig csaknem minden a papírformának megfelelően történt, a legjobb nyolc párosítása a következő: Navratilova (1. kiemelt)—Fromholtz (6.), Austin (4.)—King (7.), Wade (5.)—Cawley (3.), Turnbull (7.)—Evert-Lloyd (2.). A régi rendszer jobban, igazságosabban elosztotta a versenyzőket. A régi rendszer szerint például Connors is az alsó ágon lenne, s nem kellene találkoznia Borggal már az elődöntőben. Más kérdés természetesen, hogy a férfiaknál jelenleg — amint a sok „meglepetés” is bizonyítja — rendkívül kiegyensúlyozottak az erőviszonyok. „A jelenlegi férfi mezőnyből Borg, Connors, és veresége ellenére, McEnroe kiemelkedik. De a további száz-százötven versenyző közül tulajdonképpen bárki bárki ellen nyerhet, minden különösebb meglepetés nélkül. Az átlagos színvonal akár a legutóbbi időhöz képest is rendkívül sokat emelkedett” — állította baráti beszélgetésünk során R. E. Hadingham, az ismert Slazenger-gyár egyik igazgatója, az All England Club tanácsának tagja. Mindehhez járul még itt, Wimbledonban a gyors és a salakhoz aligha hasonlítható fű. Füves pályán viszont jelenleg már csak Angliában és Ausztráliában rendeznek versenyeket. Az Egyesült Államokban csupán egyetlen, kisebb jelentőségű viadal folyik füvön. A különböző műanyag borítású pályák ugyanis lényegesen gazdaságosabbak. Ezen a füvön pedig egészen más a mozgás. Az inkább elcsúszó, mint felugró labdák lekezeléséhez, az ütésekhez jobb technika, sok gyakorlás, s nem utolsósorban erő szükséges. De a játék kulcsa mindenképpen az adogatás és a röpte, valamint az adogatások visszaütése. Nem véletlen, hogy a nagy adogatók közül Tanner, DuPre és Panatta játékban maradt. Panatta, a rövidített játék specialistája eddigi tizenkét játszmájából ötöt (!!) a rövidítésben nyert meg, s ezen belül például Bengtsson ellen 15:13, 9:7, 7:4 arányban bizonyult jobbnak a rövidített játékokban, azaz talán most, egy héttel 29. születésnapja előtt tanult meg igazán küzdeni. A küzdeniakarás azonban csaknem valamennyi kiváló játékos egyik erénye. . A második két eseményeit az öregfiúk visszatérése színesíti. Olyan kiváló bajnokok kaptak ebben az évben meghívást a hagyományos páros tornára, mint Drobny, Mulloy, Pietrangeli, Seydman, Gonzales, s nem utolsósorban a magyar származású Gene .Makó, aki 1937-ben és 1938-ban a nagyhírű Budge társaságában nyerte a wimbledoni páros bajnokságot. Öregfiúk őrizetben a wimbledoni díjak Ki ne szeretné bámulni azt a látványt , amikor meztelen a király? Amikor leveti a sportmagazinokból, díszes kiadványokból, a televízióból jól ismert csillogó ruháját, s feltárulkozik a maga valóságában... Valami hasonló, akkor bizony legyűrhetetlennek tetsző vágy hajtott Hamburgba a Bundesliga koronázás előtt álló „királyának”, a HSV-nek az otthonába. A gála helyett egy szürke hétköznap egyszerű munkapróbájára voltam kíváncsi.. . Azokra a műhelytitkokra, amelyek mozaikdarabjaiból a későbbi előadás összeáll. Vajon milyen Keegan, amikor izzad, szenved, gyötrődik, milyen Kaltz, amikor a csillagokat látja; milyen Kargus, amikor a századik labda púposítja már ki a hálóját? A fantomtelefon Ochsenzoll — Hamburg főutcájától mintegy 12 kilométerre északra fekszik — a HSV sportközpontjának neve. A széplaki villasorhoz hasonló aprócska nyaralók között több mint száz hektárnyi területet bérel itt a klub. Tornacsarnok, fedett uszoda, fedett jégpálya, több tucat tenisz-, gyeplabda- és futballpálya — jelentős részük villanyvilágítással ellátva — áll a klub 19 szakosztálya 4500 tagjának rendelkezésére. A HSV játékosait ezen a forró május végi délutánon négy órára rendelte ki edzésre Branko Zebec, Hamburg szerte ismert, épülegetett és vitatott körtelefonja. A módszer lényege: a játékos soha nem tudja, mikor kell a pályán jelentkeznie, meddig tart majd az edzés, azaz, nem köthet le biztos időpontra programot, szó sem lehet baráti sörözgetésről, discóról, randevúról. Otthon ül, s várja, mikor szólal meg a telefon. Risztics, a HSV pályaedzője mesélte: Zebec számos alkalommal gyűjtötte már össze játékosait Ochsenzollban akkor is, amikor aztán egyáltalán nem tartott edzést, a találkozót követően fél óra múlva mindenki már újra otthon volt és ismét a fantomtelefonra várt... Zebec ezúttal — szerencsére — nem „tréfált”! Az edzés négy órakor menetrendszerű pontossággal elkezdődött. Már a bemelegítés merőben más volt, mint az a magyar pályákon megszokott! Senki sem vezényelt, nem diktált, a játékosok húsz perc alatt úgy „megdolgozták” magukat, hogy az már felért egy kiadós edzéssel. Volt, aki egyedül, akadt, aki párt választva dolgozott, mindenki egyszerűen, sokoldalúan készítette fel magát a folytatásra.Az egyik élvonalbeli magyar edző mondta: több alkalommal is próbálkozott már hasonlóval, de kísérlete kudarcba fulladt, mert a játékosok két-három, legfeljebb közepes erősségű vágta és néhány karkörzés után egyszerűen nem tudtak mit kezdeni magukkal, irányítás híján nem jutott eszükbe egyetlen gyakorlat sem!) Csillagok csatája A HSV edzésének fő részét csapatrészgyakorlatok jelentették. Özcan, a török származású pályaedző a kapusokkal vonult félre, Risztics a védők egy csoportjának ügyességfejlesztő gyakorlatait figyelte, míg Zebec a legfontosabb „szakaszt” választotta: négy hátvéd, valamint a Keegan Hrubesch csatárkettős viaskodását felügyelte. A csillagok csatája volt ez a javából... A kapuban Kargus állt, előtte a négy védő, Kaltz, Nogly, Buljan és Hidien. Keegan és Hrubesch a félpályáról indulva vezette rá a labdát a védőkre, akiknek egyetlen feladatuk az volt, hogy a gólszerzésben megakadályozzák a kígyómozgású Kevint és az óriás termetű, rendkívül kidolgozott izomzattal rendelkező Hrubescht. A százszázalékos létszámfölény természetesen gyakrabban hozta a védők sikerét, mint fordítva, de közel sem olyan arányban, mint azt bárki hinné... Keegan és Hrubesch úgy harcolt a gólért, mintha BEK-döntőről lenne szó! Ha egyikük éppen birtokolta a labdát, akkor támadhatták akár hárman is, addig fedezte, vigyázta, őrizte, amíg társa nem tudott magának olyan pozíciót kiharcolni, amelyben már megjátszható volt, amelyből már lőhetett, vagy éppen tovább vezethette az akciót. Pontosan harminc (!) percen át tartott ez a különcsatározás, s a fél óra alatt legalább 150 akció futott végig a félpályán. Kargus sem unatkozott, hiszen vagy a csatárok fejezték be lövéssel — esetenként, de jóval ritkábban fejessel — akcióikat, vagy a védők foglalkoztatták, akik szerelés után feladatuk szerint azonnal csatárokká váltak, s kötelesek voltak a közbelépés helyéről (!) egyből kapura bombázni. A fél óra elteltével a gyakorlat hét résztvevője — a HSV kezdőcsapatának tulajdonképpeni gerince — úgy festett, mintha egy teljes bajnoki mérkőzést játszott volna végig, ömlött róluk a verejték. Keegan úgy kapkodta a levegőt, hogy a nézőnek már-már megesett rajta a szíve ... Európa jelenlegi első számú játékosa szenvedett, gyötrődött, kínlódott, s olyan szerencsétlen benyomást keltett, hogy abban a pillanatban teljesen elképzelhetetlen volt: ez a kis angol a kontinens futballkirálya ... Helyért a csapatban! Pedig a java ekkor még hátra volt... Zebec kiosztotta a megkülönböztetésre szolgáló piros trikókat, a társaság két, nyolc főből álló csapatra oszlott. Az egyiket a fent már említett hét játékos alkotta, kiegészülve a középpályás tartalék Bertllel — ő Keegan legjobb barátja, ami abból származik, hogy a pályafutása vége felé járó, erősen gyérülő hajú Bertl amerikai szerződés elfogadására készül, ezért esztendők óta szorgalmasan tanul angolul, így amikor Kevin Hamburgba érkezett, ő volt az egyetlen, akivel az új csillag beszélgetni tudott, míg a másik csapatban a négy állandó középpályás, Hartwig, Memering, Magath és Reimann, valamint a legközvetlenebb tartalékok, Stars, Ripp, Weizmeyer, Plücken kapott helyet. Az eredetinél valamivel kisebb méretű pályán, valódi mérkőzésfeltételekkel a 16 játékos olyan 30 perces találkozót vívott egymással, hogy azt mi, magyarok boldogan elfogadnánk bajnoki rangadó gyanánt! Szikrázott a levegő egy-egy belemenés, szerelés nyomán, mindenki futott, hajtott, küzdött, nagyon komolyan vette az öszszecsapást. Teljesen egyértelmű volt: a Hamburgnál az ilyen mérkőzéseken — magán az edzésen (!) — igyekszik minden játékos helyét biztosítani, vagy éppen saját magát betenni Zebec kezdőcsapatába ... A hallgatag jugoszláv pedig csak sétál. Nem kiabál, nem figyelmezteti, nem nógat senkit — sétál és figyel! Nézése azonban a játékos számára „hamleti” kérdéssé erősödik: lenni vagy nem lenni?... Az igazi próba A HSV edzése ezen a délutánon pontosan 80 percig tartott. Az alig több mint egy órában összehasonlíthatatlanul több történt, mint nálunk egyik-másik csapatnál akár három óra alatt. Nem volt látványosság, hókusz-pókusz, szemet gyönyörködtető, szurkolót bámulatba ejtő, de értelmét, hatását tekintve tulajdonképpen felesleges gyakorlatparádé. Munka volt! Céltudatos, fegyelmezett, az eredményességet szolgáló igazi edzés. A férfiak úgy tartják: egy nő akkor szép igazán, ha hajnalban, közvetlenül az ébredést követően, álmosan, kócosan, smink nélkül is megakad rajta a szem. Azaz: a hétköznapok próbáját is állja! A HIV ilyen... Lakat T. Károly A „KIRÁLY" HÉTKÖZNAPJAI Keegan — hétköznap . I Népsport Az Országos Testnevelési és Sporthivatal lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Szabó Béla. Főszerkesztő-helyettes: dr. Ardai Aladár. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla u. 6. 1981. Telefon: 130-460. Telex: 22-5245. Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: dr. Petrus György igazgató. Kiadóhivatal: Budapest VI., Révay utca 16, 1374. Telefon: 116-660. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Hőfizetési díj: egy hónapra 40 forint, negyedévre 120 forint. Megjelenik naponta, kedd kivételével. Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató. Index: 25 004. ISSN 0133—1809. XXXV. 155. ♦ 1979. július 2. HAZA/ SIK Vasárnap Dijonban rendezték a Forma—*l-es versenyautók idei nyolcadik yilágbajnoki futamát a francia Nagydíjért. A hazai pályán versenyző, s az élről induló jabouille és a Renault kocsi sikerét hozta az újabb futam, márkatársa Arnoux is nagyszerűen szerepelt. A korábbi világbajnokok — Lauda, Fittipaldi, Andretti — motorhibák miatt a 80 körös verseny feladására kényszerültek. A Francia Grand Príx végeredménye: 1. Jean-Pierre Jabouille (francia) Renault—RS 11 autón, 1:35:20.42, 2. Villeneuve (kanadai) Ferrari 312 T—4, 1:35:35.01, 3. Arnoux (francia) Renault—RS 41, 1:35:35.25, 4. Jones (ausztrál) Williams FW—07, 1:35:57.03, 5. Jarier (francia) Tyrrell—009, 1:36:24.93, 6. Regazzoni (svájci) Williams FW 07, 1:36:25.93. A VB állása: 1. Scheckter (délafrikai) 30, 2. Villeneuve 20, 3, Laffite (francia) 24, 4. Depailler (francia) és Reutemann argentin) 20, 6. Andretti (amerikai) 12 pont. ASZTALITENISZ. Egyesült Államok nyílt bajnoksága. Uniondale. Elődöntők. Nők: Kawaghigashi (japán)—Bergeret (francia) 3:0, Lee Ki Won (dél-koreai)— Urushio (jap) 3:1. Férfiak: Orlowski (csehszlovák)—Park Lee Hee (dél-koreai) 3:0, Dvorácek (cs)—Douglas (angol) 3:1. ATLÉTIKA. Válogatott férfi és női ifjúsági viadal: Bakersfield. Nők: Szovjetunió—Egyesült Államok 87—70. Férfiak: Egyesült Államok—Szovjetunió 170—114. Néhány eredmény. Nők. 100 m gát: Olasz) 13.61. 4x400 m: Szovjetunió 3:35.68. Férfiak. 200 m: C. Smith (am) 20.7. 800 m: West (am) 1:48.20. 3000 m akadály: Versinyin (sz) 9:01.3. Nemzetközi verseny: Philadelphia. Férfiak. 100 m: Glance (am) 10.32. 400 m: W. Smith (am) 45.47. 11 mérföld: Coghlan (ír) 3:52.9, Scott (am) 3:53.4, Masback (am) 3:54.7, Walker (új-zélandi) 3:55.0. 110 m gát: Nehemiah (am) 13.30. Nők. 100 m: Ashford (am) H1 .42. 1 mérföld: Decker (am) 4:23.5, amerikai csúcs. LABDARÚGÁS. Barátságos mérkőzések. Sydney. Partizan Beograd (jugoszláv)—Ausztrália vegyesválogatottja il-0. Tel Aviv. Maccabi Nethanya (izraeli)—Rapid (osztrák) 4-2. ÚSZAS. Csehszlovák Nagydíj, Pozsony. Győztesek. Nők. 100 m mell: Fleissnerová (csehszlovák) 1:14.71, 200 m hát: Capková (cs) 2:22.33, új csúcs. 400 m gyors: Weigel (NDK-beli) 4:25.28. Férfiak. 100 m mell: Pest (cs) is.OS.73, 200 m hát: Rolko (cs) 2:07.19, 400 m gyors: Machek (cs) 3:59.54, 4x200 m gyorsváltó: Csehszlovákia 7:55.95, új csúcs. Fiatalok előtérben Az UEFA a jövő évtől újabb kezdeményezéssel igyekszik segíteni az európai labdarúgás fejlődését. A franciák javaslatát elfogadva, megrendezik a tizenhat éven aluli fiatal labdarúgókból összeállított csapatok tornáját. A sorozat komolyabb felkészülést követel és nemzetközi tapasztalatokhoz juttatja a fiatal labdarúgókat. Az európai szövetség 20—25 ország válogatottjának részvételére számít. A torna kiírását a közeljövőben vitatják meg. Labdarúgó-bajnokságok Spanyolország. Kupadöntő: Valencia—Real Madrid 2-0. Madrid, Vicente Calderon stadion, 60 000 néző. A döntő csak formális volt, hiszen az eredménytől függetlenül a Valencia indul a Kupagyőztesek Európa Kupájában, mert a Real Madrid a Bajnokcsapatok Európa Kupájában szerepel. A kupadöntő hőse az argentínai világbajnokság gólkirálya, Mario Kempes, a valencia középcsatára volt, aki két gólt szerzett. Az elsőt a 24. percben rúgta, ezután a Madridiak 11-est hibáztak. A találkozó utolsó másodperceiben Kempes ismét a kapuba talált... A kupa Valenciába került. Portugália. A kupa döntőjében a Sporting Lisszabon—Boavista összecsapás 1-1-re végződött, így a két együttes újabb mérkőzést ■játszik a kupáért. Románia. Kupaelődöntő: Steaua —Steagul Rosu Brasov 2-1 (hoszszabbításban), Sportul studentesc —Dinamo Bucuresti 1-0. Döntő: Steaua Bucuresti—Sportul studentesc 3-0. A BESC-ben a román színeket az Arges Pitesti, a KEK- ben a Steaua, az UEFA Kupában a Dinamó és Universitatea Craiova képviseli.