Népsport, 1979. augusztus (35. évfolyam, 180-206. szám)

1979-08-01 / 180. szám

2 NÉPSPORT A Megyei bajnokság Zala megye Lenti TE 1936, piros-fehér, 3, 62. Németh Imre, 1953. Régen volt olyan érdekes, iz­galmas és változatos küzdelem a Zala megyei bajnokságban, mint az idén! És főleg, a baj­­nokság végén. Először a Lenti és a Honvéd Katona SE vivott nagy harcot az elsőségért. Ami­kor a honvédcsapat beérte ve­­télytársait, úgyszólván mindenki arra számított, hogy a hullám­völgyben levő Lenti ...feladja”. A katonák azonban letörtek. A lentiek viszont feltörtek. És feltört a Zalaegerszegi Volán MEDOSZ is! Pár fordulón át, a hajrá kezdetén, fej fej mel­lett haladt a 3 csapat, aztán már csak ketten maradtak. Az utol­só négy fordulóban azonos pontszámmal kezdték meg a végső harcot a győzelemért. Egyikük sem győzött. Mivel a kiírás értelmében, azonos pont­szám esetén döntő mérkőzést kellett játszani, a két 44 pontos csapat a Lenti és a ZVM dön­tő meccset játszott. De erről annak idején beszámoltunk. Most csak annyit: 120 perces küzdelem után a 11-e­sek dön­töttek (5-3), és a lentiek győztek. Az osztályozón azon­ban a körmendiek, ha nehezen is (1-0), legyőzték őket. Szolnok megye Jászberényi Vasas 1952, piros-kék: 5, 88. Bács­almási Ottó, 1939. Megalakítása óta tízszer (!) nyert megyei bajnokságot az Aprítógépgyár csapata. 1957- ben az akkori NB II-ben ját­szott , öt évig, 62-ben esett­­ki onnan. Hét évet, kisebb-na­­gyobb sikerrel az NB III-ban töltött el. Az utolsó három év­ben a megyében szerepelt és mindháromszor bajnokságot nyert. Az idén már áprilisban biztosnak látszott elsősége. 29 fordulón át meg tudta őrizni veretlenségét, csak akkor­­ ka­pott ki, amikor a csapat meg­tudta, hogy a bázisszerv az anyagi támogatást megvonja. Sőt, már azt sem engedte meg, hogy a berényiek az osztályozó küzdelemben részt vegyenek. Ezután a játékosok — nem lehet ezen csodálkozni — elkedvetle­nedtek . . . A jászberényiek, megyei vi­szonylatban komoly játékerőt képviseltek.­­Vol edzőjük, Bács­almási Ottó, az FTC pályaedzője lett. Kapusuk Pesti József a J. Vasas sokoldalú játékosa nem sok gólt kapott, viszont jónéhányat előkészített (?!). Pesti ugyanis mezőnyjátékos­ként ötször játszott beállóst — kitűnően! Mint legtöbb városunkban, Jászberényben is sok szó esik májainkban a fúzióról. A kö­zel 35 900 lakosú város kétség­telenül sokat nyerne vele ... Nógrád­ megye Salgótarjáni Síküveggyár 1945, kék-fehér, 6, 115. Tóth­­ István, 1927. 1978—'79-ben a sportág­­ első három vonalában mindössze két csapat, a Salgó Síküveggyár és az Esztergomi MIM Vasas nem szenvedett vereséget. A Sík­üveggyár és a Nagybátonyi Bá­nyász sokáig külön versenyt vívott. A bányászcsapat az egyedüli volt a 330 megyei együttes között, amely a­ 14. for­dulóig egyetlen­ pontot sem vesztett és a 13 mérkőzés 26 pontja mellett 58-7-es egészen kiváló gólkülönbséggel vezetett! És mégsem ő nyerte a baj­nokságot. Bár az egymással játszott két mérkőzés 180 per­ce alatt gól nem esett, decem­­ber 3-tól a Síküveggyár fog­lalta el és már senkinek sem adta át az első helyet. Juhász Gyula, a sportkör ügyvezető elnöke így emléke­zett vissza a szép diadalra: — Nem úgy kezdtünk ősz­­szel, hogy nyerni fogunk, de amikor már elhagytuk a nagy­­bátonyiakat, minden ment, mint­­ a karikacsapás. A csapat egysége volt a lőerőnk, leg­jobbjaink a középpályások vol­tak, ők szerezték legtöbb gó­lunkat. Csapatkapitányunk, a középpályás Fehérvári György 34 góllal, megyei gólkirály (!) lett. Az egész csapat idevaló, mindegyikük Pálfaival vállala­tunknál dolgozik. — Az osztályozó küzdelmek­ben nem vettek részt, talán hiányzott az önbizalom? — kérdeztük. — Nem az önbizalom, hanem a­­ pénz hiányzott. Magunkra maradtunk, egyedül pedig nem bírtuk volna a terheket az NB II-ben. Somogy megye Honvéd Táncsics SE 1957, piros-fehér, 1, 20. Zsoldos László, 1932. ■ „Mindig szívesen nézem meg a kaposvári honvédcsapat mérkőzését, ha Pesten játszik, mert amit NB I-es mérkőzésen is ritkán lehet látni, az ő mér­kőzésükön mindig meg lehet találni, nem erőlködnek, ha­nem teljes lendülettel játsza­nak és nem rugdossák világba a labdát. . 19­56 őszén, a 75-szörös válo­gatott Sándor Károly mondta a fentieket a Kaposvári Honvéd egyik NB II-es mérkőzése után, a kispesti Autóbusz-pályán. Az a­­csapat, amelyik egy évvel később mér az NB I B-ben ját­szott, kitűnő erőkből állt. Er­­dősi, Tajti, Fenyvesi (Pécs), Rátk­ai, Szabó (később ZTE), Földi, Dalta, Köves, Kincses neve akkor az NB I-ben is jól ismert volt. A jelenlegi együttes az idén „triplázott”, harmadszor nyerte egymás után a megyei bajnok­ságot, előbbre lépnie azonban ezúttal sem sikerült. Perényi György sz. o. vezető szerint: „ Ilyen közel még egyszer sem álltunk a feljebbjutáshoz. Csapatunk az osztályoson, az első 20 percet leszámítva, jól játszott, fölényben volt, helyze­tei is adódtak."ígélt­ nem tudta kihasználni azokat. Játékosaink nem tudták elviselni az ideg­­feszültséget, s az ilyenkor je­lentkező felelősséget. Emiatt a helyzetek is kimaradtak. Nagy baj volt az is, hogy két szél­sőnk, Bántó és Baumholczer (ez utóbbi 23 góllal házi gól­királyunk) mélyen tudásuk alatt játszottak. És ami mindig visszaüt: több játékosunk sé­rülten vállalta a játékot. A ku­darc fájó, de nem tört le ben­nünket: negyedszer is megpró­báljuk megnyerni a bajnoksá­got.. . Csongrád megye DÉLÉP SC 1949, kék-fehér, 6: 146. Ha­jós Imre dr., 1933. Nevét, illetve labdarúgóit in­kább csak Dél-Magyarországon ismerik. Tavalyelőtt 4., tavaly 2.­, volt, most elérte az­ eddigi legmagasabb fokot. 6 pont előnnyel nyerte meg az SZVSE előtt a megyei bajnokságot. Az igazi vizsgán, az osztályozón azonban elbukott. Hogy miért? A szegediek elsősorban­­a Csongrád megyei bajnokság gyenge színvonalát okolják (ez a bírálat nemcsak az ő me­gyéjük bajnokságával kapcsola­­ban hangzott el), panaszkodnak (jogosan) az osztályozóra, ame­lyen másfél, vagy esetleg két óra alatt dől el egy év mun­kája. Talán egyet nem kalkuláltak be a Tisza partján. A Dunaúj­városi Építők együttesének­ több évi NB III-as, sőt NB II- es múltja is van! A terv újra a bajnokság megnyerése, már csak azért is, mert a játékosállomány alig változott. Változás történt azonban az edzői poszton, az új edző már Mészáros Imre, a hódmezővásárhelyiek volt ed­zője ... Vas megye Körmendi Dózsa MTE 1884, piros-fekete, 6, 88, Papp István, 1932. Nemsokára a „százasok” kö­zött emlegethetjük majd a kör­mendi sportegyesületet, amely fennállása óta nemcsak mai ne­vén, hanem KAC, KTK, K. Ládagyár, K. Dózsa FMTE né­ven is szerepelt. Körmend min­dig jó talaja volt a labdajáté­koknak (férfi kosarasaik régóta az NB I-ben szerepelnek), s jó igazolási területe labdarúgás­ban a szombathelyi Haladásnak. Itt ismerkedett meg a labdarú­gás alapelemeivel többek között Kereki, Békés, Galántai stb.... A labdarúgók legszebb sike­reiket a 70-es évek elején ér­ték el. 71—72-ben az NB III Nyugati csoportjában a Kör­mend­i Pét, a Szombathelyi Dózsa és az Ajkai Alumínium elött első lett, s az akkor har­madik vonalat jelentő NB II-ba jutott. Két év-.után azonban ki­esett, 77-ben pedig az NB . I-­tól is elbúcsúzott. Utána azon­ban 77—78-ban és 78—79-ben is fölényesen nyerte a megyei bajnokságot. Greskó László, az egyesület egyik vezetője szerint: — Körmend még nem látott olyan körmendi sportolókból álló felvonulást, mint amilyet a kis­város közel 1500­­szurkolója június 24-én Sopronban rende­zett. Zengett, zúgott a város ut­cáin a transzparensekkel, más dekorációkk­al és zászlókkal fel­vonult fiatalok és idősebbek alkalmi kórusa. Felejthetetlen­­ marad mindannyiunk számára az az ünneplés is, amely ezen a napon, az osztályozó utan le­zajlott a soproni pályán... Szabolcs-Szatmár megye Honvéd Asztalos SE 1957.. piros-fehér. 2, 40, Kovács László, 1934. 76—77-ben 2., 77—73-ban... 31, most viszont az első helyen végzett a megye most már má­sodik NB II-es együttese. — Akkor jött meg a csapat önbizalma, amikor ősszel a zá­honyiakat otthonukban győztük le 4-0-ra — jegyezte meg Ja­­csó László ügyvezető elnök. — Mi már január 3-tól igen ke­ményen dolgoztunk, s amikor felcsillant a remény, még na­gyobb volt lelkzesedésünk. Ki­­csit szipogtunk, amikor meg­tudtuk, hogy a Borsodi Volánt kell az osztályozón legyőznünk, hogy felkerüljünk az NB II-be. A többi már­­ ismert! Bor­­sod-Abaúj-Zemplén bajnoka Nyírteleken elvérzett, s a hon­védcsapat az­­NB 11-re összpon­tosíthatott. Új­­vezető edzőként Nyírtelekre Gerliczki János ke­rült, aki tavalyelőtt az NYVSSG-nél már bizonyított. A szépen rendbehozott sporttelep bajnoki mérkőzésre készen vár­ja a csapatokat, amelyek közül a legismertebbeket a nyíregy­házi stadionban tagadja majd az Asztalos SE. A rajt előtt jó­­felkészülési ,,terepnek" bizonyult a honvéd labdarúgók számára a Nyári Totó Kupa. Heves megye Recski Ércbányász 1936. piros-fekete. 5, 86, Varanyai Miklós, 1939. — 72-ben kiestünk a megyei bajnokságból —,mondta Maruzs András, az egyesület elnöke —, de hamar összeszedtük magun­kat. 75—76-ban már újra az I. osztályban a 3. helyen, 76-77-ben pedig az első helyen végez­tünk. A neheze azonban, az osztályozó csak ezután követ­kezett. Az NB II-ből éppen ak­kor kiesett Nagybátony és az NB III-as Hatvani Kinizsi volt az ellenfelünk. Óriási ürömünk­re mind a Nagybátonyt (1-0), mind a Hatvant (2-0) legyőz­tük. Megelőztük ugyan a Sátor­aljaújhelyt, a Hajdúszoboszlót, a Szegedi VSE-t és a Salgó Sík­üveggyárat is, de mégis osztályo­­zót kellett játszanunk. Ekkor már nem sikerült, s újra a megyei bajnokságban kezdhet­tünk. Ez viszont sikerült, nem­csak nekünk, hanem ifijeink­nek is: ők is bajnokságot nyer­tek. Ezúttal újra nagyon nehéz dolguk volt a piros-feketéknek: egymás után harmadszor kény­szerültek osztályozóra. Az Oros­házi MTK volt az ellenfél, és az idei osztályozók talán legne­hezebb és legizgalmasabb mér­kőzésen 0-0-á­s 90 perces küz­delem után a kétszer 15 per­ces hosszabbítás 12. percében (102. perc) lőtt góllal az Oros­háza győzött. Valamit még el kell monda­ni a recskiek futballszereteté­ről. A községben, megyei baj­nokságban elég ritka, 7—800 (!) ember szurkol a, csapatért egy­­egy mérkőzésen. Az 5090-es lé­­lekszámot­ tekintve ez is felér egy nagyon szép­ győzelemmel! Borsod-Abaúj-Zemplén megye Borsodi Volán 1947. kék-fehér, 5, 95, Balázs András, 1947. — Már az is „csoda” volt, hogy versenyben tudtunk ma­radni az első helyért — je­gyezte meg a megyei bajnoksá­gok egyik legfiatalabb edzője, a 32 éves Balázs András. — Ősszel Földest, aki a DVTK- ban is játszott, Kisvárdára, ka­pusunk, Szőke pedig Gyön­gyösre távozott. Januárban né­gyen (!) bevonultak. Aki már volt vezető, az tudja, mit je­lent, ha egy csapatból négy ál­landóan szereplő játékos kivá­lik. A B. Volán átszervezett együttese a­­bajnokságot végül is csak az utolsó mérkőzés utolsó 20 percében nyerte meg! Az élcsoport három csapata (B. Volán, Hejőcsaba, Tállya) a 30. fordulóig egymást váltogatta, aztán már csak ketten marad­tak! És a sorsolás szeszélye folytán az első kettő, a B. Vo­lán és a Hejőcsaba az utolsó mérkőzésen találkozott. Ha a Hejőcsaba győz, ő a bajnok. Döntetlen esetén, mivel a ver­senykiírási feltételeket jobban teljesítette, a B. Volán az első. Döntetlen lett! Amikor az edző megfiatalí­totta a csapatot, Czibere, aki egyszer már visszavonult. Sző­ke eltávozása után újra je­lentkezett. A régi kapus kije­lentette: ha a mezőnyjátékosok idegenben legalább egy gólt rúgnak, akkor akár a Milán is jöttél. Tőle­m sem­­kapnak ki! A 33 éves (!) Czibere, akit előbb edzője­ beszélt rá a visszavo­nulásra, megtartotta adott sza­vát. Tizennagy idegenbeli mér­kőzésen egynél több gólt soha­sem kapott. Ile a fogadalom, csak a­ bajnokságra volnatk­ozott. .. Az osztályodon ugyanis a mis­kolciak 3-0-ra kikaptak. Iga£ ahogy, elmondták, már a Hejer Csaba elleni mérkőzés utáni kór­házhoz hasonlított öltözőjük .. . Veszprém megye Várpalotai Bányász 1927. piros-fekete, 7, 129. Kárpáti István, 1935. , „1927-ben Várpalota két csa­patánál­ a mérkőzésére invitál­ták a plakátok a sportbaráto­kat. Egy ilyen plakát láttán a keménységéről ismert Blazsek úr, a bánya szigorít tisztviselője szörnyen feldühödött és fele­lősségre vonta a fiatalost. Mégpedig azért, mert a gárda bányászcsapat néven szerepelt. Az engedelmes futballisták megígérték, bár bányászol­, Blazsek úr óhaja a jövőben tel­jesülni fog. A tisztviselő azon­ban gondolt egyet, megenyhült és meghívta őket a „Jó Sze­rencsét Kör” későbbi gyűlésére. S a gyűlés egyhangúan meg­szavazta a Várpalotai Unió TE megalakulását.” (Idézet Szíj Rezső Sportélet Várpalotán c. művéből.) A palotai csapat először a Nyugati kerület II. osztályába kapott besorolást. 1937-ben azonban már az ETO-val, a Ha­ladással, a Tatabányával, a Soproni VSE-vel, stb. játszott az I. osztályban. 1939—40-ben az NB III következett. 1961- ben az NB II-be jutott, két év­vel később pedig már az NB I­I-ben volt.. . 1978-ban csak sikeres osztá­lyozó mérkőzésen védhette vol­na meg NB II-s jogát, de az NB III-as Ikarusszal szemben alulmaradt. Ekkor a csapat tel­jes átalakítását határozták el. Az előző évi 20 szerződött já­tékosból mindössze 7 maradt meg. És az átszervezett együt­tes először a bajnokságot nyer­te meg, majd az osztályozón is sikerrel szerepelt: testvércsapa­tát, az Oroszlányt győzte­­ le 2-0-ra ... A Várpalotai Bányász két 94 éves játékosa: Kisbaj János kö­zéphátvéd és Palotai Géza ka­pus. Tizenöt éve kerültek a bá­nyászcsapathoz, Ivisbej a 450­, Palotai a 420. mérkőzését ját­szotta pár hete. Kitűnő szelle­mű, példás magatartásu­ sport­emberek. Az Oroszlány elleni osztályozóm­érk­őzés megnyeré­­sében mindkettőjüknek nagy ér­deme van. Palotai talán egész pályafutása alatt nem védett , olyan bravúrosan, mint ezen a mérkőzésen (Bor Sándor felv.) Komárom megye Esztergomi MIM Vasas 1961, piros-kék, 4, 89. Osovald­ Béla, 1939. Ha a­ Duna „megharagszik” — nincs kegyelem! És a Duna elég gyakran haragos. Ilyenkor nagy a sürgés-forgás a gyönyö­rű környezetben fekvő esztergo­mi sporttelepen. Harcolkodnak a MIM sportolói, ki erre, ki azó­ta. Persze az élet nem áll meg, csak éppen máshol edze­nek, máshol mérkőznek. Az Esztergom MIM Vasas (a jövőben, a sokoldalú támogatás­­eredményeként, Esztergomi, Va­­sas néven szerepel) is azok kö­zé a csapatok közé tartozik, amelyek megjárták az NB II-t, az NB III-at.­ És a megyei baj­nokságot sem „hagyták” ki. A legutóbbi négy évet éppen itt töltötték, s az utolsót, a mosta­nit, remek eredménnyel zárták. Bajnokságot nyert az első,, az ifjúsági csapat, s a felnőttek a megyei bajnokságban veretlenül végeztek. — Két éve már játszottunk osztályosat, de nem sikerült to­vább lépnünk — mondta Pet­­ruska László, az egyesület elnö­ke. — Most a szép siker döntő oka, hogy a szakosztályban igen jó közösségi szellem alakult ki. A csapat törzse változatlanul a megyében szerepelt labdarúgók közül kerül ki. Osmald Béla, az egyesület egykori játékosa, majd 15 éven át edzője, az 197­9—80. évi bajnokságban pá­­lyaedzőként dolgozik majd a vezető edző Monostori Tivadar, a Tatabánya volt mestere m­ell­lett. Pest megye 1 .­­ Dunai Kőolaj 1966, kék-sárga, 5, 127. Va­­sas Mihály, 1933.­­Szinte hihetetlen ... Fantasz­­tikus . .. Elképesztő! Ily­en és ehhez hasonló kije­lentések hangzottak el nem is egyszer ott, ahol a megyei baj­nokság elemzésekor a Dunai Kőolaj szerepléséről esett szó. Az eddig teljesen jelenlétetelen szerepet játszó százhalombattai együttes szinte berobbant a bajnoki címért küzdő megyei csapatok közé és a bajnokságok történetében egészen ritka, 15 pontos előnnyel szerezte meg a bajnoki címet (bár az is igaz, hogy a mindenütt megmosolyo­­gott futással — összesen 6 ilyen pontot szerzett a Kő­olaj — jelentősen növelte pontjai számát). Tömegsportszerű testedzés, majd három évi járási bajnok­ságbeli szereplés előzte meg a megyeit. A hetvenes években amikor kieső zónában volt, né­ha a szerencse is segítette az olajos együttest. A tavalyi „gyengélkedés” aztán cselek­vésre késztette a vezetőket és­­majdnem egy csapatra való já­tékossal erősítettek. Ősszel már mutatkoztak az eredmények. Döntetlennel kezdtek ugyan, de utána „zsinórban” 11 (!) győzel­met arattak­ Ami még­­nagyon nagy meglepetés: az őszi -17 ta­lálkozó 14 olajos-győzelme kö­zül­­ 11 egygólos volt! És még egy — szinte hihetetlen — vé­letlen. Az őszi­­eredménysor: 17 14 1 2 39-14 32 és a „csak” tavaszi eredmény­­sor : 17 14 1 2 57-14 32 A siker „kovácsa” Vasas Mi­­­hály, aki edzői munkáját ezút­tal a fűzfőihez hasonló sikerrel* végezte (mellékállásban)­. Játé­'­­kosai szívvel-lélekkel küzdöt­tek, s gondolatban már a tavasz közepén megálmodták osztályo­zóbeli győzelmüket, ami­­ va­lóban csak álom lehetett. Az­­ utolsó mérkőzés előtt ugyanis­­ közölték velük a vezetők, hogy az osztályozó küzdelmein­k nem vesznek, részt... Arról, a­­ csap­atról, van­­ szó, amelyik 15 ponttal­ nyerte a­­ bajnokságot ... Győr-Sopron megye Győri Dózsa 1945, lila-fehér, 6. 97, Fe­hérvári Alfréd, 1925. ..Megfordult” az NB III-ban, az NB II-ben és az ■' NB 1 B- ben­ (1968, 1969), de jó néhány évet töltött a megyei bajnok­ságban is. Az NB I B volt­ a csú­cs, utána az előbbi itt követ­kezett — csak éppen visszafe­lé! Három év az NB II-ben, h­árom az NB 111-ban! 1975-ben­­pedig már a megyei bajnokság­ban kötött ki a győriek lila-fehér együttese. A 76—77-es bajnok­ságot már újra a h­armadik vo­nalban (NB III) kezdte, de egy év után visszajutott­ a megyé­be. Tavaly 20 most első volt, és az osztályozón is diadalmas­kodott (a Táncsics SE ellen, 3-1-re). Bajnokságban eddig rit­kán előfordult óriási fölénnyel, 13 pont különbséggel végzett a 2. MOTIM TE­­ előtt . A sportág első három vona­lában rendezett 24 bajnokság legjobb teljesítményét nyújtott csapata 96 százalékos évi telje­sítménye (32 győzelem, egy dön­tetlen, egy vereség) egészen rit­ka bravúr­. Már csak azért is, mert a mai magyar­­ labdarú­gásban lényegesen kiegyenlítet­tebbek az erőviszonyok,­ mint régebben voltak. Fehérvári Alfréd,­ az ETO egykori válogatott fedezete a vezető­edző. A csapat egyik­­legjobbja, a kapus Eller a Vi­­­deotonba igazolt, de a győriek bíznak abban, hogy azért meg­állják a helyüket a magasabb osztályban. Huszonnégy bajnokcsapatot mutatunk be a két oldalon, azt a huszonnégyet, amelyik az NB I-ben, az NB II három csoportjában, a 19 megyében és a BLSZ I. osztályban elnyerte a bajnoki címet. Az egye­sület múltjából, jelenéből, a szakosztály, a csapat életéből villantunk fel egy-egy mozzanatot, érdekes­séget, örömökről, kudarcokról, fordulópontokról érte­sülhet az olvasó. Azokról a csapatokról írunk, ami­ Nógrád megye bajnokcsapata, a Salgótarjáni Síküveggyár együt­tese. Balról: Zsédely, Váradi, Kasza, Vany, Gulyka, Angyal, Ka­­szanyi, Tóth István edző. Guggolnak: Lisztóczki, Bodor, Szabó, Bádi, Szekula, Pintér, Fehérvári (csapatkapitány). A képen nem szerepel, de a bajnokságban játszott: Krivanek, Szurda, Czene, Nagy és Kaibás A Recski Ércbányász Heves megyei bajnokcsapata. Álló sor, bal­ról jobbra: Várallyay Miklós edző, Zám Sándor intéző, Bódi J., Martis, Jakab, Kis, Megyesi, Magyar, Szilágyi. Középen: Tóth, Percze, Nagy, Koncsik. ülnek: Bálák, Bódi I., Bencsók, Maksó XXXV. ISO. ♦ 1979. augusztus 1 labdeszúegó-lemnok és a csitok

Next