Népsport, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

2 NÉPSPORT KOSÁRLABDA_________________________ Nyilatkozatok a hazaérkezés után Ünnepi tornák az olimpia jegyében Gazdag programmal fejezték be legjobb női játékosaink az 1979-es esztendőt. Két nagysza­bású nemzetközi tornára is meg­hívást kaptak. Sajnos, ezek ugyanabban az időpontban ke­rültek megrendezésre, így két különböző válogatottat kellett összeállítani. Nem volt könnyű dolog! Elsősorban azért, mivel a kért ünnep között nagyon sokan — egyetemi vizsgáik miatt — nem tudták vállalni a játékot. Azon­kívül sok a sérült, s így főleg a Budapest néven szereplő „B”­­válogatott kijelölése okozott ko­moly gondokat. — Sajnos, a bajnoki rájátszás hatása még Olaszországba is el­kísérte a lányokat! — nyilatkoz­ta a hazaérkezés után Horváth Elemér, az „A”­válogatot­t csa­patvezetője. — Fizikailag és ide­gileg is nagyon fáradtan ját­szottak. Komoly hátrányt jelen­tett még, hogy például az Olasz­ország elleni mérkőzésünket is ottani, „hazai” bírók vezették. Játékosaink közül szerintem Ver­­tetics nyújtott egyenletes, jó tel­jesítményt. Rajta kívül még Szuchy Katalin és Kiss Lenke érdemel dicséretet. A csapat legmagasabb játékosa, Németh Ági félénk játéka miatt nem tudta kellően érvényesíteni 190 centiméteres magasságát. Persze, a szovjetek ellen nem is volt olyan könnyű megszerezni a le­pattanó labdákat. A torna végeredménye: 1. Szovjetunió 6 pont, 2. Olaszor­szág 5, 3. Lengyelország 4, 4. Magyarország 3. A „B”-válogatott is hasonló „eredményekkel” érkezett haza az NSZK-beli Neustadt am Aischból. Vereséget szenvedett Romániától, Csehszlovákiától és az NSZK-tól, s így számára se maradt más, mint a negyedik helyezés.­­ Főleg az utolsó napon, a románok elleni mérkőzésen vált nyilvánvalóvá a tanulság, hogy nem lehet ilyen felkészületlenül kiutazni egy nemzetközi tornára. Szinte csak az utazás pillanatá­ban vált véglegessé a csapat ösz­­szeállítása. Az ellenfelek viszont hetek, sőt hónapok óta erre ké­szültek — mondta Haris Ferenc, az MKSZ szakfelügyelője. — Amíg a románok tervszerűen tá­madtak és védekeztek, addig mi vergődtünk és képtelenek vol­tunk egyetlen közös figurát ki­alakítani. Az eredmény: 91-57 — a javukra. Egyébként Romániát a legjobbak képviselték, akik az utóbbi időben meglepően sokat fejlődtek. Csehszlovákiából is az „A”-válogatott jött el, de ők né­hány tehetséges fiatallal is meg­próbálkoztak. Jól játszottak a hazaiak is, s ha kulcsjátékosuk, Haenselt nem sérül meg, előbb is végezhettek volna. A torna végeredménye: 1. Ro­mánia 6 pont, 2. Csehszlovákia 5, 3. NSZK 4, 4. Budapest vál. 3. — mi —★ nb n FÉRFIAK Kelet. MF­AFC—Mezőberény 99-66. SZEOL AK—Karcag 109-55. DUSE—Nyíregyházi MG 97-75. SZEOL AK—Békés 122-61. Nyír­egyházi MG—Alföldi Olajbányász 73-105. Szegedi Postás—SZEOL AK 63-83. Békés—MEAFC 91-90. Szarvasi F.—DVSE 90-91. Salgó­tarján—Mezőberény 111-92. Hód­mezővásárhely—Karcag 74-52. Nyír­egyházi TK—Békés 109-22. MEAFC —Szegedi Postás 89-68. SZEOL AK—Alföldi Olajbányász 77-78. Közép. GEAC—Volán SC 81-87. OSC—Köb. Sör 63-68. Kavndó F.—csőszer 83-77. K. ARTEX— Cs. Autó 70-77. BKV Előre—Egri TK 113-98. Közg. Egyetem—Szé­kesfehérvári Geo. 106-73. Nyugat. Bakony Vegyész—Fűzfő 78-63. SMAFG—Pécsi postás 86-74. Szombathelyi TK—Győri KF 72-85. Zalatej—Pét 65-102. Sabaria—Dom­bóvár 64-93. SAÉV—Fűzfő 84-86. PEAC—Bátaszék 80-69. Bakony Vegyész—Pécsi Postás 93-86. SMAPC—Keszthely 70-73. Székes­­fehérvári Építők—Kaposvári T. 98-77. NŐK Kelet: SZEOL AK—Karcag 78-24. Hódmezővásárhely—Szarvasi F. 51-74. SZEOL AK—Békés 87-48. Nyíregyházi MG—Eger SE 95-36. SZEOL AK—Mezőberény 81-63. Békés—MEAFC 37-120. Olefin- Nyíregyházi TK 37-77. Karcag— Kiskunfélegyházi V. 46-33. DMVSC —Hódmezővásárhely 70-46. Szarva­si F.—DVSE 60-52. Salgótarján— DMVSC 73-42. Hódmezővásárhely —Karcag 56-42. Kiskunfélegyházi Vasas—Olefin 39-51. Nyíregyházi TK—Békés 86-37. MEAFC—Mező­berény 62-65. SZEOL AK—Eger SE 95-43. Közép. Tb. HIRTEX—Szegedi VSE 47-109. M. Hajógyár—Tb. HIRTEX 65-54. Kert. Egyetem— Csepel SC 34-102. Gyógyped. F.— Egy. Gyógyszer 54-60. OSC—Ti­pográfia 63-61. Duna Cipő—Kecs­kemét 53-65. BKV Előre—Egri TK 48-57. Közg. Egyetem—Szegedi VSE 90-41. Nyugat. Veszprémi V —Soproni Postás 52-65. Győri TK-—Szigetvár 27-74. Komló—Soproni VSE 83-71. Bajai TK—Veszprémi V. 49-55. Soproni V.—PEAC 64-48. Szombat­helyi TK—Győri TK 62-31. Zala­­hús SC—Pét 72-44. Sabaria—Bony­­hád 71-56. Kaposvári TK—Sopro­ni Postás 41-93. PEAC—Bajai TK 74-37. Veszprémi Volán—Komló 72-58. Soproni VSE—Zalaegerszegi V. 82-61. Székesfehérvári Ikarus —Szigetvár 68-69. ★ OSK-GYŐZTES A BP. HONVÉD ÉS AZ MTK-VM A Sportcsarnokban befejező­dött az OSK ötnapos fiú- és leánydöntője. A legjobb serdülő csapatok fiú vetélkedőjében a vá­­rakozásnak­ megfelelően a Bp. Honvéd végzett az első helyen, bár, a piros-fehérek egyszer ki­kaptak. A leányoknál új győztest avattak, az MTK-VM csapatát. A kék-fehérek veretlenül szerezték meg az elsőséget. Meglepetés, hogy a védő KSI együttesét még a Pécsi VSK­ is megelőzte. FIUK BSE—Zalaegerszegi TE 79-64 (38-24). Ld: Berkics (22), Nagy (16), Zágráb (13), ill. Fitos (14), Simon (13). Bp. Honvéd—Bp. Va­sas Izzó 62-56 (30-29). Ld: Ben­cze (26), Koltai (13), ill. Lombos (16), Molnár (12). Székesfehérvári VSI—Ganz-MÁVAG 53-50 (28-20). Ld: Huber (23), Lendvai (18), ill. Khyihár (12). Bp. Vasas Izzó —BSE 78-62 (39-21). Ld: Molnár (19), Benkovics (14), ill. Berkics (23), Kázmér (12). Székesfehérvári VSI—ZTE 57-45 (26-25). Ld: Hu­ber (24), Lendvai (13), Poór (13), ill. Kovács (22). Bp. Honvéd— Ganz-MÁVAG 66-60 (37-25). Ld: Koltai (20), Bencze (16), Lázár (16), ill. Hári (20), Knyihár (15). Végeredmény: 1. Bp. Honvéd 9 pont, 2. Székesfehérvári VSI 9, 3. Bp. V. Izzó 8, 4. BSE 7, 5. Ganz- MÁVAG 6, 6. ZTE 6. LÁNYOK MTK-VM—Pécsi VSK 69-51 (32-25). Ld: Schwarz (20), Her­­czeg (15), Balázs (14), ill. Hollós (25). KSI—Bp. Vasas Izzó 103-54 (40-29). Ld: Borók (28), Krachic (23) , Nagy (14), ill. Tóth (18). BSE—Kecskeméti SC 59-47 (26-25). Ld: Kassay (15), Bessenyi (10), ill. Farkas (25). Pécsi VSK—Kecs­keméti SC 55-45 (30-29). Ill: Hol­lós (20), Mészáros (10), ül. Far­kas (18). BSE—Bp. Vasas Izzó 77-55 (30-23). Ld: Faragó (23), Gáspár (17), ill. Rigó (13). MTK­­VM—KSI 66-63 (31-39). Ld: Ba­lázs (24), Schwarz (15), ill. Borók (24) , Kruchic (21). Végeredmény: 1. MTK­ VM 10 pont, 2. Pécsi VSK 9, 3. KSI 8, 4. BSE 7, 5. Kecskeméti SC 6, 6. Bp. Vasas Izzó 5. GYORSKORCSOLYA Csúcsjavítás husza (Folytatás az 1. oldalról) A műsor második részében, a fiatalok 1000 méteres futamai után P. Nagy 1500 méteres és Kovács 3000 méteres eredménye érdemelt figyelmet. Temesi ezen az utóbbi távon már nem in­dult. A végén a csattanós meg­lepetést a 18. életévében járó Gyurcsovics Lajos szolgáltatta. A Volán fiatalja 25 (!) éve fenn­álló ifjúsági rekordot döntött meg és Ivánkai utolsó „élő” csúcsát is letörölte az öltözőfo­lyosón levő falitábláról. FÉRFIAK Felnőttek, 500 m: 1. Simó (Vo­lán) 42.35, 2. Görgényi (Rozmaring SE) 42.68, 3. Kovács L. (Volán) 42.75. Versenyen kívül: Temesi (VM KÖZÉRT) 41.49. 3000 m: 1. Kovács 4:49.7, 2. Simó 4:52.2, 3. Görgényi 4:54.0, 4. Bíró (Volán) 4:56.7, 5. Gyurcsovics L. (Volán) 4:58.2, országos ifjúsági csúcs (régi: 5:01.0, Ivánkai 1955). Az összetett verseny állása: 1. Kovács 91.033, 2. Simó 91.050, 3. Görgényi 91.680. Ifjúságiak, 500 m: 1. Szőcs (VM KÖZÉRT) 48.20, 2. Németh (oszt­rák) 48.47, 3. Böröczky (Rozmaring SE) 48.60. 1000 m: 1. Németh 1:40.98, 2. Weber (osztrák) 1:41.67, 3. Szőcs 1:42.18. Az összetett verseny ál­lása: 1. Németh 98.960, 2. Szőcs 99.290, 3. Weber 99.795. Serdülők. 500 m: 1. Sata 40.00, 2. Nagy L. 49.63, 3. Sisa 52.15 (mindhárom VM KÖZÉRT). 1000 m: 1. Sata 1:42.60, 2. Nagy 1:43.27, 3. Sisa 1:48.43. Az össze­tett verseny állása: 1. Sata 100.300, 2. Nagy 101.265, 3. Sisa 106.365. NŐk Felnőttek. 500 m: 1. Gödör (Vo­lán) 47.63, 2. P. Nagy (VM KÖ­ZÉRT) 48.60. 1500 m: 1. P. Nagy 2:35.0, 2. Gö­dör 2:41.0. Az összetett verseny állása: 1. P. Nagy 100.267, 2. Gö­dör 101.297. Ifjúságiak. 500 m: 1. Szikom (Rozmaring SE) 52.64, 2. Aschauer (osztrák) 52.75, 3. Zibrinyi (Roz­maring SE) 53.48. 1000 m: 1. Szikor 1:47.22 , 2. Aschauer 1:56.84, 3. Körmendi (Rozmaring SE) 1:59.68. Az össze­tett verseny állása: 1. Szikora 106.250, 2. Aschauer 111.170, 1. Körmendi 115.440. Serdülők. 500 m: 1. Hunyady (Volán) 46.57, 2. Kútvölgyi (VM KÖZÉRT) 51.10, 3. Botos (Volán) 53.98. 1000 m: 1. Hunyady 1:40.40, 2. Kútvölgyi 1:48.02, 3. Botos 1:54.55. Az összetett verseny állása: 1. Hu­nyady 96.770, 2. Kútvölgyi 105.110, 3. Botos 111.275. EREDMÉNYEK RÖPLABDA Hazaérkezett Hollandiából, az apeldoorni nemzetközi férfitorná­­ról a Bp. Honvéd együttese. A magyar bajnokság ezüstérmese — noha három válogatottját is fel­vonultatta — az élvonalbeli len­gyel, jugoszláv, olasz, NSZK-beli és holland csapatok között a vá­rakozáson alul szerepelt. Mindösz­­sze két mérkőzést nyert, s ezzel a nyolc induló közül a hatodik helyet szerezte meg. Bp. Honvéd—München 1860 2:0, —Voluntas (olasz) 2:0, —Dinamo Apeldoorn 1:2, —Legia Warsza­wa 0:2, —Vojvodina 1:3. A tor­nát a Legia nyerte, veretlenül, a további sorrend: Delta Lloyd (holl.), Dinamo Apeldoorn, CAS Milano, Vojvodina, Bp. Honvéd, Voluntas, München 1860. SAKK Groningen. Az ifjúsági egyéni Európa-bajnokságon Károlyi Tibor eredménye 1 győzelem és 1 vere­ség. Elvesztette 8. fordulóbeli füg­gőjátszmáját ír ellenfelével szem­ben. Rendkívül szívósan védeke­zett gyaloghátrányos vezérvégjá­tékban, ám egyetlen hibája elég volt ahhoz, hogy a 120. lépésben vereséget szenvedjen. Utána javí­tott, a 10. fordulóban az osztrák Kasprecht ellen biztos győzelmet aratott. A bajnokság élén a két szovjet versenyző áll, az arany- és ezüstérem sorsa közöttük dől el. Az élcsoport állása: Csernyin 9, Azmaparajsv­i 8, Elyoseth (iz­raeli), Negulescu (román) és Ri­vas (spanyol) 6.5—6.5 pont. Ká­rolyi Tibornak 5 pontja van, és ezzel holtversenyben továbbra is a 12. helyen áll. sz A Szabadság-hegyen a síszövet­ség rendezésében kerett sor az év első sífutóversenyére a budapesti egyesületek részvételével. Jó hó­viszonyok mellett bonyolították le a küzdelmeket. Mindkét felnőtt számban meglepetés született:­ a férfiaknál Szavlár András a válo­gatott Kovács Józsefet és Le­­hoczky Endrét megelőzve nyert. A nőknél a még ifjúsági korú Si- Pols Ildikó szerezte meg a győzel­met a tavalyi felnőtt bajnok Ko­­vácsné előtt. A versenyen a Vasas sífutói szerepeltek a legeredmé­nyesebben. Férfiak. Felnőttek (15 km) 1. Szavlár (Bp. Honvéd) 55:27, 2. Ko­vács (Bp. Honvéd) 55:45, 3. Le­hoczky (BKV Előre) 56:18, 4. Szu­­romi (BKV Előre) 58:00, 5. Eger­vári (Bp. Honvéd) 59:05, 6. Ko­vács I­. J. (Bp. Honvéd) 59:33. Juniorok (15 km): 1. Sebestyén (Vasas) 57:42, 2. Miskolczi L. (Bp. Honvéd) 57:45, 3. Miskolczi F. (Bp. Honvéd) 78:02. Ifjúságiak. I. korcsoport (15 km): 1. Kovács Zs. (Vasas) 56:44, 2. Siller (Bp. Honvéd) 66:28, 3. Máté (Bp. Honvéd) 67:17. I. korcsoport (10 km): 1. Nagy K. (Vasas) 40:40, 2. Siller K. (Bp. Honvéd) 46:48, 3. Fodor M. (Bp. Honvéd) 47:33. Serdülők. I. korcsoport (5 km): 1. Katona Z. (Vasas) 12:43, 2. Né­meth (BKV Előre) 13:14, 3. Siller J. (Bp. Honvéd) 13:25. II. kategó­ria (3 km): 1. Birham (BKV Elő­re) 7:26, 2. Gairai (Vasas) 7:34, 3. Cserhalmi (BKV Előre) 7:40. Nők. Felnőttek (5 km): 1. Sipos (Vasas) 22:00, 2. Kovácsné (BKV Előre) 22:14, 3. Gaál (BKV Előre) 24:28. Juniorok (5 km): 1. Horváth M. (Vasas) 24:32. Ifjúságiak (5 km): 1. Pán (Va­sas) 24:36, 2. Almás (Vasas) 25:32, 3. Berzsenyi (Vasas) 26:32. Serdülők (3 km): 1. Garai (Va­sas) 7:32. ­­ f­a A MAORIK Alirlilütlíl Remuera Road 278... nullldllU, egy sárga ház lent a tengerparton ... erősebb hullámnál megfürdik a kert, szélviharban re­megnek az ablakok, ha villámlik, mindenki fél, de egy férfinak a sze­me sem rebben. Mert mindenhez hoz­záedződött. Egyszer például felküz­dötte magát oda, ahol még ember nem járt, olyan magasra jutott fel, hogy majd beverte a fejét az égbe, amikor megmászta a csúcsok csúcsát, amikor a földtől 8848 méter magas­ságban elsőként tette le a lábát a Csomolungmán, ismertebb nevén: Mount Everesten! Jó régen indult el az első expe­díció a hegyóriás testén, hogy eltö­­rölje a térképről a fehér foltot. Öt­venöt éve annak, hogy először pró­­bálkoztak a rejtelmes csúcs elérésé­­vel. 1952 végéig összesen 15 különböz­ő nemzetiségű csapat szánta rá ma­it a leküzdésére, de a legszívósab­­bak is csak néhány száz méterre tud­ák megközelíteni a célt. 1953 tava­szán azonban — az edinburghi her­­cegnek, a vállalkozás védnökének és az angol kormánynak a támogatásá­ra­ — egy alpinista csoport elindult a „Nagy hegy” me­ghódí­ tására. És­­■m sokkal később az indiai rádió vi­­ággá röpítette a hírt: emberek a vn­­­g tetején! Edmund Hillary új­­■élandi férfi lépett először a Mount Everestre! R­emuera Road 278 egy sárga ház lent a tengerparton a telefon­száma: 50­­3­—19. — Ráérne holnap egy kis beszélge­tésre, Sir? — Sajnos, tárgyalásom van. — Messziről jöttem, uram, és uta­zom vissza! — Jó, akkor várom jövő héten! — Már nem vagyok itt! —­ Hát hová való maga? — Magyarországra. — Ő... a fél három megfelel? — Igen, Mr. Hillary! Egy magas, acélos testű férfi nyit ajtót, lobogó szőke haja kétoldalt esz, a szeme csillog, mint hegyen a nap­fényes hó. Az alpinista bravúr ide­jén 34 éves volt, most már hatvan. A kézfogása inkább lágy, mint erős, rápillantva, az ember rögtön asszo­ciál. Látja a gigászi küzdelmét és győzelmét annak, akinek a nevét ép­pen úgy tanítják az iskolában, mint az első űrhajósét, vagy az orvosét, aki először helyezte a donor szívét egy másik ember testébe. I l'iiiivilí a hallban, az üvegfalon Le UIU Un át hallani a tenger moz­gását. — Nehéz volt „oda” feljutni? Mosolyog, nevet a naiv kérdésen. Igaza van, nem Duna-parti séta a téma, hanem „pokoli háború” a hét­fejű sárkány ellen. De hát így jár az, aki a hegymászásban nem szak­ember, akinek még egy emelet is sok lift nélkül, nemhogy a Csomolungma. — Hányan indultak a csúcs meg­hódítására? — Tizenhárom tagú volt az expe­díció és huszonhárom fős a nepáli segítő csapat. Az utolsó napokban már 25 fok hi­deget mértek, a legtöbben vonszolták magukat, mindenki 18 kilónál nagyobb terhet hordozott a hátán és percen­ként 4 liter oxigént lélegzett be. De hol volt ez Hillary és a bennszülött Tenzing későbbi szenvedésétől? Őket kettőjüket szemelték ki ugyanis arra, hogy az adott pillanatban előretörnek és megpróbálják teljesíteni a nagy tervet! A készletlerakat 8340 méteres magasságban volt már, de még ezt is túl alacsonynak tartották a csúcstá­­madó-tábor részére, ahonnan a két ki­jelölt alpinista rohamot indít. 8500 mé­ternél tették le az oxigénfelszerelést és tisztították meg a térséget jégcsá­kányaikkal. Napnyugtakor bemásztak sátraikba, felöltötték meleg ruháikat és becsúsztak a hálózsákba. Megéhez­tek. A dobozos baracklekvárt fel kel­lett olvasztani, mert kőkeményre fa­gyott. A sátrat félelmetesen rázta a szél. Reggel 4 órakor valamit enyhült az idő. Hillary és Tenzing 6 óra 30 perckor kibújt a sátorból a hóra, a hátára emelte a 13,5 kiló súlyú oxi­génkészüléket, hozzákapcsolta a masz­kot, megnyitotta a szelepet és levegő áradt a tüdőbe. Elindultak a csúcs fe­lé. Az új-zélandi haladt elöl, a nepáli mögötte. A laza hó a gerinc tetején ne­hézzé tette a járást, a jeges kéreg itt­­ott nagy roppanással beszakadt a test súlya alatt. Kilenc órakor kapaszkod­tak fel a Déli Csúcs tetejére. Itt meg-­ pihentek. Hillary fejszámolást végzett, meddig elég még az oxigénkészletük? A szerkezet már csak 9 kilót nyomott. Nem sokkal később, egy újabb kapasz­kodás közben Tenzing kilégző csöve eldugult, de a társa megtisztította a jégtől. Megérkeztek a legfélelmetesebb akadály lábához, a 12 méter magas sziklafokhoz. Nagy erőfeszítéssel fel­jebb és feljebb jutottak, kimerülten, hápogva értek már majdnem a tetőre, amikor újabb váratlan akadályba üt­köztek. Két órán át lépcsőket kellett vágniok, s aztán. .. néhány csapás a jégcsákánnyal a szilárd hóban és ... és fenn álltak a Mount Everesten! — Mi volt a legnehezebb ezen a ki­ismerhetetlen, nagyon fárasztó úton? — Nézze, én előzőleg már öt Hima­­lája-expedícióban vettem részt, túl sok meglepetés nem ért a hatodiknál. A mi küzdelmünk a felkészüléssel együtt kilenc hónapig tartott. Eközben szinte sohasem volt könnyű dolgunk. — Félt néha? — Nem, annak ellenére, hogy rend­kívül veszélyes vállalkozás volt, egy rossz mozdulat, egy lavina és elszáll a lelkünk. Úgy éreztük, életfogytiglani hegymászásra vagyunk ítélve. — Tulajdonképpen mi volt ebben az egészben a legnehezebb? — A visszatérés! Mert ai­ri töltöttek néhány percet i még alig a tetőn, már beállt a visszahatás. Nem fecsérelték az időt, tudták, hogy gyorsan le kell jutniok onnan. A saját nyomaikon ereszked­tek lefelé, de egyre fogyott az oxi­gén, és az erős szél sok helyen eltörte a lépcsőiket. De végül is a táborba ér­tek, ahol aztán ünnepelték őket.­­ A többiek nagy hejehujával fogad­tak, öleltek, csókoltak, fotókat készí­tettek, mintha csak a miénk lenne az érdem, holott ez igazi csapatmunka volt! Később, miután mindenhonnan összeszedtük a felszerelésünket, meg­vacsoráztunk és bekapcsoltuk az in­diai rádiót. Mosolyogva és könnyezve hallottuk, hogy egy brit expedíció megmászta a Mount Everestet. Csuda jó érzés volt! James Morris, a Times tudósítója büszkén ült közöttünk, ő adta le a hírt Londonba. Nemsokára megérkezett a királynő és a miniszter­elnök gratuláló távirata a katmandui brit követségen keresztül. Erre rob­bantottunk! Őriztünk ugyanis egy öt centiméteres aknavetőt, hátha valahol utat kell nyitnunk, de nem lett rá szükség, hát díszlövéseket adtunk le vele. Ej, u­ram, szép volt, jó volt, de nagyon régen történt. —­­Mióta hegymászó? — Negyven éve. Előtte síeltem. Most sokat sétálok és úszom. — Mi kell a hegymászáshoz? — Elsősorban jó fizikum, nagy lel­kesedés, bátorság, és vállalkozó szel­lem. Szerencsére azóta többen követ­tek bennünket, a mi sikerünk önbi­zalmat öntött másokba. És én is foly­tattam a munkát. Újabb expedíciók­ban vettem részt. Három évvel később elindultam a Déli-sarkra. Utána meg­másztam a Mount Makalu csúcsot, kerestük a „hóembert”, és kísérleteket folytattunk, mire képes az ember a magasban, ahol kevés az oxigén. A legutóbbi kalandom pedig az volt, hogy egy csónakkal végighajóztuk a Gang­est. A tizenhatezer mérföldes utat két hónap alatt tettük meg. So­kat járok Nepálba is. Két iskolát és két klinikát építettem. Tibetben jó­tékonysági alapot létesítettem. En­gem mindig visszahív a Himalája! Pedig mennyi, mié'7‘­­-­ ban! Legutóbb például értesítést ka­pott, hogy az Ama Dablanon 6800 mé­ter magasságban baleset érte a fiát, kórházba szállították. Már a legrosz­­szabbra gondolt, hiszen ez a csúcs óriási agyarként emelkedik ki a Mount Everest felé vezető „úton”, ám kide­rült, hogy „csak” kéztörés az egész. Bizony, volt ennél nagyobb tragédiá­ja is! Néhány éve lezuhant egy repü­lőgép, s rajta volt a felesége és a leá­nya .. . mindkettő meghalt! Sir Edmund Hillary megviselt, még­is puha arcú optimizmust sugároz, amikor megszólal: — Még nagy terveim vannak! Igen.­­ csak kár, hogy nincs maga­sabb csúcs a Mount Everestnél! (Következik: A félmeztelen polgármester) HÁMORI TIBOR ÚJ-ZÉLANDI RIPORTSOROZATA 0 Találkozás Edmund Hillaryvel is ! FÖLDJÉN !' Hillary jókívánsága a magyar sport­embereknek... XXXVI. 1. ♦ 1380. január 3

Next