Népsport, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

XXXVI. 26. + 1980. február 1. LABDARÚGÁS Gazdagodó életutak „Nem járt le a nagy tettek ideje!” Ügyvédi munkaközösség a Józsefvárosban. Dohányfüst bo­­­­rul a türelmesen várakozókra.­­ Az egész kísértetiesen hasonl­­­lít egy orvosi váróra, ugyani­s azok a reménykedő arcok. Ott­­ a fehérköpenyesek testi fáj­dal-­­­mat enyhítő beavatkozásában­­ bíznak, itt a paragrafusokkal operálóktól várják igazságérze­tük sebeinek gyógyulását... Az ajtókon kis névtáblák, köztük azé is, akit keresünk. Dr. Dékány Ferenc. © Angyalföldi gyerek lévén a Tatai úti, akkori MÁV Előre­­pálya labdaszedőjeként, az ott­honi kis recsegő rádió Pluhár­­közvetítései hatására, tizenhat évesen, néhány nappal a fel­­szabadulás után döntötte el: futballista lesz. Természetesen a Vasasban. Csakhogy egyvalamivel nem számolt. A lábával... Arra ugyanis apró mérete miatt nem találtak megfelelő futballcipőt a vasasok. Ba­kancsbajt meg nem engedték játszani a toborzón. Másnap a Fradiban, igen ..." .Attól a naptól kezdve egész életutamat a Ferencváros hatá­rozta , meg. Második otthonom volt a zöld-fehér klub, ott ta­nultam meg szeretni és tisztel­ni az embereket. A lábamra egyébként ma is bőven elég a harmincnyolcas cipő ...” Négy év az ifiben — négy bajnokság, olyan játszótárssal, mint például Kocsis Sándor. És húszévesen, 1949-ben bemutat­kozott a nagyközönségnek az időközben már „Pofinak” elke­resztelt fiatalember. Attól kezd­ve nyugodtan ráírhatták volna a nevét az FTC 6-os számú mezeire, ahogy ma a jégkoron­­gozók teszik ... „Egészen véletlenül kerültem be a csapatba, hiszen amikor Ké­ri Karcsi megsérült, biztos volt, hogy Anda Laci játszik majd. Csakhogy ő meg Pozsonyban eltörte a lábát... így aztán a tanár úr — így hívtuk egymás közt Lakat Károlyt — lett a jobbfedezet, én pedig a bal. Még három évig játszottunk együtt. Emlékszem, Lakat olyan jól tu­dott szerelni és embert fogni, hogy például Puskás kifejezet­ten irtózott ellene játszani.. Az ötvenes évek elején ne­héz időket élt el a Ferencvá­ros. Rudasnak eltört a lába, Budai, Kocsis, Czibor, Deák és Henni pedig átigazolt. Az ak­kori játékosállományra jellem­ző volt, hogy, amikor az edző azt kérte, vegyék fejre a lab­dát, egyikük kézzel a feje te­tejére szorított labdával futott egy kört, míg a többiek fejjel emelgettek.... " (Mátrai Sándor, az egykori játszótárs­ ,Jlékány Ferinek na­gyon sokat köszönhet a Fe­rencváros. Az EPOSZ- és Ki­nizsi-időszakban Kispéter, La­kat, Mészáros és ő tartották bent a Fradit a legjobbak kö­zött . Technikás, nagytudású játékos volt, mestere a «halá­szó« szerelésnek. No és rettene­tesen értette a labdának mellel való megszelídítését. Nagy igaz­ságtalansága a­­sorsnak, hogy nem volt válogatott... De ami leginkább az emlékezetembe vé­sődött róla, minden körülmények között ember tudott maradni! Egyszer Salgótarjánban botrá­nyos körülmények között feje­ződött be a meccsünk. Jöttünk lefelé a pályáról, amikor egy szurkoló odalépett hozzá, és hatalmas pofont adott neki. Azt hiszem, százból kilencvenkilenc ember abban a helyzetben nem állta volna meg, hogy­ ne viszo­nozza az ütést. Pofi volt a szá­zadik. Ő szomorúan jött be az öltözőbe, és egyre csak azt haj­togatta: gyerekek, hát miért pont én kaptam, amikor még egy szabálytalanságot sem csi­náltam az egész meccsen. Miért pont én? ...”) Ki tudja miért, de az életben többnyire azok kapják a pofo­nokat, akik nem tudják, nem is akarják viszonozni azokat... Dékány Ferenc soha nem lehe­tett nagyválogatott, pedig ... Tizenháromszor ült ott a kispa­­don, többek között, akkor is, amikor Prágában már 5-0-ra vezetett a magyar csapat, s minden cserejátékos szóhoz­ ju­tott, csak ő nem .. . Vagy pél­dául, amikor a svédek ellen a Rasunda-stadionban Dékány ment ki melegíteni a gyepre, de a Himnuszt már Zakariás hallgatta... És soha nem le­hetett bajnokcsapat tagja a Fe­rencvárosban, illetve egyszer igen, mint szakosztályelnök, 1976-ban. Akkor még a szertá­ros is kapott ajándékot, meg­emlékeztek a munkájáról, csak Dékány Ferencnek nem jutott egy jó szó sem, róla megfeled­keztek. Másnap lemondott tiszt­ségéről ... És ki tudja, vajon miért van, az, hogy akiknek oly sokszor fájdalmat okoznak, azok szívé­ben soha nincs gyűlölet, bosz­­szúvágy, majd én megmutatom nektek érzés? ... Lehetséges, hogy ezeknek az embereknek a szívéből semmi­vel sem lehet kiölli­ a szépet, a jót, az emberit? ” „Ahol nem feltétlenül szük­séges, ott nem használom a doktori titulust. Ne ezért adja­nak nekem tiszteletet — ha ad­nak —, hanem mert társnak tekintenek. Ez a legtöbb, amit kaphatunk az élettől, és higy­­gyék el, ez sem kevés... Gaz­dagodó életutam? Hm. Ha erre gondolok, akkor egyúttal gon­dolnom kell arra is, aki már nincs, például az apámra, aki egész életében az éhes mozdo­nyok kazánját etette, hogy én meg a bátyám tanulni tud­junk .. . Aztán a fényes­­ szelek az egyetemen, igaz, én orvosi­ra jelentkeztem, de hát akkor azt mondták, jogászra van szükség, így az lettem... És a futball, a rengeteg élmény, az utazások, amelyeket mind a Fradinak köszönhetek, örömet, bánatot egyaránt, dehát így teljes a kép. Egyszer mond­ták, va­y egy nagyon tehetsé­ges gyerek az ifiben, aztán amikor először játszottunk, bi­zony nem tudtam leszerelni. Albert Flóri volt... Kár, hogy én olyan keveset játszhattam már vele, meg Rákosi Gyuszi­­val... Hogy melyik a nagyobb dolog a pályán győzni vagy a bíróságon? Nehéz eldönteni, ta­lán nem is szükséges. Elég annyi, hogy mindkét „csataté­ren” az emberekért munkálko­dunk ... És én nem maraszta­lom el a mai fiatalokat, bár nem értek egyet a nézetükkel, miszerint a nagy tettek ideje lejárt. Ez nem igaz, ma is épp­­úgy vannak feladatok, amelyek elvégzése igenis nagy tettnek minősül! Talán jobban kellene élniük a mai teljesebb élet le­hetőségeivel, igényesebbnek kellene lenniük szellemük gya­rapodására is, nemcsak a java­kéra ... Annak idején én is azt hittem, megváltom a vilá­got. Ma viszont tudom, hogy csak egy nagyon pici szeglete az enyém, de most is azt mon­dom: az úton elindulni csak úgy szabad, hogy mindent aka­runk, és amit vállalunk, azt végig is kell csinálni!” – Dr. Dékány Ferenc búcsúzott. A börtönbe sietett, beszélőre. Ott várta egy ügyfele, aki pil­lanatnyilag a Nagy Játéktér szélére szorult. És aki ta­lán azt sem tudja, hogy védő­ügyvédje egykor futballista volt. Olyan játékos, akit a bíró sohasem küldött le idő előtt a játéktérről. Zu­day István Rangadó a Népstadionban, anno 1955, a kapufánál dr. Dékány biz­tosít. És ahogyan má is ügyfelek ismerik­, zakóban,­ nyakkendővel... Az első vereség San Lorenzo—Ligaválogatott 4-1 (1-1) —Távbeszélő-jelentésünk— (Buenos Aires, január­ 31). El­szenvedte első vereségét a ligavá­­logatot­t. Csütörtökön reggel Har­gitai Károly, a küldöttség veze­tője, valamint a­­ csapat mened­zsere telefonon arról számolt be, hogy a tartalékos magyar együt­tes fokozatosan esett vissza. A nagy meleg és a­­magas, 90 szá­zalékos páratartalom sokat kivett a játékosokból. Az összeállítás úgy gondoljuk, sokat elárul: Ka­kas — Tepszics, Udvardi, Tóth (Szokolai a 80. perctől), Jucsik — Rab, Mészöly, Takács (Major a 60. perctől) — Jancsika, Schmidt, Bíró. Az egyetlen ma­gyar gólt Schmidt fejelte a 26. percben­. A magyar együttes mindkét kapusa, s több játékosa sérüléssel bajlódik. A vezetők re­mélik­, vasárnapig rendbe jön­nek. Ezen a napon Rosarióban­ játszanak a helyi csapattal, feb­ruár 6-án és 8-án Bolíviában szerepelnek, utána 12-én és 14- én Mexikóban lépnek pályára, m­ajd hazatérnek­­ Budapestre. ★ A Mar del Platéban megren­dezett nemzetközi labdarúgó­torna győztese az Indepen­diern­te. Az argentin együttes az utolsó mérkőzésen nagy csatá­ban 4-3-ra győzött az ugyancsak argentin River Plate ellen. A második helyen a magyar liga­­válogato­tt végzett. Döntetlen Cordobában A Bp. Honvéd Argentínában vendégszereplő labdarúgócsapata szerdán Cordobában lépett pá­lára. A Chateau Carreras stadi­onban az Institutio együttese volt a magyar Listavezető ellenfele. A mérkőzés , 1-1 -es döntetlennel ért véget. A góllövőkről nem kaptunk jelentést, de a Bp. Hon­véd összeállítását ismerjük. A piros-fehérek így kezdtek: Guj­­dár — Fejes, Kocsis, Garaba, Varga, — Pál, Pintér, Dajka — Gyimesi, Esterházy, Weimper. A Pécsi VSK NB I-be jutása 1979 nyarán meglepetés-­­nek számított. A pécsi vasutcascsapat ugyan két alkalommal szerepelt már a legjobbak között, de utoljára 1952-ben volt az NB I mezőnyében. Azután egyre ritkábban hallattak magukról a pécsiek, volt időszak, amikor labdarúgásunk negyedik vonalában játszottak. Az 1977/78-as bajnoki évet is még az NB III-ban töltötték, utána két osztályt léptek feljebb. Ilyen előzmények után a közvélemény is úgy foglalt állást, hogy a három kieső közül már az indulásnál meg­van az egyik, és ez a PVSK. Erre a pécsi fekete-fehérek az első fordulóban csattanós választ adtak, legyőzték a Honvéd csapatát, majd okoztak még néhány meglepetést, így például nyertek a Ferencváros ellen és az Újpestnek is csak az egy pontra tellett erejéből ellenük. A meglepő eredmények után nem következtek újabbak, sőt, az el­lenlábasokkal szemben messze­­elmaradt a PVSK attól a játéktól, amit a szurkolók vártak, így aztán három pont­tal leszakadva, rendkívül rossz gólkülönbséggel, az utolsó helyen várhatják a tavaszi folytatást. Vajon a PVSK-ra milyen sors vár? Erről beszélge­tünk az egyesület elnökével, Matis Gézával.­ ­ Meglepetést keltett, hogy nem igazoltak élvonalat is megjárt játékosokat, holott az NB II-es és az NB III-mas bajnokságot csaknem azonos összetételű csapat harcolta ki. Úgy tűnik, a PVSK nem készült fel az­ NB I-re. Mi erről a véleménye? — Egy régebbi intézkedésből kell kiindulnom. Évekkel ezelőtt a megyei sportvezetés kialakí­totta a piramis-elméletet. Meg­határozták, hogy melyik egyesü­let, milyen sportágakkal foglal­kozik- kiemelten. Baranyában a labdarúgásban a vezető szeren a PMSC csapatáé. A Komlói Bá­nyásznak és a PVSK-nak az­­ NB II-t jelölték meg. Egyesüle­tünk­ vezetése egyetértett ezzel az elképzeléssel. Csak egy rö­vid kitérő: nálunk a kosárlabda, a tájékozódási futás és újabban a cselgáncs élvez előnyt a me­gyében. — Mi célul tűztük ki, hogy mielőbb a második vonalba jus­sunk.­ Ez 1978 nyarán sikerült és úgy terveztük, hogy a csapatnak — az erőviszonyokat figyelembe véve — az NB II Nyugati cso­portjában a 8—10. helyet kell megszereznie. Aztán — szinte egyik napról a másikra előlép­­tünk bajnokesélyessé. Őszintén el kell mondanom, hogy az őszi siker után nem gondoltunk ar­ra, hogy megtarthatták ezt a po­zíciót. A tavaszi idény béképé­re­ megtorpant a csapat. Rivá­lisaink ledolgozták hátrányukat. A hajrá még tartogatott megle­petéseket, a két ellenlábas kö­zül előbb a Komló, majd a Ka­posvári Rákóczi is elbukott és így valósággal az ölünkbe hul­lott az NB I. Elkezdtük a szer­vezést, de az idő rövidsége miatt ezt a munkát a kapkodás jell'e­­mezte. 'Felesleges a kertezés, mi nem készültünk a magasabb osz­tályra és jelenlegi helyezésünk­ben ez a döntő­ . • Mit tudnak az edzők, milyen a szakosztályvezetést a létesítményhelyzet? — Rónai István bizonyította, hogy a fiatal edzőgárda egyik tehetséges tagja. Szerződése 1980 nyarán jár le, de közöltük vele, szeretnénk, ha maradna. Munkájában­­dr. Dunai János se­gíti, megfelelő tapasztalattal rendelkezik. Az utánpótlásért fe­lelős Lendvai Miklósnak is szak­edzői képesítése van. Elnöksé­günknek az a véleménye, hogy az edzői kar munkája megfe­lelő, nem az ő hibájuk 18. he­lyezés.­­ — A szakosztályvezetés vi­szont elmarad a kívánalmaktól. Ezen a téren sem voltunk ké­pesek egy év alatt két osz­tályt lépni. Itt sem értük el az NB I-es kívánalmakat. Sürgő­sen ki kell egészíteni a vezetést, javítani kell a munkát. Az NB II-es bajnokság megnyerésekor azt terveztük, hogy szélesítjük a bázist, nem csupán a MÁV-dol­­gozók társadalmi munkájára szá­mítunk. Az volt az elképze­lés, hogy a­­város más munka­területeiről is szervezünk aktí­vakat, igyekszünk bevonni őket a munkánkba. Sajnos, ennek az elképzelésnek a megvalósítását is a kapkodás jellemezte, sem­mire sem jutottunk. Ami a lé­tesítményeket illeti , kitűnően állunk.­­ Ha sorra vesszük a csa­pat eredményeit, meglepő kép alakul ki. A PVSK két győzelmet aratott ősszel, egyiket a listavezető, a má­sikat a második helyezett ellen. A riválisokkal szem­ben viszont képtelenek vol­tak hasonló teljesítmények­re. Miért? — Ez a kérdés bennünket is sokat foglalkoztat. Ha képesek voltunk a Honvéd és a Ferenc­város legyőzésére, akkor miért nem sikerült ez hazai környe­zetben a Dunaújváros és a Volán ellen, úgy érzem, amikor ezek a mérkőzések jöttek, mi már lépéshátrányban voltunk a többi kiesőjelölttel szemben. A Hon­véd és a Ferencváros ellen nem volt veszteni való. A Dunaújvá­ros- és a Volán-meccsen viszont életbevágó szükségünk lett volna a győzelemre. A tét megbénítot­ta a csapatot, vergődtünk a pá­­lyán és be kellett érnünk dön­tetlenekkel. Nem keresek ment­séget, de olyan volt az őszi sor­solásunk, amilyet senkinek sem kívánunk. Az első 13 fordulóból nyolcat idegenben játszottunk. Tudom, most sokan úgy vála­szolhatnak erre, hogy végül is a bajnokságban minden ellen­féllel találkozni kell egyszer. Ez így igaz, de nem mindegy, hogy­­ milyen sorrendben. Amikorra a sorsolás kedvezőre fordult, ad­dig annyi pofont kaptunk, hogy a sikertelenség fásulttá tette a csapatot. Ez volt a másik oka annak, hogy nem tudtuk a haj­rában azt a lendületes játékot nyújtani, amit kezdetben. De közrejátszott az is, hogy hiány­zik a­ tapasztalat és kiengedtünk a kezünkből olyan mérkőzéseket, melyeket akár meg is nyerhet­tünk volna.­­ Említette, a sikertelen­ség okozta a fásultságot. Egy­re többet hallani mostani­ban, hogy néhány játékos már eleve feladta! Igaz ez?" — Kétségtelen, hogy néhányan egyre gyakrabban­­vetik fel: az NB II-ben anyagilag jobban jár­tak, kár volt a magasabb osz­tályba bejutni. Nem alaptalan az sem, hogy egy-két játékos a so­rozatos sikertelenség hatására nem úgy edzett, ahogyan kelle­ne. Még olyan is előfordult, hogy néhányan szívesebben ját­szottak volna a tartalékban ... Határozottan felléptünk az ilyen jelenségek ellen. Elégedetlenek vagyunk Tóth és Grünwald hoz­záállásával. Mindketten kulcs­­játékosok voltak az NB II-ben. Most a gyengébb szereplés ked­vüket vette, nem úgy készülnek, ahogy kellene és így a pályán keveset nyújtanak. A vezető­ed­ző még megpróbál szót érteni velük, de ha ez eredménytelen marad, akkor inkább lemondunk róluk és olyan fiatalok kerül­nek a helyükre, akiknek igye­kezete kifogástalan. --Az elmúlt év tavaszán több alkalommal is visszahallottam, hogy a PVSK számára nem fon­tos az NB I. A hajrában „el­adja” majd a mérkőzéseket. Már említettem, számunkra nem volt cél az NB I, de mégis bejutottunk. Most elvárjuk mindenkitől, hogy becsületesen küzdjön és a pályán dőljön el az eredmény! Ez eddig így tör­­­tén,­ és elveinkből nem enge­dünk. Bárhogy is alakul a ta­vasz, a PVSK a pályán kívül nem játszik bele a végső sor­­­rend kialakításába. Ha bárme­lyik játékos idő előtt feladja, akkor arról lemondunk,­ nem lesz helye a csapatban! • Mi ar tervük, mit várnak a tavasztól? Tv- Mielőtt, részletekbe bocsát­koznék, le kell szögeznem, hogy megpróbáljuk kiharcolni a bent­­maradást, de ha nem sikerül, nem tekintjük katasztrófának. Ezek után joggal merülhet fel, hogy nemcsak néhány játékos, de mi is feladtuk! — Azt szeretnénk, ha csapa­tunk tavaszra rém a „futottak még” kategóriában szerepelne. Az az elvárás, hogy képes­sé­­geinkhez mérten járuljun­k hozzá a hazai barát­ség színvonalának emeléséhez. Igyekezetünkkel, harcos j­átékfelfogásunkkal pró­bálunk partnerek lenni. Sokan felvetették azt is, hogy szüksé­ge van-e a 1v6 ezer lakosú vá­rosnak két NB I-es­ csapatra. Mondták azt is, hogy a mi mér­kőzéseinkre senki sem lesz majd kíváncsi, hisz ott van a PMSC. Tudtam, hogy az indulásnál min­ek­ érdeklődnek az újonc iránt. Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, de hazai mérkőzéseinket átlagban ezerrel többen látták, mint a PMSC-ét. Ilyen értelem­ben is van tehát lét­jogosultsá­gijuk. Az viszont az idő rövid­sége miatt még nem tisztázódott, hogy a két Csapat rivalizálásából­­milyen hasznot húzhat a város labdarúgása. • Jogos tehát a kérdés: milyen a kapcsolat a piros­feketékkel?­­ Úgy gondolom, az a tény, hogy a PVSK is az első osztály­ban szerepel, nem zárja ki a jó kapcsolattartást a PMSC-vel, így is segíthetünk a piramis-el­­méletnek. Ami a tavaszt illeti, azt szeretném, ha nem okoznánk csalódást és az utolsó pillanatig versenyben maradnánk. Most úgy vagyunk, mint az ökölvívó, akire már nyolcat számolt a bí­ró. Most kell jelezni, hogy tud­juk-e folytatni a küzdelme. Úgy gondolom, tudjuk. A három pont hátrány nem jelenti azt, hogy számunkra befejeződött a baj­nokság. A tavaszi sorsolás ked­vezőbb, mint az őszi volt. És van már tapasztalatunk is. Nem adtuk fel, megpróbálunk benn­maradni! Derűlátó be' '-zés Júniusba!» Visszatérünk rá.. Lázár Lajos ’79 ŐSZ 0 A PVSK-ra már nyolcat rászámoltak! NÉPSPORT 3

Next