Népsport, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
XXXVI. 26. + 1980. február 1. LABDARÚGÁS Gazdagodó életutak „Nem járt le a nagy tettek ideje!” Ügyvédi munkaközösség a Józsefvárosban. Dohányfüst borul a türelmesen várakozókra. Az egész kísértetiesen hasonllít egy orvosi váróra, ugyanis azok a reménykedő arcok. Ott a fehérköpenyesek testi fájdal-mat enyhítő beavatkozásában bíznak, itt a paragrafusokkal operálóktól várják igazságérzetük sebeinek gyógyulását... Az ajtókon kis névtáblák, köztük azé is, akit keresünk. Dr. Dékány Ferenc. © Angyalföldi gyerek lévén a Tatai úti, akkori MÁV Előrepálya labdaszedőjeként, az otthoni kis recsegő rádió Pluhárközvetítései hatására, tizenhat évesen, néhány nappal a felszabadulás után döntötte el: futballista lesz. Természetesen a Vasasban. Csakhogy egyvalamivel nem számolt. A lábával... Arra ugyanis apró mérete miatt nem találtak megfelelő futballcipőt a vasasok. Bakancsbajt meg nem engedték játszani a toborzón. Másnap a Fradiban, igen ..." .Attól a naptól kezdve egész életutamat a Ferencváros határozta , meg. Második otthonom volt a zöld-fehér klub, ott tanultam meg szeretni és tisztelni az embereket. A lábamra egyébként ma is bőven elég a harmincnyolcas cipő ...” Négy év az ifiben — négy bajnokság, olyan játszótárssal, mint például Kocsis Sándor. És húszévesen, 1949-ben bemutatkozott a nagyközönségnek az időközben már „Pofinak” elkeresztelt fiatalember. Attól kezdve nyugodtan ráírhatták volna a nevét az FTC 6-os számú mezeire, ahogy ma a jégkorongozók teszik ... „Egészen véletlenül kerültem be a csapatba, hiszen amikor Kéri Karcsi megsérült, biztos volt, hogy Anda Laci játszik majd. Csakhogy ő meg Pozsonyban eltörte a lábát... így aztán a tanár úr — így hívtuk egymás közt Lakat Károlyt — lett a jobbfedezet, én pedig a bal. Még három évig játszottunk együtt. Emlékszem, Lakat olyan jól tudott szerelni és embert fogni, hogy például Puskás kifejezetten irtózott ellene játszani.. Az ötvenes évek elején nehéz időket élt el a Ferencváros. Rudasnak eltört a lába, Budai, Kocsis, Czibor, Deák és Henni pedig átigazolt. Az akkori játékosállományra jellemző volt, hogy, amikor az edző azt kérte, vegyék fejre a labdát, egyikük kézzel a feje tetejére szorított labdával futott egy kört, míg a többiek fejjel emelgettek.... " (Mátrai Sándor, az egykori játszótárs ,Jlékány Ferinek nagyon sokat köszönhet a Ferencváros. Az EPOSZ- és Kinizsi-időszakban Kispéter, Lakat, Mészáros és ő tartották bent a Fradit a legjobbak között . Technikás, nagytudású játékos volt, mestere a «halászó« szerelésnek. No és rettenetesen értette a labdának mellel való megszelídítését. Nagy igazságtalansága asorsnak, hogy nem volt válogatott... De ami leginkább az emlékezetembe vésődött róla, minden körülmények között ember tudott maradni! Egyszer Salgótarjánban botrányos körülmények között fejeződött be a meccsünk. Jöttünk lefelé a pályáról, amikor egy szurkoló odalépett hozzá, és hatalmas pofont adott neki. Azt hiszem, százból kilencvenkilenc ember abban a helyzetben nem állta volna meg, hogy ne viszonozza az ütést. Pofi volt a századik. Ő szomorúan jött be az öltözőbe, és egyre csak azt hajtogatta: gyerekek, hát miért pont én kaptam, amikor még egy szabálytalanságot sem csináltam az egész meccsen. Miért pont én? ...”) Ki tudja miért, de az életben többnyire azok kapják a pofonokat, akik nem tudják, nem is akarják viszonozni azokat... Dékány Ferenc soha nem lehetett nagyválogatott, pedig ... Tizenháromszor ült ott a kispadon, többek között, akkor is, amikor Prágában már 5-0-ra vezetett a magyar csapat, s minden cserejátékos szóhoz jutott, csak ő nem .. . Vagy például, amikor a svédek ellen a Rasunda-stadionban Dékány ment ki melegíteni a gyepre, de a Himnuszt már Zakariás hallgatta... És soha nem lehetett bajnokcsapat tagja a Ferencvárosban, illetve egyszer igen, mint szakosztályelnök, 1976-ban. Akkor még a szertáros is kapott ajándékot, megemlékeztek a munkájáról, csak Dékány Ferencnek nem jutott egy jó szó sem, róla megfeledkeztek. Másnap lemondott tisztségéről ... És ki tudja, vajon miért van, az, hogy akiknek oly sokszor fájdalmat okoznak, azok szívében soha nincs gyűlölet, boszszúvágy, majd én megmutatom nektek érzés? ... Lehetséges, hogy ezeknek az embereknek a szívéből semmivel sem lehet kiölli a szépet, a jót, az emberit? ” „Ahol nem feltétlenül szükséges, ott nem használom a doktori titulust. Ne ezért adjanak nekem tiszteletet — ha adnak —, hanem mert társnak tekintenek. Ez a legtöbb, amit kaphatunk az élettől, és higygyék el, ez sem kevés... Gazdagodó életutam? Hm. Ha erre gondolok, akkor egyúttal gondolnom kell arra is, aki már nincs, például az apámra, aki egész életében az éhes mozdonyok kazánját etette, hogy én meg a bátyám tanulni tudjunk .. . Aztán a fényes szelek az egyetemen, igaz, én orvosira jelentkeztem, de hát akkor azt mondták, jogászra van szükség, így az lettem... És a futball, a rengeteg élmény, az utazások, amelyeket mind a Fradinak köszönhetek, örömet, bánatot egyaránt, dehát így teljes a kép. Egyszer mondták, vay egy nagyon tehetséges gyerek az ifiben, aztán amikor először játszottunk, bizony nem tudtam leszerelni. Albert Flóri volt... Kár, hogy én olyan keveset játszhattam már vele, meg Rákosi Gyuszival... Hogy melyik a nagyobb dolog a pályán győzni vagy a bíróságon? Nehéz eldönteni, talán nem is szükséges. Elég annyi, hogy mindkét „csatatéren” az emberekért munkálkodunk ... És én nem marasztalom el a mai fiatalokat, bár nem értek egyet a nézetükkel, miszerint a nagy tettek ideje lejárt. Ez nem igaz, ma is éppúgy vannak feladatok, amelyek elvégzése igenis nagy tettnek minősül! Talán jobban kellene élniük a mai teljesebb élet lehetőségeivel, igényesebbnek kellene lenniük szellemük gyarapodására is, nemcsak a javakéra ... Annak idején én is azt hittem, megváltom a világot. Ma viszont tudom, hogy csak egy nagyon pici szeglete az enyém, de most is azt mondom: az úton elindulni csak úgy szabad, hogy mindent akarunk, és amit vállalunk, azt végig is kell csinálni!” – Dr. Dékány Ferenc búcsúzott. A börtönbe sietett, beszélőre. Ott várta egy ügyfele, aki pillanatnyilag a Nagy Játéktér szélére szorult. És aki talán azt sem tudja, hogy védőügyvédje egykor futballista volt. Olyan játékos, akit a bíró sohasem küldött le idő előtt a játéktérről. Zuday István Rangadó a Népstadionban, anno 1955, a kapufánál dr. Dékány biztosít. És ahogyan má is ügyfelek ismerik, zakóban, nyakkendővel... Az első vereség San Lorenzo—Ligaválogatott 4-1 (1-1) —Távbeszélő-jelentésünk— (Buenos Aires, január 31). Elszenvedte első vereségét a ligaválogatott. Csütörtökön reggel Hargitai Károly, a küldöttség vezetője, valamint a csapat menedzsere telefonon arról számolt be, hogy a tartalékos magyar együttes fokozatosan esett vissza. A nagy meleg és amagas, 90 százalékos páratartalom sokat kivett a játékosokból. Az összeállítás úgy gondoljuk, sokat elárul: Kakas — Tepszics, Udvardi, Tóth (Szokolai a 80. perctől), Jucsik — Rab, Mészöly, Takács (Major a 60. perctől) — Jancsika, Schmidt, Bíró. Az egyetlen magyar gólt Schmidt fejelte a 26. percben. A magyar együttes mindkét kapusa, s több játékosa sérüléssel bajlódik. A vezetők remélik, vasárnapig rendbe jönnek. Ezen a napon Rosarióban játszanak a helyi csapattal, február 6-án és 8-án Bolíviában szerepelnek, utána 12-én és 14- én Mexikóban lépnek pályára, majd hazatérnek Budapestre. ★ A Mar del Platéban megrendezett nemzetközi labdarúgótorna győztese az Independiernte. Az argentin együttes az utolsó mérkőzésen nagy csatában 4-3-ra győzött az ugyancsak argentin River Plate ellen. A második helyen a magyar ligaválogatott végzett. Döntetlen Cordobában A Bp. Honvéd Argentínában vendégszereplő labdarúgócsapata szerdán Cordobában lépett pálára. A Chateau Carreras stadionban az Institutio együttese volt a magyar Listavezető ellenfele. A mérkőzés , 1-1 -es döntetlennel ért véget. A góllövőkről nem kaptunk jelentést, de a Bp. Honvéd összeállítását ismerjük. A piros-fehérek így kezdtek: Gujdár — Fejes, Kocsis, Garaba, Varga, — Pál, Pintér, Dajka — Gyimesi, Esterházy, Weimper. A Pécsi VSK NB I-be jutása 1979 nyarán meglepetés-nek számított. A pécsi vasutcascsapat ugyan két alkalommal szerepelt már a legjobbak között, de utoljára 1952-ben volt az NB I mezőnyében. Azután egyre ritkábban hallattak magukról a pécsiek, volt időszak, amikor labdarúgásunk negyedik vonalában játszottak. Az 1977/78-as bajnoki évet is még az NB III-ban töltötték, utána két osztályt léptek feljebb. Ilyen előzmények után a közvélemény is úgy foglalt állást, hogy a három kieső közül már az indulásnál megvan az egyik, és ez a PVSK. Erre a pécsi fekete-fehérek az első fordulóban csattanós választ adtak, legyőzték a Honvéd csapatát, majd okoztak még néhány meglepetést, így például nyertek a Ferencváros ellen és az Újpestnek is csak az egy pontra tellett erejéből ellenük. A meglepő eredmények után nem következtek újabbak, sőt, az ellenlábasokkal szemben messzeelmaradt a PVSK attól a játéktól, amit a szurkolók vártak, így aztán három ponttal leszakadva, rendkívül rossz gólkülönbséggel, az utolsó helyen várhatják a tavaszi folytatást. Vajon a PVSK-ra milyen sors vár? Erről beszélgetünk az egyesület elnökével, Matis Gézával. Meglepetést keltett, hogy nem igazoltak élvonalat is megjárt játékosokat, holott az NB II-es és az NB III-mas bajnokságot csaknem azonos összetételű csapat harcolta ki. Úgy tűnik, a PVSK nem készült fel az NB I-re. Mi erről a véleménye? — Egy régebbi intézkedésből kell kiindulnom. Évekkel ezelőtt a megyei sportvezetés kialakította a piramis-elméletet. Meghatározták, hogy melyik egyesület, milyen sportágakkal foglalkozik- kiemelten. Baranyában a labdarúgásban a vezető szeren a PMSC csapatáé. A Komlói Bányásznak és a PVSK-nak az NB II-t jelölték meg. Egyesületünk vezetése egyetértett ezzel az elképzeléssel. Csak egy rövid kitérő: nálunk a kosárlabda, a tájékozódási futás és újabban a cselgáncs élvez előnyt a megyében. — Mi célul tűztük ki, hogy mielőbb a második vonalba jussunk. Ez 1978 nyarán sikerült és úgy terveztük, hogy a csapatnak — az erőviszonyokat figyelembe véve — az NB II Nyugati csoportjában a 8—10. helyet kell megszereznie. Aztán — szinte egyik napról a másikra előléptünk bajnokesélyessé. Őszintén el kell mondanom, hogy az őszi siker után nem gondoltunk arra, hogy megtarthatták ezt a pozíciót. A tavaszi idény béképére megtorpant a csapat. Riválisaink ledolgozták hátrányukat. A hajrá még tartogatott meglepetéseket, a két ellenlábas közül előbb a Komló, majd a Kaposvári Rákóczi is elbukott és így valósággal az ölünkbe hullott az NB I. Elkezdtük a szervezést, de az idő rövidsége miatt ezt a munkát a kapkodás jell'emezte. 'Felesleges a kertezés, mi nem készültünk a magasabb osztályra és jelenlegi helyezésünkben ez a döntő . • Mit tudnak az edzők, milyen a szakosztályvezetést a létesítményhelyzet? — Rónai István bizonyította, hogy a fiatal edzőgárda egyik tehetséges tagja. Szerződése 1980 nyarán jár le, de közöltük vele, szeretnénk, ha maradna. Munkájábandr. Dunai János segíti, megfelelő tapasztalattal rendelkezik. Az utánpótlásért felelős Lendvai Miklósnak is szakedzői képesítése van. Elnökségünknek az a véleménye, hogy az edzői kar munkája megfelelő, nem az ő hibájuk 18. helyezés. — A szakosztályvezetés viszont elmarad a kívánalmaktól. Ezen a téren sem voltunk képesek egy év alatt két osztályt lépni. Itt sem értük el az NB I-es kívánalmakat. Sürgősen ki kell egészíteni a vezetést, javítani kell a munkát. Az NB II-es bajnokság megnyerésekor azt terveztük, hogy szélesítjük a bázist, nem csupán a MÁV-dolgozók társadalmi munkájára számítunk. Az volt az elképzelés, hogy aváros más munkaterületeiről is szervezünk aktívakat, igyekszünk bevonni őket a munkánkba. Sajnos, ennek az elképzelésnek a megvalósítását is a kapkodás jellemezte, semmire sem jutottunk. Ami a létesítményeket illeti , kitűnően állunk. Ha sorra vesszük a csapat eredményeit, meglepő kép alakul ki. A PVSK két győzelmet aratott ősszel, egyiket a listavezető, a másikat a második helyezett ellen. A riválisokkal szemben viszont képtelenek voltak hasonló teljesítményekre. Miért? — Ez a kérdés bennünket is sokat foglalkoztat. Ha képesek voltunk a Honvéd és a Ferencváros legyőzésére, akkor miért nem sikerült ez hazai környezetben a Dunaújváros és a Volán ellen, úgy érzem, amikor ezek a mérkőzések jöttek, mi már lépéshátrányban voltunk a többi kiesőjelölttel szemben. A Honvéd és a Ferencváros ellen nem volt veszteni való. A Dunaújváros- és a Volán-meccsen viszont életbevágó szükségünk lett volna a győzelemre. A tét megbénította a csapatot, vergődtünk a pályán és be kellett érnünk döntetlenekkel. Nem keresek mentséget, de olyan volt az őszi sorsolásunk, amilyet senkinek sem kívánunk. Az első 13 fordulóból nyolcat idegenben játszottunk. Tudom, most sokan úgy válaszolhatnak erre, hogy végül is a bajnokságban minden ellenféllel találkozni kell egyszer. Ez így igaz, de nem mindegy, hogy milyen sorrendben. Amikorra a sorsolás kedvezőre fordult, addig annyi pofont kaptunk, hogy a sikertelenség fásulttá tette a csapatot. Ez volt a másik oka annak, hogy nem tudtuk a hajrában azt a lendületes játékot nyújtani, amit kezdetben. De közrejátszott az is, hogy hiányzik a tapasztalat és kiengedtünk a kezünkből olyan mérkőzéseket, melyeket akár meg is nyerhettünk volna. Említette, a sikertelenség okozta a fásultságot. Egyre többet hallani mostaniban, hogy néhány játékos már eleve feladta! Igaz ez?" — Kétségtelen, hogy néhányan egyre gyakrabbanvetik fel: az NB II-ben anyagilag jobban jártak, kár volt a magasabb osztályba bejutni. Nem alaptalan az sem, hogy egy-két játékos a sorozatos sikertelenség hatására nem úgy edzett, ahogyan kellene. Még olyan is előfordult, hogy néhányan szívesebben játszottak volna a tartalékban ... Határozottan felléptünk az ilyen jelenségek ellen. Elégedetlenek vagyunk Tóth és Grünwald hozzáállásával. Mindketten kulcsjátékosok voltak az NB II-ben. Most a gyengébb szereplés kedvüket vette, nem úgy készülnek, ahogy kellene és így a pályán keveset nyújtanak. A vezetőedző még megpróbál szót érteni velük, de ha ez eredménytelen marad, akkor inkább lemondunk róluk és olyan fiatalok kerülnek a helyükre, akiknek igyekezete kifogástalan. --Az elmúlt év tavaszán több alkalommal is visszahallottam, hogy a PVSK számára nem fontos az NB I. A hajrában „eladja” majd a mérkőzéseket. Már említettem, számunkra nem volt cél az NB I, de mégis bejutottunk. Most elvárjuk mindenkitől, hogy becsületesen küzdjön és a pályán dőljön el az eredmény! Ez eddig így történ, és elveinkből nem engedünk. Bárhogy is alakul a tavasz, a PVSK a pályán kívül nem játszik bele a végső sorrend kialakításába. Ha bármelyik játékos idő előtt feladja, akkor arról lemondunk, nem lesz helye a csapatban! • Mi ar tervük, mit várnak a tavasztól? Tv- Mielőtt, részletekbe bocsátkoznék, le kell szögeznem, hogy megpróbáljuk kiharcolni a bentmaradást, de ha nem sikerül, nem tekintjük katasztrófának. Ezek után joggal merülhet fel, hogy nemcsak néhány játékos, de mi is feladtuk! — Azt szeretnénk, ha csapatunk tavaszra rém a „futottak még” kategóriában szerepelne. Az az elvárás, hogy képességeinkhez mérten járuljunk hozzá a hazai barátség színvonalának emeléséhez. Igyekezetünkkel, harcos játékfelfogásunkkal próbálunk partnerek lenni. Sokan felvetették azt is, hogy szüksége van-e a 1v6 ezer lakosú városnak két NB I-es csapatra. Mondták azt is, hogy a mi mérkőzéseinkre senki sem lesz majd kíváncsi, hisz ott van a PMSC. Tudtam, hogy az indulásnál minek érdeklődnek az újonc iránt. Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, de hazai mérkőzéseinket átlagban ezerrel többen látták, mint a PMSC-ét. Ilyen értelemben is van tehát létjogosultságijuk. Az viszont az idő rövidsége miatt még nem tisztázódott, hogy a két Csapat rivalizálásábólmilyen hasznot húzhat a város labdarúgása. • Jogos tehát a kérdés: milyen a kapcsolat a pirosfeketékkel? Úgy gondolom, az a tény, hogy a PVSK is az első osztályban szerepel, nem zárja ki a jó kapcsolattartást a PMSC-vel, így is segíthetünk a piramis-elméletnek. Ami a tavaszt illeti, azt szeretném, ha nem okoznánk csalódást és az utolsó pillanatig versenyben maradnánk. Most úgy vagyunk, mint az ökölvívó, akire már nyolcat számolt a bíró. Most kell jelezni, hogy tudjuk-e folytatni a küzdelme. Úgy gondolom, tudjuk. A három pont hátrány nem jelenti azt, hogy számunkra befejeződött a bajnokság. A tavaszi sorsolás kedvezőbb, mint az őszi volt. És van már tapasztalatunk is. Nem adtuk fel, megpróbálunk bennmaradni! Derűlátó be' '-zés Júniusba!» Visszatérünk rá.. Lázár Lajos ’79 ŐSZ 0 A PVSK-ra már nyolcat rászámoltak! NÉPSPORT 3