Népsport, 1980. március (36. évfolyam, 51-77. szám)
1980-03-01 / 51. szám
XXXVI. 51. ♦ 1980. március 1 LABDARÚGÁS RAJT ELŐTT AZ NB I MÁRIS KÉSÉSBEN VAGYUNK! A tudósításokban, s már előzőleg is megírtuk, az olimpiai válogatott keret római felkészülésének költségeit, a három első osztályú csapattal vívott mérkőzés bevételeiből, az olasz szövetség fedezte. A vezetők többek voltak, mint szívélyes vendéglátók, jóbarátként a gondolatainkat is lesték és viszonzásként csak egyetlen hangsúlyozott kérésük volt: Cagliariban játszszon jól a magyar válogatott! Tudták előre, hogy az olasz sportsajtó odafigyel arra a mérkőzésre, s kedvező visszhang esetén biztosra lehetett venni 7—8000 nézőt a túra utolsó hivatalos találkozójára, az Ascoli elleni erőpróbára is. S ha ez megvan, akkor már nem fizettek rá, tehát minden rendben... A végén így sem volt deficit, pedig szólmi szó: Szardínia szigetén elég közepes teljesítményt nyújtottak a fiaink. Ki is kaptak, annak ellenére, hogy a játékosok minden tőlük telhetőt megtettek a siker érdekében. Átérezték az adós szerepét, s kötelességüknek tartották a sok baráti gesztus viszonzását. Ahogy mondani szokták: hajszolták a labdát! Rúgtak 24 szögletet, helyzetek sorát alakították ki, hogy aztán — egészen kezdetleges hibákkal — sorra elrontsák azokat... Ismét hiányzott az a kis plusz belőlük, amely segítségével a helyzetekből gólok születnek. És itt nemcsak a szerencsére kell gondolni — bár a sport elképzelhetetlen nélküle —, hanem arra a képességre, ami a jó sportolót leginkább megkülönbözteti az ügyes „laikustól”. A gólkirályok, a nagy tornák kiemelkedő sztárjai, nemcsak belefejelnek, vagy belerúgnak a kapu előtt a labdába, hanem a kapus helyzetét, mozgását értékelve, oda fejelik és lövik, ahova nem tud elérni. Ahol rés van a kapun! Aztán kikaptunk Ascoliban is, s ha utólag pontos számvetést készítünk, be kell vallani: csak Avellinóban, az első mérkőzés első félidejében játszott a gárda válogatotthoz illően. Utána egyre több bírálat vegyült a rólunk szóló olasz híradásokba, s a Cagliari elleni mérkőzést követően azt is olvashattuk, hogy kevés olimpiai válogatottunk összjátékában a jogos reményt tápláló felvillanás. Azokra a korszerű mozzanatokra gondoltak, amelyek ha állandósulnak, jellemzővé válnak, elhihetően hozzásegíthetnek a magyar labdarúgás előtt álló feladatok megoldásához. Az MLSZ vezetői a hét elején tartott sajtóértekezleten részletesen beszámoltak olaszországi tapasztalataikról is. Itt dr. Lakat Károly szövetségi kapitánynak el kellett mondania, hogy a játékosok egy része nem olyan állapotban érkezett a külföldi edzőtáborba, amivel érdemleges munkát lehetett volna végezni. A sérültek felgyógyulása, az erőnlétileg súlyos hátrányban levők feljavítása után, a harmadik hét vége felé kezdhette volna el eredeti tervének megvalósítást, a csapat tervezett taktikájának a gyakorlását. Akkor, amikor már hazafelé csomagolt a csapat. Nem jutott előre a csapatépítésben sem , a sok utánjárással, gonddal előkészített külföldi tartózkodás tehát nem érte, nem érhette el igazi célját! A román válogatott előrébb tart Az elmúlt évek során sokszor bebizonyosodott: nem elég a továbblépéshez, ha csak úgy általánosságban beszélünk a hibákról. Amikor a szövetségi kapitány ilyen jelentős problémákat tár fel, nemcsak a saját ügyét képviseli, hanem mindenekelőtt a magyar labdarúgásét. Ezért szerintünk nincs joga a játékosokkal és a kollégáival szembeni lojalitásra: név szerint kellett volna beszélni azokról, akik eltitkolt sérülésekkel, vagy jelentős súlyfelesleggel érkeztek a táborba, s elmondani, hogy mely csapat adta azokat a labdarúgókat, akik rosszulléttel küszködtek az első, nem is olyan erős római közös edzésen, s utána azt vallották: egész januárban összesen nem futottak annyit, mint azon az egyetlen foglalkozáson! Őszintén kell beszélni végre a szurkolókkal, mert csak így érthetik meg, így érezhetik át például a szövetségi kapitány helyzetét, cselekvési lehetőségeit. Azt, hogy milyen szorongással nézte végig Nápolyban az Olaszország—Románia válogatott mérkőzést, amelyen bebizonyosodott, hogy leendő VB-ellenfelünk világhírű edzője, Kovács István — velünk ellentétben — kitűnő munkát végezhetett az elmúlt hónapokban! Náluk valóban megrázó hatású volt az a tény, hogy nem utazhatnak az olimpiára. Az egész országot átfogó, pontosan összehangolt erőfeszítés eredményeként kialakult egy új csapat, amely magas növésű, gyorsmozgású, harcos szellemű labdarúgókból áll és a jelek szerint máris több taktikai elképzelés megvalósítására képes. A nápolyi stadionban, amely Olaszországban oroszlánbarlangnak számít, le tudták fékezni a bizonyításra éhes hazai csatárok rohamait, ír majd a második félidő elején mindenki számára meglepetésként ható, egészpályás letámadással, villámgyors akcióból megszerezték a vezetést is. Egy védő által lőtt bravúros góllal! Aztán elfáradtak — hosszú, nehéz dél-amerikai túra volt mögöttük —, a védelmük kapkodni kezdett, s egy lesgóllal kikaptak. Mi azonban, ott a lelátón nagyon örültünk annak, hogy csak jövőre kell velük játszanunk a VB-selejtezőben! Mit csinálnak az edzők? Az előbbiekből következik, hogy az MLSZ-nek nincs joga napirendre térni az ügy felett! A magyar labdarúgás, a válogatott csapatok jövője érdekében fel kell tárni az egyesületi oktató-nevelő munka gyengéit, s a közvélemény segítségével kényszeríteni kell a vezetőket és a játékosokat azok mielőbbi kijavítására. Vállalni kell az ezzel járó vitákat, kellemetlenségeket is, mert ha jobban belegondolunk , nemcsak az elvesztegetett három héttel lettünk szegényebbek. Sokkal, inkább veszélyezteti labdarúgásunk jövőjét az a kép, amely a válogatott kerettagok megméretésekor a szövetség vezetői előtt feltárult! Mit csinál az edző olyan csapatban, ahol a játékos az egész havi alapozás munkáját össze meri hasonlítani egyetlen edzés megterhelésével? A bizakodó (és félrevezető) nyilatkozatokon túl, mit tesznek a bajnokságban vívló tisztes helytállás érdekében, a szurkolók igényeinek kielégítéséért azok a vezetők, akik ilyen állapotban merik külföldi edzőtáborba küldeni válogatottjaikat?! Beszélhetünk-e önbecsülésről, a magyar labdarúgásjövőjének féltéséről ott, ahol az edző, a játékos és a vezető a vállát vonogatja ekkora erkölcsi bukás után? Biztosra vehető, hogy vannak klubok, amelyekben szorgalmasabb előkészületi munka folyt, de sajnos, ők képviselik a kisebbséget. A 24 tagú keret most nemcsak néhány budapesti nagycsapat játékosaira korlátozódott, hanem sokkal szélesebb körből tevődött össze. Bőven képviselve volt benne a vidék, minden bázis, amelytől fordulatot, labdarúgásunk megújhodását várjuk. A szövetségi kapitány a nyilvánosság előtt önkritikát gyakorolt: vállalta a felelősséget a tábor előkészítésének hibáiért. A sajtóértekezleten nem esett szó róla, de előbb járhatna a csapat a követendő taktika kidolgozásában és begyakorlásában is, hiszen bár nincs csapatunk, ismerjük a számításba vehető játékosokat és a tavasz nagy feladata lényegében már tavaly őszszel, a csehszlovákok elleni itthoni győzelemmel megfogalmazódott... Mélyreható szemléleti változásokra van szükség Késésben vagyunk tehát! Itt is, ott is. Nehéz szívvel kell megismételni az elmúlt esztendő tapasztalatát: a feltétlen bizalomra alapozott együttműködés, a szabad kéz politikája nem váltotta be a hozzá ■fűzött reményeket. Akik az elmúlt években képességeik gúzsbakötéséről beszéltek, most nemakartak bizonyítani... Túl sok, az olyan egyesületi vezetőnk, edzőnk, játékosunk, aki úgy véli: túlélheti a sportág válságát saját mikrovilágának rendezgetésével. Belekapaszkodnak abba a hitbe, hogy szurkolóik, bázisszervi vezetőik — azaz az őket körülvevő kis körök — jövőre is, meg azután is biztosítani fogják a nem különlegesen magas, de számukra mégis elfogadható megélhetési lehetőségeket. A római edzőtáborban levő játékosok között egyetlen hangos szóváltás nem történt, melegítőben és civilben is példásan viselkedtek. A velük való beszélgetésekben, foglalkozásokon elég volt azonban egyetlen szikra ahhoz, hogy felszínre kerüljön: nem érzik a jogok és kötelességük szükségszerű összhangját, egymásrahatását! Jellemző példa volt erre, hogy amikor eljött hozzánk Liedholm — akit ma az egész világon az egyik legnagyobb elméleti szakemberként tartanak számon — a hozzá intézett kérdések zömében nem a szakma jelentkezett! Arról faggatták, hogy milyen az olasz labdarúgók kereseti lehetősége, mennyit kell futniok? És volt, aki azt kérdezte: mit gondol Liedholm, akkor is ilyen lelkesen harcolnának-e bajnoki mérkőzéseiken az olasz labdarúgók, ha nem kapnának ennyi pénzt? A vendég, a sokat tapasztalt szakember először nem is értette a kérdést. Nem volt képes átállni erre a hullámhosszra, s ezt meg is mondta a mieinknek. Hozzátéve: ha ez iránt érdeklődnek, ő nagyon rossz alany a beszélgetéshez. Huszonhat éves koráig egyetlen fillért sem szerzett a labdarúgásból, mégis egész életének középpontjába állította a játékot. Nem ivott, nem dohányzott, nem foglalkozott nőkkel és minden mérkőzés után számvetést csinált, hol kell javítania, miben kell még többet nyújtania ahhoz, hogy a világ számontartott játékosai közé kerüljön. Később valóban ő lett Olaszország egyik legjobban fizetett labdarúgója, majd szakvezetője. Ha a pénzre gondol, akkor úgy érzi, csak ilyen előkészületekkel tudott rászolgálni a megbecsülésnek erre a formájára. De ma, a profik között élve is torzlelkű embernek tartja azt a sportolót, aki a mérleg egyik serpenyőjébe képes a futballt, a másikba pedig az érte járó juttatásokat tenni!! — Én, a világot látott ember, irigylem magukat, akiknek egy államforma biztos megélhetést nyújt. Az olasz válogatottak sokat keresnek ugyan, de be kell fektetniök pénzüket valamilyen vállalkozásba és nem tudom, tisztában vannak-e azzal, hogy Olaszországban minden száz kistőkés közül tíz év alatt nyolcvan tönkremegy?!... Vajon mi ragadt meg ebből a beszélgetésből a játékosokban? Mi, vezetők és kísérők, napokon át a hatása alatt voltunk és nagyon reméltük, hogy a nevelésben vezetőinknek akaratlanul besegítő Liedholm szavai legalább annyira eljutnak a fiúk szívéig és értelméig, mint a néhány világnagyság szerződtetése körül szállingózó hírek, összegek. A bajnoki idények rajtjánál általában beszélni szoktunk az erőnlét, a gyorsaság fontosságáról, arról, hogy jó lenne, ha kialakulna végre a csapatok sajátos arca. Nem véletlen, hogy most a szövetség vezetői is megelégednek a küzdőszellemre összpontosítással, s csak azt kérték a sajtó képviselőitől: becsületes, szívet-lelket igénylő küzdelemre biztassák a csapatokat. Ezt kérjék mindenekelőtt számon tőlük. Megtesszük, de ebben az idényben már benne rejlik a szegénységünk beismerése. A sportág hívei, többet vártak az 1980-as bajnoki találkozóktól és igazat adnak Grosses Gyulának, aki a csapatkapitányok előtt úgy fogalmazott: nehogy tévedésbe essenek a labdarúgók, ma már nem hitelezői, hanem adósai a közös ügynek! Alapvető szemléleti változásokra, mélyreható intézkedésekre van szükség, mert a „tiszta lappal való indulások” ideje lejárt. Az új vezetés mögött hagyott esztendő — s a római három hét — tapasztalatai alapján változtatni kell a labdarúgásban eddig kimondva, vagy kimondatlanul elfogadott „ne bántsuk egymást” szemléleten. Ezerszer ígérhetünk és reménykedhetünk, de ha nem szüntetjük meg a közös ügyet veszélyeztető kicsinyes klubsovinizmust, a sporttól idegen tisztességtelenséget, s a humánummal álcázott félrenevelést, marad az egy helyben topogás. * Ez pedig, a mi helyzetünkben megengedhetetlen ! ■ Borbély Pál ,és szombaton délután újra kezdődik a játék! Az RB I őszi végeredménye A 19. forduló (március 8.) műsora: Rába ETO—Bp. Honvéd, D. Kohász—D. Dózsa, Békéscsaba—PVSK, PMSC—MTK-VM, MÁV Előre—ZTE, Tatabánya— FTC, DMVSC—Videoton, PeTC— Volán, Vasas—DVTK (március 9.), mmigéza (a Pécsi VSK elnöke) Vasas—MÁV Előre — MTK-VM—Debrecen — Bp. Honvéd—Tatabánya 1 Volán—Rába ETO 2 FTC—D. Kohász 4 ZTE—Békéscsaba 1 PVSK—Salgótarján 1 Videoton—V. Dózsa x Diósgyőr—PMSC 1 1. Bp. Hanv. 17 2. FTC 3. Vasas 4. Videoton 5. ZTE 6. Ü. Dózsa 7. Tatabánya 8. MTK-VM 9. Békéscs. 10. Rába ETO 11. Debrecen 12. PMSC 13. DVTK 14. MÁV E. 15. Dunaújv. 16. Volán SC 17. STC 18. PVSK 179 5 329-2023 178 6 336-2322 178 5 438-2721 179 3 535-2921 178 5 428-2221 178 3 638-3519 177 4 627-2318 176 6528-2618 176 6 528-2718 178 2 729-3218 175 6 624-2316 175 5 727-2215 177 1 921-2215 174 6 718-3114 174 5 824-2913 174 5 819-3113 172 8 718-2612 172 51016-359 fippal NÉPSPORT 3 SÍPSZÓ ELŐTT VASAS-SZFV. MÁV ELŐRE Fáy u., 14. , V: Szává (Stróbl, Fekete) • Az angyalföldi együttesben — másfél év után — újra a Híres, Hegedűs kettős szerepel a védelem tengelyében. Az őszi 3. helyezett együttesben Izsó sérült. A csatár szombaton délelőtt „próbaedzést” tart, s ha egészségi állapota megengedi, úgy a cserejátékosok között kap helyet. • Cs. Horváthon kívül minden játékos rajtra kész a fehérvári vasutasoknál. A Fűzfőről igazolt Palanek egyelőre a kispadon foglal helyet. MTK-VM-DEBRECENI MVSC Hungária kft. 14.30. V: Palotai (Rúzsa, Kárász) • Elfoglalja helyét a csatársor jobb szélén Moryás, aki 1978 telén szerepelt utoljára bajnoki mérkőzésén a kék-fehérek kezdő csapatában. Turner és Sebestyén kisebb sérülése miatt két helyen kérdőjeles az összeállítás. A DMVSC a továbbiakban nem tart igényt Potyák Lajos játékára! Az elnökség hozzájárult ahhoz, hogy a hátvéd az átigazolási időszakban más egyesületbe távozzon. A debreceniek egyébként az egy pont reményében érkeztek a fővárosba. BP: HONVÉD-TATABÁNYA Kispest, 14.30. V: Jaczina (Horváth, Szőke) 0 Két válogatottja nélkül kezdi az éllovas a tavaszt. Kozmahúzódást szenvedett a hétközi előkészületi mérkőzésen, Pintér — hosszantartó sérülése után — esetleg csereként szóhoz juthat. • A bányászgárda kapujában - a kézcsonttörése miatt sok edzést kihagyott Csepecz helyett - Kiss áll majd. A veterán Szabót a Dél-Amerikában kitűnően helytállt Udvardi váltja fel a jobbhátvéd szerepkörben. VOLÁN-RÁBA ETO Czabán Samu tér, 14.30, V: Pádár (Urbán, Dorozsmai) • A súlyfeleslegétől megszabadult Kovács B., a télen visszaigazolt Németh és a 20 esztendős Seres bizalmat kapott Sárosi Lászlótól. • Csaknem egyesztendős kihagyás után újra bajnoki találkozón szerepel Szabó Ferenc. Győri érdekesség még, hogy a másik egykori ferencvárosi játékos, Onhausz, ezúttal beállás lesz. FERENCVÁROS-D. KOHÁSZ Üllői út, 14. V: Győri (Mohácsi, Eöry) • Az ősz játékosa, Zsiborás szerdán még hőemelkedéssel játszott, de a nyitányra valószínűleg teljesen rendbe jön. Majort lélektelen, gyenge teljesítménye miatt a II. csapatban szerepelteti Friedmanszky Zoltán. Újoncot avat a Dunaújváros a H. Szondi SE-ből igazolt Weitner János személyében. A maródiak közül Nagy II, Bódi és Raik elkezdte a könnyített edzésmunkát. S ZTE-BÉKÉSCSABA Zalaegerszeg, 14.30. IV: Kőrös (Wimmer, Ágoston) 0 A listavezetőtől mindössze két pontra „tanyázó" Zalaegerszeg a sérült Mihalecz, Antoni és Szentes nélkül rajtol. , 9 Nem a legjobb előjelekkel készülnek a csabaiak. A múlt héten térdműtéten átesett Martai után Királyvári is kidőlt a sorból. PÉCSI VSK-SALGÓTARJÁN Pécs, 14.30, V: Tompa (Geiger, Drávecz) • A kiesés elleni küzdelemben sorsdöntő fontosságú összecsapástól két pontot remélnek a vasutasok. • Sérülések miatt, kényszerből megfiatalított középpályás sorral kísérletezik dr. Varga László. VIDEOTON—V. DÓZSA Székesfehérvár, 17. V: Kuti (Hartmann, Soós) 9 Az első tavaszi „tévés” mérkőzést a nézőtérről szemléli majd a térdszalagsérülést szenvedett Kovács József. Nagy lél — hosszú évekután — átmenetileg visszatér a középhátvéd posztjára. • A vidék legjobbja ellen játszik először az 1979/80-as bajnokságban Törőcsik, a bajnokcsapat csatára. DIÓSGYŐR-PÉCSI MSC Diósgyőr, 14.30. V: Bártfai (Divinyi, Király) • Diósgyőrött Fükő továbbra is makacs Achilles-ínsérüléssel bajlódik, Fekete pedig a szerdai MNK-találkozón rúgást kapott a lábára. Ha nem vállalhatja a játékot, akkor Szalaié a 11-es számú mez. Az Ját ,és L°rincz után a héten Schulteisz is a sérültek listájára került. Helyettese Tapaszti lesz.