Népsport, 1980. március (36. évfolyam, 51-77. szám)

1980-03-01 / 51. szám

XXXVI. 51. ♦ 1980. március 1 LABDARÚGÁS RAJT ELŐTT AZ NB I MÁRIS KÉSÉSBEN VAGYUNK! A tudósításokban, s már előzőleg is meg­írtuk, az olimpiai válogatott keret római felkészülésének költségeit, a három első osztályú csapattal vívott mérkőzés bevéte­leiből, az olasz szövetség fedezte. A veze­tők többek voltak, mint szívélyes vendég­látók, jóbarátként a gondolatainkat is les­ték és viszonzásként csak egyetlen hang­súlyozott kérésük volt: Cagliariban játsz­­szon jól a magyar válogatott! Tudták elő­re, hogy az olasz sportsajtó odafigyel arra a mérkőzésre, s kedve­ző visszhang esetén biztosra lehetett venni 7—8000 nézőt a tú­ra utolsó hivatalos találkozójára, az Ascoli elle­ni erőpróbára is. S ha ez megvan, ak­kor már nem fizettek rá, tehát minden rendben... A végén így sem volt deficit, pedig szó­lmi szó: Szardínia szigetén elég közepes teljesítményt nyújtottak a fiaink. Ki is kaptak, annak ellenére, hogy a játékosok minden tőlük telhetőt megtettek a siker érdekében. Átérezték az adós szerepét, s kötelességüknek tartották a sok baráti gesztus viszonzását. Ahogy mondani szok­ták: hajszolták a labdát! Rúgtak 24 szög­letet, helyzetek sorát alakították ki, hogy aztán — egésze­n kezdetleges hibákkal — sorra elrontsák azokat... Ismét hiányzott az a kis plusz belőlük, amely segítségével a helyzetekből gólok születnek. És itt nemcsak a szerencsére kell gondolni — bár a sport elképzelhetet­len nélküle —, hanem arra a képességre, ami a jó sportolót leginkább megkülönböz­teti az ügyes „laikustól”. A gólkirályok, a nagy tornák kiemelkedő sztárjai, nemcsak belefejelnek, vagy belerúgnak a kapu előtt a labdába, hanem a kapus helyzetét, moz­gását értékelve, oda fejelik és lövik, aho­va nem tud elérni. Ahol rés van a kapun! Aztán kikaptunk Ascoliban is, s ha utó­lag pontos számvetést készítünk, be kell vallani: csak Avellinóban, az első mérkő­zés első félidejében játszott a gárda válo­gatotthoz illően. Utána egyre több­ bírálat vegyült a rólunk szóló olasz híradásokba, s a Cagliari elleni mérkőzést követően azt is olvashattuk, hogy kevés olimpiai­ váloga­tottunk összjátékában a jogos reményt táp­láló felvillanás. Azokra a korszerű mozza­natokra gondoltak, amelyek ha állandósul­nak, jellemzővé válnak, elhihetően hozzá­segíthetnek a magyar labdarúgás előtt álló feladatok megoldásához. Az MLSZ vezetői a hét elején tartott sajtóértekezleten részletesen beszámoltak olaszországi tapasztalataikról is. Itt dr. La­kat Károly szövetségi kapitánynak el kel­lett mondania, hogy a játékosok egy ré­sze nem olyan állapotban érkezett a kül­földi edzőtáborba, amivel érdemleges mun­kát lehetett volna végezni. A sérültek fel­­gyógyulása, az erőnlétileg súlyos hátrány­ban levők feljavítása után, a harmadik hét vége felé kezdhette volna el eredeti tervének megvalósítást, a csapat tervezett taktikájának a gyakorlását. Akkor, amikor már hazafelé csomagolt a csapat. Nem ju­tott előre­ a csapatépítésben sem , a sok utánjárással, gonddal előkészített külföldi tartózkodás tehát nem érte, nem érhette el igazi célját! A román válogatott előrébb tart Az elmúlt évek során sokszor bebizonyo­sodott: nem elég a továbblépéshez, ha csak úgy általánosságban beszélünk a hibákról. Amikor a szövetségi kapitány ilyen jelen­tős problémákat tár fel, nemcsak a saját ügyét képviseli, hanem mindenekelőtt a magyar labdarúgásét. Ezért szerintünk nincs joga a játékosokkal és a kollégáival szembeni lojalitásra: név szerint kellett volna beszélni azokról, akik eltitkolt sérü­lésekkel, vagy jelentős súlyfelesleggel ér­keztek a táborba, s elmondani, hogy mely csapat adta azokat a labdarúgókat, akik rosszulléttel küszködtek az első, nem is olyan erős római közös edzésen, s utána azt vallották: egész januárban összesen nem futottak annyit, mint azon az egyet­len foglalkozáson! Őszintén kell beszélni végre a szurkolók­kal, mert csak így érthetik meg, így érez­hetik át­­ például a szövetségi kapitány helyzetét, cselekvési lehetőségeit. Azt, hogy milyen szorongással nézte végig Nápolyban az Olaszország—Románia válogatott mér­­­kőzést, amelyen bebizonyosodott, hogy­ leendő VB-ellenfelünk világhírű edzője, Ko­vács István — velünk ellentétben — kitű­nő munkát végezhetett az elmúlt hónapok­ban! Náluk valóban megrázó hatású volt az a tény, hogy nem utazhatnak az olim­piára. Az egész országot átfogó, pontosan összehangolt erőfeszítés eredményeként ki­alakult egy új csapat, amely magas növé­sű, gyorsmozgású, harcos szellemű labda­rúgókból áll és a jelek szerint máris több taktikai elképzelés megvalósítására képes. A nápolyi stadionban, amely Olaszor­szágban­ oroszlánbarlangnak számít, le tud­ták fékezni a bizonyításra éhes hazai csa­tárok rohamait, ír majd a második félidő ele­jén mindenki számára meglepetésként ha­tó, egészpályás letámadással, villámgyors akcióból megszerezték­­ a vezetést is. Egy védő által lőtt bravúros góllal! Aztán elfá­radtak — hosszú, nehéz dél-amerikai túra volt mögöttük —, a védelmük kapkodni kezdett, s egy lesgóllal kikaptak. Mi azonban, ott a lelátón nagyon örül­tünk annak, hogy csak jövőre kell velük játszanunk a VB-selejtezőben! Mit csinálnak az edzők? Az előbbiekből következik, hogy az MLSZ-nek nincs joga napirendre térni az ügy felett! A magyar labdarúgás, a váloga­tott csapatok jövője érdekében fel kell tárni az egyesületi oktató-nevelő mun­ka gyengéit, s a közvélemény segítségével kényszeríteni kell a vezetőket és a játéko­sokat azok mielőbbi kijavítására. Vállalni kell az ezzel járó vitákat, kellemetlensé­geket is, mert ha jobban belegondolunk , nemcsak az elvesztegetett három héttel lettünk szegényebbek. Sokkal, inkább ve­szélyezteti labdarúgásunk jövőjét az a kép, amely a válogatott kerettagok meg­méretésekor a szövetség vezetői előtt fel­tárult! Mit csinál az edző olyan csapatban, ahol a játékos az egész havi alapozás munkáját össze meri hasonlítani egyetlen edzés megterhelésével? A bizakodó (és fél­revezető) nyilatkozatokon túl, mit tesznek a bajnokságban vívló tisztes helytállás ér­dekében, a szurkolók igényeinek kielégíté­séért azok a vezetők, akik ilyen állapot­ban merik külföldi edzőtáborba küldeni válogatottjaikat?! Besz­élhetünk-e önbecsü­lésről, a magyar labdarúgás­­jövőjének fél­téséről ott, ahol az edző, a játékos és a vezető a vállát vonogatja ekkora erkölcsi bukás után? Biztosra vehető, hogy vannak klubok, amelyekben szorgalmasabb előkészületi munka folyt, de sajnos, ők képviselik a kisebbséget. A 24 tagú keret most nemcsak néhány budapesti nagycsapat­­ játékosaira korlátozódott, hanem sokkal szélesebb kör­ből tevődött össze. Bőven képviselve volt benne a vidék, minden bázis, amelytől for­dulatot, labdarúgásunk megújhodását vár­juk. A szövetségi kapitány a nyilvánosság­ előtt önkritikát gyakorolt: vállalta a­ fele­lősséget a tábor előkészítésének hibáiért. A sajtóértekezleten nem esett szó róla, de előbb járhatna a csapat a követendő takti­ka kidolgozásában és begyakorlásában is, hiszen bár nincs csapatunk, ismerjük a számításba vehető játékosokat és a tavasz nagy feladata lényegében már tavaly ősz­szel, a csehszlovákok elleni itthoni győ­zelemmel megfogalmazódott... Mélyreható szemléleti változásokra van szükség Késésben vagyunk tehát! Itt is, ott is. Nehéz szívvel kell megismételni az elmúlt esztendő tapasztalatát: a feltétlen bizalom­ra alapozott együttműködés, a szabad kéz politikája nem váltotta be a hozzá ■fűzött reményeket. Akik az elmúlt években ké­pességeik gúzsbakötéséről beszéltek, most nem­­akartak bizonyítani... Túl sok, az olyan egyesületi vezetőnk, edzőnk, játéko­sunk, aki úgy véli: túlélheti a sportág vál­ságát saját mikrovilágának rendezgetésé­vel. Belekapaszkodnak abba a hitbe, hogy szurkolóik, bázisszervi vezetőik — azaz az őket körülvevő kis körök — jövőre is, meg azután is biztosítani fogják a nem külön­legesen magas, de számukra­ mégis elfo­gadható megélhetési lehetőségeket. A római edzőtáborban levő játékosok kö­zött egyetlen hangos szóváltás nem tör­tént, melegítőben és civilben is példásan viselkedtek. A velük való beszélgetések­ben, foglalkozásokon elég volt azonban egyetlen szikra ahhoz, hogy felszínre ke­rüljön: nem érzik a jogok és kötelessé­gük szükségszerű összhangját, egymásraha­­tását! Jellemző példa volt erre, hogy ami­kor eljött hozzánk Liedholm — akit ma az egész világon az egyik legnagyobb elmé­leti szakemberként tartanak számon — a hozzá intézett kérdések zömében nem a szakma jelentkezett! Arról faggatták, hogy milyen az olasz labdarúgók kereseti le­hetősége­, mennyit kell futniok? És volt, aki azt kérdezte: mit gondol Liedholm, ak­kor is ilyen lelkesen harcolnának-e bajno­ki mérkőzéseiken az olasz labdarúgók, ha nem kapnának ennyi pénzt? A vendég, a sokat tapasztalt szakember először nem is értette a kérdést. Nem volt képes átállni erre a hullámhosszra, s ezt meg is mondta a mieinknek. Hozzá­téve: ha ez iránt érdeklődnek, ő nagyon rossz alany a beszélgetéshez. Huszonhat éves koráig­ egyetlen fillért sem szerzett a labdarúgásból, mégis egész életének kö­zéppontjába állította a játékot. Nem ivott, nem dohányzott, nem foglalkozott nők­kel és minden mérkőzés után számvetést csinált, hol kell javítania, miben kell még többet nyújtania ahhoz, hogy a világ számontar­­tott játékosai közé kerüljön. Később va­lóban ő lett Olaszország egyik legjobban fizetett labdarúgója, majd szakvezetője. Ha a pénzre gondol, akkor úgy érzi, csak ilyen előkészületekkel tudott rászolgálni a megbecsülésnek erre a formájára. De ma, a profik között élve is torzlelkű embernek tartja azt a sportolót, aki a mérleg egyik serpenyőjébe képes a futballt, a másikba pedig az érte járó juttatásokat tenni!! — Én, a világot látott ember, irigylem magukat, akiknek egy államforma biztos megélhetést nyújt. Az olasz válogatottak sokat keresnek ugyan, de be kell fektet­­niök pénzüket valamilyen vállalkozásba és nem tudom, tisztában vannak-e azzal, hogy Olaszországban minden száz kistőkés közül tíz év alatt­­ nyolcvan tönkremegy?!... Vajon mi ragadt meg ebből a beszélge­tésből a játékosokban? Mi, vezetők és kí­sérők, napokon át a hatása alatt voltunk és nagyon reméltük, hogy a nevelésben vezetőinknek akaratlanul besegítő Lied­­holm szavai legalább annyira eljutnak a fiúk szívéig és értelméig, mint a néhány világnagyság szerződtetése körül szállin­­­gózó hírek, összegek. A bajnoki idények rajtjánál általában beszélni szoktunk az erőnlét, a gyorsaság fontosságáról, arról, hogy jó lenne, ha ki­alakulna végre a csapatok sajátos arca. Nem véletlen, hogy most a szövetség ve­zetői is megelégednek a küzdőszellemre összpontosítással, s csak azt kérték a saj­tó képviselőitől: becsületes, szívet-lelket igénylő küzdelemre biztassák a csapatokat. Ezt kérjék mindenekelőtt számon tőlük. Megtesszük, de ebben az idényben már benne rejlik a szegénységünk beismerése. A sportág hívei, többet vártak az 1980-as bajnoki találkozóktól és igazat adnak Gro­sses Gyulának, aki a csapatkapitányok előtt úgy fogalmazott: nehogy tévedésbe essenek a labdarúgók, ma már nem hi­telezői, hanem adósai a közös ügynek! Alapvető­ szemléleti változásokra, mély­reható intézkedésekre van szükség, mert a „tiszta lappal való indulások” ideje lejárt. Az új vezetés mögött hagyott esztendő — s a római három hét — tapasztalatai alapján­­ változtatni kell a labdarúgásban eddig kimondva, vagy kimondatlanul elfo­gadott „ne bántsuk egymást” szemléleten. Ezerszer ígérhetünk és reménykedhetünk, de ha nem szüntetjük meg a közös ügyet veszélyeztető kicsinyes klubsovinizmust, a sporttól idegen tisztességtelenséget, s a hu­mánummal­ álcázott félrenevelést, marad az egy helyben topogás. * Ez pedig, a mi helyzetünkben megen­gedhetetlen ! ■ Borbély Pál ,és szombaton délután újra kezdődik a játék! Az RB I őszi végeredménye A 19. forduló (március 8.) mű­sora: Rába ETO—Bp. Honvéd, D. Kohász—D. Dózsa, Békéscsa­ba—PVSK, PMSC—MTK-VM, MÁV Előre—ZTE, Tatabánya— FTC, DMVSC—Videoton, PeTC— Volán, Vasas—DVTK (március 9.), mmi­géza (a Pécsi VSK elnöke) Vasas—MÁV Előre — MTK-VM—Debrecen — Bp. Honvéd—Tatabánya 1 Volán—Rába ETO 2 FTC—D. Kohász 4 ZTE—Békéscsaba 1 PVSK—Salgótarján 1 Videoton—V. Dózsa x Diósgyőr—PMSC 1 1. Bp. Hanv. 17 2. FTC 3. Vasas 4. Videoton 5. ZTE 6. Ü. Dózsa 7. Tatabánya 8. MTK-VM 9. Békéscs. 10. Rába ETO 11. Debrecen 12. PMSC 13. DVTK 14. MÁV E. 15. Dunaújv. 16. Volán SC 17. STC 18. PVSK 179 5 329-2023 178 6 336-2322 178 5 438-2721 179 3 535-2921 178 5 428-2221 178 3 638-3519 177 4 627-2318 176 6­­528-2618 176 6 528-2718 178 2 729-3218 175 6 624-2316 175 5 727-2215 177 1­ 921-2215 174 6 718-3114 17­4 5 824-2913 174 5 819-3113 172 8 718-2612 172 51016-359 fippal NÉPSPORT 3 SÍPSZÓ ELŐTT VASAS-SZFV. MÁV ELŐRE Fáy u., 14. , V: Szává (Stróbl, Fekete) • Az angyalföldi együttesben — másfél év után — újra a Híres, Hegedűs kettős szerepel a védelem tengelyé­­­ben. Az őszi 3. helyezett együttesben Izsó sérült. A csatár szombaton délelőtt „próbaedzést” tart, s ha egészségi állapota megengedi, úgy a cserejátékosok között kap helyet. • Cs. Horváthon kívül minden játékos rajtra kész a fehérvári vasutasoknál. A Fűzfőről igazolt Palanek egye­lőre a kispadon foglal helyet. MTK-VM-DEBRECENI MVSC Hungária kft. 14.30. V: Palotai (Rúzsa, Kárász) • Elfoglalja helyét a csatársor jobb szélén Moryás, aki 1978 telén szerepelt utoljára bajnoki mérkőzésén a kék-fehérek kezdő csapatában. Turner és Sebestyén kisebb sérülése miatt két helyen kérdőjeles az össze­állítás.­­ A DMVSC a továbbiakban nem tart igényt Potyák Lajos játékára! Az elnökség hozzájárult ahhoz, hogy a hátvéd az átigazolási időszakban más egyesületbe távozzon. A debreceniek egyébként az egy pont remé­nyében érkeztek a fővárosba. BP: HONVÉD-TATABÁNYA Kispest, 14.30. V: Jaczina (Horváth, Szőke) 0 Két válogatottja nélkül kezdi az éllovas a tavaszt. Kozma­­húzódást szenvedett a hétközi előkészületi mér­kőzésen, Pintér — hosszantartó sérülése után — esetleg csereként szóhoz juthat. • A bányászgárda kapujában - a kézcsonttörése miatt sok edzést kihagyott Csepecz helyett - Kiss áll majd. A veterán Szabót a Dél-Amerikában kitűnően helytállt Udvardi váltja fel a jobbhátvéd szerepkörben. VOLÁN-RÁBA ETO Czabán Samu tér, 14.30, V: Pádár (Urbán, Dorozsmai) • A súlyfeleslegétől megszabadult Kovács B., a télen visszaigazolt Németh és a 20 esztendős Seres bizal­mat kapott Sárosi Lászlótól. • Csaknem egyesztendős kihagyás után újra bajnoki találkozón szerepel Szabó Ferenc. Győri érdekesség még, hogy a másik egykori ferencvárosi játékos, On­­hausz, ezúttal beállás lesz. FERENCVÁROS-D. KOHÁSZ Üllői út, 14. V: Győri (Mohácsi, Eöry) • Az ősz játékosa, Zsiborás szerdán még hőemelkedéssel játszott, de a nyitányra valószínűleg teljesen rendbe jön. Majort lélektelen, gyenge teljesítménye miatt a II. csapatban szerepelteti Friedmanszky Zoltán.­­ Újoncot avat a Dunaújváros a H. Szondi SE-ből iga­zolt Weitner János személyében. A maródiak közül Nagy II, Bódi és Raik elkezdte a könnyített edzés­munkát. S ZTE-BÉKÉSCSABA Zalaegerszeg, 14.30. I­V: Kőrös (Wimmer, Ágoston) 0 A listavezetőtől mindössze két pontra „tanyázó" Zala­egerszeg a sérült Mihalecz, Antoni és Szentes nélkül rajtol. , 9 Nem­ a legjobb előjelekkel készülnek a csabaiak. A múlt héten térdműtéten átesett Martai után Király­vári is kidőlt a sorból. PÉCSI VSK-SALGÓTARJÁN Pécs, 14.30, V: Tompa (Geiger, Drávecz) • A kiesés elleni küzdelemben sorsdöntő fontosságú összecsapástól két pontot remélnek a vasutasok. • Sérülések miatt, kényszerből megfiatalított középpályás sorral kísérletezik dr. Varga László. VIDEOTON—V. DÓZSA Székesfehérvár, 17. V: Kuti (Hartmann, Soós) 9 Az első tavaszi „tévés” mérkőzést a nézőtérről szem­léli majd a térdszalagsérülést szenvedett Kovács József. Nagy lél — hosszú évek­­után — átmenetileg visszatér a középhátvéd posztjára. • A vidék legjobbja ellen játszik először az 1979/80-as bajnokságban Törőcsik, a bajnokcsapat csatára.­­ DIÓSGYŐR-PÉCSI MSC Diósgyőr, 14.30. V: Bártfai (Divinyi, Király)­ • Diósgyőrött Fükő továbbra is makacs Achilles-ínsérü­­léssel bajlódik, Fekete pedig a szerdai MNK-találkozón rúgást kapott a lábára. Ha nem vállalhatja a játékot, akkor Szalaié a 11-es számú mez. A­z J­át­ ,és L°rincz után a héten Schulteisz is a sérültek listájára került. Helyettese Tapaszti lesz.

Next