Népsport, 1980. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1980-04-02 / 78. szám

XXXVI. 78. ♦ 1980. április 2 LABDARÚGÁS A FILMSZALAG „MESÉJE” Szombathelyre vasárnap egy kis időre visszalopódzott valami az egykori NB I-es mérkőzések légköréből, hangu­latából. Újra nagy jelentőségű rangadót játszottak a Perint partján, a Haladás otthonában a Kaposvári Rákóczi ven­dégeskedett. Az a csapat, amely az NB I-be tör, s amely­nek trónját a Haladáson kívül már senki sem veszélyezte­ti ... A Vasiak próbálkozásai sem többek szárnyaszegett csapkodásnál, de miután a bajnokságból még sok mérkőzés van hátra — s a Rákóczi előnye sem több, mint négy pont —, teljesen leírni nem lehet őket. A nagy­ rangadót mindenesetre a Haladás VSE megnyer­te. Nem látványos, parádés, mindent elsöprő játékkal ugyan, de magabiztosan, minden kétséget kizárva. A talál­kozó után a­­ szombathelyi szurkolók többsége úgy foglalt állást: a győzelem nagyobb különbségű is lehetett volna, ha Tátrai játékvezető megadja Garics 74. percben szerzett gólját. A bíró azonban szabálytalannak minősítette az ese­tet, a Rákóczi javára ítélt szabadrúgást, így aztán maradt a minimális különbségű győzelem, az 1-0! Ez a bizonyos Garics-gól azonban minden bizonnyal hosz­­szú ideig beszédtéma marad még a vasi fővárosban. A Ha­ladásban ugyanis szokás, hogy a csapat bajnoki mérkőzéseit képmagnóra veszik, rögzítenek minden eseményt, s­­ezek visszapergetése időnként több mint tanulságos. A Rákóczi elleni rangadót követően is sokan szorongtak abban a he­lyiségben, ahol a képmagnó „mesélt” . .. Arról a bizonyos gólról például azt, hogy egy jobb oldali Galántai-beadás után Garics a lehető legszabályosabb módon fejelte a lab­dát a hálóba, a kaposvári kapus, Horváth kezei közül. A felvételen teljesen egyértelműen látszik az is, hogy abban a pillanatban, ahogy a labda áthaladt a gólvonalon, a part­jelző szélsebesen elkezdett futni a felezővonal irányába. Márpedig ilyet a „zászlós emberek” csak akkor tesznek, ha véleményük szerint a gól szabályos körülmények között született. A képmagnófelvétel azonban nálunk még nem perdöntő bizonyíték, arról nem is beszélve, hogy hússzori­­harmincszori visszajátszás esetén lényegesen könnyebb helyzetben vannak a bírálók, mint az, akinek egyetlen szem­pillantás alatt kellett döntenie . .. A Haladás így is nyert, reményei azonban a Rákóczi lekörözését illetően nem sokat növekedhettek. Nem vélet­len, hogy a mezőny valamennyi csapata közül egyes-egye­­dül a Sabariában bíznak, amely a későbbiek során vendé­geskedik még Kaposvárott, s ha tartja jelenlegi kirobbanó formáját , a szombathelyiek másik NB II-es csapata ta­vasszal még veretlen! — könnyen meglepetést okozhat. Na­gyot segítve ezzel „idősebb testvérének”, akitől úgyis a leg­fájdalmasabb pillanatban vett el egy pontot... Ki az öreg, ki a fiatal? Régi mondás: van hat­vanéves „tinédzser”, de akad húszesztendős „nyug­díjas” is__ Fényes pél­dáját adta e tétel igazsá­gának vasárnap a BKV Előre—Kossuth KFSE összecsapás. A közleke­désiek közel sem fiatal átlagkorú együttesétől már mindenki megszokta a lassúbb iramú, ráérő­­sebb, kényelmesebb fut­ballt, miként ellenfelükre éppen a huszáros lendü­let, a mindig többet aka­rás, a harcosság, a fiata­los lelkesedés volt a jel­lemző. Nos, a Knopp Im­re utcában ezúttal fordít­va osztották ki a lapo­kat ... Az Előre emlékez­tetett ,,csikócsapatra”, s a KKFSE keltett olyan benyomást, mintha nyug­díjas öregurak gyüleke­zete találkozott volna egy kis tavasz eleji futballoz­­gatásra. Felesleges volt az aggodalom, miszerint a „kis katonák” most majd megtanítják kesztyűbe du­dálni a totyogós kék­sárgákat, mert a kilenc­ven perc az Előre szűnni nem akaró rohamaival, fergeteges támadásai kö­zepette telt el. Egyre­­másra rúgták a gólokat, szőtték a veszélyes akció­kat, azaz úgy játszottak, ahogy tulajdonképpen az ellenfelüknek kellett vol­na... Kilencen... Hogyan kell idegenben kilenc játékossal pontot szerezni? Aki kiváncsi a receptre, az bátran for­duljon Nagy Jánoshoz, a Bem SE edzőjéhez. Az történt, hogy a 22-es Vo­lán—Bem SE mérkőzésre a vendégek­ a hagyomá­nyoknak megfelelően 11 játékossal futottak ugyan ki, de a szünetben már csak kilencen érkeztek vissza fáradtan, csapzot­­tan az öltözőbe ... Két ceglédi futballista, Ágh és Olajos ugyanis még az el­ső játékrész befejezése előtt a kiállítás sorsára ju­tott. A Bem SE azonban bemutatót tartott abból, hogy miként kell 45 per­cen át hősiesen küzdeni, lelkesedni, mesterien vé­dekezni, még akkor is, ha „félkarú” az ember... A csapat teljesen átszerve­ződött, csatárból hátvéd, középpályásból szintén hátvéd­ lett­, ténykedésük azonban közel sem me­rült ki a „rúgd a labdát, amerre állsz” gyakorl­at­­ban. Ellenkezőleg: ha módjuk nyílt rá, még bátran támadtak is ... Ellenfelükön, a 22-es Vo­lánon azonban semmi sem „segített”... Ők 11 ember ellen éppen úgy képtelenek voltak gólt szerezni, mint amikor már csak kilenc ellenfél­lel álltak szemben. Nagy kérdés: mire mennek ak­kor, ha tőlük állítanak ki két játékost? ... MINDENKI VÁLASZOLT... Egy héttel ezelőtt, az NB II-es fordulóról készített vissza­pillantásunkban szót ejtettünk arról, hogy Kazincbarcikán — a korábbi esztendőkben sikert sikerre halmozó csapat háza táján — a gyengébb szereplés hatására megromlott a viszony Szent­­marjay Tibor vezető edző és a játékosok­ között. Hasonló esetekben szinte mindig azt tapasztalhattuk, hogy az egye­sületi vezetés — „edzőt mindig könnyebb találni, mint já­tékosokat” jelszóval — futballisták mellé á­ll, s útilaput köt az edző talpa alá. Nos, Barcikán, mint arról a klub elnöke, Szoboszlay Árpád tájékoztatott, ebből a szempontból­ rend­hagyó módon reagáltak. A krízis idején a­z egyesület és a szakosztály vezetői egyértelműen Szentmarjay Tibor mel­lett foglalta­k állást, félreérthetetlenül közölték a játéko­sokkal: az edzőbe vetett bizalmuk jottányit sem ingott meg, s ha valaki elmegy a klubtól, akkor az nem az edző lesz... A honi futballberkekben merőben szokatlan állásfogla­lás után a játékosoknak csak az a választásuk lehetett, amelyre aztán letették a voksot: elkezdtek futballozni, s gyors egymásutánban két ellenfelüket is vereséggel küld­ték haza Kazincbarcikáról. A válaszra tehát válasz érke­zett, s mi úgy érezzük, mindenki így járt igazán jól... ! Valahogy nagyon is jel­lemző a mi NB II-es bajnokságunk színvona­lára, az ott tapasztalt elszomorító jelenségek­ összességére, hogy a vasárnapi fordulóban a legnagyobb szenzációt egy olyan mérkőzés váltotta ki, amelyet­­ le sem játszot­tak ... Mint ismere­tes, a Keleti csoportban elmaradt a Balassagyarmat—Nyíregy­háza összecsapás, mert a listavezető együttes otthon felejtette az igazolásokat, így aztán a 3000 főnyi kö­zönség futball helyett egy jó adag bosszúságot kapott „desszertnek” a vasárnapi ebéd után, s kénytelen kel­letlen haza ballagott. Kárba veszett rengeteg költség — a Nyíregyháza együttese már szombaton elutazott hazul­ról, Salgótarjánban töltötte az éjszakát, szállásra, étke­zésre, üzemanyagköltségre nem is kis összeget fordított — s mindez hiába . .. Egészen a találkozó kez­detének közeledtéig senki nem sejtett semmit. Egyszer aztán Buus György, a nyír­egyháziak csapatkapitánya, készülődvén az ilyenkor szo­kásos „szertartáshoz”, indult volna a játékvezetők öltö­zője felé, kezében a mérkő­zéskönyvvel, az igazolások­kal. Amikor a csapat néhány hete megbízott technikai ve­zetőjétől, Nagy Sándortól kér­te a kis könyveket, a vezető kétségbeesetten tárta szét kezeit, s azt mondta: „Nem hoztuk magunkkal..Buls van annyira tapasztalt fut­ballista, hogy azonnal meg­érezze a bajt, miszerint itt mérkőzés már nem lesz, de azért amolyan soha nem le­het tudni alapon feltárta a valós helyzetet Hartmann játékvezető előtt. A bíró el­mondta, hogy valamennyi já­tékost jól ismeri ugyan, a találkozót azonban igazolá­sok hiányában nem vezethe­ti le. A bajnokság kiírásá­ban ugyanis az áll, hogy bajnoki mérkőzésen csak sza­bályszerűen leigazolt, játék­jogosultsággal és orvosi iga­zolással rendelkező labdarú­gó léphet pályára. Különö­sen a sportorvosi igazolá­soknak van döntő jelentő­sége, hiszen ezeknek hiá­nyában egyetlen játékvezető sem vállalhatja a felelőssé­get, ha a találkozón valami visszavonhatatlanul súlyos do­log történik. (Arról nem is beszélve, hogy a találkozó bírájának azokat a bizonyos MLSZ által adott játéken­gedélyeket is ellenőriznie kell, amelynek hiánya pél­dául Törőcsik esetében az emlékezetes Videoton elleni összecsapáson perdöntőnek bizonyult.) Hartmann tehát nem ve­zette le a találkozót, ezzel azonban a Balassagyarmat— Nyíregyháza „mérkőzés” vé­gére még közel sem került hármas sípszó ... A­? elma­radt találkozók esetében úgy rendelkezik a versenykiírás, hogy az érintett csapatok képviselőinek a következő fegyelmi tárgyaláson minden egyéb felszólítás nélkül meg kell jelenniük. Ott aztán elő­adhatják a történteket — amelyek ebben az esetben kivételesen teljesen világo­sak, kézenfekvők — a bi­zottság pedig dönt. Ezúttal tulajdonképpen egyszerű vált a dolga. Miután a találkozó a vendégek hibájából maradt el, a mérkőzés két pontját — 3-0-ás gólkülönbséggel — a Balassagyarmat kapta. Ez így van rendjén, így szabályszerű. A Nyíregyháza tulajdonkép­pen rándíthat egyet a vállán, „na bumm, legfeljebb nem tíz-, hanem nyolcpontos előnnyel nyerjük majd a bajnokságot”. Közel sem ennyire egyértelmű azonban a helyzet a „másik oldal” szempontjából. Hiszen a Ba­lassagyarmat a kiesés ellen küzd, s ellenlábasai — ame­lyek az egész történetben teljesen vétlenek — valósan számíthattak arra, hogy a csoport legjobb csapata ellen egyik vetélytársuk legalábbis nem játék nélkül jut két pont birtokába... A történetben, persze, az a legelszomorítóbb, hogy egyáltalán megeshetett: fi­gyelmetlenségből, felelőtlen­­ségből, gondatlanságból. Hi­szen annyit egy alapfokú bajnokságban szereplő együt­tesnél is tudni kell, hogy utazás esetén autóbusz, já­tékosok és IGAZOLÁS nél­kül elindulni — képtelen­ség ... NÉPSPORT . NB II Munkatársunk, Zsiday István jelenti: Mámént lapozgatni, felelni kell A magyar, olimpiai válogatot­tat szállító repülőgép pilótáit nem zavarta meg a Szófiát át­láthatatlan köd- és felhőtaka­róba bújtató, mostoha, őszies időjárás. Légiutunk annak rend­je és módja szerint — a hirte­len támadt nehézségek ellené­re — hibátlan landolással fe­jeződött be. A meglepetések földet érésünk után kezdődtek, a repülőtéren ... Kompi­ és Szabó: nem, Kozma és P. Hagy: igen A vasárnap esti, Aero szálló­beli randevút követően az olim­piai válogatott keret tagjai a hétfő délelőttöt a Szabadság­­hegyen töltötték, délután pe­dig a szállótól néhány lépésre levő Spartacus-pályán gyako­roltak. Közben az orvosi vizs­gálatok eredményeképp eldőlt, hogy dr. Lakat Károly — Kat­­zirz, Fekete, Karsai és Kiss után — jelöltjei közül ezúttal nem számíthat sérülés miatt Komjátira és a fehérvári Sza­bóra sem. Ugyanakkor Kozma mosolygós arccal újságolta a kapitánynak: teljesen rendben van. Ezt követően dr. Lakat Károly azonnal döntött a 17. kerettagot illetően is, a tatabá­nyai P.­­ Nagy személyében. Szófia helyett Kusztandis És akkor most néhány szót azokról a meglepetésekről. Szó­fiában a bolgár szövetség veze­tői azzal fogadták a csapatot, hogy a bolgár nagyválogatott elleni összecsapást nem a fő­városban rendezik, hanem — hétfőn döntöttek így — a Szófiától „néhány” kilométerre levő Kusztandilben! Miután be­szálltunk a társasgépkocsiba, ki­derült, hogy szállásunk sem Szófiában, hanem útközben, Sztanko Dimitrovban lesz. A ferencvárosi Szokolai ennek hallatán azonnal a fejéhez ka­pott. — Még jól emlékszem arra, amikor néhány éve a helyi csa­pat, a Marek kivert bennünket az UEFA Kupából. No, meg azért is, mert súlyosan meg­sérültem ... . Dr. Lakat Károly, amikor ér­tesült a változásokról, sajáto­san reagált azokra: — Szó, ami szó, igazán nem mondhatják ránk, hogy karos­székben ülve készülünk a prá­gai ütközetre... Hát nem, annyi bizonyos! A vendéglátóink szerinti „né­hány perces” utazás ugyanis végül csaknem kétórásra sike­redett — nem éppen autópá­lyán ... A hangulat akkor ol­dódott fel igazából, amikor a rádióban a Fonográf-együttes nótái csendültek fel, Tatárék legnagyobb örömére. Amikor affelől érdeklődtünk, miért vál­tozott meg szinte az­ utolsó pil­lanatban a találkozó színhelye, először azt a választ kaptuk: azért, mert a szófiai Vaszil Levszki-stadion gyepszőnyegét fölújítják. Csak később tudtuk meg tolmácsunktól, hogy a vál­tozásnak nem is annyira kerté­szeti okai vannak, sokkal in­kább anyagiak... Az elmúlt héten ugyanis Szófiában a szov­jet válogatott 3-1-re verte a hazaiak legjobbjait, így — tart­va az esetleges érdektelenség­től — inkább az 50 ezres la­kosú, déli tartományi székhe­lyet, Kusztandilt választották színhelyül, ahol 20 ezer nézőre számítanak. Nemcsak védekezünk, támadunk is! Délután a Marek sporttele­pén már edzést is tartott a tár­sasággal dr. Lakat Károly. Ber­­zi Sándor, a küldöttség vezetője a gyakorlást szemlélve a lelátón megjegyezte: — Meg kell próbálni újra és újra, mire képes a csapat ide­genben, nagy tudású ellenféllel szemben. Az idegenbeli kudar­cok évek óta tartó sorozata megköveteli az ilyen erőpróbá­kat. Szerdán nem is az ered­mény az elsődleges, hanem a játék. Persze, győzelem régen jött volna olyan jól, mint ép­pen most... Az egyórás, átmozgató jelle­gű foglalkozás után a kapitány így foglalta össze elképzeléseit a szerdai összecsapással kapcso­latban, de egy kicsit már Prá­gára tekintve: " Voltaképpen már tavaly ősszel kialakult az olimpiai együttes gerince. Sajnos, beteg­ségek, sérülések és lemondások akadályozták, hogy sorozatban az elképzelt csapat léphessen pályára. Így volt ez legutóbb az NDK és Lengyelország­ B- csapata ellen is. Legtöbbször nem én, hanem, az orvosok „állították” össze a pályára lé­pő tizenegyet. És most sincs ez másképp. Az eredetileg terve­zett Fekete, Kiss, Kozma tá­madósor ismét nincs velünk. Olaszországban játszottak együtt, akkor — kitűnően. Gondot okoz továbbá Karsai sérülése. Rá, mint irányítóra, szükségünk len­ne a középpályán. Egy biztos: ha Fekete, Kiss és Karsai meg­gyógyít , számítok rájuk Prá­gában. Őket csak vissza kellene „illeszteni” az együttesbe, ná­luk nem okozhat fennakadást a hosszabb-rövidebb kihagyás ... — Tudom, sokan felvetik, he­lyes-e röviddel a sorsdöntő prá­gai csata előtt megmérkőzni olyan erős ellenféllel, mint a bolgár válogatott. Nos, szerin­tem mindenképpen helyes! Olyan ez, mint amikor a diák a szigorlat előtt csak lapozgat otthon, abból még nem tudja, hányas kerül be majd az in­dexbe ... Ahhoz felelnie kell! Úgy vélem, ki kell próbálnunk, mire vagyunk képesek erős el­lenféllel szemben, még ha eset­leg vereséget is szenvedünk. Önmagunkat csapnánk be a kiscsapatok ellen, kétszámjegyű győzelmekkel. Ha a csapat já­tékában szerdán délután jól láthatóan jelentkezik az elkép­zelt, megbeszélt taktika, akkor nem utaztunk hiába erre az utolsó ..felelésre’... Egyébként szó sincs arról, hogy beállunk védekezni! Ismerve játékosaink felfogását, nekünk idegenben is győzelemre kell játszani, hogy adott esetben egy döntetlent ki tudjunk harcolni — Az összeállítás? — Veréb — Szántó, Salamon, Burányi, Kutasi — Pásztor, Ta­tár, Borsó — Borostyán,­ Szo­kolai, Kozma. Az ellenfél összeállításában több változás is várható a szov­jetek elleni fiaskót követően. Egy biztos: akik szóhoz jut­nak, ellenünk akarnak majd bizonyítani... A tervek szerint így kezde­nek: Hrisztov — Cvetanov, B. Dimitrov, Bonev, G. Dimitrov — Maldzsiamzki, Kosztadinov, Jordanov — Zseljazkov, P. Cvetkov, C. Cvetkov. És másnap, csütörtökön, a hazaérkezésünk után dr. La­kat Károlynak el kell készí­tenie a veleges 22-es nevezési listát — a prágai „ütközetre”... ­ Visszavágóra vár az ifjúsági és az U-válogatt JÍNA ELŐTT AZ IKARUS-PÁLYÁM Mint ismeretes, a huszonegy éven aluli utánpótlás-válogatott csapatunk április 9-én Jénában játssza a visszavágót az NDK együttesével. A magyar fiata­lok előnye két gól, így biza­kodva várják az újabb 90 per­cet. Gondos előkészületek mel­lett folyik a felkészülés, amely­nek egyik állomása lesz a szer­dai, lengyelek elleni összecsa­pás. A mérkőzésre 15 órakor az Ikarus-pályán kerül sor. A csapat vezetésével megbízott Kovács Ferenc és segítőtársa, Monostori Tivadar az alábbi ke­retet jelölte ki a találkozóra: Zsiborás, Disztl (kapusok), Tepszics, Torna, Udvardi, Hor­váth G, Garaba, Péter (védők), Csapó, Gyimesi, Csepregi Han­­nich, Sulija (középpályások), Schmidt, Dajka, Pölöskei (csa­tárok).A Visszavágóra készülődik Dal­noki Jenő csapata, a magyar ifjúsági UEFA-válogatott is. A fiatalok Görögországban 1-0-ás vereséget szenvedtek, s ezt a hátrányt kell ledolgozniuk áp­rilis 4-én, a kaposvári vissza­vágón, amelyet a tv is közve­tít. A görög együttes már meg­érkezett Budapestre, a keddi napot a fővárosban tölti, s szer­dán utazik a mérkőzés színhe­lyére. A magyar fiatalok már ked­den elutaztak Kaposvárra. Szie­­ben, Pleskó (kapusok), Gróf, Szert, Grósz, Horváth, Hoffmeis­ter, Bogárdi, Csík, Szlifka, Ku­­rucz, Hajszán, Takács, Bognár, Csima és Deák (mezőnyjátéko­sok) alkotják a keretet, amely­ben a görögországihoz képest változás történt: Csernák ki­maradt, helyére Bognár és Csi­ma került. A magyar fiatalok kaposvári napjai nem lesznek eseményte­lenek. Már kedden délután ed­zést tartott számukra Dalnoki Jenő, ezt szerdán délelőtt újabb foglalkozás követi, majd dél­után edzőmérkőzés a Rákóczi ifistái ellen. Csütörtökön egy edzés zárja a felkészülés prog­ramját, majd következhet a pénteki mérkőzés, amelynek játékvezetője a jugoszláv Ma­­tonivonics lesz. Búcsúmérkőzés Vácott Április 9-én,­­ szerdán 16.30 órai kezdettel rendhagyó barát­ságos mérkőzésre kerül sor Vá­cott. A helyi NB II-es Híradás a Bp. Honvéd labdarúgóit lát­ja vendégül. Miért lesz ez több egyszerű hétközi edzőmérkőzés­nél? Nos, a találkozónak ünne­pélyes jelleget kölcsönöz, hogy ezen az összecsapáson búcsúz­tatja a váci klub négy egykori kitűnő labdarúgóját. Az egy­kori sikercsapat erősségeit, dr. Bánfalvi Sándort, Varga Gyulát, Pálinkás Jánost és Szu­ny­ogh Józsefet ünnepüik most utoljára a helyi szurkolók. Bán­falvi dr., Varga és Pálinkás az NB I-et is megjárta, s végül mindhárman Vácott fejezték be sportpályafutásukat. Esztergomban: Kelet—Közép Az őszi nagy közönségsikert aratott NB II-es csoportváloga­tott mérkőzések tavasszal a visszavágókkal folytatódnak. Először április 10-én, csütörtö­kön Esztergomban játszik egy­mással Kelet és Közép váloga­tottja. (A két csapat őszi mér­kőzésén Nyíregyházán a kele­tiek nyertek 2-0-ra.) A csoport­­válogatottak felkészítésével, ösz­­szeállításával megbízott edzők már kijelölték kereteiket. Ko­vács József, a SZEOL AK szakvezetője Közép-válogatott­jába az alábbiakat jelölte: Ko­vács A., Tulipán, Kőhalmi (Cse­pel), Hajszák, dr. Jernei, He­vesi, Kozma III (SZEOL AK), Antal, Buda, Schuszter (Bp. Va­sas Izzó), Lengyel, Vízi (Buda­fok), Farkas (KSC), Herédi (Ganz-MÁVAG), Gruborovics, Dékány (Bem SE). Temesvári Miklósnak, a Ke­let-válogatott edzőjének kereté­ben nyolc nyíregyházi játékos ka­pott helyet­ Szűcs, Czeczeli, Mold­ván, Turtóczky, Cséke, Pólyák, Kiss M. és Buts mellett Hód­mezővásárhelyről Bugyik, Bá­lint , dr., Szolnokról Szatmári, Sebők, Jászberényből Lukácsi, az MVSC-ből pedig Kiss Tibor kapott meghívást. A találkozót 16.30 órakor játsszák a Duna-parti városban. A további program: április 17., Mohács, Nyugat—Közép, április 24., Hódmezővásárhelyi Kelet—Nyugat. «» •A görögök már megérkeztek

Next