Népsport, 1980. augusztus (36. évfolyam, 184-211. szám)

1980-08-01 / 184. szám

4 NÉPSPORT e­r­ Birkózás (Folytatás a 3. oldalról.) Világbajnokunk szinte ösz­­szeomlott. Az edzők, a társak próbáltak még lelket önteni be­lé, de már nem sikerülhetett. A szovjet Aracilov elleni „ezüstcsatát” nem bírta idegek­kel, kihunyt benne az akarat tü­ze. Simán kikapott. Kovács Istvánnaik valahogyan „nem jött össze” ez az olim­pia. Mozgásán az mindvégig látszott, hogy fizikailag tökéle­tesen felkészült, a kínkeserves győzelmekben is benne volt a nagy akarás, amely végül is sorozatban hozta számára a győzelmeket... Csupán a moz­gása, az akciót felépítő moz­dulatok nem álltak összhang­ban. Azért ez a bronzérem is azt mutatja, hogy megtartotta he­lyét a világ legjobbjai között. A legnagyobb ellenfeleknek azonban ezúttal jobban jött ki a lépés. Alighanem ez vigasztalta Ko­vács Istvánt is, mert a dobo­góra állva már mosolygásra is futott tőle... Balta József pedig természe­tesen még szélesebb mosollyal ünnepelte meg bravúrját: sike­rült megvédenie Montrealban szerzett második helyét. Eddig a mosolyig azonban természetesen a kilencperces küzdelem még hátra volt... A hórihorgas lengyel San­durski, aki mellett 126 kilós birkózónk kisfiúnak tűnt, épp­úgy nem tett semmit az első menetben, mint Bulla — két­szer mégis a magyar verseny­zőt intették a bírók... Ettől persze kissé ideges lett a hangulatunk. Bulla viszont felélénkült. Még többet moz­gott, megpróbálta „szétrázni” ellenfelét, akit meg is intet­tek. Már csak 2:1-re vezetett... Ekkor azonban a bírók per­cei következtek. És Bulláé. A négy bíró közül már három­nak a keze is a magasba emel­kedett, arra szavaztak, hogy leléptetik a magyar verseny­zőt ... Ám ugyanabban a szem­­pillantásban Bulla lábramenés­­sel ledöntötte ellenfelét! A bírók így, persze, letettek szándékukról. Ám annyira meg­lepődtek a számukra váratlan­nak tűnt fordulaton, s a ha­talmas lengyel zuhanásán, hogy még pontot is elfelejtettek ad­ni Bullának . . . A magyar versenyző azon­ban kicsikarta belőlük. Pilla­natok múltán ugyanis még egy­szer megcsinálta ugyanazt a „mókát”. Az eredményjelző táblán ekkor jelent meg a 2:2, a szünetben viszont kiírták rá a már-már elfeledettnek hitt pontot is. Bulla vezetett tehát. Az utolsó három percet San­durski kezdte jobban. Mögé­­kerülésével 3:3-ra változott az eredmény, Bulla ekkor újabb levitellel válaszolt, s 4:3-ra me­gint vezetett. Az utolsó perc nagy küzdelmet hozott. Bulla nagyon okosan engedte levin­ni magát (4:4), az idő meg köz­ben haladt előre. .. Amikor felállították őket a szőnyegről, már csak hat má­sodperc volt hátra. Minthogy a 4:4-­es végeredmény úgy ala­kult ki, hogy Balla három ak­ciópontot szerzett, ellenfele pe­dig csak kettőt , az FTC ne­hézsúlyú birkózója pontozással megnyerte a találkozót. És övé lett az ezüstérem is. Balla a szőnyegről egyenesen dr. Hegedűs Csaba szövetségi kapitány karjaiba szaladt, aki magához ölelte, és azt mond­ta: — Látod, hogy sikerülhetett? Akartál, jól birkóztál, , gratulá­lok .. . Látod, hogy csak hinni kellett? . . . Jól készült fel Bab­a a len­gyel versenyző ellen. Hosszú hónapokon át állt előtte a fedő adat, hogy gyakorolja a harc­modort. A Lódz város Nagydí­jáért folyt viadalon a magyar birkózó nem állt ki a döntőre Sandurski ellen. A szakveze­tők akkor ezt azzal indokolták, hogy majd az olimpián talál­koznak, addig nem szabad ki­játszani a kártyákat. És ez is sikerült, mint ahogy a magyar birkózás egészében is tartani tudta az igen ma­gas San Diggo-i színvonalat. A szabadfogásúak 12 pontot sze­reztek, s ez jól egészíti ki a kötöttfogásúak 33 pontját... Harminchárom van ugyanis kö­töttfogásban, mert a verseny­­bíróság helyesbített a 82 kg­­ban, ahogyan az annak idején a Népsportban is megjelent: To­ma Mihály 5. lett (és nem ha­todik, ahogyan az először a jegyzőkönyvekben szerepelt). A birkózók összesen két arany-,­ három ezüst- és két bronzérme nagyszerű teljesít­mény, így aztán szép búcsút vettünk a CSZKA birkózócsar­nokától. JEGYZŐKÖNYV: A magyar versenyzők eredményei (elöl a győztesek). 4. forduló. 57 kg: Cocsev (bolgár)—Németh S. 6:40. p., leléptetés (11:0-nál). Nehézsúly: Ballá—Gehrke (NDK-beli) 6:4. 5. forduló. 82 kg: Kovács I. —Mazur (lengyel) 7:4. Nehéz­súly: Ballá—Sandurski (lengyel) 4:4, (több akciópontjával a ma­gyar versenyző nyerte a talál­kozót). 6. forduló. 82 kg: Abilov (bol­gár)—Kovács I. 1:48. p., kieme­lés, előrevágás, tus. 7. forduló. 82 kg: Aracilov (szovjet)—Kovács I. 18:1. 57 kG. Olimpiai bajnok: Szer­­gej Bjeloglazov (Szovjet­unió), 2. Ho Rjong Li (Ko­reai NDK), 3. Ojonbold (Mongólia), 4. Cocsev (Bul­gária), 5. Neagu (Romá­nia), 6. Konczak (Lengyel­­ország). Németh Sándor he­lyezetten. 68 KG. Olimpiai bajnok: Szaj­­pula Abszajdov (Szovjetunió), 2. Jankov (Bulgária), 3. Szejdi (Jugoszlávia), 4. Jag­­mander (Mongólia), 5. Probst (NDK), 6. Dusa (Románia). Kocsis János helyezetlen. 82 KG. Olimpiai bajnok: Iszmail Abilov (Bulgária), 2. Ara­cilov (Szovjetunió), 3. Ko­vács István (Magyarország), 4. Mazur (Lengyelország), 5. Nemedi (Jugoszlávia), 6. Duvcsin (Mongólia). NEHÉZSÚLY. Olimpiai bajnok: Szoszlan Angyijev (Szovjet­unió), 2. Balla József (Ma­gyarország), 3. Sandurski (Lengyelország), 4. Gehrke (NDK), 5. Jankó (Románia), 6. Sakho (Szenegál). El Vívás Újra a franciák — Álmomban se jöjjön elő a csapatverseny! Ezzel a mondattal kezdte a beszélgetést a párbajtőrözők teljesítményéről Kolczonay Er­nő. — Mivel magyarázza a gyen­ge szereplést? — kérdeztük. — A románok ellen más ösz­­szeállításban kellett volna fel­­állnunk. Ez az egyik ok. A má­sik: Osztrics és Pethő taktikai vereséget szenvedett, amikor egy másodperccel az asszó vé­ge előtt tust kaptak. A kettős vereség mindkét esetben jó lett volna nekünk. A harmadik: nem lehetett belelkesíteni a tár­saságot. Amire képesek voltak a franciák, a lengyelek, mi nem. Az is elgondolkoztató, hogy az egész idényben nem vívtunk se­hol sem csapatversenyt. Más az egyéni, és más a csapat. Azért bízom, hogy lesz ez még más­képpen ... A magyarok mellett a svéde­ket is elég sok bírálat érte. Vég­eredményben az 5. helyen vé­geztek. — Régi szabály, hogy az egyéni küzdelemben jól szere­pelt vívó, különböző okok miatt, általában gyengélkedik a csapat­­versenyben — mondta Rerrich Béla, a svédek mestere. — Ezen az olimpián is volt erre több példa. Sajnos, Harmenbergre sem számíthattunk a lengyelek elleni mérkőzésen. Három ve­resége után Högströmöt cserél­tük be helyette, de már késő volt. Csütörtökön a döntőbe jutá­sért a lengyelek simán győztek a románok ellen, ugyanez mond­ható el a francia—szovjet mér­kőzésről. A francia párbajtőrcsapat dön­tőbe jutása nem meglepetés, ha tudjuk, hogy összevont erőkkel fáradoztak azon, hogy meglepjék a világot. Nos, ezen az olim­pián, úgy hisszük, sikerült. A volt kitűnő versenyző, a jelen­legi elnök Jack Guittet kihar­colta, hogy a legjobb mesterek irányításával két évig a párizsi testnevelési főiskolán lakjanak és készüljenek Moszkvára a ke­ret tagjai. Úgy kezdődött a döntő, hogy másfél órával 7 óra előtt a fran­ciák a mesterek irányításával gimnasztikázni kezdtek a páston. Fél 9-kor már 7:3-ra vezettek a lengyelek ellen, s aztán a pon­tot is feltették az i-re, és meg­szerezték vívásban a negye­dik (!) aranyérmüket. Az 5.-8. helyért a magyar együttes kikapott a svédektől, és ezzel kiesett a további küz­delemből. A Directoire Technique-től azt az értesítést kapta a csapatve­zetés, hogy a hagyományokhoz híven nem vívják le a 7. he­lyért a magyar—angol találko­zót, mert ezért nem jár olim­piai pont. (Sőt, világbajnoki sem.) A többi fegyvernemben sem volt hasonló vetélkedés. A hírre az együttes tagjai — Kol­czonay kivételével — az olim­piai faluba mentek. Aztán még­is megjelent az eredményj­elző­­táblán a kiírás, amely a pást­ra szólította a két csapatot. De a találkozót nem lehetett lebo­nyolítani, mert a magyar gárda nem volt teljes. A nemzetek pontversenyét a Szovjetunió nyerte Franciaor­szág és Magyarország előtt. Párbajtőrcsapat. Az 5—8. he­lyért: Svédország—Magyarország 9:4 (Högström 3, Harmenberg, Edling, Maikar 2—2, ill. Kolczo­nay 2, Pethő, Takács 1—1, Pap J., dr. Osztrics 0—0), Csehszlo­vákia—Anglia 9:4. Az 5. helyért: Svédország—Csehszlovákia 9:2. A döntőbe jutásért: Lengyel­­ország—Románia 8:4, Francia­­ország—Szovjetunió 9:3. A har­madik helyért: Szovjetunió—Ro­mánia 9:5. Az 1. helyért: Franciaország— Lengyelország 8:4 (Riboud 3, Picot, Boisse 2—2, Gardas 1, ill. Swornowski 3, Chronowski 1, Lis, Strzalka 0—0). PÁRBAJTŐRCSAPAT. Olimpiai bajnok: Franciaország (Phi­lipp Boisse, Hubert Gardas, Patrick Picot, Philippe Ri­boud, Michel Salesse), 2. Lengyelország, 3. Szovjet­unió, 4. Románia, 5. Svéd­ország, 6. Csehszlovákia. Magyarország (Kolczonay Ernő, dr. Osztrics István, Pap Jenő, Pethő László, Ta­kács Péter) a 8. helyet sze­rezte meg, előtte lévő küzdelmet. Ezt a biológiai kényszer is mutatta: sűrűn járt ki a mosdóba... Nem volt nyugodt természe­tesen Lévai sem. Ebből aztán egy nagyon óvatos mérkőzés ke­rekedett. Stevenson nem ment előre, ami Budapesten csaknem a vesztét okozta, Lévai pedig nem tudta érvényesíteni így vil­lámgyors horogütéseit. Mind­ennek ellenére a­ hosszabb ka­rú Stevenson, aki várhatóan be­állítja Papp László eddigi re­kordját és harmadszor is meg­nyeri az olimpiai bajnokságot, többször is bevitte röviden ki­ütött balegyeneseit. Ezzel aztán tisztán győzött. Az egészen más kérdés, hogy a közönségnek nem tetszett ez a túl óvatos küzdelem. Több­ször közbefütyültek és a végén is kifejezték nemtetszésüket Persze, nem ők álltak ott a szorítóban, nem ők kapták vol­na az apró könnyelműségből származó nagy ütéseket... Egyetlen meglepetés volt a délelőtti tizenegy pár küzdelmé­ben. Az ugandai Mugabit 3:2-re hozták ki győztesnek a lengyel Szczerba ellen . . . Volt meglepetés este is. Ta­lán a legnagyobb, hogy Rudi Fink, az NDK 22 éves junior EB-ezü­stérmese nagy csatában megverte a szovjet Európa-baj­­nok Ribakovot. Ezt Csötönyi Sándor edző előre megjósolta Manfred Wolke edzőnek, Mexi­kóváros olimpiai bajnokának. — Nagyszerű megérzéseid van­nak, most már jó lenne, ha to­vábbra is sikert jeleznél — mondta a mérkőzés után mo­solyogva az NDK-sok edzője. De ez persze később volt. Előbb még végigizgultuk Vára­di János küzdelmét, a nála két évvel idősebb (huszonegy éves) szovjet bajnok, Mirosnyicsenko ellen. — Jól kezdett Váradi — fog­lalta össze a mérkőzést Kajdi János edző. — Okosan mozgott el jobbra is, balra is. Kár, hogy elég sokszor ütött a levegőbe Ezek a levegőbe ütött igen erőteljes horgok döntötték el a mérkőzés sorsát, meg az, hogy / \ XXXVI. 184. ♦ 1980. augusztus 1 999 XXII. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK - MOSZKVA 999 Ökölvívás Váradi és Lévai bronzérmes Óriási hangorkánban zajlottak a döntőbe kerülésért folyó ösz­­szecsapások. Voltak mérkőzések, amelyeket különös érdeklődés­sel várt a fedett olimpiai sta­diont zsúfolásig megtöltő közön­ség. Érdekes módon nagyon elter­jedt az ökölvívóvilágban, hogy Lévai István Budapesten veze­tett a kétszeres olimpiai bajnok Stevenson ellen, amíg a mérkő­zés vége előtt hét másodperccel a nagy rutinú versenyző ki nem ütötte őt. Nagyon izgult a mérkőzés előtt Stevenson is. Látszott raj­ta, hogy nem veszi félvállról az Váradi János a közelharcokat nem tudta a maga javára for­dítani, nem sorozott úgy, mint a Radu elleni győztes mérkőzé­sen. — Nagyon szépen helyt állt a fiú — jelentette ki Papp László. — Most nem ment ne­ki úgy, mint kellett volna, de minden jelét megmutatta annak, hogy a nagy versenyzők jó tu­lajdonságaival rendelkezik. Bátran ment előre, ütései na­gyon erőteljesek voltak és meg­lepően jól is bírta a nagy ira­mú mérkőzést.­­ A második menetben volt néhány hatalmas ütése, amitől zavarba is jött a szovjet fiú — mondta Csötönyi Sándor. Olyannyira zavarba jött, hogy a harmadik menetben meg is intették Mirosnyicsenkót, feje­lésért. A mérkőzést így is meg­nyerte. Hogyan látta Váradi onnan bentről? — Nem láttam semmit, Vik­tor állandóan ütött, azzal kel­lett foglalkoznom ... Szóval, humorérzéke is van a nyíregyházi fiúnak. Anélkül, hogy értékelnénk a magyar ökölvívók olimpiai tel­jesítményét, már most el kell mondanunk, hogy noha ma két vereséggel zártuk a napot, vég­eredményben elégedettek lehe­tünk : két bronzérmünk van, ami bizony nem volt Montreal­ban. tettuk a nagy vágynak, s lám, teljesítettük — nyugtázta Papp László az eredményt. — A csa­pat fiataljaitól továbbra is je­lentős fejlődést várok. Eredmények. A döntőbe ju­tásért. (Elöl a győztesek. A pontozásos győzelmet nem je­löltük külön). Papírsúly. Szabirov (szovjet) •Uk Li (KNDK-beli), Ramos (kubai)—Musztafov (bolgár). Légsúly. Mirosnyicsenko (szov­jet)—Váradi (magyar), Leszov (bolgár)—Russel (ír). Harmatsúly. Pinango (vene­zuelai)—Cipera (román), Juan Hernandez (kubai)—Anthony (guyanai). Pehelysúly. Horta (kubai)— Kosedowski (lengyel), Fink (NDK-beli)—Ribakov (szovjet). Könnyűsúly. Herrera (kubai) Adadi (lengyel), Demja­­nyenko (szovjet)—Nowakowski (NDK-beli) az 1. m.-ben le. Kisváltósúly. Oliva (olasz)— Willis (brit), Konokbajev (szov­jet)—Aguilar (kubai). Váltósúly. Aldama (kubai)— Krüger (NDK-beli), Mugabi (ugandai)—Szczerba (lengyel). Nagyváltósúly. Koskin (szov­jet)— Kastner (NDK-beli), Mar­tinez (kubai)—Franek (cseh­szlovák). Középsúly. Szavcsenko (szov­jet)—Rybicki (lengyel), Gomez (kubai)—Silagi (román). Félnehézsúly. Kacsar (jugo­szláv)—Rauch (NDK-beli), Skrzecz (lengyel)—Rojas (ku­bai). Nehézsúly: Stevenson (kubai) —Lévai (magyar), Zajev (szov­jet)— Fanghanel (NDK-beli). ★ Kialakult hat a szombati dön­tők mezőnye. Ezek szerint nyolc (!) kubai, hat szovjet, két NDK-beli és egy-egy venezue­lai, ugandai, bolgár, olasz, ju­goszláv és lengyel ökölvívó lép majd kötelek közé, hogy el­döntsék az arany- és ezüstér­mek sorsát. A világ legmagasabb kosárlabdázónője, a szovjet Szemjonova, újságírókkal beszélget az aranyérméről, csapata sikeréről ÉREMTÁBLÁZAT (Az ökölvívás bronzérmei a táblázatban nem szerepelnek, mert az arany- és ezüstérmek sorsa csak szombaton dől el, s ezután tartják a hivatalos ered­ményhirdetést.) ORSZÁG Arany Ezüst Bronz Szovjetunió 69 56 37 NDK 37 31 33 Olaszország7 3 2 Bulgária6 12 14 Magyarország6 9 10 Románia5 4 8 Franciaország5 3 2 Nagy-Britannia4 7 4 Svédország3 3 6 Lengyelország2 11 11 Kuba2 4 3 Ausztrália2 1­­5 Finnország2 1 2 Dánia2 1 2 Brazília2 — 2 Svájc2 _ —­ Csehszlovákia1 3 8 Jugoszlávia1 3 4 Spanyolország1 2 1 Görögország1 — 2 Etiópia1 _ 2 Belgium1 — — Zimbabwe1 — _ India1 —­_ Koreai NDK— 3 1 Mongólia— 2 2 Ausztria— 2 1 Mexikó— 1 2 Írország_ 1 — Tanzánia_ 1 — Jamaica— — 3 Hollandia— — 2 Libanon— — 1 Milyen sportember Lévai? Erre legjobban a csapattár­sak adták meg a választ! Amikor az elutazás előtt minden versenyzőnktől meg­kérdeztük, hogy kit tart a magyar öklözők közül példa­képének, szinte kivétel nél­kül Lévai István nevét em­lítették. A miértet is logiku­san indokolták: „Életét, nap­jait alárendeli a sportnak, szürkébb lenne nélküle a ho­ni szorítók világa”. Élete első olimpiáján tet­tekkel bizonyított, így kö­szönte meg a társak előlege­zett bizalmát. Pedig az esé­lyesként beharangozott Ek­­lund, a svéd „óriás" ellen félthettük őt, hiszen izgató hírek keringtek a skandináv­­ról. A szorítóban azonban Pista tette le névjegyét, vas­tapsra ragadtatva a közönsé­get. Kitűnően helytállt a k­ubai Stevenson ellen is, hi­szen Lévai az első ezen az olimpián, aki kilenc percig árva maradt a kubai ellen. Ez pedig nem kis dolog! Az Ü. Dózsa 26 éves ök­­lözője az olimpia előtt így nyilatkozott: — Ha Moszkvában ismét összehoz a sors Stevensonnal, megpróbálom legyőzni. Jó is­kola volt számomra a­­ tava­szi, budapesti összecsapá­sunk. Egy biztos: nem üt ki! Állta a szavát! Lévai olimpiai bemutatko­zása tehát sikerült. Bronz­érem kerül a nyakába, így nyolc év után egyike azok­.k­nak, akik ismét érmet sze­reztek a magyar ökölvívó­­sportnak. Bronz, arany, bronz. A három éremfajta már a nyír­egyházi Váradi János vitri­nét díszíti. Bár ez a máso­dik bronz, majd csak a jö­vő héten kerül oda, de min­den bizonnyal a legfeltű­nőbb helyre. Tavaly decemberben Ja­pánban már megmutatta ez a 19 éves fiú, hogy Moszk­vában is számolni kell ve­le. A junior VB-n a har­madik helyet szerezte meg. Aztán még egy lapáttal rá­tett teljesítményére, hiszen Riminiben a junior EB-n már aranyérmet vehetett át. Ez az olimpiai szereplés egy szépen induló pályafutás el­ső nagy állomása lehet. Azt írjuk, hogy lehet, de, ha va­laki ismeri ennek a szőke fiúnak az akaraterejét, már érvényét is veszíti a lehet szó. — Számomra csak egy nagy szerelem létezik, ez pe­dig az ökölvívás — vallja. Ezek ugyan csak szavak, de tetteivel, eddigi eredmé­­ményeivel megnyugtatóan bi­zonyította „hűségét”. Számára az olimpiai bronz­érem aranyértékű, hiszen akik nem ismerték őt, csak legyintettek a neve hallatán, vagy kérdőn húzták föl szemöldöküket. Mirosnyicsenko elleni ösz­­szecsapásán — persze, em­líthetnénk a román Radu el­lenit is— bebizonyította, hogy nem csak a szíve, az ökle is a helyén van. Veresége győzelemmel ért föl, dobogós helyet biztosí­tott számára. Ismerve elszántságát, aka­ratát, abból a bronzból leg­közelebb még szebb színű medál is lehet.. .

Next