Népsport, 1980. október (36. évfolyam, 237-263. szám)
1980-10-01 / 237. szám
XXXVI. 237. ♦ 1930. október 1. LABDARÚGÁS Kilenc fordulón jutott túl a második vonal 60-as mezőnye, s a legutóbbi kör az eddig lejátszottak közül a legérdekesebbnek, a legváltozatosabbnak bizonyult. Esélyesek sora bukott el, esélytelennek tetsző csapatok szereztek bravúros győzelmeket, a forduló előtti listavezetők egyikének sem sikerült győznie, alaposan átíródott a három csoport táblázata is. Az érdekességek közül ezúttal három olyan témát választottunk, amelyről a legtöbb szó esett a szurkolók körében a forduló másnapján. Most már a védelemnek is lőttek? Egy csapat általában vagy nagyon jó, vagy csapnivalóan rossz teljesítményével tudja felhívni magára a figyelmet. Általában akkor kerül az érdeklődés középpontjába, ha valami szokatlant, a hagyományostól, a sablonostól eltérőt produkál. A Nyugati csoportban szereplő Bábolna együttese ebből a szempontból rendhagyó dolgot művelt, heteken át beszélgetett magáról, holott a táblázat közepén állt, azaz nem verte végig a mezőnyt, de nem is kapott ki gyakran... A „Bábolnashow.t” az jelentette, hogy a gárda 8 forduló után szinte példa nélkül álló gólkülönbséget mondhatott magáénak: 720 percnyi játékot követően négy adott góljára hármat (!) kapott csupán ... Herrera egykori Internazionale csapatának is becsületére vált volna ez a 4-3-as gólkülönbség, amely egyértelműen mutatta, a Bábolnának van a legjobb védelme, s a legveszélytelenebb csatársora az egész mezőnyben. Mindenki érdeklődéssel figyelte vasárnaponként, vajon meddig tart a gárda nagy sorozata, mikor következik be a szinte törvényszerű összeomlás. Valahogy az is valószínűnek látszott, hogy amikor a Bábolna először megbotlik, akkor az több lesz, mint botlás, sokkal inkább egy nagy hasraesésre emlékeztet majd. . . A kudarc bekövetkeztét mindenki későbbre napolta, hiszen arra igazán nem lehetett számítani, hogy a Bábolna hálóját éppen az újonc fűzfőiek tapétázzák majd ki a legtarkábban .. . A hosszú hetek óta tartó idegfeszültséget azonban a bábolnai védők most már nem bírták, három perc alatt (!) úgy omlottak öszsze, mint egy kártyavár. Végül kaptak egy hatost, ami pontosan a duplája annak, ahány gól eddig nyolc mérkőzésen összesen a hálójukba került... A csatárok, persze, ezúttal sem tudtak segíteni. No de miért is tudtak volna, amikor a csapatot eddig is a védelem jelentette Bábolnán . . . Most aztán előállt a helyzet: se védelem, se csatársor. Hogyan tovább, bábolnaiak? Az edző maradt, s bizonyított A legutóbbi bajnokság véghajrája kevés csapat számára tartogatott annyi gyötrelmes, keserves hétvégét, mint a Középcsoportban szereplő Pénzügyőr SE- nek. A szép múltú pasaréti gárda felett bizony hangosan kongott a vészharang, sokan egy lyukas kétfillérest sem adtak volna a bentmaradásukért. Aztán a zöld-fehérek némileg összeszedték magukat, s ha kínkeservek árán is, valahogy megkapaszkodtak. Nagy volt az elkeseredettség, hiszen a Pénzügyőrnél mindenki megszokta, hogy a klubnak jó, ütőképes csapata van, no meg azt is: a ritka szép környezetben fekvő pasaréti pályán többnyire jó öszszecsapásokat láthat az érdeklődő. Semmi jel nem mutatott a közeli változásra, s a nyári időszak alatt bizony alaposan megingott a talaj a gárda fiatal edzője, Kiss László alatt is! Az együttes vezetői — hiába, ez minálunk már csak így szokott lenni — őt hibáztatták a gyenge szereplésért. Aztán az edző —maradt, s megszállottként tovább dolgozott. Vasárnap a Pénzügyőr 3-0-ra verte az utóbbi időben mindenki számára roppant veszélyes ellenfelet jelentő Bp. Spartacust, s amikor a játékvezető a találkozó végét jelezte, a közönség tapsa kísérte az öltözőbe a csapatot, pedig akkor még senki sem tudta, hogy a jó játék, az újabb győzelem „jutalma" egy 2. (!) helyezés lesz... Nagy utat tett meg idáig a gárda, annak az edzőnek a segítségével, akinek a talpára már-már rákötötték az útilaput . . . Elillannak a szombathelyi álmok? Amikor nyáron a Nyugati csoport összetétele napvilágot látott, minden érdeklődő jelentős összegben merte volna fogadni: a Haladás bajnoksága attól függ csupán, hogy a zöld-fehérek sorozatban lejátsszák a mérkőzéseiket ... Nem alaptalan bizalom irányult a gárda felé: játékosállomány, szakmai vezetés tekintetében a Haladás valóban az eminensek közé számított. A megítélésnél sokat nyomott a latba a csapathoz nyáron visszatért Palicskó Tibor vezetőedző személye, aki közismert igényes munkájáról, s arról, hogy egyszer már NB I-es csapatot formált a Perint partján. Most is nagy lendülettel látott munkához, alaposan átszervezte a gárdát, zöld utat adott a fiataloknak, bátran dobott a tűzvonalba olyan futballistákat is, akiknek korábban — Szombathelyen vagy másutt — nem igen akadt módjuk a bizonyításra. Palicskót a szentimentalizmus sem gátolta, minden szívfájdalom nélkül tett tartalékba, vagy még oda sem, olyan játékosokat, akikkel egykor szép sikereket ért el, de ma már nem ugyanazok, mint akik voltak a múltban ... Aztán vasárnap lejátszották már a kilencedik mérkőzést is, s a Haladás a táblázat kilencedik (!) helyén szomorkodik, alig valamivel jobb, mint ötvenszázalékos teljesítménnyel , 10 ponttal. . . már korábban is produkáltak néhány igazi nézőbosszantó mérkőzést, eredményt, a pohár azonban most telt be, amikor Szombathelyen vérszegény 0-0-ra végeztek az újonc — korábban heteken át sikertelen — Honvéd Rákóczi SE ellen! Immáron hatodik döntetlenjük volt ez, s miután csak egyszer szenvedtek vereséget, egyre inkább rajzolódik a speciális „Haladás-képlet”, miszerint az NB I-be törő gárda anynyira nem rossz, hogy vereségeket szenvedjen, ám annyira nincs jó, egységes, ütőképes, hogy bárki ellen a győzelem biztos reményével vegye fel a harcot... Márpedig döntetlenek sorozatával az NB II-ben nem lehet bajnokságot nyerni, ahhoz sorozatos győzelmek szükségesek, ráadásul nemcsak otthon , idegenben is . . . A bajok okát Szombathelyen abban látják, hogy a hozzájuk érkező csapatok betonfalat vonnak kapujuk elé, eleve lemondanak a győzelem lehetőségéről, csak és kizárólag a nagy gólkülönbségű vereség elkerüléséért harcolnak, esetenként teljes csapatukkal védekeznek, így aztán a Haladás csatárainak sem terük, sem idejük a gólszerzésre. Indokként igen, magyarázatként semmi esetre sem lehet mindezt elfogadni, hiszen annak a csapatnak, amely az élvonalba jutásért harcol, minderre számítania kell. . . Meg kell találnia a módját annak, miként lehet feltörni a szoros védőfalakat, hogyan lehet — ha kell — kicsikarni, kigyötörni a győzelmeket. Palicskó Tibor hosszú heteken át kísérletezett, próbálkozott. Most úgy hírlik, rátalált a legjobbnak tetsző összetételre, amelyen huzamosabb ideig nem kíván változtatni. A kiválasztottak azonban kizárólag akkor őrizhetik meg a helyüket, ha — bizonyítanak, produkálnak . . . Mert a szurkolói — s gondoljuk az edzői úgyszintén — türelem véges . . . A BEK-ért szerdán este a Népstadionban Kuti vagy Kozma? — ez a kérdés Fernando Mendez: „Győzni jöttünk!” A Bp. Honvéd kedden délelőtt jó egyórás edzést tartott Kispesten. Ezután Tichy Lajos, az együttes vezető edzője elmondta, hogy csak azon töpreng, kit állítson a balszélső posztjára: Kuti vagy Kozma? — ez itt a kérdés . . . Mindkét játékos mellett sok tényező szól, de akad azért olyan negatívum is, ami gondolkodásra készteti a szakvezetőt. — Gólt, illetve gólokat kell rúgni a Népstadionban — jegyezte meg Tichy Lajos. — A portugálok úgy vélik, hogy van még esélyük. Tudom, ebben sok a „kincstári optimizmus”, de azért jó lesz vigyázni. A Vasas elleni vereség jó figyelmeztető volt. Még most sem értem, mi történt a csapattal. Talán leengedett a társaság. Többen úgy vélték, a BEK-siker most már mindent feledtet. Erről pedig szó sincs! — Kupacsapataink közül a legjobb helyzetben a Bp. Honvéd van — jegyeztük meg. — Igen, ez igaz. Ha bármiféle kisiklás történne, ezt csak magunknak köszönhetnénk. De ettől nem tartok különösebben. Elég nagy kudarc ért minket három nappal ezelőtt. Kétszer egymásután nem lehet úgy játszani, mint a Vasas ellen! — Milyen a Sporting? Mire számíthatnak a szurkolók? — Elég, ha annyit mondok róluk, hogy a Népstadonban is képesek meglepetésre. Azt hiszem, ebben minden benne van. Ha nem játszunk olyan jól, mint Setubalban, baj lehet. Ezt pedig el kell kerülni. A hétfői, majd a keddi edzésen, s a kedd délutáni beszélgetés során minden részletre kitértünk. Meghánytuk-vetettük a dolgokat. Mindenki magába nézett ... — Milyen eredményre számít? — Számszerű jóslatra nem vállalkozom, de győzelmet várok! Mást nem is jósolhatok a kinti 2-0 után. De, és ezt vallom, nagyon meg kell küzdeni a portugál bajnokkal. Nagy kisiklásnak tekintik a 0-2-t. A kezdő csapat ez lesz: Gujdár — Paróczai, Kocsis, Garaba, Varga, — Dajka, Nagy, Lukács — Bodonyi, Esterházy, Kuti vagy Kozma. A Sporting Lisboa hétfő este érkezett Budapestre. Fernando Mendez edző elégedett az előzményekkel. — Jó meccsen nyertünk 3-0- ra a Belenenses ellen — jegyezte meg. — Sajnos, a győzelemnek ára volt, három játékosunk is megsérült. Fraquito és Salvador nem is tudott velünk jönni, mert megsérült. Ennek ellenére győzni jöttünk a Népstadionba. Hogy ezt mire alapozom? Két dologra: az egyik, a Bp. Honvéd nem fog még egyszer olyan jól játszani, mint Setubalban, a másik, mi sokkal többet nyújtunk majd. — Hogyan kezdenek? — Nincs titkunk. A Vár — Eduardo, Zazinho, Enrique, Inacio — Manuel, Ademar, Marinho — M. Fernandez, Freier, Jordao összetételű csapat kezdi a játékot. Az UEFA Kupáért „Titkon egy kicsit reménykedem...” Bundzsák Dezső, a Boavista elleni esélyekről Hétfőn reggel útra kelt Portóba a Vasas labdarúgócsapata, a Boavista elleni UEFA Kupa visszavágó mérkőzésre. Kellermayer Sándor ügyvezető elnök, Simon János szakosztályelnök, Doktor István technikai vezető, Bundzsák Dezső vezető edző, Bacsó István edző, Vinkovics Lajos gyúró és tizenhat labdarúgó utazott, mégpedig: Mészáros, Leboniczky, Török, Hires, Komjáti, Kántor, Somogyi, Rácz, Birinyi, Zombori, Szebegyinszki, Rixer, Farkas, Kiss, Izsó és Tamás. A piros-kékek kétgólos hátránnyal lépnek pályára szerdán délután, s ezt a két gólt, idegenben, sok ezer lelkes és ugyancsak heves vérmérsékletű szurkolótól tüzelt, az idegen pályán elért sikertől kifejezetten magabiztos ellenfélnek kellene visszaadni. Az átlagszurkoló, s tulajdonképpen a Vasas-hívek nagy része is lélekben már elbúcsúzott a továbbjutástól, mert a papírforma valóban nem sok jót ígér. A Fáy utcai gárda az első találkozón nagyon mérsékelt teljesítményt nyújtott, s most szombaton a Bp. Honvéd elleni győzelem sem párosult olyan játékkal, amely reményekrejogosítaná a magyar gárdát. — Szombaton nagyon akart és igyekezett a társaság — mondta Bundzsák Dezső. — De a Boavista ellen nem elég csak lelkesedni, pontosabb összjátékra, több elképzelésre, nagyobb sebességre, energikusabb, harcosabb, nagyobb átütőerőt felvonultató csapatjátékra lesz szükség. Ha valósan értékelem a helyzetet, akkor derűlátó nem lehetek, hiszen nehezen képzelhető el, hogy a hazaiak ilyen előny birtokában elbuknak a visszavágón. De mint edző belül titkon egy kicsit reménykedem, a csapatot pedig felpaprikázom, feltüzelem .. . Mindenkinek az önbecsülésére igyekszem hatni, emélkeztetem őket a Fáy utcai heccelődésre, gúnyolódásra, amire most úgy tudnának csak csattanós választ adni, ha a szépségtapaszt Portugáliában szerzik be. — Milyen taktikát választ a visszavágóra? — Három csatárral játszunk, mivel két gól hátrányt kell ledolgoznunk, mindez azonban nem jelenti azt, hogy túlságosan szabadon hagyjuk az „állunkat". Igyekszünk szervezetten védekezni, s ebből gyors, rajtaütésszerű akciókat vezetni. Remélhetően a Boavistát otthon, saját közönsége előtt elragadja a hév, s talán akad majd rés a hátsó soraikban. — Hogy áll fel a Vasas? — Ha Izsó rendbejön, akkor annyiban változik a Honvéd elleni kezdőcsapat, hogy ő szerepel Rixer helyett. Ha nem, akkor a szombati csapat játszik, vagyis: Mészáros — Török, Hires, Komjáti, Kántor — Birinyi, Szebegyinszki, Zombori — Farkas, Kiss, Rixer. A mérkőzés 17 órakor kezdődik. A holland Hendrik Weerink lesz a bíró. • A Real Sociedad biztos győzelmet vár Törőcsik, Tóth A. és Kovács B. játszik Nehéz teherrel a vállán kelt útra hétfőn délelőtt az Újpesti Dózsa Bilbaóba. A lila-fehérek tatabányai fiaskója alaposan megviselte a játékosokat. — Amit mondhatok ezek után — tárta szét karjait Várhidi Pál, az Újpesti Dózsa vezetőedzője. — Úgy kaptunk ki, hogy egy szavunk sem lehet. És most jön a kupavisszavágó, s a papírforma a Real Sociedad győzelmét ígéri. Hát igen, minden a házigazda, a Real mellett szól. Még az sem jelent különösebb akadályt számára, hogy nem San Sebastianban lép pályára, hanem Bilbaóban. Egyébként ez a nagy tengerparti spanyol város nem éppen szívderítő emlékeket ébreszt a lilákban. Már kétszer játszottak ott, s a mérleg : két vereség... Az ellenfél pedig az a Real Sociedad, amelynek öt játékosa szerdán este ott volt a Népstadionban a magyarok elleni válogatott összecsapáson. — Hogyan tervezi az összeállítást — kérdeztük Várhidit. — Kovács Béla, Tóth András és Törőcsik játszani fog. És minden bizonnyal Jurácsik is. A védelem minden bizonnyal marad. Tehát a Rothermel — Viczkó, Kovács József, Kardos, Tóth József összetételű négyes kezd. A középpályán már vannak gondok. Az biztos, hogy Kovács Béla és Tóth András visszatér. Jurácsikot bízom meg Alonso őrzésével, elképzelhető, hogy a negyedik embert is szerepeltetek a középpályán. Törőcsik és Fekete játszik a csatársorban. Hogy lesz-e itt harmadik ember, azon még gondolkozom. Mindenképpen mozgékonyabbá akarom tenni a csapatot, és ehhez futni tudó emberek kellenek. — Kikből válogathat? — Rendelkezésre áll Herédi, aztán Kolár, Nagy László, Dunai. A kapuban pedig Kollár. Ez a 15 ember alkotja a keretet. Nagyobb választék nincs. A spanyolok, a hírek szerint, nagyon biztosak a dolgukban. A továbbjutás számukra — és ezt ki is nyilvánították — nem lehet probléma. Az összeállítás is adott. Az Arconada — Celajeta, Galate, Cortabarria, Olaizola — Diego, Alonso, Zamora — Idigoras, Satrustegui, Lopez Ufarte összetételű együttes lép pályára. A találkozó magyar idő szerint 20.30 órakor indul. A játékvezető a belga Roger Schoeters lesz. NÉPSPORT 3 A játékvezető Az összecsapást az angol John Hunting vezeti. 1953- ban már bírói vizsgája volt, s 1957 óta fújja a sípot az angol első ligában. A FIFA- keretbe 1913-ban került. Most vezet első alkalommal mérkőzést magyar csapatnak. Főiskolai tanár, Leicesterben tanít. A találkozó UEFA-ellenére a nálunk is jól ismert volt kitűnő osztrák bíró, Fritz Seipelt lesz.