Népsport, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-16 / 40. szám
6 NÉPSPORT ISKOLAI TESTNEVELÉS_____________ „Kirakatórák" helyett Az iskolakapu, mint egy óriási száj nyelte el a gyerekeket. Az ajtóban piros nyakkendős ügyeletesek irányították őket. Évődések, cívódások, álmosságot elűző nevetések töltötték be a folyosókat. Először az igazgatói irodába megyünk — kalauzolt dr. Gany Károlyné testnevelő, akit szakfelügyelői útjára kísértünk el a Köbölkút utcai általános iskolába. — Mindig ez a „főhadiszállás”. Az előzetes bejelentkezés alapján Werenka Ödön igazgató már várt bennünket. Nemrégen került az iskola élére s ez idő alatt testnevelésből még nem volt náluk „számonkérés”. — Én magam, nyelvszakos vagyok — jegyezte meg —, így a többi tantárgyban különösen hasznosak számomra a szakfelügyelői látogatások. Az értékelésben ugyanis nemcsak a tanintézetünkben folyó munkáról kapunk véleményt, hanem arról is, hogy miben maradtunk el a többi iskolától, s a hibákat miként lehet kijavítani. Ám ez, néhány évvel ezelőtt még nem egészen volt így, hiszen csak az új koncepció eredménye, hogy a szakfelügyelők munkájában egyre inkább a tanácsadói, mintsem az ellenőrzői jelleg domborodik ki. — Ennek ellenére mégis sok helyen megkérdezik tőlem, milyen órát akarok látni — mondta Gaugné. — Ez bizonyítja, hogy még nem mindenütt értették meg: nem „kirakatórákra” vagyunk kíváncsiak, hanem a tanmenetbe beilleszkedő, soron következő anyagra. Hiszen az egyik feladatunk is az, hogy figyeljük a tanmenet tematikai felépítését és időrendi betartását.• A tornateremben a hetedikes fiúk megilletődve fogadták a látogatókat. Tarnócai István testnevelő — nem hiába, már 20 éve tanít — azonban cseppet sem zavartatta magát. Óráját nemcsak a diákok, a külső szemlélők is élvezték. A pergő ritmusú gyakorlatok között senkinek sem volt ideje lazsálni, de talán még kifáradni sem, mert a tanár úr mindent játékossággal, humorral fűszerezett. Megtudtuk, hogy a hegyibicikli nem más, mint hasizomerősítő a bordásfalon, a Rómeó-jelenet pedig a kar izmait fejleszti. — Az értékelés egyik fő szempontja az óra felépítése, az egyes elemek egymásra épülése és természetesen a légkör, a hangulat — hívta fel a figyelmünket a szakfelügyelő. Ha a tanárok munkáját osztályozni lehet, e szempontok szerint biztosan jelest írnának be Tarnócai Istvánnak. Közben előkerültek a kosárlabdák és megkezdődött a ziccerdobás. A lábak, a kezek azonban még alig-alig engedelmeskedtek gazdáiknak, hol a lépésből volt sok, hol a dobás sikerült pontatlanul. Gang tanárnő füzetében szaporodtak a feljegyzések, aprólékosan rögzített mindent. A legkisebb részletek sem kerülték el a figyelmét, így hát mi is feljegyezhettük, hogy a szakfelügyelő egyik fontos tulajdonsága: a precizitás. — Nagyon jó ötletnek tartom, hogy az osztályt négy felé osztana a tanár úr és minden csoportnak azonos, de a többiekétől színben eltérő felszerelése van. Ezt más iskolákban is javasolni fogom, mert nagyon megkönnyíti a testnevelő munkáját — tette még hozzá a szakfelügyelő. Az óra végeztével nemcsak a diákok, de mi is megállapíthattuk, hogy egy jó testnevelés órán milyen gyorsan elszalad az a 15 perc. Ismét a „főhadiszálláson” ültünk össze. Míg az igazgató a napi iskolai ügyeket intézte, a főváros testnevelés szakfelügyeleti munkájáról beszélgettünk dr. Gang Károlynéval. Elmondta, hogy ötéves ciklusban dolgoznak, s ez idő alatt minden iskolát legalább egyszer fel kell mérniük. Egyegy látogatás azonban nemcsak egy napig tart, hiszen minden testnevelőnek négyöt óráját is végignézik. Azonkívül még ott vannak a tömegsport-foglalkozások, az alsósok órái, de vizsgálni kell a létesítményellátottságot, a sportszereket, a testnevelésre adott támogatás felhasználását. És nem hiányozhat az eredményességi felmérés sem, amelyen atlétikából, tornából és labdajátékokból osztályozza a diákokat a szakfelügyelő. — Nekem egy ciklusra közel negyvenöt tanintézet jut, s emellett a saját iskolámban is el kell látnom a feladataimat — fűzte hozzá Gaugné. — Kezdetben kicsit meg is ijedtem a sok munkától, de már nagyon megszerettem és szívesen csinálom. Nemcsak segíteni igyekszem a kollégáknak, de én is sok ötletet merítek a látottakból. Az első összegező megbeszélést csak a második nap után tartják, de azért Tarnócai István néhány percre beszaladt az irodába, meghallgatni a véleményt, örömmel nyugtázta az elégedettséget. — Minden egyes szakfelügyelői látogatás egy-egy vizsga a számunkra — mondta. — Mert nem elég, ha egy tanár csak azt tudja, amit a főiskolán megtanítottak neki. Az elméletet a gyakorlatban kell hasznosítani, igazodva mindig az adott osztály képességeihez és a létesítményekhez. Ehhez azonban már rutin is kell! Újabb csengőszó, újabb tanóra, újabb feljegyzések a szakfelügyelő füzetében. S ez így folytatódik még jó néhány napon át. Végül elkészül a látottakat összefoglaló jegyzőkönyv, mely előrelendítője lesz az elkövetkező esztendők jó szakmai munkájának. B. Cs. EDZETT IFJÚSÁGÉRT * Főv. V. ker. Ingatlankezelő Vállalat felvételre keres: tehergépkocsivezetőt, szállító-rakodó munkást, gépkocsivezetőt Jelentkezés: Főv. V. ker. Ingatlankezelő Vállalat szállítási csoportja. V. ker., Nyári P. u. 12. Telefon: 175-191. MUNKAHELYI OLIMPIA, 1980. Egy év telt el azóta, hogy meghirdették a munkahelyi olimpiát. Nemrégiben ennek tapasztalatairól számolt be sajtótájékoztatón Berzi Sándor, a SZOT testnevelési és sportosztályának vezetője. Munkatársaink is ellátogattak néhány munkahelyre, ahol a sportélet irányítói beszámoltak az 1930. évi konkrét tapasztalatokról, s elmondták többek között azt is, hogy mit terveznek, mit szeretnének még jobban csinálni. A tények bizonyítanak Ikarus. Ki ne ismerné ezt a nevet? Naponta a gyár termékein utazunk, s ha netán külföldre vetődünk, ott is előbb-utóbb feltűnnek a szép autóbuszok. A több mint négyezer embert foglalkoztató budapesti gyáróriás sportjáról azonban már kevesebbet tudnak. Pedig érdemes erre is figyelni. Ha nem is világszínvonalú az Ikarusban a tömegsport, de országszerte figyelmet érdemel. Bátai Tibor, a testnevelési és sportmunkabizottság vezetője a munkahelyi olimpia tapasztalatairól így beszélt: — A KISZ- és a szakszervezet sportfelelősei részére havonta tartunk eligazítást. Minden hónap első hetének csütörtökén huszan-huszonöten jönnek el az értekezletekre, ahol aztán együttesen megvitatjuk a hónap legfontosabb teendőit, tájékoztatjuk a sportosokat a programokról, a legújabb módszerekről, elképzelésekről. Ők aztán továbbadják a hallottakat. Dolgozóink azonban nemcsak ezen az úton hallhatnak a sportrendezvényekről, hímem szórólapokon és az üzemi újságban is rendszeresen beszámolunk az elkövetkező versenyekről. Héttagú tömegsportbizottság irányítja a gyár sportéletét, s minden olyan szerv tagja a bizottságnak, amelynek valami köze van a sporthoz. Így aztán elkerüljük az ütközéseket. Megoldottuk a sportvezetőképzést is. Évente átlagosan négy-öt dolgozónkat küldjük el alapfokú sportvezetői tanfolyamra, s ugyanakkor néhányat, a KISZ által szervezett ilyen jellegű továbbképzésen is részt vesznek. Az eredmény nem is marad el... Bizonyítják ezt a számok is. Rendszeresek a különféle bajnokságok. Tekében például tizenkilenc csapat vív bajnoki meccseket, asztaliteniszben harmincnégy férfi és öt női csapat, lövészetben tizenhárom női és százharmincegy (!) férfigárda, de sokan szerepelnek a kispályás labdarúgó- és a kézilabda-bajnokságban vagy az összetett honvédelmi versenyben is. Külön versenyt szerveznek az Ikarusban a szocialista brigádok részére. A tények itt is bizonyítanak. 35 teke-, 26 foci-, 29 asztaltemisz- és 185 lövészcsapat van, de sokan indulnak az egyéni sakk- és teniszbajnokságban is. Tavaly hét alkalommal rendezték meg az Edzett ifjúságért napokat, s ezeken alkalmanként háromszázan voltak. A sportmunkabizottság felmérése szerint csaknem kétezren sportolnak rendszeresen, ami azt jelenti, hogy a gyár dolgozóinak negyven százaléka mozog több-kevesebb rendszerességgel. A sportpályák egyre szépülnek, számuk egyre gyarapszik. Tavaly például több mint ezerötszáz órát társadalmi munkáztak az ikaruszosok. Ennek eredménye, hogy nem panaszkodnak létesítményhiányra. Sőt! Gyakran nyitják ki pályáik kapuit a környező gyárak, üzemek, iskolák előtt, és még kerületi rendezvényeknek is helyet adnak. Jó házigazdák az ikaruszosok, saját példájukkal vezetik rá a többieket a helyes útra, az állandó testedzés útjára! XXXVII. 40. ♦ 1981. február 16 . Minden a régi „A munkahelyi olimpia bevezetése a mi vállalatunknál csak egészen csekély változást hozott. Sokan talán azt gondolják, hogy ezt inkább el kellene hallgatni és nem világgá kürtölni, ám akkor ők nem ismerik a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat sportéletét. Hiszen nálunk eddig is volt pezsgés, az egész vállalatra kiterjedő sportrendezvényeink betöltik az évnek szinte minden hónapját. A tét a teremsportok ideje, ekkor rendezzük meg hagyományos labdarúgó-bajnokságunkat és a siketek általános iskolájában is használhatjuk a tornatermet. A jó idő beálltával a szabadba megyünk ki. Legjelentősebb eseményünk a balatoni sportnap, ahol több száz pannóniás verseng különféle sportágakban. De nem hiányzik a nyári programból az úszás, a tenisz, a lövészet, az atlétika, a túra és a labdajátékok sem. A propagandára külön gondot fordítunk. A havonta megjelenő KISZINFORM-ban a sport is helyet kap, éves sportversenynaptárt adunk ki minden januárban, s a versenyek, bajnokságok előtt plakátokat, szórólapokat küldünk ki minden szállodánkba, üzletünkbe, így, akit érdekel a testedzés, rajla tájékoztatást kap. A terveink között szerepel annak megvalósítása, hogy a rendszeres sportolásba egyre több középkorú kollégát is bevonjunk. Ezt segíti az Edzett ifjúságért szervező bizottság, amely az egész vállalat sportéletét irányítja. Ebben részt vesznek a párt-, a KISZ- és a szakszervezet, valamint a gazdasági vezetés képviselői. Közösen szervezünk meg mindent, így még véletlenül sem fordulhat elő, hogy egyidőben több esemény legyen. Gondot fordítunk a sportkáderek képzésére is. Ebben elsősorban a KISZ- és a szakszervezet jár az élen. Nemcsak a sportfelelősöknek tartunk tanfolyamot, hanem a bizalmiaknak és a KISZ-titkároknak is. Ezzel még jobban be tudjuk őket vonni a sportéletbe, a testedzés támogatásiba. S ennél nagyobb eredményt nem is kívánhatunk.” (Elmondta Czékmány László, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat KISZ- titkára.) Központosítás Perényi János, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet szakszervezeti bizottságának agitprop titkára, akinek többek között a sportélet irányítása is feladatkörébe tartozik, így beszélt tapasztalataikról: " Az alapvető változást az hozta nálunk, hogy központosítottuk rendezvényeinket, amelyek korábban meglehetősen esetlegesek voltak. A szakszervezet, a KISZ, a gazdasági vezetés és a szakosztályok képviselőiből alakítottuk meg a munkahelyi sportbizottságot. Így aztán közösen állíthattuk össze munkatervünket, amelyben a helyi rendezvényeken kívül a központi sportesemények is helyet kaptak. Általános felhívást fogalmaztunk, amely éppen a napokban lett kész. A szakszervezeti bizalmiakon keresztül juttatjuk majd el a dolgozókhoz, akik így az összes eseményről tudomást szerezhetnek. Az idén is megrendezzük a VITUKI olimpiát, amelynek elsőségét az a csapat nyerheti el, amely létszámához képest a legtöbb dolgozóval képviselteti magát a sportversenyeken. Több sportágban is vetélkedhetnek majd intézetünk sportbarátai, asztaliteniszben, itt vegyes csapatok szerepelnek, sakkban, lövészetben, férfi és női kispályás labdarúgásban, tekézésben. Gondoltunk az idősebbekre is, ők majd az öregfiúk labdarúgótornáján mérhetik össze tudásukat, ügyességüket. Hagyományosak a majális versenyek is, ezek keretében kerül sor mindig a vállalati úszóbajnokságra, mégpedig a családtagok részvételével. Dolgozóinknak nemcsak a testi, hanem a szellemi kondíciójára is figyelmet fordítunk, évente általában kétszer rendezünk sportfejtörőt. Szerencsés helyzetben vagyunk, intézetünk gazdasági vezetői is szeretik a sportot. Sőt! Nemcsak szeretik, támogatják is. Ennek fejében viszont igényeik is vannak, eredményeket kell felmutatnunk annak érdekében, hogy a jó kapcsolat ne szűnjön meg. Rajtunk nem múlik ... NEM KÜLÖN UTAKON Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet (SZIK KTI). Együtt az érdekeltek: dr. Benkő Imréné SZB-titkár, Kiss Jenő sportköri elnök, Lipták László főbizalmi — vagyis mindazok, akiknek összefogásán áll, vagy bukik a munkahelyi olimpia sikere. Együttműködés — Korábban külön utakon haladt a szakszervezet, a sportkör és a KISZ. Az előző vezetés — mondta az SZB- titkárnő — azt vallotta, hogy önálló egység vagyunk, s főként a versenysportot erőltették, így aztán mindenki külön szervezte programjait, a szakszervezet is, a KISZ is. Ma már erről szó sincs! Elhatároztuk, tömegesítjük a sportot. Persze, kényszerítő körülmény is akadt, mégpedig a gazdasági oldal. Régebben elment a pénz a felszerelések vásárlására, a bérleményekre, amelyeket csupán néhány ember, a versenyshortok kedvelői használtak. Negyven önálló egységből áll intézetünk, 847 dolgozóval, az ő testedzésük biztosításáért lemondtunk a versenyszerűen űzött sportokról. — Nem váltott ki ez a döntés vitát, haragot? — Dehogynem! — vette át a szót Kiss Jenő. —A labdarúgócsapat tagjai nagyon is megsértődtek. Közölték, nem indulnak a versenyeken. Még csak meg sem próbáltuk kiengesztelni őket. Aki nem érti meg, hogy fontosabb számunkra a „tömegek” sportja, azt engesztelgetni sem érdemes. — Ez azt jelenti, hogy ők „leírt” emberek lettek? — Szó sincs róla. A program számukra is adott. Bárhová eljöhetnek, de nem külön utakon, hanem együtt a közösséggel. A köz pediggazdálkodik. A sportkör 75 ezer forintot kap a vállalati jóléti alapból, az SZB-től 15 ezret, s az így összegyűlt kilencvenezer közös kasszába kerül. Egyetlen hónap sem marad ki a tizenkettőből, amelyben ne lenne komoly megmozdulás. A hét valamennyi napja zsúfolt. Úszás a Széchényiben, kondicionáló torna a III. kerületi sportfelügyelőség termében, tollaslabda a Kiscelli utcai iskola tornatermében, gimnasztikai gyakorlatokkal összekötve, s itt kaptak helyet az asztaliteniszezők és az egyéb labdajátékot kedvelők is. A TTVE-pályán pedig atlétizálnak. Információ Külön sportprogramot készít a szakszervezet, a KISZ és a sportkör a dolgozók igénye alapján. Ez persze ne tévesszen meg senkit, mert a három féle programmal öszszeülnek az illetékesek, s elkészítik a megadott javaslatok alapján azt az egyet, amely szerint egész évben dolgoznak. — Az eseménynaptárt — mondta Lipták László — megkapja a harmincegy sportfelelős. Valamennyi program kapcsolódik a munkahelyi olimpiához. — Az igazsághoz tartozik — szólt közben a sportköri elnök —, hogy nálunk nincs a szó szoros értelmében vett szakosztályélet. Szakvezetők vannak, akik vállalták, hogy úszni, evezni, tornászni tanítják a jelentkezőket. Ma már ott tartunk, szervezni sem kell, jönnek maguktól is az emberek. Ismerik a terveket, tudják, mikor, mit, hol csinálunk. — Nyilvántartás, teljesítménylap? — Természetesen van ilyen, s negyedévenként kerül „elszámolásra”. Ezek alapján mindenki ellenőrizheti addigi munkáját. Senkit sem erőltetünk, semmi sem kötelező, csupán eleget teszünk az igényeknek. Nagyon vigyázunk, nehogy elszigetelődjenek egymástól a különböző korosztályok. A teljesítményt az egyénekhez szabjuk. Agitáció helyett inkább a csábításra törekszünk, így maguk a rendezvények váltják ki a további igényeket. Nem terelni kell az embereket a pályákra, hanem vonzani őket. Utánpótlás — Működési szabályzatot hoztunk létre — mondta Kiss Jenő —, s ennek alapján mindenkinek van helyettese, aki bármikor át tudja venni a másik munkáját. Ha valaki lemond, rögtön a helyébe tud lépni más. A szakvezetőket tanfolyamokon készítjük fel. Az oktatást azok végzik, akik valamikor aktív versenyzők voltak, s elvégezték a Testnevelési Főiskolát is. Természetesen az utánpótlás a KISZ-ből nő ki.