Népsport, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-16 / 40. szám

6 NÉPSPORT ISKOLAI TESTNEVELÉS_____________ „Kirakatórák" helyett Az iskolakapu, mint egy óriási száj nyelte el a gye­rekeket. Az ajtóban piros nyakkendős ügyeletesek irá­nyították őket. Évődések, cí­­vódások, álmosságot elűző ne­vetések töltötték be a folyo­sókat. Először az igazgatói iro­dába megyünk — kalauzolt dr. Gany Károlyné testne­velő, akit szakfelügyelői út­jára kísértünk el a Köbölkút utcai általános iskolába. — Mindig ez a „főhadiszál­lás”. Az előzetes bejelentkezés alapján Werenka Ödön igaz­gató már várt bennünket. Nemrégen került az iskola élére s ez idő alatt testneve­lésből még nem volt náluk „számonkérés”. — Én magam, nyelvszakos vagyok — jegyezte meg —, így a többi tantárgyban kü­lönösen hasznosak számomra a szakfelügyelői látogatások. Az értékelésben ugyanis nem­­csak a tanintézetünkben fo­lyó munkáról kapunk véle­ményt, hanem arról is, hogy miben maradtunk el a többi iskolától, s a hibákat miként lehet kijavítani. Ám ez, néhány évvel ez­előtt még nem egészen volt így, hiszen csak az új kon­cepció eredménye, hogy a szakfelügyelők munkájában egyre inkább a tanácsadói, mintsem az ellenőrzői jelleg domborodik ki. — Ennek ellenére mégis sok helyen megkérdezik tő­lem, milyen órát akarok lát­ni — mondta Gaugné. — Ez bizonyítja, hogy még nem mindenütt értették meg: nem „kirakatórákra” vagyunk kí­váncsiak, hanem a tanmenet­be beilleszkedő, soron követ­kező anyagra. Hiszen az egyik feladatunk is az, hogy figyeljük a tanmenet tema­tikai felépítését és időrendi betartását.• A tornateremben a hete­dikes fiúk­­ megilletődve fo­gadták a látogatókat. Tarnó­­cai István testnevelő — nem hiába, már 20 éve tanít — azonban cseppet sem zavar­tatta magát. Óráját nemcsak a diákok, a külső szemlélők is élvez­ték. A pergő ritmusú gya­korlatok között senkinek sem volt ideje lazsálni, de talán még kifáradni sem, mert a tanár úr mindent já­tékossággal, humorral fűsze­rezett. Megtudtuk, hogy a he­gyibicikli nem más, mint has­izomerősítő a bordásfalon, a Rómeó-jelenet pedig a kar izmait fejleszti. — Az értékelés egyik fő szempontja az óra felépítése, az egyes elemek egymásra épülése és természetesen a légkör, a hangulat — hívta fel a figyelmünket a szakfelügye­lő.­­ Ha a tanárok munkáját osztályozni lehet, e szempon­tok szerint biztosan jelest ír­nának be Tarnócai Istvánnak. Közben előkerültek a ko­sárlabdák és megkezdődött a ziccerdobás. A lábak, a ke­zek azonban még alig-alig engedelmeskedtek gazdáik­nak, hol a lépésből volt sok, hol a dobás sikerült pontat­lanul. Gang tanárnő füzetében szaporodtak a feljegyzések, aprólékosan rögzített min­dent. A legkisebb részletek sem kerülték el a figyelmét, így hát mi is feljegyezhettük, hogy a szakfelügyelő egyik fontos tulajdonsága: a preci­zitás. — Nagyon jó ötletnek tar­tom, hogy az osztályt négy felé osztana a tanár úr és minden csoportnak azonos, de a többiekétől színben eltérő felszerelése van. Ezt más is­kolákban is javasolni fogom, mert nagyon megkönnyíti a testnevelő munkáját — tette még hozzá a szakfelügyelő. Az óra végeztével nemcsak a diákok, de mi is megálla­píthattuk, hogy egy jó test­nevelés órán milyen gyorsan elszalad az a 15 perc. Ismét a „főhadiszálláson” ültünk össze. Míg az igazgató a napi is­kolai ügyeket intézte, a fő­város testnevelés szakfelügye­leti munkájáról beszélgettünk dr. Gang Károly­néval. El­mondta, hogy ötéves ciklus­ban dolgoznak, s ez idő alatt minden iskolát legalább egy­szer fel kell mérniük. Egy­­egy látogatás azonban nem­csak egy napig tart, hiszen minden testnevelőnek négy­öt óráját is végignézik. Azon­kívül még ott vannak a tö­megsport-foglalkozások, az al­sósok órái, de vizsgálni kell a létesítményellátottságot, a sportszereket, a testnevelésre adott támogatás felhasználá­sát. És nem hiányozhat az eredményességi felmérés sem, amelyen atlétikából, torná­ból és labdajátékokból osztá­lyozza a­­ diákokat a szakfel­ügyelő. — Nekem egy ciklusra kö­zel negyvenöt tanintézet jut, s emellett a saját iskolámban is el kell látnom a felada­taimat — fűzte hozzá Gaug­né. — Kezdetben kicsit meg is ijedtem a sok munkától, de már nagyon megszerettem és szívesen csinálom. Nem­csak segíteni igyekszem a kollégáknak, de én is sok ötletet merítek a látottakból. Az első összegező megbe­szélést csak a második nap után tartják, de azért Tar­nócai István néhány percre beszaladt az irodába, meg­hallgatni a véleményt, öröm­mel nyugtázta az elégedett­séget. — Minden egyes szakfel­ügyelői látogatás egy-egy vizsga a számunkra — mond­ta. — Mert nem elég, ha egy tanár csak azt tudja, amit a főiskolán megtanítottak ne­ki. Az elméletet a gyakorlat­­ban kell hasznosítani, igazod­va mindig az adott osztály képességeihez és a létesít­ményekhez. Ehhez azonban már rutin is kell! Újabb csengőszó, újabb tan­óra, újabb feljegyzések a szakfelügyelő füzetében. S ez így folytatódik még jó né­hány napon át. Végül elké­szül a látottakat összefoglaló jegyzőkönyv, mely előrelen­­dítője lesz az elkövetkező esztendők jó szakmai mun­kájának. B. Cs. EDZETT IFJÚSÁGÉRT * Főv. V. ker. Ingatlankezelő Vállalat felvételre keres: tehergépkocsi­vezetőt, szállító-rakodó munkást, gépkocsivezetőt Jelentkezés: Főv. V. ker. Ingatlankezelő Vállalat szállítási csoportja. V. ker., Nyári P. u. 12. Telefon: 175-191. MUNKAHELYI OLIMPIA, 1980. Egy év telt el azóta, hogy meghirdették a munkahelyi olimpiát. Nemrégiben ennek tapasztalatairól számolt be sajtótájékozta­tón Berzi Sándor, a SZOT testnevelési és sportosztályának vezetője. Munkatársaink is ellátogattak néhány munkahelyre, ahol a sportélet irányítói beszámoltak az 1930. évi konkrét tapasztalatokról, s elmondták töb­bek között azt is, hogy mit terveznek, mit szeretnének még jobban csinálni. A tények bizonyítanak Ikarus. Ki ne ismerné ezt a nevet? Naponta a gyár termékein utazunk, s ha netán külföldre vető­dünk, ott is előbb-utóbb feltűnnek a szép autóbu­szok. A több mint négyezer embert foglalkoztató buda­pesti gyáróriás sportjáról azonban már kevesebbet tudnak. Pedig érdemes erre is figyelni. Ha nem is vi­lágszínvonalú az Ikarus­ban a tömegsport, de or­szágszerte figyelmet érde­mel. Bátai Tibor, a testne­velési és sportmunkabizott­ság vezetője a munkahelyi olimpia tapasztalatairól így beszélt: — A KISZ- és a szakszer­vezet sportfelelősei részére havonta tartunk eligazítást. Minden hónap első hetének csütörtökén huszan-huszon­­öten jönnek el az értekez­letekre, ahol aztán együtte­sen megvitatjuk a hónap legfontosabb teendőit, tájé­koztatjuk a sportosokat a programokról, a legújabb módszerekről, elképzelések­ről. Ők aztán továbbadják a hallottakat. Dolgozóink azonban nemcsak ezen az úton hallhatnak a sportren­dezvényekről, hímem szórólapokon és az üze­mi újságban is rendsze­resen beszámolunk az elkövetkező versenyekről. Héttagú tömegsportbizottság irányítja a gyár sportéletét, s minden olyan szerv tagja a bizottságnak, amelynek valami köze van a sport­hoz. Így aztán elkerüljük az ütközéseket. Megoldottuk a sportvezetőképzést is. Éven­te átlagosan négy-öt dolgo­zónkat küldjük el alapfokú sportvezetői tanfolyamra, s ugyanakkor néhányat, a KISZ által szervezett ilyen jellegű továbbképzésen is részt vesznek. Az eredmény nem is marad el... Bizonyítják ezt a számok is. Rendszeresek a külön­féle bajnokságok. Tekében például tizenkilenc csapat vív bajnoki meccse­ket, asztaliteniszben har­mincnégy férfi­ és öt női csapat, lövészetben tizenhá­rom női és százharmincegy (!) férfigárda, de sokan sze­repelnek a kispályás labda­rúgó- és a kézilabda-baj­nokságban vagy az összetett honvédelmi versenyben is. Külön versenyt szerveznek az Ikarusban a szocialista brigádok részére. A tények itt is bizonyítanak. 35 teke-, 26 foci-, 29 asztaltemisz- és 185 lövészcsapat van, de sokan indulnak az egyéni sakk- és teniszbajnokságban is. Tavaly hét alkalommal rendezték meg az Edzett if­júságért napokat, s ezeken alkalmanként háromszázan voltak. A sportmunkabizott­ság felmérése szerint csak­nem kétezren sportolnak rendszeresen, ami azt jelen­ti, hogy a gyár dolgozóinak negyven százaléka mozog több-kevesebb rendszeres­séggel. A sportpályák egyre szé­pülnek, számuk egyre gya­rapszik. Tavaly például több mint ezerötszáz órát tár­sadalmi munkáztak az ikaruszosok. Ennek eredménye, hogy nem panaszkodnak létesít­ményhiányra. Sőt! Gyakran nyitják ki pályáik kapuit a környező gyárak, üzemek, iskolák előtt, és még ke­rületi rendezvényeknek is helyet adnak. Jó házigazdák az ikaruszosok, saját példá­jukkal vezetik rá a többie­ket a helyes útra, az állan­dó testedzés útjára! XXXVII. 40. ♦ 1981. február 16 . Minden a régi „A munkahelyi olimpia bevezetése a mi vállalatunk­nál csak egészen csekély változást hozott. Sokan talán azt gondolják, hogy ezt in­kább el kellene hallgatni és nem világgá kürtölni, ám akkor ők nem ismerik a Pannónia Szálloda és Ven­déglátó Vállalat sportéletét. Hiszen nálunk eddig is volt pezsgés, az egész vállalatra kiterjedő sportrendezvénye­ink betöltik az évnek szinte minden hónapját. A tét a teremsportok ideje, ekkor rendezzük meg hagyományos labdarúgó-bajnokságunkat és a siketek általános iskolá­jában is használhatjuk a tornatermet. A jó idő be­álltával a szabadba megyünk ki. Legjelentősebb esemé­nyünk a balatoni sportnap, ahol több száz pannóniás verseng különféle sportágak­ban. De nem hiányzik a nyári programból az úszás, a tenisz, a lövészet, az at­létika, a túra és a labdajá­tékok sem. A propagandára külön gondot fordítunk. A havonta megjelenő KISZ­­INFORM-ban a sport is he­lyet kap, éves sportverseny­naptárt adunk ki minden ja­nuárban, s a versenyek, baj­nokságok előtt plakátokat, szórólapokat küldünk ki minden szállodánkba, üzle­tünkbe, így, akit érdekel a testedzés, rajla tájékoztatást kap. A terveink között szere­pel annak megvalósítása, hogy a rendszeres sporto­lásba egyre több középkorú kollégát is bevonjunk. Ezt segíti az Edzett ifjúságért szervező bizottság, amely az egész vállalat sportéletét irányítja. Ebben részt vesz­nek a párt-, a KISZ- és a szakszervezet, valamint a gazdasági vezetés képviselői. Közösen szervezünk meg mindent, így még véletlenül sem fordulhat elő, hogy egy­­időben több esemény legyen. Gondot fordítunk a sportká­derek képzésére is. Ebben elsősorban a KISZ- és a szakszervezet jár az élen. Nemcsak a sportfelelősök­­nek tartunk tanfolyamot, ha­nem a bizalmiaknak és a KISZ-titkároknak is. Ezzel még jobban be tudjuk őket vonni a sportéletbe, a test­edzés támogatásiba. S ennél nagyobb eredményt nem is kívánhatunk.” (Elmondta Czékmány László, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat KISZ- titkára.) Központosítás Perényi János, a Vízgaz­dálkodási Tudományos Ku­tató Intézet szakszervezeti bizottságának agitprop tit­kára, akinek többek között a sportélet irányítása is fel­adatkörébe tartozik, így be­szélt tapasztalataikról: " Az alapvető változást az hozta nálunk, hogy köz­pontosítottuk rendezvényein­ket, amelyek korábban meg­lehetősen esetlegesek voltak. A szakszervezet, a KISZ, a gazdasági vezetés és a szak­osztályok képviselőiből ala­kítottuk meg a munkahelyi sportbizottságot. Így aztán közösen állíthattuk össze munkatervünket, amelyben a helyi rendezvényeken kívül a központi sportesemények is helyet kaptak. Általá­nos felhívást fogalmaztunk, amely éppen a napokban lett kész. A szakszervezeti bizalmiakon keresztül juttat­juk majd el a dolgozókhoz, akik így az összes esemény­ről tudomást szerezhetnek. Az idén is megrendezzük a VITUKI olimpiát, amelynek elsőségét az a csapat nyer­heti el, amely létszámához képest a legtöbb dolgozóval képviselteti magát a sport­­versenyeken. Több sportág­ban is vetélkedhetnek majd intézetünk sportbarátai, asz­taliteniszben, itt vegyes csa­patok szerepelnek, sakkban, lövészetben, férfi és női kis­pályás labdarúgásban, teké­zésben. Gondoltunk az idő­sebbekre is, ők majd az öregfiúk labdarúgótornáján mérhetik össze tudásukat, ügyességüket. Hagyományo­sak a majális versenyek is, ezek keretében kerül sor mindig a vállalati úszóbaj­nokságra, mégpedig a csa­­ládtagok részvételével. Dol­gozóinknak nemcsak a testi, hanem a szellemi kondíció­jára is figyelmet fordítunk, évente általában kétszer rendezünk sportfejtörőt. Szerencsés helyzetben va­gyunk, intézetünk gazdasági vezetői is szeretik a sportot. Sőt! Nemcsak szeretik, tá­mogatják is. Ennek fejében viszont igényeik is vannak, eredményeket kell felmutat­nunk annak érdekében, hogy a jó kapcsolat ne szűnjön meg. Rajtunk nem múlik ... NEM KÜLÖN UTAKON Szilikátipari Központi Ku­tató és Tervező Intézet (SZIK KTI). Együtt az érdekeltek: dr. Benkő Imréné SZB-titkár, Kiss Jenő sportköri elnök, Lipták László főbizalmi — vagyis mindazok, akiknek összefogásán áll, vagy bukik a munkahelyi olimpia sikere. Együttműködés — Korábban külön utakon haladt a szakszervezet, a sportkör és a KISZ. Az előző vezetés — mondta az SZB- titkárnő — azt vallotta, hogy önálló egység vagyunk, s fő­ként a versenysportot eről­tették, így aztán mindenki külön szervezte programjait, a szakszervezet is, a KISZ is. Ma már erről szó sincs! Elhatároztuk, tömegesítjük a sportot. Persze, kényszerítő körülmény is akadt, mégpe­dig a gazdasági oldal. Régeb­ben elment a pénz a felsze­relések vásárlására, a bérle­ményekre, amelyeket csupán néhány ember, a verseny­­shortok kedvelői használtak. Negyven önálló egységből áll intézetünk, 847 dolgozóval, az ő testedzésük biztosításáért lemondtunk a versenyszerűen űzött sportokról. — Nem váltott ki ez a döntés vitát, haragot? — Dehogynem! — vette át a szót Kiss Jenő. —A labda­rúgócsapat tagjai nagyon is m­egsértődtek. Közölték, nem indulnak a versenyeken. Még csak meg sem próbáltuk kiengesztelni őket. Aki nem érti meg, hogy fontosabb szá­munkra a „tömegek” sportja, azt engesztelgetni sem érde­mes. — Ez azt jelenti, hogy ők „leírt” emberek lettek? — Szó sincs róla. A prog­ram számukra is adott. Bár­hová eljöhetnek, de nem kü­lön utakon, hanem együtt a közösséggel. A köz pedig­­gazdálkodik. A sportkör 75 ezer forintot kap a vállalati jóléti alapból, az SZB-től 15 ezret, s az így összegyűlt kilencvenezer­­ közös kasszába kerül. Egyetlen hónap sem marad ki a tizenkettőből, amelyben ne lenne komoly megmozdu­lás. A hét valamennyi napja zsúfolt. Úszás a Széchényi­ben, kondicionáló torna a III. kerületi sportfelügyelőség ter­mében, tollaslabda a Kiscelli utcai iskola tornatermében, gimnasztikai gyakorlatokkal összekötve, s itt kaptak he­lyet az asztaliteniszezők és az egyéb labdajátékot kedve­lők is. A TTVE-pályán pedig atlétizálnak. Információ Külön sportprogramot ké­szít a szakszervezet, a KISZ és a sportkör a dolgozók igé­nye alapján. Ez persze ne té­vesszen meg senkit, mert a három féle programmal ösz­­szeülnek az illetékesek, s el­készítik a megadott javasla­tok alapján azt az egyet, amely szerint egész évben dolgoznak. — Az eseménynaptárt — mondta Lipták László — meg­kapja a harmincegy sportfe­lelős. Valamennyi program kapcsolódik a munkahelyi olimpiához. — Az igazsághoz tartozik — szólt közben a sportköri el­nök —, hogy nálunk nincs a szó szoros értelmében vett szakosztályélet. Szakvezetők vannak, akik vállalták, hogy úszni, evezni, tornászni tanít­ják a jelentkezőket. Ma már ott tartunk, szervezni sem kell, jönnek maguktól is az emberek. Ismerik a terveket, tudják, mikor, mit, hol csi­nálunk. — Nyilvántartás, teljesít­­ménylap? — Természetesen van ilyen, s negyedévenként kerül „el­számolásra”. Ezek alapján mindenki ellenőrizheti ad­digi munkáját. Senkit sem erőltetünk, semmi sem köte­lező, csupán eleget teszünk az igényeknek. Nagyon vi­gyázunk, nehogy elszigetelődj­­enek egymástól a különböző korosztályok. A teljesítményt az egyénekhez szabjuk. Agi­táció helyett inkább a csábí­tásra törekszünk, így maguk a rendezvények váltják ki a további igényeket. Nem te­relni kell az embereket a pá­lyákra, hanem vonzani őket. Utánpótlás — Működési szabályzatot hoztunk létre — mondta Kiss Jenő —, s ennek alapján mindenkinek van helyettese, aki bármikor át tudja venni a másik munkáját. Ha valaki lemond, rögtön a helyébe tud lépni más. A szakvezetőket tanfolyamokon készítjük fel. Az oktatást azok végzik, akik valamikor aktív versenyzők voltak, s elvégezték a Test­­nevelési Főiskolát is. Termé­szetesen az utánpótlás a KISZ-ből nő ki.

Next