Népsport, 1982. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1982-02-01 / 26. szám
XXXVIII. 26. ♦ 1982. február 1 : Labdarúgás Vitatkozzunk rajta NINCS DE ITT A MŰVÉSZ, ZONGORA !... Az Argentínából érkezett legfrissebb hír szerint a világbajnoki cím megvédésére készülő, labdarúgók edzőtáborában három hétig nem fújják fel a labdákat. Egyet sem! ... A raktárban persze ott lesz a száz darab, jó előre megrendelt Tango Riverplate — a FIFA döntése értelmében ilyen labdákkal fogják lejátszani a VB-t —, de a csomagokhoz jó ideig nem nyúlhat senki. Február közepén kezdik a közös munkát, s több mint egy hónapon keresztül fizikai és elméleti képzést tervez Menotti, akit előneve játékos felhasználásával az argentin labdarúgás Cézárjának is neveznek. Most, február közepétől tehát kezdődik újra Argentínában a labdaelvonókúra. Egyik oka, hogy amikor végre megkapják majd a játékosok, csókolják meg örömükben. Másrészt Menotti szerint pillanatnyilag nincs annyi kiváló képességű, extraklasszis labdarúgójuk, hogy a pályára lépők improvizációs képességeire lehetne bízni a csapatjáték formálását. Mi tudjuk, hogy az argentin válogatott valamenynyi sorában van egy-egy szupersztár, mint például Tarantini, Passarella és Maradona, de Menottinak hiányzik a jó Kempes, a jó Luque, nem tudja, mit várhat Ardilestől és ő semmit sem bíz a véletlenre. A múlt héten elhangzott tévényilatkozata szerint a csapatjáték szervezettségével, fegyelmezettségével, az előre begyakorolt megoldások tökéletes végrehajtásával akarja majd Spanyolországban két vállra fektetni a skalpjukra vadászó riválisokat! Dél-Amerikában három hétig labda nélkül ... Hogy ehhez mit szólnak azok a futballisták, akik ebben a játékban csak a virtuozitást szeretik, nem nehéz kitalálni. Mégis megteszik és egészen biztosan kifogástalanul végre fogják hajtani Menotti követeléseit. Egyrészt, mert egyszer már bevált, sikert hozott, másrészt pedig mert nincs választási lehetőségük. Mi kerüljük a konflikt ■■sokat Egyáltalán nem biztos, hogy Menottinak ez a labdarúgóéletben merőben szokatlan és a játékosok erejét, idegrendszerét a tűréshatárig próbára tevő módszere most is meghozza majd a nagy sikert. És ebben a sportágban egy gólhelyzet elrontása, vagy egy balszerencsésen bekapott gól utólag perdöntően tud igazolni, vagy a szurkolók szemében nevetségessé tenni. Azok a sportbarátok azonban, akik már foglalkoztak edzéselmélettel, csapatformálással, stíluskialakítással, tehát építették vagy ma is építik a futballt, igen nagy elismeréssel adóznak az argentin szövetségi kapitánynak. Tisztában vannak azzal, hogy Menotti a legtöbbet, a nevetségessé válást is kockáztatja annak érdekében, hogy Argentína csapata jól szerepeljen, illetve, hogy ezzel a gárdával is megvalósítsa szakmai tervét. Róla tehát el lehet hinni, hogy győzni akar és nemcsak szeretne... Azért bocsátottuk ezt előre, mert a magyar klubcsapatok félévi értékeléseiben, az azokban közölt edzői nyilatkozatokban visszatérően találkoznunk kellett a tehetetlenség elfogadásával. „Nincs szélsőnk...” „Évek óta hiánycikk az irányító középpályás . ..” ,,Az új szerzemények képtelenek a régiek nyomába lépni ...” — és így tovább. És amikor jövőre terelődött a szó, ezek a kérdőjelek nyitva maradtak. Azt érzékeltetve, hogy a csapat gondjainak megoldását a szakvezetők és az egyesületi vezetők egy része is a véletlenre bízza. Teszik mindezt annak ellenére, hogy a szövetségi kapitány megítélése és a válogatás gyakorlata szerint igenis változatlanul sok tehetség futballozik országszerte! Csak meg kell őket találni és úgy kell megfogalmazni a feladatokat, úgy kell felkészíteni őket, hogy aztán meg is tudjanak az igényeknek felelni. Elképesztő statisztikákat lehetne készíteni arról, hány különböző szintű ifjúsági válogatott, nagy ígéretnek kikiáltott labdarúgó kallódott el az elmúlt években is úgynevezett nagycsapatainkban. Mert hiába beszélünk lassan évtizedek óta az egyéni képzés, a speciális oktató-nevelő munka fontosságáról, a szakosztályok többségében ma is együtt, edz a harmincéves hátvéd a tizennyolc éves szélsőjelölttel, a kötött izomzatú 80 kilós a törékeny 60 kilóssal, a fejelni viszonylag jól tudó azzal, aki még életében nem ért el fejedből gólt! A TF edzői szakán, a továbbképzéseken a legkorszerűbb érvek és tapasztalatok figyelembevételével folyik a szakembernevelés. Több csatornán át áramlik az országba a világ szakirodalma. Tavaly is sok edző és játékos külföldre szerződve vagy több hetes tanulmányutat vállalva közvetlen közelről elemezhette az élenjáró nyugateurópai csapatok alapozását, versenyidény közbeni edzésmunkáját. Most már van — és jó hogy van — megfelelő regenerálódási idejük, szabadságuk a játékosoknak, az NB II-as csapatok is el tudnak utazni külföldi túrákra . .. Sűrítetten folyik a bajnokság , egyszóval átveszünk mindent a legjobbaktól csak a hétköznapokon fújnak régi szelek a pályákon! Alig észrevehető különbséggel ma is úgy folynak az edzések, mint harminc évvel ezelőtt. A mi szakembereink kerülik az összeütközést a játékosokkal, a „fiúkat” féltő egyesületi vezetőkkel és a futballt még mindig focizgatásnak tekintő szurkolókkal. Teljesen igaza van Mészöly Kálmánnak abban, hogy egy világbajnoki sorsolás után nevetséges dolog azon sopánkodni, hogy kerülhettünk volna könnyebb csoportba is. Aki nem akar elesni, az ne menjen jégre. Vagy: tanuljon meg korcsolyázni! 1978-ban, az argentinok ellen vívott találkozó után joggal éreztük úgy, hogy balszerencsénk volt. Ha Nagy Laci 5 m-ről befejeli a félig üresen hagyott kapuba a labdát, legalább egy pontot elvehettünk volna saját oroszlánbarlangjában a későbbi világbajnoktól. És a belgák sem legyőzhetetlenek! Biztos, hogy válogatott csapatuk hihetetlenül jól tud harcolni, okosak, ravaszok, ezért lettek másodikok az Európa-bajnokságon. De az ő országukban is Fazekas Laci az egyik legjobb csatár! Nem véletlenül hirdetik óriási transzparenseken, hogy mikor és hol lép pályára . . . Szerintem valós esélyeink vannak tehát a továbbjutásra, akkor , ha jelentősen előbbre tudunk lépni az edzői munka korszerűsítésében, az NB I-es bajnoki színvonalnak, a mérkőzések ritmusának, küzdelmességének emelésében. De csak ebben az esetben! Fontos ezt leszögezni, mert az edzőbizottság legutóbbi ülésén néhány szakember visszautasította a testület elmarasztalását. Ők is kénytelenek voltak elismerni, hogy 1981-ben a VB 24-es mezőnyébe kerülésen túl a magyar labdarúgás nemigen tudott egyértelmű sikert felmutatni: hogy lefékeződő az utánpótlás nevelését szorgalmazó munka, hogy az élcsapatok tavaly is korán kiestek a nemzetközi kupákból, és hogy a bajnokságunk — elsősorban az addigi nagycsapatok visszaesésével — érdekesebb lett ugyan, de a színvonala semmit nem emelkedett. Mindezek ellensúlyozására azonban szerintük elegendő érvet tudtak felsorakoztatni a maguk védelmében is. Például azt, hogy soha nem volt ekkora mozgás év közben az edzői karban, annak ellenére, hogy már kifejezetten unalmas és egy kicsit szánalmas is a „közös megegyezés” bizonygatása. Általános szakmai bizonytalanságot eredményez, hogy sem az edzők, sem az egyesületi vezetők nem nézik meg, beleillik-e szakmai elképzeléseikbe, távlati elképzeléseikbe az a kapcsolódás, amelyet néhány soros szerződéssel hitelesítenek? Látszólag különösebb meghökkenés nélkül könyvelik el egyesületi elnökök, hogy külföldre távozott játékosaink a profivilágban szinte napok alatt megtanulták a rendet, a fegyelmet, az „adok-kapok” kötelező egyensúlyát. És történik mindez azért, mert odakint sokkal nagyobbak a prémiumok. Mit lehet erre mondani? Szerintünk azt, hogy bár Magyarországon nem lehet versenyezni az Anderlechttel vagy a Real Madriddal a prémium nagyságának meghatározásában, de — nálunk is folyik a pénz! összehasonlítvatalanul többet kapnak a játékosok, mint amennyi bevételt ők elő tudnak teremteni, vagy amennyit a Belgiumban játszók kapnak az ottani kereseti lehetőségekhez viszonyítva. És köztudott, hogy most már a magyar edzők is igényt tartottak az átigazolási pénzekre. Tavaly nem is egy klub azért tudott csak nehezen szakvezetőt alkalmazni, mert nagy hirtelenjében nem tudták előteremteni a csak fekete csatornákon át kibányászható, százezres nagyságú összegeket... Sokkal többet várunk a vezetőktől! A láváira szinte nagyon kevés! Nem egy cikk, de egy könyv keretében is nagyon nehéz lenne, végigkísérni azt a folyamatot, amelynek következményeként kialakult a magyar sportvezetés hierarchiája és kapcsolatrendszere. A futballban alapvető gond, hogy nem mindig ott van a legtöbb pénz, ahol a legjobb munka folyik, ahol valóban ambiciózusak a sportolók és a szakemberek. így fordulhat elő, hogy sokszor érdemesebb a kiesés ellen harcolni, mint, mondjuk, a bajnoki címért folyó küzdelemben a második vagy a harmadik helyre szorulni. Tűrhetetlen, hogy évtizedek óta semmit nem tudunk kitalálni a szakmailag jól dolgozó edzők védelmére. Azt is mindenki tudja, hogy a vezető edzői munkakör, legalábbis ami írásban rögzített, egyszerűen elláthatatlan. Képtelenség a serdülőktől kezdve a válogatott jelöltekig mindenkit figyelemmel kísérni, vagyis egy akkora energiát és időt igénylő feladatot ellátni, mint amilyen az NB I-es szakosztály menedzselése. A klubelnököknek pedig hiába mondogatják, hogy 15—18 szakosztályra kell felügyelniük, a megítélésükben mégiscsak az az alapvető, hogyan szerepel a labdarúgószakosztály és ezen belül mennyire elégedettek a vezetéssel a játékosok! Hallani se akarnak a sportági vezetők arról, hogy a játékosok jövedelmét bármilyen módon a bevételekhez kapcsolják. Annak ellenére, hogy csak így tudna a sportág besorolni abba az irányzatba, amely egyre " jellemzőbbé válik az egész ország gazdasági életére, s amelynek köszönhetően mi viszonylag ilyen jól élünk... Új, és az egyesületi vezetést gátlóan befolyásoló tényezővé válik a hallatlan gyorsasággal elburjánzó nyugatra szerződési vágy. Olyan csapatot valóban nemigen lehet jól vezetni, amelynek edzője, vagy három négy játékosa a fél világgal levelezésben áll és minden szellemi tartalékát saját maga eladásába fekteti. És teheti ezt annak ellenére, hogy legutóbb már az egyik legjobb magyar játékos. Nyilasi mondta el az újságban: e téren rendkívül gyorsan rendet kellene csinálni! Egyszer s mindenkorra biztosítani kellene, hogy csak azok szerződhessenek külföldre, akik előtte valóban minden tőlük telhetőt megtettek a magyar labdarúgás felemelkedéséért, és akikre valamilyen oknál fogva idehaza már nincs szükség! Ezek mind élő és égető problémák, amelyeket mielőbb meg kellene oldani, és elérni, hogy a futballban is az élet természetes és magától értetődő törvényei uralkodjanak. De amíg ez megvalósul, az élet körülöttünk megy tovább. És a klubokért felelős vezetőktől, az edzőktől várja az ország, hogy a játékosokat az élvonalban olyan képzésben részesítsék, hogy már ez a lerövidített, sűrített tavaszi program is küzdelmes legyen. Hogy egyrészt leszűrhessük a véleményt: a labdarúgásunk fejlődése érdekében hozott határozatok nem vesztek el pusztába kiáltott szóként. Másrészt, hogy hihető legyen: a válogatott játékosok méltóan felkészülve vonulnak majd májusban edzőtáborba! A mexikói világbajnokságon a brazilok edzőtáborában Zagalo nem kis büszkeséggel nyilatkozta a Népsportnak, hogy az ő csapatukban a művészek is cipelik a zongorát! Ezzel a mondással azóta sokkülföldi lapban találkoztam és most más megfogalmazásban ránk is érvényessé válik. Nekünk ugyanis nincsenek művészeink, de — itt a zongora, amelyet mégis cipelni kell! A nyáron közel egy hónapig folyt lapunk hasábjain egy olyan vita, amelynek tapasztalataival behatóan foglalkozott az MLSZ elnöksége és edzőbizottsága. Néhány javaslatot meg is szívleltek játékosok és csapatok. A szakosztályok őszi teljesítményének értékelése után most folytatjuk ezt az országos méretű tanácskozást. Vitára ajánljuk a fenti cikket, az abban érintett részletkérdésekkel. Több héten keresztül megfelelő terjedelmet biztosítunk azoknak a szurkolóknak, szakvezetőknek, klubvezetőknek, akik közre akarnak működni az egyesületi vezetés hatékonyabbá tételében, az edzői tevékenység korszerűsítésében, a rövid, de zsúfolt versenyidény minél eredményesebbé tételében. Borbély Pál NÉPSPORT 3 Vereséggel búcsúztak labdarúgóink Sydneytől A Vojvodina 0-1-ről fordított Vojvodina-Magyar válogatott 2-1 (1-1) Vasárnap Sydneyben befejeződött a nemzetközi labdarúgótorna, jelentette Boskovics Jenő, az MTI munkatársa. Az előmérkőzésen a magyarok ellen 3-3-at kiharcolt Olympic 5-0 (2-0)-ra verte a Saint George csapatát. Ezután következett a torna zárómérkőzése. 9000 néző. V: Boskovic (ausztrál). Gólszerző: Maries (2), illetve Csongrádi. A magyar válogatott összeállítása erre a találkozóra ismét változott, a sérült Nyilasin kívül a pénteki mérkőzésen húzódást szenvedett Katzirz sem védhetett Magyar válogatott: Kakas — Szántó (Moldván a 46. percben), Kerekes, Garaba, Tóth, — Sallai, Rab, Csongrádi — Kiss (Bodonyi a 70. percben), Törőcsik, Váradi (Pölöskei a 60. percben). A 7. percben Váradi 25 m-es, óriási erejű szabadrúgása elzúgott a bal felső sarok mellett. A magyar csapat a 10. percben vezetéshez jutott. A sokat mozgó Törőcsik Váradival játszott össze, utána Kiss kapta a labdát. Visszaadta Csongrádinak, aki 20 m-ről, egyből, nagy lövést küldött a bal sarokba. 0-1 Utána Váradi lövését a kapus kiütötte. Tóth hazaadása tette próbára Kakast, majd a jugoszlávok percei következtek, viharos támadásokat vezettek. A változatos, jó küzdelemben Váradi és Kiss előtt nyílott jó lehetőség, de hibáztak. A 35. percben gyors akciót vezettek az újvidékiek: a kitörő jobbszélső, Maries kapta a labdát. Tóth mellett elhúzott, Kakas késve indult, és a csatár a kapuba emelt. 1-1 Fokozódott a küzdelem, és folytatódtak a kemény összecsapások. A 38. percben Törőcsik a jobb oldalon tört előre, mindenkit maga mögött hagyott, visszaadta a labdát a pontosan érkező Kiss elé, de a csatár 10 m-ről fölé bombázott. A második félidőben folytatódott a heves küzdelem. Az 54. percben, amikor a magyar válogatott támadott, a Vojvodina megszerezte a labdát, az a leshelyzetben lévő Maries elé került, aki majdnem a félvonaltól megiramodott, és a kifutó Kakas mellett 15 m-ről a jobb sarokba helyezett. 2-1 A 63. percben ismét Törőcsik csavart szabadrúgást a kapu elé, Kiss fejjel a jobb Sarokba csúsztatta, de nagy meglepetésre a játékvezető nem adta meg a gólt, hanem szabadrúgást ítélt kifelé. A 80. percben Törőcsik Bodonyit hozta játékba, a szélső két védőt kicselezett, a 11-es ponton már csak a kapussal állt szemben, de a földbe rúgott, így a labda a kapus zsákmánya lehetett. A pénteki 3-3 után ez a mérkőzés is igazolta: nagyon is a felkészülés elejéntart a VB-döntőre készülő magyar labdarúgó-válogatott. A Vojvodina hihetetlen becsvággyal harcolt, elsősorban gyorsaságban mutatkozott különbség az újvidékiek javára. A magyar válogatott játékában ismét kiütköztek a korábban tapasztalt hibák, több helyzet kimaradt. Az utolsó 20 percben csaknem felbillent a pálya, mégsem sikerült egyenlíteni. A magyar csapatból Kerekes, Rab, Csongrádi és Törőcsik nyújtott jó teljesítményt. A sydney-i nemzetközi labdarúgótorna végeredménye: 1. Vojvodina 5, 2. Olympic Sydney 4, 3. Magyar válogatott 3, 4. Saint George 0 pont. A magyar válogatott kedden reggel Melbourne-be utazik, ahol a hét végén újabb nemzetközi tornán szerepel. Pénteken este Victoria állam válogatottja lesz az ellenfél, szombaton este pedig ismét a Vojvodinával találkozik a csapat. Csongrádi Mi van Nyilasi Tiborral? A válogatott legnépszerűbb játékosa Ausztráliában is Nyilasi Tibor. A helyi lapok mindennap képeket közölnek róla, felsorolások jelennek meg arról, melyik vezető európai klubcsapatok látnák szívesen soraikban a Ferencváros és a válogatott kapitányát. Tibornak van ideje nyilatkozni, hiszen — sérült A St. George elleni találkozón — melyen kitűnően játszott — a 87. percben kapott a térdéhez, jelezte: kiújult régi sérülése, nem tudja folytatni a játékot. Jelenleg is pihenésre van szüksége, ezért nem szerepelhetett a Vojvodina ellen. A csapat vezetői, orvosai remélik, hogy a túra újabb állomásán, Új- Zélandon már újra ott lehet a csapatban.