Népsport, 1982. április (38. évfolyam, 76-100. szám)

1982-04-01 / 76. szám

4 NÉPSPORT A hangulattal nincs Edzés - két nappal a |k§) Vízilabda______ Teljes az összevisszaság. A tornaterem egyik sarkában medicinlabdáznak, a másik­ban gimnasztikáznak, a te­rem bal szélén az erőfejlesz­tő gépet nyúzzák, a túlolda­lon „fekvőtámaszoznak”. Aki megunja, amit éppen csinál, az továbbáll. Semmi rend­szer, semmi összetartás . .. — Nem fegyelmezetlenség­ről, nem is lazításról van szó — világosít fel dr. Mayer Mihály, a szovjetek elleni hét végi találkozókra készü­lő vízilabda-válogatott kapi­tánya —, csak éppen ma dél­előttre az edzés bevezetése­ként kötetlen tornát írtam elő. Úgy láttam, kicsit ál­mosak a fiúk, s kell egy kis vérpezsdítés, de katonás rend nélkül, megadva a lehetősé­get, hogy beszélgessenek, heccelődjenek a gyakorlatok közben. Az ilyen hangulatte­remtő bevezetés után mindig jól sikerül a folytatás, öt perc sem telik el, de hangulat már van. Né­­hányan húzódzkodó versenyt rendeznek, s azonnal megin­dulnak a fogadások, ki tud többet csinálni. Néhány lé­péssel odébb Müller a téma, aki véletlenül úgy hiába­­ vágta Heltait, hogy BVSC-s hátvéd csaknem ös­­­­­szecsuklott. „Be akar helyet­te kerülni a csapatba, másképp nem tud, csak ha­­ kiüti” — születik meg má­sodpercek alatt a magyará­zat, s ezen aztán jót nevet mindenki. Heltainak kevés­­­­bé tetszik a sztori, de nem sokkal később már ő benne van Keszthelyi ugra­ss­zásában. A fiatal, mindössze egyszeres válogatott Bp. ,V. Izzó-játékos már-már elszé­­gyenli magát, úgy lehord­ják, amiért újra halogénizzók nél­kül érkezett az edzésre. „Nem tudok szerezni, értsé­tek meg” — mormolja az autótulajdonosoknak, s köz­ben beáll a medicinlabdázók közé. Csap fodj­a a „kis"Misit Aki a nehéz bőrgolyót ép­pen feléje dobja: Udvardi István. Új tag a keretben. A napokban hívta meg dr. Mayer Mihály, a katonai szolgálat miatt edzésre csak rendszertelenül járó szolnoki Pintér helyére.­­ Az FTC-játékos Gyar­mati Dezső kapitánysága ide­jén remekül játszott, aztán visszaesett, de most újra vá­logatott formában van mondja dr. Mayer. — Első­— sorban a gyorsaság, s az energikusság az erényé­­re — Néhány fontos tényező­szeretném felhívni a figyelmeteket a szovjetek elleni találkozókkal kap­csolatban — szól az ed­zői bevezető. — Nem sza­bad a védekezésnél túlságo­san beengedni az ellenfelet, mint néhányszor az FTC el­leni edzőmeccsen történt, mert a szovjetek öt-hat mé­terről bátran, s jól lőnek. Már csírájában el kell foj­tani a támadásokat, s na­gyon kell figyelni a kapunk előtti váltásokra. Végzetes lehet, ha sorozatos kiállítá­sok miatt kipontozódik va­lamelyik kulcsemberünk. A játékosok hozzászólnak, egyetértenek, új gondolato­kat vetnek fel. Szóba kerül a félelmetes középcsatár, Msvenieradze, s nem kevés­bé veszélyes társa, Ivanov. — Csapó vállalta, hogy semlegesíti a „kis” Misit — jegyzi meg dr. Mayer az el­sőként említett vízilabdázó­val kapcsolatban. — Ivano­­vot pedig Sudárnak és Hel­tainak kell felváltva őriznie — folytatja. Igen, ez jó elképzelésnek tűnik. Msvenieradze abban fog elfáradni, hogy a nyakán csüng egy százkilós játékos, s nem könnyűsúlyú fiú fog­ja, aki szépen, stílusosan próbál szerengetcni. ma­gyar-szovjet előtt Cservenyáknak is tetszik az ötlet, mosolyog a bajusza alatt, már-már lelki szemei előtt látja, hogy a villám­­kezű csatárnak lehetősége sem lesz arra, hogy vegye a magyar kaput.célba — Tibiről jut az eszembe — mutat a kilencvenszeres válogatott kapusra dr. Ma­yer —, hogy amikor meg­szerezzük a labdát, s megin­dul a mezőny a szovjet kapu felé, ne hagyjátok­­ nehéz helyzetben, mindig várja va­laki az átadást néhány mé­teren belül. A szovjet—magyaron decemberi többször eladtuk a labdát rossz indí­tás miatt; ilyen luxust most nem engedhetünk meg. Szovjet—magyar, Moszkvá­ban. Nem csoda, hogy ez az összecsapás merül fel nega­tív példaként. Rossz rágon­dolni, hiszen 11-7-re és 11—5— re maradt alul válogatottunk. Igaz, a három doktor, Su­dár, Csapó és Horkai nélkül, s ők most ott lesznek a ma­gyar csapatban. Meggyógyultak a betegek A „fejtágítást” úszás és labdatechnikai gyakorlás kö­veti. Mikor a szigeti torna­teremből átsétál a csapat a sátortetős fedettbe, először szinte visszahőköl mindenki. A „luftballon” klímája a tró­pusokra emlékeztet: legke­vesebb negyven fok van. Dr. Mayer mérgelődik, mert meglátja, hogy az úszóedzés után nem készítet­ték elő a válogatottnak a ví­zilabdapályát. A térdét csap­kodja tehetetlen d­ühében. Érthető is, hányszor kérte már, hogy ne csináljanak szaunát a fedettből, hány­szor könyörgött, hogy mire megérkezik a csapat, legye­nek kihúzva a sávelválasztó kötelek, s legyenek felszerel­ve a kapuk, de hiába .. . Öt perc telik el az edzés­­időből, mire a fiúk saját maguk elvégzik az úszómes­terek dolgát, s végre meg­kezdhetik a kiadott úszásadag teljesítését. A bemelegítést követően főleg az egyhossza­­zás, s ezen belül a gyors­úszás és a lábtempózás van műsoron. — Fel kell pörgetni a já­tékosokat. Erősíteni kell lábmunkájukat, hogy semmi­n­ben se maradjunk el a szov­jetektől — magyarázza a ka­pitány. — Már régóta alkal­mazzuk ezt a módszert, re­mélem, idejében fel a fontosságára.figyeltünk Nézzük a csapattagokat, nagy lendülettel, s látható kedvvel róják a hosszakat. — Sok betegünk volt az elmúlt héten, de végre egye­nesbe jöttünk — jegyzi meg a mester. — Horkai és Kuncz inf­luenza miatt hiány­zott több napot. Csánk ujj­­töréssel bajlódott. Hajmási­nak nemrég rendbe jött az ínhüvelygyulladása. .. S hogy van Sudár? Hány és hány orvosnál járt, hogy elmulasszák a reumás lázát? Sokáig alig tudta felemelni a k­arját. — Szerencsére kutya baja ! — mondja dr. Mayer Mihály, erről meggyőződhetünk, különösen akkor, amikor elő­kerülnek a labdák, s pas­­­szolást, egykapuzás­t rendel el az edző. Könnyed­án hajít­ja el a sárga Voltot akár 25 méterre is, s hatalmas erejű bombákat küld a ka­pura. Akinek picit is fáj a karja, az erre­­ nem képes. ★ A fogadási láz a vízben sem hagy alább. Többen versengenek, ki lő több gólt. Ennek örül az edző, hiszen így százszázalékosan össz­pontosítanak. Egy másod­percre sincs kihagyás ... A foglalkozás hivatalos ré­sze egy óra elteltével zárul, de a medence még nem ürül ki Dr. Mayer azzal köszön el, ho­gy az esti edzésen az iz­zóval fognak kéfőkapuzni. Nem sokan hallják, annyira belefeledkeztek a játékba. II. Kelemen Gábor gond XXXVIII. 76. ♦ 1982. április 1 Fundák és Zalai MEGÉREZTÉK A SZELET (21) Vitorlázás Néhány soros tudósítás a Népsport szerdai számából: „A jugoszláviai Portorozsban lebonyolított nemzetközi ver­seny 470-es hajóosztályában a Fundák, Zalai páros vég­zett az élen — idei harma­dik győzelmét aratva.” Kommentár: a Fundák, Za­lai páros ebben az évben há­rom versenyen vett részt... Hasznos tudnivaló: az idei 470-es Európa-bajnokságot Balatonfüreden rendezik ... — Milyen eredményre szá­mítanak az EB-n? Fundák György, a kormá­nyos válaszol. Kettejük kö­zül ő a beszédesebb. A szem­üveges, bajuszos Zalai Gábor, a „legénység” ritkán szólal meg. — Ha jól sikerül a fel­készülésünk, bekerülhetünk abba a húszas bolyba, amely­ből bárki nyerhet. — És a hazai pálya elő­nye? — Valamit az is jelent — folytatja Fundák —, de ke­vesebbet, mint azt bárki is gondolná. A Balatonnál sze­szélyesebb tó nemigen akad, még azon is kifog, aki már azt hiszi, hogy teljesen is­meri. Mi is nagyon tartunk tőle... — Egészen más a helyzet a többi tavon vagy a tenge­reken — veszi át a szót Za­lai. — A nápolyi versenye­ken például pontosan fél egy­kor érkezik a szél. Nem előbb tíz perccel, nem később tizenöttel — pontosan tizen­kettő harminckor zúdul le a Vezúvról. Hasonló a hely­zet a hegyi tavaknál is. Vagyis ezeken a versenyeken rengeteget számít a helyis­meret, itt beszélhetünk a ha­zai pálya előnyéről. A Bala­tont viszont senki sem isme­ri igazán... Pedig Fundákék rengeteg időt töltenek a magyar ten­geren, hiszen az évente „át­vitorlázott” hétszáz óra zö­mében a Balaton hullámai­val birkóznak. Kevés magyar hajó gyakorol ennyit. — Nem az óraszám a leg­fontosabb — magyarázza Fundák. — Lényegesebb en­nél, mit csinál a vízen a ha­jó. Mondanom sem kell, hogy a leghasznosabb maga a verseny, hiszen a rajt- és fordulótaktika, a nagy tö­megben végzett manőverezés csak itt csiszolható igazán. a Az Építők SC-ben kezdték versenyzést, itt találtak egymásra. 1979-ben igazoltak át a MAHART-ba. Akkor, amikor az egykor csillogó anyaegyesület sokkal inkább horgászklubra emlékeztetett, semmint vitorlásszakosztály­ra. Ebben az esztendőben nyerték harmadik bajnoki cí­müket, amit azóta újabb ket­tő követett... Időközben egy olimpián, egy világbaj­nokságon és négy EB-n vet­tek részt. Elismerten a leg­eredményesebb hazai 470-es párossá nőtték ki magukat. — Két évvel ezelőtt in­dult meg igazán a szekér — mondja Zalai. — Abban az évben harmadikak lettünk a nagyszabású anziói verse­nyen, felfigyeltek ránk a kül­földiek is. Jó eredménynek tartjuk a tavalyi kicsi 12. he­lyezésünket is, hiszen azon a versenyen gyakorlatilag mindenki, aki számított, rajt­hoz állt. Az idei esztendő nagysze­rűen kezdődött. Először a rangos cannes-i viadalon nyertek (Mitterrand elnök különdíját is megszerezték), majd elsők lettek a spliti Adria Kupán is. E két si­­­kert követően álltak rajthoz portorozsi viadalon, ahol negyvenhat hajót kényszerí­tettek maguk mögé, úgy győztek. Ráadásul a verseny első futamát számukra szo­katlan (hetes) szélben nyer­ték. — Mi kell a győzelemhez? — Erős idegzet, jó hajó, összeszokottság, szerencse —­­szint;­ egyszerre válaszolnak. — Ezek szerint mindegyik­kel rendelkeznek ... — Hellyel-közzel — mond­ja a „kapitány”. — Néha el­pattan a cérna, néha moz­­gunk egymásra, időnként bal­­szerencsével is találkozunk. De az ilyesmin hamar túl­tesszük magunkat. — Egy-egy futam gyak­ran órákig is elhúzódik, a vízen még hideg van. Vár­ják már a nyarat? — Megszoktuk a hideget — válaszol Zalai. — Néhány éve, emlékszem, november harmincadikén még verse­nyeztünk a Balatonon. Nulla fok volt, esett a hó, a kezünk szinte odafagyott a kötelek­hez. De még mindig inkább ilyen időben vitorlázunk, mint a nyári perzselő, aszaló kánikunában... A balatoni versenyek előtt minden reggel meghallgatják a meteorológiai előrejelzést. Órákkal a verseny előtt ki­mennek a mólóra, az eget, a vizet kémlelik. Vajon milyen lesz a szél? És honnan fúj? — A bemelegítés félórája a legfontosabb — magyarázza a „legénység” —, ha ilyenkor „megérezzük” a szelet, so­sincs baj. Az Európa-bajnokság „be­melegítésének” félidején már túljutottak. Megérezték a szelet. Nem lesz baj. Nem lehet baj ... (pildál) Eső után köpönyeg? AZ ELŐZMÉNYEK. 1978-ban megjelent az új testne­­velés-tanterv. Ami viszont nem jelent meg, az az úgy­nevezett módszertani útmu­tató. A tanárok ily módon igen nehéz helyzetbe kerül­tek. Boldogulniuk kellett és kell egy újfajta kerettanterv­­vel, amely célokat, végered­ményeket fogalmaz meg, de nem határozza meg az el­éréséhez vezető utakat — és mindezt ama kézikönyv hiá­nyában. Szükség lenne ilyen útmu­tatóra? Igen, si Nos, a Magyar Testnevelő­Főiskolán megkezdődött egy központi kutatás, amely­nek tárgya az új testnevelés­­tanterv, s amely kutatásnak egyik végterméke lesz a gyűjteményes módszertani füzet. Úgy négy év múlva — Eső után köpönyeg, mond­hatja bárki. A kutatás téma­vezetője, dr. Nádori László (TF-rektorhelyettes) azonban nem így vélekedik: — Nem érdemes azon vi­tatkozni, hogy ez a tanterv­­kutatás elkésett-e, s ha igen, mennyire. Nem a TF hibá­ja, és még csak nem is az Országos Pedagógiai Intéze­té. Az új tantervre szükség volt, az új tanterv megje­lent . .. Bevezetését termé­szetesen megelőzte némi be­mérő jellegű vizsgálat az OPI részéről, de oktatás­módszertani kérdésekre — személyi és tárgyi feltételek hiányában — nem tudott ki­térni. Éppen ezt a hiányos­ságot pótolja majd a mi ku­tatásunk: hatos számú főirány. Az országos kutatási főirá­nyok közül a hatos számú koordinálja a közoktatást érintőeket. Alkalmanként, pá­lyázat útján pénz, segítség több-kevesebb nyerhető el egy-egy témára. Ez történt a TF központi kutatással is. A dr. Nádori László által ös­­­szeállított kutatási tervet úgy ítélték meg, hogy támogatás­ra érdemes. — Közös érdek a most kezdődő tantervkutatás — mondja dr. Nádori. — Egy­részt a közoktatás számára nyújtunk segítséget, más­részt házi gondjaink is meg­oldódnak. A TF saját okta­tásának is változnia kell, hi­szen az innen kikerülőknek tudniuk kell, hogyan dolgoz­zanak az új tantervvel. Rit­ka szerencsés dolog a k­uta­­tás területén két legyet ütni egy csapásra. A központi kutatással kap­csolatban a hatos főirány te­kinthető anyagi forrásnak. Az eszmei alapokat máshol kell keresnünk. Az 1972-es eredményeként párthatározat a Magyar Tudományos Akadémia 1976- ban kiadta állásfoglalását és ajánlásait a távlati művelt­ség tartalmára és az iskolai nevelőtevékenység fejleszté­sére vonatkozóan. Ebben a műveltségtartalomban ter­mészetesen a test „művelt­sége” is megfogalmazást nyert. (Ezekből adódnak azok a célok, amelyeket az új test­­neveléstanterv is tartalmaz.) Így például a szomatikus műveltségi tartalom: „A já­ték- és sportkultúrában való tájékozódás; készség, jártas­ság a játék- és sporttevé­kenység jellegzetes terüle­tein; az önálló testedzésre, sportolásra való képesség.” A TF KÖZPONTI­­ JUTA­­TÁS lényege éppen az, hogy az adott tanterv sportági anyagai hogyan építhetők egymásra. Vagyis milyen sorrendben, miből és mennyi oktatandó. Ezért a központi kutatásban minden tanszék­nek megvan a maga szerepe. Az atlétikai tanszék az új testnevelés-tanterv atlétika anyaga egymásra építhetősé­­gének lehetőségeivel, a torna tanszék a tornáéval stb. fog­lalkozik. Az egyes tanszékeken fo­lyó kutatást az operatív cso­port tartja kézben. Ennek vezetője dr. Csider Tibor. — Sokszor nehézségekbe ütközik a munka összehan­golása. A TF-en még soha nem volt ilyen jellegű, min­denkit érintő kutatás. Te­gyük hozzá, hogy eddig nem is volt rá igény... Ami az előkutatásokat illeti, jól ha­ladnak. A tanszékek még a tudományos diákköri tagokat is bevonták a munkába. Jö­vő ősszel a 16 kísérleti isko­lában már „élesben” folynak a kutatások, sietnünk kell az előkészítéssel. KÉRDEZZ-FELELEK, ki­egészítésképp dr. Nádori Lászlóval. — Az előkutatások Buda­pesten zajlanak. Nem vár­ható, hogy a kutatásba a vi­dék is bekapcsolódik? + Valószínűleg sikerül csatlakozni az OPI más té­mában, de vidéken futó kí­sérletéhez. — A TFKI milyen szere­pet játszik a főiskola köz­ponti kutatásában? + Hivatalosan semmilyent. Valójában ott segít, ahol tud, műszerekkel, emberekkel. Elég, ha azt mondom, hogy az operatív csoport tagjai között olyanok is akadnak, akik TFKI-munkatársak . . . A TFKI mindazonáltal igen erősen le van terhelve él­sportkutatásokkal. Nyakun­kon az olimpia ... — A TF-kutatás a középis­kolás tantervet érinti. Nem félő-e, hogy miközben a te­tőt sikerül megjavítani, a falak összedőlnek? + Annyira nem rossz helyzet. A testnevelő taná­­­rok nagy része igen tapasz­talt, jó érzékű pedagógus. Már az előkutatások során is sok jó ötletet adtak nekünk. Szóval, elboldogulnak a tan­tervvel. A mi kutatásunk egyik fontos feladata mo­dellt adni a jövőbeni álta­lános iskolai tantervkutatás­­hoz. Tantervkutatás — négy évvel a tanterv bevezetése után. Eső után köpönyeg? Bizonyos szempontból igen. De legalább lesz köpönyeg, ráadásul nem is akárhol készül... No meg az eső sem állt el. Morvai Katalin

Next